SZÜLŐSÉG

Gólyamese - film a nyílt örökbefogadásról

2007. március 8., csütörtök 17:46

Ma este 20.10-kor látható a Gólyamese című dokumentumfilm az m2-n, amelyért 2006-ban a 37. Magyar Filmszemlén Dobray György rendezői díjat kapott. A film egy anya gyötrelmes útját kíséri végig a döntésig, hogy gyermeke jobb sorsában reménykedve lemondjon róla.




Dobray György, a film rendezője a filmhunak adott interjúban elmondta, hogy a nyílt örökbefogadás témája azért izgatta, mert azon kívül, hogy ez a módszer az örökbefogadás leghumánusabb módja, számos kérdést vet fel: Hogyan döntenek a baba sorsáról? Milyen emberek hozzák meg a döntéseket? Meddig képes elmenni egy anya gyermeke érdekében?

Az 56 perces dokumentumfilmet csütörtök este 20.10-kor vetíti az m2

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.03.08 20:09:20druantia

    Én nagyon kíváncsian várom a filmet, szerencsére meg tudom nézni, Péterem már alszik. Amikor először láttam (a filmet), terhes voltam, a körülmények gondolom sokak számára ismertek.



    Akinek nem, annak címszavakban: teljesen váratlan terhesség, külföldön, apukával szakítottunk, nem volt lakásom, kocsim, pénzem, éppen passzív féléven voltam az egyetemen, a családom először úgy volt, hogy teljesen elfordul tőlem. A tárgyaimat letudtam, csak az államvizsga meg az egyik szakdolgozatom volt hátra, de az államvizsga egy időre esett volna a szüléssel (úgy is lett).



    Szóval, az én helyzetem aztán abszolút kilátástalan volt, azt hiszem, de nagyon akartam ezt a gyereket, és nagyon akartam valami megoldást, bármit. Találtam egy párt, akinél bébiszitterként dolgozhattam volna Londonban a három gyerekük mellett, elfogadták, hogy babát várok. Jó munkabeosztással vettek fel, mellette már kerestem a másodállást, hogy valahogy kihúzzam anyagilag egy ideig legalább.



    Aztán a családom mégis mellém állt, hazajöttem és most már minden rendben van. A gyerekem egészséges, én is az vagyok, nem őrültem meg, nem lettem depressziós, az államvizsgám nagyon jól sikerült, stb. A lényeg, hogy amikor először láttam a Gólyamesét, elég elfogultan néztem.



    Oké volt minden egy darabig, de aztán volt a főszereplő örökbefogadó hölgynek egy olyasmi megjegyzése, hogy már próbálkoztak örökbefogadni újszülött babát, csak az anyuka meggondolta magát. Csalódottnak, sőt, kicsit mérgesnek is tűnt. Én itt kaptam fel a vizet, de nagyon. Elképzelhető, hogy rosszul emlékszem, vagy félreértettem valamit, de nekem akkor az egész társaság keselyűk gyülekezetének tűnt. Oké, tudom, igazságtalan vagyok, de akkor ezt éreztem.



    Hogy miért nem tudnak örökbefogadni olyan babát, akivel nem törődik tényleg senki, hogy miért kell nekik pont újszülött. Hogy miért nem támogatják az anyákat abban, hogy megtarthassák a gyereküket (nem ők, hanem az állam, ez egy örökbefogadással foglalkozó szervezet, tudom), miért nem örülnek annak, ha valaki mégis meggondolja magát, és nem adja örökbe a gyerekét.



    A másik főszereplő, Tímea felnőtt ember, biztos tudta, hogy mit akar, ezzel az oldallal akkor sem volt bajom, csak az nem tetszett, hogy annyira akartak az örökbe fogadni szándékozók gyereket, hogy sokan talán nem is törődtek azzal, hogy ez talán egy kétségbeesett, bizonytalan, reményvesztett nő kihasználása. Ahonnét már nincs visszaút, akkor sem, ha rendbe jönnek a dolgok.



    Mindegy, most megyek, és megnézem mégegyszer, most már igyekszem elfogulatlannak lenni, és nem sarkítani az általam valósnak vélt negatívumokra. Reggel majd írok egy rózsaszínű hsz-t, hogy milyen hülye voltam a múltkor. Mert az jó dolog, ha egy gyerek családban nő fel, ahol szeretik és várták.



    És elnézést, ha valakit megbántottam, nem akartam, de akkor tényleg ezt éreztem.

  • 2007.03.08 20:10:13Juliet

    Már láttam régebben egy másik adón, érdemes megnézni,megható történet! :)

  • 2007.03.08 20:54:44subidubidu

    Én majd felvételről nézem meg, nálunk még fönn van egy darab gyerek.

    Ismerek egy párt, aki négy sikertelen lombik után fogadott örökbe gyereket. Nem ismerek a lánynál kiegyensúlyozottabb, boldogabb, odaadóbb édesanyát (szándékosan hazsnálom ezt a szót). Most reménykednek, hogy kapnak kistestvért is. Ha igen, nagyon jó helye lesz.

    Hogy miért kisbabát szeretnének? Gondolom, az jobban "saját" lesz, hiszen az első pillanattól ők gondozzák.

    Persze igaz, nagyon sok kisgyereknek lenne családra szüksége. Itt meg lehetne nézni, miért aszalódnak ezek a gyerekek évekig intézetben, miért elég az évi egy képeslap a vér szerinti szülőtől ahhoz, hogy ne lehessen örökbe adni őket. Miért fontosabb a gondatlan vér szerinti szülő joga a gyerekhez, mint a gyereknek a családhoz való joga.



    Ezzel együtt szörnyű lehet az embernek a gyerekéről lemondani. Elvetetni se lehet jobb...

  • 2007.03.08 21:29:31SziMoni

    Mar eddig is sokszor olvastalak benneteket, de csak ezuttal regisztraltam. Kedves druantia, hogy egy masik oldalrol is megfeleloen lasd a dolgot, szeretnek 1-2 dolgot elmondani.
    Tobbeves probalkozas utan derult ki, hogy nem sok eselyunk van egy gyermek megfogantatasara. Tavaly voltunk egy olyan kozpontban, ahol beulteteseket vegeznek, ra 1 honapra termeszetes uton, mindenfele orvosi segitseg nelkul varandos lettem. Sajnos csak 8 hetig tartott az oromteli allapot, mert elveszitettuk a babat. Mivel korom miatt mar nem tudok eveket varni,hatha ismet megtortenik a csoda, ezert visszamegyunk a klinikara... Ha a beultetesek nem jarnak sikerrel mi is meg akarjuk probalni az orokbefogadast. Szerinted olyan no, aki ilyen dolgokon atment mit erez, ha nem lehet gyermeke? Meg tudom erteni, ha igergetnek neki, aztan megsem kapja meg a babat, hogy merges esetleg. En nem akarom senkijet elvenni, de, ha lehetoseg van ra, akkor egy gyermek eletet szivesen jobba tennem a szeretetemmel. En is szivesebben fogadnek el csecsemot, mert azt mar a kezdetektol en nevelem, es szeretem. Mikor kiderult, hogy sajatunk nem lehet, a legrosszabban az esett, mikor arra gondoltam, en mar soha sem tarthatok sajat bebit a kezemben, nem szoptathatom, nem latom ahogy megtanul ulni, beszelni, jarni. Hidd el ez borzaszto fajdalmas. De nem ragozom tovabb, bocs a hosszusagert.
    A filmet sajnos nem tudom megnezni, mert kulfoldon elunk!

  • 2007.03.08 21:37:15druantia

    Igen, Subidubidu, csak ezt az örökbefogadást mintha kicsit hajtották volna. A terhesség egy speciális állapot, az ember általában érzelmileg is kicsit másképp működik. Ahogy megszületett a baba, szerintem kicsit kíméletlenek, talán kegyetlenek is voltak az anyukával, meg tényleg nagyon gyorsan lezajlott minden. A kicsi három hetes volt, és már más vitte is, örökbe. Az embernek magához térni se nagyon lehet ideje.



    És megvolt a jelenet is, ami a múltkor úgy felkavart, de tévedtem, nem a főszereplő hölgy próbálkozott már előzőleg, hanem az ikres barátnőnek akadtak gondjai, rosszul emlékeztem.



    Most már kicsit jobban átéreztem, mi zajlik talán egy örökbefogadóban, kár, hogy a sok előzményt, az ő útjukat nem követhettük végig az elhatározástól. A baba gyönyörű, a pár szimpatikus, ha nem mentem volna át azon, amin átmentem, valószínűleg én is egy csodálatos, megható történetként látnám a dolgot.



    Nem akarok belemenni megint az abortusz-témába, de a főszereplő hölgynek volt már abortusza, ő arra vezette vissza a későbbi sikertelen próbálkozásokat. Nem akarok gonosz lenni, de akkor ott volt a lehetőség, csúnya fintor a sorstól.



    Jó lenne tudni, hogy most mi van velük, remélem, mindenki boldog és Tímea is feldolgozta, ami történt.

  • 2007.03.08 21:40:00druantia

    SziMoni, tudom, milyen érzés, amikor valakinek nem lehet gyereke. Én 12 évig éltem úgy, orvosok vizsgálgattak, próbálkoztam a teherbeeséssel, nem jött össze semmi. Tizenkét kerek év. Nagyon sok. De én elfogadtam, hogy ez van. Aztán kiderült, hogy vannak még csodák, még ha nem is adják olcsón. Remélem, nektek is sikerül egyszer egy baba, így vagy úgy.

  • 2007.03.08 21:45:50thais

    Druantiának, sajnos, bizonyos szempontból igaza van. Ha egy nő "reménytelen" helyzetbe kerül, bizony, sokan megkörnyékezik és próbálnak visszaélni a helyzetével. Ha nem áll mellette a család, akkor a sok "susmustól" már kezdi maga is lehinni, hogy tényleg ez a legjobb a gyerekének. Pedig nem. Ezeknek a nőknek segíteni kellene, hogy ne legyenek ilyen helyzetben. A filmben szereplő Tímea talán találhatott volna megoldást, hogy ne kelljen a babájáról lemondani, ha kellő támogatást kap hozzá. Van 2 gyereke, lakása és munkahelye is. Csak arra az átmeneti időre kellett volna neki segítséget nyújtani, amíg a babát be tudja bölcsödébe. Azt, hogy a férfi, a baba apukája nem vállalta a kötelességét, még talán nem indok arra, hogy egyedül ne nevelhesse fel. Tudom, sokaknak ez az egyetlen esélye, hogy gyerekhez jussanak. De milyen áron? Ki tudja, hogy Tímea évek múlva milyen pszichológiai problémákon, depresszión mehet át azért, mert megtette ezt a lépését? Én biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki egy ilyen nyilatkozatot aláír, az egyszer megbánja. Az hogy, mit érez Tímea anyukája, a kislány nagymamája, nem merült fel a filmben. Pedig talán őt is megkérdezhették volna, nem állna-e a lánya mellé, s segítetné őt. Inkább abbahagyom, mert már megint sírni fogok. Holnap viszik haza az unokámat a kórházból, s én egy életre el kellett, hogy búcsúzzak Tőle. Nagyon fáj.

  • 2007.03.08 21:56:48szanna

    Thais! Rád gondoltam a film nézése közben! Sok erőt kívánok neked!

  • 2007.03.08 21:57:05druantia

    Thais, gondolok rád.

  • 2007.03.08 21:57:57a:a

    Thais: :-((((((

  • 2007.03.08 22:04:35thais

    Köszönöm, de önmagamnak kell megoldani. Ráadásul nagyon nehéz, szinte megalázó körülmények között engedték, hogy elbúcsúzzak tőle. Egyre csak azt hangsúlyozták, hogy "idegeneknek" nem lehet megmutatni babát, s nem adhatnak róla semmiféle információt. A könnyem potyogott és idegennek tituláltak. Messziról megnézhettem pár percig, közel sem mehettem hozzá. Azt, hogy a kezembe vehessem, szó sem lehetett róla. Szinte sütött belőlük a nem tudom minek nevezhető negatív viszonyulás. rendkívüli módon megvárattak, s még az sem hatotta meg őket, hogy sietnem kellett haz szoptatni a babámat. Ha hagyják, hogy rendesen elbúcsúzzak tőle, talán nem maradt volna bennem ennyi tüske.

  • 2007.03.09 07:38:41hanna

    arra se árt gondolni, hogy a babókának ez a legjobb. mert ha csecsemőotthonba kerül, az borzsztó, nincs állandó személy, nincs korai kötödés, nincs azonnali reakció a sírásra, nincs intimitás. csak gondoljatok bele, hogy mit él át egy kisbaba abban a nagyon sérülékeny 3-4 hónapban, amíg eljutna az otthonból a nevelőszülőkig. a nő saját elhatározásából mondott le, és a gyereknek a nyílt, azonnali örökbef a legjobb.

  • 2007.03.09 07:56:06thais

    Kedves Hanna! Abban igazad van, hogy a csecsemőotthonnál minden jobb, csak gondold végig, hogy mi lenne, ha a Te unokádat vinni valaki haza, annak ellenére, hogy van kiút. Vagy segítséget kap az anyuka és nincs szükség se csecsemőotthonra, sem örökbefogadásra. Itt a megelőzésről van szó. Meg kell akadályozni, hogy hasonló krízisszituáció kialakulhasson. Miért kell depressziós, lekibeteg nőket "termelni", mert ez a legjobb meoldás? Az persze más kérdés, ha valaki tényleg abszolút mértékben alkalmatlan a feladatára és nincs senki a közeli környezetében, aki átvehetné a feladatát.

  • 2007.03.09 08:16:56mókusfácán

    Megnéztem a filmet!

    Én végig ölelgettem a manónkat,és úgy örültem, hogy idáig nem jutottunk el, s lombikkal mégis csak sikerült.

    Mi nem tudtunk volna örökbe fogadni. Nem tudom megmagyarázni.

    Nagyon nehéz ez!

    Én nagyon sajnáltam az örökbeadó anyukát ott a műtőasztalon!

    Thais, sajnálom és most küldök neked egy nagy ölelést! Nem ismerem a pontos történeted, de remélem lesz elég erőd!

    Az ilyen történetekben mindenki sérül!

  • 2007.03.09 08:57:59jidele

    Ahogy mondod, Kira: mindenki sérül. De így, hogy azonnal az örökbefogadó szülők viszik haza, talán így a legkevésbé...nekem mindig az a két kislány van a szemem előtt ilyenkor, akiket örökbefogadtak ismerősök. Két fantasztikus, életvidám, okos, körülrajongott kislány. És könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, hogy nem kerültek volna a szüleikhez, hanem mehettek volna intézetbe.
    Nyilván a legjobb az lenne, ha minden kisbabát örömmel várnának, megfelelő körülmények közé. De ha ez nem lehet, akkor jó, hogy van a nyílt örökbefogadás, hogy azonnal a szülőkhöz kerüljön a gyerek, és így a lehető legkisebb hátránnyal induljon.
    És közben ott vagy te is a fejemben Thais...nagyon nehéz lehet...

  • 2007.03.09 09:49:32B-

    Amikor felsírt a kisbaba, nekem bizony elöntötte a könny a szemem, pedig alapjáraton kemény, cinikus csaj vagyok :-)



    Én azon akadtam ki, amikor az anyuka mondta, hogy szeretné megnézni a kicsit, és erre lerázták azzal, hogy "elnézést, most mással vagyunk elfoglalva". Mi van??? Úgy kezelték a mamát, mint egy beszélő inkubátort!! A babát meg mint egy

    vekni kenyeret, lógatták, benyomták a csap alá, feldugtak az orrába egy csövet... Ezt a részt végig bőgtem (látszik, hogy már célegyenesben vagyok). Remélem, ez ma már nem általános!



    Szegény kicsi babán látszott, hogy azt se tudja, hol van, és amikor kicsit nagyobb bőrfelületéhez ért az orvos, kicsit mintha megnyugodott volna, és abbahagyta a sírást. Szerintem nem ez a sok orvosi izé hiányzott neki, hanem egy nagy ölelés!



    A dolog kihasználás része szerintem is megjelent, de ezt az örökbefogadó szülők (anyák) ki is mondták, szóval nekem az jött le, hogy ez nekik is nehéz...



    Érdekes volt, hogy az apuka hogyan dolgozza föl a dolgot. Én úgy látom, hogy a lombik és az örökbefogadás is az apukákat viseli meg a legjobban. Először pl tök ingerülten elutasította, hogy megpróbálja a dolgot az örökbeadó anyuka szemszögéből nézni, kicsit mintha lenézően is nyilatkozott volna róla.

  • 2007.03.09 10:03:35jidele

    ((((Én azalatt csak simogattam a hasam, és bíztattam a babát, hogy apa nem fogja engedni, hogy ilyen undokul rángassák...Remélem, ez nem mindenhol így van))))

  • 2007.03.09 10:33:52Virus

    sziasztok. sajnos a filmet nem láttam, de a baráti körben történt örökbefogadás. kicsit úgy érzem, átfordult a vita részben az örökbefogadók "ellen". ebből is az látszik számomra, hogy egy hihetetlenük kényes dololgról van szó, ami rendkívüli lelki néhézségek elé állítja a feleket.
    higgyétek el, borzasztó szerencsétlen emberek azok, akiknek nem lehet saját gyerekük. olyan boldogtalanság, hogy nem is tudok nagyobbat képzelni (bár lehet, hogy van). mire eljutnak odáig, hogy örökbefogadnak, annyit szenvednek, hogy az nem igaz.
    természeten nem vitatom, hogy az aki pedig örökbe adja a gyermekét, na szintén nincs könnyű helyzetben. de minden elismerésem az övéké, hogy ezt a döntésüket a gyermek érdekében meg tudják hozni.
    akik érintve vannak az örökbefogadás folyamatában, (orvos, szülész, ápoló, hatóságok, stb,) a legnagyobb empátiával és emberséggel bíró emberek kellene,hogy legyenek, hiszen sokszorosan sérült szülőkkel érintkeznek, akiknek a lelkére nagyon kellen vigyázni. a szülő nőre azért, mert nyilván nem egyszerű neki lemondani a gyerekéről, az örökbefogadóra azért, mert ő meg attól szenved, hogy nem ő szülte. ehhez képest rengeteg megaláztatáson kell keresztülmenniük, mire végre hazavihetik a gyereket. hallottam olyat, hogy az örökbefogadó anyukának napokig nem adták haza a hivatalos végzés ellenére a gyereket, mert egyszer be kellett mennie azért, hogy megtanitsák fürdetni, utána egy másik napon azért, hogy megtanitsák cumiztatni, de mikor bement, épp nem értek rá a nővérek, ezért hazaküldték, és újból be kellett menni másnap. mintha egy elsőgyerekes édesanyának egyébként több fogalma lenne a fürdetésről, mint egy harmincas örökbefogadónak. (tobbnyire nem huszasok, akik végre eljutnak idáig). amikor meg azt kérte, hogy hadd feküdjön be a gyerek mellé, mert szeretne a legelejétől vele lenni, szabályosan hülyének nézték.

  • 2007.03.09 10:37:46hanna

    én is kiakasztónak tartom, ahogy a babával bántak. és ilyenkor százszor megfogadom magamban, hogy a következő gyereknél, ha hosszába ketté szelnek, sem hagyom elrabolni az első maszatos összebújást. tegnap majdnem felkeltettem a babót, hogy magamhoz öleljem gyorsan pótlólag

  • 2007.03.09 10:42:38B-

    Virus, szerintem nem vetjük meg az örökbefogadókat, sőt! Mindenki elismeri itt, hogy borzasztó helyzetben vannak, és szerintem lejött nekünk az is, hogy milyen borzasztó lehet arra várni, hogy valakinek rossz legyen, hogy neked végre jó lehessen (ahogy ezt a filmben ki is mondták). Itt csak arról volt szó, hogy aki a másik oldalról élte meg a helyzetet (potenciális vagy tényleges örökbeadóként), annak is iszonyú nehéz, és sok méltatlanságot kell elviselnie.

    Szóval most kivételesen úgy érzem, hogy nincs vádaskodás meg őrült vita, mindenki tényleg csak azon igyekszik, hogy felhívja a figyelmet egy új szempontra is.

    Piszok nehéz ez mindkét félnek, szerintem ez itt mindenkinek tök egyértelmű. Tényleg csak abból lehet erőt meg reményt meríteni, hogy ebben a szörnyű rossz helyzetben még mindig az azonnali örökbefogadás jelenti a baba szempontjából a legkevésbé káros megoldást. De a szülők/anyák mindkét oldalon sérülnek közben, ezt nem lehet megúszni :-(((

  • 2007.03.09 10:56:01jidele

    itt sztem nincs vita. Csak fájdalom, meg empátia, végtelen tisztelet, együttérzés és - legalábbis a magam részéről - hála, amiért nem kellett megküzdenem a gyerekemért, és nem kell elválnom a gyerekemtől.

  • 2007.03.09 11:01:15Timimimi

    Én is úgy gondolom, hogy mindkét félnek igen nehéz, az örökbefogadók már sokszor eleve sérültek lelkileg mert mire ide eljutnak már annyi tortúrán kell átmeniük, hogy azt feldolgozni nagyon nehéz, sőt szerintem egyedül szaksegítség nélkül sokszor lehetetlen is. Aki pedig örökbeadja a kisbabáját, az is sokszor egyedül áll a világban segítség nélkül. Az a félő, hogy nekik miután örökbeadja a kicsiét se segít neki feldolgozni ezt a traumát. És ez így számára egy örökké tartó nyílt seb maradhat, ezért ezt így én nem is engedném.

  • 2007.03.09 11:03:33EsTeh

    Szívszorongató érzés belegondolni bármelyik fél helyzetébe... és tényleg nem csak a szülőanya, aki lemond a gyerekről, hanem a nagyszülők, esetleg testvérek, unokatestvérek. Őket nem kérdezik meg. Milyen érzés lehet azzal a tudattal élni, hogy él valahol egy testvéred, unokád? :-((



  • 2007.03.09 11:09:52Virus

    szerintem valahogy az intézményrendszeren kéne változtatni. kellenének valami kórházi helyek, ahol csak erre vannak szakosodva. pl. ha tudná egy szülő anya, hogy x kórházban van egy ágy, ahol örökbeadók szülnek, és ott olyan személyzet van, akik erre föl vannak készülve pszihológus, nagylelkű nővér, stb. tudom, álom álom... most épp kórházakat zárnak be, nemhogy külön szülőotthon jönne létre az örökbeadóknak...

  • 2007.03.09 11:23:06druantia

    Igen, és ahogy az örökbefogadónak van tanfolyam, ugyanúgy az örökbeadónak is kellene... Meg ahogy a babát utánkövetik (azt hiszem), az anyukára is figyelni kellene az örökbefogadás után, legalább egy kicsit.



    Csak ismételni tudom magam, a terhesség (szerintem) egy másfajta érzékenységgel is jár, egy szar helyzetben ráadásul az ember nem biztos, hogy olyan döntést hoz, hogy soha nem fogja megbánni. Én a filmben az anyukán is láttam egy adag bizonytalanságot, de én persze nem vagyok pszichológus, tévedhetek.



    Az a kilenc hónap káosz (sőt, kevesebb, mert a terhesség nem nyilvánvaló az első pillanattól) meg az a pár hét a papírok aláírásáig nagyon rövid idő, legalábbis az én szemszöggemből. Ahhoz, hogy biztosan a jó döntés szülessen meg, kellene valami segítség az érzelmek és a lehetőségek tisztázásához.



    Minden kisgyerek megérdemli, hogy szeressék, elfogadják, nem számít, hogy aki szereti, a vér szerinti szülője vagy sem. Az örökbefogadás csodálatos dolog, és az lenne a jó, ha minden gyerek családban nőhetne fel.

  • 2007.03.09 13:07:17marcangoló

    Én a csecsemőotthonokat ismerem belülről, és voltam olyan újszülöttcsoportban, ahol a 12 babából egy volt örökbeadható, mert a többinél volt némi halvány esély, hgoy viszakerül a saját családjába (pl. majd, ha lesz lakás, majd, ha apa elfogadja, meg ilyenek). Tényleg volt, akinek az anyukája néha írt egy képeslapot, vagy telefonált. Ez már elég ahhoz, hogy feltételezzék, hogy nem mond le róla. Egyedül azt veszik nyílt lemondásnak (ráutaló magatartásnak), ha valaki a kórház előtti inkibátorba teszi a babát.
    A csecsemőotthoni módszertant a kitalálója (pl. a már említett Pikler Emmi) úgy tervezte, hogy segíti az örökbefogadást. A gyerek csak a gondozónőjáhez kötődhet (aki elvileg ugyanaz a személy kb. 3 éves koráig), akinek viszont minden eszközzel segítenie kell a gyerek egészséges fejlődését (pszichésen is). Nem a csecsemőotthonok hibája pl. hogy annyira kevés a pénz, hogy alig lehet embert találni, jönnek- mennek a gondozónők. Elvileg a gyereket meg kell őrizni szabad kötődési kapacitásokkal, amiket majd az örökbeadók töltenek fel. Sajnos azonban ez nem így működik. Nem lehet 12 gyereket egyformán ellátni figyelemmel és fizikailag, és ha a korai kötődés sérül, későb már sokkal nehezebben fog a gyerek az örökbefogadóhoz is ragaszkodni, ha már eltöltött egy kis időt az intézetben.

  • 2007.03.09 18:32:02pépé

    Sziasztok!
    Én annak idején - szakítás után váratlan terhesség - gondolkoztam a nyílt örökbeadáson, ezzel vállalva a környezetem jókora felháborodását / értetlenségét (aztán persze máshogy lett, de ez már egy más történet :)).
    Szerintem nem ott van a hangsúly, hogy az anya környezetét kellene olyanná tenni, hogy vállalhassa a gyereket, hanem az a fontos, hogy így egy gyerek _megmenekül az abortusztól_ és lehetőséget kap az életre.
    Elképesztően bátor az, aki azt meri mondani, hogy megszülöm a gyereket, és neki jót akarva a neki jobb(nak gondolt) megoldást választom, mert a társadalom sokkal jobban elítéli, kiközösíti az ilyen nőt ("eldobja a gyerekét"), mint aki évente kikapartat magából egy magzatot. Tudom, átéltem.
    Persze ott a lehetőség, hogy az ember később megbánja, de ha nagyon rosszak a körülmények (mentális, anyagi, akármilyen szempontból), akkor lehet megnyugvás az, hogy az ember gondoskodni tud a gyerekéről, még ha csak (?) ilyen formában is. Boldoggá tenni egy meddő párt szintén fantasztikus gesztus, szóval van pozitív hozadéka is a dolognak az édeasanya számra!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 13 dolog, amire jó még a hullámcsat

Nem is gondolnád, mennyi mindenre jó még ez a kis hullámos fémdarab. Tuti tippet hullámcsatra, a frizuránkon túl.

HATÁTÁTKELŐ Milyennek látom Amerikát egy év után?

Panni egy év után reflektál saját első benyomásaira, így kiderül, tényleg mindenki barátságos, de a barátot itt nagyon nehezen adják, a környezettudatosság nem erősségük, viszont a stressz sokkal kevesebb.

FILMVILÁG 2017 legpocsékabb filmjei - eddig

Melyek voltak 2017 első felének legjobb filmjei? Összeültünk hárman, és megbeszéltük. Voltak átfedések a listáinkban, de nem annyi, amennyire számítottunk, sőt néhány filmmel kapcsolatban véresen komoly vita alakult ki. Podcast.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta