Amikor alul-felül jön a cucc

Zanza!

Azt hittem, megússzuk az ismeretségi körön már végigsöpört fosós-hányós betegséget, de tévedtem. Péntek éjjel kettőkor arra ébredtünk, hogy a négyéves Málni összehányta az ágyat, beterítve a vacsorával a körülötte lévő tárgyakat is. Fél óra alatt sikerült átöltöztetni és megnyugtatni a gyereket, ágyneműt cserélni és felmosni a szobát. Egy óra múlva kezdődött minden elölről.


Reggel hétig még háromszor zajlott le a folyamat, utolsó alkalommal hasmenéssel kiegészítve. Az orvos tanácsára elkezdtük a folyadékpótlást, eleinte pirinyó kortyokkal, cumisüvegből. Mivel nem jött ki belőle, nagyobb adagokkal folytattuk. Hiába minden igyekezet, Málninak délre felszökött a láza 39,7-re, kimeredt szemekkel feküdt a kanapén.

Nem először tapasztaltuk az igen magas láza, tudtuk, mi a teendő: egy lázcsillapító kúp a popsiba, majd hűtőfürdő. Ennek elkészítésében a párom nagyon profi: előírás szerint a vizet először kellemes melegre állítja be, belehelyezi a szinte mozgásképtelen, forró gyereket, majd szép lassan kihűti körülötte a vizet. Egy ideig vacog szerencsétlen gyermekem, majd könyörögni kezd, hogy hadd jöhessen ki, ekkor Apa bámulatba ejtő módon szavaival maradásra bírja, amíg le nem hűl teljesen.

A hűtés után ismét néhány korty folyadékot itattunk vele, majd álomba simogattuk. Amikor felébredt, már csak 38 fokos volt a hőmérséklete és a közérzete is jobb lett. Egészen este 6-ig, amikor megint felment a láza: a lázmérő 39,5-öt mutatott. A procedúrát megismételtük, majd ismét mély álom következett. Reggel a gyerek csodák csodájára láztalanul és jókedvűen ébredt. A betegség amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is.

Örömünk nem tartott sokáig, délután, amikor hazafelé tartottunk a vásárlásból, az autóban Pötyi rókázott az ölébe egy hatalmasat, el lehet képzelni a szituációt. Pánikszerűen félreálltunk, majd öklendezve próbáltuk meg letakarítani, amit lehetett. Otthon folytattuk a Málninál elkezdett rutineljárást. Kis korty víz, lázcsillapítás.

Amikor a gyerekek elaludtak, a párom kezdett el vacogni, majd elviharzott a vécé irányába. Innentől kezdve neki hordtam a teát, a takarót, meg amit kért. Egész éjjel nem aludt, ingajáratban közlekedett a mellékhelyiség és az ágy között. Ekkor már tudtam, hogy ezt én sem fogom megúszni. Pláne, amikor anyukám telefonált, hogy hasonló gondokkal küszködik. Előző nap nálunk volt.

Másnap délelőttig húztam ki, ekkor kezdtem el ölelgetni a porcelánmikrofont. A hányások közti szünetben az ágyban feküdtem, fájt mindenem, és úgy éreztem, egyszerre fagyok és sülök meg. Gondolatban már a temetésem szerveztem. Hogy bírták ki ezt a gyerekek?
Blogmustra