SZÜLŐSÉG

Hason, háton vagy oldalt aludjon a csecsemő?

2007. február 27., kedd 10:29

Kisgyermekes fórumok egyik kedvenc gyilkos vitatémája, hogy hogyan altassuk a csecsemőt. Egészen kicsi gyereket ugyebár három pozícióban lehet altatni: hason, háton, és oldalt megtámasztva. Melyik a legideálisabb vajon?


A gyerekek többnyire hason szeretnek aludni, ezért kétféle szülő létezik. Az egyik háton, esetleg oldalt altatja a gyerekét, legalábbis próbálná, mert a csemete így sokat ordít és keveset alszik. A másik hason altatja, a gyerek boldogan alszik is, szüleit viszont állandóan a frász töri, hogy mikor fog megfulladni. Elenyésző kisebbségben, de léteznek olyan gyerekek is, akik vidáman alszanak hanyatt, és nem ébresztik fel magukat a saját kapálózásuk okozta ijedtséggel.

A bölcsőhaláltól rettegő szülők kétféleképpen nyugtathatják meg magukat: egyrészt egy légzésfigyelő vásárlásával vagy kölcsönzésével. Másrészt informálódhatnak a bölcsőhalál kockázatát növelő tényezőkről, mivel a dolog oka továbbra is ismeretlen. Kockázati tényezőnek számít a szülők dohányzása és drog- illetve rendszeres alkoholfogyasztása, valamint az, ha az anya tinédzserkorú, vagy a két gyerek között kevesebb, mint egy év van. A fiúkat jobban veszélyezteti a bölcsőhalál (ezt sem tudják, hogy miért): az esetek 61 százalékában fiúcsecsemők halnak így meg. Növeli a kockázatot a terhes nő nem megfelelő táplálkozása, az alacsony (különösen másfél kiló alatti) születési súly, az, ha nem kap anyatejet, a túl sok ruha által okozott túlmelegedés és a puha matrac, párna és plüssállatok az ágyban.

Szintén kockázati tényező a hason altatás. Nekem a kórházban azt ajánlották, oldalt fektessem a gyereket, egy összecsavart pokróccal vagy törölközővel megtámasztva. Néhány hetesen azonban már annyira mozgékony, hogy simán arcra borítja magát, és a körzeti dokinéni is a hanyatt fektetést javasolta. Úgyhogy a mi gyerekünk háton alszik, és bár álmában is gyakran szétveti a kezét ijedtében, azért viszonylag jó alvó.

A probléma többnyire magától megszűnik a gyerek 4 hónapos kora körül, amikor már meg tud fordulni. Ekkortól abban a pózban alszik, ami számára a legkényelmesebb, a szülők pedig hiába forgatják a hátára, hiszen úgyis visszafordul, ha akar. Úgyhogy hagyjunk fel a rettegéssel és a tízpercenkénti nézegetéssel, és törődjünk bele, hogy ha már idáig eljutott, akkor nincs mit tennünk: elvégre valahogy mi is felnőttünk.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.28 18:00:16marcangoló

    Én igazából azt nem értem, hogy miért nem jogos igény a gyerekek részéről az, hogy kézben akarnak lenni. Az teljesen természetes, hogy tisztába tesszük etetjük, altatjuk őket, de azt egy csomóan elfelejtik, hogy az embergyereknek szociális igényei is vannak. Ennél fogva egy csomó okos könyv leirja, hogy ha evett, aludt, tisztába tetted, akkor ha sir is, nem szabad felvenni, mert elkényezteted a gyereket. Pedig abszolút indokolt, hogy egy gyerek szeret a szüleivel lenni (emberek társaságában, testközelében), szereti és igényli, hogy foglalkozzanak vele, beszéljenek hozzá. Enélkül kb. tényleg egy tamagocsi szintjén működne. Az egészséges fejlődéséhez ez is hozzá tartozik, és ez ettől még nem elkényeztetés. Olyanok a kisbabák, hogy kézben szeretnek lenni. És azzal sem értek egyet, hogy muszáj kialakitaniuk 3 hónapos korukra valamilyen önmegnyugtatást. Teljesen természetes, hogy a babák megnyugtatására az anyukák vannak kitalálva, csak ez a mai világban már nehezen elképzelhető és megvalóitható.

    Anyukám éppen a hétvégén jött azzal, hogy a Spockban azt javasolják, hogy a békésen gőgicsélve játszó gyereket (mint most az enyém :-D)vegyük ki a kiságyból, és ne a sirót, mert ezzel a nem kivánt viselkedést erősitjük meg. Soha nem értettem, hogy ezeknek a viselkedéspszichológusoknak miért kell feszt az emberi természettel és az anyai ösztönökkel szembe menni. Ha mégoly logikusnak is hangzik, amit mondanak, nem ismerek olyan anyát, aki ilyenkor nem hagyná békén a jól szórakozó gyereket, és nem az elviselhetetlnül orditót venné ki a kiságyból...

  • 2007.02.28 18:02:26marcangoló

    Eszter, ne is mondd! Ha eszembe jut, az általam kevéssé nagyrabecsült tévés műsorvezető csaj, aki közölte, hogy az újszülött túléli, hogy ha nem alszik vele az anyja, de a házassága nem biztos- kiráz a hideg.

  • 2007.02.28 18:12:13B-

    Eszter: én sem tennék egyenlőségjelet az általad felsoroltak közé. Egyáltalán nem gondolom, hogy kötelező mindenkinek légzésfigyelőt vennie stb. Csak azt szeretném, ha a döntés mögött racionális indokok állnának. Tehát elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy azért nem vesz légzésfigyelőt, mert nagyon-nagyon kicsi az esélye, hogy szükség lesz rá. De szerintem nem jó, ha valaki azt hiszi, hogy természetfölötti képességei vannak, ezért nincs szüksége légzésfigyelőre.

    marcangoló: ezen már én is gondolkodtam! Egy csomó kultúrában az a normális, hogy a gyerek napközben az anyja testére van kötve. Ezzel szemben mi elvárjuk tőle, hogy nyugodtan ellegyen a kiságyban, amikor az biztos halál unalmas lehet, hiszen egy újszülött nem túl sok akaratlagos mozgásra képes, viszont végyik a társaságra, testmelegre stb.

  • 2007.02.28 18:15:22jidele

    marcangoló ez szuper ötlet!!! Ha nem sír,vegyük ki, akkor majd sírni fog,mert játszani akar, akkor visszarakhatjuk, nehogy elkényeztetődjön. Szuper! Egyelőre a férjemen tudom csak kipróbálni, amikor a kádból kiabál, hogy kint felejtette a törülközőt, nem figyelek oda. Amikor békésen dolgozik a számítógépnél a fejére borítom a törülközőt. Majd beszámolok az eredményről:)

  • 2007.02.28 18:21:15marcangoló

    Jidele, hajrá, de aztán nem megadni az ötletgazda nevét! :-)))

    Hú, szegény Bangla, ha fenn kellene lennie az emeleten, miközben mi itt lent dibolunk a többiekkel, valószinűleg nem sokszor tudnám kivenni a kiságyból, mert folyton orditana.

  • 2007.02.28 18:21:54marcangoló

    Illetve dehogynem, dr. Spock-ra lehet fogni...

  • 2007.02.28 18:30:08babó

    mikor vegyük ki a kiságyból:



    valaki írt már itt hasonlót azt hiszem a hiszti témában. én akkor úgy értelmeztem, hogy nyilván nem újszülöttről van szó, hanem nagyobb gyerkőcről. aki nem hagyja, hogy negyed órára betegyék a kiságyba játékokkal mert anyunak dolga is van, nem ér rá kizárólag ölben tartani a gyerekét. (ami nem jelenti azt, hogy nem játszik vele sokat).



    ha a gyerkőc hisztizik, pedig fizikailag minden oké, és lenne mivel szórakoznia, akkor anya odamegy, és leoglalja kicsit. éneklés, stb. gyerkőc megnyugszik (hehe, elméletileg) és ekkor lesz kivéve.



    de még egyszer, ezt csak akkora gyereknél, aki már valamilyen szinten felfogja az összefüggéseket.



    és ez azt sem jelenti, hogy csakazértis kihagynák a családi buliból... nálunk egyszobás lakásban úgysem lehet :)))

  • 2007.02.28 19:36:25kaposztalepke

    hűha..látom van vita a légzésfigyelőből..:)))

    Szerintem nem kell meggyőznünk egymást, hogy egyikünknek miért kell, és miért nem, mindenki eldönti, hogy veszi vagy nem veszi.



    Azért az biztos, hogy lehet, hogy ritka a bölcsőhalál..de akinél előfordul, annál 100%..:(



    És azt se jelentsük ki, hogy aki vesz, ott gép figyel a gyerekre nem az anya...az anya ugyanúgy figyel, érzi, felriad minden moccanásra esetleg. És igenis ha aggódós az anya, akkor inkább a légzésfigyelő, mint például az, hogy a szülő állandóan lesi, hogy vesz-e levegőt a pici, és esetleg meg is piszkálja (a pindur még nem biztos, hogy hallhatóan szuszog, allhat csendben, akkor hasára teszi a kezét, vagy bármi)..és a pici sem tud nyugton lenni.



    Azt meg megint nagyon szeretem, amikor valaki az őstermészettel érvel. Alapvetően persze én is azt gondolom, hogy mivel eredetileg biológiai lények lennénk, utána váltunk társadalmi, és egyébb micsodákká, azok a dolgok jók általában, amik a természetes dolgokon alapulnak. Node azért ez nem azt jelenti, hogy eszközök, gépek, stb ne segíthetnék ezt...csak nem helyettesíteniük kell, hanem segíteniük. És ez meg csak használattól függ, nem a terméktől. Ergo: segíthet sok mindent a TV is helyesen használva, de nem bébiszitternek kell hazsnálni, illetve nem arra, hogy az emberek egymás közti kapcsolata helyett mindneki magábaborulva meredten bámulja. És a gyerekeket sem a gépekre bízom a saját figyelmem helyett, ez csak segíthet (aki akarja, nem kötelező) abban, hogy nyugodtabb, kipihentebb anya vegye körül a gyereket, ne egy idegroncs, aki esetleg fél éjszaka gubbaszt a gyerek légzését figyelve. Nyilván nem ez a szélsőségesen aggódós helyzet az etalon, de nem hiszem, hogy egy légzésfigyelőtől bárki is elhanyagolná a gyerekét. Ha meg vkinek jólesik, és van rá keret, hadd tegye. Akinek meg nem esik jól, az ne vegye. Azok a reklámok mindenesetre, amik azon alapulnak, hogy lelkiismeret-furdalást meg félelmet keltve sózzák rád a terméket, tényleg undormányosak. Úgyhogy a tényekkel kell megismerkedni, X % vagy ezrelék esély van veszélyeztetettségtől vagy nemveszélyeztetettségtől függően, van akinek ez elfogadható, van akinek sok. És ez alapján dönt, ahogy az életben hasonlóan mindenről. VAn aki kockázatosabb dologba rakja a pénzét mert az még belefér, van akinél az már nem, van aki belemegy veszélyesebb szitukba, mert az neki belefér, van aki nem. Ezt mindenki maga hadd döntse el...jah, még a természetességgel kapcs..szóval azért nem hiszem, hogy sokan vannak itt, akik más dolgaikban húdetermészetesen élnek. Házakban lakunk, nem vágunk fát a fűtéshez, nem a patakban mosunk kézzel, nem lóháton járunk, nem a mezpn dolgozunk egész nap, stb-stb..az életünk ezer más területe messze nem az eredetileg természetes..így esetleg előfordulhat, hogy a gyereknevelés kapcsán is vannak olyan dolgok, amik egy őserdei ősanyához képest már eltérőek. És nem biztos, hogy minden baj. (nem is biztos, hogy minden jó, nem azt mondom..)..csak más világ van, vannak oylan döntéseink amiket most meghozhatunk, 50 évvel ezelőtt nem volt mit meghozni. És ne szidjon senki senkit azért, mert úgy döntött ahogy, és ne is akarjon gorombán meggyőzni mást a saját igazáról..

  • 2007.02.28 19:48:33evaandrea

    B,
    kicsit elbeszélünk egymás mellett...o)
    Ha kellett, mindig felébredtem, pedig nem is hitettem el magammal semmit. És ez még ma is így van, bár már nem bébik a gyerekeim...
    Az viszont tudományos tény, hogy egy gyereknek az anya ráhangolódása és szeretete sokkal fontosabb, mint a trndi cuccok. Az első időben még kiságy se kell feltétlenül.
    Ha nem imádott a kisbaba, hanem úgy szeretik, ahogy NEKI jó, biztos, hogy nem történik tragédia...
    Egy újszülöttnek az anyja kell,a teje, a teste közelsége, a gondoskodása, teljesen rá kell hangolódni. Ez a szükséglet a fokozatosan , szép lassan csökken.
    "sok, imádott, figyelemmel körülvett kisbaba meghal." írod. Ez egyszerűen nem igaz.Az én ismerettségi körömben , illetve az ő ismerettségi körükbensem történt még ilyen hirtelen baba halál. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem létezik...O)
    De biztos, hogy nem gyakori.Egyébként tényleg azt gondolom, ahol ilyesmi történik, valami nem stimmelt.
    Az oltást, ami természetesen nagyon fontos, meg a bokaficamot ezzel azért ne keverjük.
    Egyébként én azt gondolom, ha egy mama már a terhessége elejétől pozitívan, örömmel várja a babáját, és mindig abból indul ki, hogy a természet tudja a dolgát, tehát minden rendben megy, az úgy is fog történni. Ha feleslegesen aggódik, árt elsősorban magának, és ezzel közvetve a babájának is.
    Akkor teszek meg minden lehetőt a gyerekemért, ha odaadom neki azt, amire szüksége van. Ez nem a kütyürék, hanem a szeretete.

  • 2007.02.28 20:29:52manci

    "Egyébként én azt gondolom, ha egy mama már a terhessége elejétől pozitívan, örömmel várja a babáját, és mindig abból indul ki, hogy a természet tudja a dolgát, tehát minden rendben megy, az úgy is fog történni."



    evaandrea: Amit írtál, óriási sértés, bántás, pofánrúgás minden olyan anyukának, akinek a babájával a terhesség alatt, szülés közben vagy valaha életében baj történt. A te értelmezésedben magukra vessenek, miért nem voltak elég pozitívak és nem szerették eléggé a gyereküket. Nem tudom elhinni, hogy ezt tényleg komolyan gondolod!!!

  • 2007.02.28 20:46:24Tori

    manci, első hallomásra sértő lehet, de nem feltétlenül. Nem tud mindenki pozitív lenni, vannak anyák, akik generációk óta irracionális félelmekkel a lelkükben élnek, és nem is tudják, hogy másképp is lehet. Ez nem az ő hibájuk, nem sokat lehet tenni ellene. A férjemnek az az életfilozófiája, hogy "minden rendben lesz". Én azt hoztam otthonról, hogy "ami elromolhat, el is romlik". Elképzeled, milyen vitáink voltak eleinte? Elhiszed, hogy naponta harminc-ötvenszer állítom le az agyamat, amint az megpróbálja elém vetíteni, hogyan hal gyermekem szörnyűnél is szörnyűbb halált mert pl leesik a galériáról, fejére csukja a fiókot, lenyeli a szabóollót, mittudomén. Tudom, hogy nem valószínű, meg ha mégis történik valami akkor modern orvostudomány, de harminc évig ebben éltem, nem vagyok képes másképp gondolkodni. Megtanítottam magam, hogy ne emlegessem ezeket a lányomnak, ne programozzam bele, de ez nem megy mindenkinek. Nem akart evaandrea bántani senkit. Tény, hogy több rossz dolog történik azokkal az emberekkel, akik mindig a rosszra számítanak. Most nem tudok linket adni, de hidd el, olvastam ilyen felméréseket. A pozitív gondolkodás statisztikailag kimutatható, szignifikáns eredményeket tud felmutatni. Becsszó.

  • 2007.02.28 20:48:23Katalma

    evaandrea: márpedig szerintem a légzésfigyelő éppolyan jellegű biztonsági berendezés, mint a biztonsági öv vagy a légzsák vagy a korlát az erkélyen, vagy a biztonsági gyerekülés, stb.. Nem ismerek ugyan személyes környezetemben egyetlen embert sem, akinek a biztonsági öv mentette volna meg az életét, sőt, olyan esetet is ismerek, ahol nem használták, és mégis karcolás nélkül megúszták a balesetet. De ettől még számtalan olyan eset van, ahol a biztonsági öv megmenthette volna az emberek életét.

    Ugyanez a légzsák, ugyanez a korlát, stb. ezer hasonlót lehetne felhozni. És igenis ez a kategória a légzésfigyelő is.

    Icipici az esélye, hogy pont nálunk szükség lesz rá, de ha mégis nálunk lesz szükség rá, örülni fogok, hogy van, és nem hiszem, hogy kevésbé gondos anya leszek, mint te. Én is a baba mellett fogok aludni, és én is sokat fogok foglalkozni vele. Sőt, beszereztem egy hordozót, hogy napközben rajtam lóghasson a kicsi, és nem fogom rácsok közé rakni, hanem szabadon mászkálhat majd a szőnyegen.

    A légzésfigyelő csak egy biztonsági eszköz, nem egy kényelmi stuff (mint mondjuk a bébiőr, de nyilván annak is van létjogosultsága helyzettől függően). Nem hiszem, hogy a nők a gyerekkel való foglalkozást akarnák kiváltani a légzésfigyelővel. Egyszerűen ennek a két dolognak igen csekély köze van egymáshoz (szerintem semmi).

  • 2007.02.28 20:53:47szanna

    evaandrea!

    Nem tudom, kis hazánkban hány baba hal meg hirtelen bölcsőhalál miatt, de azt tudom, hogy hány PKU-s baba születik. A te környezetedben hány ilyen baba van? Egy se? Akkor nem is létezik ez a betegség?







    Évente kb. 10 édesanyával és édesapával közlik, hogy a gyermekük PKU-s. HA a tiéd születik annak, akkor az egy tragédia, annak ellenére, hogy nem halálos betegség, "csak" gyógyíthatatlan. Sokan azt sem tudják, hogy létezik ez a betegség. Amikor szembesülnek vele a szülők első gondolatuk a bűntudat, hogy valamit "elrontottak", pedig nem tehetnek róla, nem védhetik ki. A légzésfigyelővel ki lehet védeni egy ritka (szerintem a PKU-nál gyakoribb) tragédiát.

    Káposztalepkével értek egyet, aki meg tudja és akarja venni, az vegye meg, aki nem akarja az ne vegye. De kétségbe vonni egy anya szeretetét, mert légzésfigyelőt használ, felháborító!

  • 2007.02.28 20:59:38eszter

    Katalma, a kettő között van az igazság. Mert míg megszámlálhatatlanul sokan halnak meg az utakon, addig megszámlálhatatlanul kevesen bölcsőhalálban, ráadásul inkább a veszélyesztett csoport (aki alá tényleg érdemes is rakni). Nem teljesen egy kategória. Míg az autóban követelmény, a gyereket hazaadják anélkül is, és a védőnp nem úgy küldi rád a gyermekvédelmiseket, mintha egy életveszélyekkel teli otthonba szülnéd. Nem véletlen. Ennek ellenére vanaki jobbat alszik tőle, vegye is meg, van aki kifejezetten beparázik és még abban sem bízik. Az tegye a gyereket a hasára.

  • 2007.02.28 21:07:32B-

    Evaandrea: ""sok, imádott, figyelemmel körülvett kisbaba meghal." írod. Ez egyszerűen nem igaz""



    Először azt gondoltam, hogy irigyellek, amiért ilyen egyszerű világban élsz. Aztán rájöttem, hogy ez a gondolkodás ijesztő és már-már kegyetlen. Azért, mert Te személyesen nem ismersz egyetlen ilyen babát sem (hány ismerősöd van? Szerinted az reprezentatív minta?), ki mered jelenteni, hogy nem is létezik? Nagyon szomorú. Szerintem fel se fogod, hogy amit leírsz, milyen szívtelen, kegyetlen, embertelen és - igen - természetellenes.



    Elismerem, hogy a pozitív gondolkodás nagyon sokat segít. Elismerem, hogy a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatban élő emberek kevesebbett betegek stb. De azt kimondani, hogy a kisbabák azért halnak meg, mert nem megfelelően szerették őket - hajmeresztő és káros babonaságnak tartom.

  • 2007.02.28 21:15:48eszter

    evaandrea, a többiek nem szolgáltattak példát, majd én. A nagymamám volt a világ legtündéribb, legszerényebb, legtürelmesebb embere. Egy földreszállt angyal volt, ez mostmár biztos. 4 gyermeket szült, és csak apukám maradt életben. 1 halva, 1 szülés közben, 1 pedig 2 hónaposan agyvérzésben halt meg. Csupaszív, optimista embert kell elképzelni. Csak jót kapott tőle a világ. Hát van ilyen. A légzésfigyelő valóban nem segített volna rajta, de azért a Te általánosító végletedtől is óvakodnék.

    Mindemellett Torinak igaza van. Én is küzdök a "halálnemekkel". A férjem pedig dettó úgy néz rám, mint amit leírtál: Mit izgulsz,mi baj lenne?!

  • 2007.02.28 21:16:01kovvacs

    Légzésfigyelő,

    extra védőoltások,

    őssejtbank,

    stb stb

    esetekben:



    Szerintem az lenne a normális,

    ha a saját gyermekünkre-környezetünkre tekintettel végignéznék a VALÓDI kockázati tényezőket, rizikófaktorokat - azaz KIK veszélyeztetettek;

    azt is megnéznénk, hogy hányan halnak meg az adott cucc/eszköz/anyag stb hiányában;

    majd ezek után döntenénk felelősen.



    Olyan úgysincs, hogy a gyerekedet minden veszélytől meg tudd óvni egy életen át. De ha akarod, és anyagilag megengedheted magadnak, hát tedd meg.



    Mi nem fizettünk be a spéci agyhártyagyulladásos oltásra, mert a gyerkőcre egyik veszélyeztetettségi pont sem áll fenn.

    Nem rakattunk el őssejtet, mert nem áll fenn fokozottan semmi olyan betegséghajlam a családban, amire lehet, hogy jó lesz egyszer ez a módszer, ha sikerül használhatóvá tenni.

    És lett légzésfigyelőnk, mert babatelefont úgyis akartunk venni, és a kombinált készüléket is ki tudtuk fizetni, akkor meg miért ne alapon lett.



    De ha a gyerkőc bölcsis lenne, beoltattuk volna az agyhártyagyulladás ellen. Még csak aktív játszóteresek se vagyunk, adódva a falu sajátosságaiból.

    Ha a családban lett volna leukémiás vagy alzheimeres, lehet, hogy elraktuk volna az őssejtet.



    Szerintem ez így műxik.

  • 2007.02.28 22:23:51marcangoló

    Szanna, a PKU-t ne is emlitsd. Pont Karácsony előtti pénteken délután kaptam meg a levelet, hogy meg kell ismételni a szűrést (mondjuk hypothyreosis gyanúval). Természetesen aznap már nem tudtam felhivni a labort. Utána persze kiderült, hogy azt a vérmintát értékelték, amit a kórházban 12 órásan vettek le (nem értem, miért kellett levenniük, és beküldeniük, amikor mentünk vissza 5 nap múlva a rendes szűrési időben). Azért őszintén szólva nem voltam nyugodt. Biztosan lehet kezelni a hypothyreosist is (direkt nem néztem utána), de megfordult bennem, hogy mit "követtem el", hogy beteg a gyerekem. Persze kiderült a turpisság. És én sem vagyok parázós, de kinek nincs egy rossz gondolata, egyetlen pici félelme sem a várandósság alatt?

  • 2007.02.28 22:45:40kovvacs

    Ha már ezoterikus alapon közelítjük meg a gyermek egészségét (vagy felőlem lehet pszichológiainak is nevezni), érdemes egy kicsit tágabban megnézni a helyzetet.



    A gyermeket nem csupán és kizárólag a szülei részéről éri hatás. Ha ebben a gondolatmenetben folytatjuk, megérezheti a gyerek a társadalmi rosszhangulatot, érzékelheti azt, hogy nem a megfelelő földrészen született, esetleg valami módon nem tetszik neki a saját teste. Ezer dolog miatt betegedhet vagy halhat meg egy baba, amelynek nincs köze a szülőkhöz. Még misztikus-ezoterikus-pszichológusos-vallásos megközelítések szerint is.



    Ezért csak csínján azzal, hogy a szülők nyakába varrjuk a gyerek baját. A szülő sem légüres térben, időtől-helytől-gyerek személyiségétől és adottságaitól függetlenül gondozza-szeretgeti a csöppségét.

  • 2007.02.28 22:58:42laili

    Kicsit OFF. Mindenkinek köszi a tanácsokat tapasztalatokat tegnap óta a saját ágyában alszik a kis poronty és úgy tűnik tényleg meghallom így is ha nyüsszög és nagyon jól aludtunk mindketten (nagyjából).



    Szóval számomra nem volt hiábavaló a sok altatásos téma ezek nélkül lehet, hogy oviba is az óvónő hasán akart volna aludni, vagy mellette:)))

  • 2007.02.28 23:11:36kaposztalepke

    csatlakozom kovvacshoz...evaandrea-nak bizonyos szinten van igazsága, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Valóban ezek szerint a gondolatok szerint is semmi nem véletlen. Így a gyerek betegségei sem. És az is általánosságban igaz, hogy a gyerek lehet beteg a szülő problémái miatt. Ezért parapszichológus ismerősöm is beteg gyerek esetén a szülőt kezeli.

    Viszont az ítélkezéssel: Előszöris azért vannak "hozott" dolgai a gyereknek már az előző életekből, stb. Ebben az esetben nem a szülő "tehet róla", hanem a gyerek "döntött úgy" amikor ezt a létidőt válaszotta most éppen tanulókörnek, hogy azt a betegséget/sorsot kell megélnie...vagy előző dolgai miatt "kapta"...Persze, a szülő sorsában is benne lehet az, hogy neki egy gyereke betegségén keresztül kell valamit megtanulnia. Nem feltétlenül elb*szott valamit. Szóval ez sokkal-sokkal bonyolultabb, mindenképp hibás és bántó a "ha szeretik nem lehet baja" általánosítás.



    Arról nem is beszélve, hogy ki a fene lehet biztos abban, hogy úgy szereti a gyerekét, ahogy az neki (a gyereknek) jó? csak abban lehet biztos, hogy úgy szereti, ahogy maga azt gondolja, hogy jó és helyes. Persze, gyerek visszajelzései, stb..de még akkor sem, ilyen nagyképűen magabiztos nem lehet senki. És akkor még szó sincs arról, hogy "gyarló emberek" vagyunk a magunk hibáival, mindnekinek megvan a gyengéje, és nincs olyan ember, aki mindig azt tudja tenni, amit helyesnek tart. Mert fáradt, mert ideges, mert nincs jól, mert csak...és persze, ez ellen is lehet tenni, de ne hazudjuk már azt, hogy mindig sikerül..és hogy hűdejószülő vagyok, ezért aztán tuti nem lesz baja a gyerekemnek. Ez azért tényleg irreális magabiztosság. De kívánom, hogy evaandreánál egész életében minden mindig legyen rendben. (Természetesen mindenki másnál is.) De ne higyjük már azt, hogy mert ha mindent jól csinálok, minden jó lesz, mert könnyen kaphatunk tanulópénznek egy jó kis pofont. Mindenkinek van valami, amitől meg tud zakkanni..és ha nagyon elbizakodott, akkor kaphat egy nagyot a fejére, csakhogy helyre kerüljön az ego, és tudjon fejlődni tovább...

    Úgyhogy szerintem csak óvatosan a nagy magabiztos ítélkezésekkel..

  • 2007.02.28 23:31:19jidele

    hála az égnek, nem történt nálunk tragédia, de ezt kikérem magamnak: azért lettem veszélyeztett terhes, mert nem szeretem eléggé a gyerekem, mert nem szertejük egymást eléggé a férjemmel, vagy nem vágytunk eléggé a babára??? Elolvastad te, amit leírtál?! Honnan veszed a bátorságot, hogy belerúgj abba, akivel tragédia történt?!
    Biztos vagyok benne, hogy a rengeteg ráfigyelés, beszélgetés, könyörgés is segített abban, hogy bent maradt a baba. Nem volt nap, amikor ne mondtuk volna neki el, hogy bent kell még maradni. Biztos vagyok benne, hogy segített. De abban is biztos vagyok, hogy nem a szeretetlenség miatt indult be 2hónapja a szülés-és tegnap az orvosomon láttam, hogy nem bízott benne, hogy kibírjuk idáig. De biztos kitépem a haját annak, aki kétségbe meri vonni, hogy szeretem a gyerekemet!!!
    És ugyan ez vonatkozik arra, aki pro és kontra a légzésfigyelőtől teszi függővé a szülői szeretetet...

  • 2007.03.01 00:06:44evaandrea

    Tori,
    igazán jó úton haladsz, és nagyon klassz,hogy ilyen a társad.
    Valóban ezekről a legtöbbször alaptalan félelmekről próbáltam írni, hogy ez mennyire káros.
    Te már látod, mennyivel könnyebb nélkülük.
    Ezek rossz beidegződések, amit a médiától kezdve bármi, vagy bárki táplálhat, és nagyon nehéz megszabadulni tőle.
    Katalma,
    OK
    a légzésfigyelő egy biztonsági eszköz.
    Egyébként ha akár 1 babát is megmentett valaha, már megérte!
    A kérdés csak az, tényleg a légzésfigyelő mentette-e meg...
    A gép még mindig jobb, mint a folyton ébresztgető mama, jaj, lélegzik-e?
    Egy gyógypedagógus mama példája, a gyereke gyakorlatilag nem aludt se nappal, se éjszaka, mert piciként állandóan ellenőrizgette. Csak akkor aludt, ha elájult a fáradtságtól.Úgy oldotta meg a helyzetet, hogy bölcsödébe adta, mondván ott "megnevelik". Tényleg elrettentő.
    B,
    most utána néztem, Magyarországon 100 csecsemőhalál közül 3 oka volt a bölcsőhalál.
    Természetesen annak a 3-nak ez nem vigasz, de van 97 másik eset, ill ok.
    De szerencsére nagyon kevés baba hal meg ilyen rejtélyesen.
    Egyébként Amerikában, sokkal magasabb a csecsemőhalandóság, azon belül a bölcsőhalál is, pedig valószínűleg gyakoribb a légzésfigyelő használata!Egy pici baba mindent az anyukájától kap. Az ő kiegyensúlyozottsága, nyugalma a baba számára a legfontosabb. Egyedülálló anya is adhatja ezt.
    Eszter,
    valóban nem szerencsés általánosítani, de azért az elég jellemző, hogy a nagymamáink sorsa általában jóval keményebb volt a mieinknél...már csak ha a háborúkra gondolunk is...
    A nagymamád jó természete valószínű segítette, hogy épp ésszel és lélekkel kibírja ezeket a sorscsapásokat.
    Kowacs,
    Teljesen egyetértünk, a valódi kockázat, ill a fölösleges pánik kérdésében és ezoterikailag is.
    a baba önálló lélek, akinek segíthetünk, kísérhetjük az útján, de nem sajátíthatjuk ki.

  • 2007.03.01 00:43:28evaandrea

    Káposztalepke,
    valóban se a babák, se a szülők nem tiszta lapok, és az sem véletlen, hogy a baba miért épp abba a családba születik. Mindegyik gyerekem utalt valahogyan arra, hogy létezik a reinkarnáció. Sok mindent tehetünk a sorsunk alakításáért, de vannak dolgok, amiket nem kerülhetünk el, és ha beleavatkozunk, estleg "rosszabbul járunk".Akkor miért éljem meg úgy az egyik legcsodálatosabb kort a gyermekemmel, hogy rettegek, mikor nem vesz lélegzetet?
    Igazából senki sem tudhatja, meddig élhet még, se felnőtt, se gyerek. De lehet-e, érdemes-e rettegve élni, még mennyi van hátra? A félelem megeszi a lelket- mondta Fassbinder.
    Nyilván mindenki saját meggyőződése szerint próbál nevelni, és senki sem hibátlan, bárki tévedhet.
    De hidd el, nem nagyképűségből mondom, hanem tapasztalatból, hogy a gyereket saját igényei szerint kell szeretni.Olyan sok, látszólag boldog családban nevelkedő, átlag feletti jó anyagi körülmények közötti sérült, szeretethiányos gyereket ismerek.Olyan cuccot nem tudnak mondani, amit ne kapnának meg, de egy csepp idő, beszélgetés a mamával vagy papával, na ez valóban hiányzik. Nem veszik észre a jeleket, mert nem ismerik a gyereket, már pici korában sem értették...
    A világért se mondanék, olyat, hogy az én gyerekemnek nem lehet baja, hisz szeretem, aki nem jól szereti, annak meg igen. a dolgok nyilván sokkal szövevényesebbek, és bonyolultabbak. De én valamivel fel tudom vértezni a gyerekem, és ezt a "védőburkot" nem kapja mindenki meg, holott minden babának járna! Ezt sajna, vagy szerencsére nem lehet a boltban megvenni.
    A bajok, betegségek figyelmeztetések, valamit nem jól csinálunk, valamit meg kell tanulnunk.Az én életem sem mentes a tanulási folyamatoktól, ahogy senkié, de ez így van jól.

  • 2007.03.01 09:10:14manci

    Tori: az én szüleim, főleg az anyám, pozitív beállítottságú emberek. Alapból az vagyok én is, de kiválóan működő fantáziám okán időnként nekem is meglódul az agyam és szintén látom a válogatott halálnemeket. Ezt nem otthonról hoztam, alkati dolog. Számomra a pozitív gondolkodás azt is jelenti, hogy ezeket a fel-fel ötlő félelmeket nem hagyom magamon eluralkodni, kitörlöm és a jó dolgokra összpontosítok. Valahol már leírtam egyébként, hogy szerintem nem lehet úgy élni, hogy ha bármi baj történik, még plusz magunkat is hibáztasssuk, hogy jaj-jaj, biztos nem voltam elég pozitív. Na ez minden, csak nem pozitív hozzáállás.



    A pozitív hozzáállás szerintem pontosan azt jelenti, hogy alapvetően jót várunk az élettől és embertársainktól, de ha mégsem így történik, akkor megpróbáljuk a helyzetből a legtöbbet kihozni és ha nem sikerül valamilyen bajon úrrá lenni, akkor azt valahogyan el tudjuk fogadni.



    A te gyerekednek, attól még, hogy vannak rossz gondolataid, szerintem nincs nagyobb esélye a balesetre, betegségre, mint más gyerekének, sőt talán még kisebb, mert jobban észreveszed és, ha tudod, kiiktatod a lehetséges bajok forrását. Ami fontos, de ezt te is írtad, hogy a magunk esetleges irracionális félelmeit ne oltsuk bele a gyerekünkbe, erre meg oda tudunk figyelni:)

  • 2007.03.01 09:39:51kaposztalepke

    evaandrea: ezek így már természetesen rendben vannak..de azért fentebb nem ezeket (ill nem így , és egyáltalán nem így értendően) írtad.

    Ezzekkel természetesen már nem vitatkozom.

    ÉS nyilván senki nem hobbiból akarja rettegve leélni az életét, és próbáljunk meg pozitívan állni a dolgokhoz, és nem lehet "jajj mi lesz ha.." módon élni sem. És ezt az anyák is megpróbálják úgy irányítani. Ergo pl nem azért vesz légzésfigyelőt, hogy a saját aggodalmát ezen keresztül ráragassza a gyerekére. Hanem pont azért, mert ez a saját félelme, és úgy tudja kontrollálni, hogy ezt pl alkalmazza, és ha emellett Ő nyugodt, nem foglalkozik többet a kérdéssel, nem ül a gyerek ágya mellett éjjel állandóan piszkálva, hogy veszi-e a levegőt, akkor ez sokkal jobb. JObban érződne az aggódása, és jobban rávetülne a gyerekre enélkül.

    És marad még száz olyan dolog, amit nem tudunk kivédeni/kontrollálni, ezeken úgyis nyugodtan gyakorolhatjuk az egyéniség-fejlődését, hogy ésszerűen legyünk persze óvatosak, de ne rettegjünk/óvjunk ész nélkül egész nap, és élvezzük ezt a tényleg csodálatos időszakot (is).

  • 2007.03.01 09:47:30a:a

    Nos, én mint légzésfigyelős anyuka, bizton állíthatom, hogy a légzésfigyelő ellenére minden rezdülésére fennt voltam, amíg velünk egy szobában aludt. Ez kábé 4 hónapos koráig volt így, de ha mostanában elutazunk valahova, ahol egy szobában alszunk, akkor ma is ezerszer felébredek éjjel, ahányszor fordul, szuszog, felnyög stb. És már akkor is aludt sokat közöttünk, hajnalban sokszor nyöszörgött, két oldalról simogattuk a buciját. És igen, lehet valami abban is, hogy ha az szülő fél a gyerek betegségétől, az rossz hatással lehet a gyerekre. Én a terhességem végén sokszor féltem, mi lesz Petivel, és lám, betegen született. De soha nem állítanám, hogy azért, mert nem szerettem őt már akkor eléggé, vagy valami hasonló hülyeség miatt. És persze van ellenpélda is: tesómnál a nagyobbik gyerek iszonyúan nehezen született meg, gyakorlatilag úgy nyomták ki belőle, teljesen kikészült, teje nem volt, és a szülés körülményei hosszú évekre meghatározták - negatívan - kettejük kapcsolatát. És három hónapos korától átaludta az éjszakákat, nem volt többször beteg, mint az átlag stb. stb. A kicsi ezzel szemben, aki császárral született, sztárolva van/volt, két éves koráig egy éjszakát nem aludt végig, és nem volt kevesebbszer beteg, mint a bátyja. Úgyhogy igenis lehet a gyerek fizikai állapota független a szülői viszonyulástól.

    Én a saját korábbi rossz tapasztalatom miatt most erősen sulykolom magamba, hogy minden rendben lesz, végre normálisan fogok szülni, és egészséges babám születik pont időre. Ugyanakkor azt is kétlem, hogy szükségszerűen elszúrom a gyerekem életét, ha nem kommunikálok vele már a pocakban napi 48 órát, és nem lesz belőle normális fenőtt. Jó annak, aki már egy hét után mindig tudta, miért sír a gyereke, én még 5 hónaposan sem tudtam mindig, pedig nekem éjjel-nappal sokat sírt, aminek az okai elég összetettek, de biztos, hogy az én pocsék lelkiállapotom sem tett jót neki. De ezen most felesleges filozofálni, akkor így tudtam reagálni, most majd máshogy fogok, ha bármilyen nehézség fellép.

    Azért évaandreát kicsit túlságosan kategorikusnak tartom. A világ sztem nem ennyire fekete-fehér...

  • 2007.03.01 09:56:43kovvacs

    evaandrea, neked ennyire bonyolult megnyugtatni a lelkiismereted?

    Tudod, az a furcsa, hogy aki a szíve mélyéig úgy gondolja, hogy jól csinálja, annak se arra nincs szüksége, hogy bizonygassa másoknak, se arra, hogy másokat győzködjön.

    Különben nyilván szabad győzködni meg bizonygatni, azért is van ez a fórum.

    Én is szoktam győzködni meg bizonygatni, hiszen hemzsegek a kételyektől.



    De arra légyszi, figyelj már, hogy ne sérts, se bánts embereket.

    Szinte minden hozzászólásodban megteszed.

    Kérlek, figyelj rá. Köszönöm.

  • 2007.03.01 10:11:16kovvacs

    a:a, én még a lassan 14 hónaposomnál sem tudom mindig, hogy mikor mi a baja. Ne aggódj emiatt:)

    Amúgy ismerem a dilemát: a terhességem vége fele rettegtem attól, hogy félek és rossz dolgokra gondolok. Le voltam bénulva a rémülettől, hogy azért fog beteg gyerekem születni, mert én attól félek, hogy mi van, ha beteg lesz. És annyira akartam nemfélni - még véletlenül se ártani a gyereknek -, hogy a végén már teljesen be voltam ettől golyózva.

    Figyi, a:a, fontos dolog: szabad félni:) Tényleg szabad. Az nem árt a gyereknek. Állapot, érzés, nem olyasmi, amiről tehetünk. És nézd csak, mennyit aggódtál az idősebb gyermekedért. Nézd csak meg alaposabban a dolgokat: él? Hát persze! Szépen fejlődik? Gyönyörűen! Mennyi mindent végigküzdöttetek, ugye, hogy megérte? Iszonyatos lehet belegondolni, hogy mi mindennek álldogáltatok a peremén, de most itt vagytok, és nem ott! Ez nagyon fontos!

    Kicsit, hogy nevetni tudjál, írok külső példát. Anyósom egyszer ránktelefonált, éppen nyugodtan soppingoltunk valahol a párommal, a legteljesebb egyetértésben. Ő izgatott hangon szinte kiabálta a telefonba: "Jól vagytok?" Mire én: "Persze, jól vagyunk." Mire ő: "A fiacskám is jól van? Ott van veled?" Mondom: "Igen, itt van, jól van, nincs semmi baja." Mire ő: "Úristen, láttam a hiradóban egy pont olyan színű autót, mint az övé, totálkárra törve, valahol Ausztriában, meghalt a sofőr, biztos voltam benne, hogy ő az!" Mire én: "Nem volt mostanában Ausztriában, itt van velem, jól van, nincs semmi baja, a kocsi is egyben van." Mire ő: "Igen, de akár ő is lehetett volna! Sose lehet tudni. Úristen, mi történt volna. Szent ég! Most halott lenne!" Mire én: "De nem halott, itt van és egészséges." Mire ő: "De mi lett volna, ha mégis ő az! Pont ugyanolyan színű volt az a kocsi! A saját szememmel láttam" stb. Ez egy pár percig még így folyt, aztán a párom kiszedte a telefont a kezemből, mondott egy csúnyát bele és lenyomta a gombot.

    Mi ebből a tanulság? a:a, lazítsál, mert ha nem igyexel, nagyon hülye anyós lesz belőled:)))))))



  • 2007.03.01 10:22:58babó

    kovvacs!

    :)))



    mindannyian hülye anyósok leszünk :)) mert annyira szeretjük a gyerkőceinket!!!

  • 2007.03.01 10:32:32kaposztalepke

    kovvacs: csípem a búrádat:))))))) (nem, nem vagyok leszbi:)) )



    "A félelem az elme gyilkosa" -Dűne:))



    de..

    nem az a bátor, aki nem fél :)))



    na..irtóra gondolkodtam, de több baromság nem jutott az eszembe, megyek turmixolom a babaebédet:)

  • 2007.03.01 10:33:19jidele

    Hú, anyósom is ilyen. Majd, ha vége a veszélynek, közli, hogy ő egy percet sem aggódott, mert tudta, hogy nem lesz baj. Kevdencem: január 1.: fél oldalam zsibbad, irány az ügyelet. Férjem szólt neki, hogy megyünk a kórházba, mert ez van. Para. Kiderítették, hogy migrén. Felhívom, elmondani mi volt, mire közli, hogy ő gondolta, hogy ez migrén, és ne aggódjak, többet nem lesz ilyen-amikor legközelebb két napig fetrengtem migrénnel, nem mondott semmit...

  • 2007.03.01 10:41:43a:a

    kovvacs: köszi a bíztatást, jót nevettem :-)))Nekem mindig is sokkal nagyobb gondot jelentett az, hogy az újságok - Kismama és tsai - meg a tévé olyan ideális anyuka-képet festenek a celeb mamákról, amiknek én soha, semmikor nem tudtam megfelelni, és valahogy ezek a cikkek, hírek azt is sugallják, hogy ha Te nem így érzel/teszel, akkor már sz..r anya vagy, egy erkölcsi hulla. Ehhez képest, a különböző kütyük/krémek/ruhák/játékok megvételét célzó reklámok sztem kevésbé irritálóak, bár van, hogy a kettő összemosódik - "Amikor Manócska még a pocakomban volt..." - brrrr... hányadék... már bocs...

    És ezt érzem évaandrea írásain is, hogy aki nem úgy, nem azt, nem akkor, nem annyit, mint ő, az elsunnyoghat. nyilván ez is leegyszerűsítése a dolgoknak, de nekem ez jött le belőle.

    Már Petinél is sokszor olvastam olyan cikket, hogy ha a babával nem megfelelő a kommunkiáció, akkor az egy életre negatívan befolyásolja a fejlődését stb. Megkérdeztem erről egy dúlát, aki szerint valóban fontos a megfelelő kommunkiáció, és a babák már a pocakban sok dolgot megéreznek az anya hangulatából, de azt nem szabad állítani, hogy ha pl. a parázás miatt az ember rossz hangulata, félelmei átragadnak a gyerekre, akkor azzal egy életre elrontunk valamit. Azt írta nekem erről a dúla - és ez nagyon tetszett - , hogy akkor a remény veszítenénk el. És ebben maximálisan igaza van.

    Petivel megpróbálok arra az álláspontra helyezkedni, hogy felvértezem a tudással, a veszély felismerésének tudásával, azzal, hogy elmondom neki, mi a következménye, ha gyorsan motorozik a lejtőn lefelé, és utána reménykedem, hogy nem esik el - mint azt tegnap tette. de ha megtörténik, úgy gondolom, nem tehettem ellene semmit, nyilván életveszélyes helyzetekbe nem engedem belemenni, de minden sérüléstől, balesettől, betegségtől képtelen vagyok megóvni, ketrecbe nem zárhatom, mert akkor a büdös életben nem fogja tudni megóvni magát.



    és igen, nagyon hülye anyós akarok lenni, főleg, ha vmi csini, vékony, szexi csajjal állít haza :-)))

  • 2007.03.01 10:47:11mókusfácán

    Serintetek nagyon gáz, ha az éjszakai sírásra nem kelek fel? Mindig is nagyon bealaudtam (80/50-es vérnyomást tudok produkálni reggelente) Ilyenkor apa megy nyugtatni! Mondjuk ő az alvásfeleős!
    Nekünk volt légzésfigyelő, de kivettük most már a gyerek alól (8hó),mer tállandóan elvándorolt róla mostanság és riasztott a gép!
    Mondjuk kisebb korában is jelzett,szegénykémet néha kikaptam és ráztem, ő meg tök rózsaszínen aludt még akkor is!
    Lehet,hogy csak túl érzékenyre volt állítva?
    Vagy tényleg kimaradt egy szusz?
    A Madarász utcai alváslaborban is voltunk, ott mondták, hogy ez akütyű újraélesztő tanfolyam nélkül szart se ér!
    NA én néztem a csöppemet, hogy hol is kéne megnyomni a mellkasát! Hát nem merném!
    Az még hagyján, hogy a szájába fújok,de a nyomkodni!

  • 2007.03.01 10:52:32a:a

    Az első fönököm mondta mindig: félni szabad, de megijedni nem kell.

    Mellesleg az én bizonytalanságaimhoz néha anyám járul hozzá egy-egy emlékezetes megjegyzéssel. Pl. amikor az első 5 hét után hazautazott tőlünk, és "egyedül" hagyott Petivel, a vonat indulása előtt közölte, hogy reméli, tudjuk, hogy a gyerek nem olyan dolog, amire csak rálegyintünk, hogy majd lesz másik, ha ezzel vmi történik... hónapokba telt, mire kihevertem ezt a beszólást. És azonnal elkezdtem rettegni, mit fogok csinálni a gyerekkel, ha ő már nem lesz itt...

    Mint ahogy azt is hónapokig emésztettem, hogy szte kezdem elveszíteni az egyéniségem, amit ő abból szűrt le, hogy először mindig a férjemet kérdeztem meg, szte mit csináljak a gyerekkel, ha éppen nem tudtam megoldani a problémát, és nem őt, a tapasztalt anyát/nagyanyát. Én hülye meg úgy gondoltam, hogy ugye mégiscsak a férjem a gyerek apja, akkor ha lehet, beszéljük meg mi először, mi a teendő, aztán ha nem tudjuk kitalálni, vagy nem jön be a tippünk, majd megkérdezem őt. Ő viszont ezt másként gondolta...

  • 2007.03.01 13:42:32kiseszter

    Nálunk nem voltak téves riasztások, de volt egy éles! 11 hónapos volt a srác. Addig én is úgy gondoltam, ha már kaptunk kölcsön légzésfigyelőt miért ne használnánk, extra biztonság.



    Kira ez a gáz: nem ébredtem fel az éles sípolásra!!! Beleszőttem az álmomba, hogy nahát a csilingelős hűtőmágnesünk sípolni is tud, nem is vettem eddig észre! Amikor a férjem kezében a gyerekkel suttogva mondta, hogy "Kicsim ez a légzésfigyelő volt." Na arra egy csapásra felébredtem. Nem volt könnyű megemésztenem...

  • 2007.03.01 16:29:58Katalma

    Ami a baba-mama kapcsolatot illeti: nyilván nagyon fontos, hogy legyen kapcsolat, nyilván nagyon fontos a pozitív hozzáállás, hogy jó legyen a kapcsolat.

    De én is azokkal értek egyet, akik azt állítják magukról, ők biza nem tökéletesek: a kicsi babám egy külön, saját személyiség, biztos, hogy nem fogom mindig eltalálni, hogy mit szeretne, mi van vele, stb. Persze, nagyon fogok törekedni rá, hogy minél jobban menjenek a dolgok, de biztosan fogok hibázni is, mivel ember vagyok. És szerintem is igaz az, amit egy előttem szóló írt, hogy véglegesen elrontott dolgokba vetett hit helyett a remény a fontos, hogy ha valami nem is sikerült tökéletesen, de helyre lehet hozni.

    (Reklám helye) Szerintem a Hidas-Raffai féle baba-mama kapcsolatanalízisnek is igen sok alapja van, nyilván fontosak a magzati korban ért hatások is. Viszont még ők is azon a véleményen vannak, hogy a lelki sérülések vagy egyéb hiányosságok nem véglegesek, a betegségek stb. többnyire kezelhetők, és ha valakinek nem úgy alakult az élete kezdete, ami a legideálisabb, azért nem kell örökre kárhozottnak lennie.

    Sőt, én abban is hiszek (a racionális matematikus - haha), hogy vannak pszichoszomatikus jelenségek. Igenis, a lelki állapot befolyásolhatja a fizikai állapotot, és ez fordítva is igaz.

    Viszont, mindezek mellett, a mai kor emberének gondolom magam, és ha van valami technikai vívmány - mint az internet, biztonsági öv, légzésfigyelő -, amit jónak tartok, és megengedhetem magamnak, akkor használom. És ez a korábbiakat, a pozitív hozzáállásomat az élethez, a kicsikémmel való törődést vajmi keveset befolyásolja szerintem - vagy ha mégis, akkor törekedni fogok rá, hogy inkább pozitívan, mint negatívan.



    Uff. Nna most jó sok mindenkit megismételtem.

  • 2007.03.01 22:34:44Anyatünde

    Kovvacs: eddig azt hittem, h. anyósom para-bajnok, de most be kell látnom, a Tiedhez képest naggyon-naggyon kispályás... ;-))



    a:a : "Nekem mindig is sokkal nagyobb gondot jelentett az, hogy az újságok - Kismama és tsai - meg a tévé olyan ideális anyuka-képet festenek a celeb mamákról, amiknek én soha, semmikor nem tudtam megfelelni, és valahogy ezek a cikkek, hírek azt is sugallják, hogy ha Te nem így érzel/teszel, akkor már sz..r anya vagy, egy erkölcsi hulla."

    Nemnemnem! Celeb mamákat velünk ("mezeiekkel")összevetni több szempontból sem szerencsés. Először is, egy ilyen interjúban a legtöbben csak a gyerekekkel kapcs. "szép" dolgokról beszélnek. Az érem egyik oldala, ha úgy tetszik. Biztos, hogy ők is elveszítik időnként a türelmüket, amikor a gyerekükkel vannak (ők is emberek, nem? dehogynem!!), csak erről nincs szó a riportban. Talán nem fér bele az image-be, vagy nem is tudom...

    Másodszor is, a mindennapi tennivalók stb... tekintetében olyan, mintha atlétika versenyen síkfutókat vetnénk össze gátfutókkal. Mi, nem híresség anyukák lennénk a gátfutók, természetesen...;-))

    Már többször olvastam olyat eféle interjúkban (én is leginkább a Kismamában találkoztam ilyenekkel...;-)) ), hogy milyen gyönyörűen, lazán, simán megy nekik minden a gyerek(ek) körül. És elfelejtik megemlíteni, hogy van-e bármiféle segítségük a gyerekek mellett. Akkor én meg miért éreztem, mikor pl. 2 gyerek mellett dolgoztam, meg most három gyerekkel is nem egyszer, hogy a teljesítőképességem határán járok??? Ennyivel nem lehetek bénább, mint ők! Nekik is csak 24 órából áll egy nap... Ők sem természetfölötti lények! Végül arra jutottam magamban, hogy talán nekik annyira természetes, hogy takarítónő jár hozzájuk, netán időnként dadus vigyáz a gyerekre, meg hasonlók, hogy ezért nem említik. Természetesen, olvastam olyan riportot is (a Baba Patikában, ha jól emléxem) ahol szépen korrektül fel volt sorolva, hogy ki mindenki segít a gyerekek mellett.) A:a, most veszem észre, hogy ez, amit itt irkálok talán nem teljesen az, amire Te gondoltál, úh. jobb lesz, ha gyorsan abbahagyom.

  • 2007.03.01 23:08:05Katalma

    Nem to'm, én ezekkel a babás magazinokkal nem nagyon tudok mit kezdeni... 3 Kismama magazint kaptam, vettem egy valami Anyák lapját, de lehet, más a címe, meg kaptam egy Babapatikát, vagy mi. Nem tehetek róla, de nekem valahogy olyan semmitmondónak tűntek. Az egyetlen újság, ami bejött, szintén kaptam, az Anyatej magazin volt.

  • 2007.03.01 23:23:03laili

    Nekem is inkább a könyvek jöttek be. Szécsi Noémi Egy kismama naplója na ezt nagyon élveztem, meg a Szoptatás c. könyv mint friss anyukának jó volt csak nagyon sokat ismételtek benne.



    ÉÉÉs persze,hogy a Poronty a nyerő!

  • 2007.03.01 23:34:37gigia

    Nekem sajnos már anyukám sincs, anyósom sincs :((

    Sógornőm anyukájának nagy mondását kell idéznem, mi ezzel bíztatjuk egymást azóta is...

    Megszületett a kissrác, a "nagyi" náluk volt vagy három napig, mindenbe, de az égvilágon mindenbe belekötött (ha valami kérdésük volt, engem, a rutinost kérdeztek, az akkor hathetes gyerekemmel)...

    Aztán amikor távozóban beszállt a liftbe, ennyit mondott: Minden gyerek felnő!

  • 2007.03.01 23:42:22Anyatünde

    Kismamából én is leginkább a szülések alkalmával a kórházban kapott ingyenpéldányokat olvastam... ;-))
    A Baba Patikában meg egy időben zsinórban találtam a szakmámba (gyógyszerész) vágó marhaságokat (tárgyi tévedések, ha úgy tetszik) úh. ha gyógyszerésznéni megkínál vele (mert ált min. 1, max. 3 gyerek van velem, ha gyógyszertárban járok) már passzolom...;-))
    Ja, és én spec. a Kitolás c. könyvön betegre röhögtem magamat, persze nem mindennel értek egyet, amit írt benne a szerző...

  • 2007.03.02 00:11:04moon

    Anyatünde, a Kitolás szerzője, Szily Laci kollégám az Indexnél :) Ez itt a reklám helye



    amúgy én is sírva végigröhögtem, nagyon jó.

  • 2007.03.02 07:31:20Anyatünde

    Köszi Moon, a keresztnévben nem voltam biztos, utánanézni meg nem volt kedvem, annyira álmos voltam, de tudtam, h. Index-es a szerző.

  • 2007.03.02 07:35:09zsuli

    Kitolás, igenigenigen!!! Még nem is terveztük a gyereket, amikor olvastuk, fergeteges! Azóta már több barátunknak kölcsönadtuk, hasonló a reakció. (ja és horgászik - ellenkező férjek meggyőzésére jó indok)

  • 2007.03.02 14:19:51melin

    Kovvacs, nekem Apukám ilyen (monnyuk van alapja,mert nekem volt balesetem), de iszonytosan be tudja magát hergelni:o(( Talán 3 éve volt, h karácsonyi vásárláson voltam a Deák tér környékén és ott volt egy nagy baleset, de kb 1 órával később, h én ott jártam (egy lányt elütött a villamos). A mobilom le volt merülve és a lakásomon még nem voltam. Vmikor du. 5 körül ért el, és amikor beleszóltam a telefonba, akkor csak elsírta magát... aztán nagy nehezen elmondta, h miért. Hát... így végül anyósodat is megértem. Tudom, h marha idegölő... de... én egyébkéntis "egyből a legrosszabra" gondolós vagyok, úh félig-meddig megértem az ilyen szitukat:o))



    Evandrea hozzáállását én kicsit másként látom, és nem hiszem, h bárkit is "lerosszanyázott" volna... én inkáb úgy fogtam fel, h már túlságosan kiadjuk a kezünkből az irányítást és a természetes állapotokat valami egészen másként fogjuk fel a mai korban! Az a fajta "gyerekhez viszonyulás" megszűnőben van, vagy már meg is szűnt, ami a lényege kellene, h legyen a gyerekvállalásnak. Mindenféle segítséget igénybe veszünk, nem bízunk magunkban, csak a gépekben, és ezzel lezárul egyfajta kapcsolat anya és gyerek közt, mert nincs rá szükség többé. Ennyi. De sztem nem a szeretet fokát firtatja... talán inkább a "minőségét"... na, most lehet, h ezt kár volt leírni:o)) Egy kicsit én is kategórikusnak tartottam azért, mert a mai világ azért nagyobb teret ad ennél... de ő sem agitált teljesen a figyelő ellen, csak annyit mondott, szte miért fölösleges. De azt Evaandrea sem mondta, h senki ne vegyen!!! Mostmár nem akarom isméttelnimagam, de ugye szerencsére ma már mindenki választhat!!! És sztem nem létezik "jobb" választás sem, egyzserűen egyéneknek "megfelelő" választások vannak.

  • 2007.03.02 14:25:04a:a

    Anyatünde: de igen, nagyjából arra gondoltam, amire reagáltál. És idővel persze én is átláttam a rózsaszín ködön, de kezdetben, amikor még csak sírt egész nap, én hulla voltam, és tél volt, bezárult a világ, stb. stb., nagyon meg tudott küldeni egy-egy ilyen hurráoptimista cikk...

  • 2007.03.02 14:25:19evaandrea

    Kedves topikolók,
    segítő szándékkal jöttem erre a topikra.
    Nem azért, hogy én mindenttudó,vagy tökéletes lennék, hanem azért, mert rengeteg rossz beidegződést, tehetetlenséget, nevelési hibát látok magam körül, ami természetesen a gyereken csapódik le. Rátok, akik itt vagytok, ez abszolút nem vonatkozhat, mert nyilván azért vagytok ezen a fórumon, mert ÉRDEKEL a gyereketek, és szeretnétek minél jobb szülő lenni, minél boldogabb gyereket nevelni. A valóságban, ez egyre kevesebb szülőnél van így, illetve valamikor később kezd lemondani a gyerekről, mert "nem bír vele"..
    Ezt a topikot olvasva, megrökönyödtem, mennyi felesleges félelem nehezíti néhányunk életét.Ez nyilván személyiség-, neveltetésfüggő. De persze mindig akad 1-2 "jóakaró" aki rémtörténetekkel traktálja az embert.
    Az én gyerekeim már nem babák, úgyhogy visszatekintve, tapasztalat alapján szerettem volna azokat megnyugtatni, akik pl a szomszéd elrettentő történetei miatt aggódik... Aki eleve aggódós tipus, nehezen tud változni. És ez természetes.
    A negyedik gyerekem csecsemő korában indította a TV a "hasonfektetés bölcsőhalált okozhat " kampányát. És engem is megszólítottak az utcán, majdnem olyan szinten, hogy így meghalhat a gyerekem. Valószínűleg másképp reagálok , ha ez az első gyerekemnél történik, de így nyugodt maradtam, hisz a többiek is így aludtak , fejlődtek a legjobban, és a pici is így szeretett aludni. Egyébként a mai napig , ha gyorsan el akar aludni, felhúzott lábakkal hason, szinte guggolva alszik el...
    Szóval én ezért nem látom reális veszélyét a hasonalvásnak, és őszintén sajnálom azokat, akiket rémísztgetnek. Hisz jól tudom, mennyi minden más probléma van, lehet egy kisbabával.
    Meggyőződésem, ha a mama jól érzi magát otthon a babával, és ő kiegyensúlyozott tud lennni, előbb-utóbb a baba is az lesz...
    9 hónap nagyon hosszú idő, minden pillanatában nem lehet mindig happy az ember, ez természetes. A meghatározó tendencia azonban már lehet ez, de sajna az ellentéte is.
    Az a 17 éves anyuka, aki 6 hónapig rejtegette , tagadta a terhességét, szegény mennyit szoronghatott, aztán szerencsére nagyon aranyos, egészséges kisfia született...

  • 2007.03.02 15:17:59Tori

    evaandrea: bocs, de nem figyeltél. Azt írod, "Valóban ezekről a legtöbbször alaptalan félelmekről próbáltam írni, hogy ez mennyire káros. Te már látod, mennyivel könnyebb nélkülük." Pont azt mondtam, hogy nem tudom, milyen nélkülük, csak tippelek. Nekem mai napig mindenről tragédiák, betegségek, katasztrófa, haláleset jut eszembe. Csak nem mondom ki hangosan, hogy a gyerekemnek már ne ez legyen természetes. De ha megnéznéd a kezem, rosszul lennél. A körömházamig le vannak tépkedve a körmeim, automatikusan ezt csinálom, hogy levezessem a bennem rejlő rettegést. Valahányszor a gyerekem hintázik, a székre áll, bukfencezik vagy megindul a lépcső felé, a gyomrom, tüdőm és torkom egyszerre szorul össze és már nyúlok is a körmöm csonkjáért, hogy még hasítsak belőle. Ezért baromi fontos nekem, hogy pozitív gondolatokkal vegyem körül magam, ezért olvasom itt inkább a hozzászólásokat, mint a cikkeket.



    kovvacs, szemelvények anyukámmal folytatott beszélgetéseim egyikéből:

    Én: olyan jó idő van, holnap csavargunk egy nagyot.

    - Hova mentek?

    - Mondjuk ide az Orczy-parkba.

    - Az nem jó, tele van hajléktalanokkal, a múltkor egy nőnek kitépték a fülbevalóját!

    - Akkor a füvészkertbe.

    - A szomszéd ott szerzett két kullancsot, azok agyhártyagyulladást is terjesztenek, nem olvastad a Monspart Saroltáról...?

    - Akkor a Haller úti parkba.

    - Az meg tele van kutyaszarral, annak a baktériumaitól megvakul a gyerek, volt a Fókuszban!

    - Akkor az Állatkertbe.

    - Hülye vagy, még madárinfluenzát kap a hattyúktól! Vagy megharapja valami, a múltkor is leharapta egy gyerek kezét az orrszarvú!

    - Akkor csavargunk egy plazában.

    - Csak vigyázz, el ne tűnjön a gyerek, eladják a szerveit nyugatra!

    - Akkor csak az utcán sétálunk.

    - Vigyázz, mert ólommérgezést kap a pesti levegőtől, olvastam a Storyban...

    (kb itt kezdek el üvölteni)

  • 2007.03.02 21:52:03evaandrea

    Tori,
    a szemelvényed alapján, a félelmeidben Édesanyád benne van 1000-el.Ha nem akarsz "megbolondulni", tudom rém nehéz, úgy, hogy ne sértődjön meg, kicsit távolodnod kellene Anyukádtól. Az is egy út, hogy szépen elmagyarázod neki, már felnőtt vagy, és szeretnéd magad eldönteni, hogy neveled a gyereked, jó lenne, ha nem véleményezne mindent...stb. Mondjuk szerintem erre úgyis azt válaszolná, hogy ő csak segíteni akar, te hálátlan vagy stb...Úgyhogy én inkább azt válaszolnám neki, hogy még nem tudom, hova megyünk sétálni,esetleg ő mit javasol? Ezzel leszereled, és nem fog riogatni. A végén meg odamész a kicsivel, ahova Te gondolod.
    Engem egyébként akkor tör a frász,ha gyereket látok vízpart vagy szakadék szélén.Még akkor is, ha nem a sajátjaim..vagy filmen látom!? Tudom, ez olyan alaptalan, megmagyarázhatatlan félelem... A gyerekeimet egyedül nem engedtem ki a teraszra...Bár a "veszélyes" dolgokat is megengedtem, de csak úgy, hogy ha én is ott vagyok. Pl a legnagyobb imádta a tüzet. Velem meggyújthatta a gyufát ,és égethetett, de nagyon sokat beszéltünk arról, hogy csak együtt.
    A kisebbeknél ez persze másként működik még. Nincs veszélyérzetük,amit ki kell alakítani. Szerintem , ha indokolt a félelmed, igenis lássa a gyerek, érezze, nem jó pl ha a lépcsőn egyedül akar lemenni, mert esetleg gurul. Ha hintázik, úgyis ott vagy, és ha esne, elkapnád. A székről azért akkorát nem eshet..Egyébként pont ezek a kisebb "balesetek" tanítják meg arra, hogy legközelebb óvatosabb legyen. Amíg megtanulnak járni, őrült sokat esnek,de az ilyen kisgyerekek egyrészt jól tudnak esni, másrészt szerencsére nagyon rugalmasak. A mászós korszaktól kezdve egyszerűen mindig ott kell lenni a kicsikkel, mert időnként őrült ötleteik vannak...
    De én mindig azon a véleményen voltam, nagyon nagy szerencsém van, hogy ilyen elevenek, és nem teddideottmarad babák, és főleg nem betegek. Olyan hamar elrepül az az idő, amíg kicsik...
    Igazság szerint bárkivel bármikor történhet baleset, de ha ott vagy a gyerekkel, és rá figyelsz, sokkal, de sokkal kisebb az esélye Egyszer olvastam valahol, hogy egy gyerek több kiló koszt eszik meg, míg felnő, és ez erősíti az immunrendszerét...
    Hát, persze senki sem eteti a gyerekét a földről, de tényleg nem tragikus, ha megtörténnek olyan dolgok, amit szinte lehetetlen elkerülni, hogy kavicsot , homokot,stb vegyen a szájába...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta