SZÜLŐSÉG

Spontán kismamarandi - az elérhetetlen álom

2007. február 23., péntek 14:20

- Figyi, este kilenc, Nyugati, óra alatt!
- OK, csőkutya!
Nos, ez a beszélgetés, ily röviden, cirka 7 éve nem zajlott le. Mert a gyerek és a spontánság két külön dimenzió.



Persze lehet spontán hányást takarítani, meg rohanni az ügyeletre, mert lenyelte a gyerek a fél gyerekszobát, meg venni azonnal pótcumit. Szóval amúgy az élet gyerekkel  valóban olyan, mint egy sürgősségi osztály, de az, hogy simán megbeszéljek egy röpke találkozót, ami össze is jön... Ezt néha nehezen viselem, mivel régen szerintem nem is voltam soha itthon. Este mozi, kocsmázás, házibuli? Elég volt egy kétmondatos telefon, s már le is zsugáztuk az aznap estét. Ma viszont egy olyan találkozót, ami két perc szervezést és mondjuk este 2 órát vesz igénybe, megközelítőleg 4 hónapig készítünk elő.

Kezdjük azzal, hogy az igény felmerül, hogy szeretnék végre a csajokkal találkozni, egyedül, férj nélkül. Világos. És nem itthon, hogy jönnek látogatni, mert az annyira nem zsír, hanem ÉN mozdulok ki. Felveszek egy csini göncöt, nem a melegítőt, kifestem magam, emberek közé vegyülök, esetleg még stikában stíröljük a palikat is. És röhögünk, meg sírunk felváltva.

Naptár szerint tavaly októbert elejét írunk. Meg is beszéljük, hogy amint az első gyermekem kiheveri az aktuális eboláját, nyélbe is ütjük a fenti mókát. Aztán, miután első gyermek kiheverte, második beleesett. Ezután én is, így kapásból elmúlt az október. November elején az első gyermek újabb betegséget kapott, a második pedig oltást, amitől olyan volt, mintha újabb betegséget kapott volna. A problémamentes, köztes napokon sajnos senki nem ért rá, mert a gyermek nélküli nők nagyon dolgoztak, akinek meg már volt, féltek, hogy átadom a kórságot.

Eljött a december. Megbeszéltük a találkozót. A dátum előtt azonban eszembe jutott, hogy vidéken leszünk, újabb egyeztetés. Célidő még mindenképpen karácsony előtt. Télapókor kitört az oviban a skarlát. Lányom sikeresen elkapta, a gyerekkel rendelkezők a kerületünket is kerülték. Karácsony előtti héten megkezdődtek a céges protokoll-látogatások. Zsinórban három napot végigsmúzoltam férjjel, minimum 10 centiméteres sarokban. S végre eljött egy olyan este, ahol a saját barátaim vannak, és el is jutottam oda.

Kár, hogy én vezettem, hogy kezdett a lázam felmenni, hogy szarul éreztem magam, mert a fejem olyan fos volt, de sebaj, majd szilveszterkor! (a gyerekes párok feltűnően kerültek az este folyamát, elvégre biztosan skarlátom van) Szilveszter este 39 fokos lázzal feküdni szar! Levegő után kapkodni, fulladozni szintén. Nem baj, majd jövőre bepótolom az idei lemaradást. Januárban újabb időpontegyeztetés. Úgy tűnik, hogy a csillagok is jól együtt álltak, mert közelgett a nap, a gyerekek virultak, senki nem csinált kötelező családi programot. A csajbulit megelőző este számot vetek, mit kell csinálnom, hogy mindenképpen kerek legyen az estém. Hajmosás, fekete felső kimosása, férj hazarendelése minimum hatra.

A találka napján reggel még eszemben van, hogy este kimozdulok. Mire a játszóra érünk délután, huss, kimegy az egész a fejemből. Különben is, alig várom, hogy este nézzem a Született feleségeket. A gyerekek giga hülyék aznap, délután rajta ragadok a neten, és csak a véletlennek köszönhető az MSN: Viki, este 8!

Tehát hajat nem mostam, a férj 8-ra jön haza, mert nem egyeztettünk, a felsőt sem mostam ki, és rohadt fáradt vagyok. Nem baj, most vagy soha, mindenképpen mennem kell. Nyolckor, pecsétes farmerban, zsíros hajjal még vacsoráztatok és nem is látom az esélyét annak, hogy hamarosan elindulok. Fél kilenckor repetát mesélek, mert most Kipp Kopp is kell. Jó, legyen.

Kilenckor végre eljutok odáig, hogy felvegyem az első pólómat a szekrényből, egy villámszemceruzázást végezzek és a csatakos hajam két copfba fonjam. Persze már nincs időm arra, hogy BKV-val menjek, így az esti borozás is ugrott, nem baj, az alkoholmentes sör is jó. Mire a helyszínre érek, a lányok már kellőképpen bemelegítettek, és mindenki nagyon csinos.

És akkor, ott abban a két órában, végül mégis megint húsz éves vagyok. Eszembe sem jut, hogy előző nap találtam egy csomó ősz hajszálat és a fiatalságomat sirattam. Úgy röhögünk, mint a csitrik, egyszóval lemegyünk gyerekbe. S mire belelendülünk az aktuális pletykákon túl, hogy az élet magvasabb oldalát is kitárgyaljuk, addigra valakinek tuti haza kell mennie. Ez a valaki pedig legnagyobb százalékban én vagyok. Mert ugye, mindjárt kelni kell.

Szóval, mindent összegezve, az anyaság egyik fárasztó oldala, hogy szervezni kell mindent. Még egy sima közértbe kiugrást is össze kell vetnem a gyerek gyomortartalmának és a pelenka súlyának dimenziójával, a hatszázezer ruhával, amelybe belenyomom, az út közbeni tökölések idejének előre látható kiküszöbölésével. Mert csak úgy nem csinálunk semmit. Szóval az igény megint felmerült egy csajos találkozóra. Szóval nyárra talán összehozzuk. Akkor kevesebb az ebola, a munka és amúgy is olyan messze van. S majd úgyis spontán megszervezzük…

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.26 22:35:58laili

    Engem nem untattál, tudod a legigazibb irodalmi műfaj a regény:))Abban meg itt te vagy a number one!



    A férfi ismerősök vagy hogy fogalmazzak nekem nagyon hiányoznak. A munkahelyen két idősebb kollégám volt férfiból és nagyon jól ellensúlyozták a csajos hülyeségeinket.

    Annyira más a gondolkodásuk, néhajó tud ez lenni minden nemi villongás nélkül.

    Most bezzeg van nekem ittthon pasi aki ellensúlyoz , kettő egy ellen..

  • 2007.02.26 22:37:10lencsilany

    Engem nem untattál, kaposztalepke, szerintem nagyon jól megfogalmaztad a dolgokat és hozzávetőlegesen az én érzéseimet is. Nekem pl. nagyon fájt, hogy 1-2 kolléganőm, akikről úgy éreztem, közel állnak hozzám, finoman szólva le se sz@rnak, amióta megszületett a kislányom. Eleinte nagyon rosszul esett, azután elhatároztam, hogy nem foglalkozom többet ezzel, inkább azokra koncentrálok, akiket "így is" érdekelek. Szerencsére azért ilyenek is akadnak:), a többi meg kit érdekel.

  • 2007.02.26 22:53:12anyaallat

    egy off kérdés a tapasztalt fórumozókhoz: azok a topikok, amik nincsnek a főoldalon pl asszem "éjjeli szoptatás az mi" című, az még elérhető valahol, vagy ha nincs a főoldalon akkor meg is szüntették?

  • 2007.02.26 22:57:34kaposztalepke

    anyaállat: a topicocat soroló lap alján van olyan, hogy "előző" meg "következő", azokkal lehet lapozgatni, illetve bal oldalt van olyan is, hogy "archívum", ahol hetek szerint megtalálható minden



    úgyhogy megvannak a régiek is

  • 2007.02.26 22:58:28laili

    Próbáld a kulcszsavaknál csecsemő, kisgyerek hasonlónál előjön!

  • 2007.02.26 23:09:46kaposztalepke

    anyaállat: ha jól látom az éjszakai szoptatás-az mi még a főoldalon van csak lejjebb...a http://www.velvet.hu/poronty/ -n...

    de itt a közvetlen linkje:

    http://www.velvet.hu/poronty/2007/02/22/ejszakai_szoptatas_az_mi/

  • 2007.02.26 23:31:51anyaallat

    köszi mindenkinek megtaláltam!

  • 2007.02.27 00:37:38Tori

    Anyatünde, ne szabadkozz! Nem te dühítettél fel, csak az általad írtakról eszembe jutott néhány díszpinty kismama, azon lettem ideges. Nehogy már elnézést kérj! Inkább én, ha már ilyen félreérthető voltam!

  • 2007.02.27 02:05:18cozumel

    Melin



    Biztos nem csak a Te tapasztalatod, en legalabbis ugyanigy erzek. Sokszor mar szeretnek kirohanni a vilagbol, annyira lefarasztanak, de ha sikerul 3 orara elmenni a ferjemmel valahova, amig ok alszanak delutan, mar ideg vagyok, hogy mi lesz ha nelkulem ebrednek...



    Termeszetesen semmi sem lesz, anyosom ellatja oket, ennyi. De akkor is....

  • 2007.02.27 02:08:02cozumel

    Szeretnem elmondani, hogy en mar repultem olyan pici repulogepen, hogy felallaskor bevertem a fejem es meg az en 58 kilos testem is csak oldalazva fert el a padsorok kozott.



    Ennek ellenere sikerult a gyereket megakadalyoznom abban, hogy az elottem ulo bacsi/neni hattamlajat rugdossa. Ja, kerem, az igaz, hogy 3000X mondtam el nekik, es egy pillanatra nem lazithattam, de 3 oras utat kibirtam.



    Akkor szerintem a negyedoras villamosozas kozben is meg lehet ezt oldani:-)

  • 2007.02.27 07:43:34Anyatünde

    Tori: No problem...;-))

    Vasalnom kéne, amíg a két kicsi alszik, szóval csak röviden: az "öntörvényű" kifejezést nem "fegyelmezhetetlen, kezelhetetlen" értelemben használtam.

  • 2007.02.27 11:24:59melin

    Káposztakepke, nagyon is értem, mire gondolsz az "okos" kismamákkal kapcs:o))) Igen, nekem is volt pár ilyen játszótéri ismerősöm, akik csodálkozva kérdezték, h én hogyhogy nem tudok megoldani néhány szabad órát, mikor az jár... miközben ők a szülőkkel laktak, vagy azok közelében, és már nyugdíjasok stb. És igen,én is marha megértő tudok lenni, h nekik milyen sz@r:o))) Mert ugye, ha szülőkkel laknak, bármikor elugorhatnak moziba stb, és szinte semmiféle előkészületet nem kell tenni... nekem viszont.. (most nem akarom ismételni magam:o)) Na, de sztem ez olyan pityputty dolog, nekem ez jutott és kész, és büffke vagyok magamra, ha túlélek egy zúzósabb napot:o)) A fodrász jobban ki tud borítani:o))) És nekem is vidékre kellett költöznöm, h találjak egy olyan csajszit, aki azt csináléja a hajammal, amit kérek, h csináljon. Pedig nincs nagy fazonom, olyan: "vödör rá és körbe":o)))



    Én asszem nagyjából szerencsés vagyok barátok terén, mert a legtöbb még gyerekkoromból, ill. gimiből való, és a "mag" tartja a kapcsolatot, így mi is bármikor "visszaépülhetünk", ha van időnk/lehetőségünk. Persze ezek már nem azok a mély kapcsolatok, de nagyon jó összegyűlni, felidézni a régi bulikat, röhögni, meg persze mindig vannak új történések is. Vannak, akik rendszeresen jönnek is hozzánk, mert ha hegy nem megy Mohammedhez...:o)) Kollegákkal régebben elég jó viszonyom volt, mondhatni, baráti, de elszakadtunk... és ebben mindannyian hibásak vagyunk... viszont bármikor felvehetjük a kapcsolatot és tudom, h ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk:o))



    A gyerekeknek sztem is tudniuk kell magukat tartani a szabályokhoz, Babateve tök egyetértek... egyzserűen enélkül káosz is lenne. És ha ezt eleve így vezetjük be, akkor nem is lesz vele semmi baj. Hiszen mi sem szaladgálunk át a piroson, nem szaladgálunk fel-alá a villamoson/metrón,és nem lóbáljuk a lábunkat úgy, h zavarjuk a másikat vele stb. És ha egy gyerek ezt csinálja, az egyrészt jelenti, h gyerek, másrészt azt, h nem tudja a szabályokat... és egyszerűen az embereknek nem kötelességük elviselni ezt, mert ha komolyan nézzük, mindenkinek vannak jogai... ilyen jog, h bántalom nélkül közlekedhessen az adott szabályok ismeretével... na, most nagyon túlbonyolítottam, de a lényeg az, h a gyereknek meg kell tanulnia alkalmazkodni, mert attól is jobb ember válik belőle (pl. megérti, és rögzül, h a szomszéd nénit nem zavarhatja, mert a betegsége miatt egyébként is szenved, ergo más idősebb emberrel is jó normálisan viselkedni... sztem a gyerekek eztmegértik, ha elég sokat hallják, és tényleg elmagyarázzák a miérteket).

    És igen, bár én csak 1 gyerekkel, de gyakran utaztam repülőn az akkor még másfél éves fiammal egyedül(18 hós intervallumban kb. 10 út oda- vissza), és bár az csak másfél óra volt (mondjuk várakozásokat nem számítva), de minden idegszálammal arra figyeltem,h ne zavarjunk másokat... mert egy bizonyos pontig mindenki megbocsájtó, és megértő, de egy idő után még a gyerekesek is felháborodnak, h bezzeg az ő gyerekük nem csinálna ilyet (pedig lehet, h de), de akkor is, az én gyerekem értse meg, h most más helyzet van, itt szabályok vannak, amit be kell tartanunk (amennyire lehetséges persze, tehát nem azt vártam el én sem, h néma csöndben üljön vigyázzban másfél órát:o)))... mert nem otthon vagyunk... sztem ez ilyen egyszerű (számomra).



    jaj, még azt akartam írni minden sokat dolgozós férjjel rendelkezőnek, h nem vígasztal, sajnos:o)) Annak örülnék, ha az lehetne a rendszer, h férj max. 6-ra otthon és együtt tudnánk csinálni az esti szertartást, mesét.. hogy -ahogy Képosztalepke is írta- ne üvöltsem le a fiaim fejét a nap végére néha, és maradjon erőnk egymásra is, ne csak a "családi állapot" fenntartására:o)))



    A:a, na, én is majdnem bőgtem itt az írásodon:o)) Nem is tennék semmit hozzá, sztem ezt mindenki érzi, és tudja, h így van!!

    Találtál estélyit? (bocs, az off-ért)

  • 2007.02.27 11:50:18jidele

    ilyenkor irulok-pirulok: én itt rinyálok, mert feküdnöm kell, és el kell viselnem, hogy másként vannak kivasalva a férjem ingei, mint ahogy én szeretem...most itt tudatosítom magamban, hogy nekem jó, mert egy egészséges kisbaba van a pocakomban, akire nem is kellett várnunk, én is egészséges vagyok, és itt van a családom, akik mindent megtesznek, hogy megkönnyítsék a napjaimat. Vannak barátaim, akik rendszeresen látogatnak, és tudom, hogy nem leszek egyedül a babával sem. Bár épp nem állunk túl fényesen anyagilag, soha még nem volt olyan, hogy igazán pénzszűkében lettünk volna. Soha nem szabadna elfelejtenem, mennyire szerencsés vagyok, milyen kegyeltje az Égnek...

  • 2007.02.27 12:00:20melin

    Jidele, ne irulj, de ne is pirulj:o))))

    Ha így alakulna nálunk, mint nálad, az én szüleim is otthagynának csapot-papot, h segítsenek (és sztem sokaknál meg tudnák oldani a távol élő szülők is)!!!

    És az azért tényleg borzasztó, h ennyit kell feküdnöd!!!:o(( És egyáltalán nem irigyellek, ha nem haragszol:o))))) Bár a vasalásra én is háklis vagyok...:DDD

  • 2007.02.27 12:01:47Tori

    jidele, én akkor tudnám megütni a férjemet, amikor a gyerek kiborít valamivel, ő meg csak annyit mond "te akartad". Persze én akartam egy mosolygós kisbabát, aki hozzám bújik, szuszog, kézenfogva sétál velem és átöleli a nyakam. Határozottan NEM akartam, hogy lendületből lefossanak, lehányjanak, pofán rúgjanak, nem akartam sem dobhártyarepesztő visítást, sem mellbimbórágcsálást, sem hajtépést, vagy hogy folyton újra kelljen írnom a hsz felét, mert gépelés közben valaki folyton rángatja a jobb kezem és azt hajtogatja, "gyeje máj anya". De aztán eszembe jut az a házaspár, aki lassan nyolc éve akar kisbabát, és nem jön össze nekik, és ezért kussolok és megölelgetem ezt a kis pisiszagú lurkót (már megint nem engedi, hogy tisztába tegyem), akkor is, ha közben vonaglik, hogy "engeggyé máj eeeee", mert a szeretlekre azt mondja, hogy "énics szejetlek, máj jégóta szejetlek" és ezt tényleg én akartam.

  • 2007.02.27 12:06:01potyeszka

    Tori de édesek vagytok!Ma reggel Dani magától aludt el,cumi nélkül,mig én porszivóztam.őrület,hogy tudott abban a zajban aludni.

  • 2007.02.27 12:26:15melin

    Tori:DDDDDDD Ez a régóta szeretlek nagyon cuki:o))) Az én nagyobbik fiam azt szokta mondnai, amikor hiányolom az ölelését (6 éves lesz már), pusziját, bújását, h "Anya, de te mindig a szívemben vagy!!!":o)) És akkor az ember mindent megbocsát:o)))



    Potyeszka, úgy látszik jól kondícionáltad a gyereket:o)))) Sztem ez szok(tat)ás kérdése. Ő megszokta,h így van,és nyugodt, mert tudja, h ott vagy, csak épp zajongsz vmivel:o))) És ezzel a lendülettel el is aludt, gratula neki:o)))

  • 2007.02.27 12:38:14laili

    A mi éjszakánk egy rémálom volt de reggel héttől nyolcig olyan gügyögést produkált, hogy felhívtam a férjem hallgassa meg:)szabályosan kiabálva mondta a magáét de jókedvűen haláli volt:)

  • 2007.02.27 12:46:46a:a

    melin: kösz a kérdést, holnap vetem bele magam ismét a keresésbe, varrónős tippet is köszi, de olyat sajna nem ismerek...

  • 2007.02.27 13:06:40katampusz

    jidele, most olvastam a bilis hsz-edet. eszembe jutott amikor szülés előtt 3 héttel végre itthon maradtam (már alig vártam), és pár nap után meg tudtam volna bolondulni attól, hogy a falakat látom... :)



    és a párom a mai napig azon röhög, hogy egyik este hisztirohamot kaptam (ez volt az egyetlen, mentségemre legyen mondva), és nyüszítettem az ágyunkban hogy én most HASRA AKAROK FEKÜDNI!!!

    És akarok és akarok és akarok!

    Négykézlábra álltam az ágyban a fejem lehajtottam a párnára és közöltem, így fogok aludni. :)))))



    5 perc alatt lehiggadtam, de rémes érzés volt hogy valaki birtokba vette a testemet, és fogalmam sincs mikor kapom vissza... (hát visszakaptam, persze jól lelakta az illető, én pedig azóta is vágyom rá hogy megint legyen egy kis öntörvényű bérlőm :) )

  • 2007.02.27 13:14:00melin

    A:a, hajrá!!!:o)))



    Katampusz, ismerős ez a hiszti:DDD, és most félidős, és most kezdett el jönni halványan az érzés, h hason is akarnék alukálni... hát, még 20 hét...fú, de sok:o))

  • 2007.02.27 13:14:19potyeszka

    Katampusz a hason fekvésre volt nekem is egy megoldásom,miszerint vágjon egy hatalmas lyukat a férjem az ágyba.csak qvára nem lett volna pénzünk másik ágyat venni.

  • 2007.02.27 13:16:23zsuli

    katampusz: :))))



    az a legjobb a porontyban, hogy mindig rájövök: mindenki más is hasonló problémákkal küzd!



    én is jól bírtam, de a végén már állandóan elzsibbadt a fenekem, orrsövényferdülés miatt amúgy sem kapok levegőt a bal oldalamon, plusz már nagyon untam a V3 krimisorozatait :)

  • 2007.02.27 13:17:07cozumel

    Melin



    Orommel ertesultem rola, hgy Te is megoldottad a repuloutat, kb. ugyanazt irtad, mint en.

    Ja, kurva faraszto egyfolytaban arra koncentralni, hogy ne rugdosson.



    Asszem megyek haza majusban. Egyedul, ket darab ket es fel evessel.

    Jo mulatsag, ferfi munka lesz:-)))) Ugy 20 oras repulout lesz, a ket atszallast beleszamitva.



  • 2007.02.27 13:18:56laili

    a.a ne bánd a varrónőt a fele pancser és valami egészen mást csinál mint mondod sztem a kész a tuti:)

  • 2007.02.27 13:56:09melin

    Cozumel: Igen, életemben nem rajzoltam-színeztem-mondókáztam-báboztam-meséltem-hajtogattam-stb. annyit, mint akkor egy-egy másfél óra alatt...és persze a rászólások... úh, kalap megemel előtted az ikrekkel!! Jól tudom, h vegyespárosod van?



    Laili, igazad van ám ebben:o))) Csak gondoltam, ha A:a-nak van vmi tuti varrónő ismerőse...:o)

  • 2007.02.27 14:24:35potyeszka

    Khm kérem szépen a varrónők közt is vannak kivételek.pl a jelenlévők.hehe.

  • 2007.02.27 14:43:32cozumel

    Melin

    Zoltan es Abigel nevre hallgatnak. Mostmar az egyik vezeteknevukre is. Az apaira, azt ki tudjak mondani.

    Az enyem tul bonyolult...:-(



    Kerdeztem valamelyik nap, hogy hivjak oket, aztan hogy hogy hivnak engem. Valasz: Anya McCrone :-)))

    (vicc, hogy fel sem vettem a ferjem nevet)



    Negyszer repultunk eddig, bar mindig ferjestol: 11 honap, 16 honap, 22 honap, 26 honaposan. Ha mar nem birjak az egyhelyben ulest, kimegyek a wc-k ele, es ott tekereghet, meg ugralhat. Az elsonel meg a folyoson kusztak, es minden leszort cuccot fel akartak enni:-)

  • 2007.02.27 15:02:22burfamo

    Sziasztok!
    Én eddig csak olvastam a kommenteket, de nem gondoltam, hogy írni is fogok. A felmerülő témák engem, ill. bennünket is érintenek a férjemmel. Már a terhesség elején otthon kellett maradnom, de nem volt gond, mivel feküdni nem kellett, így mindig elmentem valahova. Az utolsó 10 hét volt kemény, amikor is az orvosom szülésig befektetett. Állítólag az ikerterheseknél ez megszokott dolog. A férjemet nagyon megviselte, attól függetlenül, hogy minden hétvégén otthon voltam. Na mindegy, de legalább egészséges ikreink születtek, és nem voltak koraszülöttek.
    Az elején nagyon jó volt, a kicsik egymás után ettek, a két etetés között aludtak. Ilyenkor mi társasjátékoztunk, DVD-t néztünk, beszélgettünk.
    A mai napig nincs velük gond, mert egy egészséges rendszer van az életükben. Nincs hiszti az esti fürdés, alvás miatt. Ha eljön az idő, mennek.
    A baj az nálunk is ott kezdődik, hogy keveset tudunk kimozdulni. A szüleim messze laknak, a másik oldalom nem számíthatok segítségre. Reggel munka, bölcsi, utána haza, játék, vacsora, fürdés, alvás. A délután olyan rövid, hogy alig fér bele valami program. Főleg így télen. Még kimenni sem nagyon tud az ember. Barátaink nincsenek igazán. Én másik városból vagyok, nem is nagyon voltak. A férjem barátai, akikkel régen jóban volt, más világban élnek, eltávolodtak. Szeretnék ismerkedni, de az nem olyan egyszerű. Az emberek nem olyan nyitottak, főleg nem nagyvárosban. Igazából nekem az hiányzik, hogy menjek, beszélgessek valakivel, de úgy nehéz, ha nincs kivel.
    Nem panaszkodni akartam, csak leírtam, mert jól esett.

  • 2007.02.27 15:13:28potyeszka

    Famo hol éltek?Én is szivesen ismerkednék,mert nekem sincs kivel összejárni napközben,hogy kicsit kidumáljam magam.

  • 2007.02.27 15:48:42burfamo

    Mi Szegeden, és Ti?

  • 2007.02.27 15:50:09potyeszka

    Mi Tápiószentmártonban,a férjem szokott a munkája miatt Szegedre járni.

  • 2007.02.27 15:52:41burfamo

    Hát nem itt van :-(

  • 2007.02.27 15:54:56potyeszka

    Egyébként vannak ám itt Szegediek,Eszter,és Leona.

  • 2007.02.27 15:55:43burfamo

    Az jó, majd írok nekik. Köszi

  • 2007.02.27 16:00:12cozumel

    Famo



    Ikresek.hu

    Vannak jo nehanyan szegediek ! :-)

  • 2007.02.27 16:07:01potyeszka

    Cozumel szépek a gyemekeid!

  • 2007.02.27 17:38:12babateve

    Számomra az összes porontyban olvasott sztori közül a a legrettenetesebb amit cozumel irt: 2 db 2 és fél éves gyerekkel 20 órás repülőút!!!
    Én sajátból is rettegek a repülőn, ha valaki kinvallatani akarna és összezárna egy repülőgépen 20 órára 2 db babával , az elsó órában bevallanék mindent:-)) Nagyon-nagyon őszinte részvétem, ennek a töredékét sem birnám ki, ebben biztos vagyok!

  • 2007.02.27 17:46:08potyeszka

    A nyomáskülőnbségről nem beszélve.Én sem utaztam még repülővel,parázok is tőle.Aférjem pár hete Bukarestben volt,és mondta hogy volt egy kb4hónapos baba a gépen.brrr.

  • 2007.02.27 18:06:27cozumel

    Ezert nem repultunk 11 honapos koruk elott. Kisse antiszocialisak voltak a lelkecskeim. Az tuti, hogy feluton leszallitottak volna a gepet, es kenyszerzubbonyban vittek volna el egy holgyet, aki mindenaron ki akart szallni 10 000 meter magasban.



    Viszont benne lettem volna a Fokuszban:-)))

  • 2007.02.27 18:21:52Szilvesszter

    Ez még kevés lenne szerintem....

  • 2007.02.27 18:24:42B-

    Babateve: totál félreértettél. Mint mondtam, a tekintettel levés számomra a saját házam táján kezdődik. Ebből logikusan következik, hogy a gyereknek is meg kívánom tanítani, hogy ő is legyen tekintettel másokra, és csak azután várja el, hogy azok a mások tekintettel legyenek rá. Persze mindezt az ő szintjén. De annak nincs értelme, hogy csak a követelés van, a lefrusztrálás stb. Ennek belülről kell jönnie.

    Egyébként ma képzeljétek, jöttem haza elég sok csomaggal, látványos pocakkal a zuhogó esőben, persze ernyő nélkül. Beálltam a kapualjba a buszmegállóba, de valami postás megkért, hogy menjek odébb. Amikor végzett a levelekkel, vissza akartam állni, de egy piros kabátos nő szó szerint odaugrott. Gondoltam, ennyi esőt kibírok, mindegy. Amikor jött a busz, odaálltam a járda szélére, gondolván, hogy ha már megázom, legalább közelebb legyek az ajtóhoz. Nem hiszitek el, hogy az emberek milyen erővel ugrottak elém (a piros kabátos nővel az élen), csak hogy jusson nekik ülőhely. Pedig jól láthatták, hogy hatalmas hassal, mind a két kezemben nagy csomaggal állok ott. Amikor utolsóként (!) én is feljutottam a buszra, olyan csúnyán néztem körül, hogy egy nő átadta az ülőhelyét. Ha esteleg olvassa, akkor szeretnék tőle bocsánatot kérni, nem neki szólt a csúnya nézés :-(

    Bocs, hogy ezzel terhellek benneteket, de olyan nehéz ezt nekem megérteni. Nem várom el, hogy engedjenek előre, de ha már én állok úgyis legelől, ne lökjenek legalább hátra :-( Szerintem ezeket az embereket nem szerették-szeretik eléggé. De hogy fogom ilyen környezetben megtanítani a gyereknek, hogy figyeljünk oda másra, segítsünk azoknak, akikkel ha cserélni kényszerülnénk, mi magunk is örülnénk a segítségnek stb? Kicsit elkeserít ez a szeretetlenség. :-(

  • 2007.02.27 20:09:04gyöngy1

    Szerintem repülni vagy nagyon pici gyerekkel vagy màr nagyobbal érdemes.

    3 hónapos volt kisbaba amikor repültem vele elöször és nagyon simàn ment. Cumizott, ezért nem volt probléma a légnyomàskülönbséggel. 6 hónaposan is türhetö volt az ùt.

    A 2 éves babàval màr sokkal neccesebb volt: a végén màr nagyon elege volt az ülésböl.

    Amikor màr egy éves volt a hugi és két és fél a nagyobbik kzedett megfordulni a helyzet, és a kisebbikkel kezdödtek egy picit a gondok. Nagyobbik kezdi felfogni hogy ülni kell; a kisebbik meg most kezd értetlenkedni.

    Természetesen egy tàska a nekik szànt jàtékokkal és kajàval van csak tele, hogy lekössük öket... aztàn vagy sikerül vagy nem.

    Persze beszólt màr egy öreg: bezzeg az ö idejében tudtàk tartani a gyerekeket, és nem is hurcoltàk mindenhovà. Nem tudtam nem vàlaszolni: sütött (és érzödött) róla az alkohol és hogy szíjjal tartotta kézben a gyerekeit.

    Aki ennyire finnyàs, miért utazik fapadossal? (www.gyongy.skyblog.com)

  • 2007.02.28 06:32:22hanna

    Ja, Tori, el is felejtettem megírni, hogy az a kozmetika, ahova én járok, rendelkezik gyereksarokkal-megőrzővel. Illetve ez egy ilyen-bod-fitness-szauna-squash-fodrászat-kozmetika minden, ahol ha előre bejelentkezel (és a kozm-ba úgyis be kell), akkor van gyerekmegőrzés. Flórin áruház legfelső emeletén van. Én régebben jártam a body-terembe, az is tök korrekt, a fodrász nagyon jó fej és a kozm is.

    szia

    Hanna

  • 2007.02.28 08:17:42ananasz

    mi 5ho-san kellett hazahozzuk egy masik foldreszen szuletett Babincankat, ossz 11ora ut es rettento jol turte ugyanis kaptuk mozeskosarat, amit elenk felszereltek es abban nyomta a szunyat az ut 85%ban. Fel-leszallaskor szoptattam es -eddig, most 1eves-ugy tunik semmi baja nem lett. Amugy mozes minden 8ho-nal kisebb babesznak jar es az elso sort biztositjak economy-n. ott meg ugy-ahogy el is lehet ferni

  • 2007.02.28 08:53:43burfamo

    Köszi cozumel!

  • 2007.02.28 19:39:32kaposztalepke

    jah..kicsit megkésve bár..:(



    Természetesen mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a bíztató sorokat!!!! Aranyosak vagytok nagyon:)

  • 2007.02.28 22:49:34laili

    potyeszka : bocsi bár látom nem vetted magadra.Kicsit sok a rosssz tapasztalat de csúnya dolog az általánostíás ez tény. Mea culpa

  • 2007.03.01 07:26:03potyeszka

    Laili.ja a varrónős dolog.Persze hogy nem vettem magamra,8évet dolgoztam szalagmunkán és eléggé kiégtem mert monotonná vált.

  • 2007.03.01 13:15:53zsuli

    hahó! ma ment el mindenki spontán vhova, vagy hirtelen elzárták a gépet előletek? ritka ez a hosszú csend :)

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta