SZÜLŐSÉG

Kivont cicivel támadni a Biztonsági Őrre

2007. február 19., hétfő 09:08

"Jó napot kívánok, én vagyok a célcsoport!" – ordítom le a biztonsági őrnek az első emeletről, a MOM Park átriumába. Picinyke gyerekem visít az éhségtől, és nem találom a baba-mama szobát. Kértem, nem mennék le a mozgólépcsőn kocsival, ordító deddel, szóljon irdatlan walkie-talkie-jába, hívjon kollégát, kérje meg, hogy az mutassa meg, hol van… magyarul: segítsen. Int hogy nem. Miért? Válasz: nem. Erre jött ezen cikk első mondata, ami így leírva nem nagy szám, de ordítva… hmm… finom volt.


Leírtam, ezzel el is lenne intézve, ventilláltam, ettől már nem kapok gyomorfekélyt. Jó, jó, de ki mondja meg ennek az embernek, hogy amit tesz, az nem helyes? Mi lesz az utánam következő mamával? Portásország jobbágyai vagyunk mindannyian, tudjuk. (És egyben a Buszsofőrök országának alattvalói is. Na de ezt majd máskor.) Filozofikus esszék, dühtől fuldokló glosszák, a Tékozló Homár „naiv ügyfél” cikkei mutattak, mutatnak rá arra - rendszerváltáson innen és túl-, hogy kik az igazi főnökök itten. Ők, a Beengedők. Szüleink életét finom, selymes homokként borította be a portás-para, alázatos hangra tanította őket, levett süveggel köszönjék meg szépen, hogy beengedték őket a Kapun Túlra.

Ma már azért jobb a helyzet, de vigyázz, „a világ bármikor beléd haraphat”– ahogy Stephen King mondja. Főleg, ha egy kisgyereket is magaddal kell hurcolnod utadra - teszem hozzá én – mert így sebezhetőbb, problémásabb vagy. És légy résen, mert itt a portások új generációja, korunk tétova cerberusa, a Biztonsági Őr. Aki, kedves naplóm, a gyerekesekkel sem tréfál: kilökdös a Nemzeti Galériából, úgy, a babáddal együtt, mert ugyan még nincs 6 óra, zárásidő, de én ne írjak a panaszkönyvbe, mert „amíg írok, addigra zárás lesz, és akkor már nem szabad benn lenni a múzeumban, nohát”. (?!)

Eltávolít, amikor picidet csendes zugban, félreeső padon megetetnéd baba-mama szoba híján; javasolja, a WC-ben, vagy az utcán tedd ezt. (Neked is mondták már?) És nem árulja el hol a babaszoba, mert az nem az ő emelete.

Értem én, hogy fél a kirúgástól, ez az állás volt az utolsó pirosfilces karika az Expresszben, muszáj túllihegnie az őrködést: lássák, dolgozik. (Egyébként vár a bankrablásra, vagy mire.) De sírva könyörgöm: ez a „dolgozás” a munkaidejének 99 százalékában azt jelenti, hogy megmondja, hol a lift, merre találom a másik könyvesboltot, és igen, elárulja, hogy hol van a babaszoba. Tessék már felvenni a kéthetes neo-portás tanfolyam tananyagába, a –hosszú szó jön!- „kommunikáció” nevű tárgyat, de nagggyon köszi.

Jaj nem akarom, de csak kicsúszik ez a demagóg, „kerülj Nyugaton ilyen helyzetbe, meglátod a különbséget” duma, de basszus hát így van: menj be akárcsak a bécsi H und M-be, és kérdezz valamit.

A magam részéről elszántan, hangyaszorgalommal, mosolygó arccal keresem ilyenkor a főnöküket, beszélek vele, panaszkönyvbe írok be, jegyzőkönyvet kérek szelíden. Legyen valami nyoma annak, hogy ez így nem jó. Tudom, porba rajzolok: hetven éven belül tuti nem fognak ember módra beszélni velünk.

Majd egyszer, e lángoktól ölelt satöbbin is eljön egy szebb kor – a jövőbelátók tüze szememben, míg egyre hangosabban mondom -, amikor rájönnek, hogy én vagyok a célcsoport. És akkor majd nem gyűlöl a Pincér, ha kérsz egy kávét, nem kell rettegned a Vezető Óvónőtől, nem csesz le a Főorvos Úr, nem csukja a babakocsidra az ajtót a BKV Sofőristen, és segít a Biztonsági Őr, ha megkéred szépen.

Kökényszemű Katica

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.19 17:01:56manci

    Van egy zebra amin naponta vagyok kénytelen átkelni, ráadásul forgalmas az út, plusz egy töltésen van, ami persze nincs akadálymentesítve, úgyhogy a lépcső mellett kitaposott ösvényen felküzdöm a babakocsit, az első két kerekét valahogy átbuktatom a tök magas útpadkán és máris félig a zebrán vagyunk. Olyenkor ugye a kresz szerint az autóknak meg kellene állniuk, de nem nagyon teszik, pedig a szituáció nem csak kényelmetlen, hanem veszélyes is. Na én, ha látom, hogy valaki már tutira nem fog megállni, belebámulok a képébe, megamra öltöm a legmegvetőbb arckifejezésemet és jól artikulálva elmondom, hogy mekkora egy büdös bunkó. Ha megáll valaki: széles mosoly és köszünöm. Ez az én saját kis játékom, ha nem is nevelek vele, legalább kevésbé leszek ideges...

  • 2007.02.19 18:24:08Katalma

    Shel, ami a túlzásokat illeti, alapvetően igazad van. Megmondom őszintén, én sem voltam kifejezetten megértő, amíg nem vártam babát. És engem is zavar, amikor anyuka rá sem szól a hisztiző, rugdosódó csemetére.

    Viszont pl. a kerekes székes embernek sem illik azt mondani, hogy maradj otthon, ne zavard a normálisan tömegközlekedő embereket. És a várandósságot sem véletlen hívják másállapotnak, télleg másállapot, sokszor sokkal kevesebbet bír az ember, mint normálisan.

    Nem a kirívó kivételezésekkel értek egyet, de pl. a vérvételnél a várandósok és a kisgyerekesek előreengedésével igen. (A várandós az éhgyomri vérvételnél, ha kivárja a sorát, lehet, hogy elájul vagy nekikezd hányni a gyomorsavbántalom miatt, esélye sincs a mosdóig eljutni. A kisgyerekekkel kb. uez a helyzet, kevesebbet bírnak, hamarabb rosszul lesznek illetve kiborulnak. Ha pedig ezek a szerencsétlen helyzetek bekövetkeznek, az már az egész várót zavarni fogja - jobban, mintha előreengedték volna őket.)

    Az anyaságról egyelőre nem tudok nyilatkozni... tapasztalat híjján. De biztos nem leszek otthonülő.

  • 2007.02.19 18:40:15Katalma

    Amúgy, amikor épp minden rendben van velem, én sose szoktam ilyen "kiváltságokat" kérni, követelni magamnak, mert épp jól elvagyok.

    Amikor meg épp nyamvadtul vagyok, akkor meg nincsen erőm, hogy ülőhelyet/soronkívüliséget/segítséget kérjek...



    Nálam egyébként nagyon ki lehet verni a biztosítékot ilyen célozgatásokkal, bunkóságokkal (mint fentebb a babakocsit nekitolom, hátha előreenged, ill. "ezek a mai fiatalok" típusú beszólások). Ha addig fontolgattam, hogy udvarias és segítőkész leszek, akkor kitör rajtam a dacos csakaezértse.



    Másrészt, sztem nagyon hülye énközpontúság van mostanában divatban. A "nekem minden alanyi jogon jár", beleértve az ülőhelyet és a soronkívüliséget, stb., és a "nehogy már pont én segítsek a másiknak" hozzáállás, szépen megfér az ember fejében. Az "azt adom, amit kapni szeretnék" hozzáállás, az udvariasság viszont mintha valami idejétmúlt dolog lenne...

  • 2007.02.19 18:42:08Katalma

    Persze vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek.

  • 2007.02.19 18:59:47marywolf

    potyeszka: Én láttam az Ember Gyermekét, tetszett, de inkább az alapsztori, mint ahogy megvalósították. Szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle, mindezek ellenére érdemes volt megnézni.

  • 2007.02.19 19:20:52potyeszka

    Marywolf kié az alapsztori?antikváriumban dolgoztam de szégyen hogy nem találkoztam vele.

  • 2007.02.19 20:20:18Tori

    P. D. James írónő műve az eredeti. A címe Children of Men.



    Szvsz megint mindenkinek igaza van, sok kismama hajlandó többre tartani magát a gyerek okán a többi, "egyszerű" (értsd: gyerek nélkül közlekedő) állampolgárnál, ők engem is idegesítenek. Ugyanakkor szerinem minimális, hogy akinek valamilyen oknál fogva kicsivel több figyelemre és tapintatra van szüksége, az tőlem kapja is meg. Akár kismama, akár tolószékes, akár öreg, akár vak, akár csak eltévedt vagy éppen rosszul van. Mindenkinek mások az igényei és tényleg csak minimális mindegyikhez alkalmazkodni is.

  • 2007.02.19 20:22:45potyeszka

    Tori köszi amúgy most hogy kiderült,mintha vételeztem is volna.

  • 2007.02.19 21:15:57Brumibaby

    Sose volt gondunk emberekkel, amikor bármit megpróbáltam elintézni, és olyan helyzetbe kerültünk, hogy beszélni tudtunk egymással. Akármilyen nyelven. Mi bejártuk két csecsemővel is Szlovákiát, ezért megtanultam azt a mondatot, amivel a bébiétel-melegítésre felkértem a kocsmárosokat, most köze is adom, a helyesírás valszeg nem lesz az igazi, de ki van próbálva, működik: "Dajte to do mikrovki" (Tegye a mikróba), és közben felmutatom a bébiételt, láttak már ilyet, úgyhogy tudják, miről van szó.

  • 2007.02.19 21:31:29Brumibaby

    Újabban mindig előbb küldöm el, mint ahogy befejezem, bocs.

    De a közelünkben levő főközlekedési úton felfestett zebra előtt volt, hogy húsz percet is vártam, mert senki nem állt meg, a nőket is ideértve. Pedig a zebránál nem azért van elsőbbségem, mert húzok-vonok két kis kölyköt, hanem azért, mert gyalogos vagyok.

    Aztán: biztos mindenki megtapasztalta, milyen ügyet intézni babakocsival. Az jobb, ha nincs akadálymentesítve a hely, mert ha igen, az rosszabb. Pl. nálunk a tb.-hez 20 lépcsőn kell felmenni, rámpa nincs, csak egy rokkantlift, amelyen gyerekkocsit nem lehet szállítani, de kerekesszéket sem, mert az őr bevallja, hogy fogalma sincs, hogy kell használni. Aztán: adóhivatal: van rámpa, de előtte van elhelyezve a biciklitároló, konkrétan át kellene ugrani 7-8 biciklit (még jó, hogy keresztbe, nem hosszában...), ahhoz, hogy az ember használni tudja. Tovább: Bank. VAN rámpa. Amikor felgurultunk rajta, már csak ki kellene nyitni a félmázsás lengőajtót, esetleg beügyeskedni a forgóajtón.

    És közben én mindvégig tudtam, hogy ez csak átmeneti, mert a gyerekek megnőnek, és mégiscsak tudom ezekhez a műveletekhez összes végtagomat használni, de valami keveset megéreztem abból, hogy milyen lehet kerekesszékben ülni.

    Shel, majdnem igazad van. De sztem ilyenkor nem a nagy büdös anya várja el a különleges bánásmódot, hanem a Másik Ember. Lehet anya, v. öreg v. beteg v. kicsi, vagy épp ellenkezőleg, lehet akár sikeres kőgazdag menedzser, azért illeti meg a normális és emberséges bánásmód, mert ő a Másik Ember. Az, ha egy anyával bunkók, egyszerűen jobban szembetűnik.

  • 2007.02.19 23:18:21cozumel

    Nekem is kinyilik a zsebemben a kismerertu vagoeszkoz, amikor olyan anyakkal szembesulok, akiknek az anyava valas nem csak eletuk non plus ultraja, hanem egyszeruen az o kizarolagos hosi cselekedetuk...



    No de arra is osszehuzom a szemoldokom-pedig nem kene, van igy is eleg ranc mar a homlokomon-amikor valaki a "mindenki maganak szul" szpiiccsel jon.



    Javaslom, mind vonuljunk vissza egy kellemes kinezetu barlangba, egyesevel, elkulonulve, felejtsuk el ezt a tarsadalomnak hivott botor otletet. Aaa, hulyeseg az egesz.



    Sot, utolso konszenzuskent huzzunk fel kofalat a noi es ferfi oldal koze, hogy nehogy tovabb szaporodjunk, nehogy valakit zavarjon a gyerekunk.



    Igaz, hogy igy jol kihalunk, de amugy is egyre gyakrabban gondolkodom azon, hogy itt az ido atadni a helyunket a delfineknek.....



  • 2007.02.20 00:21:59babó

    Shel, én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy ami a túlzásokat és az irdatlan elvárásokat illeti abszolut igazad van.



    de a mindenki magának szül, azért erős. meg is mondom miért: mert benne van az az általános szemlélet, hogy a kisgyerekes lét egy nem normális, szabványból kilógó állapot. pedig az emberek igen nagy része átesik rajta életében kétszer (hátomszor) gyerekként, szülőként (nagyszülőként). a férfiak is csak kevésbé. es ez az irdatlan nagy baj ezzel a magyar társadalommal, hogy minden nyomorult statisztikában benne van, hogy milyen fontos nekünk a család, de ha a szomszéd ülésen megnyekken egy gyerek, vagy fel alá mászkál mondjuk a vonaton, akkor már már undorodva elfordulnak. ja, más gyereke, de attól még gyerek!!! és ugyan ez vonatkozik a mozgássérültekre idősekre stb.



    és mivel mindezek nem szabványos álapotok (bár a lakosság nagyobbik része nem ereje teljében lévő férfi) senkit nem érdekel, hogy hogyan szállnak fel a villamosra, hogyan érik el a kapaszkodót, hol pisilnek és egyáltalán. nevetséges.



    és valóban, amíg nem volt gyerekem, addig én sem teljesen így áltam hozzá.



    a problémás szitukban pedig: alapállásom, hogy ha segítenek, azt nyomatékosan, kedvesen megköszönöm, még akkor is, ha esetleg épphogycsak odébbmentek, mert szerintem a pozitív példát kell erősíteni. lehet, hogy akire rámosolyogtam, legközelebb is szívesebben segít. ha meg nem segített senki, igyekszem nem mártírkodni, kivéve, ha kivételesen bunkó volt valaki.

  • 2007.02.20 00:40:45lencsilany

    Nekem van jó biztonsági őrös tapasztalatom is: még terhesen kerestem wc-t a Westend City Centerben és mikor végre odaértem egyhez, az épp le volt zárva takarítás miatt. Mielőtt csalódottan sarkonfordultam volna, a biztonsági őr szólt, hogy nyugodtan használjam a baba-mama mosdót. Nagyon jólesett, hogy ilyen figyelmes volt:)Ja, és nagyon tetszik a Baba-Mama szoba is a Westendben, irtó kultúrált, tiszta,kedvesek az ott dolgozó nénik. Lányok, ott van mikró is! Mondjuk, mindössze két helyiség van benne, de eddig nekem mindig szerencsém volt, nem kellett várakoznom. Olyan jó lenne minden nagyobb bevásárlóközpontban stb. 1-1 ilyen szoba!

    Ja, és a közelünkben van egy "gyerekbarát bankfiók", aminek dögnehezen nyitható az ajtaja, babakocsival kész kálvária beevickélni, viszont van egy kis asztal a gyerekeknek színes ceruzákkal...

  • 2007.02.20 07:11:12p.eszter

    Múltkor egy benzinkútnál -amit épp felújítás alatt állt- kóvályogtunk, helyet keresvén Petineka pisihez, mikor a benzinkutas srác odajött és beengedett mindket a vadiúj wc-be. Kisfiam hálából -mivel már nagyon kellett neki- köbepisilte az egészet, mert mire végre épp elővettem a picike fütyijét, a szélrózsa minden irányába elkezdett csövelni. Alig bírtam kordában tartani. :D (kisfiús anyukák tudják milyen ez:D)Szerencsére volt nálam csomó zsepi, törölhettem fel az egészet...:S

  • 2007.02.20 07:15:14potyeszka

    Szia Eszter te is itt?fél 6óta koválygok a gyerek körül,már vissza se fekszem,megyek magamba döntök egy adag kávét.tényleg olyan aranyos a Petid,amiket irsz mindig ráz a röhögés tőle.

  • 2007.02.20 07:28:13p.eszter

    SZia Potyeszka! Mi mindig ilyen korán kelünk. Apa fél8-ra megy dolgozni, csinálok neki reggelit, csomagolok ebédet, mire pedig visszafeküdnék, ordít a gyerek: "anaaaaaa!anuciiiiiiiii!kakajókakajókakajóóóóóóó!" :D Amúgy tényleg nagyon édi, főleg utólag leírva/elmesélve. Adott pillanatokban néha meg tudnám nyúzni. :D:D:D

  • 2007.02.20 07:39:57potyeszka

    Amikor terhes voltam én is úgy főztem hogy másnap mindig csomiztam ebédeta férjemnek,de mostmár kap ebédjegyet,és a közeli suliba járnak enni.nekem se gond a korai kelés csak amikor hajnaltól kezdve megébred,és 10percenként kell visszaltatni kicsit nehezen viselem,de legalább alszik éjszaka.tegnap nem volt A.a remélem a kicsi Peti és a pocilakó jól van.

  • 2007.02.20 07:46:04p.eszter

    Remélhetőleg meggyógyult végre és a bölcsiben nyomul, a:a pedig dolgozik. :)

  • 2007.02.20 08:10:56potyeszka

    Olyan jót kacagtam reggel a férjemen,felöltözött öltönybe,kérdi hola szövetkabátja mondom a helyén.jön ki .anya jól megvállasodtam nézd már milyen kicsi rám a kabát.az enyém volt rajta,az felsem tünt neki hogy karcsúsitott,és rövid is.most a kormánynak dolgozik,mondta hogy szivesen nyomna 1paradicsomot valamelyik képviselő arcába,mire én na tuti nem kellene másnap dolgozni menned,és nem is találna egykönnyen munkát.

  • 2007.02.20 09:37:11B-

    Katalma: abszolút egyetértek veled, hogy mindenki csak elvár, és közben nem szeretné megadni a másiknak azt, ami neki is jól esne :-(



    Arról nem is beszélve, hogy minden ember csecsemőként kezdte, akkor miért tekintünk úgy a gyerekekre, mint valami különlegesen macerás és kellemetlen háziállatra? Én is úgy látom sajnos, hogy a legtöbben nem képesek tolerálni, hogy egy gyerek csacsog a buszin vagy urambocsá belerúg a szemben ülő nadrágjába. Én még emlékszem, amikor picike voltam, mindig átadták nekünk a helyet, és arra is, hogy mennyit nevelt apukám, hogy ne koszoljam össze a cipőm talpával a szemben ülőt, de erre egyszerűen képtelen voltam :-) Egyrészt anatómiailag (pont odáig ért a lábam), másrészt erre nem tudtam odafigyelni. Olyan élénk emlékeket hagyott bennem ez a számomra akkor teljesen irreálisnak tűnő elvárás, hogy azóta én is mosolyogva tűröm, amikor a 3 évesek belém törlik a lábukat. Persze a nagyobb gyerek más kategória.



    És elegem van, amikor arról beszélnek, hogy a mai nők csak az ötödik diplomájuk és a jól menő állásuk után szülnek, és hogy emiatt kihal a magyarság. Az ilyen panaszkodóknak kívánom, hogy húzzanak le egy hetet babakocsival a BKV-n, és akkor majd megértik, miért kell egzisztencia (autó) vagy legalább élettapasztalat a gyerekvállaláshoz...

  • 2007.02.20 10:21:52B-

    Még a mindenki magának szüllel kapcsolatban: ez téyleg olyan, mintha valamilyen hobbiállatkáról beszélnénk... "Te akartál ugróegeret, akkor takarítsd!" De hát mindenki csecsemőként kezdi, azért ez eléggé az élet része :-)

    Persze, azzal egyetértek, hogy mindenki annyit vállaljon, amennyit felelősséggel el tud látni: ne induljon el annyi csomaggal, amennyivel nem tud felszállni a buszra segítség nélkül, ne vállaljon 6 gyereket, ha ez azt jelenti, hogy a szülei a "gigantikus" nyugdíjukból spórolják ki a gyerekeknek a cipőrevalót, és a hatvanhat nyavajájukkal buszozhatnak minden nap, mert a hat gyerekből egy tutira beteg stb. Tapintatlanság mások kontójára terheket vállalni. De könyörgöm, mibe tellene elállni a babakocsiknak kijelölt helyről, ha felszáll egy anyuka?? Vagy legalább lelassítani azt az autót a kanyarban, amikor a kismama megy át a zebrán? (Én legalábbis nagy hassal már nem tudok szaladni, bocs)Ilyen apróságokra gondolok, amik elég rosszul esnek hosszú távon. Persze van egy csomó jó tapasztalatom is, rengeteg kedves ember van forgalomban, és az ilyesmi tényleg olyan jót tesz az ember lelkének. De ha mi magunk is úgy állunk a másik emberhez, hogy "ha szívózik, csakazért sem adom át a helyet", akkor mit várunk el?

  • 2007.02.20 11:25:35Clematis

    Kedves Shel! Én is utálom, ha összerugdossa idegen egy gyerek a tiszta nadrágomat. Ezért nem szoktam leülni tömegközelkedési eszközökön. Erre a megoldásra nem gondoltál?

  • 2007.02.20 11:36:29Clematis

    Amúgy szerintem az ember csak azt váhatja el másoktól, amit maga is megtesz. Például elvárom, hogy az autós átengedjen a zebrán, cserébe csak a kijelölt helyen megyek át és csak ha zöld a lámpa. De ugye ezzel mindenki így van?

    Aki annakidején nem pattant fel, ha kismamát vagy kisgyerekest vagy törött lábú, netán idős utastársát meglátta a buszon, metrón, stb. , az most sem várja el, hogy babakocsival segítsenek neki??

  • 2007.02.20 12:04:24druantia

    Az, hogy valaki segít-e a másiknak, egyrészt intelligencia, másrészt önállóság kérdése, szerintem. Sokszor csak azért nem mennek oda ahhoz, aki rosszul van, mert más se megy oda. Aztán amikor egy ember mégiscsak segít, győlnek köré, mint legyek a lósz.rra.

    Az emberek sokszor cikinek érzik, ha szólnak a tizenéves, láthatólag randira készülő kiscsajnak (full smink, frizura belőve), hogy bocsi, a fehér dzsekid hátulját valami autós nagyon telibe fröcskölte. Inkább jót röhögnek rajta.

    De az is lehet, hogy félnek attól, hogy valaki tolakodónak találja őket, és elküldi a fenébe. Pont ezért jó, ha valaki tud segítséget is kérni. Akkor egyértelmű a helyzet. Most nem arról beszélek, hogy használjuk ki a másikat, de vannak olyan helyzetek, amikor muszáj mások jóindulatát igénybe venni.

    Mintha mostanában szégyen lenne jó fejnek, vagy egyáltalán csak emberinek lenni. Minél tahóbb valaki, annál inkább megerősítve érzi alfa-hím/alfa-nőstény tudatát.

    Közhely, de kedvesnek,segítőkésznek lenni tényleg nem kerül semmibe, nekem nem esik le a karikagyűrű az ujjamról (nincs is rajta), de a másiknak nagyon sokat számíthat. És speciel nekem is jó érzés, ha segíthettem.

  • 2007.02.20 12:16:08p.eszter

    Nem emlékszem, megfogalmazta-e ezt már vki, de tök igaz, amit Duantia írt. Jó érzés segíteni. Nem vagyok vallásos, de a lelki békémhez hozzátartozik, h tegyek vmi kicsi jót minden nap. Lehet ez az, hogy telezöldnél előre engedem a balra kanyarodót v az egy szál kenyérel sorban állót, az orvosnál az újszülött babával lévőt, vagy mittomén, nem gondolok nagy dolgokra. Szóval ez igenis jólesik az embernek. Nem mondom, h sosem voltam még tahó, egyszer pl. leállatoztam egy öltönyös faszit, aki a lábujjam előtt 5cm-rel állt meg az autójával. Hát nem vagyok egy angyal, sőt, de utána nagyon szégyelltem magam.

  • 2007.02.20 12:16:41p.eszter

    Druantia, elírtam a neved, bocs!

  • 2007.02.20 12:32:46potyeszka

    P.eszter ez jó,nekem a metrópótló buszon lépett a lábamra egy pali,mre én szúrós szemmel ránéztem hogy kérjen bocsánatot,ő meg azt hitte bejön nekem és szemezni próbált.lehet a vad pillantásra bukik.mikor leszálltam azért a középső ujjamat felmutattam neki.

  • 2007.02.20 12:48:38p.eszter

    Hehe Potyeszka! Asszem Veled sem érdemes kekeckedni. Helyes! :D:D:D

  • 2007.02.20 12:51:31potyeszka

    Igen,és én két táborra osztom az embereket.1akik egyből kedvelnek,2akik ránézésre utálnak.őszinte vagyok mindig megmondom a frankót,van aki birja ezt,van aki utálja.

  • 2007.02.20 12:52:07druantia

    Én a terhességem alatt összevissza két nap voltam zaccos. De akkor nagyon. Szinte remegtem az idegességtől. Pont a kettő hülye-napom közül az egyiken kellett vérvételre mennem. A sorban beállt elém egy faszi. Megbökdöstem a vállát, hogy hahó, ez nem a sor vége. Visszaszól, hogy de hát ő siet, bocs. Én meg elkezdtem balhézni, hogy én is sietek, és különben is, ha megkér, biztos, hogy előre engedem, de így nem, úgyhogy sasszé balra, húzzon szépen a sor végére.
    Egy órával később a buszmegállóban beállt mellém egy másik faszi, cigizve. A füst mindig rámszállt, akárhova is álltam, mert a hapsi is mindig helyezkedett. Elöntötte a vér az agyamat, okosan leordítottam a haját.
    Pechemre a buszon meg nekinyomtak hassal az üléstámlának (hét hónapos terhes voltam, tutira látszott, hogy mi a pálya). Akkor már vörös fejjel ordítottam.
    Szóval, én is tahó vagyok néha. De azért általában nem esik nehezemre artikulálni, hogy kérem, meg hogy köszönöm.

  • 2007.02.20 12:55:46melin

    Babóka, tök egyet értek:o))

    Én most kocsival közlekedem főleg, mert vidéki lettem, de az első 2 terhességem alatt megtapasztaltam a bkv-n utazók "jó"indulatát:o//

    Nekem is ált. a 40-es nők adták át a helyet, de ők is kb. csak a 8. hónaptól (pedgi irtó nagy hasam volt), de igazából nem számított, mert szerencsére nem voltam rosszullétes egyikkel sem, és néha vissza is utasítottam a felkínált helyet, ha csak 3 megállót mentem...csak vhogy néha jólesett volna leülni, mert picit már fájt a derekam, egy picit a lábam...és az ember jó esetben átadja egy olyan embernek a helyet, aki jobban "rászorulna" mint ő. Volt nekem is pár alkalom, h nekem átadták a helyet, én 2 megállóval arrébb átedtam egy idős embernek... és ugye azért rájuk nem mondaná senki, h "maguknak öregedtek meg...".

    Hogy másnak a gyereke milyen... hát, ebbe ne menjönk bele:o)) Nekem eddig mind2-vel volt "plázábanföldönfetrengős" hiszti, amikor olyan tekinteteket kaptam, h csak na: "minek szül az ilyen" és "miért ne lehetmegnevelni egy gyereket" tipusúakat... pedig, ha tudnák:o)))



    Ja, szoptatni és is kendő alatt szoktam annak idején (meg majd nyártól fogok is újra), de én sosem kerültem sehol ellenállásba ezügyben... sztem szerencsém volt azok alapján, amit írtok:-/ Bankba nagyon ritkán megyek pl, mert elektronikusan intézek mindent, meg igyekeztünk is olyan helyen bevásárolni soxor, ahol van baba szoba (pl. Ikeáról példát lehetne venni minden áruháznak).



    És már nemtom, h ki mondta, de külföldön tényleg más... Noban, Holl-ban egy cipőüzletben is van gyerek-sarok, ahol a csemeték leülhetnek 10 percre építőzni, rajzolni, míg a mama kiválasztja a cipőket... szóval van még tanulni valónk:o)) De az is igaz, h "gáz" emberek mindenhol vannak, akiknek derogál a segítség nyújtás... de az is lehet, h épp Druantia meghatározása a helytálló:o))

  • 2007.02.20 12:59:51p.eszter

    Egyébként a kőbunkó emberek a kedvességgel nem tudnak mit kezdeni. Próbáltátok már? Nekem az elmúlt két évben az alváshiány elvette a türelmem, h ezzel szórakozzam, de régen tök jókat röhögtem. Minél bunkóbb vki (sorban, buszon, boltban stb.), annál kedvesebb vagy vele. Megköszönöd, hogy az ernyőjével csak vesén szúrt és megkímélte a szemedet. Olyat tudnak bámulni, h nem bírom ki röhögés nélkül, sok esetben viszont rájönnek h bunkók voltak és bocsánatot kérnek. Elvégre lehet, h alapból kedves emberek, csak épp a rossz napjukat töltik.

  • 2007.02.20 13:01:36potyeszka

    Az is érdekes hogy amikor a férjem kézcsókkal köszön csak merednek rá mint borjú az új kapura.

  • 2007.02.20 13:06:46potyeszka

    Rászoktam szólni hogy vazze csak annak köszönj igy aki megérdemli ,tehát visszaköszön.de neki alapból ez jön a szájára.

  • 2007.02.20 13:10:32p.eszter

    Persze, mert meglepődnek, h ilyen lovagok is élnek még kis hazánkban. :)

  • 2007.02.20 14:27:26Memme

    A norvég buszokon a sofőr (!) segít felszállni középen a babakocsival, majd rögzíti a korláthoz egy hevederrel. Az természetes, hogy ha egy látványosan kicsi/éhes/nyűgös gyerekkel áll anyuka sorban a boltban előreengedik - nemtől és kortól függetlenül. Azért ez sem a kánaán, vannak itt is tahók autóval, gyalog, öltönnyel vagy tiniként.

    De tudják, hogy ha nem engedik át a gyalogost a zebrán csúnyán megüthetik a bokájukat. Rendszám, feljelentés - veszélyeztetés, hisz majdnem elsodorta az autó a retikült.

    Amelyik nagy bevásárlókp-ban voltam eddig, mindben van külön pelenka szoba, bárhol szinte kérés nélkül melegítik a gyerekkaját (sőt, néha a pincérlány a kávézóban megkérdezi, hogy tessen mondani anyuka, elég meleg az a kaja?)

    Az osloi IKEA-ról inkább nem mondok semmit, az a mennyország egy gyerekes családnak (is).

  • 2007.02.20 15:22:14Katalma

    druantia : itt a 11. kerületben vérvételnél a kismamáknak és a kisgyerekeseknek előnyük van. Ki van írva egy táblára, hogy soron kívül jelentkezzenek (szoktak is morogni páran), és nagyon hamar behívnak.

  • 2007.02.20 15:22:47Katalma

    Juteszembe, 11. kerület. Itt Albertfalván tud valaki ajánlani gyerekorvost?

  • 2007.02.20 15:39:07katampusz

    sok függ attól, hogy valakinek van-e már saját gyereke.

    párom egy számteküzletben dolgozik, sokszor jönnek kisgyerekekkel vásásrolni a vevők. amióta nekünk is van babánk, párom azonnal kiszürja a kiskölyköket, és megengedi nekik, hogy szétszedjék a boltot, még bátorítja is őket :)

    minden üres papírdoboz előkerül és pillanatokon belül őskáosz van, a rumli közepén meg felhív engem, hogy képzeljem el, egy tök aranyos kisgyerek éppen felforgatja nekik az egász üzletet :D

  • 2007.02.20 15:58:04babó

    ide is kapcsolódik kicsit:



    http://index.hu/politika/kulfold/becsnem0212/



    sajnálom, hogy a velvet sohasem veszi a fáradtságot, hogy ilyenekről szóljon. :((

    jóhogy könnyed magazin, vagy mifene, de ha nőknek akar szólni... de legalább van poronty!!! :))

  • 2007.02.20 16:38:36marcangoló

    A rosszulléteknél tényleg a kollektív felelősség miatt nem tesz egy csomószor senki semmit. Mindenki a másikra vár, a felelősség pedig megoszlik. Ezt egy csomót vizsgálták annak idején a viselkedéspszichológusok.

  • 2007.02.20 18:56:21melin

    Kicsit off: Marcangoló, én nem vagyok egy irgalmas szamaritánus, de azért fura, h bármilyen szitu adódott az életemben, amikor vki segítségre szorult (hullarészeg csávó majdnem autó alá esett, ha nem fogom meg pl, idős ember zihálva megáll..jaj, hívjak segítséget?? stb, ezek olyan apróságok nekem), többnyire én voltam az egyetlen, akit egyáltalán érdekelt a dolog... olyan "arculcsapós érzés", h sokan el is fordultak bizonyos helyzetekben... ezárkóztak, őket ez nem érdekli. És ha belegondolok, h akkor nekem hányan segítenének?? Elszomorító... főleg olvasva itt -már nem is tudom, ki írta-, h a buszról leszállva, nagy pocakkal, padkán ülve is simán elfordították az arcukat az emberek:o((

  • 2007.02.20 21:53:24a:a

    potyeszka, p. eszter: köszi az érdeklődést, Peti még mindig itthon üdül, vasárnap ismét megjártuk az ügyeletes fül-orr-gégészetet, két átsírt hajnal után, akkor még egyik füle sem volt teljesen rendben, úgyhogy ráhúztunk egy hetet itthon. Babóca a tegnapi UH szerint oké, (lekopogom!!!!!!!!), hétfőtől saját jogon táppénzen leszek, no stressz, no főnök, csak a gyerekem :-)))
    A rossz hír: ma meghalt a férjem nagymamája, akivel nagyon közel álltak egymáshoz. Nincs valami jó kedvünk...

  • 2007.02.20 22:00:21marcangoló

    Melin, ez a nagyváros egyik jellegzetessége. :-( Otthon a faluban nem fordulhatna ez elő. Szerencséjük volt, hogy veled akadtak össze!

  • 2007.02.20 22:17:43laili

    a:a Részvétem én is imádom a nagyimat, nehéz lehet.

    Már én is nézetm hova tűntél.



    A témához: Én nem Pesten lakom hanem vidéki nagyvárosban és már terhesség előtt felkészültem a legrosszabbra hallomás alapján v. pl Szécsi Noémi könyvét olvasva(Egy kismama naplója).



    Ehhez képest többek között azért szerettem a pocakot mert mindenki kedves volt, az addig kőbunkó eladólányok is mosolyogtak rám, akkor is át akarták adni a helyet mikor már nem bírtam ülni stb.



    És most babakocsival is nagyon sokat segítenek. A Spárba pl. nem viszek soha kosatar a kocsi aljába pakolok és soha nem szólnak. A legmeglepőbb, hogy kicsi gyerekek nyitják ki előttem az ajtót. Szóval ilyen is van, csak hogy jó példa is legyen:))Ja csak gyógyszertárosok ne lennének azokat úúúútálom:(

  • 2007.02.20 22:57:21a:a

    laili: köszi. Én megvagyok, de a férjem nehezebben viseli, sztem az segít neki, hogy a nyagymama már nagyon gyenge volt, jobbára csak ült a fotelban, ritkán voltak tiszta pillanatai, úgyhogy csak árnyéka volt önmagának. Sztem úgy érzi, hogy ez Neki is megváltás volt - már több, mint egy éve pelenka, légzési nehézségek, többszöri kiszáradás - nem részletezem...



    a témához én is: nagyon aranyos élményem volt, kábé nyolc hónapos volt Peti, amikor fürdőruhát vettem magamnak. Kétrészeset kerestem, olyat, ami elég magasan takarja a derekat, szóval nem tipikus bikinifazont, mert a császármetszés hegét azért eltakarom, ha lehet, bár nem szégyellem, csak nem gondolom, hogy másra tartozik. Az eladó kiscsaj, aki addig holt tapló volt, amikor megkérdezte, miért ragaszkodom a magas fazonhoz, és elmondtam, kedvesen rámnézett, és azt mondta, hogy erre szerinte biztosan sokan büszkék lennének, mármint a hegre, úgyhogy ne takarjam :-))) Azért jó magas bugyisat vettem...

  • 2007.02.20 23:07:13jidele

    a:a-részvétem

    on:
    ma be kellett mennem a suliba az egyéni tanrendemet ügyintézni. Míg vártam egy tanárra, gyerek ráült vmimre, majd megfulladtam, felálltam, fújtatva sétáltam a folyosón. Egy lány ment el mellettem, rögtön odajött, hogy minden ok-e. És az összes tanár abszolút megértő, és segítőkész.

  • 2007.02.21 07:43:12potyeszka

    A.a részvétem.hidd el a drága pici élet ami benned van,rengeteg erőt ad a férjednek hogytovább tudjon lépni,és elengedni a nagymamit.őrület ez a fülfájás emlékszem nekem gyerekként a fogamról fájt a fülem.az egyik bátyám esküvőjé napján történt be volt dagadva az egyész arcom,akkor már 2napja nyüszitettem,aztán Sanyi rámpiritott hogy Ancsusz öltözz megyünk fogászatra.úgy megijedtem hogy ellenkezni sem mertem,elmentünk,de kiderült kevés pénz volt nálunk,tesóm gyorsan haza,közben parázott hogy meg ne szökjek a dokitól.éppen maradt 2órája hogy eltudjon készülni az esküvőjére,sajnos nem lett hosszú házasság.

  • 2007.02.21 08:33:49a:a

    Köszi az együttérzést, lányok. Szegény Peti, mikor megszületett, volt 4 dédnagypapája és két dédnagymamája, mára midegyikből egy maradt... Ez van.
    Amúgy azért tűntem el, mert egy kicsit önmérsékletet gyakorolok porontyozásban, mert amióta rákattantanm, semmi olvasás, kézimunka, a háztartásról ne is beszéljünk... Úgyhogy csak langsam, langsam...

  • 2007.02.21 09:23:30napos oldal

    Szia a:a, örülök, hogy a szomorúság mellett ott a jó is, rendben van a kisbabád :)
    Mértéktartáshoz: hajrá!

Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta