SZÜLŐSÉG

Rozmárok, fogyásra felkészülni!

2007. február 14., szerda 11:10

Szülés után az anyukák döntő többsége súlyproblémával küzd. A szerencsésebbek szoptatás alatt fogynak, a mérleg akár a kiinduló súlyuknál is kevesebbet mutat néhány hónap múlva. A többség azonban nem elégedett azzal, amit a tükörben lát. Gyerekek mellett ugyan nem könnyű megszabadulni a plusz kilóktól, de érdemes megpróbálni. Egyik írónkkal: Hannával, olvirunkkal (olvasó író): Katicával és egy lelkes leendő apuka-kollégával: Janókával elhatároztuk, hogy együtt szabadulunk meg a fölöslegtől, versenyünkről hetente beszámolunk itt, a Porontyon. Fogyni vágyó anyukák, apukák, lehet csatlakozni! Hátha együtt könnyebb.


Tünde
167 cm, 59,3 kg, derék: 70 cm, csípő: 100 cm.
Noha a bmi indexem nem támasztja alá azt, hogy kövér vagyok, sőt, a normális tartománynak éppen a közepén található az értékem, én mégis jobban érezném magam néhány kilóval könnyebben. A férjem már egy ideje kedvesen Jabbának hív, a plusz kilókat érzem is, amikor öt emeletet mászom felfelé a két gyerekkel és mire felérek, fújtatok, mint egy gőzölős vasaló. Az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy a hétvégén visszahallottam magamról egy szót: masszív. Rólam, akit a gimiben hízókúrára ítéltek (akkor még a töltött galamb típus volt a nyerő), mert zörögtek a csontjaim.

Két gyerek után persze nem az a cél, hogy ismét 48 kiló legyek, de azért a közel hatvan egy picit sok. A felsőtestemmel nincs semmi gond, szerencsére a hasamon nem látszik, hogy szültem: lapos, és úszógumim sincs. A darázsderék mellé viszont hatalmas potrohot növesztettem, és ez az elefántlábakkal kiegészülve borzalmas kontrasztos látványt nyújt. Rendkívül amorf. Lassan pedig itt a nyár, nem lehet a narancsbőrt elrejteni a hosszú nadrág alá.

Úgy döntöttem tehát, hogy megszabadulok 6 kilótól, lehetőleg deréktól lefelé. Még nem tudom, milyen módszert fogok alkalmazni, egyelőre elhagyom a cukrot, kevesebbet fogok enni, a vacsoráimból száműzöm a fehér kenyeret és naponta legalább 2 liter folyadékot iszom. Továbbá ismét mozogni fogok: mától hetente kétszer kangoozni járok. És persze visszafogom magam és nem eszem meg a gyerekek maradékait, mégoly csábító is a dohányzóasztalon felejtett, félig megcsócsált marcipános puszedliszív.

Már látom is magam lelki szemeimmel, ahogy nyár elejére újra formás lábaim lesznek, és ismét beleférek a csinos vászon térdnadrágjaimba, a kedvenc nyári ruháimról és szoknyáimról nem is beszélve. Talán még a miniszoknyák is előkerülnek a szekrény mélyéről. Muszáj ezt a képet elképzelnem, mert sajnos nem a kitartásomról vagyok híres. De ha elképzelem az elismerő tekinteteket és azt az érzést, hogy ismét tetszem magamnak, az talán kellőképpen motiváló lesz.

Katica
166 cm, 61 kg, derék: 80 cm, csípő: 94 cm.
Habár némely kapcsolatom maga a katasztrófa, és aki velem találkozik, javarészt szorong tőlem, és a hét nagyobb részén mint egy nyitott borotva, úgy járok-kelek ezen a szegény planétán, egyszóval van mentálhigiénés bajom-dolgom magammal éppen elég, mégis, az lesz a legjobb, ha nem hajnali lelkigyakorlatokkal, meditációval, hanem egy jó kis tisztítókúrával fogok hozzá ügyeim rendbehozatalának! (Nnna. Mit érdemel az a bűnös, aki ilyen hosszú mondattal kezd? Hat hét csokimegvonást legalább.)

Tekintve, hogy minden mindennel összefügg, lehet, ha ledobom – lekínlódom, lesalátázom- magamról ezt a felesleges hét kilót, jobb ember is leszek, elképzelhető. Muszáj valamiféle ezoterikus hangulatba kerülnöm, hiszen tisztítókúrám, melyhez ennyi sok reményt fűzök, egy hús, tej, tojás, finomított liszt, élesztő, alkohol, cukor, kávé/fekete tea mentes, zöldség és gabona alapú negyven napos megvilágosodási kísérlet, természetgyógyász által összeállítva. (A megvilágosodást én remélem, ő erről mit se szólt.) Tehát: ökopiacra fogok járni gyapjúruhában, megértőn nézek az elviselhetetlen egyedekre is, derűt és valami megfoghatatlan tisztaságot fogok magamból árasztani, konfliktushelyzetben nem emelem a hangom egy bizonyos éles, agresszív regiszterbe, mint tettem eddig, és igen, kedves naplóm fogyok hét kilót másfél hónap alatt. (Elixír magazint nem veszek, nem, az már nekem is sok lenne.)

Mindezt két kisgyerek – 4 hónapos és 4,5 éves-, és egy velem együtt tisztuló pasi (apjuk) mellett próbálom meg… Egyszerű biztos nem lesz, hiszen a picifiam még csak anyatejet kap, a nagylányom meg bármitől ami zöld és/vagy rostos konkrétan öklendezik, sajnos. (A mi hibánk, tudjuk.) Ő tehát menzán, párizsin, tésztán, vajas-szalámis kenyeren, grízgaluskás húslevesen él, klasszik ovis, neki majd kell csinálnom meleg ételt, kalácsot, legalább azt egye a szentem. A kicsikét meg áprilisig továbbra is csak anyatejjel etetném. Magunknak meg hámoznom, sütnöm, párolnom kell a zöldségeket, kavarnom a kását, gyúrni a kenyeret. Szóval négyen háromfelé fogunk kajálni, te jó ég!

Janóka
187 cm, 112 kg
Nem vagyok kövér, csak erős csontozatú – ahogy Eric Cartman, éveken át nagyjából én is így védekeztem, amikor a súlyomról volt szó. És tényleg nem is éreztem magam elhízottnak, legfeljebb erősnek, teltnek, vaskosnak, sűrűnek, masszívnak. Jó-jó, azt éreztem, hogy a hatodik-hetedik lépcsőfok után már kicsit nehezebben lélegzem, de ezt bátran ráfogtam a magaslati levegőhiányra, még ha homályos földrajzi ismereteimből rémlett is, hogy az egy picit jelentősebb magasságoknál jelentkezik.

Aztán néhány hete egy orvosi szűrővizsgálaton, szerencsére még nem vizitdíjért, egy egészségtelenül sovány doki vágta a szemembe – vagyis vetette oda a jegyzetelő asszisztensének –, hogy elhízott. Mármint nem az asszisztens, hanem én. Jó, jó, a 184 centihez tényleg sok volt egy kicsit a 112 kiló, de azért az, hogy „elhízott” – ez fájt.

A fogyókúrára viszont ennek ellenére sem szántam volna el magamat, ha ezt nem írja elő az orvos. De előírta, mert nemcsak elhízott (pfuj) vagyok, hanem a vérnyomásom is kiakasztotta a vérnyomásmérőt – de tényleg, a 24 órás monitor másfél óra után elromlott rajtam, és addig is 190/140 körüli eredményeket mért, szerintem rosszul –, a koleszterinszintemet látva meg nem is értettem, hol fér el az ereimben a vér.

Jöhet tehát a fogyókúra, szigorúan – mondta az orvos, és ekkor minden bizonnyal 200/150-nál jártam. Majd elővett két füzetet a felső fiókjában tárolt szocializmusból, mindkettőt az OENI, az Országos Egészségnevelési Intézet adta ki (az intézményt már 15 éve nem így hívják), a nyomdatechnika alapján valamikor a XII. pártkongresszus idején, amikor Kádár János büszkén jelentette be: „mi nem menekülünk a szükséges változtatások elől, mi nem csak beszélünk róluk, mint Edward Gierek, mi végrehajtjuk azokat”. Nos, hát ha Kádár végrehajtotta azokat büszkén, én sem menekülhetek a szükséges változások elől, gondoltam, igyekezve elfelejteni, hogy járt ő szűk egy évtized múlva. Elkezdtem lapozgatni a füzeteket – az egyiket a koleszterinszint miatt kaptam, a másikat a vérnyomásra –, hogy mit lehet enni, vagyis inkább, hogy mit nem. A harmadik oldalaknál jártam körülbelül, amikor valószínűleg elértem a 220/160-as vérnyomásszintet, miután amit az egyik füzetben nem tiltottak, azt a másikban igen.

De ha már előírták, hát fogyjunk. Nincsenek esztétikai céljaim, nem akarok manöken lenni, sem férfimodell vagy sportoló – focista akár ilyen alkattal is lehetnék, a többi meg nem érdekel –, de ha már belevágtam, jó lenn kipróbálni, milyen, amikor ismét két karakterrel le tudom írni a testsúlyomat; erre emlékeim szerint utoljára az érettségi körül volt módom.

A fogyókúra valójában egy szigorú só- és zsírszegény diéta lesz, heti egyszeri szabadnappal, legalábbis most így tervezem. Sok gyümölccsel, só nélkül főzött főzelékkel és levessel, párolt húsokkal, sovány felvágottakkal, vaj helyett margarinnal, a legkisebb nátriumtartalmú ásványvízzel, tea, kávé, üdítők, tészták, zsíros és vörös húsok nélkül.

Hanna
166 cm, 60 kg, derék: 73 cm, csípő: 94 cm
Nem érzem magam daginak. Kivéve, ha véletlenül lepillantok a hasamra, vagy megpróbálom begombolni a nadrágomat (nem azt a kettőt, ami jó rám). Olyankor nem értem, hogy történhetett ez velem? Hogy ugrott oda az a világosbarna csíkos párna a hasamra, és miért nem költözött el? A terhességem utolsó hónapjában részletes tervet készítettem, hogyan fogok lefogyni. Aztán kiderült, hogy egy kisgyerek mellett az utolsó dolog, amire odafigyelek, hogy mit eszem, hogy fejlett csokifüggőségemet nehéz lesz pont akkor megregulázni, amikor egy-egy fárasztó, sok körös altatás után muszáj a fotelbe rogyva valami vigaszt találni. Mindig a következő hónapra tologattam az életmód-programot. De lassan nyár lesz, és még tavaly nyáron, amikor valami fesztiválon ültem a Millenáris parkban, gondoltam rá, a lánykákat nézegetve, hogy én tényleg soha többet nem leszek ilyen fiatal? És az én kedves férjem azt mondta, hogy de, mert ő vékony, vagány, hosszú hajú anyukát szeretne. A hajam nő magától, de a vékonyságra lassan rá kéne kicsit segíteni.

Az a hat kiló, amitől meg kéne szabadulni, nagyjából egyenletesen oszlik el rajtam, úgyhogy tulajdonképpen mindenhonnan le kéne adni egy kicsit, de legfőképpen a konzisztenciával van baj, ahogy az egyik poronty-olvasó megjegyezte. Meg aztán úgyse a soványnak kéne lenni igaziból, hanem izmosnak.

Mivel a legtöbb fogyókúra arról szól, hogy együnk sok-sok sovány húst, és legyen üres a hasunk én meg hetente egyszer szoktam húst enni, és nem is kívánok többször, viszont utálom, ha üres a hasam, ezért inkább csak személyre szabott kis célokat tűzök ki: a csoki napi maximum egy túró rudi, semmi cukros gyümölcsjoghurt, meg nassolás, nem beszélve a konzerv kajákról. Minden este összeszámolom, hogy mit ettem. Ez kellően el szokott rettenteni ahhoz, hogy odafigyeljek egy kicsit.

Hetente háromszor pedig mozogni kéne valamit, és ebbe beszámít a séta is, mert ha szép idő van, akkor amúgy is 2-3 órákat gyalogolgatok Leával. De tornázni is fogok. Komolyan. Nem jövő hónaptól. Minden második délelőtt. Csak akkor mikor fogom a Porontyot olvasgatni?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.15 16:48:10ficánka

    Katica!Nekem 95 H-s a melltartó méretem és érdekelne,hogy tudok- e bankkártyával fizetni a kékgolyó utcában.Sacc/kb milyen az árfekvés? Egyébként szerintem mindaddig nincs semmi baj azzal, hogy nagy darabok vagyunk egészen addig amig el tudjuk fogadni önmagunkat.Én nem azért fogyizom mert nem tetszem a férjemnek ( istenem ő az elefántokat szereti) hanem mert nehezemre esik a mozgás és különben is utálom, hogy nem férek bele az egyszámmal kisebb ruháimba.Egyébként meg láttam magamról néhány fotót és elszörnyülködtem.Eléggé nyomós indoknak bizonyult ahhoz, hogy azt mondjam ideje cselekedni.

  • 2007.02.15 16:58:16cincominco

    Sziasztok!

    Én 2 hónapja szültem és szoptatok hál"istennek és még szeretnék is sokáig.De!!!rajtam maradt +10 kiló ami megse mozdul és baromira zavar,a régi jó kis ruháimat max térdig tudom felhúzni,a kismama ruháimtól viszont meg kiráz a hideg,így mindennap elhatározom hogy jobban odafigyelek a kajára és nem eszem édességet,valamint elkezdek hasazni de vhogy sohase jutok el odáig,pedig előtte rendszeresen tornáztam.Én nem tudom melyik nagyokos mondta,hogy a szoptatás alatt majd csak úgy potyognak le rólam a kilók!Háát, Én ezt nem érzékelem,stagnálok mióta kiengedtek a kórházból és szenvedek a hasamtól és a belső-külső combomtól!Nem igazán tudom ezt az állapotot elfogadni és sóvárogva nézem a régi képeket magamról.Lehet hogy a terhesség alatt jobban oda kellet volna figyelnem,de nem tettem mert élveztem mindent ami azzal kapcsolatos,rám is pattant kb.17 kiló,ebből lement 7.,most 60 vagyok és 50 kezdtem.Ettől szeretnék szabadulni vhogy.

  • 2007.02.15 17:14:44másutt

    Melin: Talan mas cikket olvastunk?



    Te ezt irod: "a résztvevők, Janókán kívül nem is akartak többet, mint lemondani az édességről, ill. többet mozogni. Erre jön az "okoskodás", h "veszélyezteti a gyerekét, és esztelen ideáloknak akar megfelelni"."



    Tunde ezt irta: "Úgy döntöttem tehát, hogy megszabadulok 6 kilótól, lehetőleg deréktól lefelé."

    Ez Tunde (egeszseges) sulyanak (59.3 kg) 10%-a.

    TIZ SZAZALEKA.



    Katica ezt irta: "lekínlódom, lesalátázom- magamról ezt a felesleges hét kilót, jobb ember is leszek, elképzelhető (...) igen, kedves naplóm fogyok hét kilót másfél hónap alatt." Szoptatas alatt.

    Ezt Katica (egeszseges) sulyanak 11.5 %-a.

    TIZENEGY SZAZALEKA.



    Nem erzem, hogy amit ok irnak, az "kicsit tobbet mozgas" avagy "lemondani az edessegekrol".



    IGENIS, itt egy egeszsegtelen ideal egeszsegtelenul rovid ido alatti elereserol van szo. Akarmilyen szep posztert is csinalt.

  • 2007.02.15 17:35:23potyeszka

    Cincominco szerintem légy türelmes,és egyenlőre koncentrálj a kisbabádra.én 15kg hiztam,és 3hónap után ismét 57kg voltam,vagyok.4hónapig tudtam szoptatni,de hála az égnek napi fél litert letudtam fagyasztani,igy 6hónapig kapott anyatejet a kisfiam.tedd csak el a régi fotókat,a jelenben élj,ne a múltban.remélem nem voltam kioktató.

  • 2007.02.15 17:49:55kaposztalepke

    cinciminco: nem Te lennél az egyetlen, aki szoptatás alatt nem fogy...sőt...és ez sokszor lehet elkeserítő, úgyhogy én is csak türelmet tudok javasolni még nagyon picike a manód. Lehet, hogy később sem fog úgy visszamenni a súlyod, ahogy potyeszkának, ez alkat kérdése is, akkor a babu féléves koráig próbáld meg elfogadni magad, és utána szép fokozatosan majd próbálkozhatsz. Addig szerintem is mindenképp inkább a tejcire összpontosíts. Az egész életünk szempontjából az a pár hónap már nem igazán számít, a babusnak meg fontos.

    Szóval ne add fel, meg nem kell belenyugodni a plusztízbe, de egy kicsit még várj szerintem is.

  • 2007.02.15 18:00:32másutt

    kaposztalepke: ez nagyon szep es okos volt. puszi.

  • 2007.02.15 18:55:07hanna

    Szia Ficánka!

    A kékgolyóban az árk, legalábbis szerintem, durvák. 6000 kb egí melltartó, én leárazva (féláron) vettem a legolcsób fürdőruhát, amit lehetett kapni, 5500ér. Csak azért vettem, meg mert hetente kétszer úszáshoz meg rengeteg strandoláshoz megérte. Nincs kártyás fizetés, ha jól emlékszem.

  • 2007.02.15 19:08:23manci

    Potyeszka: a nők nagy része nem nyeri vissza a régi súlyát 3 hónappal a szülés után, úgyhogy nem tudom, hogy az írásodat vigasznak vagy dicsekvésnek szántad, de inkább az utóbbi lett belőle! :)

    Ami engem illet, nekem sincs okom panaszra: a felszedett 15-16 kilóból 10 rögtön a szülés után lement, de a maradék 5-6 még most is jelen van, pedig már 10 hónapos a lányom. Szóval van ilyen is, olyan is, s bár rosszabb napjaimon marhára zavar ez a többlet, azért általában jól elvagyok magammal, s amíg még szoptatok nem tervezek diétát, inkább megpróbálok megmuzdulni.



    A "vitaindító" cikk nagyon is alkalmas volt a vitaindításra és a megosztásra: engem is zavart kicsit, hogy gyakorlatilag ideális súlyban lévő nők rozmározzák magukat. Ez olyan, mint az egyik volt szobatársam, aki állandóan azt hajtogatta az orrával kapcsolatban, hogy az milyen nagy. Mivel az enyém kétszer akkora volt, kénytelen voltam azt gondolni, hogy szerinta az én orrom egyenesen óriási. Sosem volt bajom az orrommal, de akkoriban azért elgondolkodtam.

    Ami a "Jabbát", mint kedves becézést illeti, hát nekem marhára rosszul esne, dehát nem vagyunk egyformák.

    Ami pedig NN, Másutt, B és még nem is tudom ki hozzászólásait illeti, ők valahol mégiscsak a mi, szülés után lévő, plusz kilókkal, kevésbé feszes testtel bajlódó kismamák méltóságát próbálták védeni, még akkor is, ha stílusuk kicsit ellentmondást nem tűrőre sikeredett. Mint ahogy a rájuk érkező válaszok is ilyenek lettek. Valószínüleg az enyém is:))

  • 2007.02.15 19:23:35Kökényszemű Katica

    melin: mindkét plakátot mi csináltuk!

    Ficánka: nem lehet kártyával fizetni, de szemben -Onkológiai Intézet-van egy bankautomata. Drágának drága, - egy terhes vagy szoptatósmelltartó 6-7-8000 Ft, de én egyszerűen nem találtam máshol magamra... A rendes melltartók olcsóbbak. ÉS jan-febr.-ban fürdőruhaárleszállítás van náluk! (pl csinos fekete, cicitartóval egybeépített egyrészesek) Habár azt hiszi az ember, az ő hihetetlen méretére nincs melltartó, de ők ált. tudnak segíteni. Úgy egyébként nem túl barátságosak, erre készülj fel, de sebaj. :-)

  • 2007.02.15 19:26:48potyeszka

    Nem dicsekvésnek szántam,sajnálom hogy neked ez jött le.már vártam hogy engem mikor kezd ki valaki.

  • 2007.02.15 19:30:27manci

    Nem kikezdésnek szántam, de ha "neked ez jött le"...

  • 2007.02.15 19:33:31potyeszka

    bocs de vár Danika,a férjem,akrumplistészta,és a túrós palacsinta,úgyhogy nem folytatom veled ezt.vedd annak aminek akarod.

  • 2007.02.15 19:42:51manci

    potyeszka, akkor én folytatom csak úgy a magam örömére: az általad kifogásolt mondatot nem kötözködésnek szántam és hogy biztosan ne legyen bántódás belőle még egy "mosolygós" jelet is odatettem a végére. Sajnálom, hogy érzékenyen érintett, de engem meg a te beszólásod zavart. És mostmár részemről is le van zárva a téma és az öri-harihoz sem ragaszkodnék...

  • 2007.02.15 20:27:36Nyuli

    Kedves Kira, a "tisztítókúra szoptatás alatt" megjegyzésem (és szerintem mulané szintén)nem rólad, hanem, Katicáról szólt.



    Kedves melin, kicsit többet, mint 2 nőt bántott a cikk, illetve talán csak a visszázsságok a leírtszavak és mint utóbb kiderült a mögöttes gondolatok között.

    (fogyokúra - egészségesebb életmód, Rozmár - kis súlyfelesleg)



    "Magamat kigúnyolom ha kell

    de, hogy más tegye, azt nem tûröm el"

  • 2007.02.15 20:38:57B-

    Hanna: évszázados eszménykép? Marilyn Monroe nem élt olyan régen, de ma már kiröhögnék, ha szépségideál akarna lenni. Azt hallottam egyébként (de nem tudom, igaz-e, vagy csak urban legend), hogy az amerikai pénzeken a szabadságszobor képe egyre karcsúbb, hogy igazodjon a kor ideáljához. Ha az igazi arányokkal szerepelne a pénzen, az ma már ducinak tűnne. De lehet, hogy ez nagy kamu (mindenesetre jó sztori).



    Sajnálom, ha támadónak tűntem, én csak azt az üzenetet akartam keresztül vinni (bár lehet, hogy kissé inkvizítori hangnemben), hogy szeressük magunkat, és megérdemeljük a tiszteletet akkor is, ha épp van rajtunk 5 kiló plusz. Húzzuk ki magunkat, fejeket föl: olyan teljesítményre készülünk / olyan teljesítményen vagyunk túl, amit a minket kritikus szemmel mérő férfiak még talán felfogni se tudnak. A nádszálkarcsú tinilányok dettó.



    Senkit nem biztattam nutellazabálásra. A saját magunk megbecsüléséhez hozzátartozik, hogy nem tesszük tönkre szisztematikusan a testünket. Ne bánjunk úgy magunkkal, mint egy disznóval :-) De ugyanakkor ne bánjunk úgy se önmagunkkal, mint egy szigorú tanítónéni: ha séta közben megkívánunk havonta egyszer egy fagyit vagy sütit, együk meg. De nem minden este egy teljes doboznyit :-)



    Szóval tiszteljük magunkat, vegyük emberszámba magunkat, mert enélkül a környezetünk se fog tisztelni.



    A Jabba-dolog leírva azért elég bántónak tűnt. Ez ugye egy írásos műfaj, nem látjuk a hozzá kapcsolódó arckifejezést, a férj esetleges gyöngéd hanglejtését se halljuk. Ami átjön a betűkön, az inkább volt bántó szerintem, mint kedves. (Tolsztojnál persze ez nem így van, de csak kevés olyan nagy író van, akinél 100%-ig az jön át leírva, amit ő gondolt). Én bevallom őszintén arra gondoltam, hogy ha a párom engem hívna így 4 hónappal a szülés után, bizony kezdhetne gondolkozni azon, hogy mikor lenne jó neki a láthatás.



    Nem azt mondom, hogy mivel anyák vagyunk-leszünk, nem kell adnunk magunkra és szeressen a párunk 100 kilósan és átizzadt otthonkában is. Inkább azt mondanám, hogy a "jóban-rosszban" azt is jelenti, hogy megérti, hogy a terhességtől átalakul a testünk, és hogy ez nekünk se könnyű. Álljon mellettünk a "rosszban" is, ne a gyermekágyas időszakban rukkoljon elő a külsőnkre vonatkozó elvárásaival! Persze az ember legyen ápolt, ne zabálja magát halálra, de ami 9 hónapig tágult,az nem fog 4 hónap alatt visszaugrani! Aki ezt nem érti meg, aki nem látja, hogy nekünk se könnyű helyt állni egy olyan szituban, amikor egy teljesen új lény teljesen új élethelyzetekbe sodor, a testünk kifordult önmagából, több helyen még sérült, talán fáj is, és egyáltalán hirtelen semmi szabadidőnk nincs, az idegeink pattanásik feszülve... szóval aki egy ilyen időszakban, ahelyett, hogy a TÁRSunk lenne, inkább az alakunkon élcelődik.. nos, az nekem nem szimpatikus. Irónia ide vagy oda, bizonyos helyzetekben inkább maradjon csöndben, ha jót nem tud mondani.



    A csokik kihagyása és a csipszeszacskó szemétbehajítása valóban észszerű és nem szélsőséges ötlet :-) De én csupán ennyitől nem várnám a rozmár alak pillangósodását. Illetve ha már ez látványos eredményekkel jár, akkor előtte valami nagyon el volt rontva életvezetésileg :-)



    A feminizmusnak meg igenis megvan a helye. Amíg a férfiak 80%-a (felmérések szerint) meg van róla győződve, hogy átlagon felül (!) jóképű, és 200 kilóval is jól tudja érezni magát a bőrébe, a nők meg teljesen egészséges testtömegindexszel az interneten hirdetik, hogy milyen reformokat vezetnek be annak érdekében, hogy csinosabb legyen az alakjuk, addig szerintem még van mit turbózni a nők méltóságán és önbecsülésén.

  • 2007.02.15 21:12:03hanna

    Nem nőideál, hanem nőkép: tudod, ez a nőket leigázó, azokat csak testnek látó stb. patriarchális látásmód, amiben k mindegy, hogy épp Marilyn tincsei, félig lesütött hosszú szempillák, hatalmas kitolt segg, piszkafa vékonyság vag apró lábfej a követelmény.

    És igen, nálam már a csoki kiiktatása és heti pár mozgás beiktatása is látványos változást bír hozni (bár rozmár alakom nincs, és lelkem mélyén egy lepke vagyok, icikepicike pillangó. aki tudja, hogy melyik magyar együttes szövege ez, az kap egy csokit). Mert én tényleg az édest is édessel szeretem ilyen:. picike korom óta, másrészt mert alapvetően egyébként nem vagyok hízásra hajlamos. Néha el is csodálkozom, hogy ennyi evéssel hogy nem vagyok még 150 kiló.

    Jó éjt mindenkinek

  • 2007.02.15 21:25:49a:a

    én három hét alatt többet fogytam, mint amennyit felszedtem - mire hazajöhettünk a kórházból, a passzentosan vett farmerembe két méterről bele tudtam ugrani. De ennek egy tüdőgyulladással, oxigénhiányosan született gyerek volt az ára, aki 2 hétig volt a pic-en, majd egy hétig még ott vendégeskedett, amíg engem próbáltak összekaparni az orvosok.
    Ha valaki most elém állna, hogy mit szeretnék jobban, a rajtam maradó 10 kilót - ennyit híztam a terhességem alatt -, vagy azt, amin átmentünk, gondolkodás nélkül az előbbit választanám, még plusz 20 kilóba is belemennék, csak ne így lett volna...
    Tudom, ez nem lehet összehasonlítási alap, speciális helyzet, meg minden, csak példaként hoztam, hogy valóban, az ember élvezi, ha jól néz ki, de vannak helyzetek, amikor ez rohadtul mellékes.

  • 2007.02.15 21:38:21B-

    Hanna: oké, akkor ezt félreértettem.

  • 2007.02.15 22:19:38Nyuli

    Bocs, még egy utolsó pörgés, a témán.



    Egy gondolatkísérletre - illetve kettőre - kérnék mindenkit, akit nem érti, a cikkről negatívan megnyilatkozókat.



    1.kísérlet: Keress egy hozzád közelálló, de nálad nagyobb túlsúllyal rendelkező nőismerőt. (minél nagyobb, annál jobb) egy alkalmas pillanatban mond neki, hogy "Gyere rozmár, fogyjunk le"

    Ha ezek után kifejezi rosszallását, vajon csodálkozunk?



    2.kísérlet: Miután előző ismerősöd, már nem tart igényt a barátságodra, keress egy kisebb társaságot. Várd meg a lehetőséget, amikor az emberek egy szobában beszélgetnek. Valaki időről-időre feldob egy témát, amit megvitatnak.

    Na amikor van alkalmad a témaválsztásra, állj ki és kiáltsd el magad: Rozmárok, fogyásra felkészülni! - majd meséld el, hogy bár nemrég szültél, azért van rajtad egy-két, max öt kiló, amit sürgősen le kéne adnod.

    Vajon a társaságban lévő molettebb, súlyosabb, vagy pusztán szociálisan érzékeny lelekek hogyan fognak reagálni?

    Hát, van elképzelésem.



    Természetesen, úgy goondolom ezek, egyikét sem teszi meg egyikünk sem személyesen, de vajon írásban mennyivel elfogadhatóbb.



    Úgy vélem, nem attól lesz sértő valami, hogy sértésnek szánjuk, hanem attól, hogy megbánt valaki, és ez független az eredeti szándékunktól.



    Ha egy személyes beszéletés kapcsán valakit megbántunk, többnyire elnézést kérünk és elmondjuk, hogy nem állt szándékunkban.

    Vajon ez miért olyan nehéz írásban?



    Önmagában nem a témával van a probléma, hanem a tálalással.



    Ha jelentkezik valaki egy cikkel, aki 150 kiló, és azt mondja, szeretnék lefogyni, segítsetek, csatlakozzatok, az szerintem rendben. Még azt is mondhaja, hogy gyertek rozmárok. Ő megteheti.

    Ha valaki 60 kiló, és azt mondja, rakódott rám némi súly, át szeretném formálni magam, egészségesen szeretnék élni, beszéljünk róla, segítsetek, - az is rendben van.

    Na, de a kettőt ne keverjük!



    uff.

  • 2007.02.15 22:29:27kövér

    hanna: prosectura ;)
    és szegény télapó... :DDD (nem idézem)

  • 2007.02.15 22:40:48Tünde

    Elnézést azoktól, akiket megbántottunk. Mi egészségesebben szeretnénk élni, gyertek, csatlakozzatok!

  • 2007.02.15 22:48:39katampusz

    :DDDD

    most eszembe jutott, mi lett volna ha ezt a posztot dexterke írja meg...

    :DDD

  • 2007.02.15 22:54:09Tori

    mulan, semmilyen állat tejének semmilyen része, semmilyen formában. :( Se sajt, se joghurt, se semmi. Kis kefír már befigyel. Nagyritkán egy-egy kocka medvesajt. Tényleg, az medvetejből van? :) Tojásnak fehérje és sárgája is. Tetszőleges allergizáló cumó szervezetembe jutásának négynapos nonstop fosás a vége. Tudom kultiválni, amikor megváltoztatnak valami receptet. Legutóbb a Chio sültkrumpli hagymás-rostélyos változatát.

  • 2007.02.15 23:02:36melin

    Hú, látom, már megint elszabadultak az indulatok:o))

    Na, mindegy én már nem akarok belebonyolódni, már mindent leírtam.

    De azt tartom, h a rozmárság nem előjoga a nálam 50 kilóval nehezebbnek. És ez pont a Cyrano idézethez is abszolút passzol, hiszen minden viszonyítás kérdése, ki milyennek tartja magát (én nyilván nem rozmározok le senkit, de a cikkírók sem mást, csak önmagukat!!! És a felhívás azoknak szólt, akik magukra veszik, azoknak, akik akarnak vmit változtatni, nem?? És ez tulképp súlyfüggetlen sztem). Ha én azt mondom, rozmárnak érzem magam (vagy bármilyennek), hiába állítja mindenki (vagy senki, mert nem igazán érdekel, ki mit mond, ha én úgy érzem, h igen -és nem érdekel, h miért érzem így-, így érzem és kész), h nem, én érzem magam úgy ahogy...és senki le nem nyomja a torkomon, h boldognak és elégedettnek kell lennem, amikor épp majd szétpattan a fenekemen a gatyó:o)))) Tudom, h vannak fontosabb dolgok is mint a túlsúly, de vhol mégis ez a legfontosabb, hisz a túlsúly betegséget okoz (még a kicsi is hosszú távon, szép alattomosan), és így megrövidíti az életemet és annak minőségét (tehát az egészségemet) is rontja.

    Számomra a cikket írók hozzászólásaiból egyértelműen kiderült, h

    1: nem akarnak csontik lenni

    2: egészségesebben akarnak táplálkozni, fittebbek akarnak lenni

    3: azt a néhány vágyott kilót NEM 1 hét alatt akarják eldobni, hanem fokozatosan, hiszen van,aki még szoptat.

    4: nem drasztikus fogyiba kezdenek (még Katica sem), csak megvonnak bizonyos tápanyagokat maguktól, amik eddig hátrányosan befolyásolták a súlyukat.

    5: nincs önértékelési zavaruk, a férjük is kóser stb...leírták már.

    sztem már nincs miről beszélni:o)))



    És azt sajnálom, akit megbántott ez a cikk, vagy én bántottam meg vmivel... én nem találtam benne bántót, de persze ugye mások vagyunk.

    Jó éjt, holnap 19 hetes uh!! (Drukkoljatok... ha akartok:o)))

  • 2007.02.15 23:04:15kaposztalepke

    gondolkodtam már tegnap is én is ezen a dolgon, hogy amikor egy sokkal vékonyabb mond magára valami negatívat, az milyen a tényleg dundibbaknak (pl nekem is)...csak nagyon nem mentem bele, mert egyszerűen az utóbbi években már igenis van annyi önbizalmam, meg jobban máshogy látok dolgokat, és egyszerűen többnyire komolyan nem érdekel (illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy nem okoz nekem rossz érzést) hogy mit gondolnak/mondanak mások..akár rólam is..általánosságban meg pláne...



    úgyhogy asszem én még itt sem kaptam semmire fel a vizet, valszín nem is fogom:)))) úgyhogy ha valakinek nagyon szidhatnékja van, engem nyugodtan, nem sértődök meg semmin..:))))



    szóval az elkezdett szitu..szóval az egy dolog, hogy ez mostmár nekem nem okozott rossz érzést, nem fájt, nem bántott...DE!...pár évvel ezelőttig igenis rosszul esett, így bőven lehet sok-sok nő, akinek most is rosszul esik, és ezt meg tudom érteni. Még gimiből rémlik, hogy az akkor "menő" vékony csini csajszik csipkedték a tornaöltözőben a 3 mm "hájukat", és sipítoztak, hogy "fujj, zsír, milyen kövér és gusztustalan vagyooook!"...és mindig azt gondoltam, hogy ez pl rám nézve egyenesen sértés, hiszen ha az a 3mm undorító és gusztustalan, akkor én a 3cm-mel (vagy legyen akármenniy, de mindenképp több), akkor meg aztán egy hányadék vagyok..így tényleg lehet akár bántó hasonló kijelentés,hiába csak önmgára érti vki...



    csakhogy..azért nem kell mindent magunkra vennünk, akkor sem, ha adott alkattal az ember eleve érzékenyebb is (én a legjobb formámban sem voltam vékony, de izmos, magam stílusában csinos, de a csontozatom/alkatom miatt ha más csajok mellett álltam, akkor "nagy" voltam, és néha tele volt a hócipellőm, hogy deblaetalon legyek, mégha pozitívan is (pl: "ilyen alkattal is lehet vki jó kondiban", stb-stb)..de eleve ott volt, hogy "depersze soha nem leszek olyan, mint a csinilánykák"...csak egy idő után nem zavart annyira...



    és most meg már határozottan úgy gondolom, hogy amikor a sokkal vékonyabbak is sopánkodnak hogy mert "jajjmilyendagik", akkor többnyire ezt magamra megfeleltetni nem kell...ritka kivételtől eltekintve ezek a nők sem (és mások sem) látnak másokat undorítónak azért, mert dundibb, másokat elfogad az ember úgy ahogy vannak...csak magán zavarja. Tehát amit magán szid,annak a többszöröse sem zavarja máson. Aki bunkó akar lenni, az úgyis az lesz közvetlenül, azon nincs mit tenni, de többnyire nem arról van szó. Viszont tényleg azt kell mondjam, hogy bizonyos megfogalmazások tényleg nem szerencsések, és amikor a saját szubjektív érzését fogalmazza meg olyan módon, amely objektíven nem reális, akkor az más számára értelmezésnél gond lehet, félreérthető, és bántó is lehet akár.

    Szerintem ezzel a rozmár-dologgal ez a helyzet...magát érezheti úgy 60kg-val is, ettől még akár egy 120kg-s másik nőt nem érez rozmárnak, és nem is akarta ezt az érzetet kelteni. Szó sincs mások bírálatáról. De mivel a szubjektív valóságát olyan fogalommal illeti, amely a kívülről nézve objektív valóságnak egészen máshogy felel meg, és mértékben nem stimmel, ezért vitára adhat okot.

    És igenis úgy gondolom, hogy okozhat ugyanakkora lelki problémát valakinek a plusz 5 kg, mint a plusz 40, ez nem ezen múlik, és nem azt jelenti, hogy ha valaki szerint az plusz5 hűderossz, akkor a plusz40esek meg ássák el magukat. De némi figyelem és tolerancia a fogalmazásoknál nem árt, mert hiába csak önmagáról beszél az ember, és csak öniróniáról van szó, mivel mindenki az olvasmányaiban önmaga dolgait keresi/hasonlítja, ezért eshet rosszul.



    Ugyanakkor úgy is gondolom, hogy márpedig ne essen rosszul, írjon bárki bármit, rendbe kell rakni az ember saját önbecsülését, és akkor akárki akárhogy fogalmaz nem fog tudni megbántani..

    ahogy én pl most egy jódarabig, amíg jobban végig nem gondoltam nem is értettem miért gond ez a rozmár-dolog, hisz én aztán sokkal "dagibb" vagyok, mint a fenti csajok, mégsem éreztem úgy, hoyg most akkor én tudomisén extrakamionelefánttehén lennék:))) nem vettem magamra :)..de nem mindenki én..és nekem sem midnen szituban megy az elvonatkoztatás...úgyhogy az egyik oldalról némi figyelem talán tényleg nem árt a megfogalmazásoknál,a másik oldalról meg talán egy kis túlérzékenység lefaragása...



    azt hiszem...oylan bizonytalan vagyok...vagy mégsem?...hmm..

  • 2007.02.15 23:04:49Nyuli

    Kedves Tünde, részemről szívesen :)



    Katampusz, - jót derülnénk :)

  • 2007.02.15 23:28:22laili

    Nnnna végigolvastam utólag. Kész háború és béke béke nélkül.Na meg alvás nélkül nekem:(



    Amúgy P.eszterrel értek együtt a mérgesekkel nem törődöm viszont feltöltődtem egy kis lelkesedéssel egészséges életmód ügyben.



    Kiló nem sok maradt rajtam anyuka létemre de igyekszem tornázni persze nem mindig sikerül, de futni most elmegyek azt imádom.



    Viszont beismerem igenis hiú vagyok, igenis jól akarok kinézni és igenis baromira örültem mikor belefértem az egyik farmeromba jólesett na.És én a csajok helyében nem izgatnám magam hajrá, hajrá, hajrá!!!!!!!!!!!!!!!!



  • 2007.02.16 00:34:21cincominco

    Potyeszka:egyáltalán nem voltál kioktató.
    Szerencsés alkat vagy akkor,hogy így sikerült ledobnod a felszedett kilókat,amúgy,hogy csináltad?

    Káposztalepke:Neked is köszi a bátorítást,ha nem lenne tükör és néha nem próbálgatnám fel a ruciaimat talán jobb lenne a lelkem,ráadásul 2 barátnőm is most szült.,mind2 annyit hízott mint Én és már eredeti súlyukban pompáznak,igaz egyik sem szoptatoot,ez ad reményt,hogy talán sikerül visszafogynom szoptatás után.
    _Szerencsém van,mert a férjem igy is gyönyörünek lát és ha ránézek Pilla lányomra elfeledem bánatom(csakhát hiú vagyok )És nem igazán tudom megszokni a túlsúly mellett a remegő testem.Na jól kipanaszkodtam magam.

  • 2007.02.16 07:49:47potyeszka

    Cincomonco örülök hogy nem érezted okoskodásnak a válaszomat,csak biztatni akartalak hogy nem lehetetlen elérni arégi alakunkat.nálam ez tényleg adottság,ahogy klepke is irta,eszembe se jutott hogy szoptatás alatt fogyózzak,pedig aztán tényleg szeretek enni,szalonnától kezdve mindenféle zsiros ételig,mig a csokiért nem ugrálok inkább a süteményekért vagyok oda,és a tejszinhabos kávéért.röhejesen néztem ki szülés után mert vékony voltam viszont akkora hasam maradt mint egy 5hónapos terhesnek,de mostmár az is lement.na nem ragozom tovább a külsőm,met kivágnak mint macskát szarni,vagy peticiót inditanak,hogy ne irhassak ide többet.Manci átgondoltam este a dolgokat ne haragudj rám,szaladgáltam a palacsintasütés,és Dani közt és csak a kommmented elejét olvastam,amosolygós jelet nem vettem észre.szóval szivjuk el a békepipát.

  • 2007.02.16 08:08:10hanna

    OFF fontos

    Valamelyik topicban kért valaki X. kerületben lakó anyatejet, aki azt írta, hog érte is jön. Sehol nem találom a hsz-t, jelentkezzen lécci! Akár itt is: 203157806

    ON

  • 2007.02.16 08:12:36potyeszka

    Hanna a Judit volt,aposzt cime fogamzás elkerülésére ugrálnak a britek.

  • 2007.02.16 08:20:09hanna

    köszi

  • 2007.02.16 08:40:11ficánka

    Hanna és Katica köszi az infót.Egy kissé megnyugodtam, hogy nem csak én küzdök ezzel a problémával.Én Óbudán tudok egy helyet ami nem mellékesen Felina minta bolt.Az árak hasonlóak mint a Kékgolyó utcában, a választék is elég nagy és mindehhez kedves, udvarias kiszolágálás társul. A hely jól megközelíthető, közel van a Flóiánhoz.Akit érdekel a dolog megírom a további részleteket.Én pedig majd megnézem a Kékgolyót mert lehet hogy közelebb lesz.

  • 2007.02.16 08:45:24manci

    potyeszka: részemről rendben:)

  • 2007.02.16 08:45:25kövér

    az OFF virtuálcsokim elmaradt, pedig egy másik gyönyörű számra is utaltam.. ON meg már nem merek megszólalni :)

  • 2007.02.16 09:42:23Tori

    \\\Még gimiből rémlik, hogy az akkor "menő" vékony csini csajszik csipkedték a tornaöltözőben a 3 mm "hájukat", és sipítoztak, hogy "fujj, zsír, milyen kövér és gusztustalan vagyooook!"\\\



    Na, amióta kijött Pinktől a Stupid Girl c. szám, azt kezdem énekelgetni, valahányszor ilyen jelenetet látok. :)) Mit mondjak, nem leszek tőle népszerű, de mindig felvidulok. Ismeritek a velejáró videot? "Oh my gosh, I totally ate more than 300 calories, that is so not sexy!" :DDD

  • 2007.02.16 11:46:14hanna

    NN most látom, igen, prosectura! Itt a csoki. Ha lesz egyszer poronty tali, feltétlen átadom.

    Tori, és a Beautiful Southtól a perfect 10 megvan (amerikai ruhaméret, a magyar 40-esnek felel meg)?

    Csak egy részlet:

    The anorexic chicks, the model 6

    They don't hold no weight with me

    Well 8 or 9, well that's just fine

    But I like to hold something I can see



    'Cause we love our love,

    in different sizes

    I love her body, especially the lies

    Time takes it's toll, but not on the eyes

    Promise me this, take me tonight

  • 2007.02.16 11:49:10Tori

    hanna, imádom a The Beautiful Southot!!! Köszi az emlékeztetőt!

  • 2007.02.16 20:14:08kövér

    köszi!
    :-)

  • 2007.02.16 21:02:06Szilvesszter

    Most olvastam az adatokat. a 70 es derék 100 as csípő méretek nagyon emlékeztetnek a cocacola palack alakjára.

  • 2007.02.16 21:11:22Szilvesszter

    Tünde, s voltál már
    kangoozni edzésen?

  • 2007.02.16 21:29:08Tünde

    Szilveszter: na, pont ezért szeretnék egy kicsit fogyni a gömbölyűbb helyekről... :) Nem a kilóimmal van a baj, hanem annak aránytalan eloszlásáról :)

    És igen, hétfőn voltam edzésen, jövő héten beszámolok ;)

  • 2007.02.16 21:47:49vickie

    Tünde! Neked van ilyen szerkezeted? Hűű, hol van ehhez a futógép...

  • 2007.02.16 21:53:04Tünde

    ???

  • 2007.02.16 21:59:51Szilvesszter

    Egyszer felpróbáltam egy ilyen cipőt, ugráltam benne 5 percet. Majd hasraestem. jó volt.

  • 2007.02.16 22:02:44Tünde

    :)))))

  • 2007.02.16 22:18:20vickie

    Mármint ilyen gör és jégkorcsolya hibrided. lányom 2 hónapot bőgött egy ilyenért. aztán inkább apjával falatmászik:)

  • 2007.02.17 20:55:50Szilvesszter

    Tünde, feltehetnél egy egész alakos képet, s megszavazzuk, hogy érdemes-e fogyóznod.

    Nehogy igy járj:

  • 2007.02.17 21:50:10Tünde

    Szilveszter: inkább megkímélném az olvasókat a látványtól :))) Ha sikerül átformálódni, majd lesz egy-egy ilyen volt-ilyen lett fotó.

  • 2007.02.18 18:10:03titi

    sziasztok!

    reggel kezdtelek el olvasni benneteket és most értem a végére...

    De mire a végére értem, kb. be is fejeztem a "jajdeszörnyű54kgvagyok" parámat. Rendesen cikinek érzem per pillanat.

    Persze azért szoptatás után újra futni fogok. Olyan jó volt 2 gyerek között 65 cm-es derékkal mászkálni. (Ha most is úgy lesz, sokkal jobban fogom becsülni, mint akkor.)

    21 volt a testtömeg-indexem, most 23. Kiegyezek egy 22-esben. :))

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Így nevelték a kis Habsburgokat

Már a kicsi születése előtt kiválasztották a nevelőnőt, aki aztán a királyi gyermek mindennapjait felügyelte, gyakorlatilag az anyukájává vált. A saját szülei naponta egyszer, a buzgóbb szülők akár kétszer is meglátogatták a porontyaikat.

STÍLER 6 zseniális koktél forró nyári napokra

A nyár a hűsítő és frissítő italok szezonja. Napközben szürcsölgetheted a kedvenc házi limonádédat, este pedig jöhet a koktél, amit pillanatok alatt elkészíthetsz.

EGY SZAKÁCS Azért mert az életed elb.sztad, a vacsorát nem kéne

Három hónap alatt 8 nap volt, mikor nem részegen aludtam el. Minden egyes nappal egyre mélyebbre kerültem. Megbánás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás. Remek hármas, és csak még többet vonz, ha nem képes kezelni őket az ember.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta