SZÜLŐSÉG

Az angol gyerekeknek a legszarabb

2007. február 14., szerda 17:11

Dobogós helyet szerzett Magyarország a "hol nem jó gyereknek lenni"-versenyben: az Unicef friss felmérése szerint a fejlett országok közül az Egyesült Államokban, Angliában és Magyarországon a legpocsékabb a gyerekek helyzete.


Az ENSZ gyermekekért felelős szervezete huszonegy ipari ország gyermekeinek helyzetét vizsgálta 2000 és 2003 között. Míg korábban a szegénység volt az a közös jellemző, ami alapján össze tudták hasonlítani az OECD-országok gyerekeinek helyzetét, a mostani felmérés hat kategóriában méri össze a kutatók rendelkezésére álló adatokat. Ezek közül csak egyik az anyagi jólét, emellett az egészséget, az oktatást, a családi és baráti kapcsolatokat, viselkedésmintákat és a szubjektív jólétet (tehát hogy a gyerek hogyan értékeli saját helyzetét) is vizsgálták.

A fentiek alapján a felmérésben szereplő 21 ország közül Nagy-Britannia kapta a legrosszabb osztályzatokat, majd az Egyesült Államok és Magyarország következik a listán. A legjobb Hollandiában, Svédországban és Dániában gyereknek lenni.

A felmérés azt is leszögezi, hogy a GDP (az egy főre jutó nemzeti jövedelem) és a gyermekjólét között nincs egyértelmű összefüggés: Csehország például lekörözi Franciaországot, Ausztriát, Angliát és az USA-t is, pedig szegényebb ezeknél az országoknál.

A legrosszabb osztályzatot az anyagi jólét terén kapta Magyarország, ebben csak Lengyelország előz meg minket. Nálunk a legmagasabb például a kereső szülők nélküli háztartások aránya: a gyerekek 11 százaléka ilyen családban él.

Szintén pocsékul szereplünk a gyermekek egészsége és biztonsága témakörben, valamint a viselkedésminták és kockázatok terén is. Például a magyar gyerekek közel fele nem reggelizik minden hétköznap, a 11-15 évesek 13 százaléka pedig hetente legalább egyszer dohányzik. Közel felük úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt egy év során részt vett verekedésben.

Az OECD-országok közül nálunk a legmagasabb a csecsemőhalandóság: ezer élveszületésre több mint 7 halálozás jut, míg Svédországban három. A két éves kor alatti oltások tekintetében ellenben jól állunk, 98 százalék körüli immunizáltságunkkal vezetjük a listát.

Viszonylag jó osztályzatot kaptunk a családi kapcsolatok terén: a 15 éves magyar gyerekek 90 százalékával hetente többször is beszélgetnek a szülei.

Az Unicef felmérése (letölthető pdf) különböző korábbi, az OECD-országokat érintő felmérések alapján készült. Ilyen például a diákok körében készített Programme for International Student Assessment (PISA) felmérés, valamint a World Health Organization iskolásgyerekek egészségi állapotát vizsgáló felmérése.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.14 23:33:22katampusz

    cozumel,

    egyetértek, a felmérés nekem is kicsit sántít.



    viszont sajnos a magyar gyerekek is csipsztől kólától, csokitól és tévétől meg szgéptől híznak.



    túrósrétest csak a büfében meg pékségben látnak, és köze nincs az igazi réteshez, na ez már tényleg off



    (és végre egy magyar aki külföldön él, és mégis sikerül elkerülnie a kicsit lenéző, dorgáló stílust. bocs de nekem rosszul esik.)

  • 2007.02.14 23:59:59cozumel

    Katampusz

    Termeszetesen statisztikai adataim nincsenek:-)



    Csak abbol indulok ki, amit kulonbozo forumokon olvasgatok. Az ikresek.hu-n vagy egy Mit fozunk ma? topik, no abban talalom a tipikus magyar finomsagokat, amiken en is felnottem, de en mar nem, vagy igen ritkan fozom meg oket. (csirkepaprikas, rantott karfiolfejek, rantott gomba+ris+tartar, kaposztas kocka stb)



    Fenseges izek, csak hat a kaloria tartalom ugye....(szemforgatos szmajli)...



    De megis ugy gondolom, hogy a magyar haztartasokban meg mindig gyakoribb a fozes, mint az amerikai haztartasban, ahol

    1. gyorsetkezde

    2. dobozbol mirelit

    3. hazhozrendeles

    a vezeto taplalkozasi forma.



  • 2007.02.15 07:15:07p.eszter

    Az én fiam megkapta az összes kötelező védőoltást, plussz a meningococus, a bárányhimlő és a pneumococcus ellenit is. Lehet, h sokba kerülnek és lehet, h a szövődmény esélye minimális, de mit mondanak az oltás-ellenesek akkor, ha pont az ő gyerekük az az elenyésző kisebbség és hetekig fekszik kórházban és nem adj' isten maradandó károsodása lesz?????



    Sógornőmék is az USA-ban élnek, fél éves a baba, most megy az egyeztetés az itthoni orvossal az oltásokat illetően, mert a nyara ithon töltik. Szóval ot is kötelező rendszer van, ráadásul elég hasonló a miénkhez (annyi különbséggel, h a nálunk kombinált oltásokat ott darabonként kapják meg a kicsik).

  • 2007.02.15 07:43:05Brumibaby

    Szépen kérem, jelentkezzen, akinél természettudományos módszerekkel bizonyított, hogy hiperaktivitása melyik oltással függ össze.

    Természetesen mindenkinek mindenhez joga van (ez ma ilyen világ), de az a szemlélet, hogy a többiek úgyis beadatják a védőoltást, így nem lesz járvány, ezért a saját gyerekemnek nem adatom be, erkölcstelen, pofátlan dolog.

    Egyébként tud vki olyan adatsorokról, hogy mondjuk évente

    1.hány gyereknek alakul ki komoly szövődménye védőoltásoktól

    2. hányat ér baleset az utakon,

    3. hány betegszik meg komolyan a gyermekintézményekben elkapott betegségektől, stb;

    és ehhez képest indokolt-e, hogy a gyereket ne engedjük/vigyük ki az utcára, ill. a gyermekintézményekbe és ne adassunk be neki védőoltásokat.

  • 2007.02.15 07:47:35Brumibaby

    Bocsánat, az előző hsz vége helyesen ? (kérdőjel).
    Visszatérve az eredeti cikkhez: én régen egy ideig éltem Angliában, és megdöbbentett, hogy akkoriban a kicsi 5-6 éveseket a szülők simán bedugták a bentlakásos iskolákba, amikor ennek semmi szociális indoka nem volt, sőt, itt főleg a felső középosztályról van szó. Ők ezt teljesen rendben levőnek találták, de sztem az rossz egy gyereknek, ha kisiskolás korában nem a szüleivel tölti az estéit.
    Meg rossz a szülőknek is.
    Na jó, nem akarom megmondani általános érvénnyel a frankót, lényeg, hogy nekem nagyon rossz lenne.

  • 2007.02.15 10:47:43moon

    Brumibaby: autobaleset statisztikak itt: http://213.253.134.29/oecd/pdfs/browseit/7704011E.PDF



    25. oldalon van a 0-14 eves kozlekedesi baleset halalos aldozatok statisztika, Mo-n 100 ezerbol kb 2,8, Svedorszagban 1,5, USA-ban 4,5, Portugaliaban 6,2 (!).

  • 2007.02.15 10:53:55Virus

    külföldön tényleg jobb a gyerekeknek. a belgák pl. hat éves korukig babakocsiban tolják őket, nem kell szegényeknek járni, futkározni, és egyéb szörnyűségek :))

  • 2007.02.15 11:04:02druantia

    Én egy darabig dolgoztam Nagy-Britanniában felszolgálóként. Tényleg más kultúra, nagyon máshogy bánnak a gyerekekkel, vagy legalábbis nekem úgy tűnt. Ami nagyon tetszett, az az volt, hogy a kölkek már nagyon korán önállóak voltak, volt önbizalmuk (gondolom, a sok egyedül megoldott probléma és a szülőktől való könnyebb leválás miatt).

    Ami viszont nem tetszett, az az, hogy érzelmileg a szülők jóval hűvösebbnek tűntek, mint itthon, előfordult, hogy vagy felnőttként kezeltek kisgyereket, vagy egyszerűen átnéztek rajtuk. Persze, nem általánosítanék, csak ilyen is előfordult, és kint gyakrabban láttam, mint itthon.

    Amin meg totál ledöbbentem, az az, hogy kint ugye sok helyen lehet gyógyszereket venni. Sok 12-13 évesnek tűnő srácot láttam a gyógyszerek között válogatni, gyógyszereket venni. Valahogy szóbajött egy esti buli alkalmával a dolog, és a skót kollégám azt reagálta rá, hogy hát persze, a srácok tudják, ha ezt keverik ezzel, akkor ilyen hatású szert kapnak, ha azt azzal, akkor olyat. Gyógyszert lehet legálisan venni, a narkóval ellentétben.

    Azt meg, hogy hány szülőt láttam a gyereke előtt pocsolyarészegségig lealacsonyodni, illetve a gyerekével inni, már nem is számoltam.

    A dolog élének tompítására azért azt hangsúlyoznám, hogy vendéglátóipari egységekben melóztam (étterem, bár, szálloda), az ember ilyen helyeken nagyobb eséllyel issza le magát, mint pl. a könyvtárban. Lehet, ha könyvtárban dolgoztam volna, csupa kis tudorral találkoztam volna.

  • 2007.02.15 11:29:00panka

    Ha már választani lehet (nem lehet, ezért KÖTELEZŐK bizonyos védőoltások) inkább legyen hiperaktív a gyerekem, mint vastüdős béna. Oké, ma nincs járványos gyermekbénulás, de milyen sok, viszonylag fiatal embert látni még mindig a jellegzetes tünetekkel! A legutóbbi járvány előtt se volt semmi jele, hogy ennyien válnak nyomorékká, vagy ahogy Micimackó mondaná, a baj előtti pillanatban még nem volt semmi baj. Pl. a tbc is csak pár éve ütötte fel újra a fejét Mo-n. Szóval szerintem jobb megelőzni a bajt. Na, de ez csak az én, mindent túlbiztosító véleményem, simán lehet, hogy nincs is igazam.

  • 2007.02.15 11:46:20moon

    Nekem a vedono azt mondta, h par eve megvaltoztattak az oltasi rendet, es fel evvel elobb oltanak valami (elfelejtettem, mi) ellen, mert az arab orszagokban semmilyen oltas nem kotelezo, es elofordult par megbetegedes nalunk is emiatt, legikozlekedes, ugye.

  • 2007.02.15 11:51:06moon

    2005-os jarvanyugyi helyzet pdf itt:

    http://oek.hu/oek.web?to=1248&nid=509&pid=1&lang=hun



    pl volt 2 haemophilus meningitis (agyhartyagyulladas), 22 pertussis (szamarkohoges) es 3 tetanusz, amibol 1 tetanusz volt halalos.



    volt 60 pneumococcus meningitis is, amibol 29 volt halalos, ez ellen lehet fizetos oltast kerni.

  • 2007.02.15 12:33:33hanna

    Hát, amit én az angol oktatásról tudok, abban tuti, sokkal jobban járnak a gyerekek ott. Egy álom, a mienkhez képest. Persze ez a felmérés nyilvá apróbb gyermekekről szól.

  • 2007.02.15 13:06:18babó

    na a magyar oktatás is megérne egy misét.



    talán bele is férne, engem nagyon érdekelnek az alsó tagozatosok körülményei. mert mindig amiatt sírnak, hogy milyenek a kamaszok a középiskolában, hogy nem tudnak rendesen olvasni, de ennek az okai tuti, hogy alsóban vannak!



    hallottam pl olyat, hogy mondjuk matekból nem írják be a rossz jegyeket, csak a jókat, hogy ne sérüljön a gyerek. de könyörgöm, akkor hogy lesz helyes képe a teljesítményéről??? persze nem lenne muszáj jegyeket adni, lehet azt szóbeli értékeléssel is, és kiélezet versenyeztetés nélkül is, de relisan...



    érdekelnének a tapasztalatok...

  • 2007.02.15 14:48:52druantia

    Babóka, elmondanám, hogy én mit tapasztaltam az oktatás terén, ha ezt tapasztalatnak lehet nevezni egyáltalán. Angol szakosként a tanítási gyakorlaton ált. isk. 3.-asokat és 7.-eseket kaptam (egyetemen - középiskolai tanári diplomám van!). Azért voltam iszonyatosan letolva, mert a gyerekek nem ültek egyenes gerinccel (9 évesen!) és nem jegyzeteltek, hanem rajzoltunk a táblára, énekeltünk, sőt, még papírból kivágósat is játszottunk.

    A hetedikeseknek pedig a passzívot állítólag képletekkel és azok transzformálásával kellett volna tanítanom, nem viccesen, sztorival, plakátokkal.

    A letolás onnét jött, ahonnét a legkevésbé vártam. Az egyetemen halál tudományosan belénkverték a módszertant, nyelvészetet, irodalmat, miegymást, ez jó is, de arra senki nem készített fel bennünket, hogy az iskolában IGAZI gyerekek vannak. Semmiféle gyakorlati segítséget nem kaptunk. Ahogy a tanári kart végignéztem abban a suliban, ahol tanítási gyakorlaton voltam... Hát, elég vegyes a kép. Volt, aki szívvel-lélekkel, hivatásszerűen tanított, ki tudta mondani egy gyereknek is azt, hogy "légy szíves", meg hogy "köszönöm", de sok olyan volt, aki élvezettel alázta porig a kilenc éves duci kislányt, vagy gyötörte a (szerinte) túl eleven kissrácot.

    Az egyetemi évfolyamtársaim nagy része nem is akar tanítani, annyia frusztráló a pedagógusi pálya. Aki igen, az vagy nagyon elhivatott, vagy annyira sötét, hogy máshova nem is vennék fel. És még valami. Az egyetemen, tanári szakosoktól hallottam jópár fajgyűlölő megjegyzést.

    A problémás gyerekekkel a tanárok 99 százaléka nem tud mit kezdeni. A diplomamunkámat egy kissrácról írtam, aki 12 éves kora óta alkoholista, most 17, drogozik, és jelenleg hajléktalan. Járt iskolába. Ha már a szülők nem tudtak vagy akartak mellette állni, legalább a tanároknak (vagy bármelyik felnőttnek, aki ismerte) kötelessége lett volna. Ehelyett iskoláról iskolára passzolgatták, gyerekvédelmisekhez, hogy még tovább sérüljön.

    Én most még nagyon lelkes vagyok, remélem, így is maradok.

  • 2007.02.15 15:00:43p.eszter

    Én is tudnék mesélni. Igaz fiatal korom miatt nem tanítottam túl sokat, de elég volt ahhoz, h "pályaelhagyó pedagógus" legyek. Hadd ne kezdjek mesélni a mai magyar oktatásról és a tanári karokról, v a tanáriban zajló marakodásokról/alátevésekről. És valóban, a "mai gyerekek" is megérnek egy misét. Szóval inkább beszerzek még egy diplomát és rendőr leszek. :D

  • 2007.02.15 15:03:02potyeszka

    Tényleg,kérdezni is akartam Eszter milyen beosztásban fogsz dolgozni?amúgy gratula a melóhoz.

  • 2007.02.15 15:09:07p.eszter

    off: Potyeszka! Amíg nincs meg a szakirányú diplomám (két év a rendőrtisztin), addig főelőadói helyen, aztán a lehetőségekhez mérten helyezkedem. A családunkban mindenki hivatásos, nem újdonság a dolog. A gratulációt köszi, de sajna nem az én érdemem. Férjem és apukám hathatós támogatásának és teleonálgatásainak köszönhetem. :( Manapság sajna ez így megy.

  • 2007.02.15 15:10:59a:a

    p. eszter: hasonló a családi beállítottságunk :-)))

  • 2007.02.15 15:11:45p.eszter

    a:a! igen, a hsz-aidból már felfedeztem. :D

  • 2007.02.15 15:11:58potyeszka

    Engem is vozott ez a szakma,csak nem voltam elég jó tanuló,örültem ha 3 átlagom megvolt.

  • 2007.02.15 15:24:29p.eszter

    Ejnye-bejnye Potyeszka! :D:D:D

  • 2007.02.15 15:29:02potyeszka

    Egyolyan apa mellett aki állandóan ivott,és vert bennünket,még igy isjó voltam.na de ennyi elég is agyerekkoromról.

  • 2007.02.15 15:37:03p.eszter

    Jajjj Potyeszka! Nem akartalak megbántani, csak vicceltem! Tom, h nem volt mindenkinek olyan felhőtlen, gondtalan gyermekkora, mint nekem. :(

  • 2007.02.15 15:43:53potyeszka

    Nem haragszom,tudom hogy tréfáltál.ha van időd olvass bele a Gyerekek választanak bennünket cimű posztba,ott leirtam milyen volt nekem 12évesen.

  • 2007.02.15 15:47:26kaposztalepke

    az oltások: nekem meg sem fordult a fejemben, hogy a kötelezők valamelyikét ne adassam be. Lehet, hogy mindig akad 1-1 példa, amikor (talán!-sokszor nem bizonyított) komoly szövődménye lesz egy oltásnak. És annak a családnak, ahol ez előfordul, nekik ugye ez 100%:( De ez össz népesség szintjén elenyésző ahhoz képest, ami lehetne az oltások nélkül. Akárhogy is vesszük, az, hogy nicsenek megbetegedések meg járványok a torokgíkból vagy szamárköhögésből meg hasonlók, az nagyrészt azért van, mert nagyon jó az oltottsági arány. Ha bizonyos szont alá csökkenne, könnyen lehetnének újra meg újra járványok. És ha csak abba gondolok bele, hogy még nagyanyáink idejében is menniy kisgyerek halt meg ezekben, hát én örülök annak, ami van. Nekem mindig eszembe ötlenek irodalmi tanulmányaim is gimiből..amikor a balázsolásról írt verseket olvasgattuk. Szóval hogy a torokgyík ellen pl oltás van, és nem imátkozni kell Szt Balázshoz...és persze ha mindneki más oltva van, akkor 1-2 emberke nyugodtan megteheti azt, hogy "én nem oltatom be a gyerekemet, minek, úgysincs baj"..és kis százaléknál így is van..csakhogy ha mindneki ezt tenné, valószínűleg ugyancsak lenne baj...

    Az alternatív oltások meg..hát, persze az lenne a jó, ha nyugodt szívvel az orvos tanácsára lehetne hagyatkozni, de valóban ma már sokszor érdekeltek az orvosok bizonyos oltások/gyógyszerek terén. Én speciel bízom a gyerekorvosunkban, nem elszállt oltásmániás, igazán magától nem szorgalmazta egyiket sem, én kérdeztem rá, hogy mit javasol, és megfontolás alatpján döntöttem.

    Lehet mondani, hogy jobb ha átesik a gyerek a betegségen, és úgy szerzi meg a védettséget, csak ez nem mindig igaz. Ugyanis azért a betegség is rendesen igénybe veszi a szervezetet,akár az sem mindegy, hogy mondjuk egy ovis mit visz haza az újszülött kistesónak, akinek még lehet, hogy komolyabb gond lenne ez vagy az...a betegségek szövődményeiről meg nem is beszélve. És sokszor sokkal nagyobb az esélye a betegség szövődményének, mint azt oltásénak. És ha ez olyan betegséggel van, amiből ráadásul rendszeresen van minden évben járvány is, vagy olyan betegség esetén amik durva szövődménnyel járhatnak, akkor már meggondolandó a dolog. De nyilván ezek az alternatív oltások nem kötelezőek, így mindenki maga eldönti mit tesz.



    A pedagógus-pályáról a jelenlegi helyzet érdekelne, főleg középiskolai tanár esetében...ha van vkinek tapasztalat....? most tervezem egy mérnöktanári kiegészítő képzés elvégzését, mert cégnél mérnökként 10-12 órákat kell dolgozni, "leánykoromban" még megtehettem, hogy reggel6kor mentem el, és este7re estem be, de ezt kisgyerekek mellett (nagyszülő és egyéb segítség nélkül) nem vállalnám be megint (úgyhogy igen, nekem is vannak csúnya "időbeli" motivációim IS), ráadásul én szeretnék hinni abban, hogy a "gyerekek" legbelül tökjó fejek, és a konkrét tananyag-átadáson kívül egy pedagógus is tud sok mindenben segíteni...nomeg amúgyis információközlési kényszerem van:))))



    Most már 2 hete levelezek felváltva az egyetemmel meg az OMmel, hogy süsséék már ki, hogy az én alapdiplomámmal milyen suliban milyen tárgyakat taníthatnék, de még eredményre nem jutottak;)

  • 2007.02.15 15:50:55gyöngy1

    Hàt igen a magyar oktatàsnak több pontja is sàntít, pl:

    - ahogy Druantia is mondta akik ma tanàrnak mennek azok vagy tényleg ezt akarjàk csinàlni (mert nem a pénz hajtja öket), vagy olyan hülyék, hogy màsnak nem vették öket fel

    - a tanàri gyakorlat igen kevés és a gyakorlatvezetö-tanàrok nem mindig tudnak/akarnak segíteni (Radnótiban voltam, és a gyakorlatom soràn készítettem feladatsort és a gyakvezetöm még mindig hasznàlja)

    Ja és a nyelszakosok többségét nem érdekli különösebben a kultùra, civilizàció, a zene, a politika stb..

    - osztàlyzatok: 5 jegy kevés, nagyon sok helyen 10 vagy 20 jegyböl àlló skàlàból lehet vàlasztani. Nemhiàba vannak az alàhùzott jegyek, és a tört osztàlyzatok!

    - felvételirendszer: abszurd, hogy (így)felvételiztessenek àltalànosba és középiskolàba. nekem megmondtàk: az àltalànos sulim legrosszabb osztàlyàból jövök, ne is àlmodjak gimiröl (hahaha, 2 diplomàm van). Nemcsak az esélyegyenlötlenséget, de a szegregàciót is növeli.

    - nem bocsàtjàk el a tanàrokat (vagy csak ritkàn), lehet rosszul tanítani, unottan, ugyanazt 25 évig, nem adaptàlni az egyes osztàlyokra. (a gyakvezetöm osztàlyàban volt egy sràc aki mindenkinél (szerintem még a tanàrnàl is) jobban tudott beszélni franciàul, de az íràs nem ment neki. Nem adott neki külön feladatokat, hagyta, hogy végigunja az óràkat, és zavarja a többieket)

    - órarend: nincs idö a rendes étkezésre, a délutànok "szabadok"(a szülö talàlja ki hogyan köti le a gyereket).

    - kereslet - kinàlat: mindenhol az angolt és a németet gyürik, de a többi nyelvet letoljàk magasról (làsd orosz hiàny)(felhívtam egy sulit ahol màsodik nyelvnek az olaszt és a spanyolt tanítjàk. Arra a kérdésemre, hogy nem kellene-e nekik egy francia tanàr azt mondtàk nincs kereslet. Màr bocs de a Balaton-parton elöbb fog egy francia megfordulni, mint egy spanyol! a francia cégekröl nem is beszélve. Pedig ott a vilàgnyelv pàlyàzat.

    Gyorsan csak ennyi.

  • 2007.02.15 19:53:46cozumel

    Engem ami erdekelne a mai magyar valosagbol, az a gyamug kerdese.

    Konkret ugy miatt kerdeznem, hatha tud valaki valami okossagot, vagy jogi, vagy szakmai szempontbol.



    Szoval adott egy anyuka, elvalt, egy 8 eves kisfiuval. Anyuka sorsa sem volt egyszeru:3 eves koraban valtaka szulei, oriasi hercehurca volt, majd a birosag az apanal helyezte el (gondolhatjatok, hogy mi kellett ehhez, a 70es evekben!)

    Ezekutan anyuka nem latogatta tobbet. Az apa ujranosult, a mostohaanya rendes no volt, de az apa altal erosen befolyasolhato. Apa nevelesi modszere a szarra veres volt:-(

    Nem meglepo modon, a lany koran ferjhez ment, hogy elkeruljon otthonrol, es bulimias is lett, hogy valami kontroll az o kezeben is legyen....



    Na most a dolog onnantol iszonyu, hogy o ugyanigy veri a gyereket. Ocsmanyul beszel vele (te rohadt dog, kitaposom a beled stb), uti-veri. A kisgyerek olyan agressziv lett maga is, hogy mar ovodas koraban pszichologushoz utaltak, es nem engedtek fel iskolaba, csak egy evvel kesobb. Ez alatt az anyanak es a gyereknek is kotelezo volt kezelesre jarni.



    Viszont egy ido utan sajnos az anya visszatert a hagyomanyos modszereihez, sot, ha lehet, meg kegyetlenebb, mint volt. Megtortent, hogy a gyerek nem akart valamit megenni, o beletomte, a kisfiu kihanyta, majd az anya feletette vele a hanyast. Aztan egyszer ugy megverte, hogy a feje beszakadt. Akkor ismet kiszallt a gyamugy (egy rokon tett feljelentest az anya ellen) es elbeszelgettek az anyaval.



    Majd ezt kapjatok el: mindent rendben talaltak, hiszen anyuka pedans es tiszta (ez teny!) es a gyerek alapveto igenyei ki vannak elegitve....



    En nem hiszem el, hogy ilyen letezik. Erre mi a magyarazat? Valaki tud nekem segiteni?

  • 2007.02.15 20:50:59Csíkos

    cozumel! Sajna létezik ilyen szívszorító helyzet. Azokat a - lehet hogy rossz - szerepeket, amiket megtanultunk kis korunktól akkor is 70 %-ban továbbadjuk, ha nagyon nem akarnánk. Szóval nagyon kell dolgozni saját lelkén annak, aki a gyermetegnek mást szánna, mint ami neki jutott. (Szerencsére erre azért vannak módszerek és idősebbek is elkezdhetik) Nagyon kéne segítség a mamának, meg folyamatos támogatás lelkileg, hogy tudjon változni.

  • 2007.02.15 21:03:25cozumel

    Csikos,
    Igen, koszi, hogy reagaltal, de ezt en ertem. Engem az dobbent meg, hogy szakember kezelte a gyereket es az anyat! es megis ramondjak, hogy ez igy jo, mert hat a gyerek tiszta, meg szep a ruhaja es a kornyezete.

    Ja, ujabban nem ad neki enni, ha ker, mert ehes, merthogy kover...:-((( Mondanom sem kell, hogy bulimiaskent nem a legrealisabb kepet alkotja a testalkatarol...

  • 2007.02.15 21:04:56druantia

    Te jóságos Isten!



    Nem fogok sokat tudni segíteni, de egy kis adalék az esethet, talán jól jöhet, amíg valaki okosabbat nem tud írni.



    Az 1997. évi XXXI. törvény, tehát a Gyermekvédelmi Törvény 5.§.-a kimondja, hogy a „veszélyeztetettség olyan – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult – állapot, amely a gyermek testi, értelmi érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza”.



    A magyar jogrendszerben sajnos nincs pontos meghatározás arra, hogy milyen cselekedetek minősülnek bántalmazásnak és milyenek elhanyagolásnak. A Gyermekvédelmi Törvény 17.§.-a szerint jelzési, együttműködési kötelezettsége van a gyermekvédelemre vonatkozólag például a háziorvosnak, védőnőnek, gyerekorvosnak. El tudnék képzelni egy olyan variációt, hogy esetleg a gyerekorvos jelentené a bántalmazást, ha vannak külső nyomok a gyereken.



    A gyermekvédelem legfontosabb feladata mégis az, hogy elősegítse a gyermek családban történő nevelését, amellett, hogy megelőzze, vagy megszüntesse a veszélyeztetettséget. A bántalmazásról jelentést tevő dönti el, hogy a gyermekjóléti szolgálat felé jelez-e a veszélyeztetettség miatt, vagy közvetlenül a gyámhatóságnál kezdeményez hatósági intézkedést.

    Az utóbbi esetben, tehát ha közvetlenül a gyámhatóságnál kezdeményezik az intézkedést, a gyámhatóság (jegyző, városi gyámhivatal) hatáskörébe tartozik a további döntéshozatal. Ha inkább a gyermekjóléti szolgálathoz fordulnak a jelzéssel, akkor a családgondozó mérlegeli a helyzetet és eldönti, hogy saját hatáskörébe tartozó intézkedésekre van-e szükség, vagy hatósági intézkedést (is) kell-e kérnie.



    Döbbenetes, hogy fizikai bántalmazás nemcsak hogy meglehetősen gyakran fordul elő, de a legtöbb esetben rejtve is marad, mivel a gyermek a bántalmazásról vagy egyáltalán nem beszél, vagy csak nagy titokban. Ha valakit beavat a titkába, és a beavatott segítséget kér, a gyermek elárulva érzi magát.



    Gyakori tapasztalat továbbá, hogy a gyermeket fizikai bántalmazással büntető szülők természetes, elfogadható nevelési elvnek tartják viselkedésüket. Előfordul az is, hogy a szülő, amikor a fizikai bántalmazást számon kérik rajta, azzal védekezik, hogy ő csak tehetetlen áldozata a gyermek „provokációjának”. Olyan is előfordul, hogy a szülők dühükben, saját agressziójuk levezetéseként verik gyermeküket.



    Bárhogy is legyen, a szakember (és azt hiszem, hogy nem csak a szakember) feladata és kötelessége az, hogy a bántalmazást azonnal megakadályozza, vagy megszakítsa. Fontos azonban a továbbiakra nézve, hogy a szülő ne érezze magát teljesen elutasítva, magára hagyva, segíteni kell neki is a saját problémáinak feldolgozásában és abban, hogy megérthesse, más, célravezetőbb módszerek is léteznek mind a gyermeknevelésre, mind pedig a saját életvezetésére vonatkozóan.



    A problémát még összetettebbé teszi az, hogy ha a szakember nem képes a gyermeket megnyitni, nem képes beszélni vele a rossz bánásmódról, akkor a szülő igazolva érzi viselkedését, a gyermekben pedig erősödik a kiszolgáltatottság érzése, és közvetett módon úgy érezheti, arra bíztatják, ne beszéljen gondjairól, hanem tűrjön továbbra is, mivel normális az, ami vele történik.

  • 2007.02.15 21:10:40a:a

    uramég... tudom, hogy történnek ilyen dolgok, de mióta gyerekem van, nem bírom olvasni, ha bántalmazásról van szó. pedig ütöttem már én is a kezére - pl. tegnap... és rohadtul utáltam magam érte... nekem még az is fáj, amikor rákiáltok, ma a frászt hoztam szegényre, pedig tényleg nem bírt magával... de sok-sok ilyen ügyet láttam már, és mondhatom, hogy akivel gyerekkénr így bántak, annál szinte szükségszerű, hogy uezt adja tovább, csak az tud szabadulni, akinek megvan hozzá a kellő intelligenciája és segítő partnere.

  • 2007.02.15 21:18:54druantia

    a:a, remélem, nem szükségszerű. Engem is vártak már haza jobbegyenessel :-). És én sem véletlenül éltem olyan eszetlenül, ahogy éltem.

    Igaz, hogy még kicsi a Peti, de úgy néz ki, tudok magamon uralkodni. Habár, verbálisan azért nem mindig. Volt, hogy azt mondtam neki, hogy rácsapok a seggére, pedig nem is volt igaziból szándékomban, csak olyan automatice jött az egész. Utána bocsánatot kértem tőle.

    Volt olyan is, amikor éjjel tanultam, nappal meg Petiztem, hogy amikor már ezredszer bömbölt fel éjjel, rajtam mászva, a hajamat tépve, akkor kénytelen voltam belerakni a kiságyba, és akárhogy is ordított, otthagyni és kimenni elszívni egy fél szál cigit. Csak hogy lenyugodjak. Nem akartam, hogy érezze rajtam, hogy ideges vagyok, azt meg főleg nem, hogy miatta.

    Ami a fent említett családban történik, tényleg borzalmas. Az a legsz.rabb benne, hogy a hölgy sajnos nem ismeri fel, hogy neki is segítségre lenne szüksége. De egy beteg lélek nem tud normális ésszel gondolkodni.

  • 2007.02.15 21:33:15cozumel

    Druantia

    Neked is koszonom.

    Sajnos a holgy tenyleg nem erti, hogy neki is segitseg kellene. Kb. 12 eve megprobaltuk ravenni, hogy pszichologushoz jarjon, es sikerult is. Ez meg a gyerek szuletese elott volt joval...



    Akkor a pszichologus azt mondta, hogy annyira sulyos nala a bulimia, hogy pszichiatriai segitseg kell, o mar ehhez keves. Be is vonult a korhazba, majd par nap mulva otthagyta az egeszet.

    Azota segitseget nem kert/kapott, csak a gyermekkel egyutt kellett terapiara jarnia. Bar nem tudom hogy ennek o mennyire volt aktiv resztvevoje.



    Csak egy kerdes: ha a csaladban akad valaki, aki alkalmasabb a nevelesre, az nem fogadhatja orokbe? vagy kerelmezheti legalabb az ideiglenes elhelyezeset a gyereknek?

  • 2007.02.15 21:35:06a:a

    druantia: azt írtam, hogy "szinte szükségszerű".
    Úgy gondolom, hogy én is tudok uralkodni magamon, de volt már olyan helyzet - ha jól számolom, kétszer v. háromszor -, amikor képtelen voltam kezelni a problémát, és a kezére ütöttem. Ez egyértelműen az én kudarcom, soha nem rónám fel neki. És hiszem, hogy minden nap tanulok valamit, minden nap tapasztaltabb vagyok, és jobban tudok gyors döntéseket hozni. És ami igaz, az igaz: ilyen fejelvesztésem az utóbbi két-három hónapban volt, és erre az időszakra teszem a dackorszakának kezdetét, ami tényleg meredek tud lenni. És mondom magamban, hogy nekem kell okosabbnak lennem, de nem mindig sikerül.
    Ha rákiáltok, mindig elmondom utána neki, hogy nem haragszom, szeretem őt nagyon, csak pl. megijedtem, mert veszélyes dolgot csinált, vagy én is fáradt vagyok, és nincs elég türelmem. igyekszem nem magyarázat nélkül hagyni még a hangom felemelését sem, de azért vannak egyértelmű helyzetek, amikor nem magyarázkodom, mert már elvárható tőle, hogy tudja, miért teszek valamit, vagy miért tolom le. Példa: ha nem akarja fogni a kezem az úttesten, akkor nincs apelláta, megfogom, és vezetem, ha nem is tetszik neki, és igen, ha kell, ilyen helyzetben felemelem a hangom, mert ez nem lehet vitatéma, tudomásul kell vennie, és kész.

  • 2007.02.15 21:39:39druantia

    Cozumel, nagyon ritka az olyan eset, amikor már tényleg elveszik valakitől a gyerekét. Ahhoz már egy egyértelmű fizikai és/vagy szexuális bántalmazás szükséges. A Szervek elsődleges célja, hogy az eredeti családjában maradjon a gyerek.

  • 2007.02.15 21:43:02druantia

    a:a, az én legjobb feszültségvezetőm: Sepultura (persze fülhallgatóval). Simán túlpörget, olyan, mint hisztis gyereknek a pohár víz :-). Egyébként én is hasonlóan "kommentálom" a tetteimet meg az érzéseimet, mint te. Én is ezt látom a legjobb megoldásnak. Feljődök vele én is - önismeret, önuralom, stb -, meg a Peti is.

  • 2007.02.15 21:45:49a:a

    cozumel: esetleg feljelentés lehetne tenni ellene kiskorú veszélyeztetése miatt. Ehhez kellene, hogy legyenek olyan tanúk, akik hajlandóak vallomást tenni a rendőrségen, akik személyesen tapasztalták a bántalmazást, vagy a szellemi, erkölcsi, fizikai fejlődés veszélyeztetését. A rendőrség kirendelhet pszichológus szakértőt, a gyerekre és sztem az anyára is, a rendőrségi szakértők elég jók. ha a gyerek jár közösségbe, a nevelőket, tanárokat is ki kellene hallgattatni tanúként, beszerezni az óvodai, iskolai jellemzéseket, de ezt arendőrök általában maguktól is tudják.
    Tudom, tudom, jöhet az ellenérv, hogy a rendőrök nem tesznek semmit, mennyi bántalmazott nő meg gyerek van, akik éveken át szenvednek, azután pedig belehalnak egy nagyobb ütésbe. Higgyétek el, láttam már ilyet, és tudom, hogy a rendőrök sokszor a legjobb akarat ellenére is tehetetlenek. Nem lehet mit tenni pl .azzal az anyával, aki az ütések miatt légmellel kórházba kerül, az ügyeletes dokinak elmodja, ki verte meg, de mire odaér a rendőr, már "ismeretlenek a parkból". És nem tsz vallomást, amihez joga van, ha legalább élettársa a férfinak, és ha el is tudna menni valahova, nem teszi meg, visszamegy a három gyerekkel, és megszüli a negyediket is. És nyomoznak, küzdenek a rendőrök, az össez szomszéd, rokon, gyámügyes ki van hallgatva, a semmire ül előzetesben a pasi, mert gyakorlatilag nem lehet kézzelfogható bizonyítékot találni ellene, és a végén kikerül, és minden megy tovább. És csak az kellene, hogy a nő végre elmondja, mi történik vele évek óta. Ez komolyan így van. nem állítom, hogy a rendőrök minden esetben megfelelően járnak el, de higgyétek el, sokszor nem tudnak mit tenni.
    mindenesetre én megpróbálnám a feljelentést, mert ez nagyon durvának tűnik, meg érdektelen tanú is lenne elég. Ha elrendelik a nyomozást, akkor pedig az anya szülői felügyeleti joga szerintem szünetelni fog, a gyámhatóságnak ki kell rendelnie vkit törvényes képviselőnek, és nem tartom kizártnak, hogy a gyk ilyenkor a családban elhelyezhető ideiglenesen - de ezt már nem tudom biztosan.

  • 2007.02.15 21:45:50druantia

    Cozumel, lehet, hogy mégsincs igazam, nem kinyilatkoztatást tettem, csak a személyes véleményemet írtam, lehet, hogy egy szakember megcáfolna. Mindegy is, az a legfontosabb, hogy mi a gyerek érdeke. Jó lenne, ha tudnátok segíteni. Valami megoldás csak van. Egy gyerek sorsa múlik a megoldáson.

  • 2007.02.15 21:59:06szanna

    Káposztalepke! Én középiskolai tanár vagyok, szakközépben tanítok. A diákjaim 95% fiú, többségük rossz tanuló (de nem buta!, inkább lusták, vagy szociokultúrális hátránnyal küzdenek, sokan funkcionális analfabéták). 10-15 éve szakmunkásképzőbe jártak volna. DE: imádnivalóak, szeretetreméltóak. Már most hiányoznak. A suli mellett lakunk, a bátrabbak bekopognak, bekukkantanak, hogy mi van velünk, és ez piszok jól esik. Az a néhány lány, aki ide jár, már jelentkezett bébiszitternek, úgy kell őket elhajtani. Sok szeretetet és lelki segítséget kaptam tőlük, amikor rászorultam, én megpróbálom visszaadni nekik.

    Tanítottam gimnáziumban is. Ott nem volt kihívás tanítani. Ha egy pocsék tanár bemegy egy jó osztályba, nem tudja őket elrontani, igaz, javítani sem. De egyszerű, tanulási kihívásokkal küzdő srácokkal csak igazi pedagógus boldogul. A gimnáziumi kollégáim többsége nem állná meg a helyét egy szakközépben vagy szakmunkásképzőben, mert nem elég oda a szaktudás. Ma a tiszteletet a pozíciónak nem adják meg a fiatalok, ki kell érdemelni és csak akkor "jár", ha kölcsönös. Egy drogos, visszabeszélő, durva gyereket nehéz emberszámba venni, de muszáj, mert másként nem lehet velük boldogulni. A mi sulinkban nem sok maradása van annak a tanárnak, aki lenézi a diákokat.

  • 2007.02.15 22:27:08kaposztalepke

    szanna: na, valami ilyesmit gondoltam én is, mérnök-tanárként műszaki szakközépre ill. szakmunkásképzőre van esélyem. És hogy őszinte legyek, pont az a része érdekel, amit Te is írtál, még ha problémás is. Jófejű, hajtós, jó körülmények közt lévő gyerekeknek akárhogy lenyomni az anyagto, aztán úgyis meg tudják tanulni könyvből is...nem akkora művészet..mellesleg nekem a gimiben is volt néhány tanárom, akiknek emberileg nagyon sokat köszönhetek, és a mai napig úgy gondolom, hogy nagyon klassz emberek, tananyagtól tök függetlenül.



    Persze egyáltalán nem tudom, hogy alkalmas lennék-e a dologra. Lehet, hogy totál belebuknék, 2 hét múltán sírva menekülnék, vagy egyszerűen csak nem jutnék velük semmire. Nem tudom, ez valószínűleg csak akkor derül ki, ha belevágok, és megpróbálom.

  • 2007.02.16 10:00:41p.eszter

    Hanna, Káposztalepke! Én tanítottam gimnáziumban is, szakközépben és általánosban is.

    Az alapvető probléma nem a gyerekek tudásszintjével van, hanem a hozzáállásukkal. Ebben a tekintetben viszont a gimnázium sem kivétel.

    Sőt! Egy "jobb", vagy h úgy mondjam "menőbb" gimiben tobzódnak a nagyszájú, kihaénnem, újgazdag fazonok gyerekei, akik már jó időben a srácaikba nevelik a felsőbbrendűséget, meg persze azt is, h egy tanár sz...rt sem keres, lúzer, tehát nem számít.

    Persze tisztelet a kivételnek.

    Na ebből az alaphelyzetből próbálj kedélyesen, komoly hivatástudattal boldogulni.

    Hát én nem voltam elég erős, nem akartam feláldozni az idegeimet, meg a lelki nyugalmamat, így pályát módosítottam.

  • 2007.02.16 10:12:32druantia

    Szerintem nem a gyerekekkel van baj, mert minden gyerek egyformán értékes és jó, csak mind másmilyen. Mások a körülményeik, a hátterük, a képességeik, az, hogy miben tehetségesek, és miben kevésbé. Egy jó tanárnak véleményem szerint az az alapvető feladata, hogy a gyerekben lévő jót segítsen kibontani, valamit hozzátenni a személyiségéhez.

    Viszont a tanári pályához nagyon erős személyiség kell, mert néha tényleg olyan, mintha az ember valami tortadobáláshoz állna ki célpontnak. A tanárt mindig minősítik (gyerekek, szülők, kollégák, vezetés), mindig a kirakatban van. Ezt valaki vagy bírja, vagy nem.

    És persze egyensúlyozni kell, hogy ne legyen túl kevés az ember és ne legyen túl sok sem, mert nem jó, ha a tanár sztárként viselkedik, és a saját érzelmei kielégítésére használja a gyerekeket, de nem is szabad, hogy tönkremenjen, kiégjen, frusztrálódjon.

    Amivel pedig szinte minden tanárnak szembe kell nézni, ahogy p.eszter is leírta, az alacsony fizetés, a munkája nulla társadalmi elismerése. A többivel tudni kell kezdeni valamit.

  • 2007.02.16 10:51:07p.eszter

    Igen, druantiának igaza van. De ehhez kell az elhivatottság. Ami nekem meg is van/volt, a zenetanítást illetően. Amíg zeneiskolában tanítottam, nagyon élveztem, mert oda ugye -jó esetben- eleve olyan gyerekek járnak, akik szeretnének zenét tanulni. Viszont éneket tanítani általános felső tagozatán és középiskolában nem egy leányálom. A szülőkön és gyerekeken kívül még a más szakos kollégákkal is "meg kell küzdeni" a tárgy létjogosultságáért. Meg persze az is baj, h mindig is jobban szerettem a gyerekekkel, a lelkükkel, a problémáikkal foglalkozni, mint a konkrét anyagot eléjük sulykolni. :(



    Nekem erős a személyiségem, viszont a büszkeségem és az öntudatom is, ezért tudom, h jelen körülmények között alkalmatlan vagyok a pályára. De még időben beláttam és tudtam váltani. Szerencsém volt, sok fásult, törődött, urambocsá' idegbajos pályatárssal találkoztam már.

  • 2007.02.16 11:47:20Tori

    Ja, a teljes képhez: a cím azért félrevezető, mert igazából "a 21 LEGFEJLETTEBB országból Angliában..." kéne legyen a cím, az eredeti felmérés talán 190 országban mérte fel a helyzetet, ahhoz képest a mi 19. helyezésünk enyhén szólva sirály.

  • 2007.02.16 11:58:49kaposztalepke

    Hát, mostanában én is úgy gondolom, hogy tanárnak lenni sehol sem könnyű...egyszerűen ez a bazi nagy "szabadság", és hogy a gyerekeknek mindent lehet..ill hogy a szülők is ezt sulykolják, és null tisztelet a tanárnak valóban. Piciöcséméknél 2 évvel ezelőtt fordult elő (éveseknél), hogy a napközis tanárnő megszidta az egyik fiút, mert vmi rosszat csinált, erre a gyerek arconköpte a tanárnőt. Annak meg egy pillanatra elborult az agya, és lekent egy pofont a gyereknek. A gyerek 2 perc múlva már telefonált az apjának mobilról (pedig tilos a mobil a suliban), apja negyedóra mőlva a suliban rendőrrel, sokáig kétséges volt, hogy nem rúgják-e ki a nőt...akit pedig ismerek, nagyon normális nő, türelmes is, jellemzően nem száll el az agya...

    szóval bár nem mndom, hogy helyes volt pofonkenni a gyereket, de nemár a gyerekek meg köpködhessék a tanárnőt, az meg csak nézzen..napközisként meg még kevesebb lehetősége van. No mindegy, lényeg csak, hogy tényleg elég fura dolgok mennek, nekünk annak idején eszünkbe sem jutott volna, hogy merjünk visszapofázni neadjisten köpködni..elképzelhetetlennek érzem ma is.



    Egyébként sajna azt kell mondjam, hogy cégeknél dolgozni sem jó. Én is multinál voltam 2 évet, alapvetően még a legjobb idpszakban, amikor még a felfelé fejlődés volt, azóta kitelepítés Kínába/Ukrajnába meg leépítések..és már akkor is a furkák mentek (nálunk a mérnökségen sok pasi volt, ott még nem is annyira, de pü-ön meg hasonlók ahol sok a nő, ott nagyon ronda furkák, pletykák, alárakások mentek)..és nem 8 óra a munkaidő..de nem is kilenc..és nem is fizetik ki többnyire, viszont rendszeresen el van várva. Ill annyi a meló, hogy úgysem végzel, muszáj maradni.

    És mindenhol ezt látom..édesanyám is síkideg volt évekig egy cégnél, reggel ment, este 8ra esett haza a éves öcsimhez..nem fizették meg, és egy idpben mindne szombaton is dolgoztak, és állandóan ment a piszkálás, kifúrás, kit rúgnak ki, stb. Aztán kirúgták, volt egy kicsit otthon, most új céghez került, úgy tűnt, ez jobb lesz...azóta dettó...7-8kor jár haza, stb. Szóval én kívánom minden pedagóguspálya-elhagyónak, hogy jobb legyen az új pálya, de sok esélyt nem látok rá. A pénz talán kicsit több lesz, de lehet hogy a gyerek/család/sajkát személyiség arra is rámegy. A közszférán kívül (amit leépítenek) olyan melót találni, ahonnan 5re oda lehet érni az oviba a gyerekért...hát max vágyálom, vagy nagyon ritka dolog.



    p.eszter: én majdnem zenésznek mentem, imádtam a zenesulit, egyébként az tényleg még a jobb, mert ugye "nem kötelező"...viszont a művészeti tárgyak régebben sem voltak a gyerekek/szülők által a legmegbecsültebbek között (énekből kaptál egyest, ugyan...a matek meg magyar legyen jó, stb)...most meg aztán totál. Szerintem rajzot, éneket stb tanítani maga a csőd. Pedig komolyan hiszem, hoyg nagyon-nagyon fontosak lennének. Lehet, hogy nem abból élne meg később, vagy nem amiatt vennék fel egyetemre, meg "sikeresebb" sem lesz tőle talán, de hadd higyjem, hogy az is fontos, hoyg emberként milyenek vagyunk. ÉS abban, illetve a szemléletekben igenis nagyon fontosak lennének pl személyiség- és ízlésformálásban...hogy kéősbb ne lehessen minden sz*r giccset megetetni a jónéppel, hogy ne legyenek agyatlan fogyasztók (mind termékekre, mind pl zenei kínálatra értem)..hogy legyen egy normális értékszemlélet. Az olyanokról már nem is beszélve, hogy pl egy öltözködésnél, sminknél, lakás berendezésnél milyen jól használhatók alapvető szín- és formaismeretek.

    Én nagyon tuti családban nőttem fel, mindig nagy családi éneklések voltak (öten hatszólamban ahogy szoktuk mondani), kétévesen tisztán énekeltem, 5-6évesen lazán kétszólamot apukámmal...utána zenei áltisk-ba jártam, és nagyon élveztem az énekkarokat, a fellépéseket...később fuvolával ugyanezeket. Minden karácsonykor volt karácsonyi hangversenyünk előbb a "tanácsteremben" később a templomban orgonakísérettel, stb, nagyon szépek és hangulatosak voltak. És pl hóban járni próbákra a templomba is már olyan kellemes készülés volt a karácsonyra..na, de nem romantikusregénykedek ide..



    lényeg, hogy sztem elég hülyén van most elcsúszva ez a világ meg a munkahelyek, és nem is tudom mit kéne csinálni...és nagyon sajnálom a gyerekeket, mert nem csoda, ha problémásak, hisz ezekkel a változásokkal, mik az elmúlt években jöttek, hirtelen ez a bazinagyszabadság, meg pénzhajtás meg minden..még a felnőttek sem tudnak jól megbírkózni, a szülők is szét vannak csúszva, nem találnak rendes melót, örülnek ha van munkájuk és éjszakákig gürizhetnek, a gyerekből meg semmit nem látnak...és akkor hogy a fenébe ne lenne szétcsúszva szegény gyerek.



  • 2007.02.16 11:59:34druantia

    Ezek az országok "csak" OECD országok, nem biztos, hogy ez a világ 21 legfejlettebb országa. Magyarország szerintem sajnos, még nincs benne a top 21-ben :-).

  • 2007.02.16 12:02:54kaposztalepke

    jah, látom a számok sorban kimaradtak...szóval 10évesekről írtam a köpködős sztorit, és a kisöcsim is annyi volt 2 éve:)

  • 2007.02.16 12:03:14Tori

    druanita, azért ugye érted, mit akartam mondani?

  • 2007.02.16 14:41:40druantia

    Igen, Tori, értem.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta