SZÜLŐSÉG

Császármetszés - buli a műtőben

2007. február 11., vasárnap 10:46

Már a terhességem sem volt zökkenőmentes. Volt benne baba fejében talált ciszta következtében elvégzett amniocentézis. Későn elvégzett vércsoportvizsgálat (természetesen Rh negatív eredménnyel) következtében az amniocentézisnél kapott anti-D injekció miatt problémák az ellenanyagszűrésekkel. És volt a terhesség végén a babánál észlelt vesemedence tágulat, ami szintén szerencsésen visszahúzódott. És mégis, ilyen előzmények után is optimistán indultam neki a szülésnek, mert mindig úgy gondoltam, hogy én csakis természetes úton szülhetek. Sajnos az ember néha tévedhet is.


Egy kalandos terhességhez természetesen kalandos szülés dukál. Persze minden relatív, de ha azt vesszük, hogy én több mindent kipróbáltam egy szülés alatt, mint amit anyukám három alatt, akkor én így önhatalmúlag kinevezem kalandosnak a szülésemet.

Állítólag az utolsó hónapban a kismamák fellélegeznek, hiszen magzatuk leszáll, és ismét lesz helyük levegőt venni. Általában. Nálam természetesen nem. Mondjuk nekem légzési problémáim sem nagyon voltak, legalábbis nem lehetett jelentős, mert nem emlékszem rá. Viszont a baba nem szállt le, így még a 40. héten is a bordáim között rugdosott a drága. A terminus (ti. júl. 22.) előtti héten már nyitva volt a méhszáj egy ujjnyira. A doki szerint még azon a héten meg fog születni a baba, nem kell izgulni, bár gyanús, hogy császármetszés lesz, mert hiszen nem szállt le a baba, és így valószínűsíthető a relatív téraránytalanság (magyarul, hogy nem fér ki a baba feje ott, ahol ki kéne férnie). Nálam már elég sok mindent valószínűsítettünk, nem minden jött be, kicsit reménykedtem, hogy hátha ez sem. A 9 hónap alatt addig egyszer sem fordult meg a fejemben a császármetszés lehetősége. Azért ez a „hasam még mindig az egekben” állapot nem volt túl bíztató jel. Megbeszéltük, hogy júl. 23-án ügyeletes, akkor menjek be legközelebb, ha addig nem indulna be a szülés. Nyilván nem indult be. Egyébként úgy tudom, ahhoz az is kellett volna, hogy a baba leszálljon, mert az indítja be a jósló fájásokat is, meg nyilván az segít a tágulásban is. Hát nem szállt le. Láthatóan nagyon jól érezte magát odabent.

Vasárnap reggel kilencre mentünk be. Vittem a kis motyómat is, mert azért lehetett arra számítani, hogy bent maradok. Végül is ügyeletes a doki, meg utalgatott is rá. Csináltak egy CTG-t, ami nem lett megfelelő. Aztán a doki megvizsgálta a magzatvizet, hogy került-e bele magzatszurok, de nem került. Viszont szerinte nagyon kevés volt a magzatvíz, így úgy döntött, hogy akkor elindítja a szülést. Persze férjem kint várt rám, fogalma sem volt semmiről. Mint később kiderült, ezt az állapotát jó sokáig konzerválta is, így a nagyszülőket is kellően félretájékoztatta, megkímélve talán őket egy csomó izgalomtól. A nagyszülők így csak a közös SMS-ből értesültek az unokájuk születéséről.

Mindenesetre kedves férjem azt még megértette, hogy bentmaradunk, így elhozta a cumómat a kocsiból. Addig rám a szülőszobán újabb élmények vártak: adatfelvétel, borotválás és beöntés. A borotválástól sosem értettem, miért vannak úgy oda a nők, végül is egyrészt sokan amúgy is borotválkoznak odalent, másrészt meg már annyi mindent matattak rajtunk addigra 9 hónap alatt, hogy valahogy a borotválás tűnik a legkevésbé aggasztónak. Nem is volt semmi extra. A beöntéstől viszont már én is tartottam, leginkább attól izgultam, hogy elér-e az ember időben a megfelelő helyre. Igazából ez sem volt vészes. Az egyetlen rossz élmény az volt, hogy ahogy töltötték be az X liter vizet, az úgy nyomta a babát még inkább a tüdőmbe, hogy ekkor azért akadtak légzési problémáim. Ez nagyon kellemetlen érzés volt. Az egyéb izgalmaim alaptalannak bizonyultak, simán elértem a megfelelő helyre, még azt is kivártam, míg párom beért a papucsommal, sőt egy egész fürdőszoba az enyém volt, szóval ezzel nem volt probléma.

Kaptam egy szülőszobát, kötöttek CTG-t a hasamra, kaptam infúziói is, állítólag csak sima vizet. Nem tudom, mindenesetre, ahogy befeküdtem, a fájások beindultak, szuperül lehetett látni a műszeren, hogy erősödik, meg múlik el. Egy ideig így vártunk, ez nem volt túl borzasztó. Aztán jött a doki, és feltett egy zselét, ami puhítja a méhszájat. Ez két óráig tartott, és jó erős fájások tartoztak hozzá. Közben gondolkodhattam az epidurális érzéstelenítésen. Persze sok saját gondolatom nem volt róla, de az orvos szerint hasznos, mert lazítja a medenceizmokat, így könnyebb lesz a babának, esetleg jobban is tágulok, meg nyilván, hogy nem fáj, illetve ha mégis császármetszés lenne, akkor ezen keresztül mehet az érzéstelenítés.

Jött két óra szenvedés. Olyan igazi. Legalábbis én így éreztem. Közben zenét hallgattam, és néztem a műszeren a fájásokat, nem, mintha nem éreztem volna őket kellőképpen. Persze szigorú fekvés tartozott hozzá. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem ekkor kellett volna mindenképp pisilnem. Kipróbáltam az ágytálat is. Két óra múlva vizsgálat. Még mindig egy ujjnál járunk. Jöjjön akkor az epidurál.

Az epidurális érzéstelenítés és a spinális érzéstelenítés között az a különbség, hogy míg az elsőt az ún. epidurális térbe adják, ami távolabb esik a gerinctől, addig a másodikat közelebb. Az epidurált a saját orvosom is beadhatja, a spinált csak az aneszteziológus. Az epidurálist fekve adják be, míg a spinálist ülve. Állítólag nem lehet lebénulni egyiktől sem. Bár lehet, hogy ezt csak bíztatásból mondta a dokim. Az epidurál egyetlen problémája, hogy csökkenti a vérnyomást, ezért extra adag folyadékot is kaptam. Jött az orvosom, beöltözve, volt rajta maszk, meg kesztyű, hogy akkor ő most beadja nekem az epidurális érzéstelenítést. Ez igazából egy katéter behelyezését jelenti a hátamba, amin keresztül aztán folyamatosan lehet adagolni az anyagot. Az ágy szélére kellett feküdnöm, és gömbölyíteni a hátam a megfelelő csigolyáknál. Nyilván ezek pont ott vannak, ahol szemben az óriás hasam. Hát. Nem mondom, hogy valami flottul ment az a gömbölyítés. Én minden tőlem telhetőt megtettem, esküszöm. A doktor bácsi megígérte, hogy mindent elmagyaráz, hogy mit fog csinálni. Így is tett. Többségében.

Akkor kezdtem el izgulni, amikor valamiért mégis abbahagyta a magyarázatot, aztán én meg csak éreztem az egyre több döfést a gerincemben. A lényeg, hogy nem sikerült beadni. Kétszer próbálkoztunk. Ez két érzéstelenítő injekciót jelent minimum, és két döfést a gerinchez, ami nagyon rossz érzés. Talán még volt katéter bevezetés is, ezt nem tudom, mert itt megállt a mese. Kérdezni meg nem mertem. Mindkét próbálkozásra vér jött vissza, így nem lehetett beadni az érzéstelenítő folyadékot a gerinc közelébe. Állítólag ez nagyon ritka. Kaptam ragtapaszt, mondták, hogy ezek után megint inkább csak feküdjek, és lehetőleg a hátamon. És ne bánkódjak, kaphatok érzéstelenítést szuriban is. Azért nem nyugodtam meg. Ezek az élmények egy kicsit felborzolták a kedélyeimet. Amúgy kedves férjem sem viselte túlzottan jól, kicsit (?) fehérebb lett a szokásosnál a végére.



Jött a burokrepesztés. A várva várt elönt a meleg folyadék hatás elmaradt. Pár csepp csepegett, aztán annyi. Legalább tényleg igaza volt a dokimnak, hogy kevés volt a magzatvíz. És végül kaptam oxytocin infúziót is. A fájások elviselhetetlennek tűntek, és nem nagyon volt köztük eltelt idő, egyik fájás hullám a másik hátvizén érkezett. Eredmény: semmi. Nyolc óra vajúdás után az egy ujjnyi egy ujjnyi maradt. És állítólag nem is fájt nagyon, ennél csak még sokkal rosszabb jött volna. Én ezt már nem nagyon tudtam elképzelni, de kipróbálni meg nem adódott alkalmam. Császármetszés lett ugyanis a végeredmény. Ehhez egy újabb borotválás következett. Teljes csupaszság. Legalább férjem örülhetett. Örvendezett is neki, két fájás közt nem is tudtam, lecsapjam-e, vagy örüljek, hogy épp nem fáj. Inkább örültem. Aztán úgy negyed óra után végre mehettem a műtőbe. Jött a műtősfiú, és mondta, hogy sétáljunk át. Átsétáltunk.

Persze izgultam. Ki ne izgulna. Pedig az ott összegyűlt egészségügyi dolgozók szerint nem szabad. A dokim azt mondta, ha én izgulok, az rontja az ő egóját. Én mondtam, hogy nem kell aggódnia, amúgy sem bírom az ilyen kórházi dolgokat, csak félek. Na, erre mindenki megkérdezte, hogy hány éves vagyok, mert nyilván egy felnőtt nem félhet, ha keresztben szétvágják a hasát. Én ennek ellenére féltem, és ha megkérdezték, akkor nem eltitkoltam, hanem pont meg is mondtam. Persze, gondolom, azért kérdezgették, mert remegtem, mint a nyárfalevél (amiről később kiderült, hogy az érzéstelenítő hatása).

Egyébként egy császármetszés buli. Tényleg. Rajtam kívül mindenki nagyon jól érezte magát. Tök jó kedvvel készülődött, hülyéskedett ott mindenki. Még azt is megtudtam, hogy az orvosom 39 éves, nős, és épp voltak a Robbie Williams koncerten. És milyen borzasztó, mert együtt kellett csápolnia a neje exével. Egyébként az egész műtét alatt ez volt a fő téma. Amellett, hogy néha megtudtam, hogy épp a hólyagomat tartja az orvos a kezében, vagy a tudományos diskurzus arról, hogy a zsírréteget a legújabb kutatási eredmények szerint most össze kell-e varrni vagy nem. Ennek volt azért előnye. Hivatalos állásfoglalást kaptam arról, hogy nem vagyok kövér.

Természetesen kellett érzéstelenítés. Ez most spinális lett, és az altató orvos adta be. Míg rá vártunk, én a műtőasztalon ültem, és fájtam. Közben az imádott, kedves fogadott orvosom azt mutatta a széken ülve, hogyan gömbölyítsem a hátamat. Nagyon édes volt, de valahogy úgy éreztem, nem igazán indulunk azonos feltételekkel ezen a gömbölyítő versenyen. Végre megjött az altatóorvos, és leszedte a ragtapaszokat. Jót mulatott, szerinte pont úgy néztem ki, mint aki épp akupunktúra kezelésen járt. Szerencsére a spinális érzéstelenítést sikerült talán elsőre megkapnom, bár ebben sem vagyok biztos. Lehet, hogy ez is csak másodszorra sikeredett.

Ezek után felfektettek az asztalra, és a doki elkezdte kenegetni a hasam fertőtlenítővel. Mondom neki, hogy ez így nem lesz jó, mert én ezt érzem. Közben egy asszisztens valamivel fröcskölte a vállam és a hasam, és kérdezte, hogy melyik a hidegebb. Ezek alapján szerintük hatott az érzéstelenítés, mert fent hidegebb volt az a vizes fröccs, mint lent. Mondtam, hogy engem baromira nem nyugtat meg, hogy érzem, ahogy kenegetnek. Na, ekkor kiderült, hogy igazából nyomást, azt érezhetek, de ha nem bízom bennük, akkor emeljem meg a csípőmet. Nem sikerült. Ezzel a téma lezárva.

Ezek után elég gyorsan ment minden. Elfüggönyöztek. Valakinek eszébe jutott, hogy az apukát kinnfelejtették. Ha rajtam múlik, nekem eszembe sem jut, hogy van egyáltalán apuka is. Azért végül is behívták, bár szerintem addigra már én fel voltam vágva. Szerencsére tényleg nem éreztem, csak azt, ahogy a babát kinyomták a hasamból. De ez sem volt kellemetlen. Egyébként Bálinttól mindenki el volt ájulva, hogy milyen sok haja van, meg, hogy milyen szép. Tényleg szép volt. És nem véres, vagy vörös. Persze, hiszen császármetszés. Hanem szép barna, kicsit olyan vizesféle. És nagyon cukorfalat. Bebugyolálták egy zöld valamibe, és odatették az arcomhoz. Nekem az egyik kezem oldalt volt, infúzióval megtöltve, a másik kezem meg a lábamhoz tették, és mondták még a műtét elején, hogy ne kapdossak vele. Szóval kéz híján az orrommal böködtem a csöppséget. De így is nagyon szuper volt. Aztán hamar el is vitték, férjem ment is vele, nehogy elkeverjék nekünk.

Bálint 2006. július 23-án, vasárnap, 19 órakor született, 3590g-mal, 57 cm-vel és 35 cm-es fejkörfogattal. És makkegészségesen!

Köszönettel:

Renege

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.11 12:11:36katampusz

    renege, a hideg futkározik a hátamon. ennek a felét mintha én írtam volna.



    teljesen véletlenül nem a baross utcában szültél?

  • 2007.02.11 12:18:13renege

    katampusz, ha nem is véletlen :), de pont a Baross utcában szültem. Ezek szerint Te is? Gondolod, hogy van összefüggés a kórház és a szülés lefolyása között?

  • 2007.02.11 12:42:32katampusz

    nem tudom mit gondoljak, de az én szülésem hasonló volt, komplikációk nélkül.



    has fenn, fájásokkal és két ujjnyi méhszájjal mentünk be.

    ctg, látták hogy szülés lesz, adatfelvétel, borotválás, beöntés, szülőszoba volt a sorrend. aztán hasra felrakták a műszereket, bekötöttek egy sima sóoldatot, később burokrepesztés, oxy, méhszájlazító injekció (epidurált nem kértem, mondjuk mást se, de az infúzióba fájdalomcsillapító injekciót kaptam)



    majd 12óra után 3 ujjnyinál relatív téraránytalanság gyanújával császármetszés.

    előtte csupaszra borotválás, műtősfiúval átsétálás, asztalra felcsücsül (jaj csak le ne szédüljön kedves), spinál (elsőre), elfüggönyözés, lefertőtlenítőzés (viccelődés azon, hogy a zoknim olyan színű mint a fertőtlenítőszer, pont illik hozzá) apuka behívás.



    műtét során viccelődés, innen tudom például, hogy a dokim az angol focit kedveli, a chelsea a kedvenc csapata, és van egy doki a kórházban aki az e hangot á-nak ejti, és ez milyen murisan hangzik.



    na?

    nem merem leírni a dokim nevét, de az életkora nagyjából stimmel a tiéddel.

  • 2007.02.11 12:45:20katampusz

    ....12 óra vajúdás után....

    (hajnali fél ötkor kezdődtek az első fájások, a fiam pedig 17 óra 17 perckor született)

  • 2007.02.11 12:51:06katampusz

    amúgy nem voltak kellemetlenek az élmények, csak egy dolgon akadtam fenn:



    a két műszertől amit a hasamra kötött pántokba tűztek, nem volt szabad leguggolni (sem) ha jött a fájás. mert elvesztette a műszer a baba szívritmusát.

    nem vágytam én kádban szülésre, de fájás közben jól esett (volna) guggolni.



    baross utcában az egyetlen alternatív lehetőség a sétálgatás egyhelyben. :D

  • 2007.02.11 13:01:55renege

    Tényleg kísérteties a hasonlóság. Mondjuk nekem nem voltak fájásaim, amíg be nem feküdtem. És fel voltam készítve a császár lehetőségére is.

    Nekem összességében kedves élmény a szülésem. A vajúdás nekem sem esett jól háton. Néha oldalra feküdhettem, az jobb volt. Viszont akkor többször is lecsúszott a műszer. Sajnos. Sétálni én nagyon nem kívántam. A guggolás eszembe sem jutott. Nekem a zene hallgatés jött be, meg az, hogy azt képzeltem, hogy teljesen egyedül vagyok. Olyankor jobban viselem a fájásokat, nincs kinek panaszkodni :)))

  • 2007.02.11 13:15:24sportos

    én is a Barossban szültem az elsôt, de szerencsére simán. olyan gyorsan történt, hogy a dokim oda se ért, csak amikor már cakk-pakk készen voltam. pedig az ügyeletes doki ajánlgatta, hogy adnak valami cuccot, amitôl lelassul a dolog és akkor megvárhatjuk az orvosomat. Két fájás közt mondtam neki, hogy másnak ajánlgasson ilyeneket, ha a gyerek jönni akar annak jönnie kell, ha ott a doki ha nincs.

  • 2007.02.11 14:15:28saccc

    Nemcsak a Barossban, hanem onnan nem messze is hasonló hangulatban zajlik a "műtét"...
    Azzal a különbséggel, hogy egyik alkalommal sem hagytak ki a a buliból. Szerencsém volt az orvosokkal. Nem volt borotválás, sem beöntés, csak katéter és infúzió, na meg az érzéstelenítés. Remegtem én is mint a nyárfalevél, a harmadik alkalommal is, attól eltekintve, hogy pontosan tudtam mikor mi fog történni velem. Talán ezért is igyekeztek bevonni a jóhangulatú csevejbe.

  • 2007.02.11 21:33:36mulan

    Tényleg nagyon szép kisbaba, és micsoda haja van! Őrület! :)

  • 2007.02.12 08:22:31olgi

    Gyönyörű kisbabád van, renege!!! :)))
    Nem tudom, a te remegésed mitől volt, de nekem ahogy kimondták a császárt, rögtön remegni kezdtem mindenféle gyógyszer nélkül. Másodiknál úgy volt, talán jöhet simán, de nem, nála is elhangzott a bűvös szó, szintén remegés. Harmadiknál már tudtam, úgyhogy ahogy beindult (elment a nyákcsap), azonnal remegni kezdtem. Hiába mondták, hogy már rutinos vagyok... szerintem egyszerűen így jön ki rajtam a feszültség. Az elsőnél altattak, mikor felébredtem, meg is szűnt, viszont a másik kettőnél spinál volt, ott még műtét után órákig vacorogtam. A harmadiknál vagy 4x böktek hátba, pedig fájásaim sem voltak. Egyszerűen nem tudtam gömbölyíteni, a reszketéstől elcsámpultam. Egyébként mindenki nagyon rendes volt, próbálták/tuk bulisra venni a hangulatot - szerintem nekik jobban ment. :D

  • 2007.02.12 10:25:59ficánka

    Én is a Barossban szültem és engem is császároztak természetesen az utolsó pillanatban. Epidurális érzéstelenítést kaptam, amit nem tudtak jól beadni mert nem eléggé gömbölyítettem.Utána vagy 12 órán keresztül nem éreztem semmit deréktól lefelé ami nekem elég szörnyű volt.Egyébként a műtőben nagyon kedvesek voltak és jó volt a hangulat és mindenki el volt ájulva milyen szép a kicsi.

  • 2007.02.12 11:03:05vitézlővitéznő

    A bulit akár én is írhattam volna. Nálam a dokik törökországi nyaralós élményeiket mesélgették. Furcsa volt úgy röhögni, hogy nem éreztem, mennyire rázkódik a hasam. :)
    Gyönyörű a fiad.

  • 2007.02.12 11:18:07kovvacs

    renege, a baba tényleg gyönyörű.

    Viszont amit leírtál, az elég kemény.

    Hát nem irigyellek :(

  • 2007.02.12 11:25:39kovvacs

    Kicsit off, ellenpontozásnak. Húgom szült a múlt héten. Csak néhány mondatban összefoglalva a lényeget: gyönyörűen tágult, közben alig-alig voltak valami fájásféleségei, ő nem is tudta, hogy biztosan fog-e szülni. 11kor bekísérte a dokija a szülőszobára, mert ő viszont biztos volt benne. Fél 12kor burkot repesztettek. Még mindig alig érzett valami fájásfélét. Kb. háromnegyedkor aztán lecsapott a ménkű, beindultak a fájások. 12 órára megszületett a bébi. Nem vicc! Negyed óra alatt letudta hugi a rendes fájásokat és a kitolási szakaszt. Ha nem ő mondja el, azt hiszem, ilyen nincs, ez csak poénkodás. De van.

    És ami miatt ez ide tartozik, renege, és amiért nagyon is bíztatnálak:

    huginak ez a második szülése volt.

    Az elsőnél szintén kb. 11kor került be a szülőszobára, de este 9kor szült, végigkínlódott minden elképzelhetőt, piszkálták minden lehetségessel, óra hosszat tart a kitolás, épp csak a császár hiányzott a képből...

    Tehát VAN problémamentes, vidám szülés a macerás után :)))

  • 2007.02.12 11:38:44renege

    Köszönöm mindenkinek a dícsérő szavakat. Én is el vagyok ájulva a gyerekemtől, de ezt senkinek nem merem elárulni :))))).



    kovvacs, gratulálok a húgodnak. Azt hiszem, álmaimban én is valami hasonló szülést képzeltem el :). A mi csaladunkban ugyanis volt hasonlóan gyors és könnyű szülés. Bár anyukámnak nem. Neki is mind a három szülésénél volt valami extra. Engem konkrétan kétszer indítottak meg, mire hajlandó voltam megszületni. Nekem elsőre nem jött össze az álmaim szülése. A másodikhoz azt hiszem úgy állok majd hozzá, hogy lesz, ahogy lesz. Ha sikerül könnyűre, akkor örülök, de ha császár lesz belőle, szerintem, nem fog nagyon megviselni. Azt hiszem, az a szerencsém, hogy képes vagyok vakon bízni az orvosomban, és eddig még nem adott okot, hogy ne bízzak benne.

  • 2007.02.12 11:45:04babó

    nekem is császár volt, de nem volt rémisztő élmény.



    igaz, nekem meg sem indult a szülés, úgy műtöttek, de az érzéstelenítést úgy adták be, hogy a műtőasztalon ülve át kellett ölelnem egy kedves asszisztensnőt, és úgy görbíteni. jól esett, másrészt tudott irányítani hogyan tartsam magam, nem is volt gond.



    maga a műtét inkább vicces, olyan volt, mintha kenyeret dagasztanának a hasamban, de egyáltalán nem fájt.



    én is paráztam előtte, de amikor beért a párom olyan kréta fehéren, ahogy még soha nem láttam, teljesen megnyugodtam :)))

  • 2007.02.12 11:49:31napos oldal

    A férjem ismerőse fájás nélkül szült, a férje orvos, azt mondta, igen ritkán van ilyen.

  • 2007.02.12 11:59:06renege

    A mi családunk férfi tagjai képesek egy sima vérvételtől vagy egy foghúzástól padlót fogni. Apukámnál csak úgy szoktak komolyabb fogászati beavatkozást véghezvinni, hogy rögtön hívnak egy belgyógyászt is :))))). És már a meséktől mindenki elgyengül... Ehhez képest hősnek éreztem magam, hogy altatás nélkül bírtam a műtétet.



  • 2007.02.12 12:37:04bebike

    Én is a császárosok csapatát erősítem. Pedig nagyon paráztam tőle kb a 5. 6. hónapig aztán kivertem a fejemből. És mégis az lett. (bár nővérként ez szerintem jogos pont lenne ,az ember lejátsza fejben ezerszer). Engem elaltattak, nem is kérdeztem azóta se miért de én tuti kértem volna ,ha nem mondja a dokim.

    Nálunk elég hamar ment minden ,ha nem számítom a délelőtt megindult derékfájást, de a 9. hónapban én ezen nem csodálkoztam, mivel jóformán már rendesen aludni sem tudtam. Este 11kor érkeztünk a klinikára (1 ujjnyi tágasággal) és éjfélkor már a szülőszobán voltunk 3 ujjnyival és burokrepesztés után (esküszöm az volt a legjobb utána akár lefutottam volna a maratont is ha lehetett volna:)

    Lassan beindult a dolog olyan 2-3 felé oxitocin, meg infuzió. Rohamosan sikerült néhány tolófájás szerüt is összehozni, csak sajnos 5 óra felé ,még mindig a hinta palinta dolognál tartott a kisfiam és a dokim jobbnak látta, hogy császározzunk. Én kb félálomban és félholtan mondtam OK. Még emlékszem amikor feküdtem és kérdezték , hány a kilóm én elrebegtem és snitt.5 óra 50 perckor megszületett Bendegúz 3970grammal és 62 centivel. Ébredés fiú ,lány , szeme? (ugyanis apukám betegsége glaukóma esetleg örökölhető),majd megint alvás. Délelőtt és délután felhozták az örzőbe és én csak gyönyörködtem benne.Hozzátenném még, hogy kedden mentünk be behívták az orvosom, aki bennt volt velem szinte végig a szülőszobán ,majd szerdán hajnalban császározott és utána dolgozott, majd szerda éjjel ügyeletes volt és jött esti vizitre és mondta, hogy csak jobb volt a császár ezzel a súlyú gyerekkel szenvedtünk volna. Tehát neki is kijárt a jóból velem, mivel így dupla műszakot vitt miattunk.

    Végig megbíztam benne és bár nem szerettem volna császárt, most itt vagyunk egészségesen és épen és várjuk a következő mikor jön, hátha ő kibújik.

    Ja Benyó azóta sem kapkod el semmit, elég nyugis gyerek, mondom is neki mindig ,hohy nem akart kibújni azon a pici luksin, mert nem lett volna kényelmes neki.

  • 2007.02.12 14:36:00fecske

    Nahát, nekem is ismerős volt a történet, én is a Barossban szültem császárral. Az epidurál simán ment, és a többi is, ráadásul engem átvitt a műtős fiú (nagyon jól esett, olyan erős karjai voltak!), csak a babát nem tudtam mé megorrozni sem, ami nagyon hiányzott. Jó volt újra átélni a történteket, mert májusban egy hasonlóra számítok, megint a Barossba megyek a második babával. Nekem megnyugtató, hogy ott a felszereltség miatt biztonságban érezhetem magunkat, még akkor is, ha a vajúdást másképp is el tudnám képzelni, mint ahogy ott engedik.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta