SZÜLŐSÉG

Betiltották az anyák napját

2007. február 8., csütörtök 14:12

Betiltották az anyák napját egy brit általános iskolában, hogy ne okozzon az ünneplés fájdalmat azoknak a nebulóknak, akik anyjuk nélkül élnek.


Az igazgatónő nem engedi, hogy köszönő kártyákat készítsenek a gyerekek anyjuknak, és azzal érvel, hogy a 357 tanuló 5 százalékának egyáltalán nincs, vagy csak alig van kapcsolata az anyjával.

A szülők a "tapintat őrületének" minősítették az igazgatónő döntését. "A gyerekek 95 százaléka így megfosztódik egy hagyománytól" - fakadt ki egy anya a Mirror című brit lapnak.

A brit Anyák Szervezetének szóvivője szerint minden gyermeket buzdítani kellene anyák napi kártyák készítésére, hogy köszönetet mondjanak a róluk gondoskodóknak, aki lehet nagynéni, vagy nevelőanya is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.08 20:57:14Brumibaby

    Bosc, tördelés nélkül ez eléggé zavaros lett.

  • 2007.02.08 21:19:28Dexter68

    atha! Monnyuk a Ti esetetekben sem az anyáknapja intézményével volt a gond, hanem az agyatlan, érzéketlen tanerővel.



    És van abban is valami, hogy némely tanerő képes hihetetlen stresszes ámokfutást csinálni az ünnepekből. És ott sem az ünneppel van a baj.

  • 2007.02.08 21:23:47Nyuli

    Részemről nem hiszek a stresszmentes gyereknevelésben. Ne értsetek félre, nem ragaszkodom a stresszhez, nem gondolom, hogy kell feleslegesen kitenni a gyereket, de megóvni sem szabad mindntől.

    Szerintem egy jó pedagógus kezében az oviban és a kisiskolában is fontos feladata van a szerepléseknek. A rákészülésnek, az ajándékgyártásnak és a verstanulásnak. És igen, nem minden gyerek áll ki szívesen, de az felismerhető ki az akinek csak egy kis bíztatás kell és ki az aki nem "képes/alkalmas" , több időre van szüksége. Sokat segíthet a közösség is.

    Valszeg nekünk nagy szerencsénk van pedagógus fronton.

  • 2007.02.08 21:34:35Brumibaby

    eszter, Vekerdyt én is nagyon szeretem. Nálunk nincs Waldorf ovi/iskola, de szerencsére a filozófiát már kezdik a hagyományos oktatási modellekben is elfogadni.

  • 2007.02.08 21:43:07eszter

    Brumibaby, igen, én is hallottam, hogy a minisztérium részéről nagy a presszió, hogy a tanterv is ez alapján épülgessen. Kell hozzá egy jó pedagógus, aki érti is, hgoy mire föl a reform, nem csak bosszankodik, hogy miért nem csinálhatja, ahogy eddig.

  • 2007.02.08 21:46:44a:a

    eszter: off, szakmai kérdés: azt hallottam, hogy nagy láz esetén a panadol után két órával adható nurofen.,

    igaz ez? ha igaz, működik ez nurofen - germicid párossal is?

  • 2007.02.08 21:53:18eszter

    adhatod. A Panadol paracetamol, a Nurofen pedig ibuprofen. más hatóanyag. Nurofen, germicid is jó.



    Amúgy nyomd a víz alá gyorsan. Kezd a lázas hőmérsékletű vízzel tusolni apránként hozzáadva a hideget, nem kell jég hidegig, csak langyos vizet csurgass rá pár percig, amíg érzed, hogy a bőre lehűlt. Valszeg nem teccik neki, de a leghatásosabb, leggyorsabb, legártalmatlanabb.

  • 2007.02.08 21:54:53Dexter68

    Szerepelni kell, csak nem mindegy, hogy a tanerő kedvet csinál hozzá, vagy elveszi azt.



    A két nagyobbik az első három osztályt Waldorfban járta. Máig nem sikerült ledolgozni a hátrányukat.

    Negyedikben átkerültek a hagyományos tanrendű osztályba, az iskola nem oldotta meg az átmenetet, és csak néztek, mint Rozi a moziban.

  • 2007.02.08 21:58:33eszter

    Dexter68. Tényleg 3.ban van egy kis hátrányuk, mert nem olyan ütemben halad a tanterv. Ekkor veszik ki a legtöbben a gyerekeket, mert megijednek, aztán egy 5.es Waldorfos tudása messze meghaladja az állami iskolások lexikális tudását. Szerencsére az 1930as évektől elég hosszútávúak tudtak lenni az utánkövetéses vizsgálatok, és nagyon megnyugtatóak.

  • 2007.02.08 21:58:44Ugyanazanő

    Vekerdy véleménye az a gyerekkori szereplésről, hogy felesleges. Nem kell szerepelnie a gyereknek. Azt hiszem a Nők Lapjában írta, talán a nyár folyamán.

    De mindegy. Nem vagyok tök ellene, csak szerintem a felesleges stressztől érdemes védeni a gyereket, és ez nem túlóvás szerintem.

  • 2007.02.08 22:01:20eszter

    sztem is a gyerek szerepel eleget, ahogy igényli. Van olyan, aki folyamatosan produkálja magát, és pl. itt a férjem, akinek meg pont az állami iskola/óvóda "normál stresszét" nem sikerült feldolgoznia.

  • 2007.02.08 22:04:10Dexter68

    a:a az offhoz:

    A középsőmnek (13) most volt nagyon makacs 39,7-es láza, nem mozdult, míg az ügyeletes orvos azt nem mondta, hogy 28 fokos vízben fél óra. Ez működött.

    A kicsi (2), amikor lázas volt, hidegvizes borogatást kapott tokától bokáig. A kádból kiugrott volna.

  • 2007.02.08 22:05:57a:a

    eszter: köszi. Most alszik, egész nap nem aludt, kivan, most 38,3 körül járunk. 8-kor kapott nurofent.

    39-ig hagyjam, vagy mikor kellene elkezdeni hűteni?

    Bocs az off miatt, de nagyon aggódom.

  • 2007.02.08 22:07:03Dexter68

    eszter: jó lett volna, de a drága jó iskolánkban harmadikig volt csak ilyen jellegű képzés.

  • 2007.02.08 22:08:45a:a

    Dexter68: Neked is kösz!
    ugyanazanő: a muszáj biztosan nem gond, de én pl. odavoltam, hogy szerepelhessek. Imádtam verset/mesét mondani, fellépni, bábozni stb. Mára ez elmúlt...

  • 2007.02.08 22:09:51Leona

    Mi is kacérkodtunk a Waldorf gondolatával, igaz, egyelőre csak ovinál tartunk. Végül épp ettől (lásd Dexter) félve vetettük el: hogy mi van ha vmi miatt váltani kell (anyagi okok, költözés, bármi egyéb). Vagy elég az is, hogy egyetemből nincs Waldorf. Én úgy érzem, ahhoz, hogy sikerrel vettem a BME-t, kellett a poroszos oktatási stílus - előtte.

  • 2007.02.08 22:10:10Brumibaby

    Épeszű pedagógus meg szülő tudják, hogy kivel mit lehet/kell megtenni. Mi hagyományos oviba járunk, én fiam az első évben (alig múlt 3)sírógörcsöt kapott a szerepléstől, ezért eldöntöttük az óvónénivel, hogy nem kell szerepelnie. A következő évben már szívesen szerepelt, és most is örül neki. Nekik ez változatosság, érdekes, a lányom imád szépen felöltözni ünneplőbe, és semmi stressz vgy kényszer.



    Történet: az oviban vmi óvónő-kongresszus volt, óvónénink mesélt valami süniről a bemutató foglalkozáson, aki tolja maga előtt a nagy piros almát. Volt egy süni papírból és egy igazi, gyönyörű nagy piros alma, óvónéni ezeket toszogatta az asztalon. A nagy áhítat közepén az én 3 éves fiam odament és keresztülhúzta a dramaturgiát, egyszerűen megette a süni elől az almát az óvónő-kongresszus legnagyobb gyönyörűségére.

  • 2007.02.08 22:15:03lencsilany

    Én a mai napig elénekelem az anyukámnak az Orgona ágát minden anyák napján és ugyanazt érzem, mint az oviban az anyák napi előadáson:) Mondjuk én nagyon szerettem szerepelni...

  • 2007.02.08 22:16:10Apuka

    Nem az Anyák Napját kellene tiltani, hanem az Apák Napját bevezetni.

  • 2007.02.08 22:16:22eszter

    Leona, én is kiválóan elvoltam a porosz rendszerbe. Imádtam iskolába járni, még egyetemre is. Komolyan. Ilyen típus vagyok. Amúgy baromi fontos, hogy a szülő magabiztos legyen a döntésében. Egy gyereknek csakis állami oktatási keretek között szabad tanulnia, ha szülő állandó félszben él attól, hogy nem jó neki, ahova jár. Ezt ha nem közli a gyerekkel is bőven a legnagyobb buktató. És ez főleg igaz az alternatív pedagógiára. Érdemes a szent meggyőződés útjn haladni, akkor lehet a legtöbbet segíteni a gyereknek.

  • 2007.02.08 22:17:44Apuka

    Egyébként létezik, csak még nem intézményesült.

  • 2007.02.08 22:18:40eszter

    lencsilány, mi is szerenádozunk anyukámnak, és nagyon élvezzük.sztem ő is.

    off: lányom beceneve itthon Lencsi, Lencsilány, Lencsibaba (azért leginkább a nevén szólítjuk:Lea)

  • 2007.02.08 22:19:41eszter

    Apuka, hát persze, éljenek az apukák! Főleg az ilyen porontyozó mamalelkűek!

  • 2007.02.08 22:20:46lencsilany

    Én (már nem is olyan kis) barátaim révén közelebbről ismerem a fóti Waldorf iskolát és nagyon tetszik, amit ott láttam, látok. Egy-egy nyílt napon, ünnepen stb. elfogott az az érzés, ha újra kezdhetném, szívesen járnék ilyen jellegű iskolába, és lehet, hogy a gyereke(i)met is oda fogom járatni.

  • 2007.02.08 22:22:45Leona

    Apuka: nálunk a bölcsiben csak! apák napja volt. Szóval én még hivatalosan nem voltam köszöntve, apa igen.
    Eszter: én egyáltalán nem vagyok biztos a döntésemben, csak úgy vagyok vele, hogy ha neki nem jön be, még mindig változtathatunk. A legrosszabb esetben is csak veszítünk egy évet. Na bumm. Tovább lesz a szárnyaim alatt.

  • 2007.02.08 22:23:32lencsilany

    off: eszter:), én is azért választottam ezt a nevet, mert kislány koromban így becéztek anyukámék, és a mai napig nagyon szeretem azt a dalt, már én is énekelem a kislányomnak:)

  • 2007.02.08 22:34:52kaposztalepke

    Hát, én sem vagyok meggyőzve arról, hogy az anyák napja "nemmegünneplése" a megoldás. Biztosan van valaki, akinek köszönetet mondhat, valaki neveli, valaki van az életében azokra a "feladatokra", amiket szerencsés esetben az anya lát el. Számára ezért persze más lesz, de csak a megcélzott személy más, az érzés, a szeretet, a hála, a gondoskodás megköszönése ugyanúgy része lehet az Ő életének is.



    És ha speciel véletlenül még nem is nőnemű a személy, hanem az édesapja, vagy bármi, az sem feltétlen lenne baj. Hiszen az ő életében az apa egyben az anya is, ő látja el az esti vacsikészítést, mesélést, mindent; ugyanazokkal a gondolatokkal miért ne köszönhetné meg akár neki is. De tényleg akár nagymamának, keresztanyának, akihez úgy kötődik a gyerkőc. Persze nem lesz számára egy anyák napja ugyanolyan soha többé, mint a többi gyereknek, de nem vagyok benne biztos, hogy a "semmi" az jobb, mint egy saját életére formált "valami". Tudom, hogy a gyerekeknél a "másság" nagyon kritikus dolog, de valamilyen módon ha már muszáj, akkor inkább úgy kell formálni, hogy szerves része maradhasson annak az életnek, amely a közösséggel jár.



    Persze hálistennek ez közel sem ugyanaz a kategória, de nekem is volt olyan, 12-13 éves korom körül, hogy Anyu kórházban volt anyák napja környékén heteket. Az ünnepségre a nagymamám jött el, sőt a nagypapám is elkísérte, Ő volt az egyetlen férfi ott, de nagymama is csak az én nagymamám volt, mindenki másnak az anyukája jött el. De senki nem viselkedett furcsán, senki nem tett megjegyzést, mindenki természetesnek tartotta, hogy ez így alakult éppen, és én nagyon szívesen énekeltem nekik is. Anyukámnak meg otthon az öcsémmel kazettára mondtuk a verseinket amiket az ünnepségeken mi mondtunk, elénekeltük a dalokat, és azon kívül, hogy élőben a kórházban is megtettük, ezt a kazit otthagytuk walkmannal neki.



    Azért nyilván egészen más, amikor a tragédia közel van az ünnepséghez, mint ahogy atha írta. A szülő halálát feldolgozni felnőttként is, de főleg gyerekként lehetetlen, idővel talán megtanulja kezelni, de idő mindenképp kell. Szóval kötelezően szerepeltetni azt, aki nemrég vesztette el az anyját, no az azért szerintem nem normális:(



    Úgy általában a szerepléssel kapcsolatban: szerintem nincsen semmi baj az óvodás stb szereplésekkel, csak ésszel és nem erőltetve kell csinálni. Aki jobban szereti produkálni magát, annak lehet több szerepet, feladatot adni, aki kevésbé, az lassabban, dolgozhat a háttérben (pl nem kell rögtön szöveget mondania, tarthatja ő a díszlet karton fát, vagy házat, akár először nem is kell látszódnia, ha nagyon zavarja). Vagy lehet "kis technikus", kezelheti a magnót, kapcsolhatja a villanyt. Szerintem a közös szereplések, mese eljátszások, stb igenis fontosak, és temperamentumtól függően minden gyerek kaphat belőle részt, és nem kell feltétlen rögtön mélyvízbe dobni, de kihagyni sem mindenből, mert akkor egyre jobban kirekesztődik. De egész csoportokat, meg az összes ovist megfosztani az előadásoktól, az örömteli lelkiismeretes felkészülésektől, stb azért mert a gyerekek egy része félősebb...igenis azt gondolom, hogy az ilyen felkészülésekből sokat lehet tapasztalni, tanulni a későbiekre. Szervezést, idő tervezést, készülést, kitartó gyakorlást, alkalomra való készülést, másoknak örömszerzést...de tény, hogy nem szabad mindegyik gyereket pl. erőszakosan kilökni szavalni, az egyéniségüket figyelembe kell venni.



    Viszont a stresszmentes nevelésben, illetve a hosszútávú hasznában sajnos én sem hiszek, főleg mióta családban látom az esetleges hatásait. Előbb-utóbb mindenképp találkozik a gyerek olyan dolgokkal, ami problémás. És ha az ezekkel járó feszültségeket, problémákat szép fokozatosan kicsikben, életkorának megfelelően nem kapja mindig meg és nem tanulja meg kezelni, akkor egyszerre fognak nagyobb korban a nagyobb feszültségek rázúdulni, amivel nem fog tudni mit kezdeni. A feszültségek feloldása, problémák, stresszes helyzetek megoldása és lekezelése olyan képesség, ami gyakorlattal kialakulhat, és minél többet csinálja, annál jobban erősödik az önbizalom, hiszen "mindig féltem, de mégis már többször meg tudtam tenni, sikerülni fog most is" alapon..Az óvodásnak ki kell állnia verset mondani, az iskolásnak táblánál felelni, középsuli végén érettségi vizsgán mindenki előtt beszámolni, felnőttként prezentációt tartani...ha kihagyjuk az elejét, később sokkal nehezebb lesz rögtön a nagyobb feladatba beleesni gyakorlat, tapasztalat és az ezek során megerősödött önbizalom nélkül. Ami ehhez kell, az valóban a jó pedagógus, hogy tényleg önbizalom alakuljon ki a sikeres akciókból, és ne a teljes bénultság a kudarcokból. Így mindig a feldolgozható, életkrnak és egyéniségnek megfelelő mértékű feladatok, stresszes helyzetek szükségesek. Nyilván én sem úgy értem, hogy "tanulja már meg a gyerek, hogy sz*r az élet", aztán zakkanjon bele, de a saját szintjéhez megfelelő feszültségekkel nyugodtan találkozhat. Gyakorlatilag ez zajlik akkor is, amikor nem vehet el bármit a játszótéren a másik gyerektől, nem kap meg mindent a boltban, stb. Ezeket is megtanulja lekezelni. Ha mindig mindent megkap kisgyerekként, későb b ugyancsak problémái lesznek.

    Szóval az oylan óvás, ami olyan kis "semmi olyan ne érje, ami rosszul eshet" módon távoltartja a rizikós helyzetektől a gyerkőcöt, szerintem nem hasznos.

  • 2007.02.08 22:45:03eszter

    kaposztalepke, így igaz, sajnos az is tévhit pl a Waldorffal kapcsolatban, hogy stresszmentes nevelést ad. Nem erről szól, nem ettől más. Igaz, hogy nem az jelenti a stresszt, hogy egyest kap-e vagy sem, de ugyan úgy felnő, ugyan úgy feladatokat kap. Sőt: az élet feladatait.



    Szerintem is gáz a széltől is óvott gyerek, de amit pl az én gyerekeimen látok: minél nagyobb lelki biztonságban érzik magukat, minél tovább annál könnyeben veszik a stressz okozta akadályokat. Ők útálnak bármilyen produkciót végrehajtani, és a családot tökre idegesítette, hogy miért nem mondja már a versek 70 ember előtt, stb. Mi meg nem erőltettük. A hasonlítás alapja, az unokatesó bezzeg semmi gátlással nem rendelkezett. Mára akkorát fordult a kocka, hogy nem győznek pislogni. nem állnak ki verset mondani, de míg uncsitesó elég frusztrált, kicsit problémás gyerekké nődögélt, addig a lánykáim olyan szép határozottan tudnak egy-egy dolgot megoldani társaságban, boltban, itt-ott, hogy marha büszke vagyok rájuk.

  • 2007.02.08 22:45:46kaposztalepke

    jajj, de szeretném megtanulni negyedannyiban elmondani amiket gondolok a litániák helyett...bocsiii:(

  • 2007.02.08 22:58:54kaposztalepke

    eszter: igen, azt hiszem tényleg nem kategorizálás kérdése, hanem "normális" pedagógusok és gondolkodás kérdése.



    egyébként az én 3éves fiam sem az a produkálós típus (én bezzeg kétévesen felállítva az étteremben az asztal közepére a 30 fős társaságnak nagy lelkesen énekeltem)..a kissrác teljesen más, és én imádom ezért:) Játszón nagy vagánynak néz ki, rohan, tesz-vesz, néha vadulósnak látszik, de ugyanakkor érzékeny, csak nem látszik rajta, magábanyelős típus, mint az apja...és azért nagyon igyekszik megfelelni. És nem lehet rávenni (nem is akarom, nem is hagyom hogy nógassák), hogy parancsra verset mondjon, énekeljen..úgy látszik rajta néha, mintha nem is tudna...pedig szív magába mint egy szivacs, amikor nem figyelünk oda sokszor magában énekel, mondja a meséket, és csak lesek, hogy az összeset teljesen korrektül tudja. És nagyon ritkán ha én éneklek énekel velem, de ritkán, és csak ha Ő akarja, nemlehet megfűzni. Nem baj:) Egyébként mindent aránylag "későn" csinált mindig, de akkor rögtön nagyon profin. Nem ült korán, de akkor utána rögtön egész nap már ült és állt, nem járt korán, de akkor rögtön tökstabilan szinte szaladt, kis első lépés meg bukdácsolós izét én nem is láttam nála...2 éves kora után kezdett beszélni, de akkor rögtön 3-4 szavas mondatokban...már meg sem lep, hogy 3 évesen neccesen állunka szobatisztasággal..



    és azért be kell valljam örülök neki hogy csak szeptembertől veszik fel oviba (ha felveszik egyáltalán, hogy kicsivel itthon vagyok), mert azért igenis féltem, hogy nehogy brutálisan letörjék, mert totál nem látszik rajta, de nagyon szívére vesz dolgokat, és tényleg a kifelé dac meg hasonlók mellett nagyon-nagyon igyekszik megfelelni



    honnan lehet megtudni, hogy ilyen waldorf-ovik/sulik hol vannak? és valami konkrétabb pontosabb rszletes leírás a rendszerükről?

  • 2007.02.08 23:19:59Anyatünde

    Eszter,

    én is kérdeznék ezt-azt Waldorf-ovikról, de nem most. Fő a túrógombóc, 2 adag ruha teregetni, meg egy halom hajtogatni való, apának meg minden hirtelen mozdulatra görcsbe áll valamelyik hátizma, már napok óta toszogatom, h. menjen dokihoz, eddig hiába... Ja, 2 nagyobb már 2 hete otthon, azért vagyok rendszeresen ilyen rohadtul elúszva...



    Káposztalepke, érdekes, amiket írsz a nagyobbik gyerekedről, az enyém dettó ugyanez volt, és még a mai napig is. Amíg az ő kis fejében be nem kattan, h. mit hogyan, vért izzadhatok vele, h. "megtanítsam" (pl. öltözés...).

  • 2007.02.08 23:30:24lencsilany

    Anyatünde, imádom a túrógombócot, küldenél egy kicsit:D?

  • 2007.02.09 00:01:45Leona

    Káposztalepke, legegyszerűbb a neten rákeresni (én a google-ra szavazok). Sajnos most nincs időm, hogy magam is rákeressek (elvileg éppen dolgozom...), de amikor ovit kerestünk, nagyon jó anyagokat találtam a neten, igaz inkább iskolákhoz. De az oviknak is volt minimum telefonszáma, onnan meg már csak pár gombnyomás az információ.

    Azért szerintem ne keseredj el, ha a Waldorf nem jönne össze, vannak jó óvónénik normál ovikban is. Érdemes annak is utána nézni, ha lehet beszélni velük, rákérdezni, hogyan kezelik a gyerekedhez hasonló ifjakat.

    Sok szerencsét!

  • 2007.02.09 07:44:48Dexter68

    Nekem nem hiányzik az Apák napja... Esetleges megoldás lehet egy Szülők napja, vagy ilyesmi.

  • 2007.02.09 08:11:23Anyatünde

    lencsi! Hová küldjem, úgyis kicsit sok lett...;-)))

  • 2007.02.09 08:33:30eszter

    Anyatünde! Szegedre! Hidegen is jó!

  • 2007.02.09 08:40:20szanna

    Az Anyák napja közösségben nekem sose volt kedves, boldog élmény. Köszönhetően az első óvónéninknek. A fiamnak hihetetlen jó memóriája van, könnyen tanul, gyönyörűen hangsúlyozva szaval, de utál szerepelni. A csasztuska költésben is tahetséges, eme képességét kihasználva érte el, hogy soha többé ne kelljen az óviban szerepelnie.

    Hiába kérlelte az óvónénit hogy ne kelljen szerepelnie, megkapta az egyik fontos vers leghosszabb részét. Megtanulta, minden próbán gyönyörűen elszavalta. Gyanús volt, hogy megkért ne menjek el az ünnepségre (emiatt, tudom, hogy 3,5 évesen tudatosan tette, amit tett!), de hogy tehettem volna ilyet, mit gondoltak volna RÓLAM a többiek, ha nem megyek el (önző barom vagyok azóta is).

    Elindult az ünnepség, meghatódott mamák stb. Egészen addig, amíg a fiam és a legjobb barátja kerültek sorra. Elkezdték a versüket, csak épp kicserélték a rímeket... Az általuk ismert legcsúnyább szavakra. Égtem, mint a Reichtstag. Oda lett az ünnepi hangulat, a jelenlévők egy része (a gyerekek és jónéhány anyuka + a jelenlévő apukák) röhögtek, az óvónéni pánikolt és megpróbálta a srácokba folytani a szót. Szinte kergette őket, ők meg csak azért is végigmondták a "költeményüket".

    A másik srác anyukája a mai napig nem beszél velem, a fiát másik suliba íratta, hogy a káros hatásunktól megvédje. Én azóta, ha a fiam kéri nem megyek el Anyák napi ünnepségre. A többi óvónénit (merthogy óvit kellett váltanunk) és a tanítónénit előre figyelmeztettem, elmeséltem a sztorinkat. A vérmérsékletükön múlott, hogy hagyták, hogy ne kellejen szerepelnie, vagy erőszakoskodtak, de azt mindig megemlegették, mert a fiam visszavágott. Azóta se lett konformista. :)

    Ma már nevetek az egészen, tudom, hogy a szeretete nem attól függ, hogy szerepel-e nyílvánosan. Azt sajnálom, hogy nem szeret szerepelni, mert tehetséges, jó előadóművész lehetne.

  • 2007.02.09 09:08:45Anyatünde

    Szanna: jájjj... Óvónőnek úgy kell, szerintem. ilyen átköltéseket a két nagygyerekem is csinál időnként. (Ünnepségen eddig még nem...) Sejtésem szerint ez náluk mintha pszihés kifáradást jelezne. Mármint amikor rákattannak a "kakibeszédre".



    eszter: Jó, cserébe capuccino tejhabbal, fahéjjal Újpestre????

  • 2007.02.09 09:50:57jidele

    Szanna, ez nagyon ott van:) Gondolom, ott és akkor iszonyú lehetett-de sztem nem rossz, ha egy gyerek ilyen "kreatívan" oldja a frusztrációit:D Úgy értem bőghetett volna hetekig...és hogy meg akart ettől kímélni téged...édes:)

  • 2007.02.09 10:01:29Kékfelhő

    az én fiam az első óvodai anyák napját végigbőgte, mert utálja a gombos inget, én meg véletlen azt vittem neki reggel, az óvónénik meg ráadták. Mondjuk, én rontottam el a dolgot, de azért kicsit keserű volt, mert olyan lelkesen készült az ünnepségre, megtanult egy halom verset, ő volt az első a bevonuló gyerekek között -- és végigbőgte az egészet :(

  • 2007.02.09 10:32:41kiseszter

    Anyukámék évek óta Apák Napjáznak az oviban valamikor nyár elején. Játékos vetélkedő van kint az ovi kertjében, akadályfutás, meg ilyesmik. Apukák a gyerekükkel a többiek ellen. Anyukák szurkolnak. Mindig nagyon jól sikerül és többször volt már, hogy minden (ez kb. 45!) apuka részt vett. Vasárnapiak, fontos managerek, lámpalázasak, mind... pedig verselniük is kell, meg rajzolni nem csak labdát pattogtatni!

  • 2007.02.09 12:34:25lencsilany

    Anyatünde, mielőtt eszter elvinné előlem az összes túrógombócot, itt vagyok! És én is Újpesten lakom:)! És kapucsínót is tudok készíteni!

  • 2007.02.09 14:03:23akárki

    Egyszer volt a Váratlan utazás című sorozatban, hogy rendeztek egy Legjobb anya fogalmazásversenyt. A főszereplő kislányt kicsúfolták, hogy a nagynénjéről akart írni. Persze megnyerte a végén.
    Inkább egy ilyen ünnep lényegét kellene tanítani, a hálát a nevelők felé, akár vérszerintiek, akár nem. Csináljon kártyát az apukájának, nagyijának vagy a nevelőszülejének.

  • 2007.02.09 14:44:46saccc

    Kedves Anyatünde!

    A Waldorf óvodai programról az alábbi cím alatt egy elég részletes ismertetőt találsz, mindössze anyit kell még tenned, hogy a "Minősitett Tanterv OK" mezőre klikkelsz, azalatt majd Word-ben olvashatod.
    http://www.oki.hu/tanterv/elso.lap/30000997.htm

    Remélem segítettem

  • 2007.02.09 15:42:54Nyuli

    Vaj'h miért vész el folyton-folyvást a kommentem?

    Tisztára lemegy a kedvem sz írástól :(

  • 2007.02.09 17:27:44B-

    Engem mindig zavart, hogy az "Orgona ága"-jellegű ömlengések szinte sose vágtak egybe a saját érzelmeimmel. Parancsszóra, idegen szavakkal elmesélni, mennyire szeretek valakit... brrr... Ráadásul ezeknek a verseknek a nagyrészét férfiak írták, akik kiskorukban kicsit "szerelmesek" az anyjukba, míg a lányok viszonya sokkal összetettebb, rivalizálnak az anyjukkal ("én jobb felesége lennék apunak stb"). És a versekben sudár, fiatal anyukák szerepelnek, légiesek, tündérszerűek stb, a valóságban meg az anyukák egyre idősebbek, és nem mindig légiesek. (Egyszer olyan vers is elhangzott egy ünnepségen, amiben a kisfiú meglesi anyukáját, amint az a gőzölgő vízben fürdik... hát izé, nem igazán képezte le a mi anya-gyermek viszonyunkat

    :-)))



    Szóval nekem állandóan lelkifurdalásom volt, amiért én egyáltalán nem ismertem magamra ezekben a versekben. Ami pedig a hálát illeti ("megvarrtad a ruhácskámat, megfőzted az ebédkémet stb"), hát bevallom, én nem voltam emiatt hálás. Biztos önző voltam, de én akkor azt hittem, hogy ez így természetes, és csak nagyobb, érettebb koromban értettem meg, miért is kell hálásnak lennem.



    Viszont már felnőttként egy óvodai látogatáson majdnem sírva fakadtam, amikor az óvisok éneklős körjátékát néztem, olyan édesek voltak :-)) Magát a szerepeltetést nem ellenzem, persze nem erőltetéses alapon. De ne kelljen a gyerekeknek mások által megfogalmazott versekben elszavalni a szeretetüket, mert ez csak színjáték. Nekünk sokszor a kézzel készített kártyára is a tanítónéni diktálta, hogy mit kell írni, olyan szavakkal, amiket magamtól sosem mondtam volna anyunak. Persze az egész egy jó ragacsos, gyerek szájába nem való nyál lett :-( Viszont amikor Janikovszky-idézetekből állt a műsor, azt mi is nagyon élveztük. Ő tényleg eltalálta, hogy mit mondana egy gyerek, hogyan tudja a maga esetlen kölyökmódján, ügyetlenkedve elmondani, mit érez IGAZÁBÓL az anyja iránt (és nem hiszem, hogy ez az érzés bármiben alacsonyabbrendű lenne a versek jól fésült mondataiban megjelenő kötelező imádatnál és hálánál).



  • 2007.02.09 17:42:28lencsilany

    B-, én megvédeném az Orgona ágát, szerintem az épp nem ömlengős és idealizált anyakép sincs benne, csak jókívánság az édesanyánknak. Janikovszkyt én is nagyon szeretem:)

  • 2007.02.09 18:41:25B-

    Oké, lehet, hogy rossz példa volt. Annyira erős volt bennem az ellenállás az ilyen anyáknapi szerzemények ellen, hogy elfelejtettem az összes szövegét :-)

  • 2007.02.09 22:44:20Nyuli

    Káposztalepke, szívemből szóltál.



    (én meg mindig azt irigylem, hogy más mennyivel pontosabban, jobban kifejtve - hosszabban - képes leírni, amit gondolok. Nem is vagyok mindig biztos, hogy érthető-e amit gonodolok, hiszen csak néhány szó)

  • 2007.02.09 22:50:17Nyuli

    A Waldorf módszer nekem nagyon szimpatikus, de teljesn praktikus okokból (gyerekszállítás) nem tudtuk ilyen oviba/iskolába iratni.

    Eddig valahogy minden intézményben szerencsénk volt, fantasztikus pedagógusokkal találkoztunk.

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta