SZÜLŐSÉG

Hogyan kezeljük a hisztit?

2007. február 2., péntek 14:59

Klasszikus történet: apa és fia kettesben a bevásárlóközpontban. A gyerek édességet akar venni, az apa nem. A kisfiú mindent elkövet, hogy érvényesítse akaratát. Megahiszti földön fetrengéssel és termékdobálással. A vásárlók csúnyán néznek az apára és kíváncsian várják, hogy oldja meg a kényes szituációt.




Eső után köpönyeg.

Nézzük, hogyan kezeli anya a hisztit! Ezúton keresünk egy bátor jelentkezőt, aki hajlandó kipróbálni a módszert. Segítünk ügyvédet keresni, ha esetleg a pszichiátriára szállítanák a tesztelés közben.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.02.03 23:01:49kaposztalepke

    hát, itt édesség az van...3éves kissrácom a héten valahonnan szedte magának, hogy ő pedig palacsintatortát akar...soha nem csináltam...megígértem neki hétvégére..ma hegyekben sütöttem az almás palacsintát, feléből a torta, fele hagyományosan feltekergetve...az én seggemen már látszik, a gyerek meg sem kóstolta. Szerintem maga a szó tetszett inkább neki:)

  • 2007.02.03 23:06:49kovvacs

    :)))) Most nincs az az ög, hogy nekiälljak palacsintät sßtni, de ez akkor is tetszik

  • 2007.02.03 23:07:24kovvacs

    áááá... bijjentyűzetkiosztás

  • 2007.02.03 23:10:48kaposztalepke

    szintén off, de aranyos sztori volt, a beszorulásról jutott eszembe...hetedikesek voltunk, mellettem ült a padban egyik oszttársnőnk, hosszú szőke hajú értelmes, de sok szituban olyan csajosan kis bután viselkedő leányzó..óra végefelé halkan kezd pityeregni mellettem. kérdezem mi a baj, nem mondja meg, csak szipog..kicsöngetnek, odajön a tanárnő, mert már neki is feltűnt, hogy pityereg a lány..kérdezi mi a baj. Erre felemeli a karját, csuklóján ott billeg a háromszögű vonalzó, beledugta a kezét, és nem bírta kihúzni, és az erőltetéstől már be is dagadt, még kevésbé ment. A tanárnő felsóhajt, "jajj, csak ennyi, semmi baj, letörjük"..na, a csaj zokogva csuklott össze a padlón, hogy Ő nem akarja, hogy eltörjék a kezét...drága:)

    Mellesleg Ő volt az is, aki 8évesen a piros tollát sikeresen addig rágta matekórán, hogy kiszívta, és totál drakulás lett a fél arca, majd fantasztikus rábeszélőképességének köszönhetően gimiben 15évesen rádumált (engem, aki mindig jógyerek voltam és nagyon igyekeztem megfelelni!:)) ), hogy töriórán (pedig a töritanárnő kimondottan pikkelt ránk) fonjam be egy tincsét..gyönyörű dús derékig érő szőke haja volt mindig..nem tudom hogy dumált meg, de az utolsó 2 cm-nél lebuktunk, a magatartásjegyünk bánta, nomeg hetekig rajtunk témázott a fél tanári kar, kész röhej volt:)



    Na, most ezeknek semmihez semmi köze nem volt, úgyhogy sikeres voltam asszem..

  • 2007.02.03 23:17:04Anyatünde

    Kisvacak, Okoska; még gyerekeim születése előtt volt hasonló élményem egy rokon kissráccal: halk és határozott fellépéssel kezelni tudtam az amúgy nyakig a dackorszakban lévő kiscsákót (kb. 2 éves volt, ha jól emlékszem). Mélységesen megelégedve gondolatban vállon is veregettem magam. Még - be kell valljam - olyan gondolatom is volt, h. az anyukája biztos nem elég határozott, amikor kölkec elkezd hisztizni, ellenkezni. (A kissrác azóta remek, kiegyensúlyozott 10 éves fiatalemberré cseperedett, szóval kitartás, sorstársaim!!!;-)) )

    Aztán megszülettek az enyémek, és időről-időre sz@rnak az én elszánt fellépésemre. A legnagyobbnál egyszerűen nem is volt olyan, h. "kezdődik a dackorszak", ő már 10-12 hónaposan is meglehetősen öntörvényű kisbaba volt, ugyanakkor abszolút nem agresszív és végtelenül szelíd. Ez elég furcsán hangzik de tényleg így volt. És folyamatosan nehezedett vele. Kb 4.5-5 éves korától érzem, hogy most már egyre könnyebb. Mostanában (6.5 éves) viszont meg mintha már a kiskamaszos idétlenség, időnként szemtelenség előszelei jönnének...

    Most Karácsony előtt egyébként szépen feltörölte egy Siesta outlet bolt kövezetét (fetrengett magyarán) míg a húgának cipőt keresgéltünk. Én is nagyon utáltam gyerekkoromban vásárolni, szóval megértettem, meg már nagyon akart volna menni a cipőbolt szomszédságában található állatfelszerelés-boltba megnézni élőben a cicabútorokat (ui. addig csak reklámújságban látott olyat, és nagyon érdekelte).

    Amúgy nálam nagyon bejön dacoskodás, hiszti esetén, ha először megpróbálom a szeretetemet éreztetni a gyerekkel, és utána fogok hozzá a - szorosabb értelemben vett - fegyelmezéshez. Persze sokszor nekem se sikerül rögtön annyira lehiggadni, h. ezt megtegyem. Kislányommal nehéz, mert ő nagyon szereti, ha ilyenkor ölbe veszem, de azért még bömböl egy darabig. Tátott szájjal, 120 decibellel. Ettől meg én kicsit megint becsavarodok, aztán akkor, ha gyorsan meg nem nyugszom megint, hát megette a fene a gyerek megnyugtatását.

    Amúgy a gyerekeim születése előtt én is "fát a hátamon" típusnak ismertem magamat. De azóta... hát nem mindig. Különösen, ha permanens a nemalvás... illetve igyekszem, nagyon sokszor sikerül is higgadtnak maradni, de korántsem mindig.

  • 2007.02.03 23:17:56kovvacs

    :))))))))))))))))) és főleg a kartörés, az csillagosötös, viszont mint egyes, aki képes volt órán hajat fonni, na az meg így kétcsillagos ötös. Mer ha én csinálom, az karó, az nem ér, mer nekem mindig valami különlegeset kellett művelnem ugyebár :P

  • 2007.02.03 23:19:21kovvacs

    ja és ha már ennyire off, sose felejtem el első napomat a gimiben - melltartóban. A mögöttem ülő srác az egész napját azzal töltötte, hogy megpróbálta a blúzomon keresztül elkapni, elhúzni, és elengedni, hogy visszapattanjon, mint egy csúzli... ehh!

  • 2007.02.03 23:21:07Anyatünde

    káposztalepke: :-)))))))

  • 2007.02.03 23:32:15laili

    kowacs: nekem az est fénypontja mikor fektetés után kis joghurt-gyümi-keksz-tea kombinációval leülök a net elé. Tudom magányos nők sportja ez a kényeztetés de az már egy másik topik.



    Ja és jól összemorzsálom gyermekem apjának billentyűzetét bosszúból amiért a laptopjával hentereg.



    Amúgy egész jól feléledt a forum én meg már azt hittem mindenki alszik csak én nem bírok elindulni lefeküdni:)

  • 2007.02.03 23:38:56kovvacs

    Szerencsére "a lényeg" alszik, a párom pedig TVt néz, állítólag jó a krimi. (Elég ritkán szokott tévézni.) Mivel egy fejhallgató van, eldőlt a kérdés, hogy nekem a net maradt:)



    És nem magányosnős ez a sport.

    Ez anyukás is.

    Velem is soxor megesik, hogy finomságokkal megrakva ideülök lazítani egy picit. Mert jó. Most éppen csúnyán halmozok, mert előttem nyitva Francois Mauriac Viperafészek c. regénye, és ha éppen nincs friss a porontyon, akkor olvasok pár oldalt :))))))

  • 2007.02.04 00:03:54gigia

    Én is itt vagyok még, most van nyugi. Pedig az enyém még nagyon törpe, én is ilyenkor lazítok... Mondjuk, ha most hamarosan megszoptatom, akár hat órát is alhatunk :)
    De hogy ne legyen off: két és fél hónaposan kezd dacolni! Nagyon pici volt, szigorúan három óránként kellett szoptatnom, aztán ezt hetekig ő is szigorúan betartotta, üvöltve követelte pont három óránként a cicit. Most napok óta, ha én jónak látom, ő nem... Összeszorítja száját, szinte elfehéredik az ajka... Ha nem, hát nem! Elteszem (cici), leteszem (gyerek)... Max. negyed óra - és őrjöngve követeli a kaját!!
    Mi lesz velünk később?!

  • 2007.02.04 00:23:11kovvacs

    gigia, a súlya miatt kellett szigorúan három óránként szoptatni?

    Én marhára nem értek a szoptatáshoz, nem vagyok szakember és eddig csak egy gyereket szoptattam és válaszottam el, úgyhogy bocs, ha hozzáfűzök meg nem is biztos, hogy igazam van.

    De arra tippelnék innen, hogy ha már így két és fél hónaposan normálisnak számít a súlya, akkor akár igény szerint is szoptathatod.

    Lehet, hogy pont ezt jelzi a picúrod. Mivel már nagyobb súlyra, lehet, hogy nem pont akkor lesz éhes, hanem egy picit később. És ez tök normálisnak tűnik. Ez nem igazán dac. Szokták mondani, hogy Te se akkor eszel, amikor üt az óra, hanem akkor, amikor éhes vagy. (Pedig én ismerek olyan embert, aki akkor eszik, amikor üt az óra, és nem akkor, amikor éhes:P)

    Ha bírod idegekkel vagy lazasággal, hallgass a kölyökre. Akkor szoptasd meg, amikor ő szeretne enni. Ja és ne kérdezd meg erről a védőnőt, a dokit és anyukádat, mert ők nem ezt fogják mondani:P

    És rám se hallgass, ha attól rosszabbul érzed magad. De azért bíztatnálak, hogy próbáld ki :) Nem fog éhenhalni a kicsid, ha ennyire bírja jelezni, hogy éhes :))

  • 2007.02.04 09:32:03katampusz

    kovvacs, az én párom a mai napig ezt csinálja a melltartómmal. én bosszúból lesből támadok az alsógatyájára, hasonló kihúzom és csattan technikával...



    annyi ilyen hülyeségünk van, néha tiszta ovi van itthon. még 9 hónapos terhesen is birkóztunk néha reggel az ágyban, (mindig én kezdtem), a babakocsival nekiállunk rodeózni a lakásban (a gyerek teli szájjal röhög, nagyon élvezi)....



    erre mondta apu hogy jézusom még ti se nőttetek fel...

    nem tudom mit fog tanulni ebből a gyerek, lehet elkapáljuk magunkat nála és elkönyveli hogy az ő szülei nem normálisak. :D

  • 2007.02.04 10:35:19anomália

    Mit csináltok a másfélév alatti akaratos örjöngő kisdisznókkal? Megnehezíti a dolgokat, hogy az összefüggéseket még nem érti, csak az akarat van, hangerő, krokodilkönnyek, idegbaj.

  • 2007.02.04 11:30:19jidele

    Katampusz, megnyugodtam...:)

  • 2007.02.04 12:06:48smiley

    Éljen Katampusz és családja :D :D

    A kedves leendő nagymamák, nagypapák, nagybácsik ésatöbbik kérdéseit, miszerint: "ésmikorleszmárbaba" eddig hatékonyan tudtam hárítani azzal, hogy: "dehátmég mi se nőttünk fel" (hasonló őrült tünetek vannak nálunk, mint nálatok, csak babakocsi nélkül), mire egyszercsak egy barátom visszakérdezett: "Na és?" Azt válaszoltam neki, hogy: "Őőőőő, őőőő, őőőő, ... mittomén :D :D " Na azóta akarok gyereket :D

  • 2007.02.04 13:53:58katampusz

    húúú, jóvanakkor mégsem vagyunk egyedül ilyen idióták :DDD

  • 2007.02.04 13:58:35cozumel

    Fejkidugas a hidon..:D:D:D



    Az en fiam is kidugna. Nem birna megallni.



    Tegnap kertem a lanyom, hogy dobja a koszos papirzsepiket a wcbe, es huzza le. Erre a fiam kimarkolt egy csomo tiszta zsepit a dobozbol-mert egyesevel meg nem megy, csak tucatjaval-es elindult a wc fele.

    Mert ugye, egy dobas es egy lehuzas neki is jar...:-)



    Es hiaba mondtam, konyorogtem, magyaraztam, hogy azok nem koszos zsepik...lattam, hogy megallithatatlan a fiam. Neha visszafordult, lelassult, de azert haladt renduletlenul a magneses erovel biro klotyo fele...



    Kidobta, lehuzta.

    Majd visszajott, megallt elottem, lesutotte a nagy barna maciszemet es beharapta a szajat, mintha azt mondana: tessek, itt vagyok, szidj ossze, tudom, tudom, de nem tehetek rola...ez valami nalam hatalmasabb ero, nem birom legyozni...



    Hat mit mondjak, szetcsokoltam a fejet! :-)

  • 2007.02.04 14:07:00katampusz

    na ezért érdemes!

  • 2007.02.04 14:37:27jidele

    ez annyira édes:)

  • 2007.02.04 15:47:28gyöngy

    A lányomnál 1 éves kora körül kezdődött a dackorszak. Üvöltött, földön fetrengett ált. otthon. Én is olyankor átléptem, és ott hagytam ahol volt. Mentem csináltam a dolgom. SOHA nem érte el vele amit akart. Mivel nem volt közönség, és nem érte el a célját, hamar leszokott róla. Egyszer az utcán is hisztizett, de akkor meg a hónom alá csaptam, és arrébb vittem, ahol nincs a közelben úttest. Ott letettem, és ott hagytam. Szaladt utánam. A boltban soha nem volt gond. Amikor már dolgoztam, és bölcsibe meg oviba jártak a gyerekeim, amikor mentem értük, mindig vittem nekik egy cukrot, kiscsokit, vagy olvadós rágót. Így nyugodtan mehettünk a boltba, nem hisztiztek semmiért. Az volt még a szokásunk, hogy bármit kellett vennem, azt ők tehették be a kosárba. Ez jól lekötötte őket. Ha valamit maguktól akartak betenni, szóltam, hogy az még van otthon, most azt nem kell. Megértették. A lányom imádott vásárolni, a fiam utált. Ezért később sokszor egyedül vásároltam, ők meg jót játszottak otthon kettesben. Ilyenkor mindig hallgatóztam mielőtt betettem a zárba a kulcsot. Soha nem veszekedtek, és nem csináltak semmi olyat amit nem szabad. Amikor még nagyobbak lettek, és mégis hármasban mentünk vásárolni, mondjuk egy hiperbe, akkor a fiam mindig ott maradt a játékosztályon, amig a lányommal bevásároltunk. Mire visszamentünk érte, Ő feltérképezte az összes fiús játékot, meg a társasokat, de nem vergődött értük, csak megmutatta, hogy minek örülne, és ha jött valami ünnep, akkor tudtam mondani a rokonoknak is, hogy mit vehetnek, mert mi tetszik Neki.
    Most már kamasz, és ha együtt megyünk véletlenül, akkor a műszaki részen bóklászik, amíg a lányommal vásárolunk.

  • 2007.02.04 17:20:52gigia

    kowacs, igen, 1840 g volt mindössze, de két hónap alatt "duplázott". Minden rendben van vele, próbálom én igény szerint szoptatni, csak néha van "műsor". Védőnő egyetért, nagyi, sajnos nálunk egy sincs, a párom bátyja viszont gyerekorvos - na őrá nem hallgatni, az a nehéz!!!

  • 2007.02.04 18:09:09kaposztalepke

    kovvacs: a hajfonással kapcs tökOFF megjegyzés..:)

    Ugye az enneagramban is az áll, hogy nem biztos, hogy olyan könnyen megtalálod a típusodat, hiszen sok mindent az ember szégyell, magának sem akar bevallani, stb. Azért én úgy kábé belőttem magamnak az egyest (még mindig sokkal inkább, mint a többit), és a vigaszpont/stresszpont magyarázat erősített meg egyrészt, tökre ráismertem arra, hogy mikor mit hogyan kompenzáltam, és mikor lett jó és mikor nem. Áltisk. korom végefelé rendesen nem voltam népszerű, akkor még a fiúkat frusztrálja, ha egy lány jótanuló, értelmesebb, stb, és nálunk spec csak 3-4 nagyonvékony aránylag buta lány volt a menő. Ráadásul én még határozott is voltam, és a nagy "menőknek behúódolás" helyett, rendesen ellent is mondtam, amiről éreztem, hogy hosszútávon nekem lesz jobb, meg igazam, de akkor ugyancsak volt bennem bizonytalanság is. És mindennap tök parával mentem suliba, hoyg mert mindenki utál, és belőttem magamnak a nagy komoly sebezhetetlen entellektüel típust:) És nekem a stresszpontom a négyes, sikerült errefelé kompenzálnom (természetesen rosszul, nem is éreztem igazán jobban magam tőle, csak kifelé, magamban meg csomót zokogtam)..szóval ha akkoriban láttál volna..13évesen apám fekete egyetemi zakójában (apám egyetemen 182cm és kilencvenegynehány kg szélesvállú ember volt), ingben, rendes férfinyakkendőben óriási fekete dipitáskával (amitől 2 év alatt gerincferdülésem lett, akkoriban a divat a hátizsák volt amúgymeg)..szóval megvolt ott a négyes, így még utána 1-2 éven át sem állt tőlem messze. Asszem így belefér a hajfonás:))) Nomeg némi búskomorság, futó ömsajnáló öngyilkosgondolatok stb...Aztán később egyetemen jöttem rá, hoyg nem kell mindent olyan komolyan vennem, és inkább a hülyeségre és vidámságra játszottam rá (vigaszpont, hetes), és az be is jött hosszútávon, sok midnenben lelazultam, nem kellett már extremitásokkal bizonyítanom magamnak, hogy különleges vagyok, idővel TUDTAM, hoyg az vagyok, és sokkal lazábban tudtam venni mindent, és sokkal jobban is kezdtem érezni magam. És persze mihelyst ezeket "megcsináltam", jöttek a pasik is,és az olyan dolgok (hobbi, stb), amik azóta is fontosak nekem. Szóval ez erősített meg az "egyes"-ben..

    Nomeg én minden kifelé határozottság ellenére elég félős vagyok, és először azt hittem tuti hatos leszek. De nem nagyon stimmelt a többi dolog. És amikor az egyes létfenntrató altípusában megtaláltam az "aggódás"-t, akkor állt teljesen helyre. Mert én tényleg rágódom, meg parázok, de ha valamit úgy gondolok, akkor minden félelmem ellenére kegyetlenül végig tudom vinni (nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki ha fél is megteszi:)) ), és tényleg nálam inkább aggódás van, mint félelem.



    No, ennyit az enneagramról:)

  • 2007.02.04 23:48:46kovvacs

    káposztalepke, teccett, amit írtál :)

    Nekem ennél még bonyolultabb volt a sztorim (bocsika, a négyesek mindig különlegesebbek). Sajnos anyám rakott be későkamaszként a négyesbe, és bele is ragadtam. Aztán nemrég előkaptam a Rohrt, és újból elolvastam az egészet. Pont azért, ami a másik topikban téma volt: szülés után pár hónappal éreztem, hogy tökéletesen megváltoztam, de azt is, hogy valahova bele vagyok ragadva, és nem tudom, hogyan kellene tovább menni.

    Eléggé érdekes volt. Még az is felmerült bennem, hogy egyes vagyok. Nagyon nem stimmelt a négyes. Nem akartam egyedi lenni, rettegtem a haláltól, kitartóan képes voltam unalmas dolgokat tenni. Aztán lassan ismét összeállt a kép. Ami jobbá és erősebbé tett, az az volt, ami az egyesből ide kell, hogy tartozzon: a kemény, kitartó munka, a küzdelem az igazamért (lsd anyós pl). Ami gyengített, ha mártírmód önfeladóan próbáltam szolgálni embereket zsarolósdi szeretetért cserébe (lásd kettes, amit csúnyán kerülni kéne). Vigyáznom kell a melankólia és önsajnálat-csapdára (négyes). És láttál volna karácsonykor, amikor kipróbáltam a művészkrétámat, amit a férjemtől kaptam... Elő fogom szedni a rajzcuccaimat és a festékjeimet a napokban, mert ezek által születek újjá. Nem is tudom, mihez hasonlítsam. Semmihez se lehet igazán. Mintha a kedvenc kajádat ennéd? Úszni egy nagyot a tengerben? Naplementében sétálni? Kilépni a lakásajtón abban a tudatban, hogy a gyerekeidre vigyáznak, jó kezekben vannak és tied a délután? Vmi ilyesmi nekem a festés-rajzolás. Pocsékul csinálom, az eredmény lótúró. Annyira se üti meg a színvonalat, mint az átlagháziasszony főztje a mesterszakácséhoz képest. Menzakaja alulról. De maga a folyamat pihentet. Művészi szublimáció. Sajnos írni jobban tudok, ezért rettegek tőle és nehezen megy. Pedig ha nem figyelek rá (mint pl. most), akkor könnyed tud lenni, szórakoztató, értelmes, magával ragadó. Néha döbbenetesen jó gondolatok születnek írás közben. És ez baj. Mert ha sikerem lenne, hogyan sajnálhatnám magam? :P (Arról nem beszélve, hogy ebben az országban (is) hemzsegnek azok az emberek, akik írnak és/vagy írásból akarnak megélni, mit keresnék én itt egy ilyen zárt rendszerben?! Esélytelen vagyok...)

  • 2007.02.05 10:27:01kaposztalepke

    Tetszik a festés/rajzolás dolog:)) Igazán hiába vagyok egyes, a művészetek tőlem sem állnak messze, sőt. 10 évig fuvoláztam, majdnem zenei pályára mentem, és mint mindenben ebben is maximalista voltam, úgyhogy gyakorlatilag éveken át a zenesuli (összes hangszer) 1-2 legjobbja között voltam, és sok versenyen szépen szerepeltem. Sajna amikor egyetemre kerültem, a zenesulinak vissza kellett adni a hangszert (sajátom nem volt), így azóta nem játszottam...nagy álmom egy saját fuvola, de negyedmilla fölött van az, ami alap, de már rendes márka és használható, és egyetemistaként egy vasam sem volt, utána mindig jobban kellett lakásra, bútorra, mosoógépre, stb..most gyes mellett a megélhetésre és a gyerekekre, és mindig sajnálom magamra. De majd egyszer:))) Jah, és rajzolgatni is szeretek, rajzszakkörbe is jártam évekig meg versenyekre, a kézügyességem megvan, mostanában mindenféle hobbitechnikával foglalkozom.. üvegmatricával saját tervezésű -néha ezoterikus- mandalákat alkotok, ékszerhegyeket, kötök-horgolok-makramézok..de alapvetően sajna nekem csak a "tanulható" meg kiagyalható dolgok mennek. Tehát egy gondolat útján tudok tervezni egy mandalát pl, de nincsenek sajnos olyan nagy művészi ráérzéseim...tudod, amikor valaki ösztönösen húz 3 vonalat, és valahogy tökjól néz ki...amikor sokat rajzoltam/festettem (először építészmérnöknek készültem gimis koromban, így sokat rajzoltam...aztán ipari termék-és formatervező lettem, ahhoz is kell rajz) szóval mindigis az volt a bajom, hogy pl látvány alapján jó tájképeket cisnáltam, vagy megtanultam szépen látvány alapján rajzolni...de csak úgy lazán firkálgatva magamtól vmi fenomenálisat alkotni..:((( nem megy:((( ergo én a semmiből nem tudok vmit csinálni, amiben jó vagyok, az az ötletek, infok gyűjtése, rendszerezése, átalakítása, és abból létrehozni valami teljesen egyedit...de kell a gondolat mögötte, csak érzésre nem megy. Tervezési feladatoknál is ezért nekem jól jött a szisztematikus formatervezés, alapvető geometriai formákból kiindulva, variálva, továbbfejlesztve, mert így jutok valamire, helyből felfirkálni a nagy csodát nem tudom..

    A másik gyengém, hogy engem sokszor a technikai rész érdekel, tehát midnent kipróbálok, de ha kiderül, hogy meg tudom csinálni, meg látszik már, hogy hogyan alakul, a monoton végigcsinálást már nem bírom. Nem is tudom hány kötött pulcsi áll félbehagyva láda mélyén, valszín soha nem fejezem be. Érdekelt az ötlet, a minta, megcsináltam pl az elejét, de hogy egy sima hátat meg az ujjakat végigbabráljam...ahh...amiket befejeztem (főleg inkább a gyerekeknek:)))))) ), azoknál is az első 10% után a többi csak lelkiismeretes végigkinlódás volt. Mint egyes képes vagyok keményen végigcsinálni mindent amit kell, de ez inkább munka stb-ben jelenik meg, nyilván egy kikapcsolódás-jellegű vminél nehezen veszem rá magam:)

    Szóval valamilyen szinten irigyellek nagyon, hogy magában a folyamatban eredménytől föggetlenül jól tudod érezni magad:) Nálam mindig a gondolat kifejezése az érdekes (az írásban is, arra van kényszerem), hogy valahogy valamit megértessek, megmutassak, átadjak...a folyamat maga elég nyűg. Ezekkel a hozzászólásokkal meg minden iromyánnyal is az a bajom, hogy összeáll a fejemben, és a gondolatokhoz képest már a szavak is korlátozottak, de ezzel még nincs gondom, megvagyok a kommunikációs készségemmel...csak hiába gépelek eszeveszett tempóval, így is baromi lassúnak érzem, és ez nagyon zavar:))) Sajna életben is ha vmit nagyon el szeretnék mondani hadarok kegyetlenül, és még úgy is idegesít, hogy le vagyok maradva az agyamhoz képest:)



    Amúgymeg...ki mondta, hogy fejlődni könnyű?:))) Majd talán annyira fog motiválni az, hogy jólesik írni, hogy legyőzöd az önsajnálatot meg a kishitűséget, és megírod...lehet, hogy először csak Magadnak, aztán úgy döntesz, hogy megsztod másokkal. VAgy bármi..én támogatlak!:) Mindneki csinálja azt, amit jónak érez! Én még keresgélek...egyelőre azzal bíztatom magam, hogy még fijjatal vagyok, de azért már nem annyira, jó lenne jutni valamire. Olyat kitalálni, amit nagyjából azért szeretek, kvázi meg lehet belőle élni, és a gyerekeket sem kell bébiszitterrel felneveltetni...hmm:( Multicégnél mérnökként (ahogy dolgoztam) gyerekért eljutni oviba, suliba...reménytelen..

  • 2007.02.05 11:01:50gyöngy1

    Nàlunk a nagyobbik àprilisban lesz 3 éves és bàr màr kevesebbet hisztizik, még mindig utàlok vele ùgy elmenni, hogy valamit intéznem is kell (pl vàsàrlàs). Mindig képes hisztizni. Ha otthon akar hisztizni akkor nincs gond (csak ha hugi alszik): nem figyelünk rà, eltereljük a figyelmét. Es különben is, ha sírni akar akkor azt a szobàjàba tegye, mi nem vagyunk rà kivàncsiak.

    Utcàn, boltban màs a helyzet; nem azért mert néznek, hanem mert én haladni szeretnék. Elöfordult, hogy mentünk tovàbb míg ö a bolt padlójàt ellenörízte. Ekkor azért nem mehetek nagyon messze, mert màr volt, hogy azt hitték szegény eltévedt és azért sír.

    Hogy miért hisztizik? Nem arra megyünk amerre ö akar, nem akar a bev.kocsiban ülni. Mindig talàl indokot. Szerencsére egy kis alma vagy banàn csócsàlàs leköti egy darabig.

    A kisebbik most 14 hónapos és kezdi. De olyan aranyosan, hogy csak röhögni tudunk rajta. Elvesszük a kezéböl azt aminek nem kellene ott lennie, vagy csak ràszólunk, hogy NEM, és 1 mp-ig szomorùan néz rànk, majd a kis szàja legörbül, feje vörösödik és elkezd üvölteni, néha még le is fekszik a földre. Pàrommal csak nevetünk rajta, ö meg nemsokàra abbahagyja. De öt eleve könnyebb kezelni, mint növérkéjét, meg aztàn màr ott a tapasztalatunk;-)) (www.gyongy.skyblog.com)

  • 2007.02.05 13:05:21druantia

    Lehet, hogy már mondtam valahol, amit az egyik tanáromtól hallottam az egyetemen: "rossz az, aki rosszul érzi magát". Ezzel teljes mértékben egyetértek. Persze, nem könnyű végiggondolni, hogy mit érezhet a gyerek, amikor mondjuk ezerrel sikít. Az enyém például ezt csinálja. Van, amikor csak úgy, szórakozásból, de ez a műsor, öltözésnél, vetkőzésnél, ha valamit akar, meg akkor is, ha valamit nem akar. Ilyenkor általában vissza szoktam sikítani neki egyet, attól ledöbben, és elkezd vigyorogni. Ha nagyon belejön a visításba, akkor megszeretgetem egy kicsit, ha nem használ, akkor próbálom elterelni a figyelmét valamivel. Ha az sem megy, akkor hagyom kicsit, és vagy abbahagyja, vagy átmegy az egész bőgésbe, amiből tudom, hogy nagyon álmos, ugyanis sokszor sírdogál alvás előtt. Ilyenkor ki kell trükközni. Az ölembe veszem, mintha itatni akarnám, kap is pár kortyot, erre hátradől és elkezdi gyűrögetni a fülét. Innét már nyert ügyem van, egy perc múlva alszik. Még csak hét hónapos, ennyi belefér. A hídba vágást meg a pelenkázás közbeni hisztiket szerencsére már kinőtte, a komolyabb hisztik meg még nem aktuálisak.

  • 2007.02.05 20:04:18OftF

    Fel kell venni videóra (mobillal pont jó), aztán otthon lejátszani neki. Aztán, ha legközelebb megint hisztizik, megint felvenni, és beígérni, hogy elküldjük nagyinak. Szinte azonnali a hatás. Persze ez úgy kb. 4-5 éves kortól megy. :-)
    Na jó, talán ez egy kicsit durva, de utolsó szalmaszálnak jó.

  • 2007.02.05 22:18:54Tori

    Egyszer lefotóztam mobillal, és az orra alá dugtam, hogy "látod milyen csúnya vagy, ha hisztizel?" Annyira meglepődött, hogy lecsillapodott, de nem hiszem, hogy újra beválna... mindenesetre gondolkodtam rajta, hogy valami mobilgyártó cégnek el kéne adni a jelenetet reklámötletnek, de nem ismerek senkit, akin keresztül megvalósíthatnám, úgyhogy inkább csak megosztom Veletek. :)

  • 2007.02.05 23:28:43Anyatünde

    OFF: gigia, 02.04. 17:20 :Ismerős a helyzet, a páromnak is van gyermekorvos rokona. Ő hát, hmmm... szoptatáspárti, egészen addig, míg semmi gond nincs a szoptatással+anyuka tejel, mint egy ementáli tehén (copyright by thais...;-)) ). Ha bármi csekély gond van, nyomatná a tápszert. Mivel a legnagyobbal VOLT szoptatási gondunk, (mellgyulladást követően megtorpant a baba gyarapodása) hát... meggyűlt a bajunk vele, meg a párom szüleivel is.

    Amúgy meg RENDKÍVÜL segítőkész, volt már néhány helyzet, mikor élnünk is kellett vele, mikor utólag megköszöntük, h. segített, mondta: "de hát ez természetes" és így is gondolta. Meg, amennyire félig laikusként megítélhetem (gyógyszerész lennék...) jó szakember, nagyon lelkiismeretes doki, csak ez a "tömjük a babát, nőjön minél gyorsabban" disznóhizlaló szemlélete ne lenne...

  • 2007.02.08 09:22:53Leona

    Az egyik topikban írtam egy bolti-hiszti történetet, amire valaki azt írta, na jó, ha csak egyszer kell eljátszani, ő is kipróbálja. Akkor idő hiányában nem írtam rá, most leírom: igen, azt csak egyszer kellet megcsinálni. De a mindennapok hisztije a következő:



    Az a baj, :

    - ha szomjas, és nem kap azonnal inni, ha kap, akkor nem azt akarta

    - ha éhes, és nem kap azonnal enni, ha kap, akkor nem azt akarta

    - ha öltözni kell, ő nem akar

    - ha én akarom öltöztetni, mert akkor mégis inkább ő akar

    - ha menni kell valahova

    - ha nem megyünk sehova

    - ha megyünk, mért pont oda, ő nem oda akar

    - hogy a boltban ő nem vásárolni akar, hanem rohangászni

    - hogy az utcán nem akar rohangászni, be akar menni vhova venni vmit

    - ha bölcsibe/oviba kell menni

    - ha bölcsiből/oviból haza kell jönni

    - ha itthonhagyunk vmi számára nélkülözhetetlent, amivel (ha visszajövünk érte) aztán egyáltalán nem foglalkozik

    - ha otthagyunk vmit a bölcsiben/oviban, amiért vissza sem tudunk menni, mert addigra bezár az intézmény

    - hogy mikor lesz már végre hétvége

    - hogy hétvégén miért nincs bölcs/ovi

    - ha elmegyünk mamához

    - ha nem megyünk mamához

    - ha kezet kell mosni, ő nem akar

    - ha tiszta a keze, meg akarja mosni

    - ha fésülni akarom, ő nem akar fésülködni

    - ha indulni kéne, ő fésülködni akar

    - ha vizes a keze, ő nem akarja megtörölni

    - de VIZES A KEZE! és azt utálja

    - ha fel akarom gyűrni a kezén a pulcsit (hogy ne legyen lekváros/vizes)

    - ha nem gyűröm fel a pulcsit és lekváros/vizes lesz

    - ha be kell ülni az etetőszékbe

    - ha nem ültetem be az etetőszékbe, amikor ő akarja

    - ha nem csinálja azt a számítógép, amit ő akar

    - ha ez ügyben segíteni akarok

    - ha bármiben segíteni akarok

    - ha valami nem sikerül rögtön, elsőre

    - ha nem rakok be mesét a DVD-lejátszóba

    - ha berakom az általa kértet, akkor öt perc múlva másikat akar

    - ha nem rakom be a másikat

    - ha berakom, öt perccel később előről kezdi

    - ha az utcán nem szabad beleugrani a pocsolyába

    - ha beleugrik a pocsolyába és vizes, sáháros lett!

    - ha nem rohangászhat itthon meztelenül

    - ha fázik, mert mesztelenül rohangászik itthon

    - ha pisilni kell, de nem akar

    - ha ki kell menni az udvarra

    - ha be kell jönni az udvarról

    - ha a kutya nem engedi, hogy lovagoljon rajta, kinyomja a szemét (még így is tépheti, cibálhatja, benyomhatja a pici ujját a kutya orrába...)

    - ha nem szedheti le a kertben kinyílt egyetlen virágot

    - ha leszedi, aztán "nihincs több virág a kehertben!"

    - mert nem lehet a leszedett virágot visszarakni

    - ha el kell pakolnia maga után

    - ha nem pakolt el, aztán belelép valamibe

    - ha fürödni kell menni

    - ha be kell mászni a kádba

    - ha ki kell mászni a kádból

    - ha aludni kell menni.

    Hát, így elsőre ennyi. Nehéz a gyerek élete...

  • 2007.02.08 09:44:44potyeszka

    Tulajdonképpen akkor minden hiszti tárgya.Bár gondolom akkor nincs ha csokit kell enni...

  • 2007.02.08 10:36:25kiseszter

    Leona! Engem bátorított fel a bolti hiszti kezelő történeted. De ez a mostani!!! Teszek fogadalmat valami nagy jótétemény véghezvitelére, ha ezt megúszom :o)

  • 2007.02.08 11:04:51Leona

    Potyeszka: azon is lehet hisztizni: nem fehér csokit, hanem barna csokit, hogy csak a legáltalánosabbat említsem.

    Kiseszter: van rá esélyed, tegnap láttam egy élő, kétéves gyereket, aki a saját anyja bevallása szerint most mutatja az első enyhe jeleit a hisztinek, ami tkp. abban merül ki, hogy nem szereti ha bekötik a babakocsiba. Mit mondjak, alaposan körbenéztem a gyereket. Semmi különleges dolog nem látszott rajta. Csak arra tudok gondolni, hogy mivel apuka francia, a gyereket totálisan leköti, hogy kiigazodjon mikor, ki, milyen nylven szól hozzá, és már eszébe se jut ellenkezni, mire megérti mit akarnak. Épp most szervezem a négyévesnek a nyelvtanulást, és elgondolkodtam, hogy talán a másfél évest is oda kéne csapni mellé. Hátha.

  • 2007.02.08 19:43:30Leona

    Kifelejtettem a legtöbbet előforduló okokat:

    - ha meg kell fogni anya/apa/tesó kezét

    - ha be kell kötni az autóban a biztonsági övet.

    Ez utóbbi az öltözéssel együtt odáig juttatott, hogy a délutáni begyűjtés alkalmával először nem a bölcsibe megyek. Néz is rám mindenki csodálkozva, meg rosszallóan, meg szóvá is teszik. De kit érdekel? Számolásban erős vagyok, így tudom, hogy minimum 6-8 hisztit megspórolok.

  • 2007.02.08 20:23:06a:a

    Leona: honnan ismered ennyire a fiamat? :-)))))
    Mintha róla írtál volna... Naggyon találó!

  • 2007.02.08 20:26:59Leona

    Tudod a:a mindenütt vannak rejett kameráim...

    Azért örülök, hogy végre akadt egy sorstársam is. Mégha neked ez nem is akkora öröm.

  • 2007.02.08 20:35:18a:a

    Néha azt gondolom, akkor sem lennék elég jó anya, ha meg lennék áldva Siva összes kezével, Speedy Gonzales gyorsaságával, Gandhi türelmével, Teréz Anya szeretetteljességével, Buddha bölcsességével. Ez van. Elég húzós nap volt, gyk most alszik, kicsit lázas, meglátjuk, milyen lesz az éjszaka.
    Amúgy most nincs kedvem megkeresni a dokis posztot, ezért ide írom: nem a háziorvos a nehéz ügy, hanem a szakrendelések - KATASZTRÓFA! Időpontot nem adnak, érkezési sorrend van, egy orvos, ezer beteg gyerek, minimum a kettő, de inkább három óra, és nem lehet házhoz hívni, és nem mehetsz majd holnap vissza, hátha kevesebben lesznek - és egyszerűen nem látom, hogy ez valaha, mondjuk még az én életemben változni fog.

  • 2007.02.10 15:51:08Dexter68

    Helyzetjelentés:

    A videófelvétel nem jött be. Felvettem mobillal, azóta azért hisztizik, hogy „nézzük meg, hogy hisztizik a baba” :o))))

  • 2007.02.27 20:46:11a:a

    off: kérek mindekit, akinek van már tapasztalata dackorszak terén, bíztasson egy kicsit, hogy túl lehet élni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! És egy fél év múlva már meg lehet beszélni vele dolgokat, és nem üvölt, mint egy sakál, ha nem úgy történik vmi, ahogy ő akarja, és nem fordul ki 5 perc alatt önmagából annyira, hogy még a hideg víz az arcára sem téríti magához, és nem hányja-veti magát öltözés közben, amikor megpróbáljuk elhagyni a helyszínt - a kiváltó okot -, és nem kell húzni magam után, mint egy rongyot, mert felemelni már nem bírom, a többi gyerek meg játszana békésen, ha ő nem üvöltene, és nem néz majd rám minden anyuka úgy, mint aki nem látott még fehér/fekete/sárga embert, a fiamra meg úgy, mint a nevelés csődjére, és le lehet ültetni rendesen a székre, nem úgy kell rá felhajítanom, mert NEM FOG HISZTIZNI!!! ugye, így lesz???
    és baromira nem nyugtat meg, hogy végülis az történt, amit én akartam, és amiről tudom, hogy jól döntöttem... ő már el is felejtette, de én...

  • 2007.02.27 21:14:16melin

    A:a, kitartás!!!! 2-3 év körüli a fiúcska??:o)) Enyém (a kisebb) is benne van a feje búbjáig! Sztem türelem, türelem, türelem, és ragszkodás az elvekhez!! A dackorszak pont arról szól, h bepróbálkozik anyunál/apunál, meddig mehet el. Ha azt látja, h nem, nem és még mindig nem, de azt igen, akkor a 28. alkalommal el fogja fogadni (ehhez kell a türelem, mert elsőre sosem,meg ahhoz, h a legtöbb kérdésben újra és újra le kell játszani a "harcot")! Türelem, kitartás éééés következetesség! És igen, el fog múlni! Ahogy rögzültek a szabályok, be is fejezi (egy időre) a dacoskodást!!!

    Sajnos, erősebb hisztinél elkerülhetetlen a plázaközepénaföldönfetreng c. előadás... de túl lehet élni, tudom, már mind2 gyermekem részesített e kétes élményben:o))) Hajrá, A:a!!!!!:o))

  • 2007.02.27 21:24:08a:a

    melin: igen, 29 hónapos. És annyi előnye volt a mai show-nak, hogy hazaérve kénytelen voltam Haribo gumiegérrel - ohne Fett!!! - nyugtatni az idegeimet, melynek során megállapítottam, hogy a fehér finomabb, mint a rózsaszín...

    és Neked mindig sikerül a következetesség? mert nekem azért mindig nem - sajnos... és ilyenkor, balhé után persze egész este azon agyalok, mit kellett volna tennem, hogy ne következzen be. vagy hogyan kellett volna kezelnem, hogy én se húzzam föl magam, ami eddig még soha nem sikerült ilyen éles helyzetben.

  • 2007.02.27 21:59:55melin

    Gumiegeret még nem ettem, de ha hatásos...:o))))

    Azért figyelek nagyon, h menjen a következetesség, mert különben összezavarom a gyereket.. azaz, ha ma nem vettem neki kisautót, csak mert meglátta a kasszánál, akkor holnap sem veszek csak azért,mert meglátta! ha viszont előre megbeszéljük, h veszünk neki egy kisautót, mert pl. szuperül segített vásárolni, akkor az más.

    És igen, én is sokszor nagyon magamba zuhanok, h sz@r anya vagyok, és elszúrtam az egészet, úgy ahogy van... nem érdemlek én egy házi egeret sem, nemhogy gyereket... aztán a sikerélménynél (amikor először történt, h nem kellett cirkuszolni, h akassza a fogasra a kabátot, sapkát a polcra stb, és minden ment mint karikacsapás, akkor az nagyon jó volt, mert tudtam, h helyesen cselekedtem, amikor 10 percig hisztizett a kicsi, h ő márpedig nem fogja felvenni a földről a kabátot, és én addig nem engedtem játszani, amíg le nem hajolt, helyére nem tette) minden helyére kerül. Rájön az ember, h a sok hiszti ellenére a gyerek megtanulta, h ha indulunk, akkor nincs játék tovább, evés előtt kézmosás, wc után kézmosás és stb... apró dolgok. Sok apró sikerélmény:o))

    Én bevallom, néha nevetek a hisztin (persze úgy, h ne lássa), mert annyira abszurd... de kivárom. És nyugodt maradok, mert ha azt látja, h felidegesít, akkor ő van helyzeti előnyben és "csakazértis". Ja, ami nálunk és a legtöbb ismerősnél is bejön: a hisztis, nyugtathatatlan gyerekkel egy dolgot tudsz csinálni otthon, ha berakod (vagy bevezeted, mert pl én sem tudom már emelgetni őt) a szobájába, és nyugodtan elmondod, h akkor jöjjön ki, ha befejezte, mert nem vagy rá (a hisztijére) kíváncsi (vagy vmi hasonló rövid "ultimátum"). Amikor az enyém kijön, még hüppög, de odajön az ölembe és megbeszéljük, h nagyon szeretem, de a hisztit nem tűröm, és kérem, h csinálja azt, amit kértem. És akkor megcsinálja... de ez nálunk már 2 hónapja tart... úh már "betört" szegény gyerek félig-meddig:o)))

    A hideg vizes arcmosás nem a legjobb, állítólag megalázó a gyereknek (olvastam vmelyik okoskönyvben), és inkább csak hergeli!

    Remélem, segítettem...

  • 2007.02.27 22:07:16a:a

    melin: én sem vagyok híve a vizezésnek, de ma semmi nem jutott eszembe, nem itthon voltunk, a melletünk lévő szobában zajlott egy foglalkozás, elvileg csendben, ő meg mint egy kismalac... Ezen kívül egyszer vetettem be, amikor annyira felhúzta magát, hogy már nem kapott levegőt, lilult a feje. Akkor jól jött, mert az első vízcseppekre elkezdett levegő után kapkodni, és azzal meg is nyugodott. A plázás estben szted mi a megoldás?

  • 2007.02.27 22:17:15Anyatünde

    Húú, melin! - ha még gépközelben vagy... Érdekelne, h. hogyan éred el, h. kölkec ne kezdjen el játszani, míg el nem rakja, fel nem akasztja stb... 4.5 éves kiscsajommal vannak ilyen bajok. A nagy (6.5) már szuperül akasztja (különösebb "dresszírozás" se kellett hozzá), mióta páromat meggyőztem, hogy igenis KELL egy külön kisfogas a gyerekeknek, amihez hozzáférnek. (Nagyfogas nálunk házilag készült, mert nem találtunk méretben és színárnyalatban az előszobába illőt, ezen van egy sor fogas gyerek-magasságban is, a baj csak az volt (erre nem gondoltunk előre) hogy a felnőtt kabátok pont beborítják az alsó fogas-sort, tehát egy gyerek oda NEM TUD kabátot akasztani.)

    Az viszont tök jó, hogy mondjuk 2 éve még minden WC után és evés után koslatni kellett a nagyobb után (pontosabban LEPKEHÁLÓVAL elcsípni), hogy mosson kezet, és mindezt eszement cirkusz kísére a gyerkőc részéről... Most meg, ha látom, hogy elfelejtette, csak kérdezem, hogy: Imike, mostál kezet? mire ő: ja, tényleg, és száguld be kezet mosni, utána meg dugja az orrom alá, hogy szagoljam meg, milyen szappanszagú... Szóval azért van remény... ;-))

  • 2007.02.28 11:38:22melin

    A:a, a plázás esetek sajnos minden esetben úgy végződtek, h felvettem, és hiába kapálódzott, üvöltött, kivittem (vagyis a férjem, mert én a kisebbiket még toltam babakocsiban). Ez pl. azért volt, mert annak ellenére, h megbeszéltük 2x helikopterezhet, mégmégmég, és akaromakarom stb...és ilyenkor nem használ semmi más!!! Elég durva érzés, mint valami közszemlére kitett ítéletvégrehajtás, és az emberek nagggyon csúnyán néznek, de le kell tojni, nincs más megoldás!

    Egyébként én is amikor iszonyúan belehergelte magát a cseppem, akkor egy vizes kendővel megtörlöm az arcát, már csak azért is, mert annyira felhevül szegény:o))



    Anyatünde, a kabátfelakasztós dolog (igen, én is megkértem a férjet, h csináljon kis fogast, mert az a mi segítségünk ahhoz, h ők is teljesíthessék a mi elvárásainkat gond nélkül): szóval addig ott maradtunk az előszobában, amíg meg nem csinálta. Nem engedtem elmenni magam mellett, és kb. 100x elismételtem, h "először akaszd fel kérlek a kabátodat, utána mehetsz játszani". Ott ültem én is vele szemben a földön és ott zajlott a hiszti... hát, kb kemény 10 perc volt, míg megtette. Akkor nagyon megdícsértem, hívtam a bátyját is, h nézze meg, h milyen ügyes volt a Barni, h eltette a cuccait! És ez nagyon tetszett neki, úh ez így együtt nagyon hatásos is volt! Illetve ha mégis néha elfeljetkezik a dologról, soxor a bátyust hozom példának: látod, h Kornél milyen szépen felakasztotta stb?? És akkor persze ő is úgy akarja:o))) De persze ő még "kicsi", egy 4,5 éves leányzó már keményebb dió lehet:o)))

    ja, a szobába bevivős dolog pl. akkor megy, amikor pl. azért kezd hisztizni, mert édességet akar ebéd előtt...és az ugye nem játszik. Úh, akkor beviszem a szobájába, h "gondolkozzon" el azon, h most miért is hisztizik, mikor tudja, ha nem ez a rendszer...

    Egyszóval, ha vmit el akarsz érni, kell a jelenlét, ha sima hiszti, szobában gondolkozás. Nekem egyelőre az első kettőnél így vált be... majd a 3...



    Viszont nálunk a kézmosás fordított... néha a naggyal (6) kell ugyanúgy rákérdezni, h mostál kezet??? A kicsi mossa, mint kisangyal... hát, kinek mihez van nagyobb affinitása:o)))) És igen, előbb-utóbb jönnek az igazoló tettek, és akkor jó érzés, h mégsem hiába mondtam el 138x, h blablabla:o))) Szóval VAN REMÉNY!!!!:o)

  • 2007.02.28 12:20:49Leona

    Ugye én is belekontárkodhatok?
    Minden gyereknél ki kell figyelni az érzékeny pontot. Pl.: ha szeret kint játszani, akkor: tedd a fogasra, mert a földön lévő tárgyak/ruhák mennek a kukába/garázsba/használaton kívülre, és kabát nélkül hogy mész ki játszani/játszótérre/mamához/haverhoz, stb.. melyik mit szeret.
    Ha nem hiszi, hogy megteszed, akkor pedig meg kell tenni. Én nem mondogatom 138-szor, második felszólítás után tűnnek el a cuccok. Nem kell örökre, max. 1 nap bőven megteszi.

  • 2007.02.28 12:31:20melin

    Leona, ez jóóóóóó!!!:o))) Néha tényleg annyira feleslegesnek érzem én is a szép szót. Na, ezt ki is próbálom alkalom adtán!!!

  • 2007.02.28 12:46:24a:a

    melin, leona: kösz a tippeket!!! sokszor én is legalább 100szor hívom oda magamhoz öltözni, vagy pelust cserélni, ismételgetve, hogy "gyere ide, légy szíves, gyere ide, légy szíves stb. stb.", azután idejön, és közli angyali mosollyal, hogy "Idejöttél!" és persze nagyon megdícsérem, arról meg nem szól a fáma, hogy előtte 99szer miért nem jött oda...

    A kicipeléssel az a gond, hogy ezek a látványos hisztik - eddig három volt - mindig akkor zajlottak, amikor én voltam vele egyedül az utcán/foglalkozáson.

    Ő ruhástól kábé 18 és fél - 19 kiló, én meg ugye nem igazán emelgethetnék, és amikor elhagyja magát, nem is tudom felemelni, max. vonszolni. Egyszerűen nem bírom el.

    De ma reggel is hozzámbújt, átölelt a kis piszok, és jó, hogy benne nem hagyott mély nyomot a tegnapi nap, de bennem igen.

  • 2007.02.28 15:56:42Leona

    a:a, kitartás! Azt ne hidd, hogy nálunk meg van ezzel oldva minden. Tegnap este (is) a kisebb engem is kiakasztott. Most másfél éves és HATALMAS akarata van. Még a bölcsis gondozónő is megemlítette, ami nagy szó. Na de bennem emberére akadt. Nem mondom, hogy nem borulok ki olykor, mert igenis kiborulok. De akkor sem hagyom magam, mert ha most a fejemre nő, akkor aztán cseszhetem a későbbieket. Ugyanezeket a játszmákat végigjátszotta velem a most négy éves, igaz enyhébb formában (edzésnek nagyon jó volt....). De van remény! A nagyobbik már tudja, hogy én a fenyegetéseimet be is váltom, és ő az egyik leg"jólneveltebb" az oviban. Nem mondom, hogy sosincs rá panasz, de amit az óvó néni is mosolyogva mesél, az nem lehet komoly!

    Lényeg a lényeg: most légy erős, bármilyen nehéz, mert VAN REMÉNY!

    A 100-szoros ismétlésre: két gyerek mellett már nem lesz erre időd, attól félek. Nálam a kicsinek nem volt legalábbis türelme a nagy mélázásaihoz. Gondolj arra, hogy ha egy baba éhes, akkor éhes, és nem várja meg, hogy a nagyobb aktuális hülyeségével bajlódj. Most nem ijesztgetni akarlak, csak alátámasztani a véleményemet, miszerint az 100-szor elismétlem helyett be kéne vezetni valami hatásosabbat: zsarolás, ígéret, és amikor apa jelen van és tud szükség esetén cipekedni helyetted, akkor ne adj' isten hisztit provokálni, megmutatva a gyereknek, hogy mostantól fogva ti vagytok a főnökök: ha nem csinálja elsőre-másodjára amit kértek, akkor el lesz hurcolva, rá lesz kényszerítve. Ez most nagyon durván hangzik, de én rá voltam kényszerülve, hogy bármikor tudjak velük egyedül boldogulni.

    Még egy ötlet: ha indulni akarsz valahonnan, akkor ne úgy add elő, hogy na most azonnal indulás, hanem szólj, hogy pl. fuss még egy UTOLSÓ kört, csússz a csúszdán egy UTOLSÓT, stb... , mert utána indulunk. Nálunk ez nagyon bejött. A gyereknek van ideje ráhangolódni az indulásra, magában elköszönhet a játékoktól, vagy hangosan elköszönhet a pajtásoktól, de akár a tárgyaktól is. Ha elköszön, könnyebben válik el bármitől, bárkitől. Ha nem olyan durrbelebumm az indulás, könnyebben elfogadja. Ha viszont megvolt az a bizonyos utolsó, vagy az elköszönés, akkor tényleg induljatok! Itt eleinte megintcsak jól jöhet egy segítő, aki szükség esetén elcipeli a delikvenst.

    Na egy kicsit hosszú lére eresztődött, de két hisztis tyúkkal a hónom alatt vannak tapasztalataim bőven. Remélem írtam valami használhatót is. Még egyszer kitartást!

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Így nevelték a kis Habsburgokat

Már a kicsi születése előtt kiválasztották a nevelőnőt, aki aztán a királyi gyermek mindennapjait felügyelte, gyakorlatilag az anyukájává vált. A saját szülei naponta egyszer, a buzgóbb szülők akár kétszer is meglátogatták a porontyaikat.

STÍLER 6 zseniális koktél forró nyári napokra

A nyár a hűsítő és frissítő italok szezonja. Napközben szürcsölgetheted a kedvenc házi limonádédat, este pedig jöhet a koktél, amit pillanatok alatt elkészíthetsz.

EGY SZAKÁCS Azért mert az életed elb.sztad, a vacsorát nem kéne

Három hónap alatt 8 nap volt, mikor nem részegen aludtam el. Minden egyes nappal egyre mélyebbre kerültem. Megbánás, bűntudat, lelkiismeretfurdalás. Remek hármas, és csak még többet vonz, ha nem képes kezelni őket az ember.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta