SZÜLŐSÉG

Családtervezési számtan

2007. január 30., kedd 12:09

A családtervezés manapság tudatos. Általában. Úgy is mondhatjuk, hogy tudatosan születünk, élünk, halunk. Legalábbis szeretnénk. Mindamellett, hogy könyvek ezrei, guruk tucatjai tanítanak arra, hogy csak legyünk önmagunk, lazítsunk, semmit ne erőltessünk túl. A gyerek vállalása mégis a leginkább megtervezett. Miért is vállaltam két gyereket egy, vagy nulla helyett? És megállok-e, vagy lesz még?

Mert nem mindegy, hány éhes száj kerül a családunkba, hány gyereket kell kitaníttatnunk, hogyan indítjuk el őket a nagyvilágba. És sokat nyom a latba az is, hogy milyen a nemek aránya a családban.

Nekem egy nővérem van, akit imádok és el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet az élet tesó nélkül. Tíz évvel idősebb nálam, ráadásul hamar férjhez ment. Így gyerek éveim zömét azzal töltöttem, hogy kistesóért könyörögtem. Amikor férjhez mentem, kész tény volt, hogy lesz gyerekünk. Nem egy, legalább kettő. Aztán megszületett egyeske és az istenért sem tudtam magam rávenni, hogy belevágjak a következő babába. Mert már gyakorló szülő lettem. Nem elveim, hanem tapasztalataim voltak. Igaz, hogy továbbra is úgy voltam vele, hogy kell tesó a lányomnak, de valahol a futurisztikus jövőben láttam csak ezt az egészet.

Amikor terhes voltam Pannával, azt mondták, hogy fiam lesz. Ez valóságos sokként ért, és láttam magam, ahogy addig csináljuk a gyerekeket, amíg végre lányom nem lesz. Aztán amikor kiderült, hogy lányom van, úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen nagy baj már nem lehet, a vágyam teljesült. Aztán négy év elteltével egyszer csak úgy voltam vele, hogy most, vagy soha. Bátor vagyok és teherbe esek, gondoltam.

Anyáink azt mondták, hogy egy gyerek nem gyerek. Igazuk van, bár én egészen más miatt gondolom így. Száz éve a csecsemőhalálozás olyan magas volt, hogy ha valaki egy gyereket vállat csak, könnyen elveszthette élete értelmét, akkor, amikor már a gyerektelenség ellen nem tehetett semmit. Durva, de ez elég prózai indok, viszont annál lényegre törőbb. Ma már pszichológiailag közelítjük meg, például sokkal fejlettebb szociális érzékkel lesz ellátva az a gyerek, akinek testvére van.

Én magamban sok pártnak a híve vagyok. Elfogadom, de nem helyeslem, hogy van, aki egy gyereket mer bevállalni. Hogy annak megadhasson mindent. Ne kelljen sakkozgatni az anyagi javak között. Ne kelljen, akár egy évtizedre elhagyni a karrierjét. Előfordulhat persze, hogy valóban egy gyereket engedélyez a családi cash-flow. Nekem az egyke gyerekekről az Égig érő fűből Ullmann Mónika jut eszembe, ahogy a csilivili, bazi drága játékaival unatkozik. Egyedül. Pedig közel sem biztos, hogy a mi tesóval rendelkező gyerekeink sohasem unatkoznak.

Nagy kérdés volt számomra, hogy mennyire tudunk anyagilag a gyerekeink mellett állni. Néha bizony volt bennem olyan érzés, hogy mindenki elvárja, hogy legyen még gyerekem. Lépten-nyomon kérdezték, hogy mikor jön a kistesó, ezzel a világból ki tudtak zavarni! Ez kedvenc kérdése volt minden távoli rokonnak és ismerősnek, közvetlenül az első szülés utáni hatodik héttől. Mintha lenne valami társadalmi, össznépi nyomás, hogy nosza, gyarapítsd a népességet, szaporodj! Ha egyszer már sikerült, most nem szabad abbahagyni!

Andris után valóban motoszkált bennem az, hogy teljesítettem a tervet, oszt csókolom. Jó, nem így van, de azért belül érzem, hogy megtettem a magam feladatát. Sőt, van fiam is, lányom is, lehet ennél tökéletesebb? Ez persze vicc volt. De ha mondjuk fiam született volna először, aztán másodszor is, lett volna motivációm egy harmadik próbálkozásra.

Én lélekben nagycsaládos vagyok. De egyelőre nem merek bevállalni több gyereket. Mert magamban belül elhiszem, hogy nem az anyagi javak a fontosak, hanem az eszme, a légkör, a szellemiség, de sajnos, vagy sem, fogyasztó is vagyok, aki bizony szereti a jólétet is. Az én szám íze szerint. Ez a lényeg, hogy milyen az én számnak az íze. Hát ilyen. Nem mondom, hogy ez jó. Azt sem mondom, hogy akinek egy gyereke van, vagy netán egy sem, az rosszul él.

Lehet, hogy az enyém gyáva hozzáállás. Hiszen a lényeg a szeretet és a gondoskodás. Ezen felül minden már a saját harcuk, rajtuk áll, hogy mit hoznak ki magukból, mert én megtettem mindent ahhoz, hogy jó emberek legyenek. Mert tulajdonképpen a lényeg mégis csak az, hogy embert neveljünk. Egyet, kettőt, vagy akár hármat is.. De ezt már egy másik poszt.

Win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.31 12:35:28jidele

    sztem Szilveszter tök rendben van.legalább elismeri, hogy mennyit melózik a felesége. ezt már többször leírtam, de tartom: egy háztartásban vannak különböző feladatok: pénzt kell kereseni, főzni kell, be kell fizetni a számlákat, gyereket kell fürdetni, stb. Ha a felek tudják, hogy ezek mind egyformán fontos elvégzendő feladatok, és mindkét fél megelégedésére megosztják őket, és elismerik a másik munkájának értékét, akkor sztem minden ok.

  • 2007.01.31 13:03:29Tori

    Kellett nekem böngészni, most megint ideges vagyok! Egy DVD-áruházban nézelődöm, és mit látok? InterCom - Akciós Disney-fimek fiúknak! Valaki mondja meg, hogy a Robin Hood és a Herkules miért fiúfilmek? :-/

  • 2007.01.31 13:20:31cozumel

    Jidele



    Pont az a lenyeg, amit irtal. Egyenlo mertekben elosztani az OSSZES feladatot.

    Ugy, hogy lehetoleg IDOBEN is ugyanannyi jusson mindenkire; tehat ha mindketten 9kor rogyunk a fotelba, az jo. De ha anya meg fel 11kor is robotol, apa meg 8 ota a dobozt bamulja, akkor viszont 11kor majd ne csodalkozzon, hogy je, anyanak nincs kedve hancurozni.

  • 2007.01.31 13:45:48zsuli

    Hú, nagyon vártam már vmi ilyesmi posztot! Megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki töpreng a 2.baba-projekten. Az az igazság, hogy semmi nem szólna ellene: elfér helyileg-anyagilag, szép terhesség után gyorsan felépültem, semmi túlsúly,stb.

    De: a párommal mindketten egykék vagyunk, és semmi hátrányát nem érezzük! Utáltam mindig, ha sajnáltak emiatt! Mindketten gyerekként rátaláltunk a későbbi hivatásunkra, ami sikerélményt,örömet adott. Én nagyon szívesen elvoltam sok-sok könyvvel bármeddig (ez most hiányzik is nagyon!) Na és persze így tapasztalatunk sincs, hogy milyen testvérnek lenni - azt nevelni.

    Leginkább azt nem tudom elképzelni, hogy hogyan jut elég figyelem mindkettőnek. A kis 4.5 hónaposom is leköti a napomat - akkor melyiket kellene sírni hagynom, vagy csak egyszerűen nem foglalkozni vele?

    Hozzátartozik, hogy mindegyik szülőnknek van testvére, de ezek tűz-víz párok. Nem láttam soha a filmekben látott romantikus szeretet-jeleneteket - de barátokkal igen!

    És akkor még a hivatásunk miatti sok foglalt estéről nem is beszéltünk (ezt p.eszter tudhatja szerintem, éljenek a zenészek!) Nagyszülők messze, egy gyereket talán még jobban el lehet helyezni.

    És közben mióta megvan a kics, csak az jár a fejemben, hogy jó lenne átélni mégegyszer ezt az egészet - de mi van, ha az a tereség már hányós lesz, utána sírós baba...jaj, mennyi kérdés!

  • 2007.01.31 14:15:12kiseszter

    Potyeszka, imádjuk a Focus kombinkat. Abban tartjuk a babakocsit (hogy ne kelljen a lépcsőházban cipelni) és még így is elfér benne egy bevásárlásnyi cucc. Vezetni rutintalan fővárosi mazsolaként is igazi élvezet számomra és ez az első autó amivel para nélkül tudok tolatva parkolni (ti. ott a vége ahol a hátsó ablak).

    Anyukám egyke, a szülei elváltak és most 75 és 74 évesek. Jönnek elő az öregkori nyűgjeik és mindketten anyámra szeretnének támaszkodni persze külön-külön és 200 km távolságra. Öregotthon, házi gondozó szóba sem jöhet egyiknél sem mert ugye van gyerekük annak a dolga, hiszen ők annak idején mennyi mindent megadtak neki! Szegény nagyon mocsokul érzi magát...

  • 2007.01.31 14:17:52potyeszka

    Igen,én is meg vagyok érte zavarodva,csak nincs még jogsim,igy marad egyenlőre a hátsó ülés.

  • 2007.01.31 14:38:28kiseszter

    Igen, a hátsó ülése is nagyon kényelmes :o)Bár én a 150 cm-mel mindenhol jól megférek. Ha használtat vesztek szánjatok rá bőven időt, mert nagyon kedvelt cégautónak és 3-4 éves korukra már siralmas állapotban kerülnek eladásra.

  • 2007.01.31 14:43:42potyeszka

    Köszi,mindenképp úgy teszünk,céges autóval jön néha haza,és akkor kiélvezkedjük magunkat.

  • 2007.01.31 14:56:23potyeszka

    Jut eszembe,a.a mennyi idős kismama vagy,és hogy viseled?

  • 2007.01.31 15:05:25a:a

    kábé 10-11 hetes, és köszi, egész jól. Az esti rosszullétek tűnőben, bár húsfélét sem enni, sem főzni nemigen tudok már este, és a hasamon már most látszik - Petinél még a 4. hónap végén is rámjött a csípőfarmer...

  • 2007.01.31 15:09:01potyeszka

    Jól van örülök,képzeld én meg szülés után is úgy néztem ki mint aki még terhes,hiába törpe 4200gr-l született,kellett neki a hely.

  • 2007.01.31 15:16:59babó

    hú, sziasztok, csak most olvastam ezt a topicot...



    én is szeretnék másodikat, egyre inkább (a lányom most 9,5 hónapos)



    de meg is mondom miért. én anyai ágon harmadik generációs egyke vagyok. A dédanyám a szorikból kihámozva kissé keményfejű anarchista lehetett, megszülte a nagymamámat és kész, passz. (harmincas években azért kicsit más lehetett). a nagymamámról máig nem tudom biztosan miért lett csak egy lánya, imádták egymást a nagyapámmal. aztán mesélt a szüléséről, azt a horrort! :(( anyu egésszégügyi okokból nem vállatlt, de így utólag kicsit sajnálja, lehet, hogy mégis belefért volna.



    az egykeséget sajnálom is, meg nem is, igazából nem nagyon hiányzott gyerekkoromban, nagyon jó kapcsolatom van a szüleimmel és a nagyszüleimmel is, anyuval főleg mióta felnőttem, inkább valami partnerség, és nagyon örülök neki. úgy gondolom nem kényeztettek el, bár kétségtelen, hogy sok figyelmet kaptam és a hozzám közel álló emberektől azóta is nagyon igénylem. de főleg amikor néhány egyetemi barátomnál láttam, milyen jó a családi életük a tesókkal, hát, nem lett volna rossz. és a szocializációval is meg kell üzdeni, ez tény. én hiába voltam bölcsis, meg ovis, és szerettem is járni, egyszerűen nem vagyok olyan érzékeny "mint egy nő" basszus ez is mekkora sztereotípia. a kolesz sokat segített, és már magamat is jobban ismerem, tudom, hogy mire kell figyelnem.



    de nem akarom, hogy a lányom (annyira tudtam, hogy lány lesz, de nem a loknis tündérke, hanem a durrbele vagány... az is, ketten is kevesen vagyunk rá) szintén egyke legyen. néha már-már úgy érzem, hogy ez az én feladatom ebben a családban: legalább még egy gyerkőc. (inkább kettő) pedig nem vagyok az a házitündér/anyaoroszlán típus, aki csak ezt a "szerepet" szeretné megélni. dolgozni úgyis muszáj, kell az én keresetem is.



    de szeretnék egy csendes, komolyabb fiúcskát. vagy lányt. :))

  • 2007.01.31 21:28:51Szilvesszter

    Kékfelhő, jidele.



    :-)



    ugye hallottatok már mosogatógépről. örömmel veszek/teszek bele tablettát, s mosolyogva, csillogó fogsorral nyomom meg a gombot rajta, pakolom ki be a cuccost. Ezerrel szebben mosogat mint én valaha, pedig volt belőle részem bőven.

    még él benne a lavros tábori mosogatás 100 emberre, vagy a honvédségi fehér és feketemosó konyhaszolgálat télen átfagyva a ponyvasátorban.



    szóval én így tudom le a házimunka egy részét.



    A gyermekeink alig láttak még fehér embert kézzel mosogatni, de hát ez az ő harcuk. Nekik az lesz kuriózum, hogy hiper szenzitív extrazsíroldó mosogatószeres szivaccsal dörzsölhetik a fazekat a beleszáradt odaégett krumplifőzelék után.



    A nagyobbik is imád otthon mosogatni, s érzi, hogy komolyan hozzájárul a házimunkához.















  • 2007.01.31 22:04:59katampusz

    szilveszter!!!

    fontos:

    mielőtt elkezded kipakolni a szép tiszta edényeket a helyükre, mindig győződj meg róla, hogy azok VALÓBAN el lettek-e mosva!

  • 2007.02.01 09:07:53Kékfelhő

    Szilveszter: ne légy ennyire önkritikus, az elmondottak számomra továbbra is vonzóak, egyrészről, mert arról álmodoztam világ életemben, hogy egyszer lesz egy mosogatógépem (pill. nem férne el a kis lakásban, de az öt éves terv része), másrészről, én már azzal is elégedett lennék, ha az edényszárítót elpakolná időnként enyémke.

  • 2007.02.01 09:56:34kiseszter

    Nálunk is kicsi a lakás, de én addig ügyeskedtem míg a fürdőszobában szorítottam helyet a mosogatógépnek (egy 45 cm szélesnek). A srác nagy élvezettel nyitogatja a tablettatartó fedelét, meg rámolja kifelé az evőeszközöket. 1-2 év és már a pakolás sem az én gondom lesz :o)



    Amúgy több gyerek több segítő kéz a háznál? Na jó asszem magam is tudom a választ...

  • 2007.02.01 16:31:09mókusfácán

    Én félek újra szülni, nem a fájdalomtól, mert az nem volt ((éjszaka álmomban vajúdtam, 4 óra alatt tágultam), hanem hogy ha van valami és ott maradok!
    A másik 34 vagyok és nem biztos,hogy a sors mégegyszer úgy fogad a kegyeibe, hogy sikerül a gyerek projekt(orvosi) elsőre. Későn keztük. most vacilálunk a tesókon(apa akar még két fiút):))))

  • 2007.02.01 17:08:22zsuli

    A szülés után pár napig gondolatban gratuláltam minden 2 és több gyerekes anyukának, amiért belementek mégegyszer. Azóta úgy gondolom, hogy 33 év alatt egy nehéz nap? Nem is rossz átlag!

  • 2007.02.01 17:31:54kovvacs

    Hát látom, hoyg autóügy szempontjából megoldható az öt gyerek, de én azért csak megmaradnék a négynél engedelmetekkel :PPPP

  • 2007.02.01 17:33:56kovvacs

    Kik vagyunk most itt terhesek?

    a:a -> 10-11 hetes,

    kovvacs -> 9-10 hetes

    eszter?

    És még tudom, hogy vagyunk még többen is, kik azok?

  • 2007.02.01 17:36:10potyeszka

    Tudtommal Szeszter,Jidel,Bagya.

  • 2007.02.01 17:36:45kovvacs

    (Tudommármivan. Elvonultak a CsodaAnyuk vacsorát főzni:PPP Mi meg még csak előbb fejeztük be az uzsonnát... )

  • 2007.02.01 17:47:05a:a

    eszter asszem 20 hetes

  • 2007.02.01 18:15:04Csöre

    Meg aztán itt volnánk mink is Picurimmal a 9. héten, de még ugye semmi sem bizonyos: tegnap mentünk dokinénihez, hogy megnézzük, amint dobog a szívecske, de ő (azaz a dokinéni) érkezésünk előtt 10 perccel lelépett szülni. Hát hiába, ez egy ilyen meló... Úgyhogy holnap megpróbáljuk ismét.

  • 2007.02.01 19:12:50titi

    Tisztára jó ez a sok plusz kisbaba, odabenn a pocakban! Szívből gratula mindannyiótoknak!

  • 2007.02.01 19:19:27titi

    a:a, most látom, hogy egy idősek vagyunk! És én is sajnálom, hogy megálltam kettőnél.
    Egy gyerekkel opálos szemekkel csodáltam a kétgyerekes anyatársakat, most 2 gyerekesként meg a három ill. négy gyerekeseket bámulom hasonlóképp. Pedig azt hittem, egy ilyen mocsok szülés után, mint amin átestem, egy életre elmegy a kedvem a babáktól. Hát, nem ment el. Meglehet, még 60 évesen is vágyakozva bámulom majd a pocakokat.
    Ja, a:a, még egy! Mi ez a butaság az 55 évesen elhalálozással? Vámos Miklós mondta tök szimpatikusan: "Túl fogom élni a generációmat." Jobb ezt megcélozni és sokszor-sokszor ismételgetni.

  • 2007.02.01 19:21:23Katalma

    34.

  • 2007.02.01 20:35:11eszter

    na, ezt is végigolvastam. Esküszöm, legközelebb nem hagyok ki két napot. Internet kávézó mindenhol van.

    Igenigen én most 21. hétnél járok. Gondolom a véleményemet nem kell ecsetelni a sok gyerekkel kapcsolatban. Én is, férjem is 3man vagyunk tesók. Mindkettőnk anyukája azt bánja, hogy nem szült még egyet. Na ennek mi most elejét vesszük, nem fogok bánkódni. Meg hát a lányok jól elvannak, és most majd a kisfiúk is "ikrekként" nőnek össze. Mondtam, hogy kisfiú?

    Úgy látszik, hogy csak nekem nem jut eszembe a pénz...Mire költötök ennyit, hogy meg kelljen gondolni? A mi családunk olyan csóró volt, hogy csak na, de nem emlékszem, hogy ez bármiben visszatartotta volna a szüleimet. Mindhárman elvégeztünk 1-2 egyetemet, igaz, jól tanultunk, hogy legyen ösztöndíj, meg takarítottam...Nem azt mondom, legyen megélhetés, de hogy ez visszatartó erő legyen?! Én vagyok a naív?

  • 2007.02.01 20:55:14druantia

    Én most elég szarul állok anyagilag, de ha tehetném, akár már holnap bevállalnék egy tesót a bébinek. Nagyon szerettem terhes lenni, szülés után napokig nem tudtam aludni a boldogságtól. Megvan a tervem: hipp-hopp rendbehozom az anyagi helyzetemet éktelen sok melóval, elköltözöm, levadászok valami értelmes pasit és összehozunk még legalább egy gyereket :-). Ha valakinek kellemetlen a terhesség vagy a szülés, én nagyon szívesen bevállalnám helyette :-).

  • 2007.02.01 20:57:38a:a

    Üdv, Katalma!



    eszter: mi elsősorban nem ezen gondolkodunk, valahogy mindig megleszünk, ha máshogy nem, szülés utáni viszonylag korai munkába állással - értem ezalatt azt, hogy kábé kétévesen megy bölcsibe, mint most a fiam. De momentán valóban gond a lakás, az, hogy ne 43 nm-n nőjön fel mondjuk 3 gyerek. Tudom, ott is lehet, de én sem annyin nőttem fel, és legalább annyit azért szeretnék nyújtani, mint amennyit én kaptam.

  • 2007.02.01 21:04:43eszter

    a:a Persze, ez igaz. Mi is emiatt húztunk le albérletben egy pár évet. A megjegyzés egy rossz asszociációnak szólt igazából:vannak olyan ismerőseim, akiknél azért nem "jöhet" több baba, mert ennek a két gyereknek még tudnak egy-egy lakást venni, évente elvinni őket külföldre nyaralni (szerintük ez a nevelés rém fontos része), 3mal ezt már nem tudják vállalni...

  • 2007.02.01 21:24:04a:a

    Ilyen ismerőseim nem nagyon vannak, olyanok viszont igen, akik vannak annyira jó körülmények között, hogy azt az életvitelt és vagyont, amiről írtál, három-négy gyereknek is biztosítani tudják, és amennyire látom, vállalják is őket. De olyan is van, aki szerint egyet tud csak tisztes anyagi körülmények között felnevelni, értem ezalatt azt, hogy emiatt a gyererk miatt vettek másfél szobás lakást az egy szobás helyett, és most azt fizetik még kábé 10 évig... És az a vicc, hogy mindannyian ugyanazt a diplomát szereztük meg annak idején...

  • 2007.02.01 21:34:21Angyal

    Én nem ítélem el azt, aki szeretné a gyerekeit mondjuk lakással elindítani. Minden generáció úgy indul neki, hogy én kidolgozom a belem, de a gyerekenk már jobb lesz. És mondjuk ha megússza a lakáshitelt, albérletet, lehet, hogy közelebb vagyunk ehhez az eszméhez. Hány embernek lenne könnyebb, kompromisszumoktól mentesebb élete, ha egy lakással közelebb lenne az élhető, nem is az ideális élethez?
    Ami talán a mi korunk kérdése, hogy nem is biztos, hogy a lakásnyi pénzt a lakásba kell gondolni, mert lehet, hogy az iskolázatásra. És így az Unioban simán máshol élhetnek, tanulhatnak.
    Szerintem szép az eszme, de a valóság néha más.

  • 2007.02.01 21:35:35Angyal

    lakásban kell gondolni, mármint. csak a stilisztika kedvéért, bocsi:)

  • 2007.02.01 21:39:11katampusz

    eszter, én ezt abszolút megértem, ha vki így gondolkozik.

    nekik fontos, hogy azon a nyaralós lakásvevős színvonalon neveljenek gyereket. gondolom saját maguk is szeretnének lazább anyagi körülmények között élni, és ezért gyereklétszám stopot rendelnek el.



    az élővilágban is ez a két fő stratégia van, ha megnézzük. eccer van a teknős, aki lerak egy csomó tojást, megadja neki a minimumot azaz szép mély gödörbe teszi őket és gondosan eltemeti aztán slussz. az ivadékok boldogulnak magukban.



    és ott van mondjuk a sas, ahol egy vagy két fiókát nevelnek, de azoknak aztán mindent igyekeznek a csőrükbe tenni.



    más más stragéia, mindkettő sikeres.

    (na jó. az első stratégia mondjuk sántít mert nyilvánvalóan nem arra játszunk hogy 10 gyerekből majd csak megéri két három a felnőttkort)

  • 2007.02.01 21:42:53katampusz

    és azt is megértem hogy egy gyerek az nagy ugrás, a második már nem annyira.

    ahol kettő elfér, ott elfér a harmadik is, a negyedik pedig már alig alig jelent változást.... a tizediknél meg már nem is tudják néha hogy hányadik is tulképpen :DDDDDD

  • 2007.02.01 22:04:29gyöngy

    kovvacs! Én 34 hetes vagyok. Bár mostanában ritkán írok, de azért olvaslak benneteket. Én mindig 2 gyereket szerettem volna. Ezt a projektet le is tudtam 24-26 évesen. Most 39 vagyok, és jön a 3. Akkora ajándék, nem is gondoltam volna. A kamaszok nagyon örülnek neki, és várják a kicsit. Nekem van 2 hugom, akikkel 6-7 év a korküönbség. Akkor ezt soknak tartottam, mert nagyon sokat kellett rájuk vigyáznom, meg segíteni a háztartásban. Később viszont ennek nagy hasznát vettem. Időnként civakodtunk, de mióta betöltöttem a 18-at, soha egyszer sem volt összezördülésünk. Nagyon szeretem, hogy van két tesóm. A két kamaszom sem szokott veszekedni. Kicsi korukban sem volt jellemző rájuk. Igaz, ha mégis összekaptak valamin, és nem tudtak megegyezni, akkor külön helységben kellett lenniük. A fiam jól eljátszott egyedül is, de a lányom utált egyedül lenni, ezért többnyire perceken belül alku képes volt. Így nagyon hamar kibékültek. De már évek óta soha egy hangos szót nem hallottam Tőlük. Remélem felnőttként is ilyen jó lesz a kapcsolatuk. Amennyire meg a kicsit várják, remélem vele sem lesz gond.

    A fiú lány témához pedig csak annyit, hogy a párom évek óta azt mondogatta: majd ha nekem egyszer kislányom lesz, akkor Annának fogják hívni. Soha nem azt, hogy fia, vagy gyereke. Most a pocaklakó az ultrahangos csajszi szerint 1000%, hogy kislány. Nagyon örülünk Neki. A lányom is, mert neki már van egy öccse, meg két féltesója, akik szintén fiúk és kislányra vágyott. Nálunk a nagyszülők is örülnek, mindegy nekik, hogy fiú, vagy lány, csak végre meglesz az első unokájuk.

  • 2007.02.03 01:50:49Anyatünde

    eszter: "Úgy látszik, hogy csak nekem nem jut eszembe a pénz...Mire költötök ennyit, hogy meg kelljen gondolni? [...] Nem azt mondom, legyen megélhetés, de hogy ez visszatartó erő legyen?! Én vagyok a naív?" Akik ide irogatnak, azokra ez szerintem nem áll, de kicsit később Te is céloztál rá, h. nem elsősorban az ide irogatókra gondoltál... Ezt élőszóban szívesen tovább beszélném veled, de így nem, csak félreértés és megbántódás lesz.

    Ma (bocs, tegnap... ;-)) du. bevásárlás közben kérdezte egy amúgy igenigen kedves lakótárs, h. KicsiLackót (a 3. baba, aki tegnap (02.02.) volt 1 éves! éljenéljen!!!) terveztük vagy becsúszott..., hát, no comment...

    Karácsonykor (anyós, após, sógornő nálunk, na ez is megérne egy hozzászólást...) meg a gyerekek előhozták, amúgy teljesen komolytalanul hogy ha még lesz egy kistesó, akkor mi lesz, hogy lesz. Sógornőm reakciója: igen, és akkor majd sorsot húztok, hogy melyik megy egyetemre??? IGEN, ő többet keres, mint a párom meg én (mármint mikor még dolgoztam, HAHA) együttvéve, de ezt a megjegyzést, úgy gondolom, megspórolhatta volna... Akkor még mi is abszolút komolytalanul gondoltunk néha még egy kicsibabára. Most viszont már teljesen komolyan...

  • 2007.02.03 08:26:47hanna

    OFF

    Kedves Eszter!

    Ha jól emlékszem, te most ilyen nagyon gyors egymás utánban vagy a két gyerekkel (Bende 10 h, kicsike 5 hónapja pocakban). Hármat szeretnék kérdezni, ha túl intim, ne válaszolj!

    1. Táplálkozás: hogy tudod megoldani, hogy a szoptatás ne vonja el a vitaminokat a kicsitől, illetve hogyha rosszul vagy, hogy mindkét gyereknek jusson belőled - tej is maradjon. Rengeteget eszel, vagy szedsz valami kiegészítőt?

    2. Szoptatás: azt hallottam, hogy a terhesség alatt nagyon érzékeny lesz a mellbimbó. Ez mennyiben befolyásolja a másik gyerek szoptatását? Ugyanannyit, ugyanannyi ideig tudod szoptatni?

    3. Azt is hallottam, hogy a szoptatás alatt akkor is megtermékenyülhetsz, ha nincs menstruáció. Akkor viszont honnan tudod, hogy termékeny vagy vagy nem, illetve honnan veszed észre a terhességet, ha nincs, ami elmaradjon?



    Köszi, és ha nagyon buta kérdések, bocs

    Hanna

    ON

    2.

  • 2007.02.03 09:50:58Tori

    Anyatünde, nem akarom lekicsinyelni a problémádat, és a sógornőd megjegyzése biztosan nagyon rosszul esett, de még olcsón megúsztad. Amikor tavaly bejelentettem, hogy "egyszer majd" szeretnénk második gyereket, az egész család nekem támadt, hogy mire föl, hogy hogy képzelem, hogy ŐK fogják eltartani, mivel a férjem amúgy is lusta és EL IS FOG HAGYNI EGY HÚSZÉVESÉRT (pár évvel fiatalabb nálam), a nővérem pedig közölte, hogy nem akarja, hogy pár év múlva ott álljak az ő küszöbén KÉT GYEREKKEL, NEGYVENKILÓSAN, KISÍRT SZEMMEL. Mai napig nem értem, miért nem ütöttem meg egyikőjüket sem. Ilyen önuralmam korábban sosem volt. Talán mert a szomszéd szobában aludt a lányom.

  • 2007.02.03 10:07:12Kékfelhő

    Huh Tori... mindig azt hiszem, az én családom a legketyósabb a világon, erre tessék...



    Én annyira, de annyira szeretném,ha a húgomék végre babát vállalnának, akár kettőt is, és ha egyszer véletlen ott állna a küszöbünkön két gyerekkel, negyven kilósan, kisírt szemmel,akkor isten hozta! Na, erre való a család. A szüleim akármilyenek is, azért vészhelyzetben lehet hozzájuk fordulni.



    Nálunk nem életcél, hogy saját lakás biztosításával indítsuk útnak majd a gyereket (vagy gyerekeket), nem gondolom, hogy ciki lesz, ha neki kell majd megszereznie az életben bizonyos javakat. Nem kap 18 évesen sem autót, sem lakást, mert akkor hogy tanulja meg, mi a valódi értéke a pénznek?



    Viszont nem spórolunk azon, hogy tapasztalatokat szerezzünk, minap 4000 Ft-ot (!!) költöttem el a jégpályán, de megérte, tetszett neki. Két gyerek mellett ezek a költségek ugye magasabbak lesznek, de ezt talán még elbírja a családi kassza. Viszont 26 nm-be nem szülök másodikat, és ha végre váltunk nagyobba, akkor is kérdés, hogy hánynak lesz hely.

  • 2007.02.03 10:15:59Tori

    Mindenki a sajátját tartja legketyósabbnak, nem? :) Nálunk mindenki (rajtam kívül) baromi anyagias. Nővérem felvetése azért érdekes, mert saját lakás van a nevemen, viszont a ház, amelyben lakik, félig az enyém, már csak azért is, mert azért dolgoztam három évig (ahelyett, hogy szívem szerint egyetemre mentem volna), hogy segítsek neki fizetni a részleteket. Ráadásul 6-jegyű összeg volt a keresete (azóta felmondott), tehát nem tudom, mit féltett tőlem. Az tuti, hogy ezek után hamarabb harapnám le a saját nyelvemet, majd le is nyelném, minthogy akár 20 Ft-ot kölcsönkérjek tőle.

  • 2007.02.03 10:19:40Kékfelhő

    Jáájj...:)

  • 2007.02.03 10:50:03Anyatünde

    Hanna, köszi! Én is kb. ezeket akartam Esztertől megkérdezni, csak arra gondoltam, h. először az email-címét kérem el és oda írom meg a kérdéseimet. ;-))))

    Tori, a tieidhez hasonlítva tényleg nem nagy ügy a sógornőm benyögése, csak már a sokadik ilyen nagyon nagyon anyagias megnyilvánulás, csak mindez Karácsonykor, meg Szenteste ott voltak anyósom, apósom, sógornőm, a barátja, nem mi hívtuk meg őket, anyósom vetette föl kb. 1.5 héttel Karácsony előtt, h. úúúgy szeretnének eljönni (sógornőm nem tervezett hazamenni Szentestére), csak a gyertyagyújtásra, aztán mennének a sógornőmhöz. Hát erre mondtam, h. na ne hülyüljünk már, akkor vacsizzanak is ott. Na aztán így alakultak a dolgok, végül ott is aludtak, másnap ott ebédeltek. Nem folytatom.
    Végül sokkal jobban sült el a dolog, mint vártam, de előtte nagyon izgultam miatta. Pölö apósom remek ember, és csont ateista, és Karácsonykor se feltétlenül fogja vissza magát egyház és vallásellenes megjegyzések tekintetében, sógornőm szintén "ami a szívén az a száján", sokszor, úgy tűnik abszolút gondolkodás nélkül kimond rettentő bántó dolgokat. (Ő nem tudom, hogy éli meg ezeket, utólag gondol-e arra, hogy na, ezt tán nem kellett volna, erről még sose beszélgettünk.)
    Na végül nem volt semmi gond, csak talán a nagy drukktól meg a szokásosnál nagyobb készülődés miatt (gondolhatjátok, elég húzós volt a kaják előállítása is, még úgy is, h. anyósom bevállalta a sütiket, meg takarítani is kicsit gondosabban igyekeztem, pölö ablakmosás...) is érzékenyebb voltam.

  • 2007.02.03 12:44:16katampusz

    mi is mindig a családtól kapjuk a legjóindulatúbb beszólásokat.



    alaphelyzet nálunk az, h nekem van lakásom, örököltem a nagyszüleimtől. felújítottuk, a párom keresetéből, mivel én egyetem mellett nem túl sokat kerestem. nem vagyunk összeházasdodva se.



    párom családja:

    petikém tudod hogy neked abból a lakásból nem lesz semmid....

    majd te felújítod a lakását aztán ha elváltok szépen mehetsz üres zsebbel albérletbe...

    szépen megcsinálod a lakását, aztán kirúg, meglátod...



    a legjobb, egy atomi veszekedés a sógornőmmel, nem erről volt szó, de hirtelenjében nem tudott mással jobban megsérteni:

    nem dolgozol és jól kihasználod az öcsémet, felújíttatod vele a lakásodat, mit képzelsz te?!



    és még csak igaza se volt, mert dolgoztam és az én családom még a felújításban is segített....



    mindezt úgy, hogy hat és fél éve voltunk akkor együtt, mosolyszünet nélkül folyamatosan. és a párom másik két testvére húsz éves lakáskölcsönöket nyög, mert a szüleiknek ugyan lett volna miből, de egy vassal se segítettek egyik gyereküknek se. nem, a továbbtanulásukat sem támogatták. és ahelyett hogy örülnének, legalább a legkisebb gyereknek nem kell lakástörlesztésre keresnie, ilyen szövegekkel jönnek. még csak nem is mindig a hátam mögött...



    talán érthető, ha kissé távolságtartó a viszonyom velük...

  • 2007.02.03 12:46:57katampusz

    hát ezért én mindent megteszek, hogy a gyerekeimnek legalább azt tudjam megadni, amit én is kaptam.

    és remélem hogy ők is értékelik majd annyira, mint amennyire én értékelem.

  • 2007.02.03 12:59:07Tori

    katampusz, részvétem. Anyatünde, pont ezért mondtam, hogy nem akarom lekicsinyelni a sértést, amit kaptál. Mai napig döbbenten állok a tény előtt, hogy kb 40 percig kórusban hőbörögtek rám a szüleim+ tesóm és mégse sírtam, se nem üvöltöztem, de még csak el sem futottam. Ez nem jellemző rám.



    Nálunk az van, hogy tesóm és én is váltam egyszer, és mindkétszer a férjnél maradt a lakás, bár mindkétszer főképp az ő pénze is ment bele, de azért ebből érthető, hogy anyám bizalmatlan az új vejével. Viszont a férjemnek is igaza van, hogy ha nem ő csinálta a sarat, akkor ne rajta csattanjon az ostor. Szóval mindkét felet megértem, de ettől még nem kellemesebb. Ráadásul a páromat egyáltalán nem segítik a szülei anyagilag, kb háromhetente jönnek és hoznak egy fazék pörköltöt, oszt' jónapot. Párom meg áradozik hogy a szülei mennyire odavannak az unokájukért, még új autót is vettek két éve, hogy biztonságosabban szállíthassák a kicsit. Nekem meg nincs szívem megjegyezni, hogy ha a gyerek max 2-3 havonta ül benne, akkor nem biztos, hogy a kicsiért vették. De ez már egy másik téma.

  • 2007.02.03 16:07:26bonyolult

    hanna, Anyatünde:

    sajna elszállt a kis "dolgozatom" a válaszokkal a kérdésekre. ugyan gyakorlatból nem tudom, mert csak egy gyerekem van, viszont a szakirodalom általában taglalni szokta ezeket a kérdéseiteket.



    ahhoz sajna most frusztrált vagyok, hogy még egyszer bepötyögjem, de nézzétek meg pl a lll.hu oldalát, elég részletesen leírják a szoptatás melletti fogamzásgátlási/teherbeesési esélyeket is, és a várandósság alatti szoptatásról is sok cikk van. szárazabb és élménybeszámolós is.

    üdv,

    b

  • 2007.02.03 19:01:20kaposztalepke

    Hanna: bocsánat, hogy belepofázok, csak gondoltam hátha hasznos több vélemény/tapasztalat. Nekem ugyan két és fél év különbséggel születtek a gyerkőcök, de több mint két évig szopizott a nagy, így egybeesett pár hónap. Persze egész más egy majdnem kétévest szoptatni, mint egy öthónapost, így azért nem ugyanaz, de nekem pl a mellbimbó-érzékenységgel nem volt baj, lehet, hogy terhesen érzékenyebb, viszont szoptatás alatt meg kicsit érzéketlenebb (nekem biztosan:) ), nem volt észrevehető gond. A tejmennyiség ugye nálam már nem számított, így abba nem locsognék bele...Elevitet szedtem, nem végig, de az első hónapokban minden nap, utána mondjuk hetente egyet.



    A szoptatás/mensi nélküliség és terhesség-észlelésről...én amíg nem volt mensesem a szopi miatt, addig mindig azt csináltam, hogy havonta csináltam egy terhességi tesztet és kész. Akkor is jó időben tudni, ha gyereket akar az ember, akkor is ha nem.



    Nem tudom mire mész ezzel, remélem nem baj, hogy belelocsogtam, eszter tapasztalataira meg nagyon kíváncsi leszek azért én is.

  • 2007.02.03 22:05:10kovvacs

    Hanna,

    "Azt is hallottam, hogy a szoptatás alatt akkor is megtermékenyülhetsz, ha nincs menstruáció. Akkor viszont honnan tudod, hogy termékeny vagy vagy nem, illetve honnan veszed észre a terhességet, ha nincs, ami elmaradjon?"



    Saját tapasztalatból mondom. (Ugye itt sírtam, hogy szoptatok és nem jön a kistesó, közben meg már volt csak még nem tudtam.)

    Azt az ember lánya tudja, hogy mikortól nem védekezik. Attól kezdve érdemes 2-3 hetente csinálni egy terhességi tesztet. Mindig felírni a legutóbbi időpontját, nyilván a negatívét. Amikor a teszt pozitív, leülhetsz a papírral kiszámolni, hogy mikortól lehet meg a bébi. Ha jól emléxem fejből, akkor cikluskezdéstől számított 23. napon van először esély arra, hogy a teszt eredményt mutasson (elvileg 14. nap a megtermékenyülés + 5 nap a beágyazódásig + 3 nap kell a tesztelhető hormonmennyiséghez). Ebből az következik, hogy pozitív teszt esetén visszaszámolhatsz 23 napot cikluskezdésnek (mert abban a ciklusban már biztosan volt baba), ez az egyik szélsőérték, és a legutóbbi negatív tesztből 22 napot cikluskezdésnek, mert az után már lehetett baba.



    Aztán jön a vicces menet a nődokinál, amikor kérdezi az utolsó m. időpontját, de szerencsére az UH-n saccolnak egy pontosabb értéket.

    Nálam az UH alapján az jött ki, hogy ha a legutolsó negatív tesztet egy nappal később csináltam volna meg, akkor már pozitív lett volna:)))



    A teszten kívül nem vennék semmit se biztosra, mert az első terhességem tünetei és a másodikéi köszönőviszonyban sincsenek egymással...

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta