SZÜLŐSÉG

Abortuszt végeznek a plázában

2007. január 26., péntek 22:02

Februárban nyílik a bécsi Lugner City bevásárlóközpontban a Venus Med nevű szexuális egészségcentrum, ahol a szexuális problémák kezelésén kívül terhesség-megszakítást is végeznek, olvasható a Velveten. A gyermekvédők tiltakoznak.


A bevásárlóközpontban ambulánsan végeznek abortuszt: a páciens időpontot egyeztet, bemegy, a végső döntés előtt elbeszélget egy pszichoterapeutával, és ha még mindig akarja a terhesség megszakítását, még aznap áteshet a műtéten. A beavatkozás 15 percig tart, utána a páciens tetszőleges időt tölthet el a pihenőszobában, majd ha nem lép fel komplikáció, el is hagyhatja a rendelőt.

Az osztrák gyerekvédők az „ízléstelenség csúcsának” nevezik, az orvosok a bérleti feltételekkel indokolják a helyválasztást. A beavatkozást 445 euróért végzik el.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.30 09:07:32p.eszter

    Teljesen igaz, hogy Árvácska sértő dolgokat írt, de ha már az empátia felmerült, akkor most is gyakoroljuk, ahogy manci is tette. Árvácska! Én sajnos nem tudlak megérteni, mivel szerencsés vagyok és szerető, teljes családban nőttem fel, most pedig szintén szerető, teljes családban neveljük a kisfiunkat, viszont átérzem a helyzeted. De attól még, hogy neked ilyen anya "jutott", sok egyedülálló nő szeretetben, "egészségesen" neveli gyermekét. Az általánosítás itt sem helyes.

  • 2007.01.30 09:09:37manci

    Ami thais hozzászólását illeti, szerintem teljesen igaza van abban, hogy aki szexuális életet él, annak számolnia kell a teherbeesés lehetőségével, akkor is, ha védekezik. Legalább egyszer el kellene gondolkodnia azon, hogy mi lenne, ha. És ha megvan erre a válasza, akkor hajrá. Valahogy majd ezt szeretném megértetni a lányommal.

  • 2007.01.30 10:00:52Virus

    kedves Levendul, nagylányom még nincsen, de már tudom, mit fogok neki mondani, ugyanazt, amit nekem mondtak a szüleim annak idején. aminek a lényege az volt, hogy szigorkodtak ugyan ezeken a területeken, de mindig mindig elmodták, hogy ha teherbe esnénk, akkor jöjjünk bátran haza, és persze tartsuk meg, és mindenben nagyon fognak támogatni.
    és valóben következetes vagyok ezekben a dolgokban. de a tegnapi tapasztalataim alapján nem szivesen merülnék el bővebben a dologban, mert nekem nagyon rosszul esett az, hogy csak azért, mert nekem más - esetleg ellentétes, de határozott - véleményem van valamiről, azért úgy kell reagálni a bejegyzéseimre, mint tették ezt páran.
    tőlem azt várják el, hogy tartsam tiszteletben, ahogy ők gondolkoznak, és cselekszenek, amit én meg is teszek, hisz nem győzöm - hasztalan - hangsúlyozni, hogy én nem ítélek el senkit azért, mert abortuszt követett el, viszont úgy lenne igazságos, ha cserébe tiszteletben tartanák azt is, hogy én viszont úgy élem az életemet, ahogy élem, és olyan véleményem van, amilyen. Gondolat- és véleményszabadság van hála Istennek, mindenki azt mond, és azt gondol, amit akar. amig nem köpök le senkit, mert elabortált egy gyereket, (értsd képletesen persze, vagyis nem "bántom" miatta, nem itélem el, stb), addig engem se piszkáljon és minősítgessen senki amiatt, hogy én viszont igy és igy gondolkozom a dologról.

  • 2007.01.30 10:58:59Kékfelhő

    Kedves Virus!



    Te még mindig nem érted a tegnapi vita lényegét. Nem ítélünk el amiatt, sőt, nem is minősítgettünk, amiért elítéled az abortuszt, szíved joga, mindenki éljen a saját értékrendje szerint.

    Amire felhívtuk a szíves figyelmedet, hogy a véleményed és az általad használt szavak ellentétben álltak egymással. Amit írtál, az magában cáfolta meg azt, amit mondani akartál. De kár erről vitatkozni, látszólag úgysem érted.



    További jó fórumozást kívánok és tégy meg egy szívességet: ne vedd a szívedre, ha más nem ért egyet veled. Lehet különböző véleményünk, attól még tisztelhetjük egymást.

  • 2007.01.30 10:59:05B-

    Annyit szeretnék csak hozzászólni, hogy nagy tévedés, hogy a szex egyetlen biológiai célja a szaporodás. Ha ez így lenne, akkor ugyanúgy, mint a kutyák, mi is "tüzelnénk" tehát látszódna rajtunk, hogy mikor vagyunk termékenyek. Ezzel szemben az év bármely napján képesek és hajlandóak vagyunk az aktusra, függetlenül attól, hogy termékeny napra esik-e. Ez arra utal, hogy a szexualitásnak érzelmi céljai is vannak: a közös "élvezet" olyan szoros lelki kötődés kialakulásához vezet jó esetben, ami garantálja, hogy a szülők együtt maradnak évekig, amíg az embergyereknek több szülőre is szüksége van.

    A bonobók (törpecsimpánz) pl a szexualitást konfliktuskezelésre is használják. Szóval sokkal összetettebb ez a dolog, nagyon fontos a lelki-érzelmi oldala. Ne degradáljuk a gyerekcsinálás vagy élvezkedés szintjére.

    Ami pedig az "úgy csinálnám, hogy fájjon" kitételt illeti: aki tényleg azt hiszi, hogy nem fáj az abortusz(és nem feltétlenül testileg), az nincs azon az erkölcsi-empátiás szinten, hogy ilyen dolgokról ítélkezhessen. Egyáltalán, undorodom ettől a "majd én megmondom, kinek fájjon, ki volt rossz, kit kell megbüntetni" féle moráltól. Aki a emberiség üdve érdekében megpróbált a saját szája szerint rendet tenni, büntetni, eldönteni, kinek fájjon, az még MINDIG szörnyetegként vonult be a történelembe. Akik bármilyen erkölcsi iránymutatásra képesek voltak, azok mind a szeretetet, a megbocsátást, a megértést hirdették, vagy legalább azt, hogy ha nem érted, ne ítéld el.

    Ha végre egyszer nem igazságot akarnánk szolgáltatni (mert ki mondhatja, hogy nála van az igazság tudása???), hanem megpróbálnánk szeretni azt is, aki szerintünk bűnt követett el, sokkal jobb világban élnénk. Büntetéssel csak a dacot és az agresszivitástlehet növelni.

    A vicc az, hogy vér ateista vagyok :-)

  • 2007.01.30 11:17:08Kékfelhő

    B-:

    szívemből szóltál :)

    és hiszek Istenben :)

  • 2007.01.30 11:19:40Virus

    kedves Kékfelhő. szerintem meg nem álltak ellentétben egymással. És akkor valóban ez az a pont, ahonnan tényleg kár folytatni, ebben egyetértek. Én egyébként bántónak érzem, hogy azt irod nekem, hogy "úgysem érted", én ilyet nem irtam volna Neked, mégha igy is gondolom. De lásd megfogadom amit irtál, és "szívességet téve" Neked, most nem veszem a szívemre a dolgot. minden jót Neked!

  • 2007.01.30 13:12:20cozumel

    Termeszetesen szo nincs arrol, hogy egyetertettem volna Arvacskaval abban, amit altalanossagban irt az egyedulallo anyakrol. Ki nem alhatom az altalanositasokat amugy sem, meggyozodesem, hogy butulashoz vezet.

  • 2007.01.30 13:21:39cozumel

    (KIAKADOK MOSTMAR A RENCERTOL: MEGNYOMOM A SORTOREST ES BEVISZI A POSTOM)



    Szoval az egyedulallo anyak termeszetesen nagyon nagy tiszteletet erdemelnek.

    A gyerekvallalas azonban meg parok eseten is

    lemondassal, aldozatokkal jar. Egyedul meg nagyobb aldozatvallalast kell hoznia egy nonek. Ezek tenyek, nem minositeni probalok.



    Termeszetesen ebbol nem kovetkezik, hogy minden egyedulallo anya martirra valik, de sokan kozuluk igen. Es az o gyerekeik viszik tovabb magukban a megkeseredest, amit az annyuk sugarzott egy eleten at, lasd Arvacska. Lehet, azt mondjatok, ezen egy jo pszichologus segithet, es hat megiscsak el!



    De eljut-e mindenki oda, hogy legalabb beszel rola? Eljut-e mindenki pszichologushoz? Vagy magaba fordul, es jobb esetben valami furcsa, kapcsolatra keptelen leny lesz....rosszabb esetben, es itt most messzire megyek, valami szornyeteg.



    Nem veletlen, hogy sorozatgyilkosok tucatjairol derult ki, hogy az anyja egyedul kenyszerult felnevelni; keseru, hideg, rideg, erzelemmentes modon tette, a gyerekben koran elvetve a buntudat csirajat. A feldolgozatlan, raadasul minden alapot nelkulozo buntudat pedig szelsoseges viselkedest eredmenyezHET.

    De legalabb ok is eltek, nem?

  • 2007.01.30 13:53:50galiba

    Árvácska hozzászólásától majdnem leestem a székről döbbenetemben. Úgy alakult, hogy a terhesség 6. hónapjában egyedülálló anyukává minősültem, mert az utolsó időszakot már szerettem volna nyugalomban tölteni, és nem az állandó megaláztatás érzésével. Ezt nem is akarom tovább magyarázni.

    Nem, nem úgy lettem terhes, hogy pasit fogjak magamnak, aki eltart, közösen tervezett baba volt. Én teljesen konszolidált családban nőttem fel, és el sem tudtam képzelni, hogy a gyerekem majd nem így fog felnőni. Fáj, hogy nem így lesz, de ezzel együtt életem legjobb döntése, hogy ez a csodálatos kis ember megszülethetett. Ha a terhesség elején szakítottam volna az apjával, akkor is megtartottam volna mindenképpen.

    És igen, magamtól elmentem pszichológushoz, hogy még véletlenül se vetítsem ki a saját lelki bajaimat őrá. Ez szerintem értelmi és érzelmi intelligencia kérdése.

    Egyelőre nem úgy nézem, hogy sorozatgyilkos lesz belőle.

  • 2007.01.30 13:57:07Katalma

    Nem értem, miért érzitek Árvácska hozzászólását durvának, amikor nem másoknak akart beszólni vele, egyszerűen a saját történetét mesélte el, és a saját anyját bírálta vele.

    Nem pl. druantia-t, hiszen szerintem az a szituáció más is teljesen. Hiszen ott váratlanul, hihetetlenül, csodálatosan, mégis megérkezett a baba. Árvácska pedig - ha jól értem - csak azért született, mert az anyja az aktuális pasiját akarta megfogni vele.

    És még annyit a bírálókhoz, hogy szerintem egy ilyen helyzetet - szakemberrel vagy szakember nélkül - teljesen feldolgozni nem lehet, hiszen az anyja az élete része, és folyamatosan szembesül vele. Mégcsak nem is érzem kórosnak, ha véleménye alakul ki erről, csak azt, ha a saját boldogságát nem tudja emiatt megtalálni.

  • 2007.01.30 14:03:24galiba

    Én erősen általánosítónak olvastam a kommentjét, tán rosszul interpretáltan. Olyan rohadjon meg minden egyedülálló anya jellege volt, de lehet, hogy csak a személyes érintettség miatt érintett érzékenyen.

  • 2007.01.30 14:04:58p.eszter

    Azért volt "durva" (ahogy te mondtad) szerintem, mert általánosított. Az anyukája és az ő sorsából vonta le a következtetést, miszerint minden gyermekét egyedül vállaló (és nem a baba születése után elhagyott/elvált) nő csak rosszul nevelheti fel gyermekét.



    Talán, ha Árvácska megtalálja azt a férfit, aki elhiteti vele, hogy ő értékes nő és jó anya válik majd belőle és mellette áll, boldog lehet az élete.

  • 2007.01.30 14:08:19Katalma

    Ami a pszichológust illeti: nekem eléggé úgy tűnik, Magyarországon ciki pszichológushoz járni. Volt olyan ismerősöm, eléggé sok lelki problémával, akit hiába próbáltam szakemberhez irányítani, engem akart lelki szemetesnek használni és terrorizált. Én alkalmatlan vagyok ilyen szerepre teljesen.

    Hiába magyaráztam neki, hogy ha valakinek fáj a foga, fogorvoshoz megy, ha fáj a torka, háziorvoshoz, ha eltörik a lába, akkor a baleseti sebészetre - és ezt kéne tenni lelki problémával is: pszichológushoz vagy pszichiáterhez menni. Váltig csak azt hajtogatta, hogy ő nem őrült, ő nem megy. Én meg hiába mondtam neki, hogy én jóval kisebb problémával is voltam már pszichológusnál és sztem jól tettem.

  • 2007.01.30 14:10:31Katalma

    Általánosított, de szerintem nem minden egyedülálló anyára általánosított, hanem arra a típusra, akit az anyja képvisel. Én legalábbis így értettem. De lehet, hogy tévedtem.

  • 2007.01.30 14:13:41Kékfelhő

    Én is így értettem.



    Amúgy is mindenki a saját sztoriján keresztül próbálta igazolni az álláspontját, ő is csak ezt tette.



    Lehet, hogy általánosított, egy biztos: nem lehetett könnyű gyerekkora. Én nem bántanám érte, gondolom, sokan nem kapták még innen a szemük közé vágva valamelyik szűlőjétől, hogy "és én nem is akartalak téged". Ezt az érzést nem kívánom senkinek.

  • 2007.01.30 14:15:24p.eszter

    Azért van ám itt baj az ellátással is. Én nem szégyelltem (volna) pszichológushoz járni, mikor már nekem is elegem volt az állandó hányásból, fogyásból, hízásból, "húdekövérvagyok45kilósan" szemléletből. Kitöltették velem az a 300kérdéses tesztet (elemzését azóta sem tudom), kaptam prosac-ot, megkérdezte a doki, miért érzem magam kövérnek, ha nem is vagyok az és tudom-e, h ebbe a "hülyébbek" bele is halnak. Sarkítva persze, de ez volt a lényeg. Ja! Menjek vissza 3hónap múlva. Namármost, akinek nincs pénze hetente magánorvoshoz járni hónapokig, az ilyen ellátásra számíthat. Engem a mostani férjem "gyógyított meg", máramenniyre a bulímiából meg lehet. Bocs az off-ért.

  • 2007.01.30 14:16:29galiba

    Gyermek lelki egészségét vszleg nem szolgálta volna, ha a születése után évekig gyilkoljuk egymást az apjával, mielőtt elválunk.

    Elszomorít, hogy így alakult az életünk az apukával, de nem érzem magam megtört embernek, és egyáltalán nem lettem férfigyűlölő vagy mártír. Elég stramm csaj vagyok, szoktam boldogulni nehéz élethelyzetekben is.

  • 2007.01.30 14:18:06p.eszter

    Szerintem senki nem akadt volna fenn Árvácska hsz-án, ha nem lenne it Druantia, ami ezt magára vette. Ezért kell mindkét oldalon állóknak jó adag empátia, h nem fajuljon személyeskedéssé a fórum.

  • 2007.01.30 14:20:17Kékfelhő

    bulémia? :(

  • 2007.01.30 14:22:10Katalma

    Pszichológiai ellátás:

    Lehet, én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Szeged, gimis koromban jártam pszichiáterhez (volt valami gyermekpszichológiai részleg), ezek mindig egy órás beszélgetések voltak, és "beutaltak" 2 csoportterápiára is. Nagyon sokat segített nekem.

  • 2007.01.30 14:35:11B-

    p. eszter és mindenki, akit érint: az 1. számú pszichiátrián dr. Túry Ferenc az egyik legjobb az országban, aki táplálkozászavarokkal foglalkozik. Most ott átszervezések lesznek, de valahogy biztos el lehet jutni hozzá. Ha bárkinek segítség kell a témában, szóljon, és magánban megpróbálok. Pszichológust is tudok ajánlani, ha kell.---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

    Egyébként azt mondják, hogy egy evészavaros akkor számít gyógyultnak, ha szerelmes lesz, gyereke születik és azt feleneveli.

  • 2007.01.30 14:41:27p.eszter

    Kékfelhő, igen az, de a "durva rész" már 6-7 éve volt (egyetem mellett fényképezgettek, amihez hol 2, hol 4 kg-t kellett gyorsangyorsan fogyni :S), azóta rendben vagyok.



    Katalma, ez Pécsett történt az sztk-ban.



    B- ezek szerint én gyógyultnak számítok. Ez jó. Mondjuk annak is érzem magam. :D

  • 2007.02.02 08:59:46ready_real

    Sziasztok.

    Először is, nem is tudom honnt kezdjem.

    Talán a legeelejésről. Viszonylag jólinformáltnak voltam mondható kamaszkoromban. Ismertem a védekezési módokat, és úgy voltam vele, hogy nekem sose lesz abortuszom, mert tudok vigyázni magamra.

    Védekeztünk mi gumival is, tablettával is, aztán egy idő után leginkábba megszakításosra tértünk át, főképpa mellékhatáások miatt.

    Mik voltak azok:

    viszketés, folyás, égő fájdalom, gyógyszertől : egyiktől émelygés,másiktól +10 kiló 3 hónap , alatt! , harmadiktől: libidó csökkenése igen erős mértékben.



    Tudtuk hogy azért veszélyesebb mint a többi , de imádtuka párommal egymást. Mivel az orvosok kisujjujkat sem mozdították, kérésem ellenére sem, hogy megfelelő gyógyszert találjunk, nem nagyon volt más lehetőségünk. (önmegtartóztatás lehetett volna.)



    Első terhességemnél elment a baba. 20 voltam akkor.

    2-at elvetettem.

    Jöhetnek a kövezős, verem a mellem anyukák. Nem tartottuk emg.

    Hogy miért?

    22 voltam a másodiknál, kedvesem és én főiskolások. nulla kereset.Neki 1 éve volt hátra a suliból, nekem még vagy 2-3. Anyáméktól egy fillért nem kaptam, (párom se a szüleitől), a családi környezet meg nem volt alkalmas arra, hogy akármelyikünk szüleinél legyünk, egyszerűen pokol lett volna.



    KEdvesemnek ráadásul pszichés gondjai is voltak, igaz erre komolyabban később derült fény.

    Szóval döntenünk kelelt: mindketten abbahagyjuka sulit, és mehet robotolni valami gyárba havi 60-70ért, amiből 50 elmegy albira, vagy több, a gyereket nem tudjuk miből nevelni, vagy döntünk, és nem tartjuk meg. Lehet fura ez másoknak, de mivel nem számíthattam sehonnét sem segítségre, támogatásra, ezért úgy döntöttem nem tartom meg. Egyszerűen mindannyiunkra sanyarú sors vált volna, nem lett volna a gyereknek sem a javára.



    Azt a lenézést amit az orvosoktól kaptam? ölni tudtak volna a szemükkel. Kb 5-6 hetes lehettem , mikor befeküdtem, ultrahangon kb egy babzsákforma látszódott.

    Részben osztom annak a véleményét aki azt mondja , ez már élet. De nélkülem életképtelen! Nem képes önálló életre, még a gerince sem fejlődött ki!



    Szóval ezzel nyugtattam magam, és a mai napig állítom, jól döntöttem. KEdvesemmel azóta is együtt vagyunk, időközben eltelt jópár év is.



    Képzeljétek el, milyen lehet annak a gyereknek az élete, akit a szülei nemakartak? Akit megpróbáltak elhajtani!

    Én ezt pár éve tudtam meg, hogy engem is próbáltak gyógyszerrel, csak nem jött össze. És akkor mintegy villámcsapás a tudatomba, ráébredtem, hogy a sok pszichés problémám, az önértékelési zavarom jórésze onnét fakad. Ma is azt mondom, sajnálom, hogy nem jött nekik össze. Akkor talán nem szenvednék .





    Afilmet , amit emlegettek láttam. Mivel azonban tapasztaltam is , mit csinnálnak: nem úgy csinálják ma már. Egy kamerás vákuumos gépet használnak, minimálisan veszélyeztetve az anya testi épségét.

  • 2007.02.02 09:28:38ready_real

    Elnézést az elgépelésekért, utólag már nem tudom javítani a szövegem, reélem így is érthető azért.

  • 2007.02.02 09:32:49Tori

    Amióta egy teremben feküdtem néhány abortuszossal, még kevésbé tudok róluk rosszat mondani, mint korábban. Ez mindenkinek nehéz, fájdalmas döntés, bármennyire is mutatja ki. Adja az ég, hogy sose kelljen meghoznom.

  • 2007.02.25 09:45:09kekhal

    kedves druantia!
    te pedig a humanizmus szégyene vagy! azt mondod az abortuszt ugy kell csinálni , hogy fájjon. Rendben !Ebben az esetben az "apát" is arra kell kötelezni, - természetesen miután a családvédelmi intézet őt is hosszasan faggatta, hogy miért nem akarja a gyereket- és ha itt is kijelentette kétszer, hogy nem akarja, akkor őt is kötelezzék minimum egy prosztata masszázsra, de lehetőleg egy hólyag tükrözéssel kombinálva, szigorú női orvos és egyéb had előtt..és hogy miért?? csak azért, hogy neki is fájjon az egész eljárás! Hogy ő is épp azt a testi szenvedést is átélje mint a nő, hisz ugyanolyan "VÉTKES"! csak így lehet igazságos, hogy az abortuszt úgy kell végezni, hogy fájjon...amugy józan eszű olvasók , akik nem vallják druantia nézeteit és abban az elszomorító helyzetben vannak, hogy nem kerülhetik el az abortuszt, menjenek ide a "plazaba" , ami egyébként sokkal jobban elkülönített részen van, mint laikus gondolná, szóval menjenek, mert itt semmiféle megszégyenítéssel nem találja magát szemben a nő és a lehető legfájdalommentesebben és leggyorsabban végzik el a műtétet, pl. azonnal elaltatnak és nem kell megalázó és fájdalmas helyzeteket elviselni. A lelkiismereti kérdésekkel és problémákkal pedig tényleg mindenkinek saját magának kell szembenéznie...és nem a szomszédnak és nem druantiának!

  • 2007.02.25 14:23:33Csilli

    Sziasztok én új vagyok itt,de ez a plaza dolog nekem se tetszik.Viszont nekem sajnos volt egy abortuszom,nem igazán tudom megemészteni azóta se.Két gyönyörű szép lányt nevelek és hiányzik az a harmadik baba is.Nem mindenki aki abortuszt végeztet hibás.Ez nagyon csúnya dolog,hogy így megbélyegzitek őket.Honnan tudjátok,hogy mi történt velük akkor és mi vitte őket erre a borzalmas dologra?Ezt soha senki nem érti meg csak aki már átesett ezen az egészen!!Úgyhogy annak legyen nagy aszája aki tudja,hogy ez milyen egy iszonyú érzés.

  • 2007.02.25 14:55:10druantia

    Kekhal, drága, olvasd el légyszi a többi hsz-t is, mielőtt agyvérzést kapsz. Az indokolt abortusszal semmi bajom, én a magam nevében beszéltem, az én saját véleményemet mondtam el, amit nem kötelező senkinek sem elfogadni. Ahogy később még én is és mások is kifejtettük, a születésszabályozó eszközként használt abortuszok ellen van kifogásom. Nekem. Ha te máshogy gondolod, hajrá.

    Nem megyek tüntetni, hogy tiltsák be az abortuszt, sőt, természetes és jó dolognak tartom, hogy mindenki maga dönthet a saját (és a gyereke) életéről, nem köpdösök le senkit az utcán, köszönök azoknak az ismerőseimnek, akik túlestek ezen. De az azért kicsit meredek nekem, hogy sokan kényelmi okokból választják azt a megoldást, hogy elvetetik a gyereküket. Ismétlem, ÉN tartom meredeknek.

    Az a gyerek igenis él, és érez. Hangsúlyozom megint, az én felfogásom szerint. Egy szavam sincs arra, aki azért veteti el a babáját, mert ő vagy a baba beteg. Sőt, nagyon együtt érzek vele, rettenetes lehet. Én is voltam olyan helyzetben, ami nagyon indokolta volna azt, hogy elvetessem a gyerekemet. Én nem tettem meg. Ha más igen, az ő dolga. Az meg, hogy én mit gondolok, az az enyém. És én nem személyeskedtem, kedves Kékhal.

  • 2007.02.25 15:15:01titi

    Kedves ready_real! Úgy gondolom, jól tetted, hogy elvetetted azt a babát.

    Azt viszont nem értem, miért kell bánnod még azt is, hogy megszülettél??!

    Úgy gondolom, akkor nem szenvednél, ha értékelnéd, szeretnéd az életedet, ahelyett, hogy még mindig (majd' 30 évesen) a szüleidet fikáznád azért, mert vagy.

    Nem tudom, mondták-e már neked, hogy minden élet egyszeri és megismételhetetlen. Még a tiéd is!!

    Eltöltheted az időt önsajnálgatással is meg azzal is, hogy élvezed a napot! (Carpe diem!)

  • 2007.02.25 16:47:11kekhal

    kedves druantia,
    AZ első hozzászólásod váltotta ki az indulatot belőlem...ami , talán egyetértesz, eléggé provokatív.
    Amit most írtál oké, bár kényelmi abortusz nem hiszem, hogy létezik. Nemcsak a betegség lehet ami erre kényszeríthet embereket, nőket.( Ez is személyes vélemény csak. ) Amugy én sem az abortusz ellenzőihez szóltam, hanem azokhoz, akik arra kényszerülnek, hogy átessenek egy ilyen műtéten. Szóval nekik tanácsolom, ha muszáj megtenni és van 450 eurójuk, a lehető legelviselhetőbb megoldást nyújtja ez a bécsi magánklinika.

  • 2007.02.25 17:39:22druantia

    Kekhal, egyetértek, tényleg elég sarkítottan fogalmaztam. Már többször említettem itt-ott, hogy ez a téma az egyik gyenge pontom, éppen a személyes majdnem-érintettség miatt.



    Ha meg kell történnie, történjen emberi körülmények között, de ha van más megoldás is, akkor én mindenképpen arra szavaznék.



    Nem vagyok vallásos, legalábbis nem követek semmiféle egyházat, de egy másik poszton (A gyerekeink választanak ki minket - 2007. 01. 16.) írtam már arról, hogy én pl. láttam a gyerekemet évekkel azelőtt, hogy megszületett (20:15:26). Kicsit elvont lesz, amit most írok, de én úgy gondolom, hogy aki egyszer itt van a földön, az itt akar lenni, és az ő joga, hogy eldöntse, mikor akar távozni.



    Az abortusz-témával kapcsolatban sajnos tényleg elragad néha a hév, de azért igyekszem objektíven is megvizsgálni a dolgokat, és felülbírálom a saját hülyeségemet is, ha szükséges. Remélem, most már rendben vagyunk :-).

  • 2007.02.25 18:05:22B-

    "Kicsit elvont lesz, amit most írok, de én úgy gondolom, hogy aki egyszer itt van a földön, az itt akar lenni, és az ő joga, hogy eldöntse, mikor akar távozni."



    Ilyen jog nem létezik sajnos, pedig nagyon jó lenne, ha lenne. Illetve mit ér az olyan jog, ami mögött nincs erő, hogy megvédje? Én még nem ismertem olyan embert, aki akkor távozott volna, amikor ő maga úgy érezte, hogy eljött az ideje. És nagyon utálom, amikor valaki csodával határos módon életben marad, és azt mondják, hogy "úgy látszik, volt még valami dolga a földön". Ilyenkor azokra gondolok, akiknek ez a szerencse nem adatott meg: őrájuk nem volt szükség? Őket le lehetett cserélni? :-(



    Szerintem az élet éppen azért olyan értékes, mert törékeny, és rengeteg véletlentől függ: melyik sperma ér célba, utána milyen 9 hónapot töltesz az anyaméhben, milyen vírusokkal találkozol stb. Aztán egyszer csak meghalsz, és nem igazán kérdezi senki, hogy szeretnél-e még maradni (a legtöbben szeretnének). Éppen az élet törékenysége miatt találunk ki magunknak olyan mítoszokat, hogy "feladatunk van az életben" és hasonlók. Sokkal nehezebb lenne elfogadni, hogy csak 1 vagyunk az X milliárdból, akit ha elüt a villamos, 10 éven belül tutira elfelejtenek, 50 év múlva meg már nyoma sem lesz. Pedig éppen ebből nyerhetnénk erőt is, hogy kihasználjuk azt az időt, ami adatik nekünk: nem az érdemeink miatt kaptunk, nem azért, mert valakinek célja van velünk: teljesen véletlenül kaptuk, és a mi feladatunk ezért, hogy megtöltsük értelemmel és megbecsüljük. Én legalábbis így látom.

  • 2007.02.25 18:35:11druantia

    B-, nem tudati szinten értettem ezt az "akarást". Abban nagyon igazad van, hogy az élet értékes, törékeny, és megismételhetetlen. Én azt természetesnek tartom, hogy mindenki meghal, mindig is ez volt az élet rendje. Az ember szerintem különleges, de akkor is csak egy élőlény.

    A testünk öregedését, pusztulását, betegségeit, stb. talán nem tudjuk mindig uralni, de én azt gondolom, a test mellett van még valami, aminek talán nem is vagyunk tudatában. Én erre a valamire utaltam. Egyébként teljes mértékben osztom a nézeteidet.

  • 2007.02.25 18:47:44cozumel

    B



    csak annyit tudok mondani, hogy minden szavaddal egyetertek.



    Es mivel mostmar szinte minden topikban en vagyok az utcso bejegyzesek mellett, ezert el is dugulok egy kicsit:-)

  • 2007.02.25 19:29:54beros

    Hat nem akarok demagog lenni, de mindig az jut eszembe, hogy azt a sok elabortalt bebit tart karokkal fogadna sok orokbefogadasra varo gyermektelen, meddo par.Miert konnyebb megolni egy gyereket, mint szereto, gondoskodo szulokre bizni? Tenyleg nem fer a fejembe. Hamar ugye csk azert vetetjuk el mert nincs penz felnevelni.Ez soxor csak kifogas, szerintem.Bocs, ha banto a dolog,de ez a velemenyem.

  • 2007.02.25 20:20:33druantia

    Beros, szerintem azért, mert "megesett" nőnek lenni még ma is szégyen. Én is kaptam annak idején olyan kritikákat, hogy szar anya leszek, mert még egy apát se tudtam a gyerekemnek biztosítani. Meg felvilágosítottak, hogy gyerekek házasságban "szoktak" születni, amikor már megvan a ház meg a kocsi is :-).



    Az abortuszt el lehet titkolni, a terhességet nem nagyon. Meg ugye ott van, hogy meg kell magyarázni a sok érdeklődőnek, hogy ha terhes volt az ember, akkor ugyan hol a baba? És ugye itt is felmerül a kérdés: ha titkoljuk az abortuszt, akkor ugye érezzük, hogy valami nincs rendben a dolog körül?



    Én mondjuk nem lettem volna képes elviselni, hogy a gyerekemet mások szeretgetik helyettem, hogy nem én vigyázhatok rá, hogy nem láthatom, stb. Lehet, hogy sokakat ez is visszatart. Egy abortusz véglegesnek tűnik, volt gyerek, nincs gyerek, és a téma lezárva, senki se tud róla, nincs olyan fajta kötődés sem, mintha valaki kilenc hónapig élt volna az ember testében, aztán meg él valahol, egy időben és térben velem, hozzám tartozik, és mégsem. Gondolom, ezért "könnyebb" egy abortusz.



    De azért ne felejtsük el azt sem, hogy előfordul olyan is, amikor az embernek nincs más választása. Valaki írta, hogy ő pl. spirál mellett esett teherbe. Na, ez a legrettenetesebb, végigcsinálni egy abortuszt, plusz a testi és főleg a lelki hozzávalókat, anélkül, hogy megőrüljön az ember...

  • 2007.02.25 20:23:04cozumel

    Beros



    Csodalatos lenne, ha az orokbefogadas mukodne es az effektive MAR MEGSZULETETT gyerekek vegre a tart karu szulokhoz kerulnenek.

    De nem igy van.



    Amugy en meg azt nem ertem, hogy mit nem lehet azon erteni, hogy valaki pl. nem akar terhes sem lenni 9 honapig, valamint szulni sem akar, nem akar hanyingert, derekfajast, labvizesedest, hormonalis valtozast, alaktorzulast stb stb stb...



    A terhesseg csak attol szep elmeny, hogy ott a varva vart baba a 9. honap vegen. De ha nem varva vart?

  • 2007.02.25 20:32:51druantia

    Cozumel, azt is valaki megcsinálta. Thais írt a felelősségről, valami olyasmi volt a lényege, legalábbis számomra, hogy ha valaki úgy szexel, hogy következménye lehet, akkor a felelősséget is vállalnia kell. Emellett "becsúszhat" némi hiba is a rendszerbe, azt meg ki így kezeli, ki úgy, de mindenképpen hosszútávú lelki következményei is vannak a dolognak.

    Igazat adok Thaisnak, de emellett elismerem, hogy emberek vagyunk, hibázunk, felelőtlenül viselkedünk néha, stb. Én egy abortusz súlya alatt összeroppannék, más nem. Ha valakinek fontosabb vagy nagyobb jelentőségű az, hogy ne tapasztaljon "hanyingert, derekfajast, labvizesedest, hormonalis valtozast, alaktorzulast stb stb stb...", oké, az ő döntése, teljesen rendben van ez is, mert, hadd idézzek még valaki mást is, ahogy Kekhal fogalmazott: "A lelkiismereti kérdésekkel és problémákkal pedig tényleg mindenkinek saját magának kell szembenéznie...és nem a szomszédnak és nem druantiának!"

  • 2007.02.25 20:40:38cozumel

    Druantia



    Tudod, irtam mar, hogy a felelosseg kerdesevel abszolut egyetertek.



    Ugyanakkor-kovezzetek meg erte-nem tartom sekelyes, onzo, felelotlen nonek azt, aki nem akar a terhesseg minden nyomoran atmenni azert, hogy valaki masnak oromet szerezzen.



    Szep lenne a vilag, ha ilyen altruista motivumok vezerelnenek bennunket, de lassuk be, nem ilyenek vagyunk. En sem, Te sem, Beros sem...



    Csak Neked is masban nyilvanul meg az onzoseged meg nekem is, meg a 3. szemelynek is...

  • 2007.02.25 20:46:41druantia

    Jogos, végül is azt is lehet önzőségnek nevezni, hogy én nem akartam egy nagy kupac lelkifurdalással élni az életemet, nem akartam összeroppanni a súlya alatt. Teljesen igazad van, komolyan. Én így vagyok nyugodt, kiegyensúlyozott, és önmagam, hogy kiálltam a próbát, a legnehezebb időket át tudtam vészelni, és úgy érzem, a döntésem jó volt.

  • 2007.02.25 20:54:26druantia

    Elnézést, megzavartak, én meg reflexből ütöm az entert. Szóval, ha valaki meghoz egy döntést, és azt nem is bánja meg, akkor jól döntött. Az ember a saját testében éli a saját életét, ennyire muszáj is önzőnek lenni. Az altruizmus is csak az önzőség egy fajtája, véleményem szerint legalábbis az, ha erről az oldalról nézzük :-).

  • 2007.02.25 21:04:36cozumel

    Druantia

    Errol most eszembe jutott egy friss elmeny, kicsit off, de talan nem...

    A falunkban egy hete hatalmas temetes volt, a katolikus templom kornyeken minden ut lezarva, parkolni nem lehetett, iszonyat sok ember.
    Kiderult (en meg nem regota elek itt), hogy egy 27 eves fiatal fiut temetnek.

    Raadasul a csalad, a fiu apjanak es anyjanak a csaladja a falu legelso telepesei koze tartoznak, meg az 1700as evekbol es mint ilyenek, a kozosseg oszlopos tagjai blablabla...

    Ez a fiu ongyilkos lett. Mar a gyerekkora sz.r volt, mert az anyja drogos leven lepasszolta a nagymamahoz. Aztan mikor nagyobb lett, visszament a anyja melle, aki hol leszokott, hol ujra kezdte.
    Senki nem tamogatta oket, se az anya, se az apa csaladja, s vegul a fiu maga is drogos lett.

    Kozben megnosult, (elvonorol ki-be) jelenleg a 2. babaval terhes a felesege...

    Es ez a ket osi nagy csalad, evente hatalmas adomany gyujtest rendeznek az afrikai ehezok megsegitesere. Csak ezt a fiut nem tudtak megsegiteni. Na en meg az ilyet nem ertem....

  • 2007.02.25 21:17:10druantia

    Az afrikai éhezőkre (legalábbis úgy gondolhatták, gondolom), elég rászánni pár percet, órát, meg némi lóvét, de egy másik emberre TÉNYLEG odafigyelni, na, abban van kraft... Nem mindenki képes rá, nem is mindenkinek ez az életcélja. De akkor ne csináljon gyereket.



    A drog meg nehéz ügy lehet, én csak cigizek, marha nehéz volt nem bagózni a terhesség meg a szoptatás alatt, el tudom képzelni, mennyire nehezen válik meg valaki mondjuk a hőn szeretett kokainjától vagy akármijétől.



    Nem akarok ítélkezni, ne értsd félre, de a srác felesége pont ezt a srácot választotta, pont vele hozott össze két gyereket, nyilván ismerte a fiatalembert. És szintén csak elmélet - beszélek én itt a kis elefántcsont-tornyomból - de ha a srácnak gondja lett volna a drogozással, úgy értem, ha nem akart volna függő lenni, akkor talán kért volna segítséget.



    Ha az ember egy helyzetet nem tud maga megoldani, igénybe kell venni a segítő kezet. Oké, tudom, ez egy olyan ember véleménye, aki nem küzd (még) mentális-pszichés-akármiféle bajokkal. Ha az én agyam se járna ennyire konvencionális módon, én se tudnám ezt ilyen kis okosan végiggondolni, meg osztani az észt :-).

  • 2007.02.25 21:29:57cozumel

    Latod, tulajdonkeppen csak mas szemszogbol nezzuk a dolgokat...



    Nekem sokkal jobban faj egy ilyen 27 eves fiatal srac tragediaja, mint egy 6 hetes magzate. Erre mondom, hogy a mar meglevo, tapinthato, koztunk jaro-kelo eleteket sem becsuljuk elegge...:-(

  • 2007.02.25 21:43:01druantia

    Nem annyira más a szemszög azért. Ha valakit ismersz, láttad már az arcát, beszéltél vele, ismered, milyen, ahhoz természetesen jobban kötődsz, mint egy magzathoz. Ez természetes. De a magzat is ember, és él, csak hogy kössem az ebet a karóhoz :-).



    Jó veled így beszélgetni, folytatnám szívesen, nagyon tetszenek a gondolataid, de a Petit holnap viszem vérvételre, már most teljesen kész vagyok tőle, próbálok aludni egyet. Előre megmondom, nem fog sikerülni. Látod, én ilyen kis lüke vagyok, ennyire nehezen viselem, ha ő szenved. Már egy oltásnál is bezavar a doktornéni a sarokba, hogy anyuka inkább ott sírjon, ez meg annál sokkal nagyobb horror lesz.



    A srác szüleit és feleségét meg nem irigylem. Ez "csak" egy szaros kis vérvétel lesz, nem azt kell végignéznem, ahogy a fiam a saját szellemeivel küzd, remélem, erre soha nem is kerül sor. És remélem arra sem, hogy én élek tovább.



    Na, megyek, jó éjszakát.

  • 2007.02.25 21:55:45cozumel

    Jo ejszakat!



    (en minden szurit direkt vegigneztem, es ragaszkodtam hozza, hogy az en olemben oltsak a gyereket. sztem nem menj a masik sarokba, oleld at es inkabb csukd be a szemed;-) nem lesz semmi baj!)

  • 2007.02.25 21:56:11Katalma

    Szerintem, nagyon sok (talán a legtöbb ember) olyan, hogy ha igazán komoly problémája van, amit nem tud megoldani egyedül, akkor - nem is képes segítsét kérni. Talán azért, mert nincs kitől (az ő szemszögéből nézve), talán azért, mert nem ismeri fel a helyzetet, talán - egyszerűen csak képtelen rá, még ha tudatában is van annak, hogy kitől és hogyan kéne segítséget kérni.

  • 2007.02.26 09:55:51druantia

    Off: Cozumel, túl vagyunk a vérvételen. Péterem egy hős. Maradtam, nem tarthattam az ölemben, de a másik kezét fogtam. Így tényleg jobb volt nekem is. Kicsit sírdogált néha, de inkább azt nem tetszett neki, hogy lefogták. Legközelebb az oltástól se fogok betojni. Azért most még a biztonság kedvéért apámat is vittem, hátha elgyengülök :-).

  • 2007.02.26 09:57:49druantia

    Köszi, Katalma, hogy világosabban megmagyaráztad, amiről hadováltam. Erre gondoltam én is, csak lehet, hogy kissé ködösen fogalmaztam.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 13 dolog, amire jó még a hullámcsat

Nem is gondolnád, mennyi mindenre jó még ez a kis hullámos fémdarab. Tuti tippet hullámcsatra, a frizuránkon túl.

HATÁTÁTKELŐ Milyennek látom Amerikát egy év után?

Panni egy év után reflektál saját első benyomásaira, így kiderül, tényleg mindenki barátságos, de a barátot itt nagyon nehezen adják, a környezettudatosság nem erősségük, viszont a stressz sokkal kevesebb.

FILMVILÁG 2017 legpocsékabb filmjei - eddig

Melyek voltak 2017 első felének legjobb filmjei? Összeültünk hárman, és megbeszéltük. Voltak átfedések a listáinkban, de nem annyi, amennyire számítottunk, sőt néhány filmmel kapcsolatban véresen komoly vita alakult ki. Podcast.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta