SZÜLŐSÉG

A gyerekeink választanak ki minket

2007. január 16., kedd 10:35

A történetünk ott kezdődik, hogy megszületik mérges, lila és eldeformált fejjel valaki, akiről gőzünk sincs, hogy milyen csomaggal érkezett közénk. Mert valamit hozott magával, méghozzá sok-sok élet tapasztalatát, elhibázott döntéseit, álmokat. Ezt vagy elhisszük, vagy nem.


Ez hasonló a „van Isten, vagy nincs?” témához. Akinek van, az könnyen meg akarhat győzni másokat, hogy szerinte miért van, akinek meg nincs, az meg arról, hogy szerinte miért nincs. Nekem van is meg nincs is. Az én világképemben nagy a tolerancia az istenképek terén. Én hiszek az emberben, minden körülmények között. Hiszek a sorsban, a karmában, a reinkarnációban. És tudom, hogy Isten valahol bennem van belül. És azt is tudom, hogy ezek nem csak jól hangzó frázisok, hanem hogy ez igaz, hogy ez az én igazam. De a gyerek miben higgyen? Hol találja meg magát?

Tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor négy-öt évesen azon filóztam, hogy hogyan kerültem ide és miért. Miért pont én? És hogy fogok innen elmenni? De legfőképpen, hová? Persze azóta megtaláltam már a számomra legmegfelelőbb világnézeti válaszokat, amiket elfogadok, megértek, elhiszek. Amikor azonban a lányom is elérkezett ebbe a világkereső korba, éreztem, hogy bizony most nagy felelősség van rajtam.

Mert amit most csírájában elvetek, az egy egész életen át elkísérheti őt, megalapozza a valósághoz, az élethez és a halálhoz való viszonyát, még akkor is, ha történetesen ő később hívő katolikus, buddhista, jehovista vagy esetleg ateista lesz. Jó példa erre, amikor aggódva kérdezte, anyukámat gyerekként, hogy milyen lehet meghalni, nevetve válaszolta, hogy miért félek a haláltól, hiszen olyan az, mint amikor elalszunk. Ez annyira belém épült, hogy csípőből válaszolom én is a lányomnak ugyanezt. Holott nyilván már más az elképzelésem az egész halál-kérdésről, nekem azonban ez épült be.

Én szeretném, ha a gyerekem úgy nyílna a világra, hogy ne azon kelljen aggódnia, hogy egyszer csak elmúlik és nem lesz és minden hiába. Vagy azon, hogy mi lesz vele, a szüleivel, vagy más szeretteivel, akkor, ha meghalnak. Mert ezeken a dolgokon remélem hamarabb túl fog lépni, mint mondjuk én, aki éveket töltöttem a félelmeimmel.

Hihetetlen látni, hogyan építi fel egy gyerek a saját kis világnézetét! Megtalálta benne Isten helyét is, olyan formában, ami hozzá a legközelebb áll, jósággal, paradicsommal, angyalkákkal. De megtalálja a helyét az is, hogy mindenki újra születik. Hogy minden tettünknek a lényege az, hogy jók legyünk. Hogy megértse, nem tehetünk semmit a nélkül, hogy annak ne legyen meg a következménye. Ha valamit egyszer elrontunk, azt mindig, minden körülmények között helyre kell hoznunk. De a jó benne az, hogy helyrehozhatjuk. Hogy mindenki valami feladattal születik. És el kell fogadnunk, hogy ezek a feladatok általában nehezek, s így talán könnyebben viseljük el azt, ami ránk méretik.

Én hiszem, hogy a gyerekeink kiválasztanak minket. Mi hívjuk le őket magunk közé, de ők választják ki, hogy kihez mennek. Nagy csoda ez még annak is, aki materialista. Hiszem és ma már látom is, hogy rengeteg mindenre tanítanak minket a gyerekeink. Az enyémek arra, hogy jó legyek és türelmes. Hogy mindenkiben meglássam a szépet, az embert. Kérdezheti bárki, hogy miért jó az, ha egy gyerek fejét ilyenekkel tömjük? Nos azért, mert ők már most gondolkoznak bizony a világ nagy kérdésein. És nekünk válaszolnunk kell rájuk, hitünk és meggyőződésünk szerint. Hogy végül is mi módon, az mindegy. A lényeg, hogy szívvel tegyük. Ti hogy csináljátok?

win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.18 23:07:25nona

    Ne is mondd, én a második babával a 7. hétben vagyok, ma egész nap rosszul voltam, pedig ilyen nem szokott lenni. Örülök h segíthettem másokkal együtt! Aludj egy jót! Én is megpróbálok :)

  • 2007.01.18 23:12:26a-a

    Jó éjt!

  • 2007.01.19 10:55:05titi

    Szia nona! két dolog jutott eszembe a soraidról. 1. a vallásszociológia beszél ún. barkácsolt vallásról. Nekem is olyan van: barkácsoltam magamnak egyet. :)

    2. A Holt-tengeri tekercsekben "írva vagyon": "A fény bennünk van."

    Egyébként gratulálok a Picikédhez!!!

    a-a, neked is! Nézz sok mesét és ne görcsölj a világ baján! (Mai napig bánom, hogy végiggörcsöltem a saját terhességem.)

  • 2007.01.19 11:11:14napos oldal

    a-a, remélem, aludtál, kávéztál egy jót, és minden oké :)



    Nekem az volt az első gondolatom az apnoés hszedet olvasva, hogy érdemes volna szakemberhez fordulnod, ezek nagyon súlyos érzések, amiket írtál, hogy hibáztatod magad, ilyesmik. Emlékszem, te vagy az, akinek a Petije két héttel fiatalabbnak néz ki a koránál (tápszer - cöcö), meg aki 5 hónaposan bőgetett (cöcö) - miután kiviláglott a sötét igazság, hogy két menet sírás között Peti a hatást leste... Meg írtad a mellgyulladásos kálváriát, és mikor jött valami szoptatásfetisiszta, még te érezted úgy, hogy meg kell magad védeni. Látod, mindenki írja, hogy milyen szerető anyukája vagy te a kisfiadnak, ez nem is vitás, de az a fontos, hogy ezt te is így gondold, neked is békességed legyen ebben, ne akard ezt senkinek „bizonyítani” tudat alatt, magadnak se. Talán ha egy okos mókus meghallgat, és segít rájönni, miért is van nálad ez, honnan fúj a szél, talán az segít megnyugodni is. Nekem volt egy 8 évig tartó válság az életemben (szüleim zűrjei, 16-24 éves koromig), hónapokig jártam pszichoterápiára, sokat segített helyrerakni a dolgokat. (Ami még segített: sok pozitív élmény más téren – munkahely, társaság, stb. - és a saját családom kialakulása. Ezt meg is aszonták nekem előre... :)



    De lehet, hogy te nem ilyen típus vagy, és más segít, pl. a sok pozitív tapasztalat a családoddal. Nagyon aranyos férjed lehet, ahogy a hszeidből levettem. Meg hogy jön a második kiskoma, na, nem hiszem, hogy jut majd időd filozofálgatni :) Írtad, hogy elvesztettetek két hozzátok közelálló embert. De eddig veletek voltak, nagy ajándék ez, hogy voltak nektek. Sok igazán szép dolog van az életedben, gondolj ezekre gyakran. Magadra és a férjedre is olyan értelemben, hogy milyen klassz emberek vagytok, hogy ilyen édes kisfiút neveltetek, hogy annyi fájdalom árán is volt erőd hónapokig anyatejet adni neki. (Én biztos nem tudtam volna, például.) Micsoda nagy dolog, hogy megérezted, be kell menni a kórházba.



    Én például sosem érzem, hogy rossz anya vagyok, ez nem merül fel, ilyesmiken nem gondolkozom, nekem ez idegen. De ez nem érdem! Nyilván tenyerén hord az élet, emiatt tudom elsőre a jót várni, a jót látni. Ez nagy dolog! Onnan tudom, hogy – ahogy írtam – nem volt mindig így. Azokban az években csak a rosszat láttam, és nem vártam már semmi jót az élettől. Magamról is nagyon rossz véleménnyel voltam. Nem az én jófejségem, hogy ez megváltozott.



    Ha neked ez csak egy múló hangulat, akkor semmi gáz, de ha gyakran jön, vagy tartós, kívánom, hogy sikerüljön magad mögött hagyni így vagy úgy.



    Koptatom itt a számat... Titi egy mondatba beféresztette a lényeget :)

  • 2007.01.19 11:14:11napos oldal

    manci: "Azt, hogy a hittel kapcsolatos dolgok nem feketék és fehérek, úgy értettem, hogy még két azonos felekzethez tartozó ember sem feltétlenül látja az adott dolgokat ugyanolyan színben, nem a hited erősségét kérdőjeleztem meg. A tolerancia pedig nagyon-nagyon fontos dolog!"

    Persze, ezekkel egyetértek.

  • 2007.01.19 11:26:13napos oldal

    a-a: "Ui.: kár, hogy nincs egy spéci kiborulós topik. Most belerondítottam a spirituális elmélkedésbe. Bocsi. Valószínűleg azért pont ide írtam, mert amikor életről és halálról van szó, kifejezetten rossz érzés, hogy sem a feltámadásban, sem a lélekvándorlásban nem sikerült még hinnem. Ilyenkor hiányzik valami kapaszkodó."

    Hát télleg nem szép, hogy egy magasröptű gondolat és egy holttengeri tekercs között borultál ki, de mit lehessen tenni :))

    Lélekvándorláshoz nem tudok szakérteni, én Jézus Krisztus jó hírével (incl. feltámadás) ügynökösködöm, MLM rendszerben, irányított kérdésekkel, jutalékért szervezek be akit érek. De neked csak most, csak itt elárulom ingyen, hogy ha nem tudsz hinni ebben, de szeretnél, akkor mondd el Istennek ezt, amit csak gondolsz, és nyitott szívvel olvasd az Újszövetséget, kérve Istent, hogy szóljon hozzád azon keresztül.

  • 2007.01.19 11:41:09napos oldal

    nona, írtam neked, örülök, hogy összefutottunk!

  • 2007.01.19 11:42:17Hicudzsi

    Jaj eszembejutott egy kedves történet.



    Volt egy ismerősünk aki mindig a Bibliából akart útmutatást kapni nehéz időkben. Református lévén a Károli féle teljes Bibliát hordozta magával...

    Szegény bárhol nyitotta is ki, mindig hasonló szövegeket talált:

    "És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala."

    "És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz sing és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz."



    Szegény sosem tudta az értelmét megfejteni...

  • 2007.01.19 11:54:47manci

    Érdemesebb lett volna csak az Újszövetségre koncentrálnia először!

    Amúgy meg kösz, Hicudzsi, marha jót röhögtem!:)))

  • 2007.01.19 11:58:59Hicudzsi

    Ááá, az Újszovetségben is vannak ilyenek:

    "És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.

    És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval."

  • 2007.01.19 12:06:52manci

    Akkor lehet, hogy be kellene szereznie az ismerősödnek egy olyan "minden napra egy ige" típusú könyvecskét, azokban általában nem városméreteket ecsetlő részeket válogatnak ki! :)

  • 2007.01.19 12:11:32Hicudzsi

    Milyen jók is a György Attila könyvek :)



    Néha eszembejut milyen jó is volt tiszta hittel élni, mikor reggel zsolozsmázva mentem iskolába és bajok esetén rózsafűzért imádkoztam (ez megmentett egyszer a vízbefúlástól). De ha az ember életében történik egy és más, végigjár egy veszélyes és nehéz utat, megváltozik a hithez való hozzáállása és sokkal nyitottabb lesz más misztériumokra is.

  • 2007.01.19 12:22:57manci

    Én is gyerekkoromtól vallásos környezetben nevelkedtem, aztán református gimnáziumba jártam, és bár azokban az időkben sokkal erősebb volt a hitem, már akkor is jópár kérdésem volt, amikre nem kaptam vagy találtam választ.

    Amit nem tudok beilleszteni semmilyen világképbe, az a gyerekek szenvedése. Egyszerűen nem értem, ezt hogy engedheti meg az Isten!

  • 2007.01.19 12:29:01Hicudzsi

    Én azt gondolom, hogy a gyermekvállalás felelőssége az ember szabadakaratának hatáskörébe tartozik... Ha pedig rossz helyre szülöd, akkor az a szegény kicsi ott szenvedni fog.



    Egy gyermekkorában súlyosan bántalmazott ismerősömnek azt mondta egyszer a pszichológusa őszintén: tudja mi az egészben a meglepő? Hogy itt ülök és beszélgetek magával. Ilyen múlttal a háta mögött ez a legvalószínűtlenebb helyzet.



    Lehet, hogy valóban célja van a dolognak, mit tudsz kihozni egy sz*r helyzetból... de szerintem itt inkább felelőtlen és buta emberek gyerekvállalásáról van szó... Istennek ehhez nem sok köze van.. :(

    De persze ez csak az én jelenlegi meggyőződésem. :) (Lehet, hogy pár hónap múlva másképp gondolom majd.)

  • 2007.01.19 12:36:39manci

    Egy gyerek szenvedhet attól, hogy beteg, attól, hogy baleset éri, attól, hogy nem szeretik, attól, hogy bántalmazzák, attól, hogy szexuálisan zaklatják... Sajnos nagyon széles a paletta!

  • 2007.01.19 12:39:53katampusz

    mint érintett, én azt gondolom, hogy igaz a mondás:

    amibe nem halsz bele, az megerősít.



    én túléltem a gyerekkoromat, az emberi elme csodálatos, mert hihetetlen módon a szörnyű dolgokat elfelejtettm. kis kivétellel.



    és ezek nélkül az élmények nélkül ma nem lennék az, aki. tudom értékelni a valóban fontos dolgokat. ellenkező esetben talán az lenne a legnagyobb problémám, hogy kifogyott a körömlakkom. valami kis hülye p...a lennék, aki hisztizik mindenért. nem tudom.

    most jó nekem, és ez számít. meg az, hogy a gyerekeimnek is megtanítsam amire én rájöttem, és ők is továbbadják majd a gyerekeiknek és így tovább...

  • 2007.01.19 12:43:02Hicudzsi

    Manci! Teljesen egyetértek, rengetegféleképpen szenvednek gyermekek a földön... de ezek sajna mind beleférnek a szabadakarat dologba, a balesetek, betegségek stb... :( (Legalábbis az én világképem szerint, de megértem ha ezt valaki nem tudja hova tenni.)



    Én azzal nem tudtam régebben megbírkózni, hogy a vétlen autós meghal, a vétkes meg vígan él tovább, vagy hogy egyik embert az őrangyala megmenti a másikat nem.

    Most már nem foglalkozom vele, egész egyszerűen ez kiszámíthatatlan, felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan.



    Megpróbálok minden erőmmel vigyázni az enyéimre, a múlt hibáiból tanulni és az előző-élet élményeimből is.

    Mellette pedig mindig hálás vagyok az őrangyalunknak aki pár igen súlyos balesettől mentett meg már minket...



  • 2007.01.19 12:50:28napos oldal

    Ezek kemény dolgok, manci. Nem tudom a választ. Talán "válasz" mindig csak az egyes esetekre van. Általános nincs. Ismerek egy hívő családot, négyből két kicsit elvesztettek pár napos korukban. Nem tudom, milyen "választ" kaptak, de Istentől nem fordultak el. Sőt, az apuka otthagyta banki vezetői állását, és főállásban Krisztust hirdeti. Többen cselekedtek hasonlóan abból a családból. Jób könyve taglal egy hasonló emberi sorsot, ott is arra biztatta a felesége Jóbot, hogy ha ennyi szenvedést mért rá Isten, tagadja meg őt, és legyen öngyilkos. Nem ezt teszi. Nem foglalható össze két szóban, hogy miért nem.



    Emőke :))

  • 2007.01.19 12:54:47napos oldal

    Én nem gondolkodom ilyesmiken, mert ha nem vagy érintett, inkább jobb csendben maradni, mint "válaszokat" adni. Elég akkor megharcolni a bajjal, ha benne vagy.

  • 2007.01.19 15:46:23manci

    Tudod, napos oldal, engem más gyerekeinek a szenvedése is nagyon megérint, főleg mióta anyuka vagyok.

  • 2007.01.19 15:52:24manci

    Tudod, napos oldal, engem más gyerekeinek a szenvedése is nagyon megérint, főleg amióta én is anyuka vagyok.

  • 2007.01.19 15:56:16manci

    Na, elsőre elszállt a hsz-om, aztán gyorsan megírtam újra és akkor megjelent a régi is meg az új is! Én ezt nem értem!

  • 2007.01.19 17:44:32Hicudzsi

    Manci! Ez teljesen érthető, szülőként az ember érzékenyebb lesz a gyerkőcökre.

    Én személy szerint mindig kiakadok a játszótéren gyereket-csapkodó anyáktól-apáktól. Vagy ha látok a TV-ben észak-koreai árvákat, vagy olvasok a dévai árvákról.



    Szerintem meg kell tenni mindent amit megtehetsz, amit erőd és anyagi lehetőségeid engednek és akkor már kicsit szebb lesz az életük.



    Pl. ezeknek az árvagyerekeknek lehet külédeni csomagocskákat Szászvárosba (www.devaigyerekek.huÖ

  • 2007.01.19 17:49:32Hicudzsi

    Bocs az elütésekért, csak Csongor épp cicizik az ölemben. :)



    Szóval szerintem nem szabad azon filózni, hogy Isten ezt miért hagyja, úgysem kapsz rá választ... hanem tenni kell amit tudsz.

  • 2007.01.19 18:13:59Hicudzsi

    Na most én is elkövettem azt, hogy nem mentettem el, csak rányomtam a küldésre.



    Szóval az előző nem Mancinak szólt, hanem általánosságban azoknak akiknek van füle az ilyesmire :)

    A többit majd megint megírom, csak most már nincs rá időm :(

  • 2007.01.19 19:49:58nona

    a gyerekek szenvedéséhez: "Sajnos" olyan világban élünk, ahol szabad akaratunk van bűnt elkövetni. A bűnnek következménye van: végeredményben a halál, de a betegség és még a szeretetlenség is ide tartozik. A baj az, hogy a bűn hatása nem csak arra terjed ki, aki elköveti. Mindent tönkre tesz magakörül, nem kímél senkit. Ezért szenvednek az emberek, a gyerekek is. Isten előre megmondta, h mi történik, ha bűnt követünk el ("halálnak halálával halsz"). Amíg tart a kegyelme Istennek addig szabad akaratból mellé lehet állni, el lehet utasítani, de addig a bűn is itt lesz közöttünk.

    Sajna, nincs garantálva a tökéletes élet itt a Földön...

  • 2007.01.19 19:54:27nona

    Titi: Köszi!



    Akkor ezentól PC megnevezés: barkácsolt vallás. Bocs a pongyola szedett-vedettért :)



    A "bennünk" az kire vonatkozik? A szövegkörnyezet nélkül ez bármi is lehet...

  • 2007.01.19 20:04:40babó

    szerintem pedig a gyerekek szenvedésének csökkentése a mi dolgunk. nem másé, a mi felelősségünk. lehet bűnös a szülő aki például veri a gyerekét, de én is bűnös vagyok a szomszédban, ha tétlenül nézem, akkor is, ha egyébként hófehér a lelkem. (nem az)



    másrészt ki tudja mennyit szenvedett az erőszakos szülő?



    ki vagyok én, hogy ítélkezzem? csak segítenem kellene...

  • 2007.01.19 20:05:16babó

    lehet valakinek barkácsolt ateizmusa? :))

  • 2007.01.19 20:14:22nona

    Babóka, persze, ezt kifelejtettem. Mindenki tehet a rossz ellen. Nem kell széttárni a kezünket, h ez van. Persze!

  • 2007.01.19 22:09:05a:a

    Jó estét! korábbi a-a helyett most ez vagyok, mintegy egy órás sikertelen - azután végül sikeres - e-mail cím változtatás után. Először is mindenkinek kösz a bíztatást, és bocs, hogy idáig szó nélkül hagytam, de most nem dolgozom, ilyenkor pedig nap közben nem jutok el a gépig.

    napos oldal: nagyon kedves vagy, kösz. Igazából nincs ez bennem folyamatosan, csak néha rámtör, főleg éjjel, ha egyedül vagyok, és ráadásul rosszul is érzem magam. Szakembernél már jártam, de csak egy alkalommal. Mikor elmondtam neki a történetünk, háromszor egymás után megkérdezte, volt-e valamilyen racionális oka annak, hogy nem azonnal mentem be a kórházba, amikor az új mozgásokat megéreztem, csak két nappal később. És mire harmadszor megkérdezte, már annyira pocsékul éreztem magam, hogy az elmondhatatlan. És a végén közölte, hogy menjek el egy pszichodrámacsoportba, az majd jót tesz. Ennyi. Ezek után nem volt kedvem újra szakemberhez fordulni, inkább megpróbáltam egyedül kimászni a gödörből. Nem segít, hogy kicsit negatívan látom a világot, de én ilyen vagyok. mindenesetre most már jobb, mint pl. két évvel ezelőtt. Akkor atomjaimra estem szét. Most felvettem a kapcsolatot egy dúlával, hogy a következő baba érdekében még többet tudjak tenni, vele szeretném tartani a kapcsolatot.
    A férjem valóban nagyon jó ember, a szó klasszikus értelmében, ugyanakkor nem unalmas vele az élet. Nagyon sokat segített nekem, és soha nem igazolta vissza a félelmeimet.
    Élve az akciós ajánlatoddal, tudsz nekem olyan szakirodalmat ajánlani, ami összehozza egymással az evolúcióelméletet és a Bibliát? (ez komoly, nem cikizni akarlak!)

  • 2007.01.20 00:40:57Hicudzsi

    Sziasztok!

    A:a!

    Szerintem minden nem fanatikus keresztény össze tudja hozni a Bibliát és az evolúcióelméletet.

    Apukámák is úgy tanulták teológián (róm. kat. teológia), hogy az Ószövetségi 7 nap egy legenda, mert hogyan is magyarázhatta volna el Mózes az evolúciót, a világ kialakulását az embereknek máshogy, mint szimbólumokban?



    Jézus is példabeszédekben, szimbólumokban beszélt, hogy megértsék az emberek.



    A problémádhoz pedig: sajna mindenkit összehozhat az élet nem túl jó szakemberrel... (én pl. menekülőre fognám a dolgot, ha Freud bácsi képe lenne az irodájában :) ) de érdemes tényleg segítő csoportokat/embereket keresni, pl. a Hawa munkacsoport, vagy kifejezetten szülőkre specializálódott pszichológusokat :)



    Az első szülés után átléptem a probléma felett azzal, hogy fasza csaj vagyok, megoldom... de a másodikkal így minden sokkal nehezebb lett és összeomlottam egy perc alatt. Szóval érdemes keresni valamit/valakit amibe/akibe kapaszkodhatsz, ha nem pszichomókus akkor lelkiatya, vagy egy tapasztaltabb anyuka aki lelki társad, segítőd lehet a nehéz időszakokban.



    Puszi mindenkinek!

    :)

    Emő

  • 2007.01.20 09:35:46manci

    Teljesen egyetértek veletek, hogy az ember segítsen, ahogy tud másokon, másoknak, és akkor egy picivel már szebbé teszi a világot. De a kérdésemre ez nem ad választ, valószínűleg nincs is rá válasz. (Tudjátok, ez nem világkép vagy vallás függő: a jó úttörő is....) A szabad akarat magyarázattal meg az a bajom, hogy miért egy ártatlan kisgyereknek kell bűnhődnie mások bűnéért. Jób történetét sohasem kedveltem, persze lehet, hogy egyszerűen csak nem értem igazából.

    Na, de titeket kedvellek a véleménykülönbségek ellenére!

  • 2007.01.20 12:58:10babó

    engem mindig meglep, hogy a teremtéstörténet például mennyire szépen fejezi ki szimbólumokban és jelekben a világ keletkezésének és az evolúciónak a történetét (a jelenlegi, több pontban továbbra is homályos, tudományos álláspontot, amit én szemály szerint elfogadok)



    sőt, a bűnbeesés is (tudom, ez is barkácsolt dolog) szívszorító leírása annak, hogy bármennyire is próbáljuk szeretni és érteni a természetet, már mások vagyunk, kiűzettetünk a boldog tudatlanságból...



    na, ez jó zavaros :((



    viszont mindig morgok, ha esküvőkön az oldalbordás részt hozzák fel, hogy mindenki legyen jó és engedelmes feleség. miért nem jó a maga képére férfinak és nőnek? sokkal jobban kifejezi (számomra) a házasság egységét, kölcsönösségét.

  • 2007.01.20 13:58:36napos oldal

    A:a, csatlakozom Emőkéhez, hülyék minden populációban vannak, ahogy szó volt róla, védőnők, orvosok között is, pszichiáterek sem kivételek. (Sorolható – én sem.) Amikor én segítséget kerestem, annyira szét voltam esve atomjaimra (hát, ez milyen találó megfogalmazás...), mindentől paráztam, attól is, hogy ha pszichiáterhez fordulok, csak mégjobban összezavar, elfordít Istentől, halál, pusztulás, dögvész... Ezért keresztény pszichiátert kerestem. Nem volt nagy gond a nénivel, aranyos volt, csak 1. nem értette a problémám sokszori elmondás ellenére sem, 2. gyógyszereket próbálgatott végig rajtam, ebben merült ki a dolog 3. nem tudott segíteni. Aztán kórházba küldött („környezetváltozás – ha van kedvem”, ott megismertem két fiatal dokit, az egyikhez jártam jó ideig, nagyon sokat segített rájönni, hogy mi újság. (Nem voltak keresztények, de ettől még nem „ragadtak el” Istentől :)) Itt le szabad írni az elérhetőségét egyébként? Mailben is elküldhetem naposo@freemail.hu. Nagyon fontos még a személyes szimpátia egy terápiás kapcsolatban, ezt mindenki maga tudja megnézni.



    (Erről még eszembejut, mennyire szomorú, ha bajban lévő emberek olyan „segítőkkel” futnak össze, akikben csalódniuk kell. Hiszen amúgy sem szánja rá magát könnyen az ember, hogy valakinek megnyíljon. Sajnos több ilyen esetet tudok.)



    Szerintem határtalan nagy támogatás, hogy ilyen férjed van! A dúla is tuti jó ötlet!



    Az nálam is volt nemrég, hogy főleg éjszaka gondoltam butaságokat, de már nem tudom mikor, terhesen, vagy szülés után, és azt sem tudom, miket. Hát, biztos fontos volt... :))



    Kereszténység az evolúció fényében címmel megkezdeném előadásomat – ha értenék hozzá. Könyv nem ugrik be, csak igénytelenek. Vicces, hogy pont tegnap veséztük ki a témát a férjemmel (ő nem keresztény – de sokmindenben egyetért velem). Alapálláspontom roppant igényes, abban merül ki, hogy nem érdekel a téma. Pedig tulajdonképpen ez a téma indított el azon a gondolati úton, hogy keresztény legyek. (Most ez hosszú.) Csak ez olyan, mint a szoptatás élettani alapja, meg az egészséges táplálkozás, satöbbi. Bármit beszívok, amit a „tudósok” mondanak. Én nem élettudományokkal foglalkozom, és valahogy nem is köt le, hogy most rászánjak egy csomó energiát és beleássam magam. A férjemet nagyon érdekli a csillagászat, és ilyen könyveket olvasott, és így jutott arra a meggyőződésre, hogy a világ csak teremtés útján jöhetett létre. De azok milyen kínaiak, azok a könyvek! Lezsibbad az agyam, mire egy gondolatot felfogok. Primkó kis világképem ezen a téren az alábbi gondolatokon nyugszik. Pl. Kroó Norbert, az Akadémia főtitkára (fizikus) hívő ember, közvetve ismerem, ill. sok természettudós van, aki keresztény, a Bibliát a teremtő Isten szavának tartja. Nekem ez elég „megnyugtató”. Némelyek azon az állásponton vannak, hogy a teremtéstörténetet szó szerint kell érteni (tudósok is!), mások szerint szimbolikus, ahogy Emőke is írta, Isten mintegy elindította az evolúciót. Egyes keresztények szerint ez jelentős kérdés, mások szerint nem annyira. Gondolom, azt már levetted, hogy én a mások vagyok :) Nesze semmi, fogd meg jól... Kérdezz csak nyugodtan máskor is :) Ezeket a honlapokat találtam két etetés és egy ebédfőzés között:



    http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/20051110atudomany.html

    (értelmes tervezés vagy evolúció, egy krisna hívő kultúrantropológussal beszélgetés)



    gyorsmegmondás:

    http://www.birtalan.hu/balazs/ketubim/kviz.htm#09



    http://teremtes.lap.hu/

  • 2007.01.20 14:10:31napos oldal

    Babóka, ilyesmiket ír Pál apostol a témában:



    21Engedelmeskedjetek EGYMÁSNAK (kiemelés tőlem), Krisztus félelmében. 22Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; 23mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. 24De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. 25Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, 26hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, 27így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. 28Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét az önmagát szereti. 29Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, 30minthogy tagjai vagyunk testének. 31"A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." 32Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. 33De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.



    Egy eszerint működő házasság szerintem elég frankó.

  • 2007.01.20 16:41:12babó

    napos oldal:

    jó, hogy ezt írtad, ezek szép gondolatok, el tudom őket fogadni. mert kölcsönösség van benne szeretet, tisztelet, nem egyformaság, és ez jó.



    sajnos, nem ezeket hallottam azon a néhány egyházi esküvőn, ahol voltam. az oldalborda dolog nekem (ez megint a személyes véleményem) nagyon egyoldalú és, szóval macsó... :((

  • 2007.01.21 13:41:34Hicudzsi

    Babóka!
    Szerintem a Biblia (így az Újszövetségi Pál levelek is) elmaradottak nő-témában.

    Sajnos abban a korban lehetetlen volt elképzelni, hogy egy nő tanulhat és akár a családot is eltarthatja. Akik megtehették azok a hetérák voltak többnyire, vagy az elismert boszorkányok, jósok (melyik kultúrában hogy nevezték).

    Én nem hiszek abban, hogy a férfi a feje a nőnek, és hogy "engedelmeskedni" kell férjünknek mindenben.

    Na többek közt ezért csattantam össze egy csomószor régi hitoktatómmal, aki súlyos nőutálattól szenvedett... :)

  • 2007.01.21 13:44:04Hicudzsi

    Bocs nem nyomtam be az auto-Br-t :(



    Szeretném ha az én lányom már teljesen szabad és egyenrangú nőként nőne fel és olyan társat is választana magának aki szereti és ezt becsüli is benne :)



    Mindezek ellenére nem vagyok csontfeminista, sőt én élvezem a hagyományos női szerepet (jelenleg htb vagyok ezerrel :) ).

  • 2007.01.21 14:51:34napos oldal

    Emőke, és ki nyert? :D

  • 2007.01.21 18:46:36Hicudzsi

    Napos oldal!

    Nemtom, mert elhelyezték végül :) Persze nem miattam :) :) :)

  • 2007.01.22 07:31:37napos oldal

    Dehogyisnem, lelkileg rombadőlt, és áthelyezését kérte :)

  • 2007.01.22 08:14:47manci

    Nálunk ugyanaz a lelkész a szülőfalumban, amióta csak az eszemet tudom. Nem rég mesélte, hogy ő gyerekkoromban mindig félt(!) tőlem, mert többet kérdeztem, mint ő a teológián.

  • 2007.01.22 10:55:13Hicudzsi

    Napos oldal!

    Most, hogy mondod lehetséges... Főleg, hogy elég durva kérdéseket tettem fel neki néha hittanórán :)

    Pl. a szeretkezésről, mármint, hogy házasságban mi megengedett és mi nem. :) :) :)



    Manci! Na szegény lelkész :) Te jól próbára tetted őt :)

  • 2007.01.22 12:06:25napos oldal

    Emőke, ez undorító. Fujj. :) Ki ne derüljön, hogy ti a férjeddel OLYASMIKET csináltok... :))



    Manci és Emőke, a lelkészek rémei, höhöhö... Sajnos, ahogy magamat ismerem, ha engem ilyenre járatnak, én is addig kérdezek, míg sírva nem könyörögnek. :)



    A szüleim nem keresztények, csak apu szülei voltak és járatták hittanra. Apu mesélte, hogy egyszer jelentkezett, és mondta, hogy tisztelendő bácsi, az iskolában azt tanultuk, hogy az ember a majomtól származik. Rákoppintott a fejére: "hallgass fiam, és ne kérdezz hülyeségeket!"



    Aztán hogy, hogy nem, meginog az ilyen kis hittanos csókák hite. Érthetetlen. :)))

  • 2007.01.22 12:29:28Hicudzsi

    Napos oldal.. Hát igen, az ilyenektől megrendül az ember hite az biztos...



    Nem tudom egyébként mi az igaz keresztényhez illő szexuális viselkedés, de biztos nem az amit felvázoltam a papunknak :)

  • 2007.01.23 11:39:53napos oldal

    Bocs, hogy még leragadtam ennél posztnál, csak még annyi, hogy (amint a szekszelős poszton említettem), pont olvastam egy jó könyvet a témában, na, abból pont az derül ki, hogy mi a kercsikhez (ha már tejcizni lehet...) illő szexuális viselkedés. Na, és mi most itt jót röhögünk ezen, de abban írják, hogy sok ember szexuális életét vágja pofon az ilyen gázos vallásoskodó nevelés. Pl. a nő soha nem élvezi, mert az van a fejében, hogy bűnös dolog, meg ilyenek.



    Ami azt illeti, a könyv summája az, hogy a szex az egyik legszuperebb találmánya Istennek, élvezzük, mindenki saját maga felelős a kielégüléséért, és a szokásos dolog: azt és úgy csinálsz, amit akarsz, lényeg, hogy mindketten élvezzék. Na, meg végigmegy egy csomó problémán, hogy hogyan kászálódj ki belőle. Olyan jó kis biztató hangvételű, derűs könyv, nekem jót tett már olvasni is, ahh, van fény az alagút végén :)) na, ez már más téma.

  • 2007.01.23 11:44:44a:a

    napos oldal: az e-mailedre írnék, ha nem gond, és kérném az általad említett doki elérhetőségét. Nem biztos, hogy fel akarom hívni, de jó lenne, ha kéznél lenne - egyelőre bízom a dúlában, meg magamban, meg a babában, hogy maradni akar...

  • 2007.01.23 12:20:31napos oldal

    a:a, oké, megírom majd. A személyes szimpátia persze lutri, nekem bejött. A dúlád nyilván rokonszenves neked, szerintem is elég lesz ő, hogy megnyugtasson! (Mondjuk én is szeretem bebizosítani magam :)

  • 2007.01.23 13:14:02kaposztalepke

    Ha valakinek szüksége lenne rá, én egy rendkívül jófej parapszichológus nőt ismerek, fő specialitása a rákosok gyógyítása, de mindenféle gonddal-bajjal lehet nála jelentkezni, nekem már nagyon sokszor segített, és a családban és ismerősöknél is a legkülönbözőbb problémákban, vagy akár betegségekben.
    Jah, Győrben van...

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Ilyen volt a Habsburgok udvarhölgyének lenni

A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.

OTTHONTÉRKÉP A világ ultraexkluzív villáinak toplistája

Luxusingatlannak azt szokták hívni, aminek az ára 1 és 8 millió dollár között van. Na, itt most olyan házakat mutatunk, amik százszor ennyibe kerülnek. Ulta-mega-gigadrága körkép a világból

B1Gasztró Izgalmas dolgok másnapos pékáruból

Ha már unod a pirítóst, itt van 3 ötlet, amivel új életre kelhet a háromnapos kifli. Élet a mákosgubán innen és túl, nem csak kiflimaradékra gondolva.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta