SZÜLŐSÉG

Miért nem akarsz gyereket?

2007. január 10., szerda 15:00

„Inkább megszakadok a fájdalomtól, minthogy a gyerekeim ilyen világban éljenek!” Az Index fórum Te miért nem akarsz gyereket? című topikjának indítója úgy gondolja, hogy manapság kétféle fiatal létezik: az egyik 16-18 évesen gyereket csinál, a másik pedig 28-32 évesen sem akar kisbabát. De vajon miért nem?


Azok, akik nem szeretnének utódokat, számtalan indokkal magyarázzák döntésüket: belátják, hogy ez önző dolog, mégsem akarnak feladni semmit, ami élvezetes, izgalmas, kényelmes.

A magyarázatok:

1. Nem hiányzik. Jól megvagyunk gyerek nélkül is.
2. Szörnyű gyermekkorom volt, nem akarom ezt a mintát továbbadni.
3. Nem vagyok rá alkalmas/érett.
4. Nem szeretem a gyerekeket.
5. Másban is ki tudom élni az önmegvalósítást.
6. Erre a világra minek?
7. Így is túlnépesedés van a Földön.
8. Nem büntetnék egy gyereket azzal, hogy én vagyok az apja/anyja.
9. A nyaralás sokkal többe kerül gyerekkel.
10. Nincs lakásom.
11. Nincs meg a megfelelő anyagi háttér.
12. Nem vagyok rá érzelmileg felkészülve.
13. Nem tudom magam elképzelni anyaként.
14. Nem akarok rossz apa lenni.
15. Elveszítem a barátaimat a gyerek miatt.

Kispiskóta szerint a gyerek olyan, mint a háziállat: rád van utalva, eteted, neveled, szereted, ő is szeret, időnként az agyadra megy, felidegesít. Ezért ő azt javasolja, aki nem tudja eldöntetni, akar-e gyereket, az próbálja ki, hogy vesz egy kutyát vagy macskát és így eldöntheti, alkalmas-e egy gyerek nevelésére. Mert egy gyerek felelősség, mint tudjuk.

A másik tábor (valószínűleg van gyermekük) azt kérdezi: miért ne lehetne gyerekkel teljes életet élni, önmegvalósítani?
„Nagyon sokan egyszerűen lusták – csak ezt nem mondják ki, hanem gyártanak vagy ollóznak néhány magyarázatot erre.” – írja rali.
Pataporc szerint a hobbi a gyerek mellett is megmaradhat, úgy, hogy bevonjuk őt is – persze csak annyira, amennyire neki jó. Egy kisbabát pedig ki lehet takarékoskodni.

„Ne lelkizzetek ennyit, vállaljatok egy vagy két gyereket, aztán este örültök, ha hulla fáradtan bemásztok az ágyba. Én is ezt teszem” – vigyorog murray. Hada Madrina pedig így foglalja össze: „Kényelmesebb az élet gyerek nélkül – én csak tudom, van három.”

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2007.01.16 12:35:50borsó

    Sziasztok!

    Gyöngy1 szerintem Neked nem kellett volna gyereket szülnöd.Kicsit idegesít a hozzászólásod!Ugye amikor eldöntöttétek,hogy gyereket akartot TE is ott voltál....nem?Tudtad volna azt mondani,hogy majd 2-3 év mulva,nem?Lehet,hogy Neked is tetszett az ötlet,hogy "nem megyek dolgozni,a húzós suli után inkább otthon babázom"..nem??
    Nincs társasági életed??Nagyon sajnállak...Nem tudsz lefogyni??Miért nem fogadod el magad olyannak amilyen vagy?!Aranyosak a lányaid?A gyerekeit az ember nem szokta learanyosozni...Lehet,hogy csak Én látom ugy ,hogy Te sajnálod,hogy egyáltalán van gyereked!Pedig akkor neked nem is való gyerek!!!!!!

    Talán jócskán nyers voltam,de az ilyen "anyukák" az agyamra mennek...!

  • 2007.01.16 12:59:34jidele

    Napos oldal írta, hogy az anyukája anyuka, ő meg gyerek. Ezzel én is így vagyok. Pedig már nagyon mocorog vki, akinek én vagyok az anyukája:) Még mindig beleborzongok, ha arra gondolok, hogy majd kijön, és nincs visszaút, ő a gyerekem lesz, én meg az anyja. (és az az óvodás lelkű meg az apja;)) De én kivétel is vagyok: olyan anyuka akarok lenni, mint a sajátom. Nem mindenben, de összhatásában. Hogy ez a tücsök itt bent engem hívjon majd először, ha baja van. Akkor is, ha már "anyányi" lesz, ahogy anyu mondja most rám. És tudja azt, hogy mindegy, mit csinál, hogy dönt, mit akar: ha nem értek vele egyet, akkor is imádni és támogatni fogom. Mert én leszek az anyukája.

  • 2007.01.16 13:07:20manci

    jidele, én is pont így gondolom! :)))

  • 2007.01.16 13:07:42manci

    Cak én már vagyok az anyukája! :)

  • 2007.01.16 13:36:48piroskaesfarkas

    Nekem meg még a pocakomban sem lakik a baba, csak a gondolatainkban:-))) Nekem is a barátnőm az anyukám, és ha nem is találkozunk minden nap, legalább telefono megbeszélünk mindent. Én ugye későn érek be az anyaságra (de már félúton vagyok, érzem, láthatjátok, mennyit beszélgetek Veletek), de az anyukám már évek óta megérett a nagyiságra, és rettentően várja az unokáját!!:-))) Tudom, milyen csodás lesz, ha együtt várjuk majd a kicsit vele!


    Borsó! Szerintem van olyan, hogy valaki imádja a gyerekeit (még akkor is, ha azt mondja, hogy aranyosak, nincs ebben semmi rossz, mindenki másként fejezi ki magát), de úgy érzi utólag, hogy jobb lett volna a helyzete, ha még vár egy kicsit. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kevésbé szeretné a gyekeit!!! Nekem is vannak olyan ismerőseim, barátnők, akik nagyon fiatalon szültek, és mai fejjel úgy látják, hogy várniuk kellett volna még. De azért, mert ezt bevallják, ezzel szembenéznek, soha nem mondanának le a gyönyörű gyerekeikről!!!!
    De amit pár hozzászólással leírtam, azt most is úgy gondolom, hogy szeritem nem akkor kell babát vállalni, ha a pasi azt akarja, vagy mert jó lenne kicsit otthon, stb., hanem akkor, amikor Te anya akarsz lenni.

    Ismét irigykedem azért Rátok, hogy babáztok!!:-)) Tudjátok, nem ebben a topicban kéne írnom, hanem "miért akarsz csak később babát és miért nem szültél fiatalabban" címűben.
    www.piroskaesfarkas.blog.hu

  • 2007.01.16 14:51:02borsó

    piroskaésafarkas,lehet,hogy igazad van,de!Az egész hozzászolás annnyira de annyira arrol szól-legalábbis nekem -,hogy ö tényleg nem akarta ezeket a gyerekeket............
    lehet,hogy én értettem félre....

  • 2007.01.16 15:35:21gyöngy1

    Borsó!!!

    Szerinted miért vàllaltam be a màsodikat?!

    Mert màr az elsöt sem akartam!?!?!

    Mit kellene szerinted mondanom a gyerekemröl: édes imàdnivaló csókolgatnivaló cukibogàrka?

    Azt hittem idàig, hogy az "aranyos" pozitív, szerinted pejoratív?!

    Ha azt vàrom, hogy mikor pattan ki belölem az anyasàg irànti ellenàllahatatlan vàgy akkor lehet, hogy még 15 évet vàrok!

    Miért gond az, hogy megmondom: igenis a férjem akarta és hozta szóba elöbb a gyereket mint én?

    Általàban a nök szoktàk szekàlni a pasijaikat, hogy jöjjön a gyerek, és akkor aztàn azok beadjàk a derekukat, aztàn persze azok is megszeretik a babàt!!!

    Azért mert öszintén ràmutatok negatívumokra még nem vagyok feltétlenül "negatív".

    Es igen, gondolkodunk egy harmadikon!!!

  • 2007.01.16 16:00:45p.eszter

    Gyöngy1-nek több hsz-át is lvastam más témákban és minden kövezőnek üzenem, hogy ismeretlenül és látatlanban is kivliláglik belőlük, hogy szereti a gyerekeit. Ilyen ez az írott kommunikáció. Kicsit félreérthető volt, amit írt, mert nem arra helyezte a hangsúlyt, hogy milyen "cukitündibündinutellamanócskák" a gyerekei, hanem, hogy "okosabban" is csinálhatta volna. Ettől, még nem szereti kevésbé a gyerekeit!

  • 2007.01.16 16:12:06gyöngy1

    Köszönöm ;-))

  • 2007.01.16 16:19:16p.eszter

    Ugyan már, nincs mit! Én is sokszor lennék bárhol máshol éjfélkor, mint a gyerek ágya széléről félig lecsúszva, félkarral földön támaszkodva, pisszenés nélkül, vagy épp a negyvenedik csicseriborsót danolva , második órája arra várva, hogy az Úr méltóztasson elaludni. De ettől még nem cserélnék soha senki mással.

  • 2007.01.17 12:10:23borsó

    igazán örülök,ha azon gondolkodtok,hogy jöhet a harmadik Gyöngy1.
    De nekem még mindig nem nagyon pozitiv a hozzászolásod..lehet,hogy én értem félre..
    Ha mindenki arra várna,hogy mikor jön el a legokossabb pillanat ,akkor tényleg vagy 16-18 évesen vagy 30 fölött szülnének a nök.

  • 2007.01.17 14:56:50Anyatünde

    Kedves Gyöngy1! Írod: "Amikor làtom, hogy a velem egykorùaknak (söt fiatalabbaknak) màr mi mindenük van, szörnyü..." És nekik vannak olyan gyönyörű lányaik, mint Nektek?

    Nem akarok tanácsokat osztani. Meg az észt sem. Mi is kicsit hasonló cipőben. Egy lakóparkban lakom, Újpesten, rengeteg kisgyerekes család, szóval van összehasonlítási alapom. Hááát... mi vagyunk itt a "csórók" majdhogynem. Pölö kocsink sincs. Babakocsi az igen... :-)) Meg... szeretnénk a 4. babát. A legkisebb (3.) gyerkőc 11 hónapos. Szóval most alighanem a következő beszerzés (amennyiben reményeink szerint alakulnak a dolgok) egy tesókocsi lesz. Használtan valószínűleg. Ha "legleharcoltabb babakocsi" címért kéne versenyezni a lakóparkban, mi dobogós helyen végeznénk. Az tuti. Apa az ELTE-n dolgozik, kutat, oktat, ezt szereti, eddig így is kijöttünk a pénzből, reméljük, ezután is. Egyetlenegy szomorkám időnként, hogy egy kocsi az annyival megkönnyítené a mindennapi életünket. De eddig még mindig megoldottuk nélküle is. Szóval, próbáljuk meg együtt, hogy fel a fejjel ;-)))

  • 2007.01.17 15:12:07cozumel

    Ez is olyan meddo vita.
    Nem mindegy, hogy aki nem akar, az miert nem?
    Aki nem akar, az nagyon jol teszi, ha nem vallal.

    Aki meg igazan akar, az a nehezsegek ellenere is fog vallalni.

  • 2007.01.17 17:40:07Conodonta

    gyöngy1!

    Nálunk nem az volt a kérdés, hogy akarunk e gyereket, vagy melyikünk akarja, hanem, hogy melyikünk akarja megtartani...

    A párom 24 éves volt, éppen diploma előtt, én meg harmadéves. Diplomaosztón már a másodikat vártuk, és a harmadik rá egy évre megszületett. A "karrieremet" - már ha a kutatás annak számít - még az első gyerkőcnél adtam fel. Máig hiányzik, és gyakran gondolok arra, hogy köv. életemben fordítva lesz, a pasim marad itthon a gyerkőcökkel, én meg megyek a hegyekbe kutatni...

    A gyerekvállalás pillanatát nehezen lehet megtalálni. Javarészt a dolgok alakulnak körülöttünk, és mi igyekszünk a legjobbat kihozni belőle. Néha elképzelem magunkat, mint geológus házaspár, akik már láttak minden hegyet a világon. Mókás. A barátaink most értek el abba a korba, hogy gyereket vállalnak, ez jó, mert már nem tartozunk a szent őrültek kategóriájába.

    Nagyon sokmindent nem engedhetünk meg magunknak, az nem igaz, hogy nem hiányzik, de mindig van egy sorrend.

    És igen, vannak olyan napok, amikor a gyerekeink nem csumpaszmanók, meg cicabogarak, meg csészimészik, hanem szimplán aranyosak. Sosem értettem, hogy lehet valakit megítélni egyetlen hsz alapján :(

    Anyatünde: beszállnék a lepusztult babakocsi versenybe, van egy tuti testvérkocsim, befutó!!!

  • 2007.01.17 19:44:04Anyatünde

    gyöngy és mindenki. bocs, h. magammal traktállak téged/titeket, gyöngynek nem akartam tanácsokat és közhelyeket irkálni. engem kicsit vigasztal hasonló esetben, ha más is jár hasonló cipőben, ezért írtam, amit írtam.

    conodonta: éljenek a lestrapált babakocsik! ;-)

  • 2007.01.17 20:43:11gyöngy1

    Nem traktàlsz!!!

    Nyugodtan mondjad, azért is van ez a topik. Ha mindig mindenki PC (pol. correct) lenne akkor elég egyhangù és képmutató lenne a vilàg.

    Igenis a vilàg nem fekete-fehér (jó és rossz), hanem néha szürke vagy rózsaszín (jó, de lehetne jobb, vagy "a helyzet sz.r, de nem reménytelen").

  • 2007.01.17 23:34:27Nyuli

    gyöngy, szerintem nagyon klassz, hogy őszite vagy, főleg magaddal.

    Vannak ismerőseim, akik, ha megukba néznének, nagyon hasonló gondolatokat találnának ott. De attól még, hogy nem teszik, a dolgok létezik.

  • 2007.01.17 23:54:07cozumel

    Gyongy1-nek



    Nyugi, teljesen ertheto es elfogadhato amit irsz.

    Nem konnyu am az anyasag mitoszat meg ma sem megkapargatni, mert a mokusok ele vetnek:-)



    Tudod, en 34 evesen szultem es tul voltam mar mindenen, amit Te nem tettel meg, sot, annal tobbet is megeltem.



    Kesz voltam a baba fogadasara, mindenfele ertelemben, anyagilag, erzelmileg, fizikailag.



    Es megis, kicsit sajnalom, ami elveszett es ami vissza nem hozhato. Igenis sajnalom az alakom, bassza meg, es nem, nem tudom elfogadni azt a plusz ot kilot. Ennek a biztatasnak pont annyi ertelme van, mintha megprobalnam megmagyarazni olyan valakinek, hogy a toltottkaposztat szeretnie kellene, akinek meg a szagatol is felfordul a gyomra.



    Es azt is sajnalom neha, hogy keptelenseg egyetlen spontan programot csinalni, mert meg korulmenyes tervezesek sem garantaljak, hogy lesz egy estenk a baratainkkal.



    Es igenis szar ugy, hogy vissza kell tennem a polcra a draga konyvet, amit par eve meg gondolkodas nelkul megvettem volna. De most nem tehetem, mert egy keresetbol elunk.



    Persze vannak, akik mindezt zokkenomentesen elfogadjak.

    Es vannak, akik nem.



    A gyereket ettol fuggetlenul ugyanugy szeretjuk, barmilyen hihetetlen is.

  • 2007.01.18 17:22:02piroskaesfarkas

    Cozumel! 34 évesen szülted az 1. babát?
    A volt kolléganőm, akinek most 8 hónapos a kisfia, hasonlóképpen áll a dolgokhoz, ahogy Te. Imádja a picit, 33 évesen szült, de már a kicsi 3 hónapos korában jött volna vissza dolgozni, amiért sokna elítélték, és csóválták a fejüket, hgoy milyen anya??!!!
    Elmondom, szuper anya, öröm látni a kisfiával, és boldogságban élnek a párjával, de mégis, nagyon szeretné visszakapni az életét, a munkáját, ha csak részmunkaidőben is, és szeretné leemelni a polcról a drágább könyvet.
    Végül otthon maradt még, hosszas mérlegelés után.
    A szomszéd barátnőm, akik a harmadik babára "gyúrnak", meg pont tegnap mondta, hogy ők nem járnak moziba, sem színházba, sem buliba, sehová. MIre kérdeztem, hogy miért, hiszen pénz van, nagymamák vállalják a piciket, még közel is laknak. Azt mondta, hogy nem akarnak már, otthon szeretnek lenni a gyerekekkel a legjobban, és dolgozni sem akar visszamenni, mert így érzi jól magát, hogy nevelgeti a kicsiket, és barátnőzni sem szokott sokat. És ő is nagyon jófej.
    A két lány teljesen mást szeret, mást akar, és mégis, ugyanolyan jó anyának látom őket.

    A másik meg az a típus, aki nem vallja be, talán magának sem, hogy vannak időnként ilyen gondolatai, mint amit Cozumel ír, mert attól rossz anya lenne, vagy valami hasonló. Inkább hirdeti, hogy minen a legnagyobb rendben, és nincs semmi, ami bántja.

    Én nem tudom, hogy milyen leszek, de most úgy érzem, hogy olyan, mint az 1. barátnőm, vagy mint cozumel.
    www.piroskaesfarkas.blog.hu

  • 2007.01.19 12:38:54napos oldal

    Cozumel, de jót röhögtem, annyira megértelek...



    „Igenis sajnalom az alakom, bassza meg, es nem, nem tudom elfogadni azt a plusz ot kilot.”



    Nekem irtó nagy mákom volt a súlyommal, és ciki, de ez nekem is fontos kérdés. Terhességem előtt változtattam az étkezésemen, így visszanyertem lánykori súlyom, aztán terhesen úgy ettem, mint régen, eredmény + 20 kiló. Szülés után hetekig nem volt étvágyam, lement mind. Először nem is értettem, mi van. Étvágy hiánya??? Ez valami paranormális jelenség? Meg figyelek én is, mit,mennyit eszem, minden reggel mérem a súlyom, ha kicsit sok, jobban figyelek aznap. Tudom, hogy égő vagyok :) Soha nem éhezek, az már beteg dolog.



    Anyukám azt mondta, neki már sose jött vissza a régi hasa. Lelógott, úgyhogy kispárnát tett alá. Mondom, anyu, van akinek a kispárna, van, akinek a torna... Ja, „jövő héttől” tornázom. Esküszöm!! Most tényleg.



    Olyan ember vagyok, akinek nagyon fontos a „saját élete”, nem tudnám elviselni, ha a férjem, vagy a gyerekem „felszippant”. Ez nem mond ellent annak, hogy szeretem őket és gondoskodom róluk.

  • 2007.01.19 13:12:55cozumel

    Piroskaesfarkas

    34 evesen szultem az 1.-2. gyerkocot :-)
    (a harmadikat szeretnem par ev mulva orokbefogadni)

    Napos oldal

    En mindig vigyaztam az alakomra, tornaztam, egeszseges taplalkozas, stb.
    Ez tovabbra is igy van, en mar 8 hettel a szules utan megindultam futni a babakocsival, meg akkor is, ha csak 3 orakat aludtam.

    Viszont most van ket tenyezo, ami persze a sajat gyengesegem tanusitja, de vegulis a +5 kg okozoja:
    -feleszem a gyerekek maradekat, egyszeruen utalok kajat kidobni
    -este lezuhanok a fotelba/gep ele es nasizok, amit korabban soha nem tettem

    Ezek potcselekmenyek is egyben, mert bevallom, mostmar baromira hianyzik a munka. Az elso evben mar majdnem elertem a kezdo 56 kg-t, mar 58 voltam.
    Kesobb csuszott vissza megint nehany kg es most 60-62 kozott ingadozom.

  • 2007.01.19 16:15:27ani2

    Sziasztok!

    2007.01.11 15:52:16-ra valasz napalm-nak:
    Nem akartam eddig irni az illeto nevet, forrast rola, de most elgondolkodtam rajta, hogy nem biztos, hogy egyre gondolunk. En a szakbarbarra gondoltam, akirol levendul is irt kesobb. Azert koszi az otletet levendul. Elnezest, ha nem voltam eleg egyertelmu eddig. :)
    Ha masra gondoltal es ide nem akarod irni, legyszi ird meg az ani...(kukac)freemail.hu cimre. Koszi!

  • 2007.01.20 14:16:07napos oldal

    Cozumel, hát fasza gyerek vagy, le a kalappal!!! Szerintem az is tökjó, hogy beazonosítottad, mitől nem megy le a többlet. Kaját kidobni gáz, de csak ezért megenni, szerintem az se jó. Próbálom jól megbecsülni, mennyi kell, vagy későbbre eltenni. Végső esetben kidobom.

  • 2007.01.20 14:46:22cozumel

    Napos oldal

    Igazad van ezzel a kajakidobassal kapcsolatban. De valahogy en meg ugy nottem fel, hogy az etelt megbecsuljuk, inkabb kevesebbet szedjel kislanyom es ketszer, de ne dobd ki.



    A nagyikam meg a megsavanyodott tejet, a szetszaradt kenyeret is feldolgozta. A rothadasnak indulo gyumolcsot is. Szoval ez valahogy belem ivodott, asszem.



    Inkabb az esti nasit kellene kordaban tartani, na de a ferj sem segit am, amikor fel kilo jegkremmel a tanyerjan mellem huppan a kanapera:-)

  • 2007.01.20 20:03:35a:a

    Jó olvasni gyöngyöt és cozumelt, és mindenkit, aki képes kimondani - leírni, hogy az anyaság nem mindig móka, dal, kacagás. A fiam kábé két hónapos lehetett, amikor egy délelőtt jött a gyerekorvos megnézni. Az éjszakánk borzalmas volt, gyakorlatilag nem aludtam, és kicsúszott a számon, hogy nem teng bennem túl az anyai érzés. Azt hittem, majd nekem ugrik, ehelyett közölte, hogy ez nem az anyai érzések kérdése, nem ezen múlik a szeretet, és maximálisan megért. Jólesett. A kezdeti problémáink óta nem olvasok semmilyen babás-mamás újságot, és celebek terhességéről-szüléséről szóló cikkeket sem, mert a hányinger kerülget a rószaszínű cukormáztól, ami beborítja őket. Persze lehet, hogy van, akinek valóban ilyen a terhessége-szülése-első babás éve, az enyém nem ilyen volt. Ettől még szeretem a fiam, de nem egyszerű mellette az élet.

  • 2007.01.20 21:18:03napos oldal

    Hú, az én férjem se az a visszatartó erő... :)) Nagyon fel kell kötni a gatyát. Tegnap:

    - Megyünk cukrászdába? -

    - Jó.

    Nagyon rá kellett beszélni :)

  • 2007.01.20 22:02:48napos oldal

    Hát elvtársnők, valljuk már be, hogy nem joghurtreklám az anyaság! Most mi van abban ciki? Kemény meló, szétszórt figyelem, tízszer belekezdeni mindenbe, satöbbi. De vicces, amiket ezek a kiscsákók művelnek :) Ezt nem lehet elmondani, át kell élni :) Amikor sikongatva röhög rád, meg pofákat vág az ételre, latolgatja, hogy meneküljön...

  • 2007.01.20 22:10:50cozumel

    Szerintem is komoly melo.

    Nehanyszor mar megprobaltam felmondani, azonnali hatallyal, de a ferjem azt mondta, hogy minimum 18 evre szol a munkaszerzodesem.



    Az evi rendes szabadsag kerdese is tisztazatlan meg...:-)

  • 2007.01.20 22:19:32laili

    Én azért szoktam rá erre a forumra(a férjem cikiz is, eddig csak ő lógott a neten) mert végre életszagú dolgokat olvasok.

    Mi most vagyunk három hónaposak és az elején mindig lelkiismeretfurdalásom volt mikor megkérdezték milyen a babázás, én meg csak annyit tudtam mondani fárasztó...



    Most már sokkal jobb de este kell ez a kis olvasgatás így mindig azzal az érzéssel fekszem le, hogy végül is mekkora kaland ez a gyerek dolog és mégiscsak jó extrém sportot választottunk:)



    cozumel: nekem is öt kila, peddig a többi könnyen leugrott, utána ugorhatnának ezek is!

  • 2007.01.20 22:51:29a:a

    Furcsa, az ember az elején arról almodik, hogy csak egy napra, csak egy félre, csak egy órára lehessen egyedül, aztán amikor a gyerek először megy "szabadságra", mint a miénk kszilveszterkor, nem tudjuk, mit csinálunk nélküle két napig... Na jó, azért feltaláltuk magunkat, de az már egy másik poszt témája :-))
    Jó éjt mindenkinek!

  • 2007.01.20 23:01:37manci

    Mikor, mennyi idősen ment először szabadságra a gyereketek?

  • 2007.01.21 10:23:50Brumibaby

    Manci, nagyóvodások és még nem voltak távol tőlünk. Egyszer szilveszterkor elmentünk nélkülük egy buliba, de nagyon rossz volt. Nem majomszülőségből, csak úgy alakult, hogy eleinte nem volt kire hagyni őket, aztán meg már mi nem tudtuk elképzelni. Most elmentek az apukájukkal, hogy tehessem a dolgom. (én meg itt kommentezek, jöhetsz, Búűntudat!) Úgy kéne néha egy óra csendben, de ha nincsenek itt, nem is tudunk mit kezdeni magunkkal. Sziasztok, megyek dolgozni!

  • 2007.01.21 13:08:20cozumel

    Az enyemek lassan ket es fel evesek. A leghosszabb ido amit toluk tavol toltottem talan egy fel delutan volt.



    Es tenyleg tudnak hianyozni!!!

    De azert nagyon el tudnek kepzelni 24 orat gyerekmentesen:-)

  • 2007.01.21 15:04:51napos oldal

    Cozumel, ki ne derüljön a végén, hogy feketén alkalmaznak... :)) Szakszervezet, hol vagy??



    Én 2-3 hónapja nem léptem le a gyerek mellől, előtte heti egyszer 4-5 órára, nagyon jó volt, nem hiányzott közben (ez milyen magas labda!!! :)), de nagyon jó volt hozzá hazamenni! Egy nap már sok lenne, azt hiszem. Még csak 7 hónapos. Nemsokára újra megpróbálok elmenegetni, mostanában le volt kötve a férjem, ill. a gyerek sem bírta elviselni, hogy elmegyek. Próbálokozgatok majd.

  • 2007.01.21 15:27:56cozumel

    Napos oldal?



    Szeparacios szorongas, elso fazis?

    Akkor mostanaban nemigen mesz sehova:-)

  • 2007.01.21 17:26:04p.eszter

    Na akkor itt én vagyok alegkutyaütőbb anyuka. :-)Nyár végén képes voltam 10 (!)napra anyukáméknál parkoltatni az akkor 20hós Petit és a férjemmel a balatoni nyaralóba lemenni. Nagyon-nagyon jót tett, bár a vége felé már majd' megvesztem, annyia hiányzott. Na a telefonszáma utána már nem...:S Amúgy rendszeresen (havonta kb.) elcsípünk magunknak egy egy szabad estét, néha hétvégét, hogy folyamatosan szerető családként tudjunk funkcionálni. Irigylem azokat a párokat, akiknek ez "meglógások" nélkül is megy.

  • 2007.01.21 20:37:37babateve

    15 éves !!!!!!( nem hónapos, éves ) volt a legkisebb gyerekünk, amikor pár napra elmentünk kettesben a férjemmel vhova. Addig soha . sehova . najó 1-1 estére vagy du ra max de nagyon sokat oda sem). Senki de tényleg senki nem volt , aki vigyázzon rájuk. De pár hónapos gyerek mellett tényleg nem is giondoltam olyasmire, hgy ez majd egyszer vmikor bekövetkezhet.( mármint az elmenés) Ja, és amikor a kamaszgyerek mellől elmentünkl, olyan bulit rendezett otthon, hogy tanulságképpen megint nem mentünk egy ideig sehova:-))))

  • 2007.01.21 21:58:35ana

    Nekem három van. Az első 4 éves volt mikor elmentünk a második 2. Egy hétvégét kaptunk a nagyszülőktől, és ezen annyira belelkesedtünk hogy utána kértünk még másik 4 hétvégét. Az egyiken annyira örültünk egymásnak hogy összeraktuk a harmadik babát. Ő most 5 hetes. Van vagy 2-3 évünk mire legközelebb megint elmehetünk. Külön-külön eljártunk korábban is, mikor az első 1 év körüli lett, és néha becsúszott egy-egy közös mozi, baráti csevej. Most az sem nagyon kilátásos vagy 1 évig, de bánja kánya. Majd eljön ennek is az ideje.
    Azt én is belátom hogy nem fenékik tejfel, és rózsás leányálom gyereket nevelni. Néha nagyon fáradt vagyok, és szeretnék nem csinálni semmit, ami gyerekekhez köthető, de ez természetes. Remélem.

  • 2007.01.22 08:03:11napos oldal

    cozumel ez a rész meddig tart? Neaszond, hogy 15 éves koráig... :( (Tiltakozom!!! Szeparációs szorongás monnyon le!!!)



    p.eszti, szerintem klassz dolog, hogy odafigyeltek, hogy együtt is töltsetek időt!



    babateve, ez a nem semmi... de hát az ember alkalmazkodik, ha egyszer nincs, aki vigyázzon.



    ana, ha sokat mászkáltok el ketten, nagy lesz a család :) gratulálok a picike babához!

  • 2007.01.22 08:30:30manci

    Csajok! Köszi, hogy válaszoltatok! Igazából azért kérdeztem rá a dologra, mert azt olvastam, hogy kétéves kora előtt nem szerencsés 1 napnál tovább "magára hagyni" a gyereket. Az enyém lassan 10 hónapos lesz és mivel még tervezünk 2 gyereket, ha minden jól megy, a következő 5-6 évben e szerint nem utazhatunk el még 2-3 napra sem a férjemmel.

    Egyébként mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az anyósomék mellettünk laknak és minden nap töltenek valamennyi időt a gyerekkel, úgyhogy nagyon szoros a kapcsolatuk. Nem tudom, így is érvényes-e ez a két év, mert ártani nem akarnék a gyerekemnek semmiképpen, viszont előbb-utóbb azért el tudnék képzelni egy kis párizsi andalgást a férjemmel.

    Persze az is lehet, hogy egyáltalán nem élveznénk és egyre csak a gyereken járna az eszünk.

  • 2007.01.22 09:54:02a:a

    manci: szerintem ez gyerektől függ. Mármint hogy mikor lehet először otthagyni. Nálunk Peti 23 hónapos volt, amikor másfél napra nyaralni ment anyósomhoz a Balatonhoz. Úgyhogy a mostani szilveszter tk. a második alkalom volt nélküle, de azért tekintjük elsőnek, mert egészen más érzés őt elvinni valahova, úgy hogy aztán mi is mentünk tovább egy szállodába, és megint más, amikor otthonról viszik el úgy, hogy Te is otthon vagy, Te öltözteted az útra, na az nem jó érzés. De ismerek olyan anyukát, aki a 7 hónapos lányát már egy hétre a nagyihoz vitte, és rendszeresen ment a leányzó egy-egy hétre mindegyik nagyszülőhöz. Ennek ellenére okos, kiegyensúlyozott, talpraesett kiscsaj, az én fiam ezt biztosan nem bírta volna.
    Nálunk úgy alakult, hogy Peti 20 hónapos korában vissza kellett mennem heti két napra dolgozni, lényegében ekkortól kezdett elszakadni. Nem viselte könnyen, de megszokta, a bölcsi ezután már könnyebben ment.

  • 2007.01.22 10:07:16levendul

    Kedves Manci!
    Az sztem sokat számít, ha olyanra hagyod, akivel egyébként is sokat van együtt, szoros a kapcsolat. Ráadásul, ha a közelben laknak, akkor a saját helyén lehet, alhat napközben és éjszaka.
    Én asszem próbálkoznék. Nálunk sajnos nincs senki, akire több napra rábízhatom, de egy-egy egész napra hagytam már a tesómra, akit uyge nem lát minden héten sem, de nagyon kedvel. (Mondjuk ő most lesz kettő. Mármint a gyerek :))
    Sztem ha az ember lánya eltökélt (lásd szoktatási témák), akkor a gyereket sem fogja annyira megviselni a dolog.

  • 2007.01.22 10:17:05a:a

    Csak olyanra szabad bízni szerintem, aki a szükséges mértéknél jobban nem tart a kihívástól. Anyukám például nagyon jól elvan vele nappal, de nem merném rábízni éjszakára is, mert tudom, hogy fél tőle, attól, hogy Peti még mindig csak véletlenül alszik át egy-egy éjszakát, és mi lesz, ha felébred, és keresni kezd minket, és sír, és nem lehet megnyugtatni stb. Szóval rá nem merem bízni, mert szerintem a gyerek is megérzni a felnőtt bizonytalanságát, és csak megzavarja. Anyósom ezzel ellentétben vállalkozó szellemű, gond nélkül felkel vele éjjel, ha kell, és még egyszer sem volt gond - azaz az együtt töltött összesen 5 éjszakájukból hármat Peti teljesen végigaludt, kettőn felébredt ugyan, de miután megállapította, hogy nincs egyedül visszafeküdt és hang nélkül aludt tovább. Viszont az tény, hogy miután hazahoztuk, egy-két napig nyügisebb volt, jobban bújt, érzékenyebben reagált mindenre, de ez hamar elmúlt.

  • 2007.01.22 11:03:28p.eszter

    Ez a kétéves kor szerintem is gyerekfüggő. Nálunk anyukám az igazi kedvenc, a fiam annyira imádja, h néha már féltékeny vagyok rá. (ha bárki elmondja neki, letagadom :D) Rengeteget volt vele kezdetektől fogva. Először az esküvőnk után hagytuk vele egy éjszakára, mikor 3hónapos volt. Később, ha kettesben akartunk lenni kicsit, mindig mentem vele, ott aludtam én is egy-két éjszakát és csak utána jöttem el. Mindig integetett, aztán láthatott web-kamerán, most pedig, hogy beszélni tud, telefonon is felhív, ha akar. Mindig örül, amikor újra találkozunk, de még soha semmi probléma nem volt. (Engem többször vittek haza nagyszüleim éjnek évadján pizsiben, plédbe "csomagolva". :S) Sőt, lehet, hogy megbotránkoztató, amit írok, de úgy veszem észre, hogy még jót is tesz neki, ha nem mindig az én "pofámat" látja. Többször érzem, hogy azért ilyen ördög, mert unja már a képemet. :-))

  • 2007.01.22 11:09:31a:a

    p. eszter: off: a tápszer után már nem tudsz megbotránkoztatni :-)))))))

  • 2007.01.22 11:16:30p.eszter

    a:a! hehehe, tényleg! Értem már, miért van szívesen a maminál! Nem azért, mert szereti és jól érzi magát. Ááááááá dehogy! Nem alakult ki normális kötődés köztem és közte, mert nem szoptattam nyóc évig. :-)Ne félj azé a bölcsibe nem tudtam beimádni. Belekapaszkodott a lábamba és mintegy kerékbilincsként funkcionált. Még jó(?), hogy nincs még új munkám, így ülhet a szoknyám szélén oviig. :D

  • 2007.01.22 11:27:35a:a

    Hát a beszoktatás megérdemelne egy külön posztot. Nekem muszáj volt, munka van, pénz nem volt, így nem volt túl bonyolult döntés. Azt hittem, mivel előtte három hónapig heti két napban babysitter vigyázott rá, menni fog egyszerűen, de tévedtem. Mostanra már megszokta, nincs is balhé, de az elején... Azt hittem az első nap után (pedig akkor csak két órát voltunk ott, és végig vele voltam), hogy nem élem túl. ő tök jól eljátszott, én meg hazaérve egy órát bőgtem, majd este a férjemnek még egyet. Nehéz volt meggyőzően előadnom, hogy milyen jó lesz a bölcsiben.

  • 2007.01.22 11:39:58Tünde

    Beszoktatós poszt:



    http://velvet.hu/poronty/2006/10/04/anya_ne_hagyj_itt/

  • 2007.01.22 11:45:23a:a

    Tünde: köszi!

  • 2007.03.30 13:15:45herczog

    teszt

Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta