2004 március 28. Ez lett volna a születésed dátuma, aztán úgy döntöttél, még ráérünk, bár már 20-án éjjel olyan jóslófájásokat produkáltál, hogy azt hittem, már indulunk. De múlt a huszonnyolcadika is.
29-én bementem CTG-re Erzsikéhez, egész komoly és rendszeres fájásokat rajzolt ki a gép, a fájások csúcspontját már nem is tudta jelezni 100 % felett voltak, a méhszáj pedig 3 cm, elpuhult. Ekkor jött a kérdés kedvenc orvosunktól, hazamegyek, vagy maradok, de mivel a maradás burokrepesztéssel járt volna, hazajöttünk.
Ahogy átléptem a lakás küszöbét, úrrálett rajtam a bizonytalanság, harmadik gyermekem vagy és már Rita születése is gyors volt. Mi lesz ha nem bököd ki a burkot és nagy titokban kitágulok itthon, a tolófájások pedig meglepnek éjjel. Ugye hála a technikának, tudtam, hogy nem vagy apró odabenn és az utolsó ultrahang a fejkörméretedet 38,5 cm-re mutatta. Fel kellett hívnom Erzsikét, hogy megnyugtasson, mondta, hogy ne aggódjak ezzel a méhszájjal el fog indulni félreérthetetlenül. A telefon a feje mellett, hívjam bármikor. És eljött az éjszaka, biztos voltam benne, hogy most már valaminek történnie kell. Hát nem történt. Leszámítva az állandó fájásokat, amit egy álom követett: tolófájásaim vannak.
Megrémültem, az álom összefolyt a valósággal, izzadságban úszva ébredtem hatkor. Elegem lett. Megvártam a 1/2 7-et. akkor már tudtam, nem zavarom Erzsikét, elmeséltem az éjszakát. Azt javasolta, menjek be és csinálunk még egy CTG és megnéz, hogy áll a méhszáj. Apát megkértem pakoljunk le a kocsiba. Elindultunk. A CTG hasonló lett, nagyon jó és rendszeres fájásokkal, a méhszáj 4-5 cm. Úgy döntöttünk, megvárjuk a dokit, aztán te is döntöttél, elkezdett folyni a magzatvíz. A szülőszoba és a vajúdó üres volt, nem úgy mint tegnap, amikor nem volt egy üres ágy sem. Kinéztük neked az alternatív szülőszobát, és beköltöztünk. Fél 9 volt.
Megjelent egy nővérke, aki a szülések körül segédkezik, felismertem benne azt a hölgyet, aki mindkét korábbi szülésemnél is a szülésznő keze alá dolgozott. Ez megnyugtatott, jó jelnek tartottam. Én már kacsingattam is a kád felé, közben Anikó, a nagynénéd is befutott. Teljes volt a csapat. Erzsike elkezdte tölteni a kedvenc helyemet, a kádat. Ekkor 5 perces fájásaim voltak és még nem tűntek vészesnek. Fél tízkor már bent ültem a habokban. Tusoltam a pocakom tetejét és beszélgettünk, nevetgéltünk apával és Anikóval. Erzsike be is nézett és kérdezte: mi van itt, kaszinó? Aztán elmondta, hogy a szomszéd szülőszobába most érkezett egy először szülő anyuka 5 cm-es papírvékony méhszájjal. Vajon ki fog előbb megszületni te, vagy az ő kisfia?
Eldördült a startpisztoly. Az ötperces fájások közé néha kétpercesek vegyültek. Még mindíg élvezni tudtam a fürdés minden percét, csak néha-néha szisszentem fel. Apa fogta a kezemet, Anikó megsimította néha a pocakom, mikor kicsúcsosodott a popsid fájás közben. És meg tudtam élni, játszani tudtam a fájásokkal, kipróbáltam milyenek ha összerándulok, és milyenek, ha tudatosan megpróbálom ellazítani a gátat, hüvelyt stb. Hát ég és föld a különbség, szinte olyan mintha ellazulva eltűnne a fájdalom. Beült közénk az orvosom is fogta a homlokom és beszélgettünk. Azután elmúlt 11 óra. Erzsikét megkértem, nézzük meg, hol tartunk, ő azt mondta 6-7 cm, és elkezdett pakolni. Babaruhát kért, előkészült, én meg nem tudtam mire, hol van még a 10 cm. Arról nem is beszélve, hogy a nagy fej miatt én azt gondoltam, ha teljesen kinyílik a méhszáj, még ki kell derülnie, befér-e a buksid a szülőcsatornába.
Már majdnem 3/4 12 volt és hirtelen nagyon erős fájdalmak jöttek, a lazítás itt is segített de már nem sokat, jöttek a torkomból a ÁÁÁÁÁ-k. Annyira hirtelen történt minden, hogy nem tudtam dönteni, kiszállok-e a vízből, mert egy pillanattal ezelőtt még élveztem a langyos víz simogatását. Ekkor a szomszédból szélsebesen megjelent Erzsike és Siklós doktor. Ők már tudták mit jelentenek az ÁÁÁ-k. Meg is jegyezték milyen szép hangok hallatszanak. Egy pillanat volt még, azt éreztem, hogy olyan szélesre kell tárnom a lábaimat amilyen szélesre csak tudom és már éreztem is a soha nem felejtett, mindent elsöprő tolófájást.
- Kibújt a feje! - mondta Anikó, amit el sem hittem, odatettem a kezemet és egy selymes pici hajas gombócot találtam, a te fejed volt, pihentél a víz alatt. Azután próbáltam Erzsike utasításait követni.
- Rita, mostantól ne tolj, csak ha nagyon kell.
Lihegtem, próbáltam kilélegezni, így hátha megakadályozhatom hogy toljak, és még egy pillanat volt mikor átcsusszant a vállad és a kicsi tested. 12 óra 5 perc volt. Békésen érkeztél, lebegtél a 37 fokos vízben. Lassan megfogtalak és a mellkasomra vontalak de úgy, hogy csak a buksid legyen a víz felszíne felett, csak pislogtál, és együtt lebegtünk földöntúli boldogságban. Ott pihentél ölelő karjaimban, azután lassan úgy döntöttél megteszed. Az első levegővétel a tüdődbe. Megérkeztél ide a mi világunkba, békésen, háborítás nélkül. Talán neked nem kell majd feldolgoznod a születés traumáját.
Boldog voltam, határtalanul boldog, mint minden gyermekem megszületésénél. Istenem, de szülnék még sokat, nagyon sokat. Kiszálltunk a vízből, bebugyoláltuk puha meleg ruhákba és szopiztál. Még két órát együtt voltunk. Gátmetszésre nem volt szükség.
Hát így történt, köszönöm Apának és neked, hogy ilyen csodát még egyszer megélhettem. És nem utolsó sorban Anikónak Erzsikének, Dr. Siklós Pálnak és az István kórház szülészetén és újszülött osztályán dolgozóknak, akik mindig készségesek és mosolygósak voltak, akár éjjel volt, akár nappal.
Rita.
Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!
