SZÜLŐSÉG

Ha rám néz, megszűnik a külvilág - szülés apaszemmel

2006. december 15., péntek 09:03

Balázs egy átmulatott éjszaka utáni macskajajos délutánon fogant. A terhesség komplikációmentesen zajlott. Leszámítva azt a vasárnap délutánt, amikor feleségem megevett másfél kiló meggyet, míg én szundikáltam/olasz ligát néztem.


Másnap reggel heves alhasi (méh-) fájdalmakra panaszkodott (mármint nem az olasz liga :), beszáguldottunk a magánrendelésre, ahol kiderült, hogy semmi gond; viszont a gyerek féléves koráig azt hittem, hogy valami mérhetetlen nagy baj történt akkor, de, mint utólag kiderült, a sunyi hallgatás oka a falánkság volt.



Szépen növekedett a pocakban, hatalmasakat rúgott, szépen elkopogtattunk egymásnak esténként a kisfiammal hasfalon keresztül, és vártuk a feleségemmel a novembert, vártuk első kisfiunkat.

November harmadikán lett gyanús a dolog, amikor az aznapra tervezett rutinvizsgálattal kapcsolatban a feleségem azt javasolta, hogy csak 1 autóval menjünk - igazi papucsférj módjára természetesen ráálltam. A szokásos idegtépő másfél órás várakozás után kijött a nővérke, közölte, hogy életem ballépése már nem megy sehova, viszont még rengeteg idő van, nyugodtan menjek be dolgozni, majd hívnak, ha van valami. Boldogan ráálltam, hiszen ezek a lábdobogást utánzó műszerek komolyan próbára tették a türelmemet.

Azért 14:00-kor megcsörgettem a drágámat, semmi válasz, majd 7x ugyanez. Na ez már sok volt, amúgy sem a nyugodtságomról vagyok híres, úgyhogy irány a Schöpf-Mérei kórház, közben hívtam, 20-adszorra felvette a nővér, hogy hát izé, siessek, csak ők nem találták a telefont.

Száguldottam a kórházba, Barbi már a szülőágyon vagy min feküdt, mosolygott rám, sosem felejtem el az arcát, volt rajta valami annyira megkapó szeretet-szenvedés kombó, hogy tudtam: ő biztos tökéletes anya lesz.

Sűrűsödtek a fájások, szegény nagyon szenvedett, lelkesen törölgettem az arcát (majd meghaltam az idegtől, csak nehogy valami gond legyen). És egyik pillanatról a másikra azt mondták, hogy ki kell mennem, mert műtét lesz. Kitessékeltek, Barbit már altatták, senki nem mondott semmit.

Nem tudtam, mi a baj, kinek van baja, mekkora a baj. Nagyon rossz volt, különösen, hogy fel kellett hívnom anyámat, és anyósomat is úgy, hogy ne sírjam el magam, ne érezzék, hogy mi a gond. Nem volt egyszerű, utólag tudom, nem is sikerült, nem is sikerülhetett.



Aztán egyszer csak szóltak, hogy "Jöjjön, apuka a kisfiáért", én csak annyit tudtam kérdezni, hogy az anyja jól van-e, mert utána rám nézett valaki, akinek ugyanolyan szeme van mint nekem, és ez az érzés tart, hiszen ha rám néz, megszűnik a külvilág, a munka, a stressz, az idegesség. Fantasztikus érzés apának lenni.

Nem tartott túl sokáig, míg a kezemben tarthattam, viszont felengedtek a szobába, ahol a kismama aludt. Előtte azonban sikerült pár szót váltanom az orvossal, ifj Sz.Gy.-vel, aki elmagyarázta nekem, egy biológiából felmentettnek, hogy a köldökzsinór beszorult VOLNA a gyerek feje alá, ha nem veszik észre időben a bajt, és hogy ne aggódjak, neki is ez volt az első ilyen szülése...

Szegény Barbi, szörnyű állapotban volt, de az első kérdése az volt, hogy hogy van a gyerek. És hogy milyen nemű. Ezt még körülbelül hatszor kérdezte meg, mivel az utolsó emléke az volt, hogy az altatóorvos azt kérdezi, mi legyen a neve, ha kislány lesz.

Szép lassan beszivárogtak a nagyszülők, a nagybáty, és kezdetét vette a gyerek elkényeztetése, amiben gyakorló apaként természetesen oroszlánrészt vállalok.

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.12.15 09:30:34jidele

    rám nézett valaki, akinek ugyanolyan szeme van mint nekem....óóóóóóóóóóóó:)

  • 2006.12.15 09:47:32Kékfelhő

    édes istenem, milyen más apuka szemmel ez az egész :)

  • 2006.12.15 09:57:43thais

    Szegény apucit még ebédelni sem hagytam. Ahogy hazaért azonnal vittem magammal a kórházba. Szinte semmit sem evett egész nap. Este 3/4 kilenckor szedték ki pici fiamat. Mind a ketten örömkönnyeket öntöttünk.Ő is szabályosam sírt hosszasan örömében. Éjjel került haza valamikor. Nem volt éhes!

  • 2006.12.15 10:28:23gyöngy1

    Férjem mind a két szülésnél jelen volt, és nagyon élvezte.

    Mind a kétszer kaptam érzéstelenítöt, tehàt beszélgettünk, szundikàlàsom alatt olvasott stb.
    A màsodiknàl egy kicsit megpróbàltak a szülésznök bekavarni. Este 6-kor folyt el a magzatvíz, és 7-kor azt mondtàk a pàromnak, hogy nyugodtan térjen haza, egyen, aludjon, és mivel nem tàgulok jönnön vissza hajnalban. De, mivel az elsö vajùdàsom is max 4 óràt tartott, férjem sejtette, hogy jobb ha csak a sarki mekiig megy és jön is vissza. Es jól tette. Pàr óràn belül meg is lett kis Tündi.
    Azóta is mindenkinek azt mondja, hogy ott kell lenni, mert gyönyörü élmény!

  • 2006.12.15 10:44:27potyeszka

    Mi is apás szülést akartunk,de a kisfiam farosan feküdt,igy megcsászároztak.velem volt mig jöttek a fájások,és aztán is,hogy lefojt a 2 üveg infúzió.szerencsére műtét után a pihenőben is velem lehetett.

  • 2006.12.15 10:58:03janka

    Nem is tudom, hogy mit csináltam volna a férjem nélkül!!! Anyáink hogy bírták?
    Sztem egy jó kapcsolatban annyira magától értetődő, hogy ott lehessen a gyerek apja is. Közös élmény.
    Egy csomó helyen már nem altatnak csaászárhoz és akkor a mama is ébren van és rögtön láthatja a csimotát és a papa is bent lehet.

  • 2006.12.15 11:26:35potyeszka

    Janka!én cegléden szültem,epidurálisan érzéstelenitettek.fel sem ajánlották hogy a férjem jöjjön be!

  • 2006.12.15 11:32:54nona

    Hát nekem is elképzelhetetlen lenne a szülés a férjem nélkül. Szegény anyáink. Nekem végig erőt adott, hogy velem volt, és ő mondta, hogy látja már a fejét a babának, ami miatt sikerült még tovább nyomni, és emiatt nem kellett császározni. Szóval én nagyon-nagyon örülök, hogy bent volt velem az uram. Meg szerintemneki is sokat számított. Hatalmas élmény a születés. :)

  • 2006.12.15 11:38:49jidele

    de van, aki direkt nem szeretné, ha a férje ilyen körülmények között látná. Amíg nem ismertem meg a férjem, azt gondoltam, én tuti nem engedném oda az apukát, engem ne lásson kiterítve, eltorzult fejjel vonyítani, miközben minden valószínűség szerint őt szidom, amiért ilyen helyzetbe hozott. mostanra azért ez változott...:)

  • 2006.12.15 12:01:06Tekla

    Tegnap voltunk masodik alkalommal szules felkeszito tanfolyamon :)

    Korbemutogattak nekunk mindent amit latni kell.

    A vajudo szobaktol kezdve a szuloszobakig mindent.

    Jo volt latni hova kerulok hamarosan.Legalabb mar nem lesz idegen a kornyezet, bar gondolom akkor epp nem ezzel leszek elfoglalva de megis megnyugtato volt.

    Parom vegig fogta a kezem es mosolyogtunk egymasra ,hogy hamarosan jovunk :)



  • 2006.12.15 12:19:02szeszter

    nálunk is együtt szült a család :) Sztem hihetetlen erőt és megnyugvást ad a párod jelenléte. Én nem hiszem, hogy nélküle így végig tudtam volna csinálni.

    Ő pedig azt hiszem nagyon büszke arra, hogy bent volt és hogy ő vágta el a köldökzsinórt. Azt mondta a következőnél is ott akar lenni.



    Tekla hidde el, nagyon nagy élmény lesz mindekttőtüknek, ill. hármótoknak :) Majd ha kibővült a család, ard meg feltétlen, hogy milyen volt!

  • 2006.12.15 13:24:35kiseszter

    A párom az első perctől úgy tervezte együtt szülünk, de aztán császár lett :o( A Margitban viszont egy olyan menzás kiadóablakocskához odaülhetett és így láttuk egymást. Szegény olyan krétafehér volt végig, nagyon sajnáltam. Meg arra emlékszem még, hogy a műtő teljes személyzete neki adta oda a mobilját úgyhogy egy egész kupac volt előtte. Egyik sem csengett a műtét alatt, de szerintem úgysem találta volna el a zöld gombot olyan ideges volt. Aztán egyszer csak elintegetett ment babázni, pár perc múlva meg azon az ablakocskán adták ki a méhlepényemet. Még jó hogy nem fordítva volt, biztos még fehérebb lett volna :o)

  • 2006.12.15 13:55:55Tulipirostulipánt

    Kiseszter! Én is a Margitban szültem :-) Mit mondott volna a tellába? A doktor úr szül?;-P Az én orvosom Sztanyik L. :-)
    Férjem állítása szerint ott lett APA. Nem többet és nem kevesebbet látott, mint a lánya világrajöttét. Ez a folyosóról nem ugyanaz. Jidele! Én nem vonyítotam :-) Nem szorítottam a fogaimat, kb. mint Szeles Mónika kiengedtem a gőzt, hiszem ez a "nyögés" pár tolófájást hozott, a többi nem érdekes :-) Bentlévők szerint ügyi voltam, és kintre nem hallatszott semmi, mert azért olyan hangos nem voltam :-))) Jaj remélem aki mégiscsak kintről hallott esetleg valamit nem valami másra gondolt... :-)

  • 2006.12.15 14:10:47nona

    Én sem ordítottam, kábé ua, mint Tulipirostulipántnak. Attól is napokig be voltam rekedve. Mi lett volna, ha hangosabb vagyok? Valahol biztos temperamentumfüggő ki mennyire ad ki hangokat...

  • 2006.12.15 14:21:14titi

    Eddig ez volt a legaranyosabb, amit a Poronyon olvastam. Még a szemem is könnyes lett...
    Biztos azért, mert eszembe jutott Apa, aki a legjobb volt az én szülésemben. Hát, KÖSZI NEKI így is, ezen a csatornán!!!!! Szeretlek, szép szerelmem.

  • 2006.12.15 15:37:49manci

    tit! Nekem meg ez a hozzászólás volt a legaranyosabb, amit eddig olvastam itt!:)

  • 2006.12.15 15:39:07katampusz

    sokat kérdezgettem páromat, hogy milyen élmény volt számára a szülés, de tipikus pasi, meg kell mondjam.

    először is: már a szülés előtt leesett az állam.

    meg akartam vele beszélni, hogy amikor elindul a szülés, mit és hogyan tegyünk, miket kell elintéznie amíg a kórházban vagyok, satöbbi. fejben kábé végigzongoráztam a dolgokat, de megkérdeztem őt is, neki mi a véleménye. egyetlen dolog foglalkoztatta ezzel kapcsolatban, mégpedig a parkolás. ha hétköznap nappal megyünk, akkor hogyan fog kirohangálni az automatához hogy pénzt dobjon be. én ezen teljesen ledermedtem. mindenesetre megegyeztünk, hogy lehetőség szerint hétvégén vagy éjjel szülünk... :))



    (persze szerda reggel mentünk szülni, de a dolog megoldódott, beimádkoztuk magunkat a kórház parkolójába szabályellenesen. egy velem egy időben szülő kismama férje este kilenckor rohangált a bilincset levetetni a kocsiról)



    a szülés maga rendkívül idegörlő volt számára, mert míg nekem rohant az idő, számára csak vánszorogtak a percek. (speciel én arra emlékszem, hogy baromi pipa lettem, mikor tétován megkérdezte, hogy szundíthat-e egy kicsit a fotelban mellettem.)

    aztán úgy lett hogy császár, nem kértem altatást és ott ülhetett a fejemnél a műtét alatt. erről azt mondta, hogy soha életében ennyire még nem félt, hogy bajom eshet. vagy nekem, vagy a gyereknek, vagy mindkettőnknek. ezt nagyon sajnálom, mert ha tudtam vona hogy ennyire aggódik, megmondhattam volna h egyáltalán nem félek.

    aztán a műtét kábé 10. percében szólt a doki hogy apuka fényképezhet, apuka felugrott és fényképezett és elrohant a fenébe a gyerek után, én csak lestem. még úgy háromnegyed órán keresztül dekkoltam a műtőben, de csak egyszer jött vissza fülég érő szájjal vigyorogva, mert a szülésznő azért arra is odafigyelt, hogy nekem is megmutassák a fiunkat...



    ja a vajúdás közben burkot repesztett a dokim, na azt végignézte és sose felejtem el a hangját mikor megkérdezte: AZZAL az ezközzel fogják csinálni?

    hehe, ő még nem tudta hogy nem szabad az eszközökre nézni, én is nagyon hamar leszoktam erről a nődokim rendelőjében :)))

  • 2006.12.15 17:33:05Pelikan

    Jaj katampusz! Csak nem mernok a te ferjed is? Mi marcius vegere varjuk a kis rozsaszin malacot, de kb. ilyennek kepzelem el a helyzetet. Eddig bele sem mertem menni a szulesi terv vegigbeszelesbe, mert a parkoloora, mint tetel nem szerepel. szerintem majd csomagolok neki vmi jo kis muszaki doksikat, amiket olvasgathat... :-)

  • 2006.12.15 17:33:13janka

    Hát csajok, azt meg kell állapítanom, hogy nekünk vannak a legédesebb pasijaink a világon:)))
    Az enyém végignézte a burok repesztést és olyan zöld lett, hogy én attól ijedtem meg. Nem mellesleg doki a drága. Később szóltam neki, hogy ugyan szedné már össze magát, mégiscsak én szülök.
    Amikor bedurvult a buli, akkor már szavak nélkültudta a dolgát, soha ekkora összhang nem volt közöttünk.

  • 2006.12.15 18:01:52nona

    Nem csak a legédesebbek, hanem a legbátrabbak is: akkora felelőséget vállaltak magukra a babával, amit egyre kevesebben mernek:)

  • 2006.12.15 18:03:43titi

    kösz manci :))))

  • 2006.12.15 18:06:44manci

    Az én férjem is tök aranyos volt. Próbált magabizosnak mutatkozni, mint amilyen mindig, de nem jött neki tökéletesen össze. A kitolási szakaszban nagyon féltem, elhúzódott marhára, szóval nem is tudom mi lett volna, ha nincs ott Apa. Amikor végre előbukkant a kilányunk, odabújt hozzánk egy kicsit, majd elrohant pisilni, mert már egy órája marhára kellett neki, csak nem engedtem el a kezét:). Aztán együtt fürdette meg a szülésznővel a gyereket. Utána már gyakorlatilag egyfolytában együtt voltunk, csak este ment el berúgni a cimbikkel, de reggel már ott mosolygott erősen másnapos, boldog fejjel! Csak a mobilját hagyta el...

  • 2006.12.15 20:04:06szeszter

    az én férjem rafkós volt: a mekinél parkolt, ott nem kell fizetni. Mikor beért du. 3-kor, kérdezte kb. mennyi idő lesz :) mondtam nagy bőszen: "sztem este 8-9-re meglesz a bébi" :) Utólag mondta, h akkor arra gondolt "Úristen az még milyen messze van!" Aztán teltek az órák, és a Móki - mivel Anyuka nem tágult - hajnal 3.35-kor bújt elő.

    Ez alatt az idő alatt ős se pisilni, se enni, se inni, se semmi. Akkor ez fel sem tűnt. Aztán kb. mikor harmadszorra szóltak neki, hogy Apuka fényképezőt készítse, akkor világosodott meg hirtelen, hogy hoppá, akkor mindjárt kint van a gyerkőc!

    Mondanom se kell, hogy köv munkanap kör emilben mentek ki a képek :) (Persze a fürdetés utáni bescomagolt, mosolygós Anyukás:) A legelső képek csak beslő használatra vannak....



    Azt hiszem Ő arra készült, h villámszülök majd mint a nővére: 1. gyerek 2.45 perc alatt, 2. gyerek 1.45 perc alatt. Hiába bizonygattam neki már az elején, hogy készüljön, mert én tuti nem az a típus vagyok :)

  • 2006.12.15 20:52:01katampusz

    pelikán: mérnök lett volna, ha befejezi a fősulit, így megmaradt technikusnak, de rendkívül jó a szakmájában. egészen más agyuk van az ilyen műszaki embereknek, komolyan, mintha egy másik majomtól származnának :)))



    manci, nagyon tetszik, elképzelem ahogy borostásan és büszkén kókadozik a friss mobiljavesztett apuka ... :))))

  • 2006.12.15 21:51:01Anikó

    Az én uram strammul végigasszisztált három szülést, le a kalappal előtte ezúton is! Csak egyszer akart elájulni, amikor az első lányunknál bekötötték az epidurált a gerincembe. A szülésznő őt kérte meg, hogy támassza a vállamat, amíg a doki matat a hátamon. Utólag mesélte, hogy ő ekkora tűt még életében nem látott. Ráadásul a dokik azt elemezték, hogy milyen sprőd ez a német kanül, a francia mennyivel jobb.

  • 2006.12.15 22:19:05Nyuli

    Hú csajok, én sem tudom mit kezdtem volna Apa nélkül a szülőszobán. Ő volt a biztos pont, a megnyugvás. Végig ott ült, később állt mellettem. Tuti, hogy még tolni is segített. Egyszer még rám is kellett kiáltani, hogy vegyek már levegőt.

    Ő az én emlékezetem (a szülés utolsó részére nem emlékszem), újra és újra megkérem, hogy mesélje el. :)



    Ő azóta is minden férfit arra bíztat, hogy legyen bent a szülésnél.

  • 2006.12.16 09:39:34manci

    Azért nem mindig jó, ha bent van az apuka. A szülésfelkészítő tanfolyamon mondta egy doki, hogy velük, férfiakkal az a gond, hogy minden problémát meg akarnak oldani, plusz nem nagyon csipázzák, ha a szerelmük szenved. Na most szülés esetén a nő szenved, a "probléma" meg többnyire megoldódik magától, de csak órák múlva! Mesélte, hogy őt már több férj megfenyegette, hogy segítsen az asszonyon, de most azonnal, vagy baj lesz! Szóval megkért minket, hogy ezt alaposan beszéljük át apával. Amikor a férjemnek beidéztem a dokit, azt mondta, tök jó, hogy ezt elmondtam, mert igazából hiába beszélgettünk sokat a szülésről, ezt így még nem gondolta végig és a tehetetlenség érzését tényleg utálja, úgyhogy jó, ha felkészül ennek a kezelésére.

  • 2006.12.16 13:20:46Csiperke

    Nem szültem, császároztak. 2 nappal korábban kerültem be a kórházba nyitott méhszájjal, de a szülésre semmi nem utalt. Így azon a csütörtöki napon azt mondtam Apának, hogy nyugodtan menjen ki a meccsre. Még az első félidőnek sem volt vége, mire kiderült, hogy azonnal operálnak. Csak felhívni tudtam, hogy jó lenne, ha visszajönne. Úgy kerültem be az előkészítőbe, hogy nem találkoztam a családból senkivel. Az altatásból akkor tértem magamhoz, amikor áttoltak az intenzív őrzőbe, a kisfiamat nem is láttam. A folyosó viszont ott állt Apa, Anyukám, após, anyós és mind mosolyogtak. Az első kérdésem az volt, hogy "mekkora". "1620", volt a válasz és én akkor megnyugodtam, hogy az jó. (nem írtam el, korababa)Már a liftből szóltam vissza, hogy "és fiú?" Bár nem terveztünk apás szülést nem egészen erre számítottam...

  • 2006.12.16 14:01:16Katalma

    Nemrégen olvastam egy szülésznő cikkét, amiben azt írta, hogy az apás szülés lehet jó vagy rossz is. Uis kétfajta apuka van, az egyik nagyon stramm, és tud segíteni a párjának, a másik viszont halálra stresszeli magát, rosszul lesz, stb., és ezzel inkább árt a szülő asszonynak, elnyújtva ezzel a folyamatot, és kellemetlenebbé téve.

    Ez állítólag nemcsak attól függ, mennyire felkészült az apuka, hanem lelki alkat kérdése is.

    Én megkérdeztem a férjemet, ott szeretne-e lenni. Mert én nem szeretnék egyedül lenni, de ha neki ez nem megy, érzem, nekem rossz lenne látni, hogy kényszerből szenved, és asszem, ez nem lenne rám túl jó hatással. Ő azt mondta, szerinte nem fogja bírni, ezért inkább az anyukámat kértem meg, hogy legyen ott velem.

    Amúgy szerintem régen a szülő nőhöz közel álló asszonyok segítettek a szülésben, szerintem az is működött, hiszen a nőnek nagy lelki támasz tud lenni egy ismerős, tapasztalt nő. Én símán el tudom képzelni, hogy az is működött.

  • 2006.12.17 09:18:34manci

    Igazad van, Katalma, az a jó, ha egy férfi ismeri magát annyira, hogy el tudja donteni, bírja-e a kiképzést. Ellenkező esetben könnyen úgy járhat, mint a kedvenc kolléganőm szomszédja, aki együtt szült az asszonykával, majd a kórházból egyenesen a kolléganőmékhez ment, leroskadt az asztalhoz és maga elé meredve, némán, egymás után dobálta be a feles pálinlákat, amiket figyelmesen töltögettek neki. Úgy 2-2,5 óra után , mikor már kellően feloldódott, kezdte csak el ecsetelni, hogy ő nem is gondolta, hogy ez ilyen szörnyű lesz. Egy újabb óra és még fél liter pálesz után már el is kezdett örülni a gyerekének:)

  • 2006.12.17 09:51:34szeszter

    most lehet, h egy kicsit nyers lesz amit írok, de van benne vmi. Mikor a férjem a munkahelyén az apás szülésről beszélgetett vmelyik kollégájával, akkor az megkérdezte a férjemtől: "Voltál már disznóvágáson?" Mire ő: Igen. "És bírod" Persze. "No a szülés se lesz különb."



    Amúgy én is úgy voltam, ahogy Katalma: ha bent szeretne lenni, jöjjön, de ha kicsit is úgy érzi, hogy nem, akkor inkább várjon kint türelemmel. (amire képtelen lett volna).



    Másik kollégájánál is apás szülés volt. A férjem megkérdezte, h milyen átvágni a köldökzsinórt. A válasz: mintha egy gumitömlőt vágnál el.

  • 2006.12.17 15:48:47eszter

    Nálunk a férjem mindent útál, ami véres, fájdalmas, kellemetlen. Ha csak mesélek arról, hogy mit érzek, amikor fáj valamim, már rosszul van.

    Ezért az elsőnél volt alternatíva: ha ki kell mennie, ott lesz anyukám. Meg sem mozdult. A végén úgy ömlött a könny a szeméből, hogy átáztatott mindent. Csak nézett le ránk fentről, símogatott engem, a babát, hangosan nevetett, és ömlöttek a könnyei. Aztán még kétszer láttam így: a második és a harmadik babánál. Soha előtte, vagy azóta. Amikor a negyedik baba megfogant, ez volt az első, ami eszébe jutott, hogy megint szülünk...Azt mondja mindenkinek, akit meg akar győzni, hogy ezért érdemes volt megszületnie.

    Annyira segítőkész volt, és úgy tudta, hogy mikor mit kell tennie, hogy az hihetetlen.

  • 2006.12.17 21:22:59Fertility

    De szép ez. :-)
    Remélem én is hasonlót fogok átélni.

  • 2006.12.18 10:15:44grand

    Sziasztok!

    Én egy apuka vagyok, aki bentvolt. Teljesen komolyan mondom, hogy ez volt az életem legszebb, legfelemelőbb élménye! Minket együtt hagytak szülés után 3 órát, gyakorlatilag egyáltalán nem zavartak, úgyhogy volt időnk gyorsan összeismerkedni Manóval, asszem akkor váltunk igazi családdá.

  • 2006.12.19 11:50:01bors

    Amikor a gyerekeimet szültem, ezt még nem engedték meg, de a 3. nál már kinyafogatam az orvostól(ennek 19 éve), sajnos olyan gyorsan jött a fiú, hogy nem volt ideje az apukának beérnie. Csak irigyelni tudom a mostani anyukákat. Nekem utána volt rosz egyedül, nem volt kivel megosztani az élményt, csak feküdtem a szülőágyon éjszaka a szülés után, hallgattam a szülésznő horkolását. A teló még akkor ki sem volt találva, hát elég rosz volt. A barátnőimtől meg kaptam az ELTERN újságot, ahol azon vitatkoztak hogy ha otthon szül a nagyobb testvért be hívják e a szülésnél, és olvastam Dea Trier Mork Téli gyerek- jét egy Dániai kórház szülészetéről, ahol az egyedül álló anyának a barátnője jön a szülésre, hogy nem legyen egyedül.Úgy éreztem, hogy Európa nagyon távol van, és én itt ragadtam a középkorban valahol a Balkánon. Olyan jó amikor ilyeneket hallok, mert végül is nekem lett igazam: az apás szülés napi gyakorlat, fel sem merül az hogy az anyuka kicsit lökött, meg hogy hogy jut ilyesmi az eszébe, meg fertőzés veszély meg ilyemi, a gyereket meg nem adjuk oda a mamának, nehogy megfertőzze - miután megszülte, őrület volt, egy rémálom. Nagyon jó, hogy túl vagyunk rajta.

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta