SZÜLŐSÉG

Ingázás a rokonok között - karácsonyi tortúra

2006. december 11., hétfő 12:30

Minden családban az első nagy kérdés karácsony előtt, hogy hogyan alakul az időbeosztás. Ha mindkét nagymama a világ legtermészetesebb módján teszi fel a kérdést: „na, és hány órakor jöttök huszonnegyedikén?”, az mindenképpen konfliktusforrás.


Minden nagyi szeretné együtt látni családját, gyermekeit, unokáit – ők már csak ilyenek! Ha nem is ragaszkodnak ahhoz, hogy szenteste nagymamától nagymamáig vonuljon a kis család, másnap ugyanez lehet a probléma. Jó tehát, ha minél előbb összehívjuk a családi kupaktanácsot és elhatározzuk a menetrendet, így arra is van idő, hogy az esetlegesen felkavart kedélyek lenyugodjanak.



Vannak családok, ahol nem okoz gondot, ha nem pont szenteste találkoznak, van, ahol ez olyan sértődéssel járna mindez, hogy egyszerűbb, ha megadjuk magunkat. Ha –eléggé el nem ítélhető módon- arra jutunk, hogy a szenteste a kis(!!!) családé, és konfliktus ide, konfliktus oda, bevállaljuk a sértődést, ezt mindenképpen határozottan, de szeretetteljesen tegyük. Ne felejtsük el, hogy attól, hogy valami nem úgy történik, ahogy rokonaink szeretnék, mi még szerethetjük őket, és fordítva: ha valamit nem úgy tesznek, ahogy nekünk tetszik, attól még nem biztos, hogy nem szeretnek!

Ideális, ha a párkapcsolatban ez nem okoz feszültséget, de sajnos ez nem így szokott történni: ebben az időszakban leggyakoribb a „te anyád, én anyám” típusú veszekedés. Attól, hogy pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy csapdában vagyunk, még nem könnyebb megoldani a kérdést. Legtöbbször hamis a kompromisszum: idén az én anyáméknál, jövőre a tiédnél – a gyakorlatban nagyon sokszor ez azt jelenti, hogy egyik évben az egyik család sértődik be, a következőben pedig a másik.

Fontos, hogy ha „megadjuk magunkat”, tehát valóban egyik családtól a másikig vonulunk, akkor már ne tegyünk szemrehányást, hiszen a saját döntésünk volt. Nem tehetünk senkit felelőssé azért, mert nem vettük fel a kesztyűt. Őszintén szólva én például megadtam magam. Vágytam a „kiccsalád” békéjére, de fájt volna szomorúságot látni magam körül, úgy gondoltam, a két ünnep között máskor is találhatunk a szűk család fenyőillatú intimitására alkalmat.

A nővéremnek fontosabb volt a kérdés, ő ragaszkodott ahhoz, hogy huszonnegyedikén este otthon legyenek: ez is működik. Barátnőmnek már kicsit nehezebb volt. A „nem terveztük, hogy szentestén megyünk” udvarias válaszra érkezett a kérdés: „akkor mi hányra menjünk hozzátok?” Nem egy év volt, mire a szülők beletörődtek: a gyerek felnőtt, saját családja van, náluk a szenteste az övéké – együtt, egyedül. Majd másnap találkoznak úgy, hogy valóban örülni tudnak egymásnak. A lényeg az, hogy elfogadjuk saját döntésünket. Ha megyünk, menjünk vidáman, ne mártírszerepben, savanyúan, „én megmondtam” arckifejezéssel üljük végig az ünnepet. Mi a vándorcigányok szabad lelkével járunk-kelünk: itt is karácsony, ott is, ünnep az egész nap. A testvérem otthon van, de nincs közben lelkifurdalása – és ez a lényeg! Ha már döntöttünk, hangoljuk rá magunkat tiszta szívvel!

A lehetséges konfliktusok mellett a karácsony az egyik legszebb időszak az évben. Érzik ezt a gyerekek, még a legkisebbek is. Megváltoznak körülöttük a fények, a hangok, az illatok. Mindenki titokzatos, mindenki a másikat lesi: vajon minek örülne. És ha már így van, a kisgyermekes anyuka is elmondhatja (mondja el bátran) vágyait. Ebben az időszakban például könnyebb megszervezni, hogy eljuthasson párjával moziba, színházba. Bár a színházjegy ma már nem olcsó, ajándékba kapni (vagy ajándékozni) dupla öröm lehet.

Úton-útfélen hallom barátaimtól, ismerőseimtől: „majd a két ünnep között…” Tervezgetjük a baráti találkozásokat, kirándulásokat, kiadósabb pihenést. Pedig a két ünnep között mindössze öt nap áll rendelkezésünkre. Nem érdemes „túltervezni”, mindenre úgysem jut idő.

B. Szabó Éva

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.12.11 12:15:57Csiperke

    Szenteste itthon leszünk, anyukám nálunk, hogy ne legyen egyedül. 25-én anyósék egész pereputtyával (+ anyuval) elmegyünk az unokahugijáékhoz, egész napra. Lovastanyájuk van, elférünk. 26-án délelőtt a barátnőm szüleihez megyünk, mert a barátnőm csak 23-án akkor látogat haza külföldről és 27-én már mennek is tovább. 26-án délután hazajövünk és MÁR NEM MEGYÜNK SEHOVA! Engem nem is annyira az ide-oda mászkálás zavart eddig sem, hanem az, hogy mindenhol enni kell...

  • 2006.12.11 12:52:16melin

    Mi idén mindenkit ide hívunkmagunkhoz:o)) Nagyon kíváncsi vagyok, h milyen lesz. Én mondjuk mindig erre vágytam, h szülők-nagyik-unokák-tesók együtt.. végülis nem leszünk sokan, csak 12-en... de már előre bőgök azon (mondjuk terhes is vagyok, szal nem nehéz), h milyen jó leszlátni mindenkit, h együtt lehetünk egy pár órára. Hogy a nagyszülők láthatják az uncsikat bontogatni, örülni.. nekem ez az, ami kell. Mi is próbáltuk egyébként a vándorlást amig nem volt gyerök, de ha ez nem lett volna elég bonyás, akkor a nagy kérdés az lett végül, h kihez menjünk ELŐBB??? Ez is sértődésforrás. Mert ugye vacsorával mindketten vártak volna.. ááá, hát, nekem volt 2 szentestém, amikor a klotyón kötöttem ki. Ez minden volt, csak szent nem. Viszont az egyedül karácsonyozás sem volt olyan jó... nekem nagyon hiányoztak a szüleim (a férjemnek kevésbé az övéi, de ez a más családi háttér következménye), hiába volt ott a fél éves kiffiam, férjem... volt egy kis hiányérzetem. Most meg végre, h házba költöztünk, van hely megvalósítani az elképzelésünket! A férjem már egy hónapja összeállította a menüt (mázlista vagyok:o))),és nagyon nagy lelkesedéssel készülünk rá... aztán majd meglátom, h hogy sikerül végül... egyébként ez délutáni eksön lesz, tehát az estét már csak 4esben töltjük a gyerekekkel. Sztem így mindenki megkapja a "magáét". Ettől függetlenül 25-26-án anyuék, anyósom a program.

  • 2006.12.11 13:05:00kovvacs

    Tök fura, hogy ki mennyire önálló-elszakadó a szülőkhöz képest. Bár nálunk eleve azt mondták a szüleim, hogy nem akarnak lehetetlent kérni, természetesen mindenki szentestézzen otthon, és 25én lesz vmi összeröffenés,

    a húgomék és az öcsémék (férjjel-feleséggel) már 24én kikötöttek anyáméknál.

    Ezen őszintén csodálkozom.

    Nekem 5 éve bőven elég volt karácsony estéjére a férjem is. Sőt. Nem tudtam volna elképzelni, hogy oda bepofátlankodjon egy idegen, és azt sem, hogy elmenjek az otthonomból.

    De hát mindannyian mások vagyunk.

    Ha a tesóimnak és csatolt részeiknek így jó, akkor legyen nekik. Becsületükre legyen mondva, hogy 25én is odatolták a szekeret, csak az volt az egészben a már-már kínos, hogy csak a mi ajándékainkat cseréltük ki, hiszen ők már egy nappal hamarabb túl voltak a procedúrán.



  • 2006.12.11 13:09:47ananasz

    Hat igen, az az ideal, hogy egyutt a nagy family. En is ezt szeretnem valahol, viszont sajnos nalunk ez elkepzelhetetlen. A szeretet unnepen a csalad nemely idosebb tagja keptelen megtenni, hogy a jol idozitett, kis szurkalos megjegyzeseit (karacsonykor nem lehetne megengedni a babanak, hogy kesobb fekudjon/a masik harisnya nem lett volna jobb az unnepre)atdobja az uj evre. Tudom, tudom, hogy ezeket nem kell felvenni, de ez akkor is igy volt, mikor meg nem volt idosebb...

  • 2006.12.11 13:19:29kovvacs

    kicsit off:

    külön postot érdemelne,

    mert talán nem vagyok egyedül azzal a lelki válsággal, miszerint első gyerek, első karácsony (13 nap múlva!!!!) és a lakás úgy néz ki, mint egy katasztrófa-sújtotta-övezet. Halálosan fáradt vagyok, mert se én nem vagyok teljesen egészséges, se a gyerkőcöm, alig alszunk éjjel, nyűgösek vagyunk nappal; 3 rendetlen ember lakik a házban (én, a férjem, meg a gyerkőcöm); nem száradnak rendesen a ruhák, mert nincs elég hideg ahhoz, hogy jól menjen a fűtés; 11 hónap babázás után most kezdek elképesztően fáradt lenni minden boldogság ellenére is; és él bennem az Igazi Karácsony Tiszta Rendes Otthonban című eszmény, amitől nem vagyok képes búcsút mondani. De megvalósítani se. Ti azt nem tudjátok elképzelni, mi van itthon. És ha láthatnátok, hogy mekkora a KÜLÖNBSÉG tavalyhoz képest :(((

    És én mit csinálok?! Ahelyett, hogy raknám a rendet és takarítanék mint a gép, itt punnyadok a macerás éjszakánk után, miközben a gyerkőcöm alszik. Áááááá....

    Bocsánat az offért.

  • 2006.12.11 13:26:45ananasz

    csatlakozva kovvacs off-jahoz:
    aha. hat nalunk nincs beteg (koppkoppkopp), vegigalusszuk az ejt es kovezzetek meg de en a szules ota (10ho) igy is baromi faradt vagyok:( a kero szalad, mert nekem napkozben le kell doljek (amig baba alszik) hogy este meg nehany ertelmesnek tuno gondolatot tudjak cserelni a ferjemmel
    futes:nektek is Vaillant-otok van???

  • 2006.12.11 13:29:40Dexter68

    Kovvacs: ismerem a helyzetet, sőt, sztem mindenki. Mi is általában annyira kiborulunk szentestére, hogy lógó nyelvvel kiterülünk a fa alatt, a kölkek meg tépkedik a csomagolópapírt. Bár már jó helyzetben vagyunk, mert pár éve a nagyok díszítik a fát :oDDDD De ilyenkor év végén a meló is sok nekem, a háztartás is a nejemnek – örülünk, ha végre pihizhetünk egyet.
    Ahhoz már a házasságunk elején (16 éve!) ragaszkodtam, hogy a szenteste magánügy, nem megyünk sehova (anyós pajti kicsit duzzogott, de megértő volt) ez azért is praktikus, mert nem kell igazságot tenni az anyósok közt :o))), aztán úgy alakult ki, hogy másnap megyünk anyukámékhoz, mert közelebb vannak, harmadnap meg anyóspajtiékhoz, mert ők vidéken élnek, cserébe viszont jól ottmaradunk legalább másodikáig és úgy lelazulunk, mint a fene.

  • 2006.12.11 13:31:05Süti

    Kovvacs, megértelek. Azt hiszem ez lesz - talán! - az első olyan saját karácsonyom gyerekestül-férjestül, amit nem fogok szétidegelni csupán azért, hogy megfeleljek önmagam elvárásainak. Remélem, remélem... :-) Szorítok magamnak.



    Az az igazság, hogy gyerekként mindent olyan tökéletesnek látunk, csodásnak, meleg illatok, finom sütik, klassz vacsora, a világ legszebb fája, holott lehet, hogy a bejgli szétrepedt, a hús odakozmált egy kicsit, a fa csempe volt, a díszek meg kopottak, közben meg anyáink pontosan annyira idegelték magukat és pontosan olyan "katasztrófának" érezték a készülődést, mint mi most.

  • 2006.12.11 13:47:53hanna

    Kedves kovvacs!

    Kérd talán a nagymamáktól, hogy amíg ti lementek egyet sétálni, pucolják ki a lakást. Én már kértem sütőtisztítást ajándékba, mert azt annyira utálom. Olcsó és sokkal jobban lehet neki örülni, mint valami felesleges tárgynak. Ha ez nem elég barátságos, akkor pedig szerintem karácsony előtt érdemes beruházni egy takinénire alkalmilag. Szvsz egy átlag lakásnál ez 5000FT, ahhoz képest, hogy mennyit költünk hülye ajándékokra, ez semmi.

  • 2006.12.11 13:50:09kovvacs

    hanna, tök igazad van, és meg is fogom fontolni!

  • 2006.12.11 13:57:59szeszter

    hát vessetek meg, de én nem vagyok fáradt a 8 hós bébi mellett. A lakás nem egy patika, de átlagos rend és tisztaság uralkodik mindenütt. Amúhy hetente 4 napot dolgozom délutánonként - sztem ez az ami kikapcsol és pihentet. Babóra addig vigyáz a dédi és a nagyi.

    Igaz nincsenek hatfogásos kaják etc., de hétvégén amíg a férjem babázik, addig én szélsebes takarítok.



    Persze ez 1 gyerek mellett nem vészes. Majd ha már lesz még egy, lehet, hogy mást írok egy ilyen posztra... :)



    De mindenkinek kellemes készülődést kívánok: Akinek kell, türelmet a rokonokhoz, másoknak pedig Bort, Búzát, Békességet!

  • 2006.12.11 14:16:36kovvacs

    szeszter, jó értelemben véve irigyellek.

    Szerintem jó, ha vki el tud kezdeni melózni egy kicsit a kölök mellett. Nekem nem olyan a melóhelyem. Meg nehezen tűröm a nagyikat, de ideje lenne megbarátkoznom azzal a ténnyel, hogy ők komoly segítség lehetnek.

  • 2006.12.11 14:17:36kovvacs

    ananasz: igen, Vailant, miér, máshol is olyan merényeket művel egy amúgy tökéletesen takarékos és tényleg szuper fűtésrendszer? :))))

  • 2006.12.11 14:20:11szeszter

    kovvacs: oh időjárás-szabályozós berendezés? hát ebben az igen korai tavaszban nem csodálom. mi is megkergülünk, nem hogy egy ilyen fűtési rendszer :)

  • 2006.12.11 14:27:27ananasz

    kovvacs: mi a babara +egy olajjal (radiator) futunk es erosen gondolkodunk, hogy kiiktattatjuk ezt az idojarasfuggo boszorkanyt a renszerbol. mert lehet am ilyent:) is

  • 2006.12.11 14:30:34lia

    Mióta az eszemet tudom, mindig összegyűlik a mi nagy családunk.Igaz, van, volt egy két változás, de mi, testvérek mindig minden Karácsonyot együtt töltünk:Ági,Gabi, Öcsi és én.

    Édesapánk,Jónás Bertalan az olszlopos tag.Remélem és bízom benne, hogy még nagyon sokáig velünk, s köztünk lesz.Csodálatos apa.A karácsonyok hangulatát, menetrendjét,ízét, mind- mind Tőle kaptuk, örököltük.Gyermekkorom csodás élménye volt mindig a Szenteste.

    12 éve az én feladatom, hogy összehozzam a családot (az anyánk ekkor vált el Aputól).Szerencsére, mindig minden évben csodás ünnepeket éltünk át.

    Nálunk már-már hagyomány, a karácsonyi menüsor. Ezen nem nagyon vagyok hajlandó változtatani.Az idei évben lesz egy kis újítás, de nem drasztikus.

    Szenteste napján ebédre :káposztaleves szárírott gombával, mákos guba és természetesen Apu kedvence túrós lepénye.Vacsorára halászlé, pontyszeletek rántva, francia és krumplisaláta rántott tonhallal.

    Minden szentesti vacsora este 6-kor kezdődik.Egy almát annyi szeletre vágok, ahányan vagyunk.Ezt azért teszem, hogy jövőre is életben lássuk a másikat, ha nem is lennék egy asztalnál. Meggyújtuk a gyertyát, halk zene szól és én örömmel tálalom a finomságokat, fotózok, kamerázok, hogy megmaradjon emlékenk a csodás ünnep.Melengető érzés, amikor dícsérik a vacsorát, s olyan boldog vagyok, majd ki tudnék bújni a bőrömből.Vacsora után ajándékosztás, beszélgetés.Az asztalon, gyümölcs, ostya, datoja, füge, mogyoró.Amíg élek, arra fogom tanítani Dávid fiam és Nélia lányom, hogy a család nagyon fontos.Ide mindig visszamehetünk, bármit is tett vagy mondott az ember.Szeretném és vágyom rá, hogy évek múltán , ha már én nem leszek, akkor is ragaszkodjanak az ilyen közös nagy karácsonyhoz. Tudom, mindez nevelés kérdése.

    Hatalmas asztalt nyitunk szét, melyhez leül az :Édesapánk, Ági nővérem, férje Péter, gyerekeik:Brigi, Roli,Gabi nővérem férjével Tamással és lányával Flórával, Öcsém és párja Heni,a férjem, gyermekeim: Nélia, Dávid, Roland és én.

    Karácsony első és második napja is sütés- főzzéssel telik,főleg a 15 kg-os pulyka sütése, knédlivel, párolt káposztával, csomó beszélgetéssel és örülünk.

    Családunk szétszórtan él, de ilyenkor mindig haza megyünk a családi fészekbe Édesapánkhoz Szlovákiába, s újra gyerekként látom magam, hiszen abba a lakásba megyünk vissza szerncsére. Igaz, rengeteg munkával tudom, tudjuk széppé varázsolni a Karácsonyt, de megéri.Jó lenne, ha valamikor az én két gyerekem is így gondolna majd vissza.

  • 2006.12.11 14:34:16esem

    sziasztok
    mindig olvasgatok itt, de most írok először.
    most a relativitásról: igaz, nekem már nagyok a fiúk, (12,10) de a gyerek az gyerek. nyáron kezdtük tatarozni a lakást, hogy majd kész lesz szeptemberre. a múlt héten már el is mentek a festők, most várom az asztalost a konyhabútorral. szóval szerintem fel a fejjel kovvacs, mindíg van rosszabb.:) én jó pár karácsonykor bőgtem, pont az előzőekben vázolt elvárások miatt (mármint hogy szerintem nem sikerült összehozni az ideált), de most bármelyikért elcserélném a mostanit. hidd el, hogy a végén össze fog jönni.

  • 2006.12.11 14:47:27eszter

    lia, mi is ezt a bácskai szokást tartjuk a szenteste vacsira. Annyi plussz, hogy az alámához diót, mézet, fokhagymát és kalácsot is eszük. A többi ugyanaz.



    Nálunk csak 2 éve működik a Karácsony, pedig előtte 4 évig különböző variációkat kipróbáltunk. Nem volt olyan, hogy vki ne sértődött volna meg, vagy akart volna mást. Volt olyan is, hogy MINDENKIT elhívtunk, Hollywoodi happyendre számítva....hát nagyon nem vagyunk hollywoodi család. Most úgy érzem, hogy optimális, de nem akarom elkiabálni.

  • 2006.12.11 14:54:54Tori

    Én csak az elmúlt pár évben jöttem rá, hogy a karácsony jó is lehet. Odahaza folyamatos stressz volt, költekezési versennyel, kötelező háromnapos szobafogsággal, ünnepi tévéműsorral és legalább négy óra üvöltözéssel a fenyőfa rögzítéséről, a díszek felrakásának sorrendjéről, a felöltendő szép ruhákról, és főleg arról, ki a felelős érte, hogy idén is összegabalyodott az égősor. Ez persze megkönnyítette a döntést Luca születése után. Kerek-perec kijelentettem, hogy mostantól fogva mi egy új család vagyunk, és itthon szentestézünk. Tavaly 25-26-án leutaztuk a 180-200 km körutat nagymamákhoz és dédikhez, de idén lehet, hogy ők jönnek hozzánk ugyanekkor. Ami persze azt jelenti, hogy a bútorokra halmozott mosatlan/vasalatlan ruhákat, gyerek által szétpakolt holmikat, és egyáltalán, az egész kacattelepet, amit viccesen az otthonomnak szoktam hívni, ki kell pucoválni, pedig ma a szokásos reggeli bevásárlás is halálosan kimerített. És még nincs egy fia ajándék sem. A fejlemények a totális káosz kibontakozása felé mutatnak...

  • 2006.12.11 15:14:30lia

    eszter. Nem tudtam , hogy az almaszeletelés bácskai szokás, de a tiétek még színesebb a mézzel Kívánok sikeres, szép Karácsonyt!!!

  • 2006.12.11 15:38:48Tulipirostulipánt

    Lia! Nagyon szép karácsonyotok van. Ezzel csak annyi a problémám, hogy mi van, ha menyeknek, vejeknek is megvannak a maguk külön szokásai, családi rítusai? Nálunk 24-e itthon. Du. pásztorjáték a templomban, este vacsi, ajándékbontás, éneklés. Még csak egy manó van, de a tesókkal is így tervezzük. Nagyik és mindenki más az ünnep többi napján, remélhetően előre egyeztetett sorrendben. Nálunk is feszültség volt, hogy mi most már egy külön kicsi család vagyunk, és nem valahol máshol kívánunk szentestészni. A rend meg relatív dolog, nekem az a fontosabb, hogy bennem legyen rend. A családom női tagjai mindig virtusnak tekintették a karácsonyt, és a sütés-főzés takarítás után halálra roskadva egyáltalán annak örültek, hogy élnek.Egy viszonylag egyszerűbb étel mellett jókedvűen, kicsit meghagyva a lakás bájos kaotikus hangulatát ugyanúgy meghitten lehet ajándékot bontani. Én arra leszek kíváncsi mit szól majd a 7 hónapos lányom a diavetítőnek, mert az lesz az ajándéka :-) Kíváncsi vagyok az első tekintetére ;-P Ha már itt tarunk a karácsonyhoz az előkészületek is hozzátartoznak, és néhányan már a hiperajándékok beszerzésétől is kifáradnak. Nálunk jelképes meglepetések lesznek, és pl. én is nagyon tudok örülni egy bébiszittelésnek, vagy egy sütőtisztításnak egy robotgép vagy egy márkás ruhadarab helyett.

  • 2006.12.11 15:39:40szeszter

    lia: nagyon szépnek és emberinek találom az ünnepléseteket! Kívánom, hogy ez évben is ilyen boldog-békésen teljen!

  • 2006.12.11 16:03:07lia

    Tulipirostulipánt!!

    Szerencsére vagy sajnos a nővérem férjeik, élvezik ezt a szokást, családi rítust, ez soha nem volt gond.Csináltak pótkarácsonyt, hogy az ő rokonaikkal is legyenek.Ez így megy évek óta, s jól működik.

    A férjem apukája Angliában él, Anyukája az idén meghalt, s ő mindig azt mondja, a mai napig, hogy nagyon összetartom a családot, s ez az én érdemem.

  • 2006.12.11 16:04:59lia

    szeszter!

    Köszönöm a kívánságokat. Kívánok Neked békességet, boldogságot, örömteli ünnepeket.

  • 2006.12.11 16:05:12szanna

    Bár Magyarországon szentségtörésnek számít, de amerikai mintára, nem várunk 24-ig hanem Advent első napján feldíszítjük a karácsonyfát. Néhány éve csináljuk így, és azóta sokkal kisebb a stressz Szenteste. Nemcsak azért, mert kevesebb a feladat, de a karácsonyfa a lelki felkészülést is segíti. Most még nem díszítettünk, mert a Babó cuccai miatt kevés a helyünk. Lelkileg sem vagyunk ráhangolódva az ünnepre, mert még mindig nem derült ki, hogy fenilketonuriás-e a lányunk, vagy valami banálisabb ok miatt rossz a vérképe.

    A barátainkkal együtt azért imádkozunk, hogy egészséges legyen Anna. Az lenne a legszebb karácsonyi ajándék a számunkra. Akkor nekem a karácsonyfa sem hiányozna az ünnepi hangulathoz.

  • 2006.12.11 16:16:34eszter

    Szanna! Kívánom, hogy teljesüljön a legjobbant kívánt vágyatok! Minket is a barátaidnak nevezhetsz akkor, benne vagyunk a körben! Szurkolunk!

  • 2006.12.11 16:32:24lia









    Szanna!!!

    Szentségtörés ide vagy oda, nálunk is az Advent első vasárnapján már áll a karácsonyfa. A lányom születése óta,aki most volt 2 éves augusztusban.

    Az ima segíteni fog, hidd el. Lányom 26. hétre született,s minden rokont, barátot arra kértem imádkozzanak értünk, és Isten, Jézus megsegített, Nélia testileg, szellemileg egészséges.

    A legjobbakat Nektek.

  • 2006.12.11 16:58:47Tulipirostulipánt

    Lia!
    Szerencsések vagytok nagyon. Nálunk a férjemnek is külön hagyományai vannak a családban, a húgom barátjának si, így nem lehet így összehozni, de mi 25-én gyűlünk össze. Szanna! Kívánom, hogy a lányodnak semmi baja se legyen!!! És ezt ünneptől függetlenül.

  • 2006.12.11 18:25:36kiseszter

    Szenteste hozzánk jön anyukám és anyósomék is, így van ez már három éve. Stresszoldásra munkamegosztás: apósom és a férjem két férfi egy fa talpraállításához, talán kevesebbet káromkodnak, de nem is számít, mert kicsukjuk őket az erkélyre így mi nők teljesen ünnepi hangulatban maradhatunk és díszítjük az asztalt. A nagy munkamegosztás a vacsorakészítés: anyós és anya választhatnak leves vagy főétel, rajtam keresztül összehangolva. Én mivel nem vagyok egy nagy szakács a köretet és a desszertet vállalom (a férjemen és rajtam kívül abból már úgysem tud senki enni :o)). Sós és édes aprósütiket cukrászdából hozunk előtte két-három nappal (addig a fémdobozokban járunk rájuk). Öcsém éli saját életét, férjem húga külföldön úgyhogy szerencsére többfelé nem kell alkalmazkodnunk. Talán akkor bajos lenne, így is elég határozottnak kell lennem, hogy a végére vacsi is legyen meg senki se lihegje túl és tényleg ne dög fáradtan érkezzenek. Az én gondom inkább ez az ajándéközön. Pláne, hogy a fejembe vettem, hogy a gyereknek mindenki csak egy-egy ajándékot adjon, hogy ne legyen hegy nagyságú a kupac. Nem tudnak, vagy inkább nem akarnak leszokni erről, vagy megy a hangtalan túllicitálás én nem tudom. Ha besokalok akkor 24-én kiscsaládi kiskarácsony, aki meg besértődik az úgymaradhat 25-én meg 26-án is, aztán majd következő évben talán engedékenyebb lesz. Ahogy Balu mondta a Dzsungel Könyvében: "A pedagógia lényege a szigor!" Márpedig a szülőket nevelni kell :o)))

  • 2006.12.11 21:34:47joci

    Na, akkor most figyeljetek! Férj dolgozik 24-én este 7-ig, természetesen egész nap, és az azt követő két napban is, a legközelebbi nagyszülő 120 km-re tartja a bazi nagy karácsonyt és névnapot, én egy 5 és egy 1 évessel nyüszíteni tudnék egy nagynéniért is, csak vki lenne itt velünk, hogy legalább az egész herce-hurcát ne csináljam egyedül végig.Ja, és ez így megy évről- évre, lassan már csak hivatalból tudom, mi is az a karácsony!!

  • 2006.12.11 21:56:18jidele

    péntek este gyújtjuk az első hanukai gyertyát. alig várom:)

  • 2006.12.11 22:03:07Tekla

    Szanna!

    Kivanom teljesuljon a kivansagod. Nagyon jo egeszseget a pici lanyodnak.

  • 2006.12.11 22:32:27Katalma

    Joci: mivel foglalkozik a férjed, hogy ilyenkor sem tud elszakadni a munkájától - éveken át?

    Ha tényleg ilyen a helyzet, egyszer megbeszélhetnétek, és ha ő úgysem vesz részt a karácsonyban, arra a pár napra elutazhatnátok a gyerkőcökkel a nagyszülőkhöz. Persze, tudom, az igazi az az apás karácsony lenne...

  • 2006.12.11 22:32:48szanna

    eszter, lia, Tulipirostulipánt, Tekla!

    Köszönöm az együttérzéseteket a lánykám nevében is.

  • 2006.12.11 23:07:16joci

    Katalma, református lelkész, azt pedig nem tehetem, hogy késő délután fáradtan az üres lakás fogadja, ja,és úgy kell főznöm, hogy legátusunk is lesz(ő még csak teológus, de kell a segítség, mert 3 gyülekezetben szolgál a férjem, és az ünnepi szertartást nem tudja egyedül megcsinálni). Mindenesetre már most iszonyú hajtás van, de hát milyen lenne pap nélkül a karácsony?

  • 2006.12.12 00:49:20gyöngy

    Én imádom a Karácsonyt! Hetekkel előtte elkezdek ajándékot vásárolni, így nem a végére marad. Sütiket csak olyat sütök, amik hetekig elállnának, ha meg nem ennénk. A 24-ét eddig 4-esben töltöttük, tehát a párom a 2 gyerekem meg én. Most ez a pocaklakóval bővül. CSak 24-re főzök valami finomat, mert 25-én anyukámékhoz megyünk ebédre a teljes család, tehát összesen 10-en leszünk. Órákig beszélgetünk, és örülünk egymásnak. 26-án meg anyósomékhoz megyünk ebédre, és ott 6-an leszünk. Mi szent este körbe üljük az Adventi koszorút, és gyönyörű vereseket mondunk egymásnak. Amikor a gyerekek kicsik voltak, mindig énekeltek is. Most, hogy már kamaszok, verselünk. Remélem az idén a fiam gitároz is nekünk valami szépet. Rendszeresen folyik a könnyünk, és amikor mindenki elmondta a versét, meg imáját, akkor megöleljük egymást, és "körpuszit adunk". Csak miután meghitté varázsoltuk a hangulatot, akkor kezdjük kibontani az ajándékokat, amik addig a fa alatt türelmesen várakoztak.

  • 2006.12.12 05:24:11mulan

    (Az lenne a legszebb ajándék karácsonyra, ha veszekedhetnénk, hogy kinek a szüleihez menjünk...)

  • 2006.12.12 09:08:35eszter

    joci, kitartás. Talán hozzátok előre a Karácsonyt...

    Gyöngy, ez olyan szép. Mi énekelünk, de nálunk is mindig mindenki sír. Pedig síma Mennyből az angyal, meg Pásztorok-pásztorok. Nem tudom a család többi tagja miért érzékenyül el, számomra viszont szemmel láthatólag körénkgyűlnek a meghalt nagyszüleim, tudom, hogy ott vannak. Sztem a többiek is érzik, különben beszéltünk volna már róla.

    Mulan, gyere hozzánk, veszekedj velünk!

  • 2006.12.12 09:50:29potyeszka

    nekünk az idei karácsony egyrészt szomorú,mert édesanyám már lehet velünk,másrészt meg csodálatos,hiszen májusban megszületett kisfiunk bearanyozza a mindennapjainkat!mindenkinek békés,boldog ünnepeket kivánok!

  • 2006.12.12 10:40:29Mamaka

    Nálunk roadshow van karácsonykor. Mi 22-én kezdjük a kis családunk saját karácsonyával (3 gyerek meg mi ketten), délelőtt vadaspark, itthon gyors ebéd, és amíg alszanak díszítjük a fát, utána ajándékosztás, estig játszás, finom vacsora. Másnap délelőtt játék, én pakolok, ebéd után indulás az egyik nagyszülőhöz (180km), és 25ig ott vagyunk tesómékkal, dédivel, unokatesómékkal. Elképesztő a hangulat 6 unokával, jókat eszünk, kirándulunk, ünnepelünk, persze anyukámnak nyilván nem egyszerű 15 embert etetni 2-3 napig, de ő nagyon bírja, és azért persze besegítünk. Utána átmegyünk az ország másik végébe (450km) a másik nagyszülőkhöz, és ott ugyanez a program, kicsit kevesebb rokonnal. A gyerekeimet egy cseppet sem zavarja sem az utazás, sem a háromszori gyertyagyújtás, ők is, mi is rettenetesen élvezzük Nekünk így a karácsony majdnem egy hét. A következő évben pedig fordított kört teszünk, vagyis a másik nagyinál kezdjük Ebből még soha nem volt sértődés, nálunk ez remekül működik. És azt is bírom, hogy így mindenhol van idő játszani az új játékokkal. Én már alig várom!

  • 2006.12.12 10:55:07szeszter

    Mamaka: sztem nagyon ügyesen csináljátok!

  • 2006.12.12 11:22:47bors

    Nálunk a szenteste nálam volt, de és szentreggel is, mert nem tudunk felkelni, csak a szent másnap mennek el a gyerekek az apjukhoz. Eddig sima volt az ügy, de most hogy a fiam már a barátnőjével él, jogosan szeretnék együtt tölteni a szent estét, de a barátnő szülei is szeretnék a lányukkal tölteni, meg én is fiammal: én engedtem, ám legyen, így most a szenteste az anyóséknál,onnan utaznak 400kmt, hogy itt ebédelhessenek, és a középső fiam is jön (ő az apjával szent estézett), azért, hogy másodiknap az ajuknál ebédelhessenek. Én nem tudok elmozdulni itthonról, mert a kutyát nem tudom magammal vinni, így a II. exférjem jön majd 26-án.

  • 2006.12.12 11:31:40Katalma

    Joci: így már értem. Eszembe se jutott, hogy lelkész lehet a férjed. Igazad van, ilyenkor az az egy megoldás van, amit te csinálsz, viszont tényleg nem lehet könnyű.

  • 2006.12.12 12:21:49mulan

    Eszter, köszi. :)

  • 2006.12.12 18:04:12gyöngy

    Azért, ahogy olvasom, hogy milyen sokat utaznak egyesek, én örülök, hogy nálunk közel laknak a nagyik. Anyukámék 3 perc gyalog, anyósomék 10 perc kocsival. Viszont nekünk nincs kocsink, így értünk jönnek.Hogy ez így mennyivel kényelmesebb, mint keresztül utazni az országot. Mi addig is együtt vagyunk. De tudom, nem mindenkinek van ilyen jó dolga.

  • 2006.12.12 18:24:26potyeszka

    gyöngy!mikorra vagy kiirva?amugy tényleg szerencsés vagy!jó egészséget a terhességedhez!

  • 2006.12.12 20:57:39gyöngy

    Potyeszka! Köszi, tényleg úgy érzem szerencsés vagyok. 27 hete vagyok áldott állapotban. Március közepére várjuk a kicsi lányt.

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta