A nap valójában a következőképp telt: Anna, Kriszta és dexterke elhatározták, hogy kimennek Krisztáékhoz Nagykovácsiba. Megbeszélték, hogy reggel még fixálják, attól függ, hogy a gyerekek hogy ébrednek. Annának korán vissza kellett jönnie a városba, így ő elindult 10-kor. Dexterke apró utódja tízre bírt csak visszaaludni, így dexterke várt, mert ha felébreszti, egész nap nyűgös lesz. Mire Samu felébredt negyed 12-kor, dexterke már tűkön ült, de akkor még hátra volt a tejpépes-gyümölcsös reggeli, az ebéd összeturmixolása (mert az zajos ugyebár), a pelenkázás és a felöltöztetés.
Krisztáék tízpercenként telefonáltak, hogy hol vannak már. Közben ők elindultak a faluba babakocsival (35 perc), hogy majd találkoznak az olasznál. Mire dexterke kiért Nagykovácsiba, barátnői már ettek, de dexterke nem rendelhetett, mert vissza kellett vinnie Annát a házhoz kocsival, ahol Anna a saját kocsiját hagyta, mert ugye sietett vissza a városba.
Anna közben sikítófrászt kapott egy csapat kóbor kutyától (városi lány). Mire dexterke visszaért az étterembe Krisztához, a gyerekek már annyira üvöltöttek, hogy inkább úgy döntöttek, felmennek a házba. De Krisztánál nem volt autós hordozó, ami a kisebbik baj, mert a lapra csukható babakocsi se fért be dexterke kocsijába, mert ott már volt egy autósülés, és egy hasonló tank méretú babakocsi (Graco). De közben Samu elaludt az autósülésben, úgyhogy a faluban való sétáról is le kellett tenni, mert ha kiszedik, felébred.
Így a két barátnő elbúcsúzott, Kriszta gyalog hazatolta Simit, dexterke pedig megtekintette kocsiból Nagykovácsi és vonzáskörzete látványosságait. Persze kiszállni nem tudott, hogy legalább a bevásárlást elintézze, mert ki hagy a kocsiban egyedül egy alvó csecsemőt ugyebár.
Sajnos Simi behisztizett a séta során, így Krisztának meg kellett állni a mező közepén megetetni. Cirka 50 perc múlva mindenki megérkezett a házhoz, de addigra már besötétedett, és dexterkének haza kellett indulnia.
Persze amikor a férjemnek elmesélem, csak vigyorog, hogy kamuzok, és egész nap csak ilyen-olyan kávézókban lattézom, amíg ő gürizik. Hiszen mi más dolgom lenne egy ilyen pici gyerekkel? Távol álljon tőlem, hogy sajnáltassam magam, de ha a gyesen lévő kismama szemében olykor megcsillan a téboly, senki ne csodálkozzon.
