SZÜLŐSÉG

Vízben vajúdás és óriásbébi gátvédelemmel

2006. november 30., csütörtök 16:14

Kata első baba létére közel négy kilóval született gátmetszés és repedés nélkül. Anyukája, Rita egy órát vajúdott vízben, amely fájásait elviselhetővé tette. Szülés után pedig pont ugyanúgy érezte magát, mint azelőtt, fáradtság helyett azonban hatalmas energia szállta meg.


Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy leírjam én is szüléseim történetét, hogy megosszam azokat más kismamákkal. Mindig is optimista ember voltam, ez határozta meg mindkét várandósság alatt a várakozást.

Házasságkötésem után még 5 évet dolgoztam, nagyon szerettem a munkámat és úgy éreztem, akkor szeretnék gyermeket vállalni, ha minden porcikám ezt kívánja és nem a munkám lesz a fontosabb. Körülbelül három évvel azután, hogy lakásunkat nagyobbra cseréltük és az új otthonunkban jutott hely gyerekszobának is, motoszkálni kezdett a fejemben a gondolat: gyermeket szeretnék. Ahogy múltak a napok, egyre erősebbé vált a késztetés, mígnem minden gondolatomat erről szólt.

Azon szerencsés párok közé tartozunk a férjemmel, hogy szinte ahogy elhatároztuk, hogy itt az ideje, rögtön megfogant az első gyermekünk. Az első gyermekemmel a pocakomban az idő csodálatosan telt. Nem émelyegtem, nem volt hányingerem vagy rossz közérzetem. Amellett, hogy a nyolcadik hónapig dolgoztam, tervezgettem a gyerekszobát, csinosítgattam a lakást, „fészket raktam”.

Már több éve ezt megelőzően, Dr. Siklós Pálhoz (Szent István Kórház) jártam nőgyógyászhoz, nagy volt a bizalmam benne -ami számomra a legfontosabb – mert egy nagyszerű, nyílt egyenes embert ismertem meg személyében, aki humorérzéknek sincs híján.

Nagy örömömre szolgált, mikor kiderült , hogy gyermeket várok - és jobban kezdett foglalkoztatni a szülés, annak lefolyása a kórház és az orvos szemlélete, hozzállása az egész témához stb, - hogy ebből a szempontból sem csöppenhettem volna jobb helyre. Ugyanis a már említett orvos és kórház szemlélete kiegészülve választott szülésznőmmel Csűrös Erzsikével a tökéletes választás volt számomra.

Mikor férjemmel elkezdtünk járni a szülésre felkészítő foglalkozásokra, nagy örömmel tapasztaltam, hogy egy olyan, a hivatásába szerelmes, pozitív értelemben megszállott csapat verődőtt itt össze, hogy egy a kórházat választó kismama a gyermekével csak a legjobb helyre kerülhetett.

Nem tudom miért , de számomra az első szülésem előtt a „mumus” a gátmetszés volt, így szokásom szerint optimistán el is határoztam, hogy nekem ilyen nem lesz. Ez a környezetemben nem kis mosolygást váltott ki, de én hittem benne, hogy elkerülhetem. Elkezdtem kismamatornára járni a Sportkórházba Egedi Andrea gyógytornászhoz, ami gáttornát is tartalmazott. A gáttornát, vagy intimtornát gyakoroltam, amikor csak tehettem.

Megkérdeztem a családom nőtagjait is, kinek, hogy zajlott a szülése. Kiderült, hogy a most 82 éves nagymamám három nagysúlyú babát hozott a világra akkor még bábával, mindhármat gátmetszés és repedés nélkül. Ettől csak még erősebb volt bennem a hit, hogy ezt meg lehet úszni.

A terhesség 32. hetében kiderült, hogy lányunk lesz, akinek a nevét - Kata - már nagyon régen kiválasztottuk. Lassan eljött a szülés ideje, 1999. Február 29-re voltam kiírva. A babaszoba kész volt, a kórházi csomag összepakolva, készen álltam hát, várva a nagy napot.

Közben meglátogattuk a szülőszobát, ahol szintén nagyon örültem a hírnek, hogy ebben a kórházban nem alkalmazzák már sem a borotválást, sem a beöntést. Ez is egy olyan „apró” kellemetlenségtől kíméli meg a kismamákat, ami remegő térdekkel megérkezve a kórházba nem mellékes.

1999 február 22-én hajnali 2-kor kezdett szivárogni a magzatvíz, gyenge fájásokkal kísérve. Felkapva a csomagomat azonnal indultunk a kórházba. Nagyon kedvesen fogadtak minket, óvatosan megvizsgáltak - 3 centire volt nyitva a méhszáj -, majd értesítették a választott szülésznőt és az orvosomat. A CTG is elég erős fájásokat mutatott, ezeket már éreztem is. Ekkor kezdett elképzelésem lenni a további megpróbáltatásokról. Azt is reméltem, hogy ha fájások elég erősek akkor talán érnek is valamit, így talán nem fogok túl hosszan vajúdni.

Erzsike, a szülésznő közben felajánlotta, hogy talán üljek be egy kád meleg vízbe, hátha az jólesne. Így is tettem. Reggel 6 óra körül már benn is ültem a kádban. A férjem végig mellettem volt, szegénynek minden fájásnál egyik kezemmel a pólójába, másikkal a karjába kapaszkodtam, szükségem volt a fizikai közelségére. Többször felajánlottam neki, hogy most már átveheti tőlem ezt a feladatot, de nem sikerült meggyőznőm.

A tornán tanult légzéstechnikát próbáltam használni, ami annyiban segített, hogy a légzésre próbáltam koncentrálni. Ez egy kicsit elterelte a figyelmemet a fájásról. Mire reggel 7 óra körül kiszálltam a kádból, már az elviselhetőség határán lévő fájásokkal, Erzsike megvizsgált és ekkor már 7 centire volt nyitva a méhszáj. Örömmel mondta, hogy na nemsokára szülünk, erre én két fájás között visszakérdeztem: miért eddig mit csináltunk? Ő persze szülés alatt a kitolási szakaszt értette.

Ezután az orvosom elmondta, hogy a gyerek feje meglehetősen nagy és még nincs lenn a szülőcsatornában, így nem tudja megmondani, mikorra várható. Először azt kell megtudnunk, befér-e a feje. Azután lesüllyedt a baba és a feje sem bizonyult nagyobbnak a helynél amelyen, át kellett férnie. Ekkor még megkérdezte, hogy mi legyen azzal a gátmetszéssel, mire én azt válaszoltam, hogy nem szeretnék sem repedni, sem gátmetszést. Ő csak mosolygott, de azért reméltem, hogy sikerül.

Az első tolófájásnál bizony meglepődtem, mert számomra nem volt fájdalmas, legalábbis annyira nem fájt, mint egy tágulási fájás, de olyan elemi, belülről fakadó erő késztetett tolásra, hogyha már egy csepp saját erőm nem lett volna, akkor is ki tudtam volna tolni a babát.

A kezemet, mikor már majdnem kinn volt a pici fej, odavezették, hogy érezzem, miért küzdünk. 2-3 tolásra kinnt volt a fej és már csak egy kicsi tolás kellett, hogy megszülessen a kislányunk, Holbok Kata. 1999 február 22-én reggel 8 óra 05 perckor 3920 grammal 60 centivel és 36 cm-es fejkörfogattal érkezett. Szegény férjem pólójának a nyaka köldökéig kinyúlt, a sok belekapaszkodástól. Mindketten sírtunk a boldogságtól. A hasamra rakták ezt a csodálatos kis csomagot, és rögtön elkezdett szopni. Mosolyogva mellém lépett Erzsike és megkérdezte, lehet-e egy jó híre. Azt jött tudatni velem, hogy nem volt szükség gátmetszésre és nem is repedtem, hála a gátvédelemnek, a tornának. Ez rengeteget jelentett.

Miután mint újdonsült család két órát együtt töltöttünk a szülőszobán, Katát elvitték a szokásos gyermekorvosi vizsgálatra. Addig én lezuhanyoztam és úgy éreztem magam, mint a terhességem előtt, egy különbséggel: határtalan boldogságot éreztem, még a szülést követő kb. 20 órában szinte nem tudtam aludni, hiába éreztem a kitolás előtt nagyon fáradtnak magam, most egyszerűen energia szállt meg és csak néztem, néztem az ágyamon édesen alvó nagy csodát, az élet értelmét, első gyermekemet..

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.30 16:25:36Kékfelhő

    2002-ben tudtommal a szakmai kollégium még nem támogatta a kádban vajúdást, nem értem, hogy akkor 1999-ben hogy lehetett ilyen?

  • 2006.11.30 17:35:23Tori

    Kékfelhő, én nem vagyok szakmabeli, de úgy tudom, a kádban vajúdást jópár éve támogatják, a kádban SZÜLÉST a mai napig nem. Nem ezt kevered?

  • 2006.11.30 17:57:14sisa

    Hurra, vegre egy pozitiv szulestortenet! Mar nem azert mintha a negativokat elitelnem, csak vegre talan mi nok elkezdunk hinni magunkban, hogy nekunk ez megy!!! Meg nagy gyerekkel is akar vizben, akar nem. A lenyeg szerintem az anya pozitivizmusa es hozaalasa volt. Az, hogy mar 1999-ben ilyen tamogatast kapott hozza, haat, nem semmi. Ezert meg ma is verre meno kuzdelmet kene folytatni. De ilyen szulesekert erdemes lenne az anyaknak kuzdeni, onbizalmat novelni es pozitivan hozzaallni, ne hagyjuk az orvosokat atgyalogolni rajtunk csak mert van egy diplomajuk.

  • 2006.11.30 20:00:22mulan

    Sisa, bizony, a pozitív hozzáállás nagyon fontos. Mindent persze nem lehet 100%-osan tutira kivédeni, de a belső derű nagyon sokat segít. :)

  • 2006.11.30 20:57:23eszter

    Hol olvastam? Ez nem volt már? Mindegy, sokadszorra is megható mindegyik.

  • 2006.12.01 08:19:05r.emese

    Örülök, hogy ilyen szülések is vannak, meg persze irigylem olvir kötőszöveteit is. A mi családunk nem tartozik a szülés szempontjából szerencsés adottságúak közé. Az én Vincém pedig valószínüleg soha nem született volna meg a császármetszés feltalálása előtt.
    De azt tényleg nagyon jó olvasni, hogy ilyen rendes és szakmájukat igen magas szinten művelő emberek is dolgoznak az egészségügyben!

  • 2006.12.01 08:24:26manci

    Azzonnali teherbeesés, tökéletes terhesség, még tökéletesebb szülés - mindez szuper, gratulálok, de nem ehhez kell mérni magunkat:)

  • 2006.12.01 08:32:13Kékfelhő

    nekem azt mondták, még a vajúdást sem támogatják kádban, ezért is nem reklamáltam érte a kórházban, pedig milyen jó lett volna



    a szülőszobán (két ágyas!) volt egy zuhanyzó, de hogy tud az ember tisztességgel ellazulni, amikor két fájás között 4 perc volt, fájáskor iszonyatosan kellett kapaszkodnom, hogy meg tudjam magam tartani, a párom sem tudott segíteni, mert ugye ő fel volt öltözve, és még olyanokkal is foglalkoztam, hogy csak papucsban voltam hajlandó bemászni a zuhanytálcába, mert nem tűnt túl biztatónak a helyzet odabent...

  • 2006.12.01 10:34:23Endi

    Azt magyarázzátok el nekem, hogy miért kell hanyatt fekve szülni? Barátnőm hívta fel a figyelmemet az ilyen anomáliákra. Ez a póz csak a dokinak kényelmes, senki másnak nem. Akkor miért is alkalmazzák még mindig?

  • 2006.12.01 11:11:19Rézibaba

    Sziasztok

    Endi - válaszoltál is a kérdésedre.... Mert a dokinak úgy a kényelmes..:)
    Ahol én szültem, jó, nem titok, MArgit kórház, nincs különösebb alternatívkodásra lehetőség, de van labda, lehet zuhanyozni vajúdás közben és - jóllehet mindenféle bekötött csövek, infúzió lógott ki belőlem- mászkálhattam is. És a séta nagyon sokat segít. Aztán a kitoláshoz persze jött a klaszikus teknőc-póz.:)

  • 2006.12.01 11:54:01taram

    gyönyörű történet - majdnem el is sírtam magam :) az én történetem is majdnem ugyanilyen, kivéve, hogy vákummal húzták ki a parányt belőlem, de ha nem lett volna ez a komplikáció, még kádban is szülhettem volna :) (Angliában). vajúdni ott vajúdtam. és úgy éreztem ott magam, mint hal a vízben, kint meg mint a partravetett hal :D nagyon tudom ajánlani a kádban vajúdást. a forró víz csodákra képes.
    a kádban szülés úgy volt megoldva, hogy tükröt tartot a védőnő az alfelem alá, hogy lássa, jön-e a fej. és előtte elátott instrukciókkal, hogyha jön a gyerek, nekem hogyan kell(ene) elkapnom, mit kell tennem. sajnos ugye idáig nem jutottunk el... de kíváncsi lettem volna rá.
    a gátvédelem rettentő fontos. szerintem minden nőnek ki kellene tartania amellett, hogy ne vagdosság össze-vissza, csak azért mert az orvosnak - aki szinte mindig férfi, tehát nem tudja, mit művel - így kényelmesebb, gyorsabb, és siethet a következő beteghez (? - terhes nőhöz).
    én is intimtornáztam egy csomót. az tuti segít.
    bocsi a hosszú kommentért.

  • 2006.12.01 13:14:36Endi

    Rézibaba: Eddig mindenhonnan azt hallottam, hogy a mászkálás segít, különböző pózok segítenek stb. Lehet, hogy kitolási szakaszban is segítene (mint ahogy segít is) egy más póz. Miért nem lehet ezen változtatni? Másik, hogy miért is kell kórházban szülni? Nem kór az.
    Szerencsére az emberiség a "nagy" fejlődés során eljutott odáig, hogy tud méltósággal meghalni és temetni, remélhetőleg eljut oda is, hogy lehet méltósággal születni is.

  • 2006.12.01 15:01:51ZorroAfter

    "férfi, tehát nem tudja, mit művel"

    Naaa... Azért ezt gondold át még egyszer, kérlek.

  • 2006.12.01 15:44:25Tebe

    Én is átéltem a vízben vajúdás és szülés élményét - igaz 2004-ben, szintén gátmetszés nélkül és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a szülési formát. Utána én is úgy éreztem magam, mint olvir, mintha mi sem történt volna, csak határtalanul boldog voltam, hogy végre megérkezett a kislányom.

    A 2.-at is az Istvánban fogom szülni, ha úgy alakul, még ha a kormány jól le is húz érte vagy 30.000 Ft-tal.

  • 2006.12.01 18:01:44Süti

    Na végre, már hetek óta nem tudtam belépni!!



    Endi, nekem spec a háton fekvés volt a kényelmes, természetesen a kitolási szakaszban megemelt háttal, "belabdásodva". Pedig ha akartam volna, még akár fejen állva is szülhettem volna :-) És így is sikerült három babát megszülni gátmetszés nélkül: egy több, mint 3 és fél, egy több, mint négy és egy majdnem négy és fél kilósat.

  • 2006.12.01 18:15:42RH

    Azert ne felejtsuk el, hogy nincs ketto egyforma szules. ami az egyiknek sikerul, lehet a masiknak nem... es idonkent rendellenes dolgok is tortenhetnek...
    Tudom szep lenne ha mindenki a neki megfelelo testhelyzetben szulne, de hiddjetek el ez nem mindig rajtunk mulik!!!
    Viszont egyutt orulok mindenkivel, akinek sikerult!!!!

  • 2006.12.01 18:44:18olga

    Nincs két egyforma szülés valóban, de ezt az élménybeszámolót mintha csak én írtam volna.
    Maximálisan meg vagyok elégedve az István kórház gárdájával és rendszerével. Nagyon szép élményeim és emlékeim maradtak a szülésről és az utána bennt töltött 3 napomról. Én is megúsztam a repedést és gátmetszést, engem is befektettek a kádba, szal minden egyezik, ajánlom mindenkinek az "Istvánt" (bár mostmár nehéz lesz).
    Ja és az optimista hozzá állás a legfontosabb a siker érdekében!

  • 2006.12.01 18:46:38eszter

    SÜTIIIIIIIIIIIII!

    Szia, csak én hagytam ki a nagy bejelentkezésedet?! Hogy vagytok? Hogy ment a dolog? Kislány, kisfiú?

  • 2006.12.03 22:28:06Süti

    Szia Eszter!



    Nem volt "nagy bejelentkezés", mert valamiért nem engedett belépni a blog.hu :-(



    Kisfiú! És jól ment minden, köszönöm :-) Az egyetlen negatívum az volt, hogy túl gyorsan született a pici és emiatt kicsit elszédült, szóval kellett némi extra oxigén, de a második Apgar már kiváló lett.

  • 2006.12.03 23:30:15jidele

    SZIA SÜTI!!!!
    Gratula a kisbabához, sok boldogságot!

  • 2006.12.04 01:44:04mulan

    Szia Süti, garulálok én is, és sok puszit küldök Nektek! :)

  • 2006.12.04 01:44:49mulan

    garulálok=gratulálok

    bocs, kicsit későn van :)

  • 2006.12.04 07:46:26manci

    Süti! én is gratulálok!

    Túl gyorsan született a baba? Ilyet is ritkán hall az ember! Leírod egy kicsit részletesebben, hogy volt?

  • 2006.12.04 08:33:26Kékfelhő

    Szia Süti! Gratula :)

  • 2006.12.04 09:05:15eszter

    Hát nagyon nagyon sok boldogságot a picurkához. Igazából nem tudom, hogy a többiek kisfiúk-kislányok-e, szóval, hogyan változott az arány?



    Ő lett most ilyen nagyon nagy baba? Ez nagyon szép, hogy othon, símán, egy kis oxigénnel, gátmetszés nélkül, stb....Nagyon örülök Nektek!

  • 2006.12.04 11:20:34szeszter

    Szia Süti! Nagyon sok boldogságot nektek és gratulálok a Picúrhoz. Örülök, hogy egy (újabb) nagyszerű, ill. csodálatos élménnyel lettél gazdagabb.

  • 2006.12.04 19:23:07Tori

    Süti, én is szívből gratulálok és sok-sok puszit küldök!

  • 2006.12.06 14:45:50akárki

    Lányok az olvir az nem a szereplő neve, hanem az olvasó ír kifejezés rövidítése.

  • 2006.12.08 15:05:40Süti

    Köszönöm, lányok! :-)



    Eszter: igen, ő lett most négy és fél kiló. Kb. ennyire is számítottunk, mert hogy a második is 4 felett volt valamivel.



    Manci, majd megírom a történetet, ha már kialudtam magam :-)

    Túl gyorsan: tulajdonképpen két tolófájással kint volt, alig egy óráig tartó 5 percesek után. Valószínűleg emiatt kicsit elszédült és nem indult be rendesen a lélegzés. Pontosabban lélegzett, de nem elég erősen. Emiatt ugye bele is kakilt a vízbe (mint a második gyermek).

    Annak idején én is túl gyorsan születtem (az oxítocintól), csak engem még nem oxigénnel, hanem fejjel lefelé tartással és popsicsapkodással ébresztgettek. Persze ez nem öröklődik, csak érdekes :-))

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta