SZÜLŐSÉG

Miért nem jó terhesnek lenni?

2006. november 29., szerda 09:17

A terhesség nem csak móka és kacagás. A legtöbb kismama a terhesség elején enyhe hányingerrel küzd, de ez nem vigasztalja azokat a szerencsétleneket, akik minden napjukat egy imával kezdik a nagy fehér porcelánisten előtt. Az érzelmi labilitás először még vicces, de aztán kifejezetten idegesítővé válik, hogy gyakorlatilag már akkor elpityeredsz, ha kisbabát látsz a tévében.



Sajnos kevés az olyan szerencsés alkat, akiről hátulról nem látszik, hogy babát vár. A legtöbb kismama jelentős alakbeli változáson megy keresztül a terhessége alatt. Ez persze lehet vicces is. Engem például kedvesen nősténymajomnak hívott a párom, mikor az ágy szélén ültem, szerinte így olyan látványt nyújtottam, mintha ülőgumóim lettek volna, mint egy páviánnak.

Nagy pocakkal már a vásárlásnak sem tudsz örülni, fél óra a kedvenc ruhaboltodban és virgácsaid elefántlábakká dagadnak. A terhesség végén már a cipődet sem tudod bekötni a hatalmas pocaktól, és akkor a szőrtelenítést még nem is említettem. Két választásod van: vagy megkéred életed párját, hogy essen neked egy borotvával – amely nem teljesen veszélytelen kaland – vagy komplett dzsungelt növesztesz odalent.

Előfordulhat, hogy máskülönben sima és szép bőröd helyett tele leszel ragyákkal, mint egy hormonzavaros kamasz. És ezen semmiféle szer nem segít.

Lilian barátnőm szerint a legrosszabb a terhességben, hogy a végén csak hátulról tudsz szexelni. Vagy úgy, hogy fölül vagy, de akkor a férjed csak egy hatalmas hasat lát belőled, melleidet nem.

Bori így fogalmaz:
Nem tudod végigaludni az éjszakát, mivel vagy a lábgörcs ébreszt fel, vagy az, hogy pisilni kell, esetleg a férjed bökdös, hogy fordulj oldalt, talán akkor kevésbé fogsz horkolni. Este tíz után esélytelen, hogy ébren maradj, még bömbölő zene vagy izgalmas társalgás közben sem. Ha kólát vagy kávét iszol, akkor viszont egész éjjel félálomban fogsz hánykolódni.

És még ezer más bajod lesz, maró gyomorsav, fájó derék, alvászavarok, hisztirohamok, de valahogy ezeket egy idő után elfelejti az ember. Különben nem akarna újra (és újra) terhes lenni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.12.05 09:36:22manci

    Tényleg nem kellene se nyíltan, se burkoltan bírálgatnunk egymást azért, mert vki 20, vki meg 40 évesen vállal gyereket. Mindenki akkor vállaljon gyereket, amikor megérett rá, vagy végre összejön, vagy megtalálja a férfit, akivel el tudja képzelni az életét, vagy véletlenül beköszön a gyerek és tud neki örülni. Van aki 20 évesen már érett az anyaságra és van aki 42 évesen szül, amikor más már esetleg nagymama, és van aki mindkét időpontban. Nem hiszem, hogy egyik különb a másiknál.

    Én a magam részéről 32 évesen szültem és még szeretnénk egy vagy két gyereket. Az igazság az, hogy szívesen szültem volna 2-3 évvel korábban, de csak akkor, ha 2-3 évvel hamarabb találkozom a férjemmel. A késői szülés egyetlen hátrányának azt tartom, hogy kisebb eséllyel tudom több testvérrel megajándékozni a gyerekemet/gyerekeimet. Mert úgy gondolom, a testvér valóban ajándék. De ha vki nem tudja vagy akarja vállalni a 2., 3. gyereket azt is megértem. Egyébként kiváncsi volnék az egykék véleményére, nekik milyen volt így felnőni és hány gyereket akarnak?

  • 2006.12.05 11:00:54thais

    Én 44 évesen vállaltam gyereket, lehet érte megkövezni. Mikor felajánlotta az orvost az abortuszt, pontosabban megkérdezte, mikor lesz a műtét, felháborodtam. És nem nézek ki nénikének a gyerekeim mellett. S még az unokám mellett sem fogok teszetosza nénikének kinézni. Egyetértek vele, mindenki akkor vállalja a gyerekét, ha megérett rá, vagy már olyannak találja a körülményeit. Tökéletes körülmények sosem lesznek. A fiatalságomat sem rontottam el atól, hogy 26 évesen szültem első gyermekemet. Akkor rontottam volna el, ha nem a jövőmre gondolok, és nem tanulok. A fiatal mamák általában sokkal türelmetlenebbek, pánikra alkalmasabbak. Első gyerekemmel sokkal türelmetlenebb voltam.
    A szülés igenis fiatalít. Munkahelyemen egy 55 éves nő szült ikreket. Fantasztikusan átváltozott. Köszöni, azóta is jól van, neveli a gyerekeit, s ez az életcél nem engedi őt nyafogni meg az "öregségén" gondolkodni. Az sem teljesen igaz, hogy a 35 év felett szülő nőknél nagyobb az esélye, hogy beteg gyereke lehet. Ezt nekem a gyerekorvosom mondta. Ehhez genetikai hajlam is szükségeltetik. Szóval nyugodtan lehet szülni 40 felett is, nem arra kell apellálni, hogy fel tudom-e nevelni. Fiatalon is meg lehet halni, s "öregen" is lehet fiatal gyerekkel otthon élni.

  • 2006.12.05 11:17:48Nyuszimanó

    Hogy miért nem jó terhesnek lenni? Szerintem már jól összeszedtétek előttem, de azért én is leírom a nagyon komoly nyűgeimet. Szóval, kb. a 0. perctől kezdve émelygés, szédülés. Ez egy idő után hányással egészült ki (reggel-este), ami úgy pár hete -lekopogom- múlt el. Próbáltam rá Elevitet, a doktornéni is felírt valamit, amitől tök levert és indiszponált lettem, viszont ugyanúgy hánytam tovább, szóval nem segített semmi.Egyébként most 26. hetes a pici a hasamban. Volt az elején egy álomkóros hónapom is, amitől a párom teljesen ki volt akadva. Normál állapotban elég pörgősek vagyunk ugyanis mind a ketten... Én kizárólag hason tudtam aludni, így nehéz volt átszokni oldalra-hátra. Aztán jött a tudat, hogy bennem növekszik a bébi, elég bénítólag hatott ránk szexuálisan. Ezen persze túljutottunk pár hét alatt. Most meg már ugye a hasam is elkezdett nőni...hát, vessetek rám követ, hogy ilyen gondolataim vannak, de iszonyatosan hiú ember lévén zavar, hogy mivel a rosszulléteim miatt leálltam az edzésről-aerobicról (most aquanatalra járok, ami nagyon jó!), hát finoman szólva sem olyan a combom-fenekem, mint mondjuk tavasszal...és tudjuk, ha mi nem hisszük el magunkról, hogy így is tökéletesek vagyunk Apának, akkor azt ő is megérzi...Pedig tudom, hogy befoghatnám, eleve szerencsés alkatom van, eddig 4 kg-ot híztam, de talán pont ezért nehezebb ezt a változást feldolgozni lelkileg. Mert ezt, hogy anyává válunk, azért igazából lekileg "meg kell élni". Két-három hete nem tudok rendesen aludni. Felébredek és figyelem, ahogy a Kisnyuszi ugrál bennem. Szóval, mindent összevetve, a terhesség mint állapot, nem túl kellemes élmény számomra, de amikor megérzem, hogy megmozdul bennem, akkor nagy boldogság tölt el és ha nekem ezeket kell túlélnem ahhoz, hogy a végén, már csak három hónap múlva, itt legyen velünk szerelmünk gyümölcse, akkor örömmel élek meg minden napot és kívánom, hogy ezek legyenek a legnagyobb problémáink!!!

  • 2006.12.05 21:12:27Nyuli

    Egy nagyon kedves ismerősöm 42 évesen szült. Előtte is szeretett volna, de sz élet úgy hozta, hogy ekkor sikerült.

    Csodálatos összhngban élnek, hihetetlen türelemmel és bölcsességgel neveli a gyereket.

    Ja és még apa sincs már, de így is nagyon boldogok együtt, akárhány évesen is.

  • 2006.12.05 21:15:15Brumibaby

    Nálam a következő volt a helyzet: első gyerekkel terhesnek lenni marha jó volt. Össz. 7 kiló, sok séta, torna, meditáció, párbeszéd a magzattal, meg ami kell. Aluszékonyság, de nagy alvások. Másodikkal: össz. 10 kiló (ez nem sok), de mégis kemence-vagyok-érzés, jajistenem, aludni akarok, de a totyogómtól sose lehet, elől kavar a kismotorjával, loholok utána, hogy elkapjam az úttest előtt, hasam közben keményedik, parázok, fuldoklok, nem tudok neki segíteni, hogy felmenjen a csúszdára, mert nem férek oda a hasamtól,hát bűntudatom van a naggyal szemben, amiért nem vagyok egy fitt mama, és bűntudatom van a kicsivel szemben, mert semmi meditáció, szép képek, zene, meg párbeszéd, hanem csak úgy nő, és sokszor érzem úgy, hogy valamit elveszítek, valamiről lemaradok, valamit elveszek az egyiktől, amikor a másikra figyelek, aztán, ahogy múlnak az évek, megértem, hogy nekem nem a Kismama magazin által közvetített anyaképnek, hanem a gyerekeimnek kell megfelelnem, és nem kell tökéletesnek lennem, és nem kell tökéletes gyerekeket nevelnem és ma már azt is tudom, hogy semmi ahhoz foghatót nem tudtam volna nekik adni, minthogy testvérük van - de számomra sem volt ez mindig magától értetődő, és megértem, ha valaki másképp gondolkozik. Ebből a perspektívából nézve valószínűleg téved.

  • 2006.12.06 08:18:38eszter

    Brumibaby, én ezen könnyekig meghatódtam...komolyan, itt siratom, olyan szép. Annyira, hogy velem ue volt a két kislánnyal. Elsővel 100 babafigyelés, 2.nál a nagy is jól járjon, attól még, hogy van egy kis fogyatékosságom (ld pocak, mondjuk én ellenkezőképpen működtem, elsőnél 9kg, másodiknál még ennem sem sikerült eleget, 6 kg). De utólag annyira, annyira megérte, hogy a kisfiam most 10 hónapos, még ugyan szopizik, de úgy voltunk vele, hogy amilyen gyorsan csak lehet, jöhet a kistesó. Jön is. Bár a tandem szoptatás asszem pont Kismamaújságos sláger. De részemről nem tudatos. Abbahagyja a fiúcska, ha már nem kér.

  • 2006.12.08 18:59:03Bogyó

    köszi a tippet Katalma.

    Én ehhez a témához nem nagyon tudok hozzá szólni, hogy ki mikor vállaljon gyereket, mert ott az egyik oldal, amit úgy gondolok, hogy akkor vállaljon amikor akar. Viszont ott a másik oldal, hogy ha túl későn vállal, akkor "nagymamakorú" anyuka lesz belőle, ami lehet, hogy megint nem szerencsés dolog, de itt jön az, hogy szerintem ez alkat kérdés, ill. úgy értem (hogy nehogy félreértsétek, megpróbálom elmagyarázni), hogy lehet egy fiatal is "nagymama testileg/lelkileg" és lehet egy "nagymamakorú is fiatal testileg/lelkileg"... Remélem értitek hogy értem, nem tudom máshogy leírni... Szóval a saját véleményemmel állok szemben. :)

    Én rák vagyok, de amit leírtatok a vízöntőkre, az rám is igaz. Hatalmas, de nagyon hatalmas szabadságvágyam van és nagyon hajlamos vagyok a depresszióra (nem hiszti), utálom a kötöttséget, ha megszabnak valamit. Én pl. nem is akartam még gyereket (még jó pár évig legalábbis). Kb. 28-30 évesen akartam szülni, mert még élni akartam. Amíg nem tudtam meg, hogy terhes vagyok, éjszakánként jártam haza a koncertekről, a csavargásból és utána hajnalba keltem, mert mentem dolgozni, edzésre, stb. Szóval nekem nagyon hirtelen jött a változás és nem igazán örültem neki. Viszont nem tudtam megölni a babát, így megtartottam, így lettem 25 évesen terhes. És ez nálam sem azt jelenti, hogy nem fogom szeretni a babát és nem fogok mindent elkövetni, hogy minél jobban felneveljem, mert imádni fogom és mindent megteszek felelősségteljesen, csak azért még jó lett volna egy kicsit szabadnak maradni... A gyerek apja ezzel szemben éli tovább életét, szarik mindenre és mindenkire, sőt... a mostani nője teljesen a saját gyereke (a közös gyerekünk) ellen fordította TELJESEN!!! Most épp emiatt vagyok tök depi, mert tök normális volt amíg nem lett nője... Amúgy is utálom magam, mert egy szerencsétlen hülyegyereknek tartom magam, de ez betette a kaput... most jönnek amúgy azok a rúgások, amik fájnak (borda, hugyhólyag, stb). :) A hányinger és a gyomorégés nagyon nem akar múlni, a hátfájás mikor-hogy vissza-visszajövöget... jah, meg ezek a lábgörcsök, de már megtanultam hamar kezelni. :)

    Ja igen, még annyi (bocs, ha sokat dumálok): a mostani terhesség után (1. terhesség) úgy vagyok vele, hogy mégegyszer nem csinálom ezt végig, ez idegölő és anyagilag is tönkretett a táppénz (fél év alatt fél milla veszteség, mert táppénz és nem fizu). De ha még nem a pénzt veszem, hanem az egészségi állapotot, ááááááááááhhhh, nincs az az ember akinek szülök még egyet... egyesek meg erőszakoskodnak, hogy úgyis lesz még minimum egy, blablabla... ja és persze férfi, nem nő... ettől tudok még kiakadni... nem szeretem én sem, ha olyanok okoskodnak, akik át sem élték még sosem ezt a TERHET, mert igenis teher, ha nem megy simán...

  • 2006.12.08 19:02:31Bogyó

    még annyit: hogy mindettől függetlenül imádom azt az érzést, amikor mozog és mindig azt várom, hogy mozduljon már, hogy érezzem, hogy lássam. :)

    Hihetetlen, hogy milyen belső kapcsolat tud kialakulni, nagyon bejön. :)

  • 2006.12.08 20:21:09szanna

    Bogyó!

    21 évesen szültem a nagyfiamat. Minket is elhagyott az apukája, az anyukám támogatásával tudtam az egyetemet elvégezni és a fiamat felnevelni. Most 12 éves, így tapasztalatból mondom neked, hogy egy gyerek miatt nem törvényszerű, hogy kimaradj a buliból. Az én igazi, izgalmas és mozgalmas életem a fiammal kezdődött. Rengeteg barátot szereztem általa. Soha annyi koncerten és bulin nem voltam, mint az elmúlt években. Nem mellesleg megtaláltam az Igazit, aki jó apukája a fiamnak. Született egy csodálatos lányunk, mindhármunk örömére.

    Neked is összejöhet minden, amit most kívánsz, fel a fejjel!

  • 2006.12.08 22:26:16Bogyó

    szanna: köszi szépen, ari vagy. :) Én minden ilyen reményem elvesztettem (új apuka, bár jelölt lenne, de őt meg én nem tudom, hogy akarom-e, ő az egyik "erőszakos", aki bizonygatja, hogy lesz még úgyis egy gyerekem... tőle). Erről beszélek, hogy én túl depis, borúlátó vagyok... :) De olyan jó érzés volt a bejegyzésed olvasni... :) Most megyek, mert nem tudok már értelmesen fogalmazni, mert leragadnak a szemeim. Szép álmokat mindenkinek! :)

  • 2006.12.09 03:39:56mulan

    Bogyó, ne aggódj, én is hasonló cipőben járok mint te, azzal a persze komoly különbséggel, hogy a papa új barátnője nem idegenítte el őt a babától, és most, hogy megszületett, imádja a kislányát és sokat segít nekünk. Nem mondom, hogy ez nekem elég, és nem hiányzik az, hogy engem szeressen, és sokkal jobb lenne nem egyedül élni; sőt, hogy nem voltam iszonyúan dühös rá annak idején. De amikor a baba megszületett, akkor nagyon sok minden megváltozott bennem. Fontosabb lett az, hogy én szeressek, mint az, hogy engem szeressenek.

    Nem mellesleg: lehet, hogy így jártál jobban, hogy ez a férfi most lépett ki az életedből.

    Kívánom neked én is a legjobbakat! :)



    És köszönet azoknak, akik bennem tartották a lelket itt a Porontyon pár hónappal ezelőtt. Szeretlek benneteket! :)

  • 2006.12.09 13:32:19Bogyó

    Köszi mulan. :)
    Én nem akarok vele kibékülni, sőt... semmit... csak annyit akartam, hogy ha már megcsinálta, akkor annyi gerinc legyen benne, hogy a papíron vállalja is. Ő is úgy volt, hogy mindenben segít, elakar jönni ultrahangra, stb...stb, de most minden megváltozott. Nem azért fáj, mert engem nem szeret (ne szeressen, én sem szeretem őt, elmúltak azok az idők), hanem az, hogy a gyerekét nem szereti... és nem tudom mit csináljak, mert nem akarom, hogy a gyerek "fattyú" legyen egy lány miatt... apajelölt lenne, de nekem most a baba a lényeg, nem gondolok arra, hogy MOST legyen apja (ha nem is az "eredeti"). :)
    Sajnos itt az a helyzet, hogy ÉN szégyellem magam azért, hogy az apja ilyen, pedig neki kéne...
    Amúgy tök jó, hogy nem csak én vagyok így... na ne értsétel félre, nem annak örülök, hogy mások is ilyen cipőben járnak, mert annak nagyon nem örülök, hanem annak, hogy egy kicsit megnyugszom, hogy nem vagyok egyedül a világgal szemben és nem néznek le emiatt (remélem), mert ettől is nagyon félek, hogy le fognak nézni, megvetni, hogy nincs apja (anyakönyvbe) a gyereknek, hát "milyen nő lehetek"... mert ugye sajnos az emberek rögtön erre gondolnak és nem arra, hogy az "apja felelőtlen, befolyásolható és képtelen vállalni a tettét"... már megint sokat beszélek? :D

  • 2006.12.09 14:06:09Csiperke

    Off: Bogyó, te csak a saját tetteidért vagy felelős. Dexter68 írta egy másik témánál, hogy a gyerekek azért születnek, mert dolguk van itt. Próbáld meg te is így felfogni! Nem azért születik meg, mert az apja " felelőtlen, befolyásolható és képtelen vállalni a tettét"... hanem mert dolga van! És amúgy téged miért érdekel, hogy másoknak milyen lesajnáló gondolatai vannak? Ezzel foglalkozz a legkevésbé és inkább arra figyelj, hogy a babád boldog és kiegyensúlyozott legyen.

  • 2006.12.09 14:38:15mimi

    hello bogyó! (és a többiek) miattad regisztráltam :)), eddig csak olvasgattam és kuncogtam. na nem mindig...
    én megértelek és tudom hogy szar, lesz még nagyon szar, még szarabb és mégis újra megcsinálnád - szerintem.
    nálam 12 hetes terhes koromba döntött úgy a gyerekem biológiai apja, hogy ő mégsem így gondolta. szétszorongtam a terhességet, de mégis jó volt. most másfél éves a gyerek, nincs az apja nevén, de már nem is akarom. nyomattam egy évig a dolgot, de le se szarta, aztán meggondoltam, most már inkább elhajtom, jobb lesz a kölyöknek.
    én is be voltam szarva, h az én nevemen van, eddig nem volt belőle semmi gond, toleránsabbak az emberek, mint gondoltam. mondjuk a kistesó, meg az új apuka témánál ütni tudnék - lehet h egyszer meg is teszem :), de ha belegondolok, sokan azért mondják, mert valahogy vigasztalni szeretnének. na elég béna dolog, meg nem mintha rászorulnánk..
    menni fog a szekér, nekem legalábbis megy, néha döcög, néha szalad :) én nem akarok olyanokat írni, hogy majd az első mosolya mindenért kárpótol bla bla...nagyon nehéz lesz, de mégis jóóóóóóóóóóóóó...és én azt látom a kiskölykömön, hogy eddig nincs gondja a világgal, kedves, nyugis, boldog, asszem menni fog ez egyedül is, ha már így történt! kívánom, hogy neked is sikerüljön!!!

  • 2006.12.09 15:19:56Bogyó

    hjaaaaj, tök jó érzés ilyeneket olvasni, még a végén kilábalok a depiből? :)
    na majd reagálok bővebben - ha nem gond, de most lefekszek, mert rosszul lettem a kakaótól... :D

  • 2006.12.09 16:26:16titi

    A terhességben a legrosszabb a toxémia.
    Ennek ellenére lennék még egyszer pocakos. Csak már "vén" vagyok. És sosem terveztem 3-at. Ja, és még mindig nem menstruálok, pedig lassan kerek 9 hónapos a babám.
    OFF a kocka-lila témához: jót röhögtem, hogy lilakocka a fejem. Én mindig piros gömbnek látom :)

  • 2006.12.09 16:44:36manci

    Örülj neki, titi! Nekem 5 héttel a szülés után megjött, pedig szoptattam éjjel-nappal:(

  • 2006.12.09 18:06:23titi

    kösz, manci!
    Közben rájöttem, hogy inkább hülye vagyok, mint vén :)

  • 2006.12.09 18:09:58gyöngy

    Bogyó! Csiperkével nagyon egyetértek! Még annyit, hogy néhány férfi már akkor szereti a gyerekét, amikor még csak pocaklakó. Sok férfiban csak akkor tör ki a szeretet, amikor megszületett, és látja, foghatja. Másokban meg még akkor sem. Majd csak ha a feltételeinek megfelel. Szerintem ne kérd számon a pasit, hogy miért nem szereti a még meg sem született gyermekét. Tekints inkább rá úgy, hogy ez a TE babád, és szeresd őt nagyon-nagyon. Az apa meg majd úgy számol el a lelkiismeretével, és a gyerekének, ahogy tud, de ez nem a TE gondod. Nekem 1 és 3 évesek voltak a gyerekeim, amikor beadtam a válópert. Gyakorlatilag addig is úgy éreztem, hogy egyedül nevelem Őket. A lányom nagyon apás lett volna, és mégsem hatotta meg a férjemet. Pedig tüneményes kiscsaj volt. Utána 4 és 6 évesek voltak, amikor megismertem a jelenlegi párom. Ennek már 10 éve. Most közösen várjuk a kistesót. A lányom pedig már közölte, hogy hálás, amiért nem az apjával élünk, és szeretik a párom.
    Bogyó, nem az a másik nő a hibás! Sem azért, mert a párod elhagyott, sem azért, hogy nem szereti a Babót. Lehet, hogy később kiderül, hogy így volt jó Nektek valamiért. Te csak tegyél meg mindent amit jónak látsz a kicsikéddel kapcsolatban, és fogadd el, hogy más másmilyen. Ne görcsölj azon, hogy ki mit mond, mit gondol, mit érez! Az az Ő dolguk. Te csak örülj, és legyetek boldogok, és ezt imádni fogja a Babád. Minden jót Nektek!

  • 2006.12.13 13:43:32Bogyó

    Köszi gyöngy és mindenki! :)

    Nem kérem számon a pasit, hogy miért nem szereti, egyszerűen csak szarul esik, hogy egyik pillanatról a másikra eldobja a saját gyerekét, de bízom benne, hogy megváltozik a véleménye a szülés után, ha kap róla fényképet. Nem másik nő miatt mentünk szét fél éve, de ami tény az tény, hogy amióta ő van neki (kb. 1 hónap) azóta szarik a gyerekre, azóta nem érdeklődik utána és azóta ellenséges. Igyekszem pozitívan látni a dolgokat, csak én nem merek az ismerőseim, közös barátaink szemébe nézni emiatt... de sebaj, idővel biztos ez is elmúlik és minden szép és jó lesz és boldogok leszünk. Ugye? :)

    mimi: jó egy cipőben járunk. :) ezt most vehetem megtiszteltetésnek? - hogy miattam regisztráltál. Már nem bírtad nézni a szenvedésem? ;)

    Sajnos azért állok ilyen negatívan a dolgokhoz, mert az ismeretségi körömben akik hangot is adnak ennek a dolognak, mindig leszólják a másikat, hogy "még az apja se vette a nevére a gyereket" meg hogy "fattyút szült" meg "az apjának sem kellett a kölyök", stb... (szerencsére ami felém szólt volna még nem hallottam, de nem hiszem, hogy én lennék a kivétel)... tudom, ne törődjek az ilyen emberekkel, de úgy elkeserít... DE boldogok leszünk és minden szép és jó lesz, csak ne rugdosna ennyire. :D

    Amúgy az általános dolog, hogy a 7. hónaptól már idegbeteg az ember? Mert én idegbolond lettem, nem lehet hozzám szólni, azt akarom, hogy mindenki hagyjon békén, elbújni egy szobába ami csak az enyém (ilyen egyenlőre még nincs, de remélhetőleg karácsonyra már lesz) és senki ne szóljon hozzám... ezt vettem észre magamon kb. 2 hete, meg hogy egyre fáradtabb vagyok, pedig nincs mibe elfáradnom éééééééééééés olyanokat rúg a gyerek, hogy fááááááj és mindig megijedek, hogy gond van...

  • 2007.01.03 11:25:57kovvacs

    Elsőre jó volt, nagyon jó, de most egy kicsit nehéz, hogy a kölkömnek nem tudom megmagyarázni, hogy tekintettel legyen az anyja állapotára, és most én vagyok a hisztisoros, és nem ő.

    Na ezér rossz.

  • 2007.01.03 13:37:56eszter

    kovvacs, akkor szurkolva az elejére gratulálhatunk egy picit? Nyugi, a 4. nél belejössz, hogy nem dobhatod hanyatt magad a legkisebb rosszullétnél.Én is szenvedtem a hányingertől jóval több, mint 12 hétig. Mostani életkép: hajolok a WC fölé, Lea benyit, nekiáll fogatmosni, Hanna áll mellettem hajkefével a kezében, hogy rakjak gumit a hajába, Bende pedig a hátamat paskolgatja hangosan kacarászva, mert azt hiszi, hogy mindjárt kibukkan a fejem, és mondom, hogy BAKK. A férjemnek sikerült megkoronáznia a jelenetet azzal, hogy bedugta a fejét, és megkérdezte, hogy ki viszi a csajokat az oviba. Addig jutottam, hogy felemeltem a mutatóujjamat, hogy egy pillanat, hangosan befejeztem az okádást, felemeltem a fejem, amin Bende tényleg jót röhögött, pláne, hogy elég vicces lehetett a képem, kimostam a fogam, gumit raktam a lányok hajába, majd mire kiértem, már nem volt bennem annyi düh, hogy közöljem a drága urammal, amit hányás közben gondoltam. Ja, én vittem a csajokat oviba.

    Másik életkép: Hannácska rém együttérzően simizi a pocakomat, puszilgat, apuci leengedi a redőnyt, vigyáz Bendére, hogy tudjak du aludni egy picit. Ilyenkor sírni tudok a meghatottságtól. Persze nem lehet elvárni, hogy mindenki átérezze a helyzetemet mindenkor. Mert éhesek, mert nekik is reggel van, mert Lea 7 évesen prémenstruális szindróma szerű hisztirohamokat kap...szóval mindezek ellenére TÖK JÓ!!!

  • 2007.01.03 14:28:33szeszter

    hát eszter téged olvasva mindig megnyugszom. De komolyan :) Nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fogom bírni egy gyerkőccel kint, eggyel bent.

    kovvacs: kérlek te is közben tájékoztass, h te hogyan tartod a frontot :)

    Mekkora a gyerkőcöd? Hényadik hétben jársz?

  • 2007.01.03 16:01:21kovvacs

    Bár a húgom szerint a második terhességet az ember már kevésbé veszi észre, mint az elsőt, mer nem ér rá. :) Úgy járt nyaraláskor, hogy kiment a bokája, és amikor már ott volt a röntgenen, akkor kapcsolt, hogy talán szólni kéne, tényleg, hogy ő terhes, el is feledkezett róla.

  • 2007.01.03 16:04:49manci

    Lányok, mekkora lesz a korkülönbség a gyerkőcök között?

  • 2007.01.03 16:05:22Bojso

    Sziaztok!

    Feladtam! Kb. 3 hónapja olvasom a porontyot, de eddíg tudtam tűrtöztatni magam az írástól, nem akartam belekezdeni, mert néha iszonyatosan léhűtő vagyok, és 2-3 napig a net felé se nézek....

    De most végem, muszály ezt leírnom! :))

    Két "dolog" inditott el: 1. Hajnalban fejreálltam az autommal, de egy karcolás nélkül megusztam (az autó persze nem, az valószerűleg nem éli túl, sajnos :(() így megint rá kellett jönnöm, hogy élni jó és azt kell csinálni, legalább amikor lehet, ami jól esik.

    2. Bogyó

    Ami eszembe jutott a következő:

    A kisfiam most öt éves.

    Annó az apjával rövid kapcsolat után összeköltöztünk, erre egy hónapra derült ki, hogy jön a baba. Amire ő is számíthatott, de csak akkor fogta fel, hogy van. Na! Lett nagy nyivákolás a részéről, hogy nem kell, vetessük el stb. Mondtam nem, de ha nem akarja elköltözöm megleszek én egyedül is a gyerlőccel. Ezt nem akarta engedni, így beletördőtt.

    A második sokkot akkor kaptam amikor meg kellett mondani a szüleinek. Velük éltünk, az anyukája öt gyereket szült, szerintem előbb tudta, hoy terhes vagyok mint, ezért nekem már roppant kényelmetlen volt "titkolni". Egyik este kivertem a hisztit, hogy ha nem ő mondja meg akkor én. Erre elrohant. Fülig érő szájjal jött vissza, hogy "képzeld! Elmondtam és apu meg anyu nem kiabált, hanem örül neki!" Tehát ha nekik bejön ő is örül? Hát ez gáz.

    Tehát bebó maradt, én is maradtam, költözés ugrott.

    A terhességem alatt SOHA nem érdekelte mi van velem. SOHA el nem jött dokihoz.....

    Amikor szülni indultunk kirugdostam az ágyból, ok. leklére legyen mondva a szülésre jött volna, de oda más okokból nem engedték be.

    Amíg kórházban voltunk minden rendben volt.

    Otthon meg lassan minden kezdődött előről.

    Cseppet se érdekelte a gyerek. Az öccse többet foglakozott a kölökkel mint Ő. Később aki megette a gyereke utolsó túrórudiját, az ő volt, aki délután aludni akart a gyereknek meg kuss, az is Ő volt, kire egy percre se lehetett ott hagyni az is Ő volt.....

    Bírtam 2 és fél évig, aztán leléptem....

    Ebbőlis rinya lett, de elmúlt.

    Most jóformán akkor viszi el, ha én felhívom, hogy akarja-e. Ez alól kivétel a gyerek szülinapja és karácsony. Az magától is eszébe jut.

    A gyerkőc ennek ellenére is normális.

    Szerencsére a mostani párom rengeteget segít, imádjuk egymást mindhárman, (persze néha egymás idegeire mennek) a kistesót tervezgetjük, ha el kell mennem itthonról néha suliba egy hétre az se gond.......

    Szóval:

    Én váltig állítom, hogy akkor kellett volna otthagyni "apucit" amikor először azt mondta "nem". Terhesen is csak meglettem volna....

    Kimaradhatott volna az életemből több mint 3 év elmebaj.

    Tehát Bogyo lehet, hogy nem gáz, hogy "apa" lelépett. Valószerüleg jobb lesz nélküle mint vele lett volna. Nem az a fontos, hogy ő szereti-e a picúrt, hanem az, hogy te szereted!!!!

    Ez mindennél többet ér! Tudom, hogy nehéz, de KITARTÁS! Olyan nincs, hogy soha nem lesz jobb! LESZ! Még akarni se kell! Jobb lesz és kész!

  • 2007.01.03 16:11:24kovvacs

    manci: 20 hónap.

  • 2007.01.03 16:20:55manci

    kowacs, ez ideálisnak túnik! Nagyjából én is így szeretném. A dokim azt mondta, várjuk ki az 1 évet a szülés után..hát, most 9 hónapos a lányom, de nehezen tudom magam türtőztetni, valszeg márciusban nekivágunk! Remélem hamar összejön a testvérke!

    Mi a tapasztalatotok, a 2. gyerek hamarabb összejön, mint az első?

  • 2007.01.03 16:29:15kovvacs

    manci, attól félek, nem tudok okosat mondani, hogy milyen hamar jön össze a gyerkőc:)

    Az más helyzet volt. Attól félek, kicsit túlságosan is akartuk, és sokáig tartott. Most viszont én elég sokáig haboztam, de elvileg a porontyom 8 hónapos korában döntöttünk úgy, hogy elkezdünk próbálkozni. Viszont a szoptatás miatt nem jött össze.

    Amikor azonban eldöntöttem, hogy akkor most elválasztás (amiről nyavalyogtam, hogy túl könnyen és gyorsan megy), olyan hirtelen sikerült, hogy erre most még nem is számítottam. Csak rutinból csináltam tesztet, ahogy minden 2 hétben egyszer, mert soha semmi se volt biztos. De annyira nem számítottam rá, hogy a férjemmel 3 doboz tesztet hozattam, mert már untam, hogy minden alkalommal újból kell gyógyszertárazni.

    Erre föl van két fölösleges tesztem :)

  • 2007.01.03 16:39:02manci

    kowacs, ennél nagyobb bajod ne legyen!:)

  • 2007.01.03 16:48:11eszter

    kovvacs, én így jártam, nem is egyszer, a tamponnal. Jó alaposan bevásároltam, mert untam, hogy kis dobozokért rohangálok a sarki közértbe. Úgyhogy a Corában bedobáltam 4-5 megamennyiséget tartalmazó, + ajándék 100 tamponos dobozt. Asse tudom már, hogy hogy kell használni.



    A 20 hónap jó. Nem mondom, hogy nem húzós az első 6 hónap együtt a két gyerekkel, de annyira nem lehetett rossz, mint mondogattam, mert újfent a "kis korkülönbség" témában utazunk...direkt. Olyan hamar összenőnek, hogy hihetetlen.

  • 2007.01.03 17:10:15Csöre

    Höhöhö, én ollllyan boldogan csomagolom össze a meglévő betéteimet és dugom a szekrény aljába, hogy csak na!

    Tapasztalatom nem nagyon van arról, hamarabb sikerül-e a 2. mint az első, mert nekünk irtó rendes porontyaink vannak, első hívó szóra jöttek.

    Nálunk 23,5 hónap, vagyis gyenge 2 év lesz a különbség.

  • 2007.01.03 17:18:15mulan

    ez a nyomorult inda folyton kidob, így most elveszett a hsz.om :(

    Bojso: váááááááááááá, remélem nem volt nagyon komoly! Durván hangzik ez a kocsival. Amit Bogyónak írsz: totál igaz!

    Lassan kezd bennem az a kép kialakulni a hsz-ok egy része alapján, hogy a nők nem azzal a férfiavl élik le az életüket, akitől az első gyerekük megszületik. Ez mégis azért elég szomorú valahol.

  • 2007.01.03 17:35:20Bojso

    Mulan: Az autónak roppant komoly volt, asszem már nem is csinálják meg :((( Szerencsére én megúsztam.

    Végig gondoltam ezerszer mit kellett volna másként csinálni, de azt hiszem ez volt a legjobb megoldás így legalább a szembejövőket nem túrtam le az útról, pedig sanszos volt.

    Az első gyerek apjával való együtt nem élés valóban szomorú, de azt hiszem sok esetben jobb, sokkal jobb. Pl:Nekem és a törpének is 1000x jobb most.

  • 2007.01.03 17:42:18eszter

    Bojso, most olvastalak. Hát igen, a fejreállás segít egy kicsit a dolgok másként látásában. Én 20 hetes terhesen csináltam ugyan ezt. Az autó az összes létező tengelye mentén megpördült, nem is egyszer. Kicsit én is átértékeltem néhány dolgot.



    mulan, a lényeg, hogy az ember azzal a férfival élje le az életét, legalábbis a meghatározó részét (lehet, hogy vkit 60 évesen ragad el a mindent elsöprő szerelem, nem késő), akivel tényleg összetartozik. Az, hogy a gyerekek konkrétan biológiailag milyen sejtekből származnak, majdhogynem részletkérdés. Kapjuk a kis lelküket megőrzésre, ajándékba. Meg kell köszönni, de az ő életük majd az ő életük lesz, a mienk meg a mienk. És a végén nem az fogja a boldogságot meghatározni, hogy ők kitől vannak, maximum meghatározó lesz az életükben, hogy a körülöttük lévő felnőttek milyen hatással vannak rá. De ez sztem eleve elrendelt. Ha meg kell élni vmit, azt ígyis úgyis megéljük.



    Nem szoktam ilyen filozófikus lenni....na mindegy, lapozzatok. Olyan ez, mint a naplóírás. Leírom magamnak, max olvassátok Ti is.

  • 2007.01.03 17:55:05gyöngy

    Manci!Mi az első gyerekre több mint egy évet vártunk, a második meg nem birta kivárni a 3 hónap türelmi időt gyógyszerszedés után. Így lett napra pontosan 2 év a korkülönbség. Nem bántam meg. Volt amikor nehéz volt, de nagyon jó volt, hogy összenőttek. Most már kamaszok, és jön a kistesó. Ez meg már akkora korkülönbség, hogy ez meg ezért lesz nagyon jó.
    Mulán én sem a kamaszok apjával élek, hanem már 10 éve mással. És egy percig nem bántam meg, hogy elváltam. Lehet, hogy szomorú, de méginkább az lenne, ha csak a papír tartana össze bennünket.
    A lányom azt mondta, hogy hálás, hogy Lacival élünk, és nem az apjával.
    Jó, hogy most segít az exed, de majd meglátod neked is kialakul, és boldogok lesztek valaki mással.

  • 2007.01.09 12:02:22kovvacs

    Szóval hogy miért nem jó.

    Mert elmúlt dél,

    ma a húgomhoz készültem,

    és még mindig olyan hányingerem van (bár kétségtelenül csökkenőben), hogy nem merek autóba ülni.

    Ennyit az úgynevezett reggeli rosszullétről.

  • 2007.01.09 13:19:58melin

    Kovvacs, nekem az első 11 hét úgy telt el, h 90-80/60-as vérnyomással kóvályogtam (hiába ittam meg napi 2 kv-t, teát) és állandó, egész napos (24 órás) iszonyú erős hányingerem volt. Nagyon rettegtem, mert vezetnem muszáj volt (ha a nagyobbik fiamat haza akartam hozni az oviból) a kisebbik meg mögöttem... féltem:o/ de már elmúlt, sallala:-))) És mostmár jóóóóó terhesnek lenni!!

  • 2007.01.09 14:13:07eszter

    kitartás kovvacs, nekem is 24órás volt az émelygéses rosszullét, néha már csak vinnyogó hangokat adtam ki a férjemnek esténknént, hogy ha csak 1 percre elmúlna...A gyerek még 12ig sem tudott számolni. Volt olyan terhességem, hogy a 20. hétig csak fogytam.

    Most nem, elmúlt, és annyira durva sem volt. Vagy csak mert több gyerek köt le, nemtom.

  • 2007.01.15 20:42:46jidele

    azért nem jó terhesnek lenni, mert előfordulhat, hogy a babád a 26. héten úgy dönt, hogy meg akar születni. és akkor kórházba kell feküdnöd 5napig, és aztán is feküdnöd kell otthon még 3hétig, és ipari mennyiségben fogyaszthatod a magnéziumot szájon át és intravénásan. Mindenesetre köszönet a péterfy utcai szülészet dolgozóinak, amiért bent tartották a babánkat, és a babának, hogy kegyeskedett bent maradni:)

  • 2007.01.15 20:50:46Csöre

    Jidele, hála Istennek, hogy újra itt vagy, baba bent, és még maradjon is így jó 2 hónapig!

  • 2007.01.15 20:50:54eszter

    esküszöm, jidele éreztem, hogy van vmi gáz. Minden ok mostmár? Mi történt? kitartás még legalább párhétig, és akkor nem lehet írtó nagy gáz! Nagyon szurkolok!

  • 2007.01.15 21:07:17jidele

    most már hála az égnek rendben vagyunk, csak pihenés kell. szerdán elkezdtem görcsölni, bementem a kórházba, ahol megállapították, hogy ez egy fenyegető koraszülés. kaptam magnézium injekciót és befektetettek.méhnyak megrövidült, folyamatos méhösszehúzódások. péntekig még görcsöltem, de azóta jól vagyok, doki szerint semmi bajunk. Baba meg vígan táncol, mintha mi se történt volna:) biztos tetszett neki a sok baba körülöttünk. de azt hiszem, én okoztam a félreértést: azt mondtam neki, hogy amikor tavasz lesz, és jóidő, akkor kell megszületni. Hát ő látta tavaszt meg a jóidőt, és elindult...:D

  • 2007.01.15 21:30:12nona

    Nekem is így született a fiam tavaly februárban. Én is mondtam, hogy szép tavaszi napon fog születni. Szerencsére a szép tavaszi nap csak 3 héttel volt korábban a kelleténél :) Veszélyes az időjáráshoz kötni a születést, ez innentől statisztikai tény, h a babák ezt komolyan is veszik:)

  • 2007.01.15 21:55:24jidele

    igen, most már mi is konkrétabban fogalmazunk: a határidő április 23, a nagymama születésnapja. különben meg akkor, amikor apa szól. vagy anya bevette a 690. magnéziumtablettáját;)

  • 2007.01.15 22:03:26manci

    jidele! Látom a humorérzékedet a történtek ellenére sem vesztetted el! :) Hála Istennek, hogy jól vagytok!

  • 2007.01.15 22:46:40mulan

    Jidele, csatlakozom Mancihoz! És szerencsére jön a hideg is. :)

  • 2007.01.15 22:49:01Leona

    jidele: én u.azt akartam írni, mint Manci, hát nem írom mégegyszer.
    eszter: nekem "csak" az első három hónap volt vészes, azalatt asszem 6 kilót fogytam, és inflúzióval fenyegettek mindkét terhességem alatt. Valszeg azt már nem tudom meg, hogy csökken-e a gyerekszámmal, mert Apa nem akar többet.:((( És az is való igaz, hogy a másodiknál már nem volt annyi lehetőségem nyilvánosan szenvedni.(Igaz anyósom már az elsőnél felvilágosított, hogy ez nem betegség, hanem állapot és ne rinyáljak...) De citromillatú WC-öblítőm már az életbe nem lesz, az tuti! A fenyőillat meg már az első terhességnél kiesett. Szóval nálunk az óceán kavarog a budiban. Talán nem is baj, ha nem lesz több, mert más illat már nem nagyon van.

  • 2007.01.15 22:58:01Leona

    Ja, vérnyomás: az én "negatív" rekordom 75/45 a reggeli kávém után nemsokkal. Ezt übereljeétek, ha tudjátok!

  • 2007.06.18 19:14:04kovvacs

    áááááá, a fiam azt hiszi, hogy a gyomrom lábzsámoly. Én még ilyen rosszul nem voltam a kezdetek óta. Micsoda profi érzékkel nyomul mindenféle fájdalmas meg kényelmetlen helyre :((( Meg meleg is van. Istenem, még 10 hét! 10 hét! Hogy fogom ezt kibírni...

1 | 2 | 3 | 4 | 5

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta