SZÜLŐSÉG

Nők: a XXI. század lúzerei

2006. november 16., csütörtök 11:43

Szögezzük le, én egy nő vagyok. Vagy volnék. Vagyis olyasmi. Mindenesetre következetes, lévén az identitászavarom gyökeresen állandó. Félreértés ne essék, a nemiséggel kapcsolatban nem érzek magamban kételyt, ellenben a helyemmel a világban komoly problémáim akadnak. Mint ahogy ezt a feszültséget a mai nők, legyenek bár anyák, nagymamák, szinglik, mind magukban hordják.



Sokat merengek azon, hogy mi lettem volna, ha mondjuk 200 éve születek. Természetesen társadalmi helyzetemből kifolyólag változik a kép, lehetett volna rosszabb és jobb sorsom egyaránt. Szülhettem mondjuk 8 gyereket, amiből átlag megmaradt 6. Simán ripsz-ropsz özveggyé is válhattam, szegénnyé, mint a templom egere. Ebben az esetben nagy valószínűséggel jelszavam nem lett volna semmi más: csak egészség legyen (meg térerő), de nem akarok semmi világégető optimista nyálcsorgatást, így kanyarodjunk vissza az eredeti vezérfonálhoz.

Tehát szerencsésebb esetben akár jómódban is élhettem, ahol a nevelőnő, szakácsnő és szobalány vállvetve izzadja velem végig a napot. Mert természetesen nekem akkor sem volt könnyű. Kézben tartani egy több tucat emberből álló háztartást, lavírozni a protokoll tengerében és a társadalmi elvárásokban. És ha még mindemellett maradt némi agyi és anyagi kapacitásom, vagyis miket beszélek, kapacitásunk, akkor jöhetett a jótékonykodás.

A fenti két szitu között aztán lehettem volna bárki, mindenesetre egyik változatban sem érzem azt, hogy elvágytam volna önmegvalósítani. Vagy mert nem tehettem, és a túlélésen kívül más eszembe sem jutott, vagy mert maga az életformám volt az önmegvalósítás. Esetleg, és azt hiszem itt van a kutya elásva, lila gőzöm nem volt, hogy mi van a világban, hol vagyok benne én, és különben is, mennyi mindenről maradok le, ami nekem jó.



Ma emancipált vagyok. Akarom, vagy nem, az lettem, az anyatejjel szívtam magamba. Természetesen tökéletes anya akarok lenni, aki fodrász fejjel és kicsattanó boldogsággal keni a kenyeret a tökéletes konyhában. Igen, tökéletes feleség is vagyok, aki két terrorista gyerek mellett is szextigris, és angyalian tökéletesen mosolygok, amikor a fent említett sarjak lebontják a nappalit délutáni játszás címszó alatt.

És ne is említsük a karrieremet, mert igen, az is kell hogy legyen, szóval ott is zsír vagyok. Mindemellett kreativitásom utánozhatatlan, én vagyok a legjobb barátnő is, ja és a humorom, átvisz minden nehézségen. Tegye fel a kezét, aki nem ilyen! Hm…

Szóval kitartóan állítom, hogy lúzerek vagyunk. És nem csak azért, mert magunknak köszönhetjük, hogy a gazdaság is úgy alakult, hogy az egyensúly egy családban akkor áll be, ha anya is dolgozik. Most már nem választhatunk, most már kell dolgoznunk. Hanem mert elhisszük, hogy olyannak kell lennünk, amilyennek megalkotnak minket egy marketing szobában, a vaj reklámjához, vagy egy intimbetéthez. Elhisszük, hogy Májer Gizi, az aktuális sztár a kisujjából rázza ki az anyaságot és a karriert.

És mindezek a pontok nyomot hagynak bennünk, feszültséget, ki nem mondott vagy felismert feszültséget, de bennünk maradnak. Mert sajnos mi látjuk már, hogy mi minden van, amit el kellene érnünk és ehhez képest hol vagyunk. Beteg nőket faragunk magunkból. Minden akarunk lenni és közben nem leszünk semmik. Nagymamám hogy is mondta? Azt hiszem most van az, amikor több seggel üljük meg a lovat. Kalandra fel, pszichológusok…

Win

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.19 20:50:31mulan

    Win postja szerintem provokáció, és a hozzászólók is így fogták föl. Ugyan miért is baj az, ha a a nőktől nem csak annyit várnak el most, hogy szépek és/vagy háziasak legyenek? Miért is baj az, ha nem csupán annyi a feladatuk hogy kiszolgálják a férjüket? :)

  • 2006.11.19 22:13:12jidele

    és tegyük hozzá, miért is baj, ha valaki "csak" háztartást vezet:) És Mulan, nem vagy kispályás;)

  • 2006.11.19 23:27:42mulan

    Erről van szó. Az a lényeg, hogy az ember abban, amit csinál, örömét lelje, és ki tudjon teljesedni benne. Ha ez a háztartás, meg az, hogy reggel ötkor azért kelsz, hogy a férjed kezébe add a zoknit, hogy mit vegyen fel, ha ez téged maradéktalanul boldoggá tesz, és nem ártasz vele senkinek, pl. nem várod el, hogy másnak is ez legyen az élete, akkor miért ne? Ha meg te vezeted a céged, és ez lelkesít, akkor az a jó.

    Multifunkciósnak lenni szerintem természetes dolog. Mindenki multifunkciós, csak máshogy. Nincs olyan, hogy pl. van otthon egy nő aki a szexre van, egy másik a főzésre, harmadik a takarításra, ööö, vagyishát van persze, gazdagéknál, ahol az első a feleség, a másik a szakácsnő, a harmadik meg a takarítónő. :)

    A férfiak is multifunkciósak, mint arra többen rámutattak, és vsz. nagyon megvetnénk azt a férfit, aki azt mondaná, hogy ő csak a szexben jó, és mást nem akar otthon "vállalni". (Vö.: Jefferson Darcy)

    Ahogy Jidele írja, a család olyan egység, ahol mindenki kiveszi a részét a dologból, és a lényeg az, hogy ez, hogy ki mit vesz ki (és mit tesz be) mindenki együttes megelégedésére szolgáljon.

    Ahhoz, hogy valaki a társadalom megbecsült tagja lehessen, szerintem a társadalom nem azt várja el, hogy az illető olyan legyen, mint a reklámok álomvilágának szereplői (az 50-es évek kiskötényes amcsi háziasszonyaitól a mai kéket menstruáló kosztümös donnákig). A reklámok befolyásolják ugyan a világról és annak elvárásairól alkotott képünket, de -- ahogy a hozzászólások is mutatják -- nem a reklám az egyedüli lehetséges világértelmezési lehetőség. ;)

    Ahogy Eszter írta, nem a világ akarja, hogy szép legyek, sikeres legyek a munkában és jó anya legyek, hanem én akarom. És nem azért akarom, mert a világ akarja. Ha az lenne hirtelen a divat, hogy rossz anyának lenni cool, akkor én legföljebb nem lennék cool, mert nem akarok rossz anya lenni. Ha az a divat, (bocs: "trend"), hogy machitaként minden ujjamra jut egy-egy férfi, én nem lennék, trendi, mert én a kizárólagos, tartós párkapcsolatban hiszek, meg a platóni gömbökben, "igazi"-ban és lelki társban; teszem ezt egyedülálló anyaként, 35 évesen.

  • 2006.11.19 23:33:31mulan

    OFF

    Eszter, Jidele, köszike, Lucácska egy igazi tejivógép, hihetetlen hatással van rám, el is neveztem Csöppnyi Császárnőnek, mert mindenben ő parancsol. :) Ahogy álmában mosolyog, attól elolvad a szív. Tegnap itt volt az apukája, és Lucácska aludt egy sort az ölében, az hihetetlen volt, a kiscsaj soha annyit nem mosolygott még egyfolytában. :)

  • 2006.11.19 23:47:57Szilvesszter

    Nem vagyok biztos benne, hogy 100%-ig elégedett lennék a párommal, ha csak háztartást vezetne :-)
    Persze szintén elvárom, hogy emiatt ne tartsa magát lúzernak. Már csak az kéne.
    A cikket én kimondottan gondolatébresztőnek találtam, mintsem provokációnak, tuti, hogy sok nő érzi magát vacakul a bőrében, akár a párja, akár a neki jutott életkörülmények miatt. Pedig nem ismerek minden nőt.

    Az éhezésről szóló economist cikket nem dobom a kályhába gyújtósnak csak azért mert még sosem éheztem.

    Jidele, minél több adaton alapul az emancipációs dolgozatod, annál érdekesebb lehet. Milyen skálán lehet mérni az emancipációt?

  • 2006.11.19 23:53:14mulan

    pafff 2006.11.17 00:24:39

    ernyei béláról ismét kiderül, hogy nemcsak szép, de okos is:)) én részemről bottal se piszkálnám meg



    én ezen akkorát röhögtem, hogy szegény baba majdnem lepottyant a mellkasomról, ahol éppen szundizott



  • 2006.11.20 00:16:19mulan

    Persze, én is szupernő akarok lenni, vagy inkább akartam, mert most itt ezzel a babával mellettem úgy érzem, hogy ennél szuperebb már nem lehetek. :)

    A provokációhoz: az ismert közhely a cikk címével szemben "a nők évszázada", nem?

  • 2006.11.20 00:18:57Berzsilla

    Na és ahhoz mit szóltok, hogy felelős beosztásban dolgozom, 7-ig minden nap, aztán megyek boltba, nyelvtanfolyamra, mire hazaérek fél 8-8 óra van, kipakolok, átöltözöm, épp leülnék, mire hazaér a férjem. Ő beveti magát a fotelba én meg még este 9-kor is azon kapom magam, hogy mosogatok. Nincs egy gyerekünk sem, de a háztartást egyenlően látjuk el (pénzzel). Azt hiszem, én vagyok az igazi lúzer. Mi lesz, ha lesz gyerek? (Szeretnék. Nagyon) Egyértelmű, hogy nekem kell feladni a munkámat. Aztán könyörghetek pénzért a férjemnek. Hogy továbbra is az a csinos, jól öltözött, jólápolt nő maradjak, aki addig, amíg a saját erejéből kereste meg a rávalót. Rosszul választottam? Jöhetnek a kövek!

  • 2006.11.20 06:56:07jidele

    Szilveszter: kétfokún. van vagy nincs;)

  • 2006.11.20 08:12:27manci

    Hát igen, Berzsilla, néhány dolgon még van mit csiszolgatni a társadalmunkban, pl. kismamák részmunkaidős foglalkoztatása, egyáltalán a többgyerekesek munkavállalási lehetőségei, válás után a nevetséges gyerektartás, a feleségtartás teljes hiánya. De azért nekem fura, hogy nem vagytok közös kasszán a férjeddel. Nálunk sem én vagyok a pénztáros, apa nem rakja le minden hónap 3.-án a fizetését a konyhaasztalra, de evidenciaként kezeljük, hogy közösen rendelkezünk a pénzről, megbeszéljük, mire költünk, nics enyém-tied játék. Ez az utóbbi szerintem egy házasságban fura. Beszélgettek már ezekről az embereddel?

  • 2006.11.20 08:14:47eszter

    Berzsilla, nincs kő. Amíg nem tartassz ott, nem is tudod, hogy hogyan lehet megoldani. Kár előre aggódni, és teljesen természetes, hogy kitöltöd az életed. Szép is lenne, ha a gyermektelen nők láblógatással töltenék azt az időt, amit a gyerekesek a gyerekükkel töltenek...Erre lesz majd 9 (8 vagy 7) hónapod, hogy testileg, lelkileg, szellemileg közeledj az anyaság felé. Szarni fogsz bele a munkádba, vagy épp megtalálod a tökéletes megoldást. Mindenesetre kár előre izgulni. Apa is születik majd a gyerekkel, ne aggódj. És nevelhető.

  • 2006.11.20 08:37:17gyöngy

    Mulán! Mit szólt apuci a mosolygó, alvó Lucához? Javult a kapcsolatod az apukával a szülés óta?

  • 2006.11.20 09:48:46Szilvesszter

    Jidel: Területi megoszlás, város, vidék, megye alapján
    Esetleg életkor, jövedelmi szint szerint?
    Ezen belül az igen és nem aránya? Egyre érdekesebb...

  • 2006.11.20 11:04:27jidele

    viccnek szántam:D egyébként úgy lehet mérni, hogy pl. milyen területeken, milyen a női foglalkoztatottak aránya, mennyien tanulnak, ugya azért a munkáért ugyan annyi-e a jövedelmük, stb

  • 2006.11.20 15:40:35napos oldal

    Sziasztok, csak érdekelne, hogy jár-e még valaki hasonló cipőben. Sokszor össze-vissza bénázom a napjaimat, leragadok a net előtt, aztán összetorlódik a házimunka, emiatt haragszom magamra, de másnap ugyanez. Különben egy öthónapos babával vagyok otthon. Halál ciki, nem? Azért néha sikerül fegyelmezettnek lenni, akkor jó érzés, de olyan nehezen akaródzik tenni a dolgom, így a szabadidő is elcseszett, mert ott a lelkiismeretfurdalás, meg ugye a feladatok is elmaradnak. Gratulálok magamnak... :(

  • 2006.11.20 15:56:42Kékfelhő

    napos oldal: nekem ismerős, bár kicsit később kezdődött nálam. De nálam ez nem oka, hanem a tünete volt valami mélyebb problémának.

  • 2006.11.20 16:04:09Hicudzsi

    napos oldal!

    Szerintem is ez egy tünet. Nem tartom károsnak, hiszen az emberlánya otthon van a négy fal között a gyerkőcel. Jobb esetben előtte dolgozott ahol azért mindenfélékről lehetett cseverészni a kollégákkal.



    Érdemes sokat kimozdulni levegőre menni, mert elég sok problémát megelőzhetsz ezzel :)



    Most egyébként magamnak is beszélek, mert detto ez a problémám, ami pár napja tért vissza. Nekem lelki eredete van.

  • 2006.11.20 16:29:31katampusz

    kedves napos oldal nem tudom ez veled hogy van, de nálam periódusok vannak. van egy olyan időszak, mint amit leírtál, aztán elmúlik és egy darabig minden ragyog, főtt kaja házisüti satöbbi. én beletörődtem.

    azt is megfigyeltem, hogy általában akkor jön elő ez nálam, ha "csak" a háztartás a dolgom. tehát ha vizsgáim voltak, vagy dolgoztam stb így-úgy de egyéb elfoglaltságom is volt, akkor sosem fordult elő ez a "lébecolás"

    most épp ez van megint nálam is, de sebaj mindjárt kezdhetek tanulni, itt a vizsgaidőszak :)

    szóval ennyi, nem tudom segített-e ez neked valamit...

  • 2006.11.20 18:58:14Tori

    napos oldal, néhány hétig még elmegy, de hosszú távon ezek már a depresszió jelei... javaslatom: friss levegő, napfény! Furán fog hangzani, de a tenyeredet napoztasd! Ott vannak a szervezetünk napkollektorai! Egyébként amit leírtál, teljesen önmagamra emlékeztet. És fura, de amióta nem várom el magamtól, hogy fegyelmezett legyek, azóta jobban sikerül. :)

  • 2006.11.20 19:19:32titi

    Mulan, tiszta jó, hogy ilyen energikus vagy!
    napos oldal, sajna, én is hasonlókat tapasztalok magamon. annyira nem zavar, mert szélsőségig nem megy a dolog, meg aztán "kiccsalád" is toleráns :)
    Azért igyekszem javítani a helyzeten...
    Épp ma gondolkodtam azon sétálgatás közben, hogy milyen érdekes, hogy régen a fonóban beszélgették ki magukat a nők, most meg én mit csinálok? Gyerek alszik, nagyobb suliban, apa munkában, én meg számítógép előtt mozgatom az ujjaimat és nick-ekkel barátkozom, nick-eknek mesélek el tök intim dolgokat. Már-már közösségben érzem magam, pedig csak a monitor felületét bámulom.
    Na, kiértekeztem magam, megyek fürdetni, mert apuka egyre hangosabban sóhajtozik :))

  • 2006.11.20 22:49:17mulan

    Titi, energikus? Dehogy. Csak ha a baba álmában egy picit sóhajt, már ébredek. :) Szerintem az utóbbi egy hétben napi 3 óránál nem aludtam többet. ööö, és a hajam is elkezdett hullani. ;)

    Ilyen lehet indián őrszemnek vagy légiós felderítőnek lenni. (Bár az ő hajukkal nem tudom, mi a helyzet.)

  • 2006.11.20 22:54:27jidele

    tuti hullik Mulan:D jaj, legyen már április, hogy én is ébredhessek minden sóhajtásra...

  • 2006.11.20 23:08:34kovvacs

    Kékfelhő,

    azt hiszem, több része van azért a dolognak.



    1, Fontos, hogy mit gondolunk a magunk és a másik szerepéről.



    2, Aztán kötünk kompromisszumot is. Egyedi, hogy mi fér bele és mi nem. Van, akinek az is belefér, hogy hetente háromszor megveri a férje, DE rendesen keres, hazaadja a pénzt és sose bántja a gyereket. Van, akinek az se fér bele, hogy vasárnaponként ebédet főzzön.

    Bizony lehet, hogy sokat engedünk, de mégsem "tragikus" az összkép!



    3, Lehet az embernek szerencséje vagy pechje:

    én a magam részéről már felkészültem arra, hogy egyedül élem le az életemet akkor, amikor találkoztam a remek párommal.

    (Emléxem, beiratkoztam vmilyen szabadegyetemre és elkezdtem egy küzdősportot, hogy hetente legalább 3szor muszáj legyen este vhova elmennem, és ne boruljak bele a kétségbeesésbe, hogy egyedül vagyok.)

    Nem hinném, hogy bárkinek tudnék azzal az ötlettel segíteni, hogy fórumozni kell, mert én is ott találtam rá a férjemre. Ez bizony mázli.



    4, Sok függ attól, hogy mennyire félünk az egyedülléttől.

    És ennek kőkeményen vannak gyakorlati oldalai is. Pl. mert nehezen elképzelhető, hogy hogyan tartsuk el a kölykünket a fizetésünkből.



    5, Minden kapcsolat finomhangulható, változtatható.

    Egy lusta pasi nem lesz házitündér. Nem is érdemes ezen álmodozni. De rá lehet venni, hogy tegyen apró gesztusokat, miközben mi magunk is megpróbálunk a kedvében járni. Lehet olyasmiket kitalálni, ami feldobja a kapcsolatot, vagy nagyon jó a pasasnak - aztán kérni apróságokat, ami jó nekünk. Mi is megszervezhetünk egy romantikus hétvégét. És aztán megkérhetjük, hogy egyik este vigyázzon a gyerekre, mert barátnőzni megyünk. Vagy lehet, hogy nem dől össze a világ, ha a nő bedobja, hogy inkább menjenek étterembe, mert se főzni, se mosogatni nincs ma kedve.

    Szerintem fontos, hogy ne csak arra menjen ki a dolog, hogy átneveljük, hanem kölcsönösen legyenek gesztusok.

    Ha olyan férfival hozott össze a sors, aki máskülönben sokat megér, akkor lecserélés helyett érdemes dolgozni azon, hogy egy kicsit jobb legyen - Neked is, és neki is.

  • 2006.11.20 23:25:29mulan

    Kedves Gyöngy, az apuka imádja Lucácskát :) Szeret engem is, ha nem is annyira, mint Lucát. De az ő helyében én is így tennék! ;)

    (Szóval marad a különélés, tkp. megértem ezt, hogy nem akarja elrontani az életét velem, hiszen ha nem szerelmes belém, akkor jobb külön. :( De nagyon remélem, hogy az ára (az ő nagyobb esélyének a boldogságra, az) nem a lányom életének elrontása lesz. De talán nem.)

  • 2006.11.20 23:28:29mulan

    eszter 2006.11.20 08:14:47: "Apa is születik majd a gyerekkel"



    Ez totál igaz!!!

  • 2006.11.20 23:33:12mulan

    napos oldal: én mindig így éltem! Szerintem a lelkiismeretfurdalást kell kiiktatni a dologból. :) Nem kell megijedni! A dolgot így értem: nem szabad, hogy elégedetlen légy azzal, amit csinálsz; érdemes olyan célokat vállalnod, amelyeket meg tudsz ugrani. Ha sikerül, akkor fokozatosan emelhető a léc. ;)

  • 2006.11.21 12:18:26napos oldal

    Kedves Emberek, köszi szépen a bátorító sorokat, igen, egyrészt nálam is periodikus, én is belenyugodtam, olyan módon, hogy azért igyekszem a szar periódusból mielőbb kilábalni. Sajnos nem csak most van így, főiskola alatt is például, meg néha a munkahelyemen se haladtam. Hát, biztos van valami oka, valami nevelési, vagy mit tudom én, sok ember olyan ügyesen teszi a dolgát. Talán pszichológushoz fordulok, ha ráérek,hogy legalább tudjam. Addig meg szíveskedek megerőltetni magam. Úgy veszem észre, ez a stílus független a lelkiállapotomtól, voltam már nagy szarban is az életemben, most boldog vagyok. Annyi jellemző rá, hogy ha nagyon elcseszem az időt, akkor nyilván frusztrált vagyok és valami lazításra vágyom, ergó megint nem a feladatom végzem, hanem netezek, olvasgatok, és így tovább, végtelen ciklus, már fenhetem is a kést, hogy tökönszúrjam magam. Hát igen, Manci néninek a futószalag mellett nincsenek ilyen problémái, egyem a kis pofámat.
    Hicudzsi, a levegőzés nagy igazság lehet, igyekszem erre odafigyelni, bár vannak vele gondjaim ebben a tróger időben, mert én csak azt szeretem, hogy kiüljek egy könyvvel a partra. Dunaparton lakunk, én sajnálnivaló szegény, szerencsétlen. Most csak a parkban tologatom a babakocsit, hát, elmegy. Ide jutottam :) Valahogy az se tetszik, hogy eltoljam a boltba. 15 percig ülök a padon és olvasok, aztán tologatás. 5 hónapos, még nem tehetem ülőkocsiba, ez a mostani meg elég izé. Amíg kicsi volt, kendőben hordtam, már túl nehéz a kis segge hozzá, vinnem kell a magamét is...
    Ja, tudom, hogy úgy hangzik, mint a depresszió, de szerintem nem az. Igazatok van (Mulan, Tori), hogy az elvárást, meg a lelkiismeret faktort kéne kiiktatni. Nos, én is gondoltam már erre a trükkre, és ezt is fogom tenni, egészséges mértékig. Szóval laza leszek, de azért nem a szétesésig. Köszi a tenyeres tanácsot, ezt nem tudtam!
    Mulan, köszi, tökre ilyenekre gondoltam. Én még mindig optimista vagyok, hogy sikerül formálni magamon azért.

  • 2006.11.21 12:29:56napos oldal

    Házasság témához. Én is töprengek néha, hogy bezzeg a Juci férje az magától... Az Ica férje meg milyen olyan, az enyém meg miért nem. Kovvaccsal értek egyet, hogy tuti formálható az ember egy kicsit, az elvárások is, meg mi is. Igyekszünk mind a ketten, illetve elfogadunk bizonyos dolgokat. Tiszta marhaság bezzegezni, az igazi boldogtalanságot úgyis észreveszi az ember. Mindenki örüljön a maga férjének, nem?

  • 2006.11.21 12:55:21Kékfelhő

    Titeket olvasva marha nehéz nem bezzegezni :)



    basszus, egyre jobban érzem, hogy valamit megint elrontok...

  • 2006.11.21 13:19:14napos oldal

    Na, pont ez az, Kékfelhő. Honnan tudod, kinél, mi van otthon. Lehet, hogy ami jó a párodban, az neked természetes, és meglepődnél, hogy mással máshogy lenne. Másrészt. Tegyük fel, hogy Icuka férje nagyon szuper, az enyém meg csak feleannyira. És akkor? Tovább megyek. Lehet, hogy a fű is zöldebb náluk. Pálhegyi Feri bácsi (pszichológus) írta valahol: jójó, hogy én önző vagyok, azt tudom, na de hogy a feleségem is?! Szerintem lehet boldog az ember egy olyan házasságban, ahol nem tökéletes minden, ami nem szikrával/megvilágosodással kezdődött, ahol nem lelki társak a nap 24 órájában egymásra gondolva. De közösen tolják a mindennapok szekerét, ott vannak egymásnak, ha baj van, egymással osztják meg a dolgaikat és valahogy lerendezik a konfliktusokat. Szúrjam magam tökön, hogy nem kerestem tovább, vagy váljak el, ha jön egy jobb? Mekkora ordas taplóság. A közös évek is igenis összekötnek, az együtt kiállt dolgok. Jó értelemben. Őt választottam, ezzel mindenki mást kizártam, arra fordítsam az energiámat, hogy minél szebb életünk legyen. szerintetek?

  • 2006.11.21 13:26:30Kékfelhő

    Szerintem az együtt töltött évek, a közös célok, nehézségek is csak ideig-óráig kötnek össze valamit, ami nem megy. Próbáltam, nálam nem vált be, pedig ott volt a gyerek, próbáltam erre is koncentrálni, mégsem voltam boldog.



    A mostani páromat szeretem, fontos nekem, nem akarnám elcserélni, de sokszor érzem magamban az elégedetlenséget, és már nem hiszem azt (mily botorság, azt hittem idővel önmaga miatt és miattam is képes lesz "fejlődni"), hogy ez változni fog. Viszont nem tudom, hogy tudok-e évekig szájkosarat tenni magamra, elfogadni, eltürni azt, ami zavar. És valószínűleg itt követek el hibát. Ezen még gondokoznom kell.

  • 2006.11.21 13:51:02napos oldal

    aha, lehet, hogy sokszor az ember tűréshatárával és elvárásaival van baj. hát, az igaz, hogy a sok közös cucc se minden. Nehéz megfogalmazni, mi kell a szép élethez, az ember igyekszik :)

  • 2006.11.21 14:20:15eszter

    egy jó kapcsolatban sztem nincs tűréshatár: gond van? azonnal mondani kell: nekem így lenne jobb..., boldogabb lennnék ha..., bánt az, ha....

    Tolerancia, na az van! Kompromisszum az egész, de nem az elfojtott dolgokkal kell magamban kompromisszumot kötni.

  • 2006.11.21 14:40:57napos oldal

    na, úgy értettem. a tűréshatár nálam is sebesen tart a nullához :) a másik kettő (t és k betűs) azok aztán kellenek. igen, igen. kimondós típus vagyok, de ha valami nem változik nagyon, hát, meg kell tanulni vele élni. de amiben tud, igyekszik az ember változni, változtatni. szerintem azoknak jó a házassága, akiknek a.) angyali természete van b.)az egyikük szívesen alkalmazkodik mindenhez c.)kompromisszumművészek. nekünk marad a c-re gyúrni.

  • 2006.11.21 14:44:12Kékfelhő

    d.) válasz nincs is?

    basszus :)

  • 2006.11.21 15:28:43titi

    A házasságom első 10 évében mindent magamba fojtottam. Jó lebetegettem lelkileg, majd sírva mondtam a férjemnek: "Soha nem is mutattam meg neked, hogy milyen vagyok." Szegény, jó kiakadt. Azóta örül, ha pl. üvöltök, mert valami nem tetszik.
    Majdnem mindent elrontottam az örökös hallgatásommal.
    Most úgy gondolom, a jó házassághoz is az kell, ami a jó élethez: add magad és szeress!

  • 2006.11.21 15:30:54Kékfelhő

    ehhh...

    szomorúságot hoztam a topikba, lépjünk túl rajta, majd megoldódik, inkább mosolyogjon mindenki :)

  • 2006.11.21 15:33:49gyöngy

    napos oldal! és mindenki, aki depire hajlamos. A páromnál nagyon jól bevállt az orbáncfű tinktúra, vagy olaj. Kint volt ösztöndíjjal 5 hónapig Dániában. Szinte állandóan esett az eső, és egyre jobban maga alatt volt. Amikor Karácsonykor 3 hétre hazajött, naponta többször rácsodálkozott, és hálát adott, hogy láthatja, hogy süt a nap. Ennek csak úgy nem szoktunk örülni, de ő akkor már olyan szintű napfényhiányban, és szeretet hiányban szenvedett, hogy boldogság volt ha megölelhet, ha finomat ehet, ha süt a nap. Azóta sem tudott az élet apró dolgainak annyira és olyan sokáig örülni, mint akkor. Egy természetgyógyász ajánlotta az orbáncfüvet. Nem tesz függővé, és nagyon jó hatása van. Amikor a téliszünet után visszament még két hónapra, és szedte az orbáncot, összehasonlíthatatlan volt az összes levele, e-mailje, és chet-je, az első 3 hónapéhoz.

  • 2006.11.21 15:38:59titi

    Kékfelhő! Én mosolyogva írtam az előző kommentet... :)

  • 2006.11.21 15:42:38gyöngy

    Kékfelhő!"hogy tudok-e évekig szájkosarat tenni magamra, elfogadni, eltürni azt, ami zavar" Szerintem sem kell szájkosarat tenni, és magadba folytani ami zavar. Amíg férjnél voltam, időnként amikor kiborult a bili, bizony én is odavágtam a férjemnek, hogy mi zavar, vagy mit utálok. Mondanom sem kell, hogy nem örült neki. Már 10 éve vagyok együtt a jelenlegi párommal. Vele az vált be, hogy nem várom meg, hogy kiboruljon a bili, hanem ha zavar valami, akkor átgondolom, hogy mi is az, és mit szeretnék helyette. Elmondom a páromnak, hogy mit szeretnék, mire vágyom, és utána jelzem, hogy mi zavar. Mivel a vágyaimmal kezdem, nem a magas C-n, ezért nem érzi támadásnak, hanem elgondolkodik a dolgon. Mivel szeret engem, próbálunk közös nevezőre jutni, hisz mindkettőnknek az a jó, ha megoldást találunk a problémákra. Tehát szerintem a tálalás a legfontosabb. Ha nem támadásnak éli meg, akkor nem kezd védekezni, vagy visszavágni, hanem egyből a megoldáson lehet gondolkodni, úgy hogy előtte nem hagytunk egymáson lelki sebeket.

  • 2006.11.21 15:45:10Kékfelhő

    tálalás... az nem megy

    mint elefánt a porcelánboltban

  • 2006.11.21 16:15:43gyöngy

    Kékfelhő nem vagyunk egyformák! Nem baj, jól is néznénk ki! Biztos vagyok benne, hogy Te is megtalálod a Nektek megfelelő módot a problémák megoldásához. Sok sikert!

  • 2006.11.22 22:41:28kovvacs

    napos oldal,

    jó néha egy-egy "iszonyú fontos" program. Tudom, hogy ez az, ami irgalmatlanul nehéz, azaz megmozdulni és elmenni, de akkor is jó. Maradtak még barátosnők, vagy akadnak más kisbabások? Nekem mázli, hogy a tesóimmal szinte egyszerre álltunk neki családozni, úgyhogy vagy a húgomat, vagy a sógornőmet szórakoztathatom.



    Elképesztően jót tud tenni egy-egy ilyen nap. Elmegyek az egyikükhöz a porontyommal, és egész nap lógunk. Hülyeségekkel szórakoztatjuk egymást, kitárgyaljuk a gyerekeinket, a rokonainkat, a saját testi-lelki bajainkat. Hihetetlenül jó, hogy közben nem a saját gyerekemet kapom fel és etetem meg, hanem a másikét. Furcsa, de bizony a másik gyerek hisztije kikapcsolódás - mindössze azért, mert nem ugyanaz, amit mindennap hallgatok 24 órában.

    Ha kedvünk van, sétálni megyünk, ha nincs kedvünk, négyesben punnyadunk, és nagyon örülünk, hogy végre van valami változatosság az életben.

    Nincs kisbabás ismerősöd, rokonod, akivel időnként összejárhatnál?

  • 2006.11.23 13:18:48napos oldal

    Kovvacs, de van, és ez tényleg fontos dolog, szoktam is néha eljárni, klassz! Csak fontos, hogy összeszedett életet éljek (lécci ne röhögjetek. köszi.), mert különben ezt is úgy élem meg, hogy hú, tökjó, hogy találkozom a barátnőmmel, de úgy el vagyok maradva a dolgaimmal, szóval jobb érzés akkor elmenni, ha tudom, hogy ami kell, kész van (jó, most nem a tökéletességre gondolok, de ne az legyen, hogy szinte mindig szét van esve minden a szarakodásom miatt), és magamra is jutott időm, nekem nagyon fontos az egyedül töltött nyugodt idő, pl. olvasás. Hát, kezemben a boldogságom, rajtam múlik, hogy összeszedjem magam, ezen vagyok, és szerintem sikerül idővel egyre jobban :) Szeretnék programokat, meg tornázni, ilyesmi.

  • 2006.11.23 13:34:19Csiperke

    kékfelhő: néha meg kell néznem a nicket, hogy amit írtál, azt tényleg nem én?! :-)

  • 2006.11.23 13:39:34Tori

    Orbáncfüves kapszulát szedtem aktív depis koromban, használt is, de szoptatás alatt nem ajánlott. Két és fél éve szoptatok...

  • 2006.11.23 13:40:14Kékfelhő

    én vagyok te vagy te vagy én? :)

  • 2006.11.23 13:49:11Csiperke

    kékfelhő: nagyon off: Maradjunk annyiben, hogy: én meg te, két lángelme! :-))

  • 2006.11.23 13:51:23Kékfelhő

    :)

  • 2006.11.24 14:35:21kovvacs

    Jesszusom, napos oldal,

    csak nem nálatok SINCS rend és tisztaság, amióta megszületett a kölök?:))))

    Sose fogom magamat utolérni, de izé, ööö, néhény nagyon frankó regényt elolvastam az utóbbi időben:)))))))

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Ilyen volt a Habsburgok udvarhölgyének lenni

A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.

OTTHONTÉRKÉP A világ ultraexkluzív villáinak toplistája

Luxusingatlannak azt szokták hívni, aminek az ára 1 és 8 millió dollár között van. Na, itt most olyan házakat mutatunk, amik százszor ennyibe kerülnek. Ulta-mega-gigadrága körkép a világból

B1Gasztró Izgalmas dolgok másnapos pékáruból

Ha már unod a pirítóst, itt van 3 ötlet, amivel új életre kelhet a háromnapos kifli. Élet a mákosgubán innen és túl, nem csak kiflimaradékra gondolva.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta