SZÜLŐSÉG

Kegyes halált javasolnak a nagyon koraszülötteknek

2006. november 15., szerda 15:36

Az angol orvosi etikai tanács legújabb jelentésében azt javasolja, hogy a terhesség 22. hetében született csecsemőket ne élesszék újra és ne helyezzék intenzív osztályra. Ez gyakorlatilag a gyerek halálos ítéletét jelenti: a 22. hétre született magzatoknak egyébként jelenleg az intenzív gondozás ellenére is alig 1 százaléka marad életben.



Az orvostudomány fejlődése a korábbinál sokkal több és fejletlenebb koraszülött csecsemő életben maradását teszi lehetővé. Közülük azonban sokan meghalnak vagy maradandó károsodást szenvednek. Az etikai tanács két év kutatás után hozta nyilvánosságra javaslatát, mely 22 hetes kornál húzta meg a határt. A 21. hétre született bébik egyébként nem maradnak életben, míg a 23. hétre születetteknél már 17 százalék a túlélésük esélye.




A javaslat szerint szabványos intenzív ellátásban csak a 24. hét után született csecsemőket kell részesíteni, kivéve, ha nincs reményük a túlélésre. Az ennél fiatalabb babák sorsáról a szülők dönthetnek, az orvosokkal folytatott egyeztetés után. A 22-23. hétre születettek automatikusan nem kapnak intenzív ellátást, csak akkor, ha a szülők ezt kifejezetten kérik. Koraszülöttnek egyébként a 37. terhességi hét előtt született gyerekeket nevezzük.

A jelentést készítő bizottság elnöke, Margaret Brazier a BBC-nek elmondta: "Természetes ösztön arra törekedni, hogy minden újszülöttet megmentsünk, még akkor is, ha kevés az esélye a túlélésre. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy jogunkban áll egy csecsemőt kitenni az invazív beavatkozások okozta fájdalomnak és stressznek, ha ezektől nem várható állapota jobbra fordulása, és a halál elkerülhetetlen."

A jelentés készítői ugyanakkor elutasítják azt a javaslatot, hogy bizonyos esetekben aktív eutanáziát alkalmazzanak az orvosok. Az angol szülészeti és nőgyógyászati szakmai kollégium a hónap elején vitát kívánt nyitni arról, vajon a súlyosan fogyatékos újszülötteknél legalizálható-e az eutanázia. Az etikai tanács szerint azonban az újszülöttek életének elvétele semmilyen esetben nem megengedett, függetlenül állapotuk súlyosságától.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.21 23:45:23Csöre

    A Vendég a háznál c. műsorban volt egyszer szó egy anyukáról, aki anyagi okokból nem tudta vállalni születendő második gyermekét, és ezért a nyílt örökbeadás mellett döntött. Bement a kórházba, megszülte a kicsit, és nélküle ment haza. Otthon a nagyobbacskának elmesélte, hogy a kisbaba nem élhet velük, mert nincs elég pénzük, etc. A gyereket (a "nagytesót") ettől fogva rémálmok gyötörték, nem mert orvoshoz menni, mert ki tudja, lehet, hogy Anya őt is otthagyja, mert nincs rá pénze... Én (mint testvér is) azt mondom, hogy a tesó, ahogy nő, és végiggondolja, szörnyen érezheti magát, ha szülei a beteg gyereket lepattintják. (És ha én lettem volna beteg? Engem is dobtak volna? És mi lesz, ha valami bajom lesz?) Valamelyik hatásvadász műsorban - gondolom Fókusz - láttam egyszer egy riportot egy születésétől vak asszonyról, akinek szerencsére "más baja nem volt" (huhh, az is elég). Az anyja a füle hallatára mondta, hogy ha neki ezt előre megmondják, ő bizony nem tartja meg. Én ezt óriási kegyetlenségnek éreztem a részéről (tegyük hozzá, a lánya majdnem olyan életre volt képes, mint itt bármelyikünk).

  • 2006.11.22 08:05:01manci

    Nonácskám, ha már ilyen kedvesen becézgetjük egymást:)), hellyel-közzel én is így gondolom. Az a fura, hogy bár a véleményeink nem is állnak szöges ellentétben egymással, mégis van valami a hozzászólásaidban, ami vitára ingerel.

    A volt szomszédunknak például - akinek évek alatt sorvadt el a kisfia agydaganat miatt, rengeteget szenvedve - nehéz lehet csipázni Istent. Nem mindenki egy Jób, akinek minden körülmények között van hite.

    Szóval csak azt akarom mondani, hogy könnyű nekem jóban lenni Istennel és a sorssal, mert jó életem van, egészséges gyönyörű gyerekem. És könnyű arról beszélni, hogy a boldogság csak rajtam múlik.

    Ahol gyerek szenved, ott nics boldogság, szerintem.

  • 2006.11.22 09:40:27nona

    Persze, h nem mindenki egy Jób...Jób 3 barátja is mindent hibáztatott ahelyett, hogy elhitték volna, hogy nem azért jönnek a csapások, mert Jób rossz fát tett a tűzre. Sőt, Jób sem volt boldog amikor a veszteségek érték: sírt, gyászolt. Én azt írtam, hogy meg lehet PRÓBÁLNI Jóbnak lenni. Ha úgy vesszük a Bibliai történetben is csak 25% tudott 'jól' hozzáállni a szenvedéshez. De az arány szerintem még ennél is rosszabb. Ez van. Ezért én nem hibáztatok senkit, csak a magam részéről próbálok inkább Jób lenni.
    Nyilván nem boldog az ember amikor szenvedést lát, de nem is erről írtam. A szenvedés alatt sokat tanul az ember, átértékeli az életet. A szenvedést ilyen vagy olyan úton feldolgozza az ember. Na, itt, a feldolgozás után lehet az ember boldog. Nem kell abban az állapotban maradni. Nyilván megint kicsit más a helyzet, ha nagyon elhúzódik a szenvedés,az még nehezebb. Nézd Manci, én nem akarom leírni, hogy min mentem át, nincs értelme, meg részben már le is írtam. A lényeg, hogy nem levegőbe beszélek, hanem átéltem ezt. Nem általánosítok, csak azt mondom, hogy döntéskényszer van: vagy egész életemben szomorkodok a szenvedés miatt, vagy feldolgozom és megpróbálok újra boldog lenni.

    Mégegyszer hadd hangsúlyozzam, nem azt írtam, hogy csak rajtam múlik a boldogság, csak azt, hogy leginkább rajtam!!!

  • 2006.11.22 12:10:16titi

    Kedves Nick! Meghívhatlak egy kávéra? Isteni a habos kávém!
    Dehogy vagyok demagóg. Az ujjongás nem boldogság. Viszont a napi elégedettség érzetemhez elég a két gyerekem, meg a férjem. Meg az egészséges anyám., meg még pár ember. Vagy leginkább az, hogy szeretem ezt a néhány embert. Ha úgy tetszik, azzal a szeretettel, amiről a Biblia is ír.(Valószínűleg a többi nagy vallás is hasonlókról regél.)
    Szenvedés nyilván létezik, a vegetáló növényélet pedig nem emberélet.
    Feladatot kaptam én is bőven - Jóbnak mégsem érzem magam. Ő sokkal inkább megkapta a magáét. Lehet, hogy eltúlozni sem kell a gondjainkat??
    igen, nick, egy vegetáló gyerek eltúlzott gond. ettől való félelmemben vetettem el egy spirál mellett fogant gyereket. lehet, hogy hibáztam.
    a nona által igen szépen leírt döntéskényszert én is átéltem - vagy nyavajgok egy életen át vagy jól érzem magam az esetleges problémáimmal együtt.

  • 2006.11.22 12:33:51titi

    ismeritek azt az indiai népmesét, amikor betolnak egy elefántot egy sötét szobába?
    off-a nyavajog milyen 'j'?

  • 2006.11.22 12:38:12Csöre

    ly

  • 2006.11.22 14:31:16hanna

    annyira jó, hogy valaki végre megkérdezte, én nem szóltam senkinek, csak néztem a sok j-ly tévesztést. És lesújt, nem lesúlyt, muszáj, nem muszály, stb, még volt egy jó pár. de a nyavalyog az rengetegszer.

  • 2006.11.22 14:32:22Kékfelhő

    nem chat-elsz eleget, egy idő után immunis lesz az ember ilyesmire :)

  • 2006.11.22 14:52:47Daem00n

    hmm, hanna, én nem voltam elég bátor, pedig nekem szakmám a helyes írás, a helyesírás :)

    de már máshol máskor megtettem, és ömlesztve kaptam a konkrét leb*szásokat, hogy ez a net, és itt mindent szabad. Azóta nyelek egy, javítok magamban és olvasok tovább...

    De köszönöm!

  • 2006.11.22 15:22:05kovvacs

    Emberek,

    könyörgöm,

    úton-útfélen mindenki tudatosítsa magában,

    és minden ismerősében, hogy



    az A F P s z a r t s e é r ! ! !



    Annyit se ér egy rossz AFP-eredmény, hogy egy pillanatra összehúzd a homlokodat.

    Miért.

    Kezdjük ott, hogy csak és kizárólag a 16. és a 18. hét között elvégzett AFP vizsgálat "jó".

    Namármost. Akinek hullapontos a ciklusa, az se vehet rá mérget, hogy a gyereke hajszálpontosan akkor fogant meg, amikor, és nem 1-2 héttel hamarabb vagy éppen később. Mert simán előfordulhat, hogy akkor egyszer másképp ért a pete pl.

    Ha nem pont a 16- és a 18. hét között végzik el, eleve rossz eredeményt mutat.

    Másik.

    Maga a vizsgálat irgalmatlanul pontatlan - akkor is, ha jó időben vesznek vért. Ha lenne időm-energiám, megnézném, mert tuti vannak a neten adatok, de emlékeim szerint 20% körül van a hibás eredmény. Ez meg olyan irtó szar érték, hogy nincs az a tudomány - szerintem beleértve az orvostudományt is - amelyik vizsgálatnak fogadna el olyan procedúrát, ami ekkora hibalehetőséggel dolgozik.

    Harmadik.

    Tudtommal nyílt gerincet és koponyahiányt jelentenek a rossz AFP értékek - amelyeknek nyilván tolókocsi és életre szóló testi-szellemi fogyatékosság a velejárója, ha egyáltalán életképes a baba.

    Csakhogy, és ez nagyon fontos.

    Ez a vizsgálat olyan kurva régi, hogy már a 20 éves öcsémnél is megcsinálták (rossz eredménnyel), amikor ugyan volt hébe-hóba ultrahang, de inkább nem, vagy még nagyon rosszul látták a babát vele.

    Most azonban

    az AFP eredményed után elmész ultrahangra,

    amit ilyenkor mindig orvos csinál (a többi ultrahangot nem kell feltétlenül orvosnak csinálnia),

    aki ALAPOSAN megnézi a kiskölök gerincét, koponyáját. Ha rossz az AFP eredményed, akkor mégalaposbban, mégjobban. Ha a doki NEM BIZTOS abban, hogy minden rendben, elküld még egy másik ultrahangra. De ha rendben találja a babát, akkor nincs semmi gond, az AFP csak hozta a szokásos ultraszar megbízhatatlanságát.

    Tehát NEM az AFP a döntő, hanem az utána levő ultrahang.



    Őszintén szólva gőzöm sincs, hogy mi a faszért alkalmazzák még az AFP-t, mint vizsgálatot. A tesóim és a magam gyerekét összeszámolva 4 gyerekből 3 szar AFP eredményt kaptunk, és eddig 3 makkegészséges megszületett kisbaba és egy 99%ban biztosan egészséges 7ik hónapban levő magzat az eredmény.

    Ja és arról az apróságról ne feledkezzek meg, hogy van egy makkegészséges 20 éves öcsém, akivel szintén szar AFP eredményt kapott az anyám.

    Ő napokig zokogott, mert a fasz orvosok pökhendi stílusban azzal izélgették, hogy minek neki negyedik gyerek, miért nem veteti el, ha úgyis nyomorék lesz. Hát nem lett az.



    Ne izguljatok az AFP miatt.

    SEMMIT nem jelent.



    Ui: bocs az undorítóan csúnya beszédért, de ettől a témától irgalmatlanul ki vagyok akadva.

  • 2006.11.22 15:31:39nick

    vitatkoznék-mily meglepő:)- afp-ügyben.
    van ismerősöm, amiken nagyon alacsony lett (ugye általában magas szokott lenni) és megcsinálták az uh-ot, hát bizony egy nyitott gerincű babácska volt. tökéletesen igaz, h az uh mutatta, tehát nyilván afp nélkül is észreveszik, de mindenesetre felhívta a figyelmet és nem volt tévedés.

    titi, köszi a kávé-meghívást!
    nekem volt spirálos tanítványom is. (milyen nem volt??) mondjuk ő pont nem volt vészes állapotú, de az ember ezt előre nem tudhatja...

  • 2006.11.22 15:42:34manci

    Igaza van kowacsnak, az AFP eléggé megbízhatatlan és az ultrahang sokkal jobb módszer. De! Ehhez kell egy egy jó ultrahang-gép és egy jólképzett, lelkiismeretes orvos. Egy-két éves lehet az a baba, akinél azt sem vette észre az orvos, hogy tőből hiányzik a két karja.

  • 2006.11.22 15:51:35kovvacs

    nick,



    ha van még egyáltalán bármilyen értelme az afp-nek,

    akkor az,

    hogy ha rossz az érték, akkor a doki még lelkiismeretesebben, alaposabban nézze meg a magzatot.



    manci,

    való igaz, hogy az ultrahanghoz is jó készülék kell, és olyan ember, aki tudja használni is.



    Abban azért reménykedem a saját jól felfogott érdekünkben, hogy ha meglesz az eü reform,

    akkor abban a 31 kiemelt kórházban hiperszuper ultrahangkészülék lesz megbízható orvossal,

    és legalább az afp utáni ultrahangot ott kell majd megcsináltatni.

  • 2006.11.22 16:15:38titi

    OFF - elképesztő, hogy kizárólag 'j'-ügyben tudtam labdába rúgni...
    Nick, te is tanár vagy? (Vagy illetlenség megkérdezni??)

  • 2006.11.22 16:30:22lia

    Az én kislányom 26. hétre született.Az, akinek van vagy volt koraszülött babája, az tudja miről beszélek. Míg élek nem felejtem el, sokszor egy -egy illatról, a városról, ahol szűltem, rossz érzésem támad, minta újra átélném a borzalmas napokat.

    Hét hónapnak kellett eltelnie, hogy merjem leírni gondolataimat kislányom. Féltem attól, ha papírra vetem fájdalmam, kétségbeesésem, duplán veszítem el azt, ami fontos. Téged. A következő sorokat Neked szánom. Annak a reményében, hogy mindig emlékezni fogsz születésed történetére.

    Tikkasztó augusztus huszonhatodika van. Túl a nyári napokon, túl a hőségeken. Örülök. Már csak azért is, mert vendégeket várunk, hogy megünnepeljük Dávid bátyád születésnapját. Hihetetlen gondolatok cikáznak a fejemben. Fáj a hasam, fáj a derekam. Nem … Még nincs itt az ideje. Nem lehet, hogy ma érkezzél meg közénk. Várunk, de nem vagyunk türelmetlenek. Apa telefonál, de nem panaszkodom. Talán csak az időjárástól érzem magam így. Borult az égbolt, fekete felhők sorakoznak.

    Próbálom feleleveníteni azt a napot, amikor Dávidot szültem. Nem megy. Egyre jobban fáj. Dávid rémült arccal stoppolja az időt: Anya, húsz perces! Anya, tizenöt perces!

    Apa megérkezik, megyünk a vendégeket várni az állomásra. Közlöm Apával, előtte álljunk meg a kórházban. Nem érti ,s elfehéredik.



    Két óra: Az ügyeletes szülészorvos értelmetlenül áll előttem. Azt kérdezi, hányadik gyerekem vagy. Miután megkaptam a keresetlen szavakat, tudatja velem, biz ma te világra jössz. Kétségbeesetten telefonálok Apával a doktor bácsinak, akinél szültelek volna. Mindhiába. Nem tudjuk elérni. Se a klinikán, se a mobilján. Lássuk hát a második tervet. Kiskunhalason maradunk ,itt látod meg a napvilágot. Egyedül maradtam. Apa biztat, átölel. A két nővér lenézően közli, cseréljem ki a véres betétemet. A szülő nő betétje vajon hófehér? Innét már minden gépiesnek tűnik. Nem mintha eddig emberi lett volna a fogadtatásom. Ágy, infúzió, vérvétel, rengeteg kérdés, s a nagy kérdőjel mindenkinek. Hogyan szülhetek meg E 111 –es nyomtatvánnyal ebben a kórházban? Közlik, nekik még nem volt ilyen esetük. Vajon attól félnek, hogy nem kapnak pénzt? Merül fel bennem a kérdés. Érkezik értünk a gyorsmentő, jöhet az újabb terv.

    Apával épp akkor „ futunk „ össze, amikor betolnak a mentőkocsiba. Csupán egy puszit küld a levegőbe.



    Három óra : Száguldunk, behunyom a szemem, nem akarok itt lenni. Ha fáj valamim mindig sok-sok jégre gondolok. Bevetem ezt a praktikát, talán most is bejön. Nem, nem sikerül. Hányás lesz rajtam úrrá, nem bírom abbahagyni. Mi lenne, ha még ettem is volna? Nem tudom elhinni, hogy talán ma megszületsz. Huszonhat hétre. Várhattál még volna babám. Folyamatosan azt akarom tudni, mikor érkezünk Szegedre. Félek. Nagyon. A mobil többször csörög, nem érdekel. Nagyon fáj. Ugyanúgy, mint tizenegy évvel ezelőtt. Igen, ez az a fájás, amit akkor is éreztem. Dávidnál.



    Négy óra harminc perc : A mentősök leadnak a szülészeten ,s lelkemre kötik, elviszlek majd megmutatni, ha egy éves leszel. Bólintok. Az erőmet összeszedve, letápászkodom a hordágyról, semmi segítség nélkül. Nem mintha nem kellene, de ügyet sem vetnek rám. A rezidens doktornőtől monoton, betanult parancsszavak : feküdjön fel, lazítson, szóljon, ha jön a következő fájás, mikor volt az utolsó menstruáció, mióta érzek fájásokat. A keresztkérdés pedig most is a biztosítás. Egy valaki jön-megy az E 111 –es formanyomtatvánnyal. Két fájás közben közlöm, kifizetjük a szülés költségeit, ezen ne fájjon a kórház feje. Újabb rutinvizsgálatok. Pihenni szeretnék, nem összezárt lábakkal jönni-

    menni a vizsgálóból a felvételi irodába.



    Öt órától este tíz óráig:

    Késlelteni fognak téged, hogy ne gyere ma világra. Annyi drót lóg ki belőlem lehetnék sci-fi szereplő egy fantasztikus filmben. Kórterembe kerülök, ahol már a jövendő anyukák próbálják oldani a hangulatomat. Befordulok a csempefal felé, hogy ne lássák a kínnal díszített arcomat. Alkalmazom a jeges verziót, ami segít is valamennyire. A mellettem fekvő anyuka, Zsuzsa beszélget velem. Kérdez, de sokszor csak bólintok vagy rázom a fejem. Lassan csepegnek belém a gyógyszerek, itt – ott rám néz egy nővér .Fájásaim erősödnek hiába a sok gyógyszer. Kaparom a csempét, fejemet a hideg csempéhez szorítom, még a falon lévő hatalmas órát se látom rendesen. Háromszor csengetek a nővérnek, hogy jöjjön, nem érzem jól magam, én meg fogok szülni. „ Az nem lehet ! „ - mondja a nővér.







    Pulzusomat kémleli, megfogja a hasamat, megrázza a fejét. Kimegy. Tízpercesek már. Apuci többször telefonál, de beleszólni nincs mindig erőm. Este tíz óra van, amikor már nem bírom tovább és Zsuzsa anyuka kisétál a nővérért. Jön. Megy. Érkezik a rezidens doktornő, aki olyan tapintatlanul vizsgál meg, hogy beleremeg a hangom. Két centire van nyitva még nem szülhet meg. Elmegy. Öt perc alig telik el, csengetek, s a felháborodott nővér végre azt mondja: - Na jöjjön!

    Saját erőmből, összekulcsolt, összefonott lábbakkal totyogok ki a szülőszoba irányába, magam mellett tolva az infúziós állványt. Óráknak tűnt mire odaértem meg-meg állva. Most már tudom, a doktornő se lesz kedvesebb velem.



    Este tíz óra tíz perc : A késleltető akármiket leállítják, kapom a gyorsító löttyöket. A kórházban nincs a vércsoportomnak megfelelő vér, de keresik. A vérszintem a béka fenekénél keresendő. Még most sem fogom fel, hogy mielőbb megláthatlak…

    Azt hittem, már nem fogok hányni. Honnét jön ennyi anyag , nem értem. Pocsékul érzem magam, erre meg kikötöznek. Utálom. Védtelen vagyok és egyedül. Könyörgöm a nővérnek, maradjon már mellettem. Félek. Nagyon. A rezidens doktornő az utolsó percekben érkezik. Leül elém, s várja az utolsó fájásokat. Közben arról diskurálnak egymás között, hogy kell – e neki ezek után még gyerek? A doktornő nemmel felel. Szép kis hivatástudat, de nem érdekel mit gondol ő.



    - Kislánya született anyuka ! – ahogy tudok felülök, s könnyes szemekkel meglátom azt a ici-pici emberkét, aki a hasonmásom lehetne. Huszonhárom óra ötven perc. Boldog vagyok nagyon .Még nincs vége. Újabb fájások. Te jó ég. Ez is így fáj ?! Erre pedig már egyáltalán nem emlékeztem. A méhlepény látványára összesúgnak, nem mondanak semmit. Még mindig nincs vér. Ez a dolog nem igazán érdekel. Uram Isten nem hallom a hangodat. Már nem félek, rettegek.

    - Elvégzik rajtam az utolsó simításokat. A fájdalmaim eltűntek, s arra gondolok behunyom a szemem , s elalszom. Téged átvisznek a koraszülött intenzív osztályra.

    - Alig végzett a doktornő a feladatával, arra kér a nővér, menjek letusolni. Letusolni? Hiszem citerázik a testem, lábam, mindenem. Úgy látszik errefelé ez a szokás. Erőmet kilehelve felkelek, s elmegyek letusolni. A víztől újjászületve még egyszer megnézhetlek. Gyönyörű vagy Nélia. Szeretlek. Könnyes a szemem. A fenéket. Zokogok. Ezután a nővér elkísér a kórterembe. Istenkém aludni fogok.

    - A leendő anyukák gratulálnak. Apucid ijedt hangon szól a telefonba. Elújságolom, hogy kislányunk született. Érzem a csókját a mobilon keresztül.

    - Az óra hajnali egy órát mutat. Tudatom a rokonokkal, barátokkal rövid üzenetben, hogy megszülettél , s arra kérem őket, imádkozzanak érted. Én is imát mormolok, míg bele nem alszom.

    -

    Álmomban sehol sem jártam, senkivel nem álmodtam. Jé, a nővérrel álmodom? Nem , már nem alszom. Megkér, szedjem a csomagom, mert a patológán fogok feküdni. Hirtelen az jut eszembe, én még élek. Arra gondolok, annyit fejlődött az orvostudomány, hogy már szülés után sem kell két órát szigorúan a szülőszobán tölteni, akkor mit nekem patológia. Tizenegy évvel ezelőtt első szülésemnél még igen. Úgy tudtam, ilyenkor lehet trombózist kapni. Vagy mégsem?





    Augusztus huszonhetedike: A doktornő ébreszt, aki a világra segített. Száraz hangon kijózanít, hogy bármi megtörténhet, nem kell elkeseredni, de a koraszülött babáknál sok minden közbe jöhet. A fejem akkora lett, mint egy hordó. Zokogva keltem Apucit, mivel biztatnak.

    Nagy levegőt veszek, átmegyek hozzád, aki a legdrágább ajándéka az életemnek. Gyönyörű vagy, próbálom felfedezni arcod minden részét. Fekszel az inkubátorban. Drótok, gépek, sípoló hangok. Szörnyű. Egy biztos kislányom, nem hagylak magadra, veled leszek minden nap, mert meg kell erősödnöd, hogy boldognak lássalak évek múltán is, ha te várod gyermeked.

















    Olyan szépen elterveztem a születésed. Apával megbeszéltük, hogy mellettem lesz, amikor itt lesz az ideje a születésednek. Együtt jártunk dimenziós ultrahangra, ahol mindent megmutattál magadból, csupán azt nem , hogy lány vagy –e vagy sem. Én a szívem mélyén éreztem, hogy csakis kislány lehetsz, aki mindent meg fog beszélni az édesanyjával, megbízunk egymásban. Erre mondják , hogy ember tervez, Isten végez. Az eltervezett szép jövetelnek nem tudtunk részesévé válni, helyette úgy érkeztél, mint a „cunami „ . Hirtelen és végig söpörtél az életünkön. Megjött veled a boldogság, de a félelem és a kétségbeesés is. Akinek koraszülött a gyermeke, az tudja miről beszélek. Ez nem egy diadalmenet, inkább egy hullámvasút , mely az egekbe röpít, de a mélybe is levisz. Ma már tudom, mindennek meg

    van az ára , s még a hőn áhított gyermeket sem adják szenvedés és kín nélkül. Amikor napról – napra utaztam Hozzád Szegedre mindig gombóccal a torkomban mentem, s jöttem el. Nem tudhattam milyen látvány fogad, s mennyire haladunk előre. Köszönettel tartozunk a Szegedi Koraszülött osztály orvosainak, ápolóinak, akik kemény munkával azon fáradoztak, hogy megmentsék az életed, s megannyi babának a mai napig.

    Tudom, sokkal több odafigyelést igényelsz, mint egy időre született baba. Ha néha türelmetlenebb vagyok veled s ha itt-ott úgy érzem, többre már nem vagyok képes, mosolyogj rám a gyönyörű szemeddel, s én újra erőre kapok általad! A szívemben s a lelkemben ott leszel mindig. Te és a bátyád is.

    Az ember azt hiszi, ha megszületik a koraszülött gyermeke nincs akadály. De van. Soha sem olvastam koraszülésről, nem tudtam elképzelni sem mivel jár ez az állapot. Az inkubátor mellett állva

    megfogadtam magamnak és Istennek , ha segít nekünk ,akkor egy életen át hálás leszek , a keresztelésről sem feledkezem meg. Mindig arra foglak tanítani, hogy a hit megerősít és átsegít a válságos, nehéz napokon Az életem merőben megváltozott, a sok rossz után élvezhetem férjemmel együtt a kislányom adta boldogságot. Kétszeres anya lettem, s ennél nincs szebb, jobb dolog a világon.

    Idén aug.-ban volt 2 éves és egy tündér kislány lett belőle.Abból a lányból, aki egy kilogrammal született.Testileg, szellemileg nincs semmi baja. Azt tanácsolom mindenkinek,hogy lélekben is harcolnia kell a babáért, a többi az orvosokon múlik és azt se feledjük, beszéljünk Hozzá az inkubátorban, én ezt tettem.Egyfolytában meséltem neki, mindenről.Megéri, én tudom...







  • 2006.11.22 16:47:52nona

    Lia! Gyönyörű a lelked! Örülök, hogy végül jóra fordult a történetetek! Sok boldogságot nektek!

  • 2006.11.22 17:00:18eszter

    Ha Isten valóban számlálja a nők könnyeit, akkor én most egy egy kád könnyel kívánok Neketek sok boldogságot, és köszönöm!

  • 2006.11.22 17:33:34titi

    nagyon szép! sok boldogságot nektek! potyognak a könnyeim, pedig azt hittem, a kórházban mindet magamba fojtottam. köszönöm

  • 2006.11.22 18:04:53manci

    Sok boldogságot nektek, lia! Nélia...nagyon szép név:))

  • 2006.11.23 10:46:39lia

    Nonának,Titinek, Mancinak, Eszternek!!! Igen, minden jóra fordult,míg élek hálás leszek ezért, ami velünk történt, hogy életben van és egészséges a kislányunk.

    A NÉLIA nevet a férjem találta ki...az én nevem lett lerövidítve:Kornélia

    Anyakövveztettük , tehát ő az első ilyen nevű kislány...

  • 2006.11.23 10:59:03Kékfelhő

    Na... khm... istenem

    megyek, bőgök egyet a klotyóban, hogy a kollégák ne lássák

  • 2006.11.23 11:28:16

    Lia... 14. hetes terhes vagyok, Dávid fiam 20 hónapos. És hát nem szabadna ilyen történeteket olvasnom. Vagy csak ilyen történeteket szabadna olvasnom? Mert talán erőt ad, ha... De azért inkább ne legyen ha. Én nem érzem magam olyan erősnek, amilyen Te lehetsz... Sok boldogságot Nektek! (Hol egy zsepi??!!!)

  • 2006.11.23 11:50:16lia

    Az életben bármi előfordulhat, de sosem szabad a rosszra gondolni. Ha jön a baj, akkor meg biztosra veszem, az Anyák tigrisként harcolnak a gyermekükért. Így voltam ezzel én is. Volt egy anyuka,akinek a pici babája nem messze feküdt az én lányomtól (persze inkubátorban).Koraszülött volt, ez mellett beteg is szegényke. Három hónap alatt én minden egyes nap meten Szegedre a lányomhoz, hogy mellette legyek.Ahhoz a babához itt-ott jött az anyukája.A kislány meghalt. Persze, lehet, akkor is megtörtént volna, ha minden nap ott kuporog az anyukája, de én tartottam a lelket a kislányomban. Minden Anya erős, ezt hidd el. Köszönöm a jókívánságot, Nektek is minden jót, s születendő gyermekednek.

  • 2006.11.23 12:03:10napos oldal

    Én a név miatt érzékenyültem el, milyen szép gondolat a férjedtől.

  • 2006.11.23 12:03:59napos oldal

    Titi, megtiszteltetés, hogy szimpatizálsz velem :)

  • 2006.11.23 12:13:22napos oldal

    Kovvaccsal egyetértek, az AFP-ről leginkább én is egy nagy rakás kakira asszociálok. És elfelejtettem mondani, hogy nálunk nem csak ennyi volt, a genetikai ultrahangon is találtak problémát, ami után magzati szívultrahangra küldtek, ott megerősítették, hogy valóban van az a cucc. Tulajdonképpen nem konkrét hibáról van szó, hanem egy jelről, ami gyakrabban fordul elő beteg babáknál, de önmagában ártalmatlan.
    Még egy adalék AFP témához. Azt hiszem az indexen nyitott downos topikot egy apuka, nekik jó lett az AFP, kisfiú down kóros. (Család boldog.) Ilyen helyeken olvastam néhány esetet, ahol a magzatvíz vizsgálattól ment el az egészséges magzat. Némelyeknek a magzatvíz vizsgálat kimutatta, hogy nem downos a gyerek, erre megszületettt másmilyen kromoszómarendellenességgel.

  • 2006.11.23 12:16:08napos oldal

    Csöre, amit írtál elgondolkodtató, kifejezi a gyerek kérdése, hogy miért fogadható el egy egészséges számára, ha szülei egy nagyon beteget gondoznak. Mert ő is a miénk.

  • 2006.11.23 12:30:21napos oldal

    Nona, teljesen egyetértek veled, hogy az életben nagyrészt azon múlik a boldogságunk, hogy hogyan sikerül feldolgoznunk az eseményeket. Volt az életemben egy 8 évig tartó krízis (szüleim válása SOKMINDENNEL súlyosbítva), pont előtte lettem keresztény. Olyan voltam mint Jób, Istent nem átkoztam meg soha, de amit Jób elmondott, én is elmondtam, azok pedig nem épp cizellált szavak. Közben nem voltam boldog, de a rossz jót hozott magával, biztosan érted, mire gondolok, ezt nehéz megfogalmazni. Azóta áldott az életünk, ezt a szót a férjem használta, ő nem hívő. (Érdekes, azóta ismét 8 év telt el, most figyelem csak :)) Ez persze nem rajtam múlik, hálás vagyok érte. Az optimizmus is egy ajándék (neveltetés/élet alakítja), megtapasztaltam. Sokakból hiányzik. Mert a szüleik pl. sose biztatták, dícsérték őket. Például. Gyerekkoromban optimista voltam, aztán a válságban nem vártam semmi jót, de aztán azt vettem észre, jé, hiszen én újra bizakodó vagyok. Bonyolult kérdés, amit nickkel érintettetek, hogy mennyiben vagyunk a boldogságunkkért felelősek. Mennyiben ura az ember saját hozzáállásának. Sokszor nehéz építő módon venni, amit hoz az élet. De a bölcs ember erre igyekszik.

  • 2006.11.23 12:45:19Csiperke

    Lia: Csibém 28 hétre született. Most másfél éves, 87 cm és 12,8 kiló, 11 hónapig szoptattam.:-) Én olyan szerencsés voltam, hgy végig bent lehettem a kórházban vele, a PIC-be az első héten csak naponta 2x20 percre mehettem be. Azokért a 20 percekért éltem. Bassza meg, miért bőgök megint, MINDEN RENDBEN VAN!!!!!

  • 2006.11.23 12:49:07Tori

    Lia, és visszavitted egyévesen a mentősöknek megmutatni?

  • 2006.11.23 13:00:33lia

    Csiperke!

    Akkor Te tudod, mit éltem át, s él át mai napig megannyi Anya!!Lesz még nagyobb is a babád.Nélia 14 kiló és 93 cm.Kész hölgy és gyönyörű.

  • 2006.11.23 13:05:22lia

    Tori!!!

    Igen, elvittem megmutatni a lányomat, bár a torkomban gombóc volt és rossz érzés fogott el, már a rohammnető láttára.

    Egyedül a mentős volt velem kedves, akit még le is hánytam, mert nem bírtam visszatarzani, amikor vizsgált a mentőkocsiban.

  • 2006.11.23 13:11:28Csiperke

    Lia: én is be szoktam vinni a Csibét a korás dokikhoz, meg nővérekhez. Mindig örülnek nekünk!

  • 2006.11.23 14:22:04bjulie

    Lia, nagyon szép a történeted. Én is majdnem bőgtem.
    Nekem sajnos más történetem van, egy baráti házaspár gyereket várt, már eléggé az elején megmondták nekik az orvosok, hogy a baba súlyos rendellenességgel fog születni, és el kellene vetetniük. Ők vallási okokból mégis megtartották, az anyuka kihordta.
    A gyerek szülés után 1 hetet élt, óriási kinok között halt meg.
    Az lehet, hogy a szülők lelkiismerete tiszta volt, de mi van avval a szegény gyerekkel. :(

  • 2006.11.23 14:31:30Daem00n

    Egy lelkiismeret maradhat úgy tiszta, hogy két rossz közül meglehet, a rosszabbat válaszották? Egy heti kín(lódás)t okozva annak a csöppségnek... nem tudom...

  • 2006.11.23 14:32:38lia

    bjulie!!

    Jól eső érzés, hogy szépnek tartod a történetem.Én hiszek abban, hogy akinek meg kell születnie, az megszületik , más kérdés,hogy életben marad -e!?

    A szülők jól gondolkodtak, mert így nem maradt bennünk, a mi lett volna ha,megszülöm??

  • 2006.11.23 15:35:19nick

    titi!
    úgy látszik ez ma ilyen nap, a másik topikban is volt egy hsz, amit nem értettem:))
    mi az a "j-ügy" ?
    nem tanár vagyok, de pedagógus. konduktor-tanító. miért lenne illetlenség megkérdezni?

  • 2007.01.17 10:46:50szeszter

    egy közeli ismerősőmet tegnap reggel vitték be a kórházba, mert nagyon rosszul lett. 6. hónapban volt.

    A babát császárral elvették tőle, 55 dkg, él.

    Az anyuka válságos állapotban van most is, mert a szervezete a terhesség alatt olyan szintű méreganyagot kezdett el termelni, hogy leállt a veséje, és tönkremnet a hasnyálmirigye. Most altatják és gyógyszerezik. (orvosok szerint ez egy nagyon ritka betegség)

    Csak arra szeretnék kérni mindenkit, aki ezt elolvassa, hogy egy percet gondoljatok rájuk, hogy felépüljenek.

    Köszönöm

  • 2007.01.17 13:33:52Csöre

    Szeszter, hát úgy látom, Rád jár a rúd. Jól emlékszem, hogy tegnap is Te írtál a 21 éves ismerős lányról? A Te babád mindazonáltal remélem, jól érzi magát a pocakodban!

    Természetesen gondolunk rájuk, majd tájékoztass, hogy mi a helyzet. Bíztatásképpen írom, hogy babaúszásra járunk együtt egy kislánnyal, aki 500 g sem volt, amikor meg kellett születnie, és úgy tűnik, minden rendben lesz vele.

  • 2007.01.17 13:49:19szeszter

    Csöre: jól emlékszel én voltam tegnap (is).

    Próbálok sokminden másra gondolni - jóra - hogy a kistesóval minden rendben legyen.

    Köszönök mindent, ahogy tudok vmit, írok.

  • 2007.01.17 15:05:54potyeszka

    Most olvastam végig az összes kommentet,Lia története rendesen megrikatott.Szeszter-gondolok rájuk én is.

  • 2007.04.07 11:37:01manna

    Keresném Kovvacs-ot,

    vagy bárkit, aki Ursbergről tudna valami közelebbi infót! Kérlek jelentkezz a petrovic@freemail.hu

  • 2007.04.07 11:57:49Alvomacko

    A csudába is! Elolvastam Lia történetét és most zokogok! Jaj, a muffinom is odaég, de nem tudok most felkelni.... Csak potyognak a könnyeim...

    Jesszusom! És mi itt görcsölünk az alvásokon, hogy ki keljen fel a gyerekhez, a szoptatáson, a hozzáetetésen, óvodán, iskolán, drogon... Ez semmi az ilyen harcokhoz és méltatlan bánásmódhoz képest!

    Nem is tudunk örülni semminek, pedig hogy kellene! Milyen törékeny és múlandó az élet, mi pedig állandóan rohanunk, panaszkodunk és elfelejtjük megbecsülni azt, amink van!



    Most nagyon örülök, hogy van két kamaszgyerekem, akiket magamhoz ölelhetek és nem is bánom, hogy olyanok, amilyenek!



    Lia, úgy örülök, hogy jól vagytok!

  • 2007.04.07 11:59:37Alvomacko

    manna: kovvacs még egy fél hónapra eltűnt innen. Asszem vezekel vagy valami ilyesmi.



    De még egyszer megismétlem a kommentedet a nevemben, mert a hozzászólásaimmal jól odébbtoltam.



    Ne haragudj!

  • 2007.04.07 12:00:18Alvomacko

    Keresném Kovvacs-ot,

    vagy bárkit, aki Ursbergről tudna valami közelebbi infót! Kérlek jelentkezz a petrovic@freemail.hu



    Ezt manna írta, csak én belesírtam a topikba. :-(

  • 2007.04.19 10:40:35Kornélia:Lia

    Alvómackónak!!!

    Hála Istennek, Nélia lányom egészséges, csodaszép lány lett abból aki 1 kilós testből.

    Imádom őt,s ha hiszitek, ha nem nagyon szoros a kapcsolatunk.Talán azért, mert állandóan beszéltem hozzá, míg az inkubátorban volt_3 hónapon keresztül.Láttam őt minden állapotban sajnos, láttam a rosszulléteit,ami leírhatatlan.Senkinek sem, kívánom.A pokol ennél csak jobb lehet.De ez már a múlt.

    Örülök az életnek,s mindig azért rimánkodtunk, Isten hagyja életben lányunkat, cserébe legyen olyan eleven, rossz, amilyen csak lehet, sírjon, ammennyit akar...csak éljen, s legyen egészséges.Isten meghallgatott...Köszönöm

  • 2007.04.19 10:45:55Alvomacko

    Kornélia: azóta is sokat gondoltam rátok és most is gyűlik a könny a szememben, ahogy olvaslak.

    De az élet néha olyan kegyes tud lenni!

    Én ezért próbálok "jó" lenni, hogy csak a szükséges rosszat, ami a jobb emberré válásomhoz szükséges, csak azt kapjam az élettől.

  • 2007.04.19 12:22:11emma

    Kornélia! Csak most olvastam el a történeted, kívánok minden jót a családodnak! Pokoli amin keresztül mentetek, én is megjártam ezt az utat, bár a miénk rövidebb volt, sokkal rövidebb!! A fiam 38-dik hétre született, de a szervezetem méreganyagot termelt, emiatt vércserét végeztek rajta, 15 órás életkorában szegeden!Én szentesen szültem , Milánt nem is láttam, csak mikor lementem szegedre szoptatni a 3-dik napon.Borzalmas volt ez az időszak, de hála Istennek rendbejött, és nincs maradandó sérülése, túl vagyunk rajta ez a fontos!!!! Ki volt az orvosa a lányodnak, nekünk a Gál Péter , azóta is hálás vagyok neki!!!

  • 2007.04.19 12:42:10Kornélia:Lia

    Emmának!!!



    Örömmel olvasom soraid, hogy Nálatok is minden rendben van.Amíg csak élek, azt a borzalmat nem feledem el, a szívem most is gyorsabban ver... A lányom orvosa Katona Márta volt.

    Kívánom minden velem hasonló szülőnek, hogy ne adja fel,vannak még csodák!!!

  • 2007.04.19 12:52:38Kornélia:Lia

    Alvómackó-nak!!



    Melengető érzés, hogy gondolsz ránk.Igen, most már tudom, az élet néha kegyes is tud lenni.

    Szerencse, mázli, sors, csoda: mindegy ki meinek nevezi. Van , s létezik.

    Én nem tartom magam szuper anyának, de azt tudom, hogy szeretem a gyerekeimet, már-már imádat,rajongás amit művelek. De ez legyen a legkisebb bűnöm az életben.Csak arra vágyom, hogy viszont szeressenek: Dávid fiam és Nélia lányom.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta