SZÜLŐSÉG

Hogyan mondjunk nemet a dühöngő gyereknek?

2006. november 11., szombat 10:23

A tündéri kiskölyökből egyik pillanatról a másikra vörös fejjel ordító hisztigép lett? Régen örömmel segített anyának bármiben, most meg önfejű, akaratos és csak azért se fogad szót? Olvasónk megpróbál segítséget nyújtani a dackorszakban lévő gyermekek kezeléséhez.


Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy gyermekünk fejlődésének teljesen normális állomására érkezett. Ha néhány pillanatra megnyugodva feltesszük magunknak a kérdést, hogy akarunk-e marionettbábut nevelni, aki mindig „felsőbb utasításra” cselekszik (még akkor is, ha leendő férje-felesége vagy anyósa jelenti majd ezt a felsőbb utasítást), bizonyára nem lesz a válasz. Nem paprikajancsit, papucsot, anyámasszonykatonáját, szolgalelkű cselédet akarunk a gyerekünkből. Még akkor sem, ha akaratának letörésével néhány év nyugalmunk lehetne.

Nem akarunk öntörvényű, egoista, önimádó gyermeket sem. A gyermek éntudatának kialakulása után (amikor például már felismeri magát a tükörben) természetes, hogy tanulni igyekszik saját akaratának érvényesítését, ez a későbbiekben elengedhetetlen tudássá válik. Pengeélen táncolva kell kialakítanunk a két út közötti ösvényt.

Támpontok:
Fel kell ismernünk saját felelősségünket.A kicsi még nem tud magára vigyázni, hiába mondogatjuk unos-untalan, hogy nem szabad, őt minden érdekli, még a veszélyes dolgok is. A lehető legbiztonságosabb környezetet kell kialakítani számára. Ahhoz, hogy semmi ne maradjon ki, érdemes időnként a baba szemmagasságában „végigmászni” a lakást. Ebben a korban ez szinte hetenként változik, újabb és újabb tárgyakat ér el.

Ne mondj gyakran nemet!
Ha a kicsi mindig azt hallja, hogy „nem szabad”, csökkentjük a szavak jelentőségét. Mindig gondoljuk át, hogy tényleg tiltást akarunk-e közvetíteni. Ugyan miért ne szabadna összemaszatolnia magát (anélkül úgysem tanul meg tisztességesen enni!), miért ne próbálkozhatna egyedül is begombolni a kabátját?

Ha nemet mondasz, az valóban NEM legyen!
Sosem fogom elfelejteni a játszótéren azt az apukát, akinek a kisfia mászott és mászott fel, egyre magasabbra, valóban veszélyes magasságig a mászókán. Apa egy idő után megszólalt: „Ne mássz tovább, Petike!” De apa hanghordozása, testtartása, viselkedése (jól szétnézett a hüledező anyukák között) azt mutatta: „mássz csak, hadd lássa mindenki, milyen bátor fiam van!” Csodák csodájára a kisfiú tovább mászott. Megjósolható, ha a következő NEM-re ugyanez lesz a kisfiú reakciója, apa dühös lesz. Nem ért el tehát semmi mást, mint hogy jól összezavarja a gyereket: hiszen apa mást mondott és mást mutatott. Ha nemet mondunk, egész lényünkkel kell sugároznunk, hogy valóban nemet is gondolunk – a gyerekek csápjai remekül működnek, azonnal látják, ha esélyük van kibújni a tiltás alól.

Mire mondjunk nemet?
Az alapvető dolgokon túl (NEM nyúlunk a konnektorba, NEM szaladunk át az úttesten, NEM húzunk le semmit a tűzhelyről...) minden család maga dönti el, hogy melyek azok a dolgok, amiket tilt. Fontos, hogy ne legyen túl sok tilalomfa, - a sok tiltás az ellenkezőjére fordul - de az is, hogy ezeket következetesen és mindig tiltsuk.

Ne magyarázzunk!
Ha elfogadható számú tiltással találkozik a kicsi, nem kell magyarázni. Ha okosan használjuk a nem-et, nincs is a magyarázatra szükség. Vicces lenne áramerősségről magyarázni a két és fél évesnek! A konnektorba nem nyúlunk – és kész! Ha egyébként szabad a gyermek, el fogja fogadni. Ebben a korban nincs más vágya, mint hogy megfeleljen nekünk. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megfelelő védőeszközöket ne használjuk. Tudnunk kell azonban, hogy a kicsik rendkívül kreatívak, simán kiszedik a gyerekzárakat, ha akarják – ezért van szükség a tiltásra. Az ördög sajnos nem alszik.)

Egy példa
Nemrégiben egy anya azt mondta: ő úgy „tanította” a kicsit arra, hogy a tűzhely forró, nem szabad odanyúlni, hogy odatette a kis kezét, amikor már nem égetett, de kellemetlenül meleg volt. A baj csak az, hogy a gyerek nem foghatta fel a valódi veszélyt: hiszen kellemetlen volt ugyan a tűzhely, de azt is pontosan érezhette, hogy nem veszélyes. Legközelebb talán kíváncsiságból akkor is megpróbálja, amikor már az. Másrészt valóban nem tudunk mindent megmagyarázni – a fent említett konnektor esetében ez elég nehézkes. „Kicsi” áramütést talán még sem kellene szimulálni.

A NEM szorítkozzon tehát elsősorban a veszélyforrásokra az első időkben – főleg azért, mert így megtanulhatja a kicsi, hogy ha nemet mondunk, annak súlya van! Később, ha szükségét érezzük, bővíthetjük a repertoárt. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy a tiltás a jogokkal kézenfogva járjon. Ha egyre több minden tilos (például egy idő után nyelvet ölteni a szomszédra), akkor legyen egyre több joga is (mondjuk, hogy melyik ruhát szeretné felvenni – ami az évszaknak megfelel).

Konfliktusok elkerülése
Megfigyeléseim szerint a kicsikkel akkor alakul ki legtöbbször konfliktus, ha rossz a kommunikációnk. Felesleges megkérdezni például: „Akarsz ebédelni?” Mondjuk egyszerűen: „Gyere, most ebédelünk”. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ha már leült, és nem akar enni, tömjük meg! De tudnunk kell, hogy a gyerekek ebben a korban gyakran „nem érnek rá” enni, mert annyira fontos a játék.)

Ne hagyjunk rést: pontosan közvetítsük, hogy mit szeretnénk. Ha olyan dolgokban is a véleményét kérjük a kicsinek, aminek eldöntéséhez még nincs elég információ és tudás a birtokában (például, hogy kell-e ebédelni) csak azt érjük el, hogy elbizonytalanítjuk, megfosztjuk a biztonságérzettől, amit tőlünk vár.

Jó esetben
Három éves koráig a gyerekek megtanulják otthon, hogy mit szabad és mit nem. Ha az engedélyek után nem jár később mégis büntetés, és ha a „nem” határozott és következetes, csak az a dolgunk, hogy ezen a három éves tudáson csiszolgassunk.
bészabó

 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.13 17:14:10titi

    Kovvacs, kösz, hogy méltattad a "cuccomat". Akkor engem sem vígasztalt volna, amikor a 2 éves fiam rendre a sütőbe (!) akart bemászni.
    Most viszont jól elnyammogtam rajta (félig kötelezően;szakdolit írok.)
    Bocs, ha a nagy vita közepette okoskodásnak tűnt.

  • 2006.11.13 17:27:53kivagyok

    kovvacs: fedor74kukacfreemail.hu, szükség esetére... :))) Van egy néha nem alvó 10 hónapos kölköcskéd, aki esetenként hisztizik. A legjobb családokban is előfordul, hogy az anya kiakad. (Pl nálunk :))))
    Biofeedback: vegyszermentes répapüré a falra purtyogva. :)) Bocsi

  • 2006.11.13 17:48:38titi

    Köszi, kivagyok! Introvertált "gyerek" lévén tök ritkán okoskodom, na, ezek után végképp nem fogok!
    Azért nem rossz :) (csendben hisztizek és gondolatban a te faladra gondolom a répapürét)

  • 2006.11.13 17:55:27kovvacs

    titi nehogymár mellre szívd ha én vagyok hülye... NEM TE mondtál rosszat, hanem én vagyok ma irgalmatlanul minősíthetetlen, amiért nagyon szégyellem magamat

  • 2006.11.13 17:55:38kivagyok

    Höhö.. Ami az én falamon van (lábnyom, kakaó, teljes FBI-nyilvántartás ujjlenyomatokból, egy jelentősen extrovertált művész piros karikái), amellett elfér a püréd is, küggyed! :)))

  • 2006.11.13 18:08:06kovvacs

    ez nem az én napom, ma síkhülye vagyok, ezennel bezárom a billentyűzetet a fiókba

    mindenkitől elnézést, mert valójában senkit se akartam mehbántani

  • 2006.11.13 20:12:09Daem00n

    Okoska, arra azért kivi vagyok, hogy egy gyermekkel, főleg ha csak pár éveske, hogyan lehet nagyjából a halál/ő meghalhat dolgot megbeszélni?

    Tényleg érdekel, mert ismerve magamat, halálbaaggódós típus vagyok, mindazonáltal a kommunikáció az erősséggem, de eddig csak nagyobbacska gyermekekkel, interaktíve próbáltam...

  • 2006.11.13 21:06:13Kékfelhő

    Egy másfél-két éves gyereknek ezt nem lehet megmagyarázni. Megpróbálhatjátok, de nem érti.



    kovvacs: ne foglalkozz a történtekkel, mindannyiunknak vannak rossz napjaink, s mivel nem ilyennek ismertünk meg, mi sem fogjuk túlspilázni a dolgot.Rendben?



    Azért ha van kedved, holnap meséld el mi történt:)

  • 2006.11.14 08:45:13Alida

    Sziasztok!A 1,5 éves kislányom, amikor a Cora-ban voltunk és nagyon nyűgös volt, csak visítozni és hisztizni tudott, akkor ölbe fogtam és egy állatkereskedés kirakatában bámultuk a madarakat, törpenyulakat és a halakat. nagyon bejött. Míg a férjem fizetett, Laura teljesen megnyugodott és egész úton azt mutogatta, hogy repkednek a madarak (csapkodnak a szárnyukkal) és hogy mit csinálnak a halacskák (tátogaott a kis szájával). :o)) Egyébknt pedig, szerintem minden szülőnek kellemetelne, ha bámulják nyílvános helyen, ha a gyereke hisztizik, sír...de gondoljunk bele, minden szülő azt hiszi ő jobban tudná nevelni más gyerekét. Csak abba nem gondol bele, hogy nincs két egyforma gyerek. Én csak azt nem bírom, ha rángatják, vagy elcsattan egy pofon. Egyébként pedig ha hisztizik és a szülő megpróbálja megnyugtatni egy ölbevétellel, vagy félrevonulni...szerintem nincs benne semmi. Ha hisztizni akar, akkor hisztizzen, legyen az ő dolguk miért teszi. (egyébként ez a fás dolog nekünk is nagyon bejött...van a házunk előtt egy hatalmas fa, amit ha fúj a szél még elég nagy hangja is van...és a múlt év telén...pedig akkor még Laura pici volt, még a szája is tátva marad, hogy minden milyen fehér lett rajta:o)))

  • 2006.11.14 09:34:14Tori

    A lányomnak nemet mondani teljesen lehetetlen, viszont ha Alidához hasonlóan valami más érdekesre hívom fel a figyelmét, totál el lehet terelni a hiszti tárgyától.



    Egyébiránt a felvilágosító jellegű babanevelésről mindig az A szerelem Harley Davidsonon érkezik c. film jut eszembe. Ki ismeri? :D Szerintem zseniális.

  • 2006.11.14 09:45:38kovvacs

    Tori, kár, hogy nem tudom szó szerint idézni, de kb. "Malacka! A hálózatban működő váltóáram ötven herces, áramerőssége igen magas, így a rajtad átfutó ív megzavarná szervezeted bioáramait, hovatovább megállásra kényszeríthené kicsi szívedet. Ezért nem ajánlatos a konnektorba nyúlni." :P (Malacka sacckábé másfél éves lehet?)

  • 2006.11.14 09:49:05Tori

    kovvacs, igen, ez az! :))

  • 2006.11.14 10:30:32titi

    Nem kűdöm a répapürét, mellre sem szívom és átmenetileg a biofídbekket is leszarom. Panna hajnali 2-ig hányt. Reggel rendesen örültem, mikor a tőle megszokott nyafija miatt nem tudtam kajolni.
    Éljen a hiszti!
    (Tori, a filmben a kiscsaj nevelése tényleg haláli.)

  • 2006.11.14 11:33:40kivagyok

    No, akkó most megmondom a tutit: a betegségben az a jó, hogy amikor benne vagy, már arra gondolhatsz, hogy mingyá kinn leszel. Azt hiszem jelentős agykárosodásom lehet, de amikor a Közösségben felüti a fejét egy kiadós hányós-fosós vírus, vagy a takonykór, én egész addig sanda szemmel figyelem a srácokat, amíg maguk is nem kezdik produkálni a tüneteket. Akkor "megnyugszom", benne vagyunk. Előtte minden programot csak feltételes módban szervezek le, mert mi van, ha pont akkor??? És persze mindig pont akkor. Már-már jövőbe látással egyenértékű, hogy a férjjel eltöltött vadul romantikus szállodai hétvégére igen jó eredménnyel bejósolható legalább egy beteg gyerek.... :(
    (Anyám ilyenkor a telefonban: Nincs semmi baj. Mindenki jól van. Minden rendben! Őőőőőőő.... Hol is van a lázmérő? :)))

    Szóval fel a fejjel, titi! The only way is up, uúúúú, baby! Pannának jobbulást, neked türelmet, és sok hypot!

  • 2006.11.14 11:36:01Tori

    A lányom nemrég ment át ezen, végig azon rinyáltam, hogy mikor fog végre megint rosszalkodni és az idegeimre menni, mert azt nem bírom ki ép ésszel, hogy csak fexik és bágyadtan néz ki a fejéből. :((( Aztán meggyógyult, és nem tud eleget aludni, hogy én kipihenjem magam. De ezt nem panaszképp mondom. :)

  • 2006.11.14 11:36:39hanna

    Még gyorsan hozzászólok a kovvacs és többiek vitához. Amikor elolvastam, hogy a hagyom megnyugtatom irányzat megkapta, hogy nem lesz konfrontálódó a gyermekük, és ezért sikertelen stb., akkor felsejlett bennem a spektrum tv pszichológiai műsorainak harsány kontúrokkal felszabdalt világa. És én is, ha érintett vagyok, hasonló szelídséggel utasítottam volna el a bírálatot. Kedves hétköznapi pszichológusok=gyakorló anyukák, nem kellenek nekünk empatikus, vigasztaló, együttérző, kooperatív, visszahúzódó, szerény, mély érzelmű, hadd ne soroljam hány féle ember létezik még a bankigazgatón kívül, típusok, akik nem lesznek gazdagok és szépek, de mondjuk jó családi életük lesz? Miért is cél a konfrontálódó személyiség? Tényleg csak konfliktusos önérvényesítést és életutat ismerünk? Illetve a konfliktusos önérvényesítés valóban a siker (egyetlen és tuti bejövős) recepteje?

    Más: a legviccesebb megnyugtatós produkció az volt, amikor egy hazamenős-hisztinél a vendéglátó apuka lefeküdt a földre a vonagló delikvens mellé, és szurkolt neki, hogy azaz mindent bele, jól csinálod. Szegény a megdöbbenéstől elfelejtette folytatni a produkciót.

    Én speciel nem emlékszem, hogy nagyon hisztiztünk volna kiskorunkban, de azt se tudom, ezt hogy érték el a szüleink. Ők egyébként sokkal hisztisebbek voltak nálunk. Erre határozottan emlékszem. A húgom 8 évvel fiatalabb, és soha nem hisztizett. Soha. Mondjuk nála jámborabb, jobb és empatikusabb kisgyereket nehéz lett volna amúgy is találni. Valszeg ez temperamentum is, bár az anyám szerint az az oka, hogy addigra jöttek rá, hogy a gyereket nem kell nevelni. Csak együtt kell élni vele, aztán kész. Nem tudom.

  • 2006.11.14 11:42:01Tori

    Amióta van fényképezős mobilom, azóta hiszti idején közelről lefotózom a gyereket, aztán megmutatom neki: látod, milyen csúnya vagy, ha hisztizel? Ez legtöbbször bejön. :) Hiú nőszemély.



    Így leírva feltűnt, hogy egész jó mobilreklám lenne. :)

  • 2006.11.14 12:35:20Kékfelhő

    Oh, ezt a "mindent bele, jól csinálod" dolgot én is elsütöttem párszor, de aztán volt egy pont, ahol az ellenkezőjét értem el vele, és a fiam még jobban hisztizett :)

  • 2006.11.14 17:18:15Tori

    LÁNYOK! EBBEN A PILLANATBAN KEZDŐDIK A FILM AZ MGM-EN!!!

  • 2006.11.14 20:05:27gyöngy

    Szerintem is minden gyereknél és minden szülőnél más jön be. Itt az a jó, ha elmondjuk kinek mi vált be, aki meg úgy érzi, hogy ez a módszer neki tetszik, azt kipróbálja. És még akkor sem biztos, hogy náluk beválik. Én is olvastam a Gordon könyvet, amiben mindent megbeszélünk. Mivel engem nem így neveltek,nagyon kellett figyelnem, hogy ne az jöjjön zsigerből, ahogy én lettem nevelve. Viszont biztos sikerült, mert amikor 2 éves volt a lányom, és valamit nem akartam neki megengedni, akkor azt mondta: na gyere anya ezt beszéljük meg. És akkor megbeszéltük, mert különben én legközelebb hiába akartam volna ehhez a módszerhez folyamodni. Viszont a fiammal más volt. Ő 2 évesen még szavakat is alig mondott, nemhogy mondatokban beszélt volna, mint a lányom. Rengeteg dolgot megtanult a nővérétől. Ő sohasem hisztizett. Ő duzzogott, vagy dühöngött. Nagyon sokat magyaráztam neki, mire közös nevezőre jutottunk. Az az igazság, hogy én konfliktus kerülő, nagyon békés, jó természetű vagyok. Viszont tutira nem fogom tudni a gyerekemet megtanítani, hogy hogy legyen "bankigazgató". Ez van. Hála égnek nem csak bankigazgatókra van szüksége a világnak, így biztos az enyémek is megtalálják majd a helyüket az életben. Erről a fás sztoriról meg az jutott eszembe, hogy az én gyerekeim a vihartól nem féltek, mert azt mondtam Nekik, amikor dörgött, meg villámlott, hogy azért villámlik, hogy megnézze a felhő, hogy kérnek-e még vizet a fák.
    Ha villámlik, látja a felhő, hogy bólogatnak a fák, hogy szomjasak még. /mivel fúj a szél/ Így az enyémek rendszeresen csodálattal nézték az ablakból a vihart, és nyugodtan játszottak, vagy lefeküdtek, miután megnézték, hogy szomjas-e a természet. A leendő babámnál viszont majd kipróbálom ezt a módszert. Hátha bejön.

  • 2006.11.14 20:55:33manci

    gyöngy! én meg a te módszeredet fogom kipróbálni :))

  • 2006.11.14 21:25:20Kékfelhő

    Hmm... szerintetek van köze annak, hogy beszél-e egy gyerek mondatokban ahhoz, hogy hajlandó-e végighallgatni a magyarázatokat, ráadásul értelmezni az elmondottakat?

    Lehet, hogy ez a megmagyarázósdi azért nem vált be az én fiamnál, mert két évesen még csak egy-két szót makogott, és még marha messzi volt az, hogy mondatokban fejezze ki magát???

  • 2006.11.14 21:27:01Kékfelhő

    Azért elmesélem: a fiam ma maga elé vette az egyik mesekönyvét, azt játszottuk, hogy én vagyok a gyerek, ő meg a felnőtt, elmesélte a mesét, és amikor a képen megtaláltam a hörcsögöt, akkor megdícsért. Pont úgy, ahogy én szoktam vele csinálni :)

    Annyira tündéri :)

  • 2006.11.14 21:53:08sacka

    Ez is egy példa: ha leszidom a 3 évest, határozottan emelt hangon mutató ujjat feltartva, ő ugyanezt teszi velem hafelemelem a hangom. Ha valami miatt elkeseredem, (sajnos volt rá példa) ugyanazt mondja, amit adott helyzetben tőlem tapasztalt; Gyere ide anya, megölellek, megvigasztallak.
    És egy egészen más példa: Látja, hogy a pici testvére még napjában de főleg fektetések előtt szopizik. Az utóbbi időben fiú létére, elvette a nővére egyik pólyás babáját, felhúzza a pizsijét és megszoktatja. Igen MEGSZOKTATJA, nem pedig szoptatja.. :)))) Persze elmeséltem, hogy ezt csak az anyukák tudják, de ragaszkodik a SZOKTATÁSHOZ :)

  • 2006.11.14 21:55:16gyöngy

    Kékfelhő! Szerintem van köze. Nekem úgy tűnt, sokkal többet kellet magyaráznom a fiamnak, aki nem beszélt, mire megértette mit akarok, mint a lányomnak. Ő azonnal reagált, és a válaszából egyből tudtam, hogy érti-e amit szeretnék, vagy félreérti. Egyből tudtam korrigálni. A fiam nem adott ilyen egyértelmű jeleket, így nem tudtam, hogy valyon mit nem ért abból amit mondok. Próbáltam nagyon röviden és tömören fogalmazni, de mégis több idő volt. Mindkét gyerekem nagyon értelmes, okos, alsóban a fiam tovább volt kitűnő, pedig Ő kezdett később beszélni. A történeted pedig nagyon édes, imádom amikor ilyen a kicsik!

  • 2006.11.14 22:00:51Kékfelhő

    Daninál először úgy másfél éves kora körül vettem észre, hogy utánoz ilyesmiben.

    Ott gondolkodtunk anyámmal, miért csinálja a gyerek, hogy a macijához enyhén lehajolva az ujját rázva magyaráz valamit tündenyelven,amikor egyik nap észrevettem, hogy én is ugyanezt csinálom vele, ha megdorgálom. :)



    Már jóval nagyobb volt, amikor kiszórta a fültisztító pálcikákat a dobozból, én meg közöltem vele, hogy ezt most ő szedi össze. Eltelt jópár nap, amikor elejtettem valamit a lakásban, és szétgurult a tartalma. Összeráncolta a szemöldökét és közölte velem, hogy "na,ezt most te szeded össze!". Azt hittem megzabálom.



    A legjobb mégis az volt, amikor valami rosszat csinált, és látta, hogy megy fel bennem a pumpa. Erre odadugta a fejét és azt mondta: "Nyugalom Drágám!". Pont mint a párom, ha nyugtat. Abban a percben elkezdtem nevetni, és vége volt a dolognak. :)))



    Szerintetek mitől alakul ki egy gyerekben a humorérzék?

  • 2006.11.14 22:02:15sacka

    Na látod kedves gyöngy nálunk a fordítottja működik; a 3 éves egészen korán kezdett beszélni, szépen, kifejezően és nagyon választékosan, ezt a sok mesélésre fogtam, mert a nagylányomnál is ezt tapasztaltam annak idején. Most,hogy 3éves és nagyon megy neki a mindenre NEM, és harcol az akaratáért, hiába magyarázok, pedig biztos, hogy érti a szelektív hallás esetét tapasztalom. A kis megátalkodott rögtön elkezd valami másról beszélni vég nélkül. A legkisebb aki még csak barátkozik a szavakkal, na nála érezhető, hogy hallgat a jó szóra. MÉG :)

  • 2006.11.14 22:12:37gyöngy

    sacka! Kérdezd meg a 3 évesedet, hogy miért nem akarja azt amit Te. Lehet, hogy nagyon használható választ kapsz. Én pl. amikor a miért korszak volt, és már nem győztem válaszolni, akkor rendszeresen visszakérdeztem, hogy: szerinted miért? Erre sokszor az állam leesett olyan különleges válaszokat kaptam. Hátha a Te kicsikéd válaszából rájössz, hogy érhetnéd el amit szeretnél.
    Kékfelhő! Nem tudom, hogy alakul ki a gyerekeben a humorérzék, de soha senkin nem nevettem még annyit, mint a fiamon. Olyan kifinomult érzékkel tud megnevettetni, mint senki más. Sokszor biztos, hogy direkt akarja, hogy vidámak legyünk, de legtöbbször csak úgy jön belőle. Nálunk rendszeres, hogy a közös evések fuldoklós nevetésbe torkollnak. Pedig már kamaszok.

  • 2006.11.14 22:16:09sacka

    Kedves gyöngy, holnap kipróbálom :)

  • 2006.11.14 22:21:31gyöngy

    OK sacka! Kíváncsian várom, hogy beválik-e nálatok.

  • 2006.11.14 23:37:11jidele

    én egyszer megkérdeztem egy kislánytól a 2milliomodik miért után, hogy miért kérdez annyit? Elgondolkozott, majd azt mondta: Nem tudom, miért?
    Azt hittem, megszakadok a nevetéstől:)

  • 2006.11.14 23:59:26kovvacs

    Egy olyan lakásban, ahol a tetőtérben lakunk, és a belmagasság a fal mellett kb. 1 méter, képtelenség mindent magasra rakni.

    A gyermekem rászokott a hifi gombjának nyomogatására, hiába kértem ezerszer, hogy ne tegye. Miközben a gombot nyomogatja, kíváncsian néz engem, mintha rajtam kísérletezne.



    Hát ma konfrontálódtam. Amikor elkezdte nyomogatni a gombot, megmondtam neki, hogy be fogom rakni a járókába gondolkodni 5 percre.

    Folytatta, beraktam. Első alkalommal elkezdett játszani, nem zavatma meg benne, csak 30 perc után szedtem ki. Aztán újabb nyomogatás, újabb járóka, ekkor már kiakadt. 5 perc után tényleg kivettem, odatörleszkedett szopizni, közben láttam rajta, hogy nagyon dühös rám. De valahogy nem nevelődött meg, ezek után még kétszer játszottuk végig a gombnyomogatás-kéremhogyne-folytatja-kérem-folytatja- járóka-felháborodás-5perc-járókából ki-szopizás kört.

    Estére általánosan kibukott.

    Nem lesz jó ez a járóka-cucc, mert nem akarom a büntetést hozzákapcsolni.

    Különben estefele még hagyta az apja, hadd tapogassa meg az átforrósodott olvasólámpát, amiről ezerszer megmondtuk, hogy ne nyúljon hozzá, mert veszélyes. Hiába volt elég meleg, a kölköm négyszer egymás után tapicskolta meg.

    Iszonyatosan makacs.

    Én sokkal hisztisebb vagyok és jóval kevésbé kitartó. Ő szívós és makacs, bár tud hisztizni ő is.



    Jézusmáriám, mi lesz itt még az elkövetkező napokban-hetekben-években...

  • 2006.11.15 09:15:51Csöre

    Kovvacs, szerintem egy 10 hónaposnál még nem működik a kérem-megmagyarázom-büntetem kör, mert egyszerűen verbálisan még nincs ezen a szinten. A mondandód érzelmi töltetét persze felfogja, de szerintem ebben az esetben konkrétumokra van szükség. Minálunk ennyi idősen kezdődött a konnektorpiszkálás. A családban már bevált tapasztalatokat kamatoztatva a következőt tettük: konnektorhoz hozzáér -> szülő: "A konnektorhoz nyúlni nem szabad!" (egyszerűen, tömören, és majdnem mindig szó szerint ugyanúgy) -> járókába be. Ott nem maradt sokáig, az elején nem is bánta, mondjuk 5 perc. Ha sírt, amikor betettük, akkor legalább azt kivártuk, míg megnyugszik. Egyébként ez nem büntetés, ez következmény. És minden egyes hozzányúlás után ez jár. Nincs "ha még egyszer ezt meglátom..." meg "legközelebb már tényleg..."; ha hozzányúl, sipirc járóka. A fiók sem kérdez vissza, hogy legközelebb már tényleg rácsukódik a kezére, meg kell tanulnia ügyesen becsukni. Igen, ez egy kicsit olyan, mint Pavlov és a nyálcsorgatós kutyái. Feltételes reflex. Nagyobb korában az unokaöcsém már direkt elvárta, hogy a renitenskedései után jöjjenek a következmények, ugyanis a konkrét határok jelentik a kicsiknek a biztonságérzetet. A 'ma rácspok a kezére - holnap jó kedvemben csak mosolygok rajta' azt eredményezi, hogy gyerkőc nem tudja, meddig az addig, és folyton próbálkozik. Kezdetben egyébként kábé napi ötször járókáztunk, most (13 hós) talán ha hetente egyszer. Van úgy, hogy vágyakozva néz a konnektorra, aztán megfordul és otthagyja. Nálunk ezen kívül a szemüvegpiszkálásért és a hajhúzásért vannak retorziók: ekkor lefektetjük hanyatt a földre. Nekünk bevált. Mondjuk ezek a mukik (a Tiéd, a miénk) még nincsen ebben a kimondott dackorszakban, ők még csak a határaikat mérik fel. Jobb az elején rögzíteni azokat.

  • 2006.11.15 09:29:07Tori

    Jaj, imádom ezeket a kis sztorikat, ezekért érdemes anyának lenni! :) Nekem tegnap lefekvés előtt megfájdult a fejem, rögtön kaptam rá puszit a lányomtól. Megköszöntem, erre ő: "civesen, anya, te a bajátom vagy". Aszittem megzabálom.



    Kisebb korában mi is mértékkel magyaráztunk. Én mondjuk 9 hónapos korától tanítottam neki babajeleket is, úgyhogy, bár nagyon későn kezdett beszélni, elég könnyen kommunikáltunk. Viszont az tuti, hogy a beszédfejlődés és -megértés nem feltétlenül jár együtt, mert amikor beszélni kezdett, egyből választékosan és helyesen tette, olyan szavakkal, amit hónapokkal korábban hallhatott csak. Ráadásul átugrott fejlődési szakaszokat, nem volt enyém-enyéd, hanem rögtön enyém-tiéd. Szóval szerintem sokkal többet értenek meg, mint amit ki tudnak mondani.



    Gyöngy, ez a viharos mese tündéri! Kár, hogy én hiába is magyaráznám, a mi ablakunkon egy betonlap és a szembeszomszéd látszik. :( Hülye pesti bérház.



    Egyébként sajna gyakorló depressziós vagyok, és a gyógyuláshoz a legjobb motiváció az, ha a lányom egyszercsak minden előjel nélkül félbehagyja a játékot, leül, előrerogyasztja a vállát, a kezébe temeti arcát és azt mondja az én panaszos hangomon, "most haggyá békén, ne cólj hozzám". Soha, senkinek nem kívánom azt a lelkifurdalást, ami ilyenkor fog el. :(

  • 2006.11.15 09:43:00Kékfelhő

    jaj Tori, nem vagy ezzel egyedül, hidd el, de elmúlik idővel, ez biztos :)



    az én fiam időnként azt játsza, hogy fáj a feje, be kell venni rá gyógyszert, és most ne zavarja senki, mert éppen haldoklik. Persze, ezt is tőlem látja, engem utánoz, de mi a fenét csináljak, ha jön a migrén, egyszerűen nem tudok más lenni

  • 2006.11.15 09:44:38Tori

    Ebben reménykedem én is, de ettől még nem könnyebb elviselni. :( Viszont mostanra már ezt is meg tudjuk dumálni a csajjal. Szerencsére a férjem nagyon jól kezeli az ilyen rohamaimat, és a lányom tőle is tanul.

  • 2006.11.15 09:58:38Kékfelhő

    és idővel te is tanulsz tőlük



    amikor a fiam két éves volt, és összeköltöztünk nevelőapukával, nehéz év elé néztünk. Jött ugye a dackorszak, a bizalmatlanság az új apuka iránt, az állandó ellenkezés, a féltékenység... huhhh, durva volt. Nagyon sokat veszekedtem akkoriban a gyerekkel. Drágám mindig mondogatta, hogy túl türelmetlen vagyok, először higgadjak le, ne így akarjam megoldani a helyzetet, mert rámegyek én is, a gyerek is. Majd három év alatt eljutottunk odáig, hogy a gyerkőc lenyugodott, megtaláltuk a közös hangnemet, és én is lazábban tudom venni a dolgokat, nem kiabálok mindenért vele. Hosszú út volt, és még nincs vége, még nekem is sokat kell fejlődnöm, de majd csak lesz valahogy. Azért jó, hogy a fiammal mi is meg tudjuk beszélni a problémákat, volt olyan is, hogy bocsánatot kértem tőle, mert igazságtalan voltam vele, ő pedig megbocsátott :)

  • 2006.11.15 11:01:24tulipirostulipánt

    Kovvacs nagyon nehéz lesz sajnos a dolgod. Két birkatürelmű embernek a baráti körünkben van hasonlóan "fura" gyereke. Mindent kipróbáltak, de semmi. A non plus ultra: Benő megégette a kezét a vasalóval. Mondanom sem kell, ezerszer mondták, hogy süt, nem szabad. Tudta mit csinált. Nem is derült volna ki, csak az apja hívta ebédelni, és mondta, hogy mutassa a kezét, mert mennek kezet mosni. Na akkor látja a hólygosra égett mancsokat. Kérdezi mi történt, mre a gyerek ártatlan nagy szemekkel, hogy semmi. Sipirc a hideg víz alá, na akkor már elkezdett kicsit sírni. Eszméletlen, hogyan tűrte a fájdalmat, nem is értem, hogyan képes erre egy három éves gyerek. Ja és a vasaló a nagynéni szobájában. Ajtó bezárva, vasalót bedugni... Szóval nem az orra előtt volt, külön mesterkednie kellett... Ezzel a fajta gyerekkel nagyon nehéz. Ennek ellenére nagyon kedvelem azt a kölyköt, olyan szeretet van benne, csak ilyen vadember. Van még egy esete, nem tudodtt járni, és felmászott egy emeletes ágyra, ahol nem volt létra. Senki sem tudja hogyan!!! A lényeg, hogy fenn vigyorgott. A házibuli többgyerekes vendéglátó anyukája nem hitt a szemének, és utána Benőre külön két ember sasolt felváltva.
    Ja hisztizni ő nem szokott, magánosan működik, kihasználva minden adódó másodpercet :-)

  • 2006.11.15 11:24:48Jucus

    A kis Benőben kicsit a fiamra ismertem. 4 napja azt játszuk (szerintem lehet, hogy azt hiszi játék), hogy ő kinyúl az ágyból, kicsit piszkálja a lámpát(nem meleg), és én mondom, hogy a lámpát nem szabad piszkálni. 4 napja, napont 2x, egy alkalommal kb 25-ször. Már álmomban is ezt hajtogatom. Atyaég, és még mi vár ránk....

  • 2006.11.15 12:29:42kovvacs

    Lehet, hogy mégis bankigazgató lesz a kölyökből, ha ilyen makacs... :)

    Ma reggel az egyik első dolga az volt, hogy odament a hifihez és megnyomogatta a gombját. Felemeltem magasra, hogy mélyen a szeme közé nézzek, és komoly hangon megmondtam, hogy ezt nem szabad és haraxom. Úgy nézett rám, mintha én volnék a kirakat, a következő pillanatban pedig a fejem felett nézegetett kifele az ablakon. Szóval le voltam ejtve.

    Azért hogy jót is mondjak, a konnektorra rá se szokott. Arra csak annyit mondtam minden alkalommal emelt hangon, hogy NEM. Ha nem is merném egyedül hagyni egy konnektorral, simán elüldögél mellette, megnézi, de nem nyújtja ki a kezét felé.

  • 2006.11.15 12:38:51Kékfelhő

    :)



    Csak tudnám, honnan tudják melyik NEM az, amin az ő kis élete múlhat, és melyik NEM az, amin meg "csak" a hifi élete múlhat. :)

  • 2006.11.15 12:51:55kovvacs

    Kékfelhő,

    az egyetlen dolog, amitől fél: a porszívó. Ha ki van kapcsolva, akkor is. Ha kiejtem a számon a porszívó szót, akkor is. Ha fél, jön hozzám és belémkapaszkodik.

    Most ezek után képzeld el, hogy néz ki, amikor porszívózok.

    Annyit szoktam röhögni közben, hogy nem kifejezés.

    A gyerkőc mindenféle elképesztő módokon belém csimpaszkodik. Két lábam közé, kezemre, vagy ráül a lábfejemre és átkarolja a lábamat, közben le nem venné a szemét a porszívóról, mert sose lehet tudni. Én meg a rajtam lógó gyerekkel és kezemben a félelmetes eszközzel próbálok haladni a lakásban... :)))

  • 2006.11.15 12:58:34Kékfelhő

    jajj :))))



    a porszívó nálunk sem volt sokáig nyerő, majd egy nap hirtelen megbékélt vele, attól a naptól fogva viszont ő is imád porszívózni. Nem értem én a gyerekeket :)))

  • 2006.11.15 13:19:26tulipirostulipánt

    Lányok!

    Én ezt a konfrontálódást lehet félreértettem :-( Itt nem arról van szó, hogyha soha nem mondja meg valaki a gyereknek, hogy nem, miközben kitör rajta a hiszti, hanem terel, akkor a gyerek nem tanulja meg, hogy hol vannak a határai, és felnőtt(ebb) korában fog koppanni, mondjuk egy közösségben, vagy koliban?
    Na akkor, hogy ne a habokba beszéljek. A lányom még kicsi, de már ott vannak az oroszlánkörmei ;-) Remekül megrágja az internet madzagot. Persze tudom a gépet feljebb kell költöztetnünk... de nagyon is tudja, hogy neki nem szabad a billenytűzeten parádéznia, és mégis az első, hogy odamászik. Még nincs 6 hónapos!
    http://kofa.smugmug.com/gallery/2016072
    Na jó itt nagy kárt nem tehet sem a gépben, sem magában, mással könyörtelen vagyok :-) A férjem csak így becéz: Türannoszaurusz Rexona :-)
    Igen bizonyos kérdésekben nincs demokrácia, pl gyógyszebevétel, nem játszunk konnektorral, vasalóval, vegyszerrel, de még a WC kefével sem, akármennyire csábító is. Mi is felnőttünk, és a szankciók nem szűkítettek be. Bizonyos szabályokat be kell tartania minden félnek. Én pl. a tiltást legalább olyan komolyan veszem, mint a dícséretet, jutalmazást, tehát nekem magam felé is vannak szabályok :-) Meg persze én is legalább annyira tanulom a gyereknevelést, mint a lányom a felcseperedést ;-P
    Ja és, ha a fáradt gyerek bömbizik a mterón ltojom, hogy hogyan néznek rám, pár hónaposan nem vehetem ki, mert egyet ránt a metró, és borulunk. Egyetlen egyszer fordult ez elő, pedig sokat közlekedünk, és hát, ha szemmel ölni lehetett volna, de ilyenkor kell bevenni a lesz@rom kapszulát.
    Hja és akkor itt jön a felnőttek hisztije: minek hozza ki, ha nem bírja a gyerek. Történetesen időpontra mentünk csípőultrahangra, ami nem illett a napirendünkbe, ennek ellenére Kinga hihetetlenül jól vette az akadályokat a végét leszámítva. Az ember nem írhatja a homlokára, hogy mi a dörgés, és nem is kezdhet magyarázkodni. Bömbi van és kész. Vannak esetek, amikor a külvilágot ki kell zárni, máshogyan nem megy.

  • 2006.11.15 13:50:56Csiperke

    Én 2 évesen egy kutyával ismerkedtem meg naggggyon közelről, de sírni nem mertem, mert tudtam, miattam volt az egész, csak fogtam két tenyérrel az orrom, a könyökömön meg csugott le a vér. amúgy nem voltam rossz és hisztis gyerek.
    Peti fiam másfél éves lesz a hónap végén. Én nem pakoltam el a polcokról különösebben semmit, eddig egy váza és egy pohár tört össze neki köszönhetően. Én azt, hogy NEM elég határozottan tudom mondani és szerencsére -egyelőre- vevő rá a gyerekem. A barátnőm fia abszolút immunis erre a szóra.
    Ha nyilvános helyen hisztizik a Csibe próbálom elterelni valamivel a figyelmét. Ha nem sikerül, akkor igyekszem gyors lenni és hamarhamar hazamenni. Közben tojok a lesajnáló pillantásokra, mert tudom, megtettem mindent, hogy befogja. Itthoni hisztikor a "gyere, olvassunk", vagy a "gyere, nézzük meg a nagyvilágot" az orvosság. Az elsőt nem kell magyarázni, a második, pedig mily meglepő Libretto, az ablakból megnézzük a nyírfát, fújja-e a szél, van-e rajta kismadár.

  • 2006.11.15 23:44:03Anikó

    Nekem három gyerkőcöm van, de a hiszti és rosszalkodás szavaktól felforr az agyvizem. Miért rossz és hisztis az a gyerek, aki nagyon akar (vagy nem akar) valamit? Egyszerűen csak szembe kerül a gyerek és a szülő akarata. Mivel te vagy a felnőtt, te döntesz: engedsz az adott helyzetben vagy nem. Ha nem, akkor kőkeményen nem. Ha piszkálja a hi-fit a gyerek: odamegyek és elviszem onnan, ha kell, századszor is. Megpróbálom nem elröhögni magam közben, de dührohamot sem kapok a huszadik alkalom után. Nálunk a gyógyszerbevétel is úgy működik a legnagyobb lánynál, hogy sűrűn ismételgetem: nem kell szeretni a gyógyszert, igen, rossz az íze, de be kell venni. A hangomból, testbeszédből már tudja a lány, hogy anyája nem viccel. A határozottság ezekben a helyzetekben azt jelenti, hogy a TE fejedben fel sem merül, hogy más is történhet, mint amit te akarsz. Ha viszont nem fontos a dolog, ami miatt szembe kerültetek a gyerekkel, lehet egyezkedni. Biztosan fárasztóbb, mint a tekintélyelvű "Márpedig azt teszed, amit én mondok, mert én vagyok az anyád!" duma (úristen, én ezt mennyit hallgattam anno...), de hosszú távon megéri. Azt persze megint te döntöd el, mi a fontos, és ebben a saját meggyőződésedre szabad csak hagyatkozni. Ha kifelé kacsintgatsz és mások normáinak akarsz megfelelni, a gyerek megzavarodik. És még egy gondolat: ha tényleg odafigyelünk a gyerekünk szükségleteire és megpróbáljuk átérezni, hogy benne mi zajlik, egy csomó konfliktust elkerülhetnénk. Kedvenc horror sztorim: anyuka nálunk vendégeskedett a kétéves kisfiával, aki már kezdett fáradni a nagy játékban. Gyerek már nyűgös, anyuka végre rászánja magát a hazamenetelre, öltözés, gyerek szegény már ordít. Erre anyuka reakciója: Hagyd már abba a hisztit, édes fiam, vagy akarsz megint a hideg zuhany alá állni?

  • 2006.11.16 08:28:46manci

    Én igazi elkényeztetett gyerek voltam. Széles nagy családunkban én voltam az első gyerek, úgyhogy mindenki engem szeretgetett. Mondanom sem kell, hogy egy éves koromra remekül manipuláltam az összes felnőttet, és nem volt dolog, amit ki ne tudtam volna harcolni magamnak. De állítólag veszélyes dolgokat sosem csináltam, ilyen téren értettem a szép szóból.

    A kánanánnak az unokatesók és az öcsém érkezése vetett véget, meg kellett tanulnom az alkalmazkodást és én kezdtem vigyázni rájuk. Mondjuk az öcsémmel nem volt könnyű, az a gyerek következetesen ki akarta nyírni magát, többször majdnem sikerült is, hiába volt rajta valakinek mindig a szeme. Ő aztán semmiből sem értett! És ehhez jött még kishúgom. Így aztán felnőve sosem volt gondom az alkalmazkodással, de a megfelelő érdekérvényesítéssel sem.

    Szóval szerintem nagyon sokat számít, hogy van-e testvér a háznál!

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta