SZÜLŐSÉG

Alternatív szülés helyett vákuumfogó

2006. november 10., péntek 09:17

Mindig is azt gondoltam, hogy a szülés természetes dolog. Minden barátom azt kérdezgette már jóval a nagy esemény előtt, hogy nem félsz? Mondtam, hogy nem félek, miért is félnék? A babóc kijön, nem tart a végtelenségig, és persze hogy fáj, de ez nem olyan, mint a fülfájás, mert tudod, milyen jó vége lesz. Ezért aztán nem is nagyon törtem a fejem azon, hogy hogyan szüljek. Azt gondoltam, minden koncepció csak azt eredményezheti, hogy ha másképp alakulnak a dolgok, akkor csalódok. Persze azért gondoltam rá, hogy milyen jó lenne vízben, nagyon szeretem a vizet. Vagy patkószéken, ahogy Ráhel szülte Józsefet pár ezer éve. De nem éreztem fontosnak.



Az orvosommal soha nem beszéltem a szülésről. Annyit tettem, hogy olyan kórházat választottam, amely magát alternatívként reklámozza, ahol bármilyen helyzetben lehet szülni, nem veszik el a babát, stb. Most már tudom, hogy a második gyereknél másképp lesznek a dolgok. Mert nagyon nehéz volt, pedig milyen jól kezdődött. Pedig nem volt a terhesség alatt komplikáció. Pedig a tanfolyamon mást mondtak. Pedig fogadott szülésznőm volt. (Aki egyébként előtte se törődött velem sokat, egyszer elmondta nagyon kedvesen ugyanazt, mint a tanfolyamon.) Pedig gyakoroltam a légzést. Pedig mindenki annyira kedves volt végig. A szuper budapesti alternatív kórházban nagyon kedvesen hagytak magamra. Ami persze sokkal-sokkal jobb, mintha letámadnak, megborotválnak, beöntenek, kiabálnak velem. Mégis az események valahogy úgy zajlottak, ahogy a nagyon oldschoolos történetekben. Eltűntem bennük.

Hajnali négykor ébredtem arra, hogy elönti az ágyat a magzatvíz. Azt gondoltam, ennyi, még várhatunk bőven, majd még két menetben kifolyt egy csomó, persze ruhaváltás után. Előző nap voltak ugyan jóslófájásaim, de hát már egy hete voltak, igaz, most sűrűbben. Éreztem, hogy ebből akár lehet is valami, úgyhogy nem engedtem a férjemet a választások éjszakáján bulizni menni, és éjfél fele én is hazamentem.

Miután elfolyt a magzatvíz, rögtön öt perces fájásaim voltak. Felhívtam a mamámat, majd az ő tanácsára nem vártunk tovább, taxit hívtunk, amire persze majd fél órát kellett várni, addigra már hárompercesek voltak a fájások, de tűrhető erősségűek. A kórházban az ügyeletes megvizsgált, még csak 2 centi volt a tágulás. De egyre jobban fájt. Átöltöztem, betereltek minket egy mini-mini szülőszobába, mivel a többi foglalt volt. Benne egy szülőágy, kb. 30 fokban felemelhető fejrésszel, egy kerti műanyag szék és egy forgós szék. Hova is üljek? Minden olyan kényelmetlen. Állni, mozogni szinte nincs is hely, kapaszkodni sehol se lehetne.

A szülésznőm hét körül ért be, nagyon kedvesen köszönt, megvizsgált és annyit mondott, hogy még itt van az aneszteziológus, ha akarok eda-t, mert mondtam, hogy nagyon fáj – és addigra már tényleg nagyon fájt, kibírhatóan, de tudtam, hogy órákig, és ha még erősebb lesz, nem fogom így az ágyon félig fekve, kényelmetlenül, mozdulatlanul bírni.

A szülésznőm, nagyon kedvesen, megjegyezte, hogy 9-kor jön vissza legközelebb az aneszteziológus, akkor már valószínűleg nem lesz értelme az eda-nak. Kis tanácstalankodás után úgy döntöttem, akkor inkább most, hiszen más lehetőséget nem láttam – semmi a sok alternatívságból, labda, masszírozás, kád – de még egy bordásfal se, hogy kipróbáljam a tornán elsajátított lazító-pozíciót. Még egy jó fotel se. Persze valószínűleg csak határozottan kellett volna kérni, hiszen olyan kedvesek voltak. Egy párnát próbáltam kérni, hogy feljebb támasszam magam, ne feküdjek, de az se volt valahogy. És innentől kicsúszott a kezemből ez az egész szülés-dolog.

Megkaptam az eda-t, bekötötték az infúziót, a ctg-t, feküdtem, gyorsan hatott. Ez volt az egyetlen jó: ez a másfél óra csöndben, félálomban a barátommal a szülőszobában, amíg tágult a méhszáj, nem is fájt, csak mint egy menstruáció, pihentem. Aztán annál hirtelenebb volt, amikor elmúlt a hatás, és megindultak a tolófájások. Körülbelül eddigre jött meg az orvos, a szülésznő újra előkerült, megmutatták, hogyan nyomjak, feltámasztották a lábamat, és azt ígérték, ez csak fél óra, ha ügyes vagyok.

Igyekeztem ügyes lenni, de hamar elfáradtam, fekve nehéz is volt, nem ment lefelé az erő eléggé, hiába emelték meg kicsit a háttámlát, azért majdnem feküdtem, az infúzió meg még mindig bennem volt, mozdulni se tudtam, ki ne szakadjon. Nyomás, pihenés, jobbra fordultam, balra, úgy is hármat, de babóc sajnos beakadt, nem akart elfordulni, én meg nem tudtam elég erősen nyomni, hogy kijöjjön lehajtott fejecskével. Egy óra után kezdtem reménytelennek érezni, éreztem, meg se mozdul, közben többször egyedül hagytak a barátommal, nyomjunk mi együtt, segítség nélkül.

Másfél óra után annyit hallottam, vákuum, majd beözönlött sok ember, a barátom ki, injekció, hatalmas nyisszantás, belémtoltak valamit, de azt már nem éreztem, majd újra nyomni kellett, a babóc feje megakadt a nyílásban félúton, megint nyomni, és végre a harmadikra kicsúszott.

Szürke volt, és alig vett levegőt, az orrába dugtak szegény kicsinek valami csövet, a köldökzsinórból elkezdtek vért levenni, majd elvitték a babát, ki, mérni, mosdatni, szerencsére az apja kint várta, belőlem meg kijött valahogy a méhlepény és elkezdtek összevarrni, rettentő volt, tízig számoltam az öltéseket, addigra hozták vissza a babámat, felöltöztetve, kissapkában.

Végre rám fektették. Szegény, ő is hullafáradt volt, nem láttam a szemét, mert oldalt feküdt rajtam, én meg még mindig nem tudtam megmozdulni, de azért jó volt nagyon, hogy végre ott volt. Mikor összevarrtak, kaptam még egy kis oxitocint, hogy ne vérezzek annyira.

Olyan fél óra múlva bejött a szülésznő, és megpróbált segíteni szoptatni (két percig), úgy, fekve, de hát babó nagyon fáradt volt, és nem szopizott. Neki se lehetett örvendetes a vákuum, a beszorulás meg a nagy stressz. Nem szopizott, ahogy még három napig nem, és sokáig nagyon nehezen – azt nem fogom megtudni, hogy azért, mert nagyon kis picire nyitogatta csak a száját, mert én se voltam elég ügyes, vagy mert így született.

Pihentünk két órát együtt, hárman. Aztán engem levittek, babót el, megvizsgálni, egyedül. Két óra múlva kaptuk vissza, mert sok szülés volt aznap, és várni kellett a gyerekorvosra. Sorban álltak a csecsemők a csecsemőosztályon.

Még annyi tartozik talán a történethez, hogy 3 hétig állni se tudtam szinte a sebtől. Legközelebb pedig nem fogom fölösleges fakszninak tartani a dúlát. Hogy az alternatívság ne csak a kedvességből álljon..

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.10 15:24:12hanna

    Félreértések elkerülése végett: nem az orvossal volt a gond. INkább a szülésznővel, az előzetes infók és a valóság eltérésével, és az én ebből adódó határozatlanságommal.

    És igen, István, és a csecsemősök a főnénit kivéve velünk angyalok voltak, Lea nem akart szopizni, mindig segítettek, amikor kértem, cseréltek ágyneműt, fejni, fürdetni tanítottak, megitatták a kicsit lefejt tejjel pohárból, amikor már nagyon kínlódtunk, szóval nagyon aranyosak voltak, pedig rengeteg baba volt (csak aznap 8). A szobában is mindenki nagyon jó fej volt, nem zavartak a látogatók, pedig volt bőven, mindenki csendesen, kulturáltan viselkedett, érdeklődtek egymás iránt stb. Szóval a csecsemőosztállyal kapcsolatban nekem nem volt rossz tapasztalatom, de ismerőseim meséltek róla horrorisztikus történeteket, úgyhogy ez szerencse dolga is.

  • 2006.11.10 19:10:11manci

    Az isvános nővérkékkel kapcsolatban nagyon vegyesek a tapasztalataim: volt akit kenyérre lehetett kenni és volt aki kifejezetten bunkó volt.
    Lapos mellbimbóim miatt nekem nehezen ment a mellretétel. Mikor segítséget kértem, megragadták a mellemet, valahogy beletuszkolták a babám szájába, majd odébbálltak. Mondanom se kell, pár másodperc múlva már kiesett a kicsikém szájából a cici. Na így lett pár óra alatt sebes a mellbimbóm. Pedig elvileg az Istvánban szoptatási ambulamcia is működik.

  • 2006.11.10 19:18:34manci

    Ami az egyágyas szobát illeti, ilyet szerettem volna, de nem volt üres. Mondom, nem baj, jó lesz a 3 ágyas is, ott sem volt hely. Végül 6 ágyasba kerültem, de első nap csak ketten voltunk benne. Aztán benépesült a szoba, de olyan kedves volt mindenki, hogy nem bántam, hogy így alakult.

    És mielőtt sokan rosszat gondalnátok az István Kórházról, azt azért elmondom, hogy itt végig velem lehetett a babám, garantáltan nem nyomták tele cukros vízzel meg tápszerrel és a szülést követő 3. napon már mehettünk is haza!

  • 2006.11.10 23:24:44gyöngy

    Anna! Én olvastam az Útmutató szüléshez c. könyvet, amit egy bába írt. Nagyon biztató dolgokat írt, nagy fejű, és igen nagy 4 kg feletti babákról, hogy simán kiférnek. A kitoláskor fontos, hogy milyen pózban vagy. A nagy babákhoz a négykézláb állást ajánlja leginkább, mert abban a pózban a legtágabb a medence. A Farmon, ahol él és dolgozik több bába együtt, sok olyan nő szül hüvelyi úton, akit előtte császároztak, és sok mamának jóval 4 kg feletti a babája. Ne hagyd magad, és Te válaszd meg a Neked megfelelő pózt a vajúdáshoz is, meg a kitoláshoz is. Alkalmazkodjon a doki meg a szülésznő a babádhoz, és a választott pozíciódhoz, nekik nem fáj semmijük. Ne Nekik legyen kényelmes! Nyugodt, segítőkész környezetet, könnyű gyors szülést, és egészséges gyönyörű babát kívánok Neked!

  • 2006.11.11 00:37:06szanna

    Gyöngy!

    Köszönöm a válaszod! Azt hiszem a dokimmal nem lesz gond, mert nagyon rugalmas. Ha a kitolásnál kényelmes lesz, megpróbálom a négykézláb állást (most is így tolatok le az ágyunkról, mert így kevésbé fáj a derekam). Az viszont még mindig aggaszt, hogy szülhetek-e gátvédelemel, vagy arról le kell mondanom?

  • 2006.11.11 08:51:49eszter

    Szanna, nagyon függ a dolog attól is, hogy mennyire tud összecsúszni a baba koponyája. Az első babámnak is 105-ös volt a BPD-je (egyébként végig az utolsó 3 héten, lehet, hogy nálatok se nő már nagyobbra), és gyönyörűen kibújt, mert egymásra csúszott szépen a koponyája. A második babámnak kisímult maradt a feje, kicsit lassabban is jött (bár a gátvédelem miatt hagyták, hogy hagy bújjon saját, lassúcska tempójában). Szóval ne add fel, lehet, hogy símán gyorsan kijön.

  • 2006.11.11 08:54:06eszter

    Nehéz nem hozzászólni Lena történetéhez, iszonyúan fájdalmas. Nagyonnagyon sok lelkierőt kívánok a feldolgozáshoz, és nagyonügyes vagy, hogy a következő babán járnak a gondolataid. Ez biztos mindenképpen segít majd. Persze az ember mellett egy életre ott marad majd egy angyalka...

  • 2006.11.11 10:11:25szanna

    Eszter!

    Köszönöm a válaszod, megnyugodtam. Legközelebb kedden találkozom a dokimmal, akkor majd vele is megbeszélem. Bár azt mondta bármikor hívhatom, nem tudom magam rávenni, hogy este, hétvégén hívjam, főleg mert Veletek is mindent meg lehet beszélni.

    Üdv, Anna

  • 2006.11.11 10:22:23gyöngy

    Anna! Én a dúla tanfolyamon hallottam Nandutól, egy olyan bábától, aki attól tanult, aki a fent említett könyvet írta, hogy Ina May a bába, ellenzi a gátmetszést, de veszély esetén nem habozna az ollóért nyúlni. Viszont az elmúlt 30 év alatt nem került rá sor. Figyelted, 30 év alatt, több mint 2000 anyuka akármekkora babáját, akár milyen fekvésben gátvédelemmel szülte! Nagyon jó dolgokat olvashatsz a www.nandu.hu oldalon is. Minden jót! Szülés után pedig feltétlenül szeretnénk egy szüléstörténetet. Én még 22 hetes vagyok, de úgy érzem, mindegyikből tanulok.

  • 2006.11.11 10:29:10szanna

    Rendben Gyöngy! Ahogy a géphez tudok ülni, jöhet a szüléstörténet.

    Most a 38. héten vagyunk, elvileg 30.-a környékén kéne születnie a Kincsemnek, de tegnap azt hittem, hogy már igyekszik kifelé. Valószínűleg úgy szuggeráltam magamnak, hogy most szülessen, mert így még nem akkora nagy. Tegnap izgultam, ma reggel, viszont jót nevettem magamon. Rá kell bíznom magunkat a természetre, csak nehéz magam visszafogni :).

    Üdv, Anna

  • 2006.11.11 10:57:56gyöngy

    Anna! Hidd el a Babód tudja, hogy mikor és hogy kell megszületnie. Bízz magadban, a természetben, és Benne. Menni fog meglátod! Erőt, türelmet és kitartást Nektek!

  • 2006.11.11 11:29:23manci

    Anna, én is biztatnálak. Megúsztam gátmetszés nélkül, pedig a kicsimnek mégcsak nem is csúszkáltak egymásra a koponyalemezkéi. Az orvos első szava az volt mikor meglátta, hogy húha, milyen szép gömbölyű fejecskéje van. Ami azért tűnt fel utólag, mert mindenki más azt mondta, hogy húha mekkora hajacskája van:)



    Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy cserébe jó sokáig tartott a kitolási szakasz és egy picikét repedtem is, de azt 2 öltéssel összevarrta a doki és egyáltalán nem okozott gondot.

  • 2006.11.11 12:08:42szanna

    A ma már 12 éves fiam fejkörfogata 34 cm volt, 3400 g-mal és 50 cm-el született. Neki is gömbölyű fejecskéje volt. Gátmetszéssel és szélsebesen született meg. Este 8 körül értünk a kórházba, és éjfél előtt már felsírt.

  • 2006.11.11 12:10:10szanna

    Most viszont a Babácska már nagyobb, mint a bátyusa volt. Én meg öregebb és aggodalmasabb lettem.



  • 2006.11.11 22:32:37gyöngy

    Anna! Ha nem a 12 éves báttyánál nagyobb, akkor nem kell aggódnod! És Te nem öregedtél, hanem tapasztaltabb vagy! Egy cipőben járunk, mert igaz én még 22 hetes vagyok, de a fiam 13, a lányom 15 éves, én pedig egy érett nő vagyok. Ha jelzed, hogy mikor indult be a szülés, gondolatban ott leszünk, és segítünk! Üdv Gyöngyi

  • 2006.11.12 07:44:34szanna

    :)

    Előre is köszönöm Gyöngyi!

  • 2006.11.12 13:07:34yara

    Hú, én hfőn szültem az Istvánban, és minden szuper volt és mindenki: majd megírom, a lényeg h front volt, 14-en voltak szülőszobán és káosz, de nekem olyan szerencsém volt h rendszertelen és enyhe fájások mellett tágultam, én voltam a legvidámabb a szülőszobán, és választhattam oxitocin helyett eda-t az utolsó centikhez, és azzal nyomtam, de így is kint volt félóra alatt, mivel nem fárasztott le a vajúdás, tudtam ésszel csinálni. Utána is rendes volt mindenki, az orvosom egy csoda, a szülésznők helyesek voltak, a csecsemősök, hát olyan tipikusak, de korrektek. Siklós főorvos volt csak hülye a nagyvizitnél, beszólt h rendetlenség van, dehát ez a legkevesebb. A szoptatás viszont nehezebb és fárasztóbb, mint gondoltam.

  • 2006.11.12 14:07:06Csöre

    Yara, óriási gratuláció a babához! Esetleg némi részletek felől érdeklődhet a nagyközönség? (Fiú, lány, mekkorácska?)

  • 2006.11.12 14:19:42jidele

    Yara, gratulálok!

  • 2006.11.12 16:04:24dijon

    Bocsánat, nincs időm végigolvasni a hozzászólásokat, kedd óta anyuka vagyok,még egy picit sok a teendőm:). Szeretném megvédeni az István Kórházat, ott szültem, ha jól látom Yarával vetekettünk a szülőszobai helyért:). Szóval, velem nagyon rendes volt mindenki, nem csak a fogadott szülésznőm (Lómen Marika - csak dícsérni tudom). Azt és úgy csináltam, amit akartam, abszolult pozitív élmény volt!!!

  • 2006.11.12 16:19:11Tori

    Yara, gratulálok!



    Istvánról: ott-tartózkodásom alatt megszemlélhettem, mennyire másképp tudnak bánni a nővérek akár egy szobában levő páciensekkel is. Szerintem attól függhet, melyik orvos betegéről van szó. Én ügyeletesnél szültem, engem leszartak. :( Szoptatással ugyanúgy jártam, mint manci, de erről már írtam párszor. Az jó volt, hogy végig velem lehetett a gyerek, de hogy semmit sem mutattak meg, az dühítő volt.

  • 2006.11.12 16:26:47eszter

    Húúú, FrissMamák! Mindenkinek szívből gratulálok!! Sok sikert a szoptatással, biztos az is menni fog!

  • 2006.11.12 16:28:23Tori

    dijon, Neked is gratulálok, és szívből örülök, hogy pozitív élményeid voltak!

  • 2006.11.12 16:28:55Tori

    ja, még egy megjegyzés: mulan, most már tényleg Te jössz! :D

  • 2006.11.12 16:41:51dijon

    Ps: a szoptatással kapcsolatos kérdéseimet nekem is letojták a csecsemősök, max bedugdosták a szájába a cicmet és jól otthagytak. Ha netalántán bátorkodtam ismét jelentkezni, megkaptam az Anya igyekezzen, ezt magának is akarnia kell! című felkiálltást. Na ezen annyira felhúztam magam, hogy most már mind a két cici csárda:)))))))))

  • 2006.11.12 19:36:08manci

    yara, dijon! Gratulálok nektek! Boldog babázást!

  • 2006.11.12 21:14:16madanna

    Hű, én is az Istvánban fogok szülni januárban.
    Olvastam már sokat a kórházról, de tényleg sokkal több jót, mint rosszat. Én optimista vagyok, úgy futok neki, hogy minden rendben lesz, és ennek elősegítését nem csak a körházi személyzettől várom el. Én magam is készülök, járok a felkészítőre, jógára, ahol begyakoroljuk a szülőpozíciókat is. Utánaolvasok, aminek lehet. Iszom majd a málnalevél teát, gőzölöm, masszírozom a gátamat, hogy szülésre táguljon, így nem csak mástól várom el, hogy hozzák ki belőlem és a szülésemből a maximumot.
    És persze, lehet, hogy máshogy alakul, hogy nem tudom elkerülni a gátmetszést, vagy akár a császárt, de bízom a dokiban és a majdani választott szülésznőmben. Ja, és remélem nem lesz front. Ők is emberek, dolgoznak és természetes, hogy ha 16 vajúdó nő van, kevesebb figyelmet tudnak nekik szentelni, mintha csak 3. Szóval ezen is sok múlik...

  • 2006.11.13 05:13:35mulan

    Gratulálok minden anyukának a babákhoz! :)
    Kedves Tori, igyekezni fogok. ;)

  • 2006.11.13 07:47:13manci

    madanna! Szerintem akik ide irogatunk, mindannyian próbáltunk megtenni mindent, ami tőlünk telik a babánk és a magunk érdekében (nekem pl. az általad felsoroltak közül egyedül a gátmasszázs nem fért bele). Próbáltam nem magamra venni, de valahogy olyan kioktató a stílus, ahogy írtál. Úgy gondolom, hogy mi (akiket mégiscsak ért egy-két rossz élmény) sem a kórházi személyzettől vártuk a csodát.
    Szóval azt kívánom neked, hogy ne legyen semmilyen kellemetlen élményed a kórházban, de ha netán valaki mégis bunkó veled, vagy csak nem segít, amikor rá vagy szorulva, akkor ne haragudj rá, hiszen biztosan csak azért lehet, mert fáradt.

  • 2006.11.13 11:15:29tulipirostulipánt

    Sziasztok!

    Mint írtam a csecsemősök másik téma, de ha már itt tartunk. A Margitban két véglet volt. Az egyik a passzív, ezt nem részletezem. A másik viszont a hiperaktív. Háromgyerekes anyukát berendelt pelenkázási különórára :-) ez komoly! Ja és orvosnak képzelte magát, a lányomtól félnaponta vett vért, hogy bizonygassa mennyire sárga, holott a gyerekdoki nem stresszelt. Nekem sem jött egyből tejci, amin ment a para az a sárgaság. Így "megtanították" a gyereket szopizni. Alvó gyereknek a szájába tömték a cickót, és ha az kiköpte, akkor tekergették a fejét, mert biztosan nem tudja bekapni, mert rosszul tartom :-( Ennek eredményeként egy hónapig nem lehetett a gyerekem fejéhez hozzáérni szopizás közben, és ha tényleg nem tudta bekapni a bimbót, akkor bedühödött, és felhergelte magát, és képes volt három órát üvölteni. Ez volt nálunk a horrorszopi, amivel a tanácsadó sem tudott mit kezdeni :-( Szerencsére elmúlt, és a lányom azóta is jól szopik. Szóval a csecsemősök is emberek, és néha az a jobb, ha nem akarnak segíteni minden áron!

  • 2006.11.13 11:25:40madanna

    Manci, ne haragudj, egyáltalán nem akartam kioktató lenni... Hogyan is lehetnék, tapasztalat híján nem veszem hozzá a bátorságot...
    ÉS semmiképpen ne vegyen magára senki semmit! Csak mostanában beszélgettem egy ismerősömmel erről, és mindketten ezt állapítottuk meg, hogy sokan bizony a kórháztól, dokitól, szülésznőtől várják, hogy megszülessen a baba. Nem mindenki, de vannak ilyen esetek, hallottam én is olyat, aki szidott mindenkit, pedig ő sem állt a helyzet magaslatán. De tudom, hogy nem is csak a felkészültségen, hozzáálláson múlik, bármikor közbejöhet valami.
    Szóval nem akartam senkit megbártani, csak ahogy visszaolvastam, ez a nézőpont még nem jelent meg, mármint hogy nem csak a kórházon múlnak a dolgok...

  • 2006.11.13 12:47:18manci

    madanna, akkor kicsit félreértettelek...

  • 2006.11.13 19:13:08yara

    2950 és lány. Sajnos még nem hízik, de nyugodt és nagyon szép, úh nem hiszem h baj lenne. Van h küzdeni kell a szopásért, én sem vagyok túl rutinos, de alakul a dolog, remélem hamarosan hízni fog. Ma egy hetes. És a csecsemősök tényleg csak szájbarakják, rááadásul mindenki kicst másképp mutatta. Egyik éjjel, szerencsétlenkedéseim közepette kirohnatma hozzájuk és mondtam h akkor most magyarázza is, ne csak mutassa. Leendő szülőknek meg azt tudom mondani, h készüljenek fel egy kicsit előre a szoptatásra, mert az nem úgy megy sajnos, h odarakod és megy.

  • 2006.11.13 19:42:59manci

    yara, biztos, hogy hamarosan gyarapodni kezd a porontyod:)

  • 2006.11.13 19:46:16manci

    Nekem sokat segített a Szoptatás c. könyv, tudod a Kismamás. Abban olvastam pl. a hónalj alatti tartásról és nekem speciel ez jött be a legjobban.

  • 2006.11.13 20:08:42Daem00n

    én meg is őrülnék, ha mindenféle vadidegen hozzáérne a cicimhez. Ez tényleg normális?

  • 2006.11.13 21:44:08manci

    Dae-m00n, attól tartok, sok helyen az! De itt nem csak hozzáérésről van szó, hanem megragadásról és gyömöszkölésről. De az az igazság, hogy én egyáltalán nem bántam volna, ha bármit is tanulok belőle és könnyebben mellre tudom tenni a kislányomat. De nem tudtam, illetve egy idő után igen, de azt magam tapasztaltam ki, a tapizás ebben nem segített:)

  • 2006.11.13 21:44:08Jucus

    Eleinte én is azt hittem, az én mellemhez nem érhet idegen. Aztán azon kapom magam, 4-en tömik a fiam szájába, miközben a másikból egy ötödik éppen tejet próbál kinyomni...Egyébént az Istvánról még annyit, hogy engem nagyon jól, helyesen megtanítottak szoptatni, csak a módszerük volt enyhén szólva kifogásolható. Valóban egyik csecsemőst a kenyérre lehetett volna kenni, a másik meg bunkó paraszt volt. Pl. első éjjel behozták szopni (mert császár volt, és hagytak pihenni cirka 3 órát, onnantól végig velem volt), és a nővérke azt sztorizta, hoyan kurvult el a lánya. Ugyanez a nővér pár nappal később enyhén szólva lebaszott, hogy miért kérek pótlást, miért nem a saját tejem adom. Mondjuk mert még nem lövellt be. De persze akkor, abban az idegállapotban nem tudtam mást csinálni, mint elsírni magam, pedig nagyon leugattam volna. Ja, és még neki állt feljebb, hogy mi van, talán megbántott? Nna, ennyit a bunkó nővérről. A többi közepesen kedves volt, az egyiket meg úgy "vettem meg", hogy mentem éjjel szoptatni, és mondtam, hogy nem akarom otthagyni a gyerekem, csak egy pillanatra fogja már meg, mert borogatok, és onnntól extra jófej volt. Ha már kiöntöm a lelkem, akkor elmesélem a gyerekorvost is, aki IBL...stb laktációs szaktanácsadó. Ő gy megnyomta a bimbómat, hogy berepedt, és én voltam a nyafi. Pedig nem is a bimbót kell nyomni, hanem a udvart....tudhatná egy szaktanácsadó. És a hátam mögött azt mondta, ha minket megtanít szoptatni, akkor Nobel-díjat kér. Nem láttam a díjátadáson, pedig 6 hónapig csak szopott a fiam, és kb 8,5 hónapos koráig 90%ban az anyatej volt a tápláléka.
    Konklúzió: az ember szülés előtt nagyon nézzen utána a szoptatásnak, én is azt hittem, ez természetes, majd menni fog magától. És ne hagyja magát csesztetni, a nővéreknek ez a dolguk.
    Ja, és nekem az LLL honlap segített nagyon sokat, igazából nekik köszönhetem, hogy a mai napig szoptatok (tudom, sokan fújnak az LLL-re, nekem eddig bevált minden tanácsuk)

  • 2006.11.14 06:45:34jidele

    yara, én ugyan "hazabeszélek", de ha gond van, tényleg tudom ajánlani az LLL-t. ha gondolod, megadom a nővérem e-mail címét (ő külföldön él, ezért csak neten tud segíteni). Tényleg értik a dolgukat...

  • 2006.11.14 12:47:05csuti

    Én 2001 februárjában és 2003 áprilisában szültem császárral a Dél-Pestiben, Hartmann dokival. Fiaim lettek, öreg kismamaként, asztmásan, 4 gerincműtéttel, immungubanccal.A terhességeim horrorregénybe illettek. MÉGIS! A szülés fantasztikus volt, ahogy a dokim és a többiek is. Pedig volt probléma velem elég.A férjem bent volt velem a szülésnél is, pedig erre elvileg nincs mód. A kórházat, a dokit és a dadusokat, nővéreket mind csak ajánlani tudom. Nagyon tudnak.
    Tudjátok lányok, nekünk ez az egész műsor csak egy kis szelete az életünknek, megéri. Minden jót a kismamáknak! Ha lehetne, szülnék még én is.

  • 2006.11.14 13:24:06katampusz

    én a baross utcában szültem, a csecsemősnővérek úgy látom pont olyanok mint máshol (tehát akkor ez országos...).

    szoptatás tanítás a köv. képp zajlott: bekéredzkedtem a gyerekemmel egy idegen szobába egy sámliméretű székre (nem volt babamama szobánk két napig, mert annyian voltunk) nővér berongyol, cicim a gyerek szájába nyomja, aszongya: jól van anyuka menni fog ez, ügyes a gyerek, most ne mozduljon! majd kirongyol. ennyi.

    mázlim volt, mert a gyerek legalább tudta mit kell csinálni, ha én nem is. persze nálunk is császármetszés volt, tehát tisztában voltam vele hogy 4-5 nap amíg a tejem rendesen beindul. de azért már igen kétségbe voltam esve, mire utolsó éjjel a kórházban először láttam kackiás tejbajuszt a fiam orra alatt.

    és múlt hétfőn nem volt nálam boldogabb nő a földön, mikor jött a védőnőm és segített kimasszírozni a csomót a mellemből, (szó szerint hörögtem a kezei között) dehogy voltam én szégyenlős... mintha sose lettem volna.

    és az LLL honlap nekem is sokat segített, egy kivételével mindent úgy csinálok ahogyan ajánlják. (ez a fejés, a mellgyulladásom óta mint az őrült kifejek minden maradékot, ha ezzel azt érem el, hogy napi 10 liter tejem lesz, nem bánom, inkább legyen sok mint egy csepp se.)

  • 2006.11.14 13:30:36Tori

    Én észre se vettem a tejbelövellést, úgy fájt addigra a mellem. Az ágyszomszédom szólt, hogy miközben az egyikből szopik a gyerek, a másik oldalon totál átáztattam a hálóinget. Nekem fel se tűnt. :D

  • 2006.11.14 13:34:38katampusz

    ez velem is így volt, először annyira fájt a szoptatás, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy bírják ezt az anyukák akár évekig csinálni... én néha üvölteni tudtam volna. de levente szépen megedzette a mellbimbómat, mondtam is a páromnak, ha minden kötél szakad, és jön a 7 szűk esztendő, én elmegyek gyémántcsiszolónak :)

  • 2006.11.14 13:39:05Kékfelhő

    szóval ti is láttátok a galaxis összes csillagát az ágy körül forogni?

    iszonyat, mennyire fájt :(

  • 2006.11.14 13:43:10Tori

    katampusz, remek kilátások! Kár, hogy szexnél meg hátrány, a régi finom ingerekre totál érzéketlen lett a cicim. :) Az a baj, hogy olyan régóta szoptatok, hogy elfelejtem, mennyi másra jó egy mell. Ha a férjem közelít, mindig félek, hogy megindul a tejem, ezen meg elröhögöm magam, és annyi a romantikának. :)

  • 2006.11.14 13:53:03sacka

    HŰŰŰ, most belepirulok, de a férjemnek kifejezetten "tetszik", ha megindul a tej

  • 2006.11.14 13:55:23Tori

    A férjem egyszer találkozott vele, a terhesség legvégén, akkor kiköpte. :D Szerintem inkább a gondolat taszította, mint az íz, de hát ízlések és pofonok. :)

  • 2006.11.14 13:58:46katampusz

    na nálunk ez pont tegnap este fordult elő, romantikának lőttek, a gyerek is éber volt, inkább szoptattam egyet :) (én úgy nem tudok ha "néz" a gyerek) :)

  • 2006.11.14 13:59:08Kékfelhő

    az enyém pasi is bepróbálkozott anno, de gyors mozdulattal levertem a ciciről, megmondtam, hogy úgy is fáj, ha muszáj, ha nem muszáj, ne fájjon már



    szóval hoppon maradt

  • 2006.11.14 14:03:31tappancsik

    Szia Mindenki!
    Olvasgatva a hozzászólásokat rá kellett jönnöm, hogy minden kórház egyforma.
    A Nyírőben is Potrien őrmesteres vonásaik voltak a csecsemősöknek. Utasítottak, rángatták a cickót, hisztisnek nyílvánítottak, mert paráztam a 3 napig folyamatosan ájultan alvó gyerekem miatt (sárgaság), aki egy kék fényű micsodában feküdt az ágyam mellett, és nem volt hajlandó szopizni Mellesleg 6 évet vártunk rá, a második lombikra sikerült összehozni a babut. Sajnos a méhem fejlődése valamikor tini koromban leállt, a vérnyomásom is magas volt a terhesség alatt végig, így nem tudott továbbfejlődni, a 38. hét után császároztak, ja és a zsenge tinikort is elhagytam már régen. Orsi 2,5 kg volt 49 cm. soványka, sápadtka. Ő volt a legkisebb az osztályon. Ki ne izgult volna a helyemben? Ennyit nem bőgtem 5 nap alat még soha, mint ott. Az orvosom viszont egy tünemény. Ha sikerülne még egy babu, őt is nála szeretném megszülni.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta