SZÜLŐSÉG

Hát persze, hogy rád hasonlít, drágám!

2006. november 9., csütörtök 09:03

Bár egy vörös fejjel ordító, töpörödött fejű újszülöttnél viszonylag nehéz meghatározni, hogy anyura, vagy apura hasonlít, az anyukák mégis lelkesen bizonygatják az utóbbit. Most egy nemzetközi kutatásból kiderült, hogy az egész csak átverés.


Valójában az újszülöttek többsége az anyjára hasonlít, ám az anyák ezzel együtt is azt bizonygatják, hogy a gyerek tiszta apja - a kutatók szerint ezzel tudat alatt apaságáról próbálják meggyőzni a gyanútlan férfit. Az Evolúció és emberi fejlődés című szaklap hamarosan megjelenő számában közölt francia-brit kutatás során 69 család összesen 89, hat évesnél fiatalabb gyermekét vizsgálták.

A Montpellier Egyetem és a Sheffield Egyetem kutatói szerint az anyák meg voltak róla győződve, hogy az apák jobban törődnek a gyerekekkel, és jobban is szeretik őket, ha úgy érezték, "van belőlük valami" a gyerekben.



Amikor a szülőket arról kérdezték, szerintük kire hasonlít a gyerek, valamennyi anya azt válaszolta, hogy a fia tiszta apja. A lányos anyukák 77%-a vélte úgy, hogy leánya az apjára hasonlít. Az apák több mint 80 százaléka abban a hitben élt, hogy gyermekeik rájuk hasonlítanak.

Ezek után a kutatók fogták a gyerekek és szüleik fotóit, és megmutatták 209 független tesztszemélynek. Szerintük ugyancsak más volt a helyzet: a tesztelők szerint a gyerekek alig harmada örökölte főleg apja vonásait, több mint felük ellenben kiköpött anyja volt. A kutatók szerint az anyák azért állítják valótlanul, hogy a gyerek az apjára hasonlít, hogy így az apák biztosabbak legyenek abban, hogy övék a gyerek.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.09 10:41:37Tori

    Hát, nem tudom, de megint mi vagyunk a szabályt erősítő kivétel. Én már a 4D ultrahangon felismertem a férjem szájformáját. Aztán, amikor a kezembe adták, összeráncolta a homlokát és félrehúzta a száját. Na, ezeket a fintorokat már hat éve ismertem. Sógorom csak ránézett a gyerekre, és első kommentje az volt, hogy ehhez se kell DNS-vizsgálat. Amikor pedig a dédike körbemutogatta a babafotókat a faluban, mindenki csodálkozott, hogy mit villog a 30 éves fiúunokája gyerekkori képeivel. Ennyit a teszteredményekről.

  • 2006.11.09 10:53:58pepe

    Hogy mekkora hülyeség ez. nincs jobb dolguk a kutatóknak?!

  • 2006.11.09 11:06:04Jucus

    Mi vagyunk a másik kivétel. Rám annyira nem hasonlít, hogy kezd gyanús lenni, enyém-e egyáltalán a gyerek:))
    Viccen kívül, a mi fiúnk tisztára az apukája ükanyja volt amikor megszületett, most meg tiszta apja, mint 2 tojás.

  • 2006.11.09 11:27:31madanna

    Nekem mindegy, kire hasonlít majd a bébi, mindketten szépek és okosak vagyunk... :))))))

    Na, de egy kicsit OFF leszek. Tudom, hogy acikkírók olvassák a hozzászólásokat.
    Újságíró vagyok, a saját kenyeremet veszem el, de kéne egy cikk arról, hogy miért csak rusnya kismama és szoptatós melltartókat lehet kapni itthon. A legtöbb helyen csak fehéret lehet kapni, amit az első hónapokban a tisztántarthatóság miatt értek is, de utána miért ne lehetne szép, színes, mintás ruciban a kismami cicije???
    A www.angilure, hu oldalon lehet rendelni, ott van pezsgőszínű, testszínű is (én ezeket szeretem, mert a fehér átüt a fehér felsőkön), de ki tud szpotatós melltartót találomra venni? Szerintem ezt muszáj felpróbálni... Ahogyan a hagyományos melltartóknál is alap a próba...
    De a melltartó.lap.hu-n a kismama/szoptatós melltartó fülnél külföldi oldalakra katapultálnak a linkek és én csak ámulok és bámulok, hogy úgy is lehetne... De nem, száműzve leszek a fehér iszonyatokba... Mert itthon csak azt lehet kapni...
    Még a Womens Secretben is, ott a sok szép színes-vicces darab, de a kismamiknak csak fehér uncsiság jár.
    Bosszantó!!

  • 2006.11.09 11:33:17jidele

    Az uh alapján elég sokan azt mondják, rám hasonlít. Ugyanolyan nagy pocakja van, mint nekem;)

  • 2006.11.09 11:35:18Kékfelhő

    Én is azt hiszem, hogy az apjára ütött a gyerek, ha alszik, ugyanúgy biggyeszt a szájával, mint az apja. És a fejformája is tisztára az övé.



    Ellenben a gyerek kezd a nevelőapjára is hasonlítani, viszont ezek nem külső, hanem belső jegyek, az őrületbe tud kergetni, amikor ugyanazzal a rosszalló hangsúllyal kijelenti: "Na, gratulálok!". Ááááá :)

  • 2006.11.09 11:36:43kovvacs

    Na ezzel kapcsolatban van jó sztorim.



    Aznap éjjel, amikor szültem, heten voltunk olyan szerencsések, akik világra hoztuk a gyermekünket. Többeket rokonok népes hada várt a szülőszobák előtt.



    Én már túl szülésen, egyebeken szintén ott álldogáltam, azt hiszem, a szülésznőre vártam, aki valami miatt visszaszaladt.



    Éppen kihoztak egy újszülött babát. A rokonok köré sereglettek, és egymás szavába vágva tárgyalták ki, hogy az anyukára vagy az apukára hasonlít-e jobban. Arra már nem emléxem, hogy miben állapodtak meg, de nagyon lelkesen fedezték fel a családi vonásokat.

    Amikor megjelent a picur anyukája, döbbent csend lett hirtelen. A baba (és a mamája) ugyanis nem "hozzájuk tartozott":))))

  • 2006.11.09 11:39:36Kékfelhő

    a vicc az, hogy amikor a szülést követő hajnalon bementem a csecsemős-szobába, és láttam azt a rengeteg egyforma kis kölyköt, egy pillanatig én sem tudtam eldönteni, melyik az enyém :)



    Még jó, hogy fel vannak cetlizve. Mondjuk, rendszeresen ellenőriztem is akárhányszor visszahozták, biztos az enyémke-e :)

  • 2006.11.09 11:40:28jidele

    Arra nem gondoltak a kutatók, hogy az elfogult anyukák az imádott apukát látják az imádott gyerekben? Meg, hogy ahány ember, annyi ötlet, "kire ütött ez a gyerek"? Emlékszem, amikor anyám és a nagynéném órákig elemezgettek, hogy kire hasonlítok, mert a hajam a papa, a fejem a másik oldalról a mama, de összességében...? Végül úgy döntöttek, Szerénke nénire, ő volt ilyen magas (163 cm vagyok. képzelhetitek, mekkorák a többiek;)

  • 2006.11.09 12:01:59kovvacs

    Ja és az én gyerekem is az apjára hasonlít:)

  • 2006.11.09 12:13:49manci

    Olvastam egy régebbi kutatásról, az eredmények összecsengenek. Szülészeti szobákat filmeztek. Kiderült, hogy az anyuka rokonai szerint szinte mindig az anyukára hasonlít a gyerek, kivéve, ha jelen van az apuka vagy az apai rokonok, mert akkor mindenki azt hajtogatta, hogy tiszta apja.

    Egyébként szerintem ez tök érthető és nem is szándékosan csinálják az emberek. Egy apa sohasem lehet 100 %-osan biztos abban, hogy övé a gyerek (hacsak nem rohan el DNS tesztet csináltatni), és egyszerűen jól esik neki a külső megerősítés, mégha ő sem tudatosan éli meg az egészet.

    Az én kislányom például igazi kis mix, nem kiköpött anyja vagy apja, de amikor valamilyen vonásában vagy gesztusában felfedezem az apját és ezt el is mondom neki, dagad a keble a büszkeségtől, hogy ez a gyönyörű kislány hasonlít rá!

  • 2006.11.09 12:19:01jidele

    2.számú lányunoka tiszta apukám.Amikor ezt mondták neki, kétségbeesve tiltakozott, hogy hogy hasonlítana rá, amikor ez a gyerek gyönyörű;) amikor meg anyu a nővéremmel volt terhes, megkérte aput, hogy ha olyan orra lesz, mint neki (ti. apunak), akkor műtessék meg;)

  • 2006.11.09 12:29:15eszter

    Kékfelhő, én se csináltam gondot a cetlinézgetésből. Magabiztos elsőgyerekes anyukák beszélgették a folyosón, hogy "ezer közül..." meg "még az illatát is...". Aztán 1X együtt mentem be a gyerekemért a babaszobára az egyik ilyen mamával. Én elkezdtem címkéket nézegetni, ő meg zavartan állt, majd vállon veregettem és mondtam neki, hogy "3. gyerek...nem lehet őket megismerni.." Azt a megkönnyebülést. Együtt bogarásztuk aztán a neveket. Mondjuk könnyítés volt, hogy a fiúknak kék, lányoknak rózsaszín címkéje volt a kiságy felett. Így csak a felét kellet megnézni.

    A fiam hangja viszont eltéveszthetetlen volt. Visított mint egy kismalac. Mondjuk mindenki őt ismerte meg a szobában. Ültünk éjszaka, vártuk a kegyeres kocsit (nagy lapos fehér, és mint ha kilós kenyeret szállítanának benne, úgy feküdtek a babák több emeleten), és mindenki mondta, hogy Bende hangját hallják, úgyhogy mindjárt a mi szobánkhoz érnek.

  • 2006.11.09 12:57:30Kékfelhő

    na, ez a kenyeres-kocsi volt az exem heppje, azt mondta, olyan kórházba nem mehetek szülni, ahol ilyenekben transzportálják a gyerekét, az Ő gyerekét :)

  • 2006.11.09 13:21:36Barbie

    Sziasztok!Nekem még nincsen babám,de a rokonságban született összes bébiről elmondhatom ,h. szerintem az első 2 hónapban még senkire nem hasonlítottak,ezért teljesen felesleges ezzel etetni a szülőket (Tiszta APJA! v. Tiszta ANYJA!).

  • 2006.11.09 14:08:57Nanny

    Nálunk a lányom tiszta nagyapja. Aki anyámnak második férje. Na, akkor most mi van?

  • 2006.11.09 14:54:43darjeeleng

    EN azt hallottam valahol h minden gyerek az apjara hasonlit az elso honapokban, mert ez a tuléléshez kodolva van a génjeinkben. Még Frédi-Béni koraban a gyerekagyas anyuka és bébije teljesen kiszolgaltatott volt az apanak, ha o nem taplalta az anyat, akkor kampec volt, de ha az apa felismerte az ivadékat, akkor készséggel gondozta oket.

  • 2006.11.09 15:15:08szeszter

    az én párom szentül meg van győződve arról, hogy kislánya az ő kiköpött hasonmása :) engem ez nem zavar, majdcsak hasonlít valamiben rám is :)

  • 2006.11.09 15:22:10katampusz

    nekem a kórházban egyszerű dolgom volt, már messziről mutattam a csecsemősőknek, hogy ott az tökkopasz az én fiam... rajta kívül minden más csecsemőnek hatalmas bozontja volt. ráadásul az a kevés haj, ami a fiam kobakját takarja, az is vöröses, na kitaláljátok?
    igen, mint az apjának :) (az enyém sötétbarna, páromé vörös)

    tőlem az orrcimpáját, a lábujjait, lábszárát örökölte. az összes testrészéről komoly viták folynak, mit honnan, kitől kapott, nagyon élvezem :)))

  • 2006.11.10 11:01:29Tori

    Megjegyzem, a szüleim gyakorlatilag megsértődnek, ha vki az apjához hasonlítja a gyereket, szerintük kiköpött anyja. Mindenki más szerint totál apja. De mindig is tudtam, hogy a szüleim egy másik univerzumban élnek. Beszélgetni velük totál Sliders effekt, egy alternatív valóság bontakozik ki a szövegülből. :DDD

  • 2006.11.10 21:28:18thais

    Egyik gyerekem sem igazán hasonlít a szüleire. A nagylányom tiszta anyósom, a nagyfiam a sógoromra, a kisebbik fiam a nagyanyjára, esetleg a dédapjára. Kicsi lányom egyelőre senkire. Talán egy kicsit az apjára emlékeztet. A nagyobbak jellembelileg is eltérnek. Egyedül nagyobbik fiam gyanús bizonyos tekintetben, mintha belőlem több szorult volna belé. Szóval keverékek. A csecsemősnél azért mindegyiket megismertem karszalag nélkül is. Pedig a műtőben elvették tőlem őket, s 24 óráig nemigen láttam őket.
    Butaság ez a hasonlítgatás. Abban viszont biztos van némi igazság, hogy a hímek az állatvilágban megküzdenek erősen az apaságért, s hízeleg a hiúságuknak, ha az utód az ő külső jeleit viseli magán. Bizonyos majomféléknél, ha a nőstény egyszerre több egyeddel párosodik, a hím előbb igyekszik "megszabadítani" a nőstényt az előző hím spermáitól. Szóval ez a dolog nem múlik el az embereknél sem nyomtalanul. A "mézesheteket" sem azért találta ki az emberiség, hogy mézessé tegye az életét, hanem a nők akkor gyakran megfogantak, s biztos volt a biológiai apa személye. Ennek pedig, ahogy tudjuk, komoly anyagi és társadalmi következményei voltak. Ha a gyerek netán erősen a szomszéd földesúrra hasonlított, akkor a szegény feleségnek annyi volt, s még genetikai vizsgálatot sem tudtak végezni. Voltak már arra is esetek, hogya született utód fekete lett, pedig mind a két szülőpár a fehér rasszhoz tartozott. Egyszerűen "hetedíziglen" visszamentek a gének egy régebbi ősre, csak egy férfinek ezt egy kicsit nehéz elhinni. A történet végét nem ismerem.

  • 2006.11.13 15:11:34Daem00n

    én is kivétel voltam, vagyok mind a mai napig. Szüleim is, a fotók is tanúsítják, hogy egészen pici koromban, úgy kb. 4-6 éves koromig, kiköpött apai nagyanyámra hasonlítottam, azóta ez picit változott, le sem tagadhatnánk apuval egymást :) és anyámhoz úgymond (külsőleg) semmi közöm.

    A húgom pedig, mikor megszületett, mint egy eszkimóbébi, úgy nézett ki (fekete haj, húzott fekete szem), anyám mindig azzal a gyanúval élt, hogy elcserélték a gyereket, de azóta felnőtt, és egy kicsit anyánkra hasonlít.

  • 2006.11.17 22:23:07TOM38

    A KÉPEN LÁTHATÓ KIS SRÁC FEJFORMÁJA JELLEGZETESEN AZ APJÁÉRA HASONLÍT! ÉN MÁR CSAK TUDOM HISZEN AZ ÉN KIS BÜSZKESÉGEM A FIÚ!

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta