SZÜLŐSÉG

Hogyan ússzuk meg a gyermekágyi depressziót?

2006. november 3., péntek 12:04

Olvasónk, Réka a gyermekágyi depresszióról kérdezte életvezetési tanácsadónkat, Regős Juditot. Mint a válaszból megtudtuk, a szülés utáni kedélyállapot-változásoknak többféle szintje lehet, az enyhe hullámzásoktól a depresszión át a súlyos pszichózisig. A legtöbb anyukát a szülés utáni szomorúság keríti hatalmába, mely ellen a család nyújthat hathatós segítséget.



Kedves Judit!
Egy internetes cikkben olvastam, hogy a szülést követően minden 10. nő gyerekágyi depressziót kap. Én tavaszra várom a babámat, és ez az adat nagyon megdöbbentett. Mit tegyek, hogy engem elkerüljön a depresszió? Köszönettel: Réka

Kedves Réka!
A szülést követő időszakban sok kismama küzd különböző mértékű hangulati zavarokkal. Ennek oka lehet - többek között - a szülés utáni hirtelen hormonális változás, a fokozott lelki és testi igénybevétel, amivel a gyerek gondozása jár. Az újszülött ellátásának felelőssége, a baba egészsége miatti állandó aggodalom. Az új szerepben való megfelelni akarás kényszere is vezethet hangulati labilitáshoz. Egyelőre nincsenek pontos adatok arra nézve, hogy Magyarországon hány anya küzd gyermekágyi depresszióval.

Sajnos a médiában sokszor helytelenül alkalmazzák a gyerekágyi depresszió fogalmát. Valójában a szülés után több fajta és mértékű - egymásból nem feltétlenül következő - hangulati labilitást különböztethetünk meg. A leggyakrabban bekövetkező állapot az úgynevezett „szülés utáni szomorúság”, szaknyelven fogalmazva „baby-blues”. Ez a nyomott, lehangolt lelki állapot valóban akár minden 10. anyukát is érinthet. A baby-blues nem betegség, hanem egy természetes lelki folyamat. Ezért nem igényel sem orvosi, sem pszichológusi segítséget. Ilyenkor inkább a család támogatására van szükség.

A legtöbb első gyermekét váró pár a szülés előtt csak filmen látott újszülöttet. Az anyuka ugyanakkor tele van elvárásokkal is, az örömteli találkozást illetően. Ezért nem csoda, ha furcsán élik meg a látottakat, amikor megpillantják pár perce előbújt csemetéjüket: az elképzelt rózsásbőrű, kisimult arcú, álomcsecsemő helyett egy - legjobb esetben is - lilás árnyalatú, bedagadt szemű, véres újszülöttel találják szembe magukat (aki inkább az apukájára hasonlít, egy átmulatott éjszaka után...). Pár óra múlva persze már rendeződik a kép.

A terhesség 9 hónapja alatt a kismama vágyai állnak a középpontban. Mindenki őt félti, kényezteti, igyekszenek a kedvében járni. A kisbaba megszületésekor ez a figyelem egyik pillanatról a másikra a baba irányába fordul.

A szüléssel ugyan véget ér a terhesség, de akkor kezdődik az anyaság és az apaság, amely egy életre szól. Ezzel elég drámai szembesülni. Főleg, amikor a szülés fáradalmai után nem a megérdemelt pihenés következik, hanem a gyermekágyas időszak: a szoptatás beindulása, a gátseb gyógyulása, az új szerepbe való beilleszkedés nehézségei. Nyomasztóan hat az az irreális elvárás is, hogy „egy anyának mindig boldognak kell lennie”, vagy „egy jó anya egy percet sem akar a gyermeke nélkül tölteni”. Nem csoda hát, hogy az első időszak hangulati ingadozással jár. Az ember az egyik pillanatban a fellegekben jár (és képzeletben már a 3 napos fia majdani esküvőjén könnyezik), a másik pillanatban pedig úgy érzi, hogy mindent rosszul csinál. Szegény gyerek, kikapta a világ legszerencsétlenebb anyukáját.

Mindezek az érzések teljesen természetesek. Ahogy jöttek, úgy el is fognak múlni. Ahogy telik az idő, az ember belejön a gyerekgondozásba, és egy picit kipiheni magát. A család támogató szerepe kimondhatatlanul fontos. Fontos, hogy a kismama érezze: nincs egyedül hagyva kétségeivel. Akár fizikai segítséget is kaphat. Néha meg lehet cumiból is etetni a babát, lefejt anyatejjel, hogy agy az anyuka aludjon egy órácskát, vagy sétáljon, kiszellőztesse a gondolatait.

A gyerekágyi depresszió - ezzel szemben - egy komoly lelki betegség. Gyakran gyógyszeres kezelést is igényel, ami mellett nem lehet szoptatni. Ezért is fontos elkülöníteni a baby-blues-tól.

A gyerekágyi depresszió nem rögtön a szülés után jelentkezik, ezért nehéz felfedezni. A szűrésében nagy szerepük van a védőnőknek, gyermekorvosoknak, akik otthonukban találkoznak az anyukákkal. Árulkodó jel lehet, ha a kismama étvágytalan. Előfordulhat, hogy napokig nem eszik és nem is iszik. Az ágyából sem kel fel, még szoptatni sincs ereje. Negatívan, szinte dühvel nyilatkozik a kisbabáról. Előfordulhat, hogy öngyilkossági gondolatok gyötrik, vagy arra gondol, hogy a gyerekében valami kárt tesz.

A gyermekágyi depresszióval nem csak azért kell foglalkozni, mert rossz az asszonynak, hanem azért is, mert esetleg tragédiához vezethet. Kezelés hiányában megronthatja a családi és párkapcsolatot, a szexuális életet, állandósulhatnak az ok nélküli veszekedések. A csecsemő a legfogékonyabb életperiódusát tölti el egy depressziós anya mellett, s ez kihathat egész további életére.

A szülés után bekövetkező legsúlyosabb pszichiátriai betegség, a gyerekágyi pszichózis. Ez a kórkép egyértelműen kórházi kezelést igényel, mert a beteg ön- és közveszélyes állapotba kerülhet. A legtöbb csecsemőgyilkosságot elkövető anya ebben a betegségben szenved. Ezt az állapotot általában előzőleges pszichiátriai betegség is megelőzi.

Kedves Réka! Mindezek után elmondhatom, a hangulati labilitás teljesen normális, biológiai következménye a gyerekágyas időszaknak. A mértéke azonban változó lehet. Annak érdekében, hogy ne állandósuljon a rossz közérzet, illetve, hogy elkerülje a gyerekágyi depressziót, nagyon fontos megelőző lépéseket tehet. A megelőzésben elsődleges szerepe van a szülésre és az anyaságra való kellő felkészülésnek. Pontos információkra van szükség például a szülésről, a szoptatásról. Fontos, hogy tisztában legyen saját szerepének, valamint testi-lelki állapotának szükségszerű változásával (amit fent már körvonalaztam).

Fontos, hogy a kismamaként is legyen napirendje. Nem baj, ha nem sikerül mindig betartani azt, de legyen valami, amihez lehet viszonyítani, amit lehet várni (pl. a fürdetés mindig 7-kor van).

Amint lehet, járjon el társaságba. Egyre több helyen működik a régi fonókhoz hasonlóan, ahol összegyűltek a falu nő tagjai, baba-mama klub. Ahol más kismamákkal lehet megosztani a hétköznapi történéseket, félelmeket.

Fontos, hogy ne legyen egyedül a párjára utalva, mert az nagyon megterhel egy kapcsolatot. Az apáknak is szükségük van a támogatásra, és jó, ha ezt otthon keresik, és meg is kapják, mert így ők is többet és szívesebben vesznek részt a család életében.

Kellemes felkészülést, és kiegyensúlyozott gyerekágyas időszakot, valamint természetesen egészséges kisbabát kívánva, üdvözlettel: Judit

www.szulokhaza.hu

Kérdezzen Ön is!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.03 12:49:24Kékfelhő

    "Szegény gyerek, kikapta a világ legszerencsétlenebb anyukáját."

    Honnan ismerős annyira ez a mondat?? :))))

  • 2006.11.03 14:56:16Alak



    Tudomásom szerint, egy magyar orvos 2001-ben már publikált egy cikket ahol erre a következtetésre jutott és terápiás módszert is javasolt. Bár támogatás hiányában spekulatíve jutott erre az eredményre.

    A cikk forrása: Ivan Sos : Panic attack and SIDS: possible therapeutic conclusion. Medical Hypotheses.2001.56(2):244-245.

    A cikk sajnos csak Angliában jelenhetett meg, mert az itthoni szaklapok nem akartak a témával foglalkozni.

    Remélem, hogy az eredeti (magyar) felfedezés, megfelelő nyilvánosságot és elismertséget kap és ezzel a magyar orvosok nemzetközi tudományos elismertségét is növeli.

  • 2006.11.03 14:59:00Alak

    bocsesz.

    ez rossz helyre ment..

    de azért nézzétek meg a cikket(mind a kettőt),mert érdekes!

  • 2006.11.03 15:56:46kovvacs

    érdekes...

    Nos, tegnap hosszú órákat töltöttem azzal, hogy leírjam a saját élményemet a gyermekágyi depresszióval kapcsolatban. Kb. 5000 karakternél tartottam.

    Aztán úgy döntöttem, hogy becsukom a doksit, és nyomtalanul törlöm a gépről. Nagyon megkönnyebbültem, amikor "eltűnt", mint egy pogány szertartásban a jelképesen elégetett tárgy.

    Pedig. Emberek, igen, én is benne voltam a sztoriban, és inkább a pszichózis irányában.

    Ami érdekes lett volna a beszámolómból, azt ide vésem.

    Mi segít, ha benne vagy (depresszióban, pszichózisban):

    1, Tudj róla, hogy nem vagy egyedül. Sokan járnak ebben a cipőben. (Mázlimra olvastam itt-ott egy-két elejtett szót ezekről az állapotokról. Ha nem tudtam volna róla ennyit sem, iszonyatos lett volna.)

    2, Nem követtél el semmi bűnt, hogy pont Te. Ne legyen bűntudatod miatta. Az érzéseid, őrült késztetéseid és gondolataid nem azonosak Veled.

    Azaz: vedd tudomásul, hogy furcsákat, ijesztőket érzel és gondolsz --> ezekért ugyanúgy nem vagy felelős, ahogy az álmaidért sem,

    de a tetteidért felelős vagy.

    (Szerencsémre ezt már korábban meg kellett tanulnom. Bővebb infó pl. Jung bácsinál, úgy mint tudatos és tudattalan. Szülés után ez utóbbi fenekestül felfordul, úgyhogy nem csoda, ha finoman szólva rendetlenség alakul ki a fejemben.)

    3, Beszélj róla. Beszélj róla, mert sokkal rosszabb, ha nem mersz róla szólni senkinek. Leginkább barátnőnek lenne jó. (Én nem beszéltem. Egyszer mertem valakinek leírni, az nagyon jó volt.)

    4, Ha még szülés előtt állsz: NE várj arra, hogy a szülés után megszólalnak a mennyei kórusok és eltölt Téged a gyermeked iránti forró, örök szeretet. Ne várj semmit. Legyél biztos benne, hogy szeretni fogod a kiskölyködet. Hagyd, hogy ez úgy alakulgasson, ahogy az a Kettőtök dolga. Semmi baj sincs, ha csak hetekkel-hónapokkal később "szeretsz bele" a gyerekedbe úgy istenigazából. (Hú, a sok hülye földöntúliszülésélémény meg belenéztem-a-gyerekem-szemébe-transzcendens stb. után titokban ki voltam borulva magamra, hogy nálam elmaradt a nemtommi.)

    5, Ha nagyon rosszul érzed magadat a bőrödben, üldöznek az őrült gondolatok és attól félsz, hogy megbolondulsz, azonnal keress pszichológust. Ha nincs tipped, hol, akkor a védőnőt vagy vmelyik körzeti orvost kérdezd (lehet, hogy a gyerekorvos is tud segíteni találni). NEM BIZTOS, hogy csak gyógyszerrel lehet segíteni és nem tudsz szoptatni! Bár divat ebben a kultúrában mindent néhány tablettával letudni, elképzelhető, hogy pszichoterápiával is ki tudnak húzni a csávából. És ne szégyelld. Szégyellje magát az, aki gyáván inkább kárt okoz magában és másokban.

    6, Amit átélsz, el fog egyszer múlni. (Nekem hónapokig tartott, amíg teljesen eltűntek a belső szörnyűségek, de eltűntek!)

    Hú, ha eszembe jut még, akkor írok hozzá.

  • 2006.11.03 16:00:11kovvacs

    ...aztán meg jól megbánom, hogy írtam.

    Tudjátok, mi a gáz?

    Hogy társadalmi szinten tabu a szülés utáni szomorúság/depresszió/pszichózis.

    Valahogy az az általános izé, hogy akinek gyereke van, az lesz szíves a hetedik menyországban érezni magát, ha meg nem így van, akkor az illető gyanús/bűnös/beteg/bolond stb.

    Pedig nem így van!

    És közben én is hogy utálnám, ha a gyerekem valaha megtudná, hogy elmaradt a Beethoven örömóda a születése után...

    Miért ennyire tabu ez az állapot?

    A világnak akarunk megfelelni?

    Vagy a gyerekünknek nem akarunk (később) csalódást okozni?

  • 2006.11.03 19:08:15Pelikan

    Szia kovvacs,
    Pelikan vagyok Dublinbol, tudod az ekezet nelkuli. Koszi, hogy ezt megosztottad. Van nehany igazi talpraesett tenyeres-talpas, tokos, intelligens baratnom, aki nagyon kemenyen depresszios lett szules utan. Mindegy, hogy Mao-n vagy Irorszagban nagy eloitelettel kezeli ezt a kerdest a tarsadalom. En meg ilyen jo, praktikus tancsokat sehol nem olvastam. Most kis is copy-pastelem magamnak, amit irtal es ha esetleg szukseg lesz ra, majd emlekeztetonek hasznalom a szavaidat.

  • 2006.11.04 12:02:59kovvacs

    Pelikan, köszönöm szépen! :)

  • 2006.11.04 12:16:28kovvacs

    Kevésbé horrorisztikus kiegészítésem következik. :)

    Szintén segített - és másoknak is vannak hasonló tapasztalatai - pár szertartás, amelyekkel valahogy normális menetben lehetett tartani a napokat.

    Mindennap rászántam az időt a zuhanyozásra és a szépítkezésre. Általában este, de ha nem jött össze, akkor reggel. Szépítkezés alatt értsd azt, hogy 3-4 naponta hajat is mostam, valamint mindennap alaposan kifésültem a hajamat, bekentem magam krémekkel tetőtől talpig. Arckrém, szemráncrkrém, testápoló, pocakra a terhességicsíkellenes krém. Ne gondoljatok drága holmikra, nem az volt a lényeg. Hanem az, hogy van egy olyan 20-30 perc a napból, amikor saját magammal törődöm, feltöltődöm, megtisztulok, megszépülök, és folytatni tudom.

    Szintén jól esett, hogy még a szülés előtt vettem magamnak néhány új pizsamát. (Egy drágát is, elismerem, de a többi hipermarketes volt.) Úgy terveztem, hogy a gyermekágy idején sokat szeretnék ágyban lenni, és akkor ettől hadd legyen egy kicsit jókedvem, hogy válogathatok a pizsamák között:))) (Már nem emléxem mikor, tán úgy a harmadik héten magamtól jött el a pont, amikor felöltöztem normális ruhába, mert arra volt igényem.)

    Ez a két fenti dolog elsőre marhaságnak tűnik, főleg akkor, ha még nem szültél. De tényleg fontos. Annyira el tud sodorni az egész szülés, hogy fontosak a kapaszkodók. Pl. ha nem ragaszkodsz tudatosan a napi tisztálkodáshoz, hanem elhagyod 1-2-3szor - mert jogosan tök fáradt vagy -, könnyen beborulhatsz az önutálatba, csömörbe, még nagyobb fáradtságba, stb.

    Legközelebb még egy dolgot szeretnék a gyermekágyi időszak alatt is megcsinálni: mindennap ki fogok menni a levegőre 15-20 percre sétálni. Mínusz 20 fokban is. Első alkalommal nem tettem meg, kb. 5 hét után dugtam ki az orrom, akkor meg nem tudtam eldönteni, hogy jobban lettem-e tőle, vagy rosszabbul. Brutális élmény volt. :)

  • 2006.11.04 16:31:17manci

    Engem szerencsére elkerült a klasszikus szülés utáni depresszió és sietnék leszögezni, tisztában vagyok vele, hogy ebben semmiféle érdemem nincs. De azért a kétségbeesős időszakaimban sokat segített volna, ha nem olvasok korábban olyan baromságokat, mint "ha kiegyensúlyozott a terhességed, nem lesz sírós a babád" vagy "én már a hasamban megbeszéltem a gyerekkel, hogy aludja végig az éjszakát és így is lett". Mintha kizárólag az anyuka tehetne róla, ha újszülöttje

    hasfájós, sírós, nem tud magától elaludni vagy éppen sokszor felkel.

    Nálam pozitívabban senki sem gondolkodott a terhessége alatt! Utólag tök hülyének tartom magam, hogy fel sem merült bennem, hogy nyűgös lesz a babám. Na eleinte nagyon az volt!

    Szóval a lényeg: szerintem a pozitív gondolkodásnál sokkal többet segít, ha az ember lánya számol a realitásokkal és nem egy tökéletes menyországnak képzeli a szülés utáni heteket.

  • 2006.11.04 21:36:41Rézibaba

    És igen!!!
    Köszi Kovvacs, néha már mgijedtem magamtól, a rossz, bántó, abnormális érzelmeim és gondolataim és rémképeim miatt. Amik a terhesség alatt éppúgy rámtörtek, mint azóta, hogy megvan a babám...
    Klasszikus depresszióm nincs, sőt, általában tök jól érzem magam, csak a hatalmas felelősség nyomaszt, meg az hogy isten tudja, mikor tudok végre egy igazán jót aludni (10 órát egyben)...:)
    Nagyon jó ötlet ez az "igenis minden nap szánjunk magunkra egy kis időt, mert megérdemeljük!"
    Nekem is volt/van olyan, hogy délután mosok először fogat ill. na bumm, zuhanyzás nélkül dőlök be az ágyba, bár szerencsére ritkán. Ugyanakkor furcsa módon ezek az apró, korábban tök természetes dolgok isteni jól tudnak esni. Pl. egy 10-perces, illolajos fürdő:) Ja, és igenis, KI KELL mozdulni minden nap.

  • 2006.11.05 11:20:51jidele

    Azt hiszem, fel fogom ezeket a dolgokat írni, és kiragasztom a tükörre a szülés után. Ezekről a dolgokról olyan kevés szó esik...

  • 2006.11.05 13:37:10titi

    kovvac, minden elismerésem. tabukat döntögetsz. a csodás, képmutató társadalmunk kapott egy kis leckét.

  • 2006.11.06 09:11:50Kékfelhő

    Kovvacs: köszönöm.



    Tudod, évek múltak el azóta, hogy mindezeket átéltem, de a mai napig bennem van a félsz, hogy ez esetleg következő gyereknél is előjön, tehát nem vágyom egy következő gyerekre. A mai napig nem tudom, mi volt a baj, a gyerekre vágytam, mindennél jobban. És mégis.



    Nekem az első nehéz hónapok után jött a még nehezebb időszak, azt hiszem, az már tényleg depresszió volt.

    A fiam 7-8 hónapos lehetett, nem vágytam rá, hogy foglalkozzam vele, megőrjített, hogy állandóan vele kell lennem, rájöttem, hogy a férfi akivel élek, nem szerelem már. Ültem az ablak mellett, csak bámultam kifelé, nem ettem, nem csináltam semmit. Nem is én voltam. A végén rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább. Szakítottam a gyermek apjával, hazaköltöztem, és ismét a kezembe vettem az életem. Talán ha akkor szakemberhez fordulok, megmenthető lett volna a kapcsolatom. Talán akkor sem. Most már mindegy. Megtaláltam a helyem az életben, ismét van szerelem, és imádom a gyerekem. De azt a pokoljárást nem szeretném ismét végigcsinálni. Még egyszer nem.

  • 2006.11.07 12:37:59kovvacs

    Kékfelhő, ez elég keménynek hangzik :(

    Magánvéleményem, amit semmivel se tudok alátámasztani: nem biztos, hogy egy újabb gyerek mellett újból ezeket a dolgokat élnéd át. És ha mégis, akkor se ugyanolyan lenne, hiszen nem érne annyira váratlanul, és tudnád, mikor van szükséged segítségre.

    Ezzel együtt azt gondolom, mindenkinek magának kell tudnia-éreznie, hogy akar-e (még) gyereket vállalni...

  • 2006.11.07 12:41:30kovvacs

    manci,

    hát ha valamit, akkor a szülés utáni szomorúságot/depressziót/pszichózist vagy annak hiányát nem magunk választjuk.

    Szerintem mázli, ha valaki ezt megússza. Ugyanakkor semmiféle életszentséget nem jelent, ha valaki meg belekerült.



    Szerintem szögezzük le itt és most,

    főleg leendő anyukák számára:

    ne várd, hogy szomorú/depressziós leszel, vagy pszichózisba kerülsz;

    lehet, hogy töksimán megúszod az egészet,

    és ez esetben ne legyen hiányérzeted:)

  • 2006.11.07 12:46:02kovvacs

    Rézibaba: alvás szerencsére folyamatosan kicsit jobb lesz. Még én se aludtam 10 órát folyamatosan, pedig a gyermekem 10 hónapos. Viszont szinte észre se veszem éjjel azt az egy felkelést, amíg elbotorkálok a lurkóig, kikapom az ágyból, megetetem, visszarakom, megyek aludni:

    én jóformán fel se ébredek közben, annyira automatikusan megy minden. (És már villanyt se gyújtok, nincs semmi extra, az ágyunk szélére ülök, kezem ügyében egy textilpelus, kész.) És ha leszámítom ezt a mindenéjjelegyalkalmas felkelést, már aludtam tíz órát:)

    Ja és kollegina, bíztassuk egymást, hogy végre kiadjuk dajkaságba a kölköt egy-két órára valamelyik rokonnak. Tudod, mekkora arculcsapás, ha az emberről hirtelen lehull a felelősség?! Addig azt hitte, hogy attól bolondul meg, aztán meg a hiánya elviselhetetlen...

  • 2006.11.07 12:48:08kovvacs

    titi: köszönöm, de fontos leszögezni, hogy ilyesmit átélni nem érdem. (De nem is bűn!)

    És azért írtam róla,

    hogy ha valaki belekerül, annyival könnyebb legyen neki, hogy mással is megtörténik, ő nem ufó és nem megvetendő.

    Meg azért is írtam, mert ettől nekem is sokkal könnyebb.

  • 2006.11.07 14:38:52eszter

    Én még azt szeretném kérdezni,hogy éreztétek-e azt, hogy ez kóros, hoy pl fel kéne keresni egy orvost? És ha igen, akkor mit ajánl egy szoptatós anyukának, és mennyire felkészültek az orvosok gyermekágyi depi/pszihózisból? (Tök el tudom képzelni, hogy rávágják, hogy természetes a rosszkedv.)

    Szerencsére az én baby-blues-om kimerült abban,hogy (amit már írtam korábban vhol) bőgtunk együtt minden hülyeségen a kórházban. Aztán amikor hazahoztuk a babát, akkor mindegyik gyerek után volt egy olyan éjszakám,hogy nem a gyerek miatt, magam miatt le sem húnytam a szemem. Rámtelepedett az elkövetkező kb40 év felelősségge, hogy min mennek majd keresztül ezek a gyerekek. Nagyon durva, de különböző halálnemekkel láttam őket meghalni, az én felelőtlenségemtől kezdve az ovodai baleseten át minden ami elképzelhető. És ez egyre rosszebb volt: a 3iknál úgy zokogtam,hogy hgoy fog ez a gyerek felnőni, hogy a férjem telefonnal a kezében állt mellettem,hgoy ki hívjon.Aztán felkelt a nap, és elmúlt...De eszembe jutott, hogy mit csinál az, aki ebből nem egy éjszakát kap.

  • 2006.11.07 14:52:01Kékfelhő

    én valahol tudtam, hogy valami nincs rendben

  • 2006.11.07 16:37:25kovvacs

    Szia Eszter!

    Tudtam, hogy nemnormális, amit érzek-gondolok.

    Azt is tudtam, hogy kit fogok keresni (szakembert), ha nem bírom tovább.

    Visszagondolva most a történtekre, lehet, hogy inkább mégis meg kellett volna lépnem a segítségkérést. Talán legközelebb megteszem, ha így járok.



    Nem feltétlenül orvost, hanem pszichológust érdemes keresni.

    (Ez is jellemző Mo-ra, hogy nem közismertek a különbségek, hogy ki miben és hogyan tud segíteni.

    A pszichoterapeuta, aki általában pszichológus, nem orvos és nem írhat fel gyógyszert. Terápiát végez egyénileg vagy csoportban a pácienssel. Nagy vonalakban és durván leegyszerűsítve: ezek segítő beszélgetések, gyakorlatok, hipnózisban végzett beszélgetések, esetleg pl. dramatikusan előadott helyzetszituációk. Segítenek megérteni, átélni, átszenvedni, újragondolni, és ezáltal megváltoztatni rossz gondolatokat, nem célszerű viselkedésformákat-érzéseket. Ez kemény munka, sokszor fájdalmas, mert ugyan kinek van kedve például újból végigélni, hogyan fütyült rá az anyja gyerekkorában és hogyan utasította el? De lehet, hogy kell ez az élmény, hogy megértse az illető, miért pont úgy viselkedik a gyermekével.

    A pszichiáter orvos. Lehet terapeuta, de nem biztos, hogy az. Gyógyszert ír fel. Ami akár segíthet is. Átmenetileg biztosan. A gyerkőc szempontjából az a gond, hogy ezekkel a szerekkel nem lehet szoptatni. Az anyuka szempontjából az a gond, hogy a kialakult helyzet kísérő tüneteit kezelik (pl. a depressziónál bizonyos vegyi anyagok meglétét vagy hiányát), de a kiváltó okát nem (pl. egy feldolgozatlan nehéz gyerekkor, amire "véletlenül" nem nagyon emlékszik a páciens, de a mélyben komoly problémákat okoz.)



    Nem hiszem, hogy akad akár egyetlen pszichológus is, aki nevetségesnek tartja vagy megkérdőjelezi a szülés utáni zaklatott lelkiállapotot, annak úgymond jogosságát vagy úgymond mértékét.

    Az előfordul, hogy az illetőnek nem szakterülete az ilyen probléma, de biztosan fog tudni olyan kollégát ajánlani, aki képes segíteni.



    A http://pszichologia.hu/szolg/ oldalon lehet keresni szakembert. Kiválaszottam a "szülésre felkészítést", kidobott rengeteg szakembert. Ezek közül bemutatkozásban is említi a szülés utáni lelkiállapotok kezelését: Gombos Bernadett, Molnár Judit. Ezt most csak hirtelen kerestem, biztosan sokan vannak még, akik segíteni tudnak.

  • 2006.11.07 17:59:35titi

    Kovvac, azért örültem, mert kimondtad, amit nemigen szokás. Tudom, hogy nem bűn/érdem kérdése a depresszió. Azt is tudom, hogy jó kiírni magunkból a rosszat.

    Nehéz lehet annak felismerni magán a tüneteket, aki sosem hallott ilyesmiről. Egyébként is tök nehéz lelki bajokban megtalálni a határokat: mi normális reakció adott történésre és mi az, ami már kórosnak tekinthető. (Olvasmányaim alapján még Freud szerint is ez csak mennyiség dolga.)

  • 2006.11.07 19:06:09Tori

    Nekem inkább az volt a fő problémám, hogy altatásban császároztak meg, és amikor először megláttam a babámat, nem volt deformált feje meg lilás bőre, amire készültem, hanem úgy nézett ki, mint egy kéthetes baba. És folyton azt kérdezgettem mindenkitől, hogy biztosan az én babám-e. Hetekig, hónapokig úgy éreztem, hogy egy idegen gyereket gondozok, mégsem mertem szólni senkinek, mert úgy gondoltam, hogy 1, hülyének néznek, 2, lehet, hogy a valódi gyerekem meghalt vagy beteg, és akkor inkább megtartanám ezt a gyönyörűt, mégha nem is az enyém. Nem tudom, mikor történt, hogy a hisztisen rúgkapáló gyerek lába ritmusában felismertem azt, amit korábban a pocakomban rugdosott, és onnantól tudom tutira, hogy az én lányom. De addig maga a pokol volt.

  • 2006.11.12 00:06:43kovvacs

    Tori,

    annyira el tudom képzelni ezt az egészet, és eléggé hátborzongató...

  • 2007.06.05 10:03:04Brumibaby

    Leona, itt a gyermekágyi depresszióval foglalkozó poszt!!

  • 2007.06.05 10:32:36Leona

    Köszi, már el is küldtem emilen!

    Látod milyen hülye vagyok, gondolhattam volna, hogy ez már előjött egyszer, de én csak az aranyköpéses posztokra emlékszem...

  • 2007.06.05 12:36:05Aurin

    ...jól jött most ez a cikk. jól, mert rájövök, hogy tulajdonképpen mindannyian ugyanazokkal a félelmekkel küszködünk.

    annak idején én egy fél idegösszeomlás időszakában egyik reggel úgy ébredtem, hogy ideje szakemberhez fordulni. hihetetlen, de nem is kellett több 3-4 alkalomnál a cihológusnál, hogy rendbe jöjjek. (ma már persze tudom, hogy a cihológus csak a "biztonság tudatomat" erősítette, hogy van kihez fordulni, ha már nem bírom, és magamtól jöttem rendbe.)

    Mindenkinek ajánlom, akár gyerekkel kapcsolatos, akár nem, hogy ha reménytelennek látja a helyzetet, keressen fel egyet.

    Ha úgy nézzük, csodát tesz!

  • 2007.06.05 15:11:12kovvacs

    Aurin, itt van

  • 2007.06.05 15:12:01kovvacs

    velvet.hu/poronty/2006/11/03/hogyan_usszuk_meg_a_gyermekagyi_depressz/

    a linkje,



    ha meg elveszítenéd szem elől:



    a Kulcsszavak közül a

    pszichológus -t keresd ki,

    abból több oldalnyit vissza kell kattintatni, de meg lehet találni

  • 2007.06.05 15:16:07Aurin

    Köszike, megtaláltam.

    Az a baj, ha pl egy - két napig nem tudok jönni, totál elvesztek mindent....

    De lassan ez órára lebontva is működik!!!



    Egyébként, egy személyes megjegyzés: büszke lehetsz magadra, hogy AKARTÁL gyógyulni....

    Ez a siker alapköve...az akarat.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta