SZÜLŐSÉG

Agyi elváltozás okozza a bölcsőhalált

2006. november 3., péntek 09:10

Évente több száz baba hal meg a rejtélyes bölcsőhalál (angolul SIDS, azaz Sudden Infant Death Syndrome) következtében, amelynek pontos okát eddig nem sikerült kideríteni. Amerikai kutatók azonban most azt állítják, megtalálták a megoldást: egy, a magzati fejlődés korai szakaszában kialakuló agyi elváltozást, ami azt eredményezi, hogy a baba nem érzékeli, ha hirtelen vészesen leesik az oxigénszintje - írja a Times.



Az amerikai kutatók most 31 bölcsőhalál következtében elhunyt baba agytörzsét hasonlították össze 10 más okból meghalt csecsemőével, amiből kiderült, hogy a bölcsőhalált halt babák agysejtjeben szerotoninnak szinte alig volt nyoma- számol be az eredményről az Amerikai Orvosszövetség folyóiratában közzétett tanulmány.

A szerotonin az a vegyület, ami a hangulatot befolyásoló hatásáról közismert, ugyanakkor az agytörzsben a légzés, a vérnyomás és a szén-dioxidszint érzékelése, valamint ezen információk egyes agysejtek közti közvetítése a feladata. A kutatók által most kimutatott szerotonin-rendellenesség magyarázatot adhat arra, mitől halnak meg egyébként teljesen egészséges babák minden előzmény nélkül alvás közben.

Dr. Hannah Kinney, a tanulmány egyik szerzője szerint ez alapján a bölcsőhalál reális oka lehet, ha a babát hasonfektetve altatják, vagy az ágyneműje az arca elé kerül: ilyenkor ugyanis friss oxigén helyett a saját kilélegzett széndioxidját lélegzi vissza. Egészséges babák esetén az agytörzs érzékeli az oxigénszint veszélyes csökkenését, a baba felébred, testhelyzetet változtat, és szaporábban kezd lélegezni, így csökkentve vérének megemelkedett széndioxid-szintjét. Az agytörzsi elváltozással született babáknál azonban a szerotonin-rendellenesség miatt az agytörzs nem reagál a széndioxid-szint emelkedésére, így fordulhat elő, hogy a baba észrevétlenül megfullad.

A tanulmány szerint a bölcsőhalálban elhunyt fiúcsecsemők agyában a szerotonin érzékelésére szolgáló receptorból is jóval kevesebb van, mint a lányoknál. Ez lehet a magyarázata annak, miért közel kétszer annyi a fiú az ilyen okból elhunyt csecsemők közt. Azokat a babákat azonban, akik túlélik a fél-egyéves kort, jó eséllyel már nem fenyegeti ez a veszély akkor sem, ha esetleg ezzel a rendellenességgel születtek, mert agyuk ekkorra megtanulja, hogy kell reagálni az oxigénszint-csökkenésre.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a magzati fejlődés korai szakaszában jellemző az agyi rendellenességek kialakulása, amit a dohányzás vagy alkohol használata erősen befolyásol. Dr. Kinney szerint felfedezésük végre bizonyítja, hogy a bölcsőhalál nem egy rejtélyes és megmagyarázhatatlan dolog, hanem egy rendellenesség, ami egy nap talán már szűrhető is lesz.

Új-Zélandi kutatók azonban máris kételyeket támasztottak amerikai kollégáik eredményeivel szemben. Szerintük ők már megtalálták a leghatásosabb módszert a bölcsőhalál megelőzésére, ez pedig az, ha a csecsemőt külön ágyban, háton fekve altatják, és nem dohányoznak sem a terhesség alatt, sem a baba mellett. Húsz évvel ezelőtt Új-Zélandon volt a világon a legmagasabb a bölcsőhalálban elhunyt csecsemők száma: évente 250 baba halt meg így. Felvilágosító kampányokkal azonban azóta sikerült ezt a számot 75 százalékkal, évi 60-65-re csökkenteni. "Mi már azonosítottuk a bölcsőhalált kiváltó okokat, amelyeket a szülők meg tudnak előzni" - nyilatkozta az amerikai eredményekről értesülve Ed Mitchell professzor. Szerinte ha minden szülő betartaná ezeket, a jelenlegi 60-65 halálesetből évente még további harminc-negyvenet megelőzhetnének.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.11.08 00:28:59Hicudzsi

    Eszter! Megköszönöm, ha bemásolod ki írta és milyen kutatások alapján a cikket ami ennek az általánosan elfogadott véleménynek és kutatásokon alapuló gyakorlatnak ellentmond.



    Én nem is akarok belegondolni, hogy milyen kiszolgáltatottnak érezheti magát az a kisbaba akit éjjel beraktak a szobájába, rácsukták az ajtót és kalap-kabát, anyuci meg apuci élik a gyerek előtti életüket.



    Nekem ha ilyeneket olvasok (egy órán át hagyták sírni és mág a TV-t is felhangosították) mindig Charlotte Bronté: Lowoodi árva (Jane Eyre) című művének egyik része jut eszembe amikor a kislányt bezárják büntetésből a vörös szobába és végüól a sírástól és kimerültségtől, a kétségbeeséstől elájul.





    Egyértelműsítem: ilyenkor a baba nem azt tanulja meg, hogy hogyan kell egyedül elaludni, hanem azt, hogy NEM SZÁMÍTHAT AZ ANYJÁRA (a szüleire), hiába sír nincs semmilyen hatása.

  • 2006.11.08 00:43:10Hicudzsi

    Ja és mégvalami :)

    A lányom végül akkor kezdett a javulás útjára lépni alvásilag amikor úgy 10 hós kora körül kivettük a kiságy matracát a mi alacsony ágyunk mellé. Mellettünk elaludt és utána leraktuk a matracra. Utána a matracon aludt már el. Később vettünk egy nagyobb, új kiságyat amiből ki-be járkálhatott, és ezt az ágy lábánál helyeztük el, ma már a saját ágyában alszik, a gyerekszobában., persze a megfelelő mennyiségű mese elmesélése és dalocska eléneklése után :) A fiamat meg szintán a gyerekszobában altatom. Ő még cicin alszik el. Melléfekszem az ágyban és ott elszundikál azután meg hajnalban átjön hozzánk.



    Szerintem ez kibírható.

    ha az ember gyereket vállal egyszerűen egy csomó dologról le kell mondania, de a nehéz időszakok elmúlnak, pár hónappal később már nem emlékszünk arra, hogy milyen volt az időszak amikor nem akart enni, vagy amikor dobálódzott mindennel stb... stb...



    Ma már nagyon tudtam örülni neki, hogy a két gyerekem az étteremben egy asztalnál nem etetőszékben malackodik, hanem nagyon ügyesen, nagy széken üldögél és többnyire rendesen eszik. Azért egy ici-picit nosztalgiázva gondoltam arra, amikor az igény szerint szoptatott kicsi üvölteni kezdett ilyen helyzetben mindig, a nagyobbik meg nyüszögni, hogy éhes, szomjas, unatkozik és inkább hetedhéthatárra menne.



  • 2006.11.08 07:31:51manci

    Hicudzsi! Az a baj, hogy a gyerekem este csak cicin alszik el és olyan éber alvó, hogy ezután már nem lehet megmozdítani. Rendszerint még arra is felkel, ha megpróbálok kimászni mellőle. Ez azzal jár, hogy este 10 körül együtt fekszünk le aludni, de én ilyenkor még szívesen lennék apával. Éjjel aztán többször felkel, nemegyszer az apja horkolására. Reggel mélyebben alszik, úgyhogy 7 körül kilopakodunk mellőle és ő még kb. 10-ig alszik, csakhogy egyre inkább bennem van a frász, hogy mikor esik le. Eddig csak forgott, de most elkezdett kúszni is, úgyhogy a paplannal körbebástyázás egyre kevésbé tűnik hatékony megoldásnak.
    A nappali alvással sem jobb a helyzet. Eddig a jó nagy mózeskosárral ellátott babakocsiban aludt, egyenes gerinc, jó levegő, nekem is mozgás, renben volt. Csakhogy kinőtte és a sport babakocsiban már nem biztos, hogy olyan egészséges hosszabbat aludnia.
    Szóval nekem tényleg legfontosabb a babám, de van egy férjem is és a gyerekemnek is a legjobbat akarom.

  • 2006.11.08 08:09:54eszter

    Hicudzsi! Tényleg keresek forrást, hogy ne az legyen, hogy valaki szerint így meg úgy. Egyébként nem arról van szó, hogy magára hagyod, pont ez a lényeg, hogy RENDSZERES időközönként biztosítod szelíd hangon a jelenlétedről. DE egy nagyon praktikus magyarázat jutott még eszembe: nálunk ez úgy volt, hgy a nagyobbik lányom először cicin (13 hónapos koráig szopott), majd kézbe ringatva aludt el. Nos, ekkor már vártam a másik babát, és a pocakomnak nagyon nem tetszett, hgoy egy 11 kg-os súlyt hintáztatok rajta, elkezdett keményedni, és én en sem bírtam szusszal. Azt gondoltam, hogyEZ NEM LEHET NORMÁLIS. ELkezdtem hát azt, hogy csak melléfekszem. De a hiszti ugyan akkora volt, mint a kiságyba téve, bemászkálva hozzá. Akkor hülye vagyok én?! És a történelem ismétli önmagát. Kisebbik lány ue-t végigcsinálta, de ő úgy aludt el, hogy a fülemet piszkálta. Az állandó maszírozástól 2naponta gyulladt be a fülem, raktam rá a párakötést....ő is kiborult már azon, hogy kiveszem a fülbevalót a fülemből, mert akkor nincs mit birizgálni...Egyszerűen NEM MEHETETT TOVÁBB. Arról nem beszélve, hgy egyszerűen 2 szót nem tudtam váltani a férjemmel. Nekünk pedig az esték vannak, és kellenek. ÉREZTEM, tudtam, hogy nem mehet ennek a rovására. Így megint kiságy.

    Még valami: azt viszont egyértelműen igazolják kutatások,hogy a felületesen, alig alvó gyerekeknek nem annyira jó: kevesebb növekedési hormon termelődik, a pszihének pedig árt, mert a mély-felületes ciklikus váltakozása során dolgozzák föl a napi eseményeket. Az én gyerekeim szinte éberen lesték, hogy mikor mászunk ki mellőjük, én kimerült voltam, de nem olyan édes jólesően, ahogy egy babával kimerült az ember...

    Egyébként a gyerekeimnek szemmel láthatólag csak jót tett az alvásra nevelés. Tényleg, ez nem önnyugtatás

    Hicudzsi, keresem a forrást....

  • 2006.11.08 08:19:05eszter

    Olvasom közben a Te történetedet, Hicudzsi. Tökre megértem a "kibírható" mondatnál, hogy azt mondod, hogy jó ez így, de hidd el, nekem nem volt tartható tovább az állapot. A gyerekek nemhogy a szükséges órát nem aludták meg, volt, hogy a felét sem. EZ BIZTOS NEM EGÉSZSÉGES. Én pedig ott tartottam, hogy már haragudtam rájuk, EZ SZINTÉN BIZTOS, hogy nem jó.

    Valóban kegyetlen dolog a gyerekre ajtót csulni és "kalap-kabát". De itt messze nem erről van szó. A gyereket meg kell nyugtatni, hogy igenis itt vagy, nem hagytad el. Sír, ok, mert nem ezt akarja,hanem, hogy kivegyed. De sír akkor is, mikor kis barátaiktól indulnunk kell, ő pedig maradna, DE akkor is indulni kell...

    Vannak helyzetek, amiben a szülőnek egy kímélő, de teljhatalmú döntést kell hoznia.

  • 2006.11.08 09:16:44titi

    Csatlakozom a sorozatos OFF-hoz, mert igen nagyon érdekel ez az OFF-téma.
    A mindenáronmindensírásrareagáló kiscsapathoz tartozom. Azaz úgy örültem Hicudzsi "referátumának", hogy csak na!
    Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az ajtóbecsukbababennanyakinn verzió kizárólag azt a bizonyos ősbizalmat töri meg. Ami később soha, semmivel nem pótolható/korrigálható. Ha a környezetében kicsiként nem bízhat teljesen a gyerek, később sem fog. És, ami még nagyobb baj: önmagában is kevésbé bízik.
    Mindkét gyerekem nem alvó, anyán csüngő gyerek. De a nagy 3 évnyi fenti elveknek megfelelő anyanyúzás után a mai napig 8-kor ágyban van, reggelig szunya, aztán önálló(!) elkészülés oviba, majd suliba. Hozadék még: tök baráti viszony anyával, ugyanakkor önálló gondolatok. Szóval, mer mindenhol önmaga lenni, mert benne van az a biztonságérzet, amit tutira akkor kapott meg, amikor szopós babaként minden nyekkenésére reagáltam.
    Most a kicsivel még kevesebbet alszom és nótórius cicincsüngő. Tegnap, kórházi ellenőrzés alkalmával mondta épp a doktorunk: ennek a (külső)szabályok nélküli törődésnek köszönheti a kislányom, hogy semmi, de semmi korababás tünet nem maradt nála!!!
    Nekem mindezek eléggé alátámasztják a Hicudzsi-féle tanulmányt.

  • 2006.11.08 09:29:01manci

    titi! elmondanád, hogy a nagyobbik mikor és hogyan szokott át az egyedül alvásra, ill az éjszaka átalvására?

  • 2006.11.08 10:05:47titi

    szia manci! elmondom, szívesen. remélem, nem dobnak ki minket erről a posztról...
    szóval, a 9 éves fiamról...
    8 hónapnyi igény szerinti szopás, szülőkkel alvás, minden "szavára" reagálás után esténként úgy aludt el, hogy símogattam az arcát. cirka 5 perc után elaludt. éjjel felkelt inni még egy darabig.
    2 éves kora körül lett kész a saját szobája, saját ággyal. akkor közöltük vele, hogy ott is lehet aludni és egyébként is szépek, kedvesek az ágyán a macik. de nem tettük ki a saját ágyunkból.magától fogta a párnáját és átköltözött a szobájába. herce-hurca nélkül.
    nagyjából ettől az időtől kezdve az esti símogatás mellett/helyett a "mi volt a legjobb illetve a legrosszabb a napodban?" kérdést válaszolta meg. másodikos korában unta meg a válaszolgatást. az igazsághoz hozzátartozik, hogy az esti dumcsinak az volt a feltétele, hogy órára pontosan, tisztán-takarosan 8-ra ágyban kellett lennie. így mindent megtett azért, hogy este időben kajoljon, zuhanyozzon.már ovis kora előtt is. mára- még szigorúka tanító néni szerint is- ő a legönállóbb gyerek az osztályban.
    hú, de jó lesz, ha majd a kicsi is símogatásra elalszik...
    addig is próbálom a napenergiát hasznosítani :)

  • 2006.11.08 10:12:44eszter

    Titi, Hicudzsi! Tényleg megértelek benneteket, az 5 perc ciróka engem sem zavarna. A mi helyzetünk TARTHATATLAN volt. Komolyan! Azonban ÉN IS ABSZOLÚT NEM ÉRTEK EGYET AZ AJTÓ BECSUK ÉS ANNYIVAL!!! Szerintem sem szabad így viselkedni egy gyerekkel, de ha az ember 3 percenként (volt hogy percenként benéztem) odamegy megpuszilja, szeretettel veszi körül, akkor ez biztos, hogy nem árt neki! Én is próbáltam a "csak mellédbújok" verziót: a gyerek ugyan úgy hisztizett, mint ha a kiságyba raktam volna. Azt akarta, hogy cipeljem. Nem bírtam, különben elvetélek.
    Titi a nagyobbik lányom 7 éves lesz és ugyan ezt mondják róla, és maximálisan megbízik bennem, mindent elmond, stb. Most egy csodás szertartás a lefekvés. Kb fél 7kor kezdődik, vacsi, pancsi, mese, még mese, napmesélés, gyertyázás, esti ima, puszilgatás. Imádjuk mindannyian. 8kor meg szunya.

  • 2006.11.08 10:40:32titi

    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Panna egyedül iszik csőrös bögréből!!!!!!! Eufóriaaaaaaaaaa!!!!!!
    (Esküszöm, ez tőlem az utolsó OFF)

  • 2006.11.08 10:51:26eszter

    Éljen Panna!! (Tőlem nem, imádok offolni, onnantól jó a téma)

    Kizárnak?

  • 2006.11.08 10:59:09Kékfelhő

    éljen Panna :)

  • 2006.11.08 11:54:10Jucus

    Sziasztok! ez is off lesz. Szívemből szóltatok, hogy az alvásról bszéltek! Pont most próbáljuk 10 hónapos fiunkat az ágyába visszaszoktatni, de nem igazán megy. Nem vagyok a hagyom-sírni-módszer híve, sőt. Ennek az az eredménye, hogy ma éjjel ha jól emlékszem, 6-szor keltem fel hozzá, szoptattam meg. 5 napja csináljuk kb, és még nincs igazi eredmény, csak az, hogy hajnalig az ágyában marad, de mindig sírva ébred, ő is kialvatlanabb, mi is. Egyre inkább hajlok az együtt alvásra. Bíztató, hogy másoknak még így is született kistesó, mi is szeretnénk. Lenne pár praktikus kérdésem. Mi van, ha jön a tesó, és ő is az ágyba ívánkozik? 4en együtt? MEgoldható? Vagy? És hogyan lehet mégis majd saját ágyba tenni? Mert hát tiniként már szűk lenne az ágyunk...Nagyon köszi a segítséget!

  • 2006.11.08 13:09:53Hicudzsi

    Örülök, hogy csatlakoztatok páran, mert kezdtem elveszettnek hinni magam :)



    Eszter! Lehet, hogy nálatok ez volt a helyzet és tarthatatlannak minősült. De mindannyiunk másképp hozza meg a döntéseit. Én ettől függetlenül azt gondolom, hogy az ágyba lerakás és sírásra nem kivétel egy olyan dolog amit nem javasolnéksenkinek, mert van egy járhatóbb út is.



    Manci! Mint fentebb is írtam az én gyerekem (a kisebb) 21 hónapos és még mindig cicin alszik el. A lányom (a nagyobbik gyerkőc) olyan volt, hogy elaludt a mi ágyunkban és amikor az apja felemelte, hogy betegye a kiságyba rögtön sírni kezdett.

    Ezt küszöböltük ki azzal, hogy a kiságyból kivettük a matracot és csak "odahengergettük" mikor elaludt.

    És ő is maga ment be a kiságyába mikor elért egy bizonyos kort.



    Jucis! Nektek is a matrac az ágy mellé módszert javasolnám, egyébként mi aludtunk nemegyszer négyen a családi ágyban, és ha már jó mélyen aludtak, akkor apával átmentünk a nagyszobába és ott voltunk kettesben.

    A dolgok megoldódnak, mint írtam fentebb is a nagyobbik 3 éves a kicsi 21 hónapos és a saját szobájukban alszanak el. Csongor még többnyire cicin, Édua meg meséléssel, énekléssel, beszélgetéssel.



    Szerintem nagyon rövid ideig ilyen kicsik és hamarabb önállósodnak mint gondolnánk.

    Üdv!

    Emőke



    U.i: lehet, hogy kéne írni egy altatásos posztot :)

  • 2006.11.08 13:16:36Jucus

    A posztot nagyon támogatnám, mert nem vagyunk egyedül a dologgal, a barátnőméknek is ez a nagy gondjuk. Neked Hicudzsi nem volt olyan, ha veletek aludt, hogy egész éjjel szopott? Mert az igen fárasztó, még ha nem is ébredek fel teljesen, de nem tudok pl oldalra fordulni. Mondjuk úgy még mindig jobban kipihentem magam, mint most. A matrac dolog nagyon klassz, csak a mi ágyunk magas, lehet, hogy a kisággyal kéne inkább összenyitnunk.Köszi Emőke!

  • 2006.11.08 13:32:49Kékfelhő

    Én évekig azt hittem, elrontottam valamit azzal, hogy sosem hagytam a fiam elaludni a kiságyában egyedül. Képtelen voltam hallgatni, ahogy bömböl. Mindenki más viszont tök jól átalussza az éjjeleket, míg mi az első három évben egyetlen éjszakát sem aludtunk át.



    3 éves kora után annyit javult a dolog, hogy a saját ágyában aludt, de el kellett altatni. Néha előbb elaludtam, mint ő, ráadásul hosszú távon igen fárasztó, ha mindig egy óra alvás után felébredsz, átmászol a saját helyedre, és a párom sem igazán értékelte. Elhatároztam, hogy ennek rövid távon véget vetek. A negyedik szülinapjára már úgy készítettem fel, hogy ő már nagy gyerek, egyedül is el fog tudni aludni, nem kellek hozzá. És láss csodát: onnantól tényleg nem kellettem :)



    A barátnőm lefekteti a gyerkőcöt az ágyába, leoltja a villanyt, és kimegy. Levi sír egy keveset, aztán még morog egy sort, egy kicsit játszik, és már alszik is. Mindezt hat hónapos kora óta. Ennek fényében lehet, hogy mégsem olyan rossz dolog néha hagyni kicsit sírni?



    Tök tanácstalan vagyok e témában.

  • 2006.11.08 13:40:33Hicudzsi

    Jucus!

    A fiam szokott ilyet csinálni, de akkor betegség vagy fogzás van a háttérben, vagy egy nagyobb fejlődési ugrásban van.



    Volt olyan időszak amikor nappal is alvajártam emiatt, de akkor napközben igyekeztem minden alkalmat megragadni az alvásra, utána jöttem rá, hogy egyszerűen napközben le kell fárasztani őket..



    Én azt mondom, hogyha nem beteg vagy nem fogzik akkor napközben érdemes kifárasztani kicsit, játszótér, játszóház, állatkert stb. Csomagolj ennivalót is magatoknak :) Tudom, hogy most otthon elég hideg van, mi ilyenkor kibuszoztunk az IKEÁ-ba és ott lógtunk egy fél napot :) Vannak egyébként a művelődési házakban is jó programok, érdemes oda is eljárni a babával. Ha a nap eseménydúsan telik, nagy az esélye, hogy nagyjából át fogja aludni az éjszakát :)





    Az ágyösszetolás szerintem jó ötlet, főleg ha kivehető az első három rács és át tud mászni esetleg melléd éjszaka.



    :)

  • 2006.11.08 13:43:00Jucus

    én képtelen vagyok sírni hagyni. Egyébként, úgy vettem észre, a barátnős sztorik néha kicsit el vannak ferdítve, persze nem rosszindulatból. Csak úgy vettem észre, mintha mindenki azt hinné, ez az ő hibája(a nem alvás, nem evés, akármi) és nem szívesen vallja be másoknak, inkább ferdít

  • 2006.11.08 13:46:53Jucus

    Hicudzsi! Nem otthon lakom, és itt is hideg van, de szerencsére imádunk sétálni, a hideg nem akadály. Napközben állandóan fárasztom. Tudod, az az érdekes, tökmindegy aludt-e nappal vagy sem, az éjszakák ugyanúgy telnek.
    Indulunk sétálni, gyönyöűen süt a nap:))

  • 2006.11.08 13:56:06Csiperke

    A szomszéd kisfiú 5 éves, még mindig a szülei között alszik, ó, boldog házasélet. A barátnőmék 5 évese nyáron kezdett hajnali 2-kor megjelenni a szülei ágyában, jó esetben a takarójával, rosszabb esetben nélküle. Ez azért a rosszabb, mert ilyenkor apának át kell érte menni...:-)
    Ahány gyerek, annyi féle és annyi féle megoldás. Peti fiam 6 hónapos korától alszik egyedül a szobájában, de mindig a saját ágyában aludt előtte is. Este leteszem, puszi, kijövök, ajtót becsukom, gyerek alszik. Néha egy kicsit panaszkodik, bemegyek, megsimogatom, kap még egy puszit, de nem veszem ki. Mindig így csináltam, így szokta meg. Aztán lehet, hogy 5 évesen egyszer majd csak megjelenik hajnalban, takaróval, vagy anélkül...

  • 2006.11.08 13:56:39jidele

    Ha a nővéremet cukkolom az aludni képtelen gyerekeivel, azzal vág vissza, hogy ő sose aludta át az éjszakát emlékei szerint, 5óránál többet nem tud egyhuzamban aludni. A gyerekei se tudnak. Én is sokszor ébredek éjjel.Csak már rászoktam arra, hogy ilyenkor ne ébresszem fel azt, aki velem alszik. Mind a hárman iskolás korunkig költözünk a szüleink ágyába éjjel. Ahogy a férjem is. Van ilyen is. Gyerekfüggő sztem (csak azért imádkozom, hogy a gyerekem ne ilyen legyen;)

  • 2006.11.08 14:03:43hanna

    Külön szoba? Ajtó rácsuk? Kis lakásban nincsenek ilyen dilemmák! Amikor a nyári bútortologatást elvégeztük, választhattam, hogy a teknőseimmel vagy a gyerekemmel alszom együtt. Btw Lea is csak a kiságyban alszik nyugodtan meg nem is férünk el a "nagyban". Ha mellettem alszik, fél óránként felébred, hogy tejszag, de hol a cicko? A kiságy meg olyan oldalkocsisan van megoldva. Máshogy nem is férne mondjuk nagyon.

  • 2006.11.08 14:04:06sacka

    Sziasztok! Szintén "nem hagyom sírni anyukák" táborát erősítem. A legkissebb 18 hónapos és természetesen cicizik, mint a gép. Nyáron elkapott vmi fertőzést, melynek következményeként(magas láz, még több éjjeli cicizés)magam mellé vettem az ágyba. Addig a saját kiságyában aludt. A betegség óta képtelen voltam visszaszoktatni, egyszer próbáltuk csak meg, 2 percig hagytuk sírni behajtott ajtónál, mi ketten a férjemmel a mellette levő szobában feszülten vártunk, annyira akart szabadulni, hogy kiesett a kiságyból!!!!!! Hogy hogyan, azóta sem tudjuk, hiszen a legalacsonyabbra állítottuk a fekvőfelületet, mindenesetre közben is majd megszakadt a szívünk, hát még a történtek után. Hál'Istennek semmi baja nem esett, én pedig maradtam az addig jól bevált módszernél, cicizve altatom és mellettünk fekszik éjszaka, továbbra is 4szer felkel szopizni. Nagyon fárasztó, hát még, ha azt is megosztom veletek, hogy a középső (aki 3 éves) születése óta írd és mondd, egyetlen éjszakát sem aludtam át. Ő húszhónapos koráig szopott éjjel is, mialatt a legkisebb már meg volt. Na, és hogy mekkorák a különbségek a tesók között is; a nagylányommal sosem volt ilyen probléma, ő 3-4 hónapos kórától átaludta az éjszakát, megszoptattam, betettem az ágyába és reggel 7kor kelt. Mindent ugyanúgy csináltam akkor, mint most, mégis így alakult. Ezért abszolút osztom Hicudzsi gondolatait: "Egyértelműsítem: ilyenkor a baba nem azt tanulja meg, hogy hogyan kell egyedül elaludni, hanem azt, hogy NEM SZÁMÍTHAT AZ ANYJÁRA (a szüleire), hiába sír nincs semmilyen hatása."
    Hozzáteszem, én is szívesen lennék este már az apjukkal, nagyon hiányzik a társasága, de most erről le kell mondanom, vagy inkább neki kell várnia rám, míg a picit elaltatom. Szerencsére ő egy éjjeli bagoly és azzal is egyetért, hogy így nyugodt mindenki.

  • 2006.11.08 14:06:25szeszter

    hátha vkinek beválik, ami nekem is:
    az én gyerekem is cicin ludt el, aztán vállon, és óvatosan "beloptam" a kiságyba. Ahhoz, hogy majd ne kelljen egy 10 kg-os motyót altatnom pár hónap múlva, mindig 2 perccel előbb tettem le. Mindig egy picit előrébb hoztam, amikor levettem a vállamról. eljött az idő amikor már vállon nem aludt el, de kiságyban is nyűglődött. Olyankor addig énekeltem és simogattam a hátát, amíg el nem aludt. Ha kijöttem és pár perc múlva elkezdett sírni, mindig visszamentem és megnyugtattam - de csak akkor vettem ki, ha nagyon sírt (ritka volt). Ma ott tartunk, hogy kézben nem alszik el, és akkor hagyja abba a nyöszörgést ha beteszem az ágyába. Már a hátsimogatást se nagyon igényli (ezt azért sajnálom).
    Szóval hátva beválik vkinél.

  • 2006.11.08 14:14:56eszter

    Hicudzsi, ne gondold, hogy egyedül vagy, hidd el, én is nagyonnagyon így gondoltam, de amikor úgy éreztem, hogy az én egészségem, a házasságom, és LEGFŐKÉPP A GYEREKEM rovására megy, akkor mindenképpen döntést kellett hoznom. Kialvatlan volt, éberalvó, nyűgös, sírós, azóta meg pont az ellenkezője. Egyszerűen látszott rajta, hogy nem tud szerencsétlen mély álomba merülni, mert lesi, hgoy még változatlanok-e a körülmények körülötte.

    És mikor van vége? Mert annyira nem rövid azért az az idő, ha azt nézzük, hogy a 4 éves lányomat még altattuk, és altathattuk volna nemtudom meddig (a szomszéd kislány 10 évesen a mai napig nem alszik máshol, csak az anyja mellett. Apukának rég külön szobája van, panaszkodik is a nő, hogy szerettek volna kistesót, dehát...). Ha azt nézzük, hogy a negyedik gyerekemnek is 4-5-6 évesen tudom majd megmagyarázni, hogy anyu kicsit kimerült, akkor az a mi esetünkben 13 év nem alvást jelentett volna...ezt nem bírom. Szóval hol a határ, hgoy rendben,külön szoba? Mert van olyan gyerek, látod, aki nem érti meg 10 évesen se. Nem volt még sulival táborban, vagy barátnőknél aludni, de még nagymaminál sem. Egy borszasztó sérült családot látok, nyílván ez egyik véglet.

    Azt is szeretném még megjegyezni,hogy óriási a különbség a bizonyos időközönként meglátogatott gyerek, és a magára hagyott között. Láttam olyat is, akire ajtót csuktak...ezt nem bírtam volna megtenni.

  • 2006.11.08 14:16:23eszter

    Hanna, az egyik lányom Lea, a másik Hanna...

  • 2006.11.08 14:52:23Hicudzsi

    Eszter!

    Szerintem mindkét "tábor" vagy elv követői tudnak elrettentő példákat felhozni a másik oldalról.

    Én abszolute ellene voltam az egyágybanalvásnak, mert az unokatesóm felesége a két gyerekével együttalszik és az unokatesóm külön szobában. A gyerekek már lassan iskoláskorúak. Én ezt betegesnek találtam és találom ma is.

    Ráadásul rettegtem a bölcsőhaláltól és akkor voltam nyugodt ha elsőszülött gyermekem a kiságyában aludt és szép zölden villogott a készülék.

    DE az élet máshogy hozta a dolgokat. Volt, hogy 50 percet mászkált vele a férjem, míg elaludt és volt, hogy a kisebbet éjjel 1-kor kivitte sétálni hordozókendőben, mert én beadtam a kulcsot addigra altatás terén. Lassan hozzászoktunk ahhoz, hogy egyszerűen üvölteni hagyás nélkül nem megy (próbáltam a lányomnál a Tracy Hogg féle, ottállós-felvevős módszert is) , de egyszerűen nem bírtuk sírni hagyni, így maradt az ágyunk mellé matrac, stb.. megoldás.



    Szerintem van egy egészséges menete ezeknek a dolgoknak, a gyerek mihelyst járni kezd, és kezdi felfedezni a világot, kialakul az ÉN-képe elkezd távolodni a szülőitől, egyszerűen megszokja az új ágyat az új helyzetet az új szobát, szépen lassan rá kell VEZETNI, de erre nem az egyéves kor alatti csecsemőidőszak a legjobb.

    A lányom egy idő után mikor már közel állt az elalváshoz félálomban maga kotort be az ágyába :) a fiam pedig egyre többször otthagyja a cicit, a fal felé fordul és magától elalszik.



    A házasálet meg tök más tészta :) Szerintem a nagy családi ágyon kívül is lehet kellemes és izgalmas házaséletet élni :) Az intimitást máshogy és máshol is meg lehet teremteni. És itt nemcsak a szexre hanem a nagy közös beszélgetésekre is gondolok.



    Eszter! Nagyon szép neveik vannak a lányoknak! :)

  • 2006.11.08 14:58:22Kékfelhő

    Mi most is, régen is egy szobába alszunk/aludtunk a gyerekkel, csak neki külön ágya van. Az intimitást - ha tényleg akarja az ember - simán meg lehet oldani máshol is. Mondjuk nekünk könnyű, mi ketten is elférünk a kádban :)

    Azért már nagyon vágyom egy saját hálószobára, ahol kettesben alszunk, másfél év múlva meglesz, addig meg álmodozom :)

  • 2006.11.08 15:11:10hanna

    kapualjban csókolózás mozi után! már várom, hogy újra 16nak érezzem magam. szuper lesz!

  • 2006.11.08 15:16:10sacka

    Le kell írnom: Nálunk van egy nagyon kellemes szokás a férjem "találta ki". Minden este egy pici mécsest gyújt és tölt magunknak egy-egy pohár bort. Ha kitámolygok a picitől miután elaltattam,így vár... És én minden nap nagyon várom ezt a pillanatot. Ne értsetek félre, ez a nekem olyannyira létszükségletet jelentő beszélgetések kezdete IS :)))
    A kád nálunk is bevált:)

  • 2006.11.08 15:19:32manci

    Hát csajok, nem egyszerű ebben a kérdésben okosnak lenni! Szeretem a gyerekemet, de a férjemmel is olyan jó lenne esténként egy-két óra kettesben, aztán aludhanánk együtt hárman -nem bánom. De mancika egyenlőre nem alszik, csak ha ott érez maga mellett.

  • 2006.11.08 15:22:14manci

    sacka, nálunk a kilopakodás után úgy 5-10 perccel már ébren van a gyerkőc és engem akar! Akkor is, ha előtte egy órát fekszem mellette. Hihetetlen radarja van!

  • 2006.11.08 15:23:01titi

    szeszter, nagyon tetszik, amit írtál. ez az első "leválasztós", amit még ki is próbálnék.
    pedig már majdnem túladtam a játéktárolónak használt kiságyon...
    eszter, tök érthető, hogy terhesen nem akartál éjszakázni, sok kilós babát cipelni. úgy én is másként "virgonckodnék".
    Ja! Kád tök jó, zuhanyzó még jobb. Nekem a napközben válik be, csak fogy a férjem szabija... :)

  • 2006.11.08 15:34:27manci

    Szóval, ha ez így megy tovább előbb-utóbb eszter nyomdokaiba lépek, főleg hogy mi is szeretnénk kistesót!

  • 2006.11.08 15:37:42Kékfelhő

    titi :))))))

  • 2006.11.08 15:44:07sacka

    Manci: A pici radarja már megkopott :), a középsőnek már nincs, de van bilije és fektetés, mese, puszik és miegymás után 4szer kell pisilni, kakilni, ágymögé esett autótkat keresni stb., a legnagyobbnak lelki problémái akadnak, amit orvosolni kell... Ez esetben a mécses csak ég és ég és ég, a bor meg a férjem vár :)

  • 2006.11.08 15:46:48Kékfelhő

    ez nálunk is mindennapos

    villany le, gyerek megszólal: "kérek szépen inni", iszik, elvackolódik, majd egyszercsak: "pisilnem kell", elvonul pisilni, lefekszik, és kezdődik előlről :)

  • 2006.11.08 16:48:34eszter

    Nem a szexről van szó...óóóóóóó...jó az bárhol, konyhapult, kád, zuhanyzó, spájz...a baj csak az, hogy hulla fáradtan elaludtam a gyerek mellett, a férjem nem mert ránknyitni, mert mivan, ha "psszt, épp most aludt volna el."Nekünk az ilyen odabújós,fülsanyargatós altatás volt, hogy 1 óráíg tartott..az sok. Ha meg kitámolyogtam jó soká, akkor lehet, hogy 1 perc múlva slattyogtak ki utánam, én meg kómásan, mérgesen, felháborodva (ilyeneket nem szívesen éreztem a gyerekem iránt) vonultam vissza. Onnantól, hogy egyedül alszanak, nincs kimászkálás, mélyen álumba zuhannak, használhatóak az esték. A gyerekeknek, akkor ezek szerint szerencsére, van bizalmuk bennünk, és nincs alvászavaruk.

    Azért szeretek Veletek beszélgetni, mert most senki nem akarja börtönbe csukatni a másikat, mert más a véleménye...

  • 2006.11.08 17:02:28Jucus

    fúú, elmegyek sétálni és ti máris a szexről beszéltek:))miről maradtam le?:)
    Az én fiamnak is brutál erős radarja van, néha ahogy leteszem felébred, néha hagy nekem negyed órát, és csak aztán ébred fel. Remélem, ha majd nagyobb lez ő is kialakít magának ilyen kis alvásba segítő ceremóniákat, és könnyebben megy az egész

  • 2006.11.08 17:33:33manci

    Tényleg jó fejek vagytok!
    Apropó bor! Ti szoptatás alatt mennyire mertetek alkoholos dolgokat fogyasztani? És most nem csak a konyakos meggyre gondolok?

  • 2006.11.08 17:38:39Jucus

    én-nemtom miért-a szoptatás alatti piálást durvábbnak tartom. ne kérdezd, miért, nincs benne semmi ráció.terhesség alatt néha vörösboroztam, töményet soha.amióta megszületett nem ittam.
    pedig állati jólesne néha esténként, csak ki tudja, mikor kell megint szoptatnom

  • 2006.11.08 17:51:47eszter

    a bort nem szeretem, bár első terhességem alatt, nyáron, kifejezetten a hosszúlépést kívántam...volt olyan hét, hogy minden nap megittam egyet. Amúgy a sört szeretem. Ha nem vezetek, akkor 1et (pohárral), vendégségben, ha vendégek jönnek megiszom. A kevés alkoholfogyasztásnak az az előnye, hogy 1 pohár sörtől kellemesen be tudok zsibbadni.

    Valamiért a gyógyszerekkel van averzióm, semmit nem vagyok hajlandó magamba tömni...aztán 30 év múlva kiderül, hogy ja!...bocsi...

  • 2006.11.08 20:25:37katampusz

    mikor még nem tudtam hogy nem vagyok egyedül a bőrömben, két jagermeister-partin is rongáltam az egészségünket sajnos. (sikeres szigorlatból kifolyólag, de sok aggodalmas gondolat gyötört később emiatt.)

    utána kábé 4x ittam 1-1 pohár vörösbort a terhességem alatt.

    ez engem is elgondolkodtat, hogy szoptatás alatt mit szabad inni és mit nem, de gondolom havi 1 deci vörösbor nem árt.

    én is inkább a gyógyszerktől tartok, például az elmúlt 2 napban 3 szem algopyrint kellett bevegyek (mellgyulladás magas láz), és a kisfiam csak a mai napon tért vissza a saját normális ritmusába. két napig összevissza evettt és aludt illetve nem aludt. nem tudom mi volt az oka, a betegségem, a gyógyszer vagy egyéb, de valami nem volt rendben az biztos.

  • 2006.11.08 20:43:50sacka

    Mint már írtam, esténként megiszom 1 pohár bort majdnem rendszeresen. Jó, most már nem csecsemő akit szoptatok, hanem kisgyermek. Napi öt étkezés mellett 2szer szopik, du. alvás előtt és este szintúgy. Éjjel kb. 4szer kel fel, tehát kb. 4 órával azután, hogy elfogyasztottam azt a másfél deci bort. Természetesen megkérdeztem védőnőt gyermekorvost az esetleges ártalmakról, de ezt a mennyiséget engedélyezték. Feltétlenül hozzá kell tennem, hogy egyik gyermekemnél sem tettem ezt meg csecsemőkorában, akkor alkoholmentes sört ittam alkalmanként, nem rajongok érte, de tejtermelő tea mellett ezt javasolták. Háromból egyet ősszel szültem, úgyhogy volt olyan nyaram amikor a nagy melegben a dinnye mellett (tudom ezzel is vigyázni kell) megkívántam a sört, és nem az alkoholmenteset.. Szerintem ezzel nincs semmi gond.

  • 2006.11.08 21:11:48manci

    Rendszertelenül bár, de én is megiszom egy-egy pohár sört vagy bort. Sőt, egyszer egy becherovkát is benyomtam menstruációs görcs ellen (merthogy hiába szoptatok éjjel-nappal, 5 héttel a szülés után már megjött). Hát remélem nem okozok nagy kárt a gyerkőcben.

    Egyébként nekem a terhesség alatt kifejezetten ajánlotta a dokim egy-egy pohár vörösbor elfogyasztását, mivel keményedetta hasam.

  • 2006.11.08 23:01:43nick

    Eszter!
    Köszi, h egyetlen mondattal sem kell kiegészítenem és végre van valami, amiben 100%-osan egyetértünk. Nálunk is mindkét lányomnál ez vált be. Előtte rémálom, azóta leányálom az alvással kapcsolatban minden.

  • 2006.11.08 23:06:16pepi

    hű, Katampusz, a mellgyulladás nagyon rossz dolog. Nekem is volt, jól elhúzódott. Én kaptam antibiotikumot és szedtem Algopyrint is, a kisfiamon nem láttam semmi változást, csak én szenvedtem nagyon. Remélem gyorsan elmúlik, jobbulást!

  • 2006.11.09 05:03:48mulan

    Nekem szerencsére a terhesség alatt alkoholundorom lett, a sörszagtól egészen rosszul tudok lenni. Savanyúnak meg a bor helyett az uborkát és főleg a savanyú káposztát ajánlom. Ez utóbbi különben is iszonyú egészséges, a káposztában nagyon sok vitamin van, bár ugye közvetlenül szülés előtt fogyasztva esetleg kínos következményei is lehetnek.

    Ami a mérgeket illeti még, szerencsére a cigitől mindig undorodtam, most terhesen kifejezetten rosszul vagyok tőle, egy kilométerről megérzem, hogy ha valaki dohányzott.

    A minap úgy éreztem, hogy nagyon megkívántam egy kis barna sört, de az első korty után elment tőle a kedvem, pedig korábban szerettem. Nem tudom, hogy a szülés után milyen lesz, egyelőre úgy érzem, hogy soha nem fogok sört inni. Édes vörösbort talán majd esetleg :) de egyelőre az sem vonz igazán. A tejet imádom most nagyon! Két liter simán lecsúszik egy nap, és nem tudok vele betelni. :)

  • 2006.11.09 07:52:27eszter

    Úristen, mulan, mit csinálsz hajanal 5-kor? Mikor alszol?

    Kicsit visszakanyarodva az alváshoz, szerintem nick is, én is arra gondolunk, hogy van az a helyzet, ami tarthatatlan. Egyszer itt aludtak nálunk barátok, a gyerekük pl CSAK autóban aludt el. Elmentek kocsikázni, majd elmentek éjjel 2-kor, majd 4kor, és végül6-kor is tettek egy kört. Reggel a döbbent arcunkat látva fogták csak föl, hogy iszonyú nagy baromság, amit csinálnak. Mikor az én fülem 3szorra gyulladt be a fülbevaló sodrástól, akkor át kellett szúrni egy tűvel, hogy a genny kiürüljön... csak akkor gondolkodtam el, hogy valami biztos nem oké, nem lehet olyan hülye, hogy hagyom. Amúgy mi sem és a gyerekek sem élték meg olyan drasztikusan az aludni tanulást, mint ahogy szerintem képzelitek. Ha határozottan tudja az ember véghezvinni, akkor gyorsan megy. 1 éves kor után azért jó, mert már megérti, hogy mit mondasz, piciként meg azért (2-3 hónaposan), mert egyszerűen csak így szokja meg. Kis méltatlankodás, de 2-3 perc alatt elalszik, olyankor még parancsoló jellegű az alváigényük.

    Addig én sem akartam, hogy sírjanak, és ha csak buksit kellett volna cirógatni 5 percig, vagy melléheveredni akár negyed órára, akkor nem lépek.

  • 2006.11.09 08:54:48Kékfelhő

    Jó reggelt! :)

    Én a terhesség alatt kéthetente anyósnál ebéd után ittam egy-egy korty emésztéstsegítőt (Martini), de tényleg egy korty volt csak.

    Amikor szoptattam nem ittam, kivéve egyszer, búzasört, mert azt hallottam, az jó a tejképzésre. Jobb nem lett tőle, de iszonyatosan jó volt :))))

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta