SZÜLŐSÉG

Szülés agykontrollal, fájdalom nélkül

2006. október 28., szombat 10:40

Olvasónk, Gyöngyi az agykontroll technikáját használva, meditatív állapotban vajúdott, fájdalommentesen, harmadik nyomásra hozta világra mindkét gyermekét. Szüléstörténeteivel a pánikolós kismamák félelmeit szeretné csökkenteni. Mint mondja: így is lehet szülni.


A lányommal három hónapos várandós voltam, amikor először éreztem méhösszehúzódást. Az elkövetkezendő hat hónapban pedig naponta 5-6-szor. A körzeti nőgyógyász fel is vett táppénzre, mint veszélyeztetett kismamát, mert belülről nyílt a méhszájam. Ezzel elkezdődött életem egyik legszebb időszaka. Otthon voltam, mindenre volt időm, nagyon sokat olvastam a szüléssel kapcsolatosan, és a babákról.

Soha nem görcsöltem menstruációk alkalmával, és nem volt bennem semmi félelem a szüléssel kapcsolatban sem. Tudtam, hogy a kontrakciókat, amit ma naponta többször átélek, szüléskor szabályos ritmusban, sűrűbben és erősebben fogom érezni. Soha nem éltem meg fájdalomként. Olyan volt, mintha egy görögdinnye lenne a hasamban. Kemény, kicsit kellemetlen, de egyáltalán nem fájt.

A kicsikém fogantatása előtt agykontrolltanfolyamot végeztem, aminek később a szüléskor nagy hasznát vettem. Annak ellenére, hogy belülről nyílt a méhszájam, 2 héttel túlhordtam a babám. Bár szerintem 1 héttel tutira el volt számolva, de hiába mondtam a dokinak, hogy én napra pontosan tudom, hogy mikor fogant, és nekem nem 28 napos a ciklusom. Nem törődött vele. Rutin szerint számolt.

Türelmesen vártam, mert úgy gondoltam, ott jön ki ahol bement, és akkor amikor Ő jónak látja. Nem volt fogadott orvosom, és a férjem sem szeretett volna bent lenni velem. (Soha nem bírta a kórházszagot.) Én pedig úgy láttam jónak, ha nem erőltetem.

Eljött a várva várt este. (Valahogy úgy éreztem, hogy én csak este szülhetek.) A férjem 8 után hazajött a munkából, melegítettem Neki vacsorát, és 10 körül éreztem, hogy ez a mosogatás más, mint a többi. Jeleztem is, hogy szerintem ma lesz a nagy nap.

Mivel a férjem nagyon meg volt fázva, ezért néhány napja külön szobában aludtunk. Így Ő lefeküdt a nappaliban, én pedig a hálóban. Csak szunyókáltam, és minden kontrakciónál ránéztem a digitális órára. 11-kor szóltam a férjemnek, hogy most már biztos, hogy megszülök. Ő megkérdezte, hogy fáj-e a derekam, mivel mondtam, hogy nem, azt mondta akkor még nem szülök, és aludt tovább.

Innentől én szinte folyamatosan a WC-n ültem. Állandóan pisiltem, meg kakáltam, és ha felálltam, 2 perc múlva újra visszaültem. Éjfélkor határozottan felébresztettem, hogy hívjon mentőt, én megyek zuhanyozni, mert én szülni fogok. A mentős felébresztette az ügyeletes orvost, és szülésznőt.

A doki megvizsgált, és azt mondta, 2 ujjnyira vagyok nyitva. Azzal visszafeküdt aludni, mert mint mondta, akár holnap ilyenkor is ott lehetek még. A szülésznő felvette az adataimat, leborotvált, beöntést adott, és mivel veszélyeztetett voltam, alámtett egy ágytálat és azt mondta, nyomhatok. Ez nekem szörnyen kínos volt. Azt szokták mondani, "megy ez, mint az ágybaszarás". Hát aki ezt mondja, nem rám gondolt.

Amikor elő lettem készítve, betolt a vajúdóba. Akkor éjjel senki más nem akart megszületni, így egyedül voltam, félhomályban, csendben. A szülésznő is lefeküdt 2 paravánnal arrébb. Csak a babám szívhangja hallatszott a teremben. Én feküdtem, és tudtam, hogy most a legfontosabb, hogy kitáguljak, mert addig nem indulhat a kitolás. Ezért minden kontrakciónál meditatív állapotban csak arra gondoltam, hogy táguljak. Egy óra múlva azt éreztem, hogy nyomnom kell.

Tudtam, hogy amíg a méhszáj el nem tűnik, addig nem szabad. Nagyon szorított a derekamon a pánt, így elhúztam a hasamtól. Arra gondoltam, hogy ha még egy ilyen jön, szólok valakinek. Aztán vártam még egyet, csak mindig eltartottam, a hasamtól a pántot. Erre ijedten odaszaladt a szülésznő, hogy baj van, mert a babának időnként nincs szívhangja. Mondtam, hogy nincs gond, csak szorít a pánt.

Megnézte a grafikont, ami sorra egymás mellett a maximum csúcsot rajzolta, és szaladt az orvosért, aki futva jött. Áttoltak a szülőágyhoz. Szóltak, hogy másszak át. Én meg éreztem, hogy elindult a magzatvíz. Én kis első szülő, mikor megláttam, milyen tiszta minden, nem akartam összekenni. Azt mondták nem baj, csak másszak.

Most már nyomhattam. Első nyomásra éreztem, hogy teljesen a hüvelybemenetig előrenyomult a kicsikém. Kontrakciószünetben pedig éreztem, hogy csúszik vissza. Mondtam is a dokinak: miért megy vissza, alig várom, hogy kibújjon. Megnyugtatott, rögtön kint lesz.

A következő nyomásnál kint volt a feje, a harmadiknál megszületett. A hasamra tették, és én nagyon boldog voltam. Csak simogattam, és becézgettem a magzatmázas kicsikémet.

Mivel vágott a doki, 3 öltéssel összevarrt, és addig a babámat elvitték. Egyszerre lettünk kész. A megfigyelőben azonnal élénken szopni kezdett, utána egész nap aludt. Két óra múlva vittek kórterembe. Ültem az ágyon (egyáltalán nem fájt a gátvarrásom sem) és azt kérdeztem, hogy miért kell még itt maradni 3 napig, mehetnénk haza.

Másnap a kicsi lányom egész nap szopott, mert ha letettem, sírt. A harmadik napra belövellt a tejem, és végre volt mit enni. Haza is mehettünk végre. Bianka 1991.06.20-án 5,10-kor 2,95 kg-mal született.

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.28 15:17:35mulan

    Szia Gyöngy! Ugye ez volt a te történeted?

    "Én kis első szülő, mikor megláttam, milyen tiszta minden, nem akartam összekenni." Ez nagyon teteszett! :D

  • 2006.10.28 15:22:57mulan

    Irigyellek, hogy nem voltak menstruációs görcseid soha. Én nagyon sokat szenvedtem tőlük, főleg tizenévesen. Borzalmas volt úgy dolgozatot írni vagy magasaugrást csinálni, hogy legszívesebben csak összekucorodva feküdtem volna a szenvedéstől.

  • 2006.10.28 21:52:49gyöngy

    Igen Mulán! Ez volt az én történetem. És a fiammal megismételtem, csak még gyorsabb volt. Azt is megírtam a porntynak, de biztos hosszúnak találta.

  • 2006.10.28 21:58:47gyöngy

    Nekem nem volt soha gondom a menstruációval, de a lányomnak van. Igaz Ő sem görcsöl, csak időnként rengeteg van Neki. Van, hogy egy hét alatt szegény többet vérez, mint én egy fél év alatt. Van egy fickó, aki 44 gyógyövényből álló tinktrát készít. A cseppjeinek a hivatalos elfogadtatása már folyamatban van. Viszont így még üzletben nem kapható. Én vehettem belőle. Minedenféle nőgyógyászati panaszra jó. A lányom ezt szokta szedni, amikor úgy érzi, hogy több, mint amennyi kellene. Nála ez bevállt. Mulán a Te anyukádnak voltak gondjai a menszesszel? Mit mondott Neked róla?

  • 2006.10.28 22:52:40mulan

    Hát mi nem szoktunk ilyesmiről beszélgetni.

    Hanem megnéztem pár képet itt, és majdnem elhánytam magam. Úgyhogy mégis marad bent a gyerek. :) Bocs, ha valakit megbotránkoztatok ezzel, de szerintem ezek a képek gusztustalanok.

    Remélem, hogy csak a hippi szüléseknél kell meztelennek lenni, meg csak ott van ekkora tömeg az ember körül.

  • 2006.10.28 23:44:29gyöngy

    Mulán! Kamaszkorod környékén legalább egyszer csak mesélt neked a menszeszről. Vagy egyszer csak megjött, és közölte, hogy na akkor ezentúl Te is szenvedhetsz! ? Megnéztem én is a képeket. Elvétve láttam már, de főleg fekete-fehér képeket, és inkább csak egyet-egyet a szülésről ebből a szemszögből. Most töményen megkaptam. Hidd el, amikor Te szülsz, a pocidtól nem látsz semmit ebből a nézetből, és különben is el leszel foglalva a vajúdással. Mire a kitoláshoz érsz, azt meg becsukott szemmel jó csinálni. Mire láthatnál valamit, addigra lemosnak. Szerencsére utána nem neked kell összetakarítani. Akiknek ez a dolga, azok meg biztos hozzá vannak szokva. Nekem nem volt tömeg körülöttem. Vajúdás alatt senki, kitoláskor meg a doki, meg a szülésznő. Rajtam kórházi hálóing volt. Bár azt hallottam, hogy most már van olyan kórház, ahol lehet a saját hálóinged rajtad. Én most sem fogom vinni a sajátomat, mert akkor nekem kell, vagy a páromnak kimosni, és biztos nem marad tiszta. Itthon is utálok kézzel mosni, a páromtól nem várom el, hogy a véres cuccaimat mossa. Ha meg nem mosod ki a vért azonnal, dobhatod el a hálóinged. Nekem arra a kis időre jó lesz a kórházi. Csábi hálóinget meg majd itthon veszek fel.

  • 2006.10.29 02:04:52mulan

    Drága Gyöngy! Te mindig meg tudod nyugtatni az embert! :) Köszönöm.

  • 2006.10.29 06:39:38eszter

    Szia mulan, én nem tudok ilyen megnyugtatót írni cak részben. Amikor orvosatnhallgatóként ott tolongtunk minimum +3man a szülő nő lába körül (a doki, a szülésznő, a csecsemősnővér, tényleg taka néni már ott állt a felmosóronggyal, ha egyéb szülésznőknek nemvolt dolga azok is bekukkantottak, olykor a gyerekgyógyász, meg apuka mellett), és megfogadtam, hogy mivel mindig megkérdetük, hogy szabad-e bejönni, ezért én majd határozottam mondom, hogy NEM. A MEGNYUGTATÓ: amikor tényleg megkérdezték, akkor eszembe se jutott nemet mondani, annyiradeannyira nem érdekelt. Persze, mondtam, és el voltam foglalva csakis magammal. A hivatkozásodra reagálva: ezek az emberek a saját otthonuk biztonságos környezetében, általunk jól ismert emberekkel körülvéve vajúdnak. Az bátrabbak gondolom beleegyeztek a fényképezésbe. Egyébként a szülőszobán egy-két apuka (szerencsére nem az enyém) premier plánban fotózta, videózta az eseményeket, sőt, egyszer voltunk vendégségben ahol előkapták a fényképalbumot: És így született Picurka! A férjem a mosdóba kötött ki, pedig a legkisebb ilyen élmény nélkül, halál segítőkészen végigasszisztálata a 3 szülésem. Szóval fel a fejjel, ott minden més dimenzióba kerül. Ja! Ruha! Én legszívesebben meszetelen lettem volna, az zavart volna a legkevésbé, de egy tunikát adnak. Gondolhatod, jószerivel ki van benne minden, ha akarják: alul látszódnia kell, ha szerencsés vagy, a melledre tudod rakni a babát, de mindenképpen a pucér hasadon pihentetik. Hidd el, ezzel fogsz a legkevésbé foglalkozni.

  • 2006.10.29 11:07:08kovvacs

    ööö, én nem nagyon néztem filmet-fotót a szülésről, a férjem dolga pedig az volt, hogy a vállamnál-fejemnél legyen, fogjon, simogasson, tartson, támogasson - szerintem ez a legjobb megoldás. Amint kinn volt a baba, már ott sertepertélt, de a véresebb részleteket egyikünk se látta.

  • 2006.10.29 14:22:22nona

    Én sem néztem semmilyen filmet vagy fotót szülésről. Szerintem nem véletlenül nem látjuk azt a részt, ami bár egy teljesen természetes folyamat része, mégis ijesztő látvány. Egyetértek Kovvaccsal.

  • 2006.10.29 14:40:11Süti

    Bevallom hősiesen, én sem nagyon tudom őket végignézni. De a férjem sem, annak ellenére, hogy mindkét gyermeke születését aktívan végigasszisztálta... azért a sajátod az más.

  • 2006.10.29 14:43:33Süti

    Gyöngyi, nagyon tetszett a történeted! Kifejezetten jólesett olvasni a tágulási szakaszról.

  • 2006.10.29 20:19:17gyöngy

    Én régebben szégyellős voltam, de maximálisan egyetértek Eszterrel, hogy ott és akkor, egyáltalán nem foglalkozik ezzel az ember. A hálóing meg csak az elején tűnik furcsának, ha nem ér össze rajtad, vagy ha minden gomb eltünt róla. Amikor megszültél, fantasztikusan jó érzés, ha a pocidra teszik a babádat, és ha hagynak elég időt kettőtöknek, akkor a kicsikéd felkúszik a melledhez, és rácuppan. És ez annyira jó, hogy nem érdekel majd, hogy kik és hányan látnak.

  • 2006.10.29 20:23:14gyöngy

    Köszi Süti! A Te férjed a fejednél volt, vagy a lábadnál is? Amúgy én már láttam szülésről videót, de az sem volt ennyire véres, mint ezek a fotók.

  • 2006.10.29 20:42:32bencus

    Kár, hogy ennek az írásnak is csak a címe volt csábító...szívesen elolvastam volna, hogy MIT ÉLT ÁT Gyöngyi. Mulan, megnéztem az általad említett honlapot. Nos, azok, akik a szülés lélektanával is(!) foglalkoznak, azok ennek az eseménynek az utolsó előtti szakaszát így emlegetik: "véres csata" ...biztos nem véletlen, hogy ilyen beszédes ez az elnevezés.
    Én tudod, hogy mit tartottam gusztustalannak? Amikor a kórházi szüléses fotósorozatnál a doktorbácsi rátérdelve a szülőágyra - láthatóan minden erejét összeszedve - préseli ki a szegény nőből a gyermekét. Na ez gusztustalan...

  • 2006.10.29 21:30:07Süti

    Gyöngy, az aktív asszisztencia alatt azt kell érteni, hogy ő segítette ki a babákat: a szülésznő fogta a fejüket ő pedig a popsit :-)

  • 2006.10.29 21:32:21gyöngy

    Bencus, hogy mit éltem át? Nagyon szerettem volna gyereket, nagyon vártam, és határtalanul boldog voltam, hogy lányom született. Amikor a férjem nem akart bejönni a szülésre, úgy éreztem, hogy inkább nem legyen ott, és ne kelljen vele foglalkoznom, mikor nekem máshová kell koncentrálnom, mint hogy kényszer miatt ott legyen és csak hátráltasson. Amikor vajúdtam, minden méhösszehúzódásnál egy gyönyörű helyre mentem meditációban, és csak nyílni akartam, és egyáltalán nem fájt, sőt sokszor a kontrakció erősségét sem érezetem olyan erősségűnek, mint amilyen volt. Annyira biztos voltam benne, hogy meg fogok szülni, és nem lesz semmi komplikáció. Így, hogy nem szólt hozzám senki, nagyon jól tágultam. A férjem születésekor az anyósom több mint egy napig vajúdott, és pici asszony léttére egy nagy kerek fejű életerős fiút hozott a világra, nagy szenvedések közepette. Én végig azon imádkoztam, hogy csak ne legyen nagy a gyerekem feje. Majd megnő idekint. Amikor ultrahangon néztek, a fejméret mindig az alsóhatárt súrolta. Így annyira tudtam, hogy nem lehet nehéz szülésem, mert kicsi a feje, így biztos kifér. Nem volt bennem semmi félelem, és nem volt fogadott orvosom sem, nem volt aki bármi negatívat belémbeszélhetett volna. A kitoláskor pedig azt éreztem, hogy mindjárt megláthatom a babám, és ez nagy erőt adott. folyt köv.

  • 2006.10.29 21:47:35gyöngy

    4-en élünk együtt, 3 gépünk van, és mindig mindegyik foglalt. Most a fiam lefeküdt, így átültem a lányom gépéhez. Tehát a folytatás: amikor várandós voltam, azt modtam, hogy csak egészséges legyen, mert nekem nem lenne erőm egy beteg gyerekhez. Amikor megszületett a lányom, lábtartáshibával született. Mégis ahogy erre a világra érkezett, azonnal szerettem, és amikor megtudtam, hogy lábtartás hibával született, eszembe sem jutott, hogy másképp érezzek iránta. Azt éltem át, hogy most született a legpelyhesebb, legselymesebb kicsi lény, aki az én kicsi lányom, és akit már a pocimban is imádtam.
    A fiammal már úgy mentem a kórházba, hogy én gyorsan fogok szülni. Be is jött. Igaz Ő már nagyobb volt, nagyobb fejjel, de már járt úton jött, és mivel az elsőnél sem volt semmi rossz élményem, így akkor sem féltem. Tudtam, hogy jó lesz! Így is lett. Van-e még kérdésed, vagy kimerítően válaszoltam?

  • 2006.10.29 21:50:50gyöngy

    Süti, és a férjed is ilyen véresnek látta a szülésed? Vagy annyira lenyűgözte a gyermeke születése, hogy csak arra figyelt? Mit mesélt Neked róla? Neked nincs fent a szüléstörténeted?
    Szívesen elolvasnám!

  • 2006.10.30 09:37:58Süti

    Egyáltalán nem emlékszik "véres" dolgokra, csak a gyerekekre, amint megszületnek. Számára óriási élmény volt :-) Emlékszem, az elsőnél még parás voltam - persze, mert túl sokat olvastam, meg ugye mindenkit meghallgattam és még nem annyira tudtam szelektálni - és nem is akartam, hogy ott legyen, de ezt 1. kikérte magának, 2. logisztikailag nem is lett volna másként megoldható (otthonszülés). Akkor meg arra kértem, hogy még véletlenül se mozduljon el a hátam mögül, mert ugye tele volt a fejem a rémtörténetekkel... na, aztán szülés közben egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem csak hogy elhagyta a szerintem biztonságos terepet amikor a szülésznő meglátta a baba fejét, hanem egy perccel később már ő tartotta a kezében a picit :-)

    Soha SEMMI kellemetlen utóhang nem volt nála, még véletlenül sem... érdekes egy ember :-) Minket ez az élmény nagyon közelhozott egymáshoz.



    Nincs még fent a szüléstörténetem, mert gondoltam most már megvárom a legközelebbit, de a picike nagyon ráér :-) Egyébként az első kettő nagyon egyszerű szülés volt, fél oldalban le lehetne írni :-)

  • 2006.10.30 10:32:08eszter

    Ezt olyan jó volt olvasni....teljesen meghatódtam. Mi 14 éve vagyunk együtt a férjemmel, és a gyerekeink születésénél láttam csak sírni. Annyira boldog volt. Nagyon zárkózott ember, de mikor társaságban barátaink mesélik az aggodalmaikat, hogy nem is tudják, hogy bemenjenek-e, akkor kitárul a világ, csillogó szemmel magyaráz, hogy a világ legfantasztikusabb élménye, semmi vérengzés, nincs semmi ijesztő, stb. Pedig ő a világ legantibb 'bírom a vért' embere! Amikor most pozitív lett a 4. teszt, felcsillant a szeme, és mondta: Megint szülünk! És mi tényleg szültünk, annyiradeannyira segítőkész volt.

  • 2006.10.30 15:54:53gyöngy

    Süti, Eszter! Köszönöm a hozzászólásotokat! Nagyon jó ilyet olvasni! A páromnak is meg fogom mutatni, mint pozitív mintát! Én most a 3. babámmal vagyok 21 hetes, de a páromnak ez lesz az első. Most együtt örülünk, hogy már egy jó ideje határozottan érzi a párom is, hogy mocorog a kicsi lányunk. Ő ugyan biológus, de nem bírja a vért, és én próbálom pozitív mintákkal feltölteni. Egyes rémképek és sztoriknál azt mondta, hogy na nálunk ilyen nem lesz, inkább Ő vezeti le a szülést, de azt, hogy pl. nekem egy doki a hasamat tapossa, míg én hanyatt fekszem, azt nem fogja hagyni.
    Tervezem a szülést, és mondogatom Neki, hogy mit hogy szeretnék, és mint semmiképpen nem, és azt mondja, hogy csak mondjam, és Ő segít, hogy minden a legjobban menjen. Remélem Neki is olyan jó élmény lesz, mint a Ti párotoknak!

Blogok, amiket olvasunk

TÖRI MÁSKÉPP Ilyen volt a Habsburgok udvarhölgyének lenni

A filmek, regények alapján azt gondolhatjuk, hogy udvarhölgynek lenni buli volt: az ember lánya szép ruhákban pompázott, elcsacsogott a királyi fenségekkel, és nagyokat mulatott az udvari bálokon. A valóság nem volt ennyire fényes.

OTTHONTÉRKÉP A világ ultraexkluzív villáinak toplistája

Luxusingatlannak azt szokták hívni, aminek az ára 1 és 8 millió dollár között van. Na, itt most olyan házakat mutatunk, amik százszor ennyibe kerülnek. Ulta-mega-gigadrága körkép a világból

B1Gasztró Izgalmas dolgok másnapos pékáruból

Ha már unod a pirítóst, itt van 3 ötlet, amivel új életre kelhet a háromnapos kifli. Élet a mákosgubán innen és túl, nem csak kiflimaradékra gondolva.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta