Gőzmozdonyként szülni

Zanza!

„Ha elfogy a levegőd, gyorsan fújd ki, és ha a méhösszehúzódás még mindig tart, gyorsan lélegezzél kettőt, a harmadikat tartsd benn, és nyomjál, mint egy gőzmozdony” – javasolja dr. Laufer Gábor, alias Mr. Spock, a Velvet szülész-nőgyógyász tanácsadója. Hogyan készüljünk életünk egyik legnehezebb, legmegrázóbb és legfelemelőbb élményére, mire számítsunk, és mit tegyünk, hogy minden a lehető legjobban menjen? Olvassa el itt a Porontyon.


A szülés fáj – szögezi le rögtön az elején dr. Laufer. Nagyon fáj, nincs mese. Akárki akármit mond, a szülés egy rendkívül kellemetlen folyamat. De te is tudod, hogy át kell menni rajta, tehat a kérdés az az, hogy miképpen lehet minimalizálni a fájdalom hatását rajtad. Mert erről van szó, a pszichologiai tényező, ami meghatározza azt, hogy mennyire engeded meg magadnak a fájdalom átélését. Kevés ember (meg kevés orvos is) tudja, hogy a morfium például nem állitja meg magát a fájdalmat, hanem a fájdalom tudatosodását kapcsolja ki! Az is tudott, hogy nagy sporteseményeken a sportolók néha repedt végtaggal végigjátsszák a meccset, mert a tudatuk annyira másra koncentrál, hogy nem tudatosodik bennuk egy megrepedt láb vagy kar által okozott, amúgy rendkívül jelentős fájdalom. És amikor a meccsnek vége van, a fájdalom hirtelen elkezdődik. Tehát a tudaton múlik minden. Az, hogy te akarod ezt a gyereket, és örülsz neki, az mar egy fél győzelem. Hosszú évek tapasztalata szerint, akik örülnek a gyereknek, jobban viselik az egészet . A másik felére pedig az alábbi egyszerűnek látszó, de egyáltalán nem könnyen betartható szabályok vonatkoznak.

Ne várd a következő fájást (méhösszehúzodást). Amikor az egyik elmegy, azonnal irányítsd a tudatodat valahova máshova. A "hovát" neked kell eldönteni. Talán a pároddal beszelgessél valami másról, ha van tévé a szobában, nyugodtan nézzed, ha nincs, vigyél magaddal rádiót, magnót, discmant, akármilyen zenét, amit esetleg élvezel. Ne szégyellj mással foglalkozni szülés közben!

Teljesen engedd el magad két fájás között. Lazítsd el az összes izmodat, tudatosan. Az ellenkezője sok energiát használ, és a végére, amikor nyomni kell, már nem lesz. Ez többszorösére hosszabíthatja meg a nyomó fázist.

Nyögés, sírás, ordítás, akármilyen variációja ezeknek ugyan természetes reakció, de attol nem fog semmi kevésbé fájni. Viszont növeli a fájdalom tudatosodását, és szintén nagyon használja az energiát. Egyszerűen utasítsd magadnak vissza, hogy hangokat adjál ki. Helyette csak lélegezzél lassan és mélyeket. Ez nagyon fontos.

Ne vitatkozz az orvossal vagy a nővérekkel. Abszolút vesd magad alá mindennek, amit mondanak. Ha valami olyant mondanak, amirol úgy érzed, hogy nem vagy képes végrehajtani, akkor is hajtsd végre. Ha valami olyant mondanak, amiről úgy érzed, hogy teljesen lehetetlen végrehajtani, akkor is azonnal csináld meg. (A józan ész határain belül persze).

Számíts arra, hogy sokáig fog tartani az egész. Nem lehet tudni, meddig tart, és sokszor látom, hogy az elején még mennek a dolgok, de amikor valamilyen okból hosszabb ideig tart, mint amire az anya számított, a kontroll osszeomlott.

10 cm méhnyaktágulásig minden automatikusan történik. De onnan neked kell kinyomni a gyereket. Ez eltarthat 5 percet, de több órát is, és ha hiszed, ha nem, rajtad múlik a zöme. És ez a legfájdalmasabb rész. Tehát ezt kell leginkább a fejedbe verni. És itt kell leginkább leküzdeni a fájdalomtól való félelmet. Igen, fáj, így is, úgyis, de ha gyorsan tudod csinálni, hamarabb vege van. Hogyan kell nyomni? A következő hasonlatot szavalom a betegeimnek, jó eredménnyel: mintha egy borzasztó székrekedésed lenne. Nem vicc. Nem körülbelül úgy, hanem pontosan úgy. Ha széklet jön, nemhogy nem szégyen, hanem annak a jele, hogy jól csinálod. Nagyon fontos oda le koncentrálni a nyomás erejét. A természetes reakció az, hogy arcba, mellkasba nyomni (szemek kigúvadnak című műsor), de sajnos az nem jó.

Koncentrálni kell tudatosan a nyomást, oda le. És minden méhösszehúzódást maximálisan ki kell használni. Mivel nagyon fáj, a természetes reakció egyszer nyomni, aztán elsumákolni a hátramaradó időt. Ne e ngedd meg magadnak ezt a "luxust". Ha jön a fájás, vegyél egy mély lélegzetet, tartsd benn az összes levegőt, és nyomj, ott lenn, mintha székrekedésed lenne. A fájdalom néha visszatart attól, hogy igazán nyomjál. Ezt se engedd meg magadnak. Minél jobban nyomsz, annál hamarabb megvan. Ha elfogy a levegőd, gyorsan fújd ki, és ha a méhösszehúzódás még mindig tart, gyorsan lélegezzél kettőt, a harmadikat tartsd benn, és nyomjál, mint egy gőzmozdony. És egészen addig csináld ezt, amíg tart a méhösszehúzódás. De ha elment, azonnal engedd el magad, minden izmodat, es pihenj. Nyomás közben akármilyen hangot kiadni tilos. Nem, nem azért, mert akárkit is zavar, nem erről van szó. A dolog mechanikájáról van szó. Ha hangokat adsz ki, a tüdőben levő levegő nyomása leesik, és minden jóindulatod ellenére nem tudsz igazán nyomni, de ugyanúgy fáj, ugyanúgy használod az energiádat. Tehát még egy kis nyögést se engedj meg magadnak.

Ha képes vagy mindezt betűről betűre betartani, sokkal hamarabb átjuthatsz a nyomáson, mint az átlag. Én néha látok "termeszetes nyomókat", akik minden átlagot felülmúlva, mint egy présgép tudnak nyomni, és még az első gyereküket is percek alatt képesek kinyomni. Te ne számíts percekre, ahhoz kell az a természetes képesség, ami nagyon ritka, de bizonyítja, hogy valóban lehetséges a dolog. És amikor már úgy érzed, hogy "innen már lehetetlen, ezt nem tudom tovább csinálni", akkor méginkább csináld tovább. És ne vitatkozz senkivel, csak csináld. Kivéve persze akkor, ha az orvos vagy a nővér azt mondja, hogy ne nyomj. Ennek több oka lehet, leginkább az, hogy a baba szívhangja leesik, amin néhány perces pihenő gyakran segíthet.

Gátmetszés: abszolút bízd az orvosra. Még akkor is, ha esetleg feleslegesen fogja csinálni. Miért? Mert a felesleges gátmetszés neked ugyan kellemetlen lesz egy ideig, de mindig könnyebbe teszi a baba megszületését. Gyakran tényleg nem kell, de a kétely abba az irányba kell, hogy eltolódjon, hogy kell. Ugyanakkor, ha az orvos megpróbál neked jót tenni, és azért nem vág, akkor esetleg kritikus perceket veszít, aminek a baba ihatja meg a levét. Tehát elmondhatod szülés előtt az álláspontodat, de ne próbáld az orvost ezen irányba befolyásolni.

Epidurális érzéstelenítés: a csábítás majdnem ellenállhatatlannak tűnik. De sajnos nagyon sok olyan esetet láttam, ahol addig minden rendben ment, és utána nem. Ezzel nem azt mondom, hogy ne kérj, de várd meg, amíg az orvos ajánlja. És ha amúgy is gyorsan megy a dolog, ne vesd el annak a lehetőségét, hogy esetleg anélkül csináld. Kérdezd meg az orvost, hogy használnak-e epidurális narkotikumot, amely ugyan nem kapcsolja ki teljesen a fájdalmat, de nem befolyásolja a szülést. Ha használnak, örömmel fogja "csak azt" adni. Lehetséges, hogy más fájdalomcsillapítási módszert is ajánl az orvos, ezt érdemes a szülés előtt megbeszélni vele.

Oxigénmaszk: nem tudom, hogy nálatok használják-e. Ha igen és adnak egyet, nagyon zavarónak tűnhet, de tartsd az arcodon minden körülmények között. Minél több oxigént kapsz, annál több oxigénhez jut a babád.

Császár: ha kell, akkor kell és kész. Ha a baba bajba kerül, nincs vita, meg kell csinálni. De ha úgy érzed, hogy az orvos vacillál, duplázd meg energiádat, és mondd meg neki, hogy várjon még egy kicsit. Mikor fordulhat ilyesmi elő? Mondjuk ha nagyon lassan megy a szülés, főleg a kitolási fázisban. A baba ugyan jól van, de valami miatt lassan jön kifelé. Gondolj arra, amit mondtam (székrekedés, gőzmozdony) és próbáld meg egy ideig. Lehet, hogy erre egyáltalán nem kerül sor, de ha igen, jusson ez eszedbe. Mégegyszer: ha az orvos egyértelműen mondja, fogadd el. Az időkérés csak arra vonatkozik, ha ő esetleg belefáradt (van ilyen) és kételyt érzel a hangjában. Akkor őszintén kérdezd meg:"Ez elkerülhetetlen, doktor úr, vagy még próbálkozhatok egy kicsit?" Meg fogja mondani.

Fogós szülés: a fogót sok orvos már egyáltalán nem használja az USA-ban, többnyire a perektől tartva, inkább császároznak. De az igazság az, hogy a fogó teljesen ártalmatlan, ha gyakorlott kezekben van, és rendkívül előnyös a babára nézve. Ma már feltételezni lehet, hogy aki egyáltalán hozzányúl a fogóhoz, az tudja, hogy hogyan kell használni. Tehát ne ijedj meg, ha meglátod. Borzasztó szerszámnak tűnik, de zseniálisan lett kitalálva. Én még soha egyetlen babát sem károsítottam a fogóval: ugyan ritkán használom csak, de ha kell, akkor szó szerint életmentő lehet.

Na és ha most ijedten ülsz a számítógép előtt, akkor majdnem elértem a célom. Akkor még egyszer, még kétszer, még háromszor olvasd ezt el, minden betűjét verd a fejedbe, és garantálom, hogy jobban fog menni, mint ezek nélkül.
Blogmustra