SZÜLŐSÉG

Szellemi változások a szülés után

2006. október 21., szombat 09:15

Ez egy eleve hülye cím, mivel a kismama agyhalott. Ha azt gondoltad a terhesség alatt, hogy mindent elfelejtesz, kisbabával ezt olyan szintre fogod tökéletesíteni, hogy már arra se emlékszel, hogy mire kéne.


Ha azelőtt szellemi munkát végeztél, nehogy visszamenj dolgozni már az elején! Még alkalmi munkákra se! Azt fogják gondolni, hogy buta vagy, mindig is az voltál, csak nem vették észre. A humorodnak is lőttek. Annyit tudsz tenni, hogy ha egy kicsit bonyolultabb viccet hallasz, ugyanúgy nevetsz, mintha értenéd. Gyakorold a tükör előtt. Társaságban pedig (ah, mintha járnál társaságba, hahaha!) hivatkozz fáradságra és tettess alvást. Az se baj, ha tényleg bealszol, legalább nyertél egy potya félórát.

Egyébként szerencsére ez nem tart örökké. Szép fokozatosan kezd majd visszatérni a józan eszed. Először azt veszed észre, hogy megjegyzel minden kuponakciót az összes létező illatszerbolt-láncban. Aztán hirtelen újra érdekelni kezd a közélet.

Egy idő után a pupu és a bubu szavak elhagyásával egyidőben szép választékosan fogsz kicsinyeddel beszélni, és megkérdezed, mit gondol Bokros Lajosról. És nem kell hozzá sok, ismét a régi leszel, és újra szóba mersz állni a férjed szemüveges barátaival is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.23 12:49:14Süti

    Első gyerek után pedig: mikor jön a kistestvér?

    Harmadikat várva: hogy fogod bírni? Biztos, hogy bírni fogod?

    Ha meg azt mondod, négyet szeretnél: hát, ti tudjátok, de szerintem 1. a mai világban már... 2. azt biztos, hogy nem fogod bírni.

    Höhöhöhö.

  • 2006.10.23 12:57:16jidele

    Ó, tényleg, ez kimaradt. Meg, amit a nővéremnek mondtak, miután megszületett a második lánya: és mikor jön végre fiú? (jelzem azóta iker fiai születtek. Reakció: hogy fogod bírni a 4gyerekkel???) Tőlem vki azt kérdezte, hogy "de ezután ugye bezárod a boltot?" sztem ez a csúcs...

  • 2006.10.23 13:16:02eszter

    Persze, persze, én is ilyenekre gondoltam. Amikor a harmadikat vártam, az emberek első kérdése, hogy lesz negyedik is? Mintha azt kérdeznék, hogy végleg meghibbantál, vagy csak rosszul védekeztetek? Nem is mertem mondani, hogy, hát szeretnénk. Így Rajtatok kívül AZÉRTSE tudja senki, hogy lesz...Titok.

  • 2006.10.23 13:58:17nona

    Jaj, attól én is idegbajt kapok, hogy "Na, fiatalok, tetszik még a házasélet?" Após rendszeresen felteszi a kérdést. Múltkor nem a megszokott módon mondtuk, hogy igen, még mindig. Rá is kérdezett, hogy na akkor mi van. Mondtam, hogy ha ez vicc, akkor már párszor elsütötte, és már valahogy nem bírok rajta nevetni. Ha meg komoly, akkor majd szólunk, ha megváltozna a helyzet, de alapvetően azért házasodtunk össze, mert szerettünk volna összeházasodva lenni.

  • 2006.10.23 14:45:17mulan

    Persze, az emberek nem túl kreatívak a kommunikációban, de az ilyen nem valódi kérdéseket éppen ezért nem szabad komolyan venni, még ha hülye kérdések, akkor sem. Az is elég unalmas, nem, hogy mindenki jó napot!-tal köszön? :) Ezek a mondatok valójában csak annyit jelentenek, hogy: szeretlek/nem szeretlek, a kapcsolattól függően. Rutinkérdés, rutinválasz, aztán jöhet az időjárás! :D Vagy meg lehet őket előzni azzal, hogy te teszed föl előbb a kérdést, ha nem is pont ezt, szegény apósnak,hogy tetszik-e neki még a házasélet, hahaha.

  • 2006.10.23 21:27:40pepi

    Tényleg úgy van, ha már 3 gyerkőc van, akkor már az átlagnak ez azt jelenti, hogy kész vagytok a gyerekcsinálással, még befértek egy átlag autóba, de tulajdonképpen már sokan is vagytok, mert egy szülőre egynél több gyerek jut, és a vonaton pl. valaki már egyedül ül, stb. 4 gyerek már szerencsétlenség, ez nyilvánvalóan a könnyelmű védekezés eredménye, és sajnálni kezdenek. 5-6 gyerek meg már újságolnivaló: képzeld 5 gyerekük van! te jó ég! És a szülőkre ragasztják, hogy biztos nagyon vallásosak, vagy azt, hogy segélyekre pályáznak. Mi remélhetőleg nem állunk meg 4-ig (eddig 1-nél tartunk). Már most nézegetjük a kisbuszokat... :)

  • 2006.10.23 22:20:21gyöngy

    Most olvastam az írásaitokat, és nagyon jól szórakozom rajtuk. Köszönöm Nektek!
    Én egyébként az átlag kérdésekre csak egy szavasan válaszolok. De ha beszélgetni szeretnék, akkor kivédem azzal, hogy nem átlag kérdéseket teszek fel, még azelőtt, hogy a Másik valami uncsit feltenne. Pl. egy gyerektől nem azt kérdezem, hogy hogy megy a suli, mert az enyémek ezt utálják. Hanem pl: mi a kedvenc játéka. Erre nem egy unott válasz jön, hanem érdekes, és többet megtudok a kölökről, mintha 100 sablonszöveget felteszek.
    Felnőttektől pedig egy időben azt kérdeztem, mert akkoriban ez érdekelt, hogy: Miért cigizik, vagy: Boldog-e? Általában meglepődtek, hogy nem az időjárásról csevegünk, de a legtöbb elgondolkodott egy pillanatra a kérdésemen, és őszintén válaszolt.
    Próbáljátok ki! Volt egy nagyon szabadszájú ismerősöm. Ő rendszeresen olyan meghökkentő kérdéseket tett fel az embereknek, mint pl: volt az este orgazmusod? Persze ehhez semmi köze, de imádta látni az emberek döbbent arcát.

  • 2006.10.23 22:20:51jidele

    nem is tudom elmondani, milyen jó érzés, hogy nem mi vagyunk csak elmebetegek, más is szeretne sok gyereket:D Rám úgy néznek, mint egy gyilkosra, ha azt találom mondani, hogy nem szeretnénk túl sok gyereket, csak 5-6ot;) Bár per. pill. megelégednék azzal is, ha április lenne és ez a kis babuli velünk lenne már. olyan hosszú ez a 9hónap...

  • 2006.10.23 22:29:37Tori

    Hehe, nekem vagy harminc éve olyan az agyam, mint az a kerek izé sok lyukkal, úgyhogy a gyerekszülés nem tudott sokat hülyíteni rajtam. Csak most már magyarul is úgy beszélek, mint idegen nyelveken: ha nem jut eszembe a szó, körülírom! :)
    Én kicsi koromban mindig azzal kergettem sírba a szüleimet, hogy hótt komolyan elmagyaráztam, hogy nekem nagykoromban hat gyerekem lesz! Szegények, nem tudják, hogy még mindig komolyan gondolom! A férjemet három gyerekről is alig lehetett meggyőzni, de mióta a lánya az ujja köré csavarta, ötnél tartunk... :D
    Ez a "vagy ismersz valakit, akinek kéne a gyerek?" sztori nagyon édes, én egyszer, amikor a férjemnek kellett volna figyelnie a picire a játszótéren, de szem elől tévesztette és lusta volt elindulni megkeresni, megérdeklődtem, hogy "na, akkor most megkeressük ezt, vagy csináljunk inkább egy másikat?" :D

  • 2006.10.24 11:39:43Alma

    Én már kifelé megyek az "átmeneti agyvesztési" periódusból. Igen, az ember kicsit beszűkül a pici gyerekekkel. Nálunk 17 hónap különbséggel jöttek. Volt idő, amikor alapszavak nem jutottak az eszembe, mint hűtő, csak bökdöstem a kezemmel felé, hogy vedd ki onnan... Aztán beindul az agytorna a "miért esik az eső" kérdéssel. Hogyan magyarázod el egy 3 évesnek a víz körforgását? Vagy a fénytörést a "miért kék az égnél"? És a súrlódás fogalmát a "miért csúszik a jég" kérdésnél. Mert nem hajtogathatod azt, hogy "csak", meg "nem tudom", "majd ha nagyobb leszel megtudod" vagy netán "kérdezd meg apádat". Hihetetlen, mire nem képes az ember lánya vagy inkább anyja ilyenkor.

    Volt egy idő kb. 4-5 évesek voltak, amikor az MTV1 híradóját minden este közösen néztük és megbeszéltünk mindent utána. Na, most jön a kövezés, hogy az tele van mindeféle borzalmakkal, hogy lehet egy 5 évesnek megmutatni. Úgy, hogy ez is az élet része és jobb, ha majd tizenévesen döbben rá a valóságra? De soha nem hagytam semmit magyarázat nélkül.

    A gyerekeim miatt vesztettem el átmenetileg az agyamat és az ő segítségükkel találtam meg újra azt.

    Apropó. Ezek a post-ok akár provokatív szándékúak is lehetnek, pont azért, hogy beindítsa a beszűkült tudatokat. Lám, csak milyen jót vitatkozunk rajta! :-)

  • 2006.10.24 11:43:51mulan

    "A gyerekeim miatt vesztettem el átmenetileg az agyamat és az ő segítségükkel találtam meg újra azt."

    Ez nagyon jó mondat volt!

  • 2006.10.24 12:04:10Kékfelhő

    Mi is szoktunk híradót nézni a gyerekkel, hihetetlen éles meglátásai vannak időnként. Az a jelenetsor, amikor egy tüntető - ez még a múltkori összecsapásnál volt - lábával berúgja egy autó ablakát, teljesen ledöbbentette. Megbeszéltük. Beszéltünk a céltalan erőszakosságról, arról, hogy nem mindig egyértelmű, kinek van igaza, ki téved, és arról, hogy mások tulajdonát, munkáját nem szabad elrontani. Édes kis mókuska volt, annyira nagyon figyelt. A végén közölte, hogy az egy nagyon rossz bácsi volt, nagyon-nagyon, és ő neki nem barátja. :)

  • 2006.10.24 12:24:50TC

    Sziasztok!
    Segítséget szeretnék kérni. Vasárnap jöttünk haza a kórházból, minden rendben a babával, gyönyörű egészséges kislány, aki csak eszik, alszik még csak nem is sír...Annál inkább az anyukája. Bármelyik pillanatban spontán sírásban török ki tejesen oktalanul. Mi van velem?! Van valami gyógymód??

  • 2006.10.24 12:27:58Kékfelhő

    Isten hozott a klubban :)

  • 2006.10.24 12:29:11mulan

    Szerintem ilyenkor kell, hogy legen az ember párja, aki megszeretgeti és -puszilgatja.

  • 2006.10.24 12:29:57mulan

    helyesen: hogy ott legyen

  • 2006.10.24 12:30:14Süti

    TC, elkapott a posztnatális depi. Na most általában ez elmúlik pár napon belül, ha nem vagy rosszabb lesz, akkor szerintem beszélj róla a dokiddal.

  • 2006.10.24 12:35:40mulan

    TC, szerintem fontos, hogy milyen a sírósságod: szomorú-lehangolt vagy csak olyan finoman eltörős, azt is mondanám, hogy talán picit édes. Ha nem vagy elkeseredve, nincsenek sötét fantáziáid, akkor semmi baj, a flgyülemlett feszültség jön ki belőled, sírjál csak nyugodtan. A sírás, vagyis a könny ráadásul valami hormont is termel, ami megnyugtatja az embert. És ha lehet, akkor az tényleg jót tesz, ha valaki, aki szeret, ott van veled és elbabusgat. :)

  • 2006.10.24 12:36:53Kékfelhő

    Kedd van, szerintem ez még tök természetes.



    Jövő héten már nem te, hanem a kölyök fog sírni, az sem jobb semmivel, csak más. :)



    Két hét múlva pedig azért fogsz sírni, mert a gyerek állandóan sír. Ez is tök természetes. :)))

  • 2006.10.24 12:39:46Süti

    Kékfelhő: hihi, milyen igaz :-))

  • 2006.10.24 12:51:37Alma

    Igen, ez normális, majd elmúlik.

    Gondolj valami szépre. Lazíts. Ha tudsz, beszélgess a pároddal sokat. Nosztalgiázzatok, vagy tervezzétek a jövőt. Mindkettő erőt és lendületet ad.

    Két szoptatás közben, próbálj meg magaddal foglalkozni. Csináld a kedvenc tevékenységeidet. És ne mondja senki most, hogy nincs idő magunkkal foglalkozni. KELL, hogy legyen. Van egy mondás, miszerint mindig arra van időnk, amire igazán szeretnénk.

    Ha valami miatt szorongsz, kérdezz olyantól, akiben megbízol. De ne kérdezz túl sok embertől, mert mindenki különbözőt fog mondani. Mint itt is. :-)

  • 2006.10.24 13:16:41Tori

    Én is ilyen sírós voltam. Szülés utáni depire csak akkor gondolj, ha abszolút nem tudsz örülni a gyereknek. Ne akarj rögtön "meggyógyulni", egyszerre mindig csak egy napot kell túlélni. Aztán mire észbekapsz, megy a gyerek óvodába... ;)

  • 2006.10.24 13:27:07eszter

    Az is jó, ha csak úgy bőgsz. Engem hiába próbáltak vígasztalni, attól csak jobban berágtam. 6 ágyas kórteremben voltam a kórházban, magunkra csuktuk az ajtót, kiraktunk 2 db 100as papirzsepit, azt nyomtuk az ipart. mindenkinek megvolt a maga "indoka". A végén a másikén is sírtunk. Utána sokkal jobb lett.

  • 2006.10.24 13:36:09Tori

    Na, a vigasztalástól én mai napig falnak megyek. Kicsit olyan, mintha elvitatnák a jogom a szomorkodáshoz, vagy lekicsinyellnék az indokaimat. Mindkettőt utálom. Férjem már rutinos, megfogja a kezem és kussban várja, hogy kibőgjem magam. Nekem ez segít a legtöbbet. De ez biztos egyénenként változó. A másik módszere, hogy ha tudja, ki keserített el, elkezdi szidni az illetőt. Ha sikerül dühbe gurulnom, az mindig feltölt energiával. :)

  • 2006.10.24 14:14:08sacka

    eszter, lehet, hogy én is ott voltam? :)
    Ez a "másállapot" azóta is tart. Legutóbb 7végén azért itattam az egereket, mert sógoréknál is kopogtat majd a gólya..... Három gyerek után mindig mindenen meghatódom, a leghétköznapibb történetben is képes vagyok megtalálni a legkönnyfakasztóbbat.

  • 2006.10.24 14:17:05Tori

    Jó érzés, hogy nem én vagyok síkhülye, vagy legalábbis nem csupán én. :D

  • 2006.10.24 14:34:10mulan

    Nem akarok mítoszromboló lenni, de vsz. nem "hülyeség" áll a háttérben, hanem természetes idegkimerültség. :) Amikor sokat melóztam egy időben, elbőgtem magam a reklámokon!, tisztára, mint a "Csak egy kis pánik"-ban Robert De Niro. :D

  • 2006.10.24 14:40:45sacka

    Biztos ez is benne van a pakliban, hazudnék, ha azt mondanám pihent vagyok.... két napja volt 3 éve, hogy egyetlen éjszakát sem aludtam át. Ha ezt előre mondja nekem vki...na, nem , nem gondolom meg magam, csak egyszerűen nem hiszem el.
    Pedig ez így van. Ehhez képest, nem is nagy agybaj,hacsak úgy spontán elbőgöm magam... Ez még belefér :>

  • 2006.10.24 14:45:42Kékfelhő

    Na, ez is megérne egy jó kis vitát: ki mit csinál másképp, jól vagy rosszul, hogy egyesek gyereke a harmadik hónaptól átalussza az éjszakát, mások gyereke meg éveken át többször is felébred, felébreszt éjjel...

    Én két és fél éven át nem aludtam át egyetlen éjszakát sem úgy, hogy a gyerek otthon volt. Cserében odaszoktattam a nagyihoz a gyerkőcöt, minden második hétvégéjét ott tölti, azok voltak a pihenések hétvégéi. Mára már jobb a helyzet, de még mindig nem tökéletes.

  • 2006.10.24 14:48:31mulan

    Kaptam ajándékba babaruhákat, és direkt nem akartam őket megnézni. Anyukám persze azt gondolhatta, hogy nem helyes, hogy ilyen rideg vagyok, és szépen előszedegette őket, hogy jaj, milyen cucki, stb., és még akkor is jól bírtam magam.
    De aztán egyedül muszáj volt elővennem őket, azokat az icipici kis ruhácskákat, amikben nemsokára egy kisbaba lesz, az enyém, az én saját gyerekem, na, akkor jól elsírtam magamat. :/

  • 2006.10.24 14:56:34Kékfelhő

    Miért kell úgy tenned, mintha nem érdekelne? A leendő nagymamákkal olyan jól lehet ilyeneken pityeregni :)

    Én anno imádtam a babaruhák között sétálni, nézegetni őket, időnként ezt-azt megvenni belőlük. A mai napig nem vagyok képes megválni ezektől a parányi kis ruháktól. A nagyobb cuccait gondolkodás nélkül képes vagyok tovább ajándékozni, de a kicsik becsomagolva pihennek a pincében. Rengeteg emlék kötődik hozzájuk, jók is, keservesek is, de mindez nem számít: egy új élet kezdetét jelentették.

  • 2006.10.24 15:02:44sacka

    Azért a 3 év alatt 2 gyerkőc született... Mire a középső másfél éves lett és 2 hónappal később leszokott a ciciről azalatt megérkezett a legkisebb és ott folytattuk, ahol abba sem hagytuk.

  • 2006.10.24 15:08:37Kékfelhő

    Jah, így már más :)

  • 2006.10.24 15:13:37Sziszimama

    Én pihent vagyok - a gyerekem az a típus, amelyik három hónapos korától átalussza az éjszakát - mégis amióta szültem, 16 hónapja, ha a Spektrumon épp arra kapcsolok oda, hogy a "foltos hiéna most hozza világra negyedik kölykét", sírva fakadok:)) Pedig ELŐTTE, én??, ugyanmár!
    És amúgy is pihent vagyok:), az agyhalál valamelyest rajtam is eluralkodott. A legdurvább az, hogy a mai napig, ha a gyerkőccel autóba szállunk, kb. ötször leellenőrzöm, hogy tuti bent ül-e. Az a kényszerképzetem, hogy fentfelejtettem a tetőcsomagtartón:) - na jó, ilyenre még nem volt példa...
    Dexterke írásai nekem bejönnek, ez is tetszett. Karikatúra, humor; és pont ezért túloz. A kommenteket elolvasva a humor elvesztése pl. pont nem igaz, nagyon jókat kacarásztam:)

  • 2006.10.24 15:19:35Kékfelhő

    Én eleinte mindig hátrafordultam, hogy tényleg bekötöttük-e a gyereket az ülésbe, volt, hogy menet közben háromszor is, most már egyszerűsítettem a dolgon: hátraszólok a kölöknek, hogy "be vagy kötve?", erre közli: "zöld". Magyarán be van kötve :)



    Ezen az alvás-dolgon nem csodálkozom, miért pont ezt ne rontottam volna el a négy év alatt?! :))))

  • 2006.10.24 15:55:11eszter

    Figyu Kékfelhő, ahány gyerek, annyi féle. Az első nekünk is földreszállt angyal volt. Mindenkinek dumáltunk, hogy hogy kellene csinálni, aztán befigyelt Hannácska: tömör akarat, makacsság és ellentmondás. Vakartuk rendesen a fejünket. Rehabilitáltunk minden "alvást rosszul intéző" anyát, aztán 4 éves volt, mikor mondtuk,hogy itt a vége:Te ágyad, Mi ágyunk, Éjszaka, Nappal, MEG LEHET JEGYEZNI. Megjegyezte. 2 hétig tartott, de most ő is kisangyal.

  • 2006.10.24 15:59:56Kékfelhő

    Én is négy évesen csináltam ugyanezt a kisfiammal, pontosabban a negyedik születésnapján :)

  • 2006.10.24 16:20:08Alma

    Beszállok a buliba.

    Én 2 és fél évig nem aludtam át egyeten egy éjszakát sem. A hitvesi ágy, az szent volt. Helyette én vándoroltam át a gyerekszobába kispárnával és takaróval. Sőt, volt olyan is, hogy a négy tipli tartotta megemelt kiságyba másztam be a 3 hónapos gyerek mellé, mert csak ülve tudtam a hátára tenni a kezemet és úgy meg nem bírtam aludni. Gondoltam, csak 20 cm-t zuhanok a gyerekkel, de inkább alszom néhány órát. Ekkor adtam hálát a sorsnak, hogy csak 164 cm vagyok és bírtam hajtogatni szülés utáni ormótlan alakomat a kiságyba. Nem szakadt le.... De senki nem fényképezett le. Azóta is sajnálom.

    Viszont én rendszeresen aludtam a gyerekeimmel délutánonként, így pótolva a kiesett éjszakai alvást. Azóta is szundikálok délutánonként a munhahelyemen... :-)

  • 2006.10.24 17:21:51sacka

    Szerintem sincs alvást rosszul intéző anyuka.Nálunk az első (leányka) 3 hónapos korától átaludta az iccakát, után a két fiúcska - mint már írtam is - 3 hónapos koráig átaludta, majd el kezdte nem átaludni. Igazából mindkettő csak a cici miatt kelt fel és kel fel, most már csak egy cicista van, háromból kettő alszik, egy pedig függő. Ha már nem lesz cici, lesz alvás. Szerintem a mi esetünkben csakis erről van szó, hiszen utána továbbalszik.
    Vagy mégsem?!
    Cici ide, cici oda, azért mégis csak gyerekfüggő a dolog, hiszen magam sem tudom a választ miért aludt a lányom éjszakánként, ha egyébként őt is szoptattam. Semmit sem csináltam másként akkor, mint most.

  • 2006.10.24 19:41:01gyöngy

    Imádom a kommentjeiteket! Töbször is akkorát nevettem, hogy benyitott a kamasz lányom, hogy mi történt? Minden el fog múlni. A kialvatlanság is, a cicizés is, az agyhalál is. Nekem 2 év korkülömbség van a két gyerekem közt. Az 1. 2 hónapos korától átaludta az éjszakát. Nem is értettem, hogy mi bajuk az anyukáknak. Mitől van ilyen vágyuk: csak egyszer aludhatnék 7 órát! Azután a fiamnál megtapasztaltam, milyen az, amikor az anyuka a hálóból a gyerekszoba felé óránként úgy megy át mint egy cemotoxos légy. Minden nyikkanására ugrottam. Megnőttek, és már leszoktam Róla. Most már csak akkor vagyok azonnal éber, ha benyit a hálóba. De ez évente 1x fordul elő, ha mondjuk lázas, és rosszul van. Most már kamaszok. A Tieitek is megnőnek. Mire észbe kaptok, már ovisok, vagy iskolások. Majd utólag Ti is látjátok milyen gyorsan elrepül az idő. Visszamentek dolgozni, és úgy pörögtök majd, mint a búgócsiga.
    Visszatérnek a szavak, még tanultok is majd, és el is felejtitek, hogy volt idő, amikor a legegyszerűbben, ragok nélkül, testbeszéddel próbáltatok kommunikálni. Csak akkor tűnik hosszúnak, amikor benne vagytok.

  • 2006.10.24 22:26:04Csöre

    Ma olvastam vissza tegnapi írásaitokat, s eszembe jutott, hogy mi az én "kedvenc" kérdésem: "És jó gyerek?" Na erre milyen választ vár az illető? "Nem, nagyon rossz. Kéred?" Én egyébként csak azt szoktam mondani, hogy nyugodt kisfiú, ami tök igaz, sógornőm viszont szellemesen a "Nekem jó." fordulattal reagál. Egyébként az ő gyűjtése még az éppen hisztiző gyerekre rányomuló öreg néniktől:"Maradj csöndben, mert hazaviszlek", ami tökéletes példája a bunkósággal (semmi köze a gyerekhez) párosuló butaságnak (ettől tuti nem nyugszik meg, cserébe esetleg jól megijed).[Ő ilyenkor egyébként először a gyereknek mondja egyértelműen, hogy a néni nem fogja elvinni, utána meg a nővel közli, hogy ne mondjon ilyet a gyereknek.]

  • 2006.10.24 23:14:34jidele

    Sziszimama, ezt nem kellett volna mondanod. Eddig csak attól féltem, hogy simán otthagyom a gyereket vhol. Az nem jutott eszembe, hogy a vhol a kocsi teteje is lehet. Én BÁRMIT teszek oda, TUTI ott felejtem...

  • 2006.10.31 12:30:01Sziszimama

    Jidele, ne félj, valaki csak ráddudál, ha mégis...:))
    Kékfelhő, az alvással kapcsolatban nem hiszem, hogy egyértelműen szét lehet választani a csapatot "bénaanyukra" és "szuperanyukra". Ha maradok ennél a két altípusnál, magamat simán a szuperanyuk közé sorolom:), hiszen a gyerekem - mint ahogy már írtam - három hónapos korától átalussza az éjszakát, a saját szobájában a saját ágyában. De én ezért gyakorlatilag semmit nem tettem, "csak" szerencsém volt. Gének, habitus, ki tudja? Szóval minden elismerésem azoké, akik esetleg több éve éjelente cirkulálnak a lakásban a kölökkel. Nem hiszem, hogy ettől bénaanyuk, csak ilyen "jutott"...:)
    Amúgy az nem teljesen igaz, hogy az ügy érdekében nem tettem semmit, néhány általam alapszabálynak gondolt alapszabályt betartottam. Nem engedtem elaludni szopizás közben. A lefektetésből nem csináltunk nagy hűhót, kicsi összebújás aztán be az ágyába. Alvó gyereket soha nem ébresztettem fel, ha megéhezett, úgyis felkelt. Szopi, aztán gyorsan vissza az ágyba. Éjjel soha nem pelenkáztam, nem mászkáltam be hozzá megnézni, hogy alszik. Jól aludt. Jövő héten lesz 17 hónapos, és azt hiszem, megtanult egyedül elaludni, és szerintem ez a legfontosabb. Persze az ördög, az nem alszik, minden este úgy fektetem le, mintha egy ketyegő bombát tennék a kiságyba:)), hogy aztán ma éjjel biztos véget ér ez a kiváltságos állapot...

  • 2006.10.31 13:15:26titi

    Sziszimama! én rohadtul bénaanyu vagyok. 7 hónapos gyerekem velem alszik, min. 10* kel fel, csak szopival hajlandó aludni, hajnalban 2 órán át vigyorogva gügyög, nappal csak a karjaimban érzi jól magát. szóval, boldog hülyére fáradt vagyok. minden megoldás érdekel. kivéve cumi, tápszer és társai...

  • 2006.10.31 13:44:31Sziszimama

    Titi, NINCS bénaanyu, főleg ha a 7 hónapos két órán át vigyorogva gügyög. Hát hogy hajnalban, az sz.vás:)
    Amikor nem a karjaidban érzi jól magát, elvan valameddig egyedül, pl. járókában? Talán innen lehetne elindulni...
    Cumi, tápszer és társai ügyében nem tudok nyilatkozni, egyiket sem használtam.

  • 2006.10.31 14:11:56nona

    Sziszimamával egyetértek, én is hasonló "alapszabályokat" tartok be és az én babám is 4 hónapos korától átalussza az éjszakát. Egyébkén én úgy tudom, mindenki felébred 3-4 óránként éjszaka aztán visszaalszik. Megszokjuk, szinte észre sem vesszük. A babának viszont ezt meg kell tanulnia. Szóval éjszaka nem mindig azért sír mert éhes, hanem azért, mert tudatja, hogy felébredt. Ha megszokja hogy szoptatással alszik csak el, akkor ez addig így fog menni, amíg anyuka hajlandó felkelni és visszaltatni szoptatással.

  • 2006.10.31 14:14:46kovvacs

    titi, most magamnak is írom, amit írok: ha valamilyen viselkedésforma helyességéről meg vagy győződve vagy meggyőzöd magadat, akkor tudod elérni a kölyöknél. Illetve van rá nagyobb esélyed, hogy eléred.

    Ha berakod járókába, tuti, hogy sírni fog. De nem örökké. Ha közben rosszul érzed magad, akkor deigen, örökké. Ha biztos vagy benne, hogy alakulni fognak a dolgok, és ez így lesz jó, akkor hamar abbamarad a sírás.

    Nekem most az nem megy, hogy a gyerekemtől 100 méternél távolabb menjek. Eddig kétszer tettem meg, pedig maholnap 10 hónapos. Most győzködöm magam, hogy nem dől össze a világ, ha a férjem el fogja vinni holnap pár órára. Ez benne a nehéz: ha azt gondolom, hogy végig sírni fog és hiányozni fogok neki, akkor lehet, hogy így is lesz. De ha azt gondolom, hogy ez jót fog mindenkinek tenni, akkor meg valószínűleg tök boldog lesz a picur, és gond nélkül fog eltelni az a néhány óra.

    Gondolom, milyen fáradt lehetsz. És hogy nézhet ki a lakás, ha nincs duplanagymama vagy takarítónő:)

    Lehet, hogy azzal érdemes kezdeni, ha elhiszed: a gyerkőcnek is jó, ha kipihent és friss vagy. Hogy nem feltétlenül az az egyetlen megoldás, ha túlhajszolt vagy. És ha ezt elhiszed magadnak, meg azt is, hogy attól nem vagy rossz anya, hogy gondolsz magadra, sőt, talán még jobbat is teszel a gyerekednek ezzel, akkor majd adódni fog egy csomó megoldás magától.

    Énmeg sűrűn nézek magamba, hogy miért nem vagyok képes elengedni a gyermekemet, holott sose gondoltam volna magamról, hogy ennyire tapadós vagyok... Mi lesz, ha összeköltözik a kedvesével a büdös kölke?! Nemengedem! Szóselehetróla! Nemazérszültem! :)))))))))))

  • 2006.10.31 15:03:45kovvacs

    ...és ha már a szellemi változásoktól indultunk, most éppen beszűkült porontyfüggő vagyok, holott takarítanom kellene mint a gép...

  • 2006.10.31 15:46:15Sziszimama

    Igen, igen, igen... Szerintem hosszú távon azzal segítjük gyermekeinket, ha biztosítjuk számukra az önállóságot (nem függetlenséget!!). Születésük első napjától önálló személyiségek, és bizony büdös kölke hamarosan (ajaj) össze fog költözni valakivel:) (Sőt: én a másfél hetes gyerekkel a vállamon azért kezdtem el zokogni, mert eszembe jutott, hogy ha majd megöregszik, és én már nem leszek, mit fog csinálni, nem tudok majd segíteni neki:( Elég gáz...)
    Azt se felejtsük el, a mártírnak nem az anya a szinonímája. Amiatt senkinek nem lehet lelkiismeret-furdalása, mert magával is foglalkozik egy kicsit. A feltöltődést a gyerek tízszeresen fogja visszakapni.
    Harmadrészt ott van még a kényszer. Én pl. sajnos abban a helyzetben vagyok, hogy nem tudok egész nap - szó szerint - a gyerekkel foglalkozni. A 17 hónapost simán berakom legalább napi 2 órára a járókába. Először persze öt percig ordít, aztán legközelebb másfél óra múlva hallom a hangját. És egy gyönyörű, nyugodt, jókedvű, kiegyensúlyozott, jól működő lányom van:))

  • 2006.10.31 17:07:53gyöngy

    sziszimama, kovvacsnak nagyon igaza van. Ha nem tudod elképzelni, hogy nélküled is el lehet a kicsikéd, nem is tud létezni nélküled. A hugom babája a keresztlányom, és mivel nagyon közel lakunk egymáshoz, időnként én vittem el sétálni, hogy az anyuka pihenni tudjon, vagy olyat tegyen, amit máskor nem engedhet meg magának./pl. egy illóolajos fürdőzés, vagy nyugodtan megnézni egy filmet, egy kis alvás, vagy bármi, amire épp vágyna, és ami feltöltené/ Természetesen ellátott információkkal, hogy mit hogy szokott Zsófi. Pl. folyamatosan tolni kell a kocsit, mert ha megállok azonnal sír...stb. Ámulva hallgatta, hogy sétáltam Zsófival 15-20 percet, találtam egy napos padot, és 2 órát olvastam a padon, miközben Mazsola édesen aludt. Most hétvégén elvittük Zsófit egy játszóházba. Megint felkészített a hugom, hogy állandóan ölbe kéreszkedik. Amikor haza vittük, megint csodálkozott, hogy egyszert sem kellett felvenni, és a buszon az ölünkbe ült, pedig velük soha nem akar. Most mikor velünk volt úgy tűnt teljesen természetes neki, hogy az ölembe ül. Még oda is bújt hozzám. Amikor a lányom akkora volt mint a Tiéd, nekem a járóka vált be. Amikor nekem dolgom volt a konyhában, odatettem a járókát a konyhaajtóba, és úgy főztem, hogy közben énekeltem Neki, verset mondtam, két kavarás közt leguggoltam hozzá, és visszaadtam a játékait, ami kipotyogott, vagy épp új játékot adtam neki. Állandóan velem akart lenni, de ez kielégítette, hisz folyamatosan látott, hallott, és közben Vele is foglalkoztam, meg a dolgommal is haladtam. Már csak néhány hónap, és elindul. Akkor nem lesz egyfolytában ölben, hanem megy utánad. Nekünk ez akkor szünt meg, amikor megszületett a kistesója. Addig a WC ajtót sem csukhattam be, mert csak velem élet az élet, utána már elég volt, ha a kistesó ott volt vele egy szobában. Milyen jó, hogy napra pontosan 2 év a korkülönbség köztük.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta