Nyíltszíni szoptatás

A szoptatás csodás dolog. Anya és gyermeke között a legszentebb, legbensőségesebb kapcsolat, melyet senki és semmi nem zavarhat meg. Otthon. De mit tegyünk, ha a kölök a Nagykörúton éhezik meg?


A legkézenfekvőbb megoldás, hogy hazarohanunk. Ez, bár gyerektől függ, de általában nem működik, ha 3 percnél tovább tart a hazajutás. A másik módszer, hogy előre kiszámítod, mikor lesz éhes, és ha biztosan nem érsz biztonságos (értsd. bababarát) helyre, viszel magaddal lefejt anyatejet. Sajnos ez sem tuti módszer, mert például vannak, akik nem adnak cumisüveget a gyereknek, vagy nem tudnak fejni. A tej meg kihűl/megromlik útközben, szóval ez is olyan bonyolult.

Sokak szerint ha felveszel egy óriási pólót, akkor csak alá dugod a bébit, és senki nem sejt semmit, de én valahogy idegenkedem a férjem ruháitól. Amúgy is bálnának érzem magam, minek tetézzem béna ruhákkal? (A szoptatós melltartókról nem is beszélve, amik randák mint a bűn, de sajnos nem tudod kikerülni őket).

Nem marad más hátra, mint szoptatni nyílt színen. Ugyan vannak olyan bátor amazonok, akik bárhol és bármikor előkapják, tapasztalatom szerint azonban a többség nem ilyen. Végülis életünk első 20-30 évében aránylag ritkán mutatkoztunk fedetlen kebellel a Westend közepén, miért ne éreznénk most kevésbé hülyén magunkat, csak mert egy gyerek üvölt a karunkon?

Szóval előre meg kell tervezni az útvonalat, és hogy ott hova lehet hirtelen berohanni. Ha épp kocsival vagy valahol, akkor persze simán megeteted a hátsó ülésen. Hasonló könnyű megoldásnak ígérkezik a baba-mama szoba a plázákban meg az Ikeában, csak fogd be az orrod, mert baromi szarszag van.

Kézenfekvő ötlet a közelben lakó/dolgozó ismerős, barát, rokon, de sajnos csak elméletileg, mert persze amikor kell, sosem jut eszünkbe senki. Egy másik lehetőség egy nagy bolt próbafülkéje. Ha nincs ott egy túlbuzgó tizennyolcéves kiscsaj, aki percenként ránk nyit, hogy na hogy áll a farmer, jó a méret? akkor sima ügy. Fontos, hogy olyan helyet válasszunk, ahol sok fülke van, és van benne szék is.

Ha ez sem működik, talán van egy park a közelben. Itt nagyobb a lebukás veszélye, de egy megfelelően magunkra dobott kendő vagy tetrapelenka mindent eltakar, a gyerek meg észre se veszi, olyan boldog, hogy enni kap. Próbáljunk sakkozó nyugdíjasoktól és homelessektől minél távolabb letelepedni.

Aztán vannak még a vendéglátóipari egységek. Főleg nyáron a benti részek, esetleg a galériák üdítően üresek. Ha bátor vagy, le is boltolod a pincérrel, hogy mire készülsz, és akkor tuti garantálja a nyugalmad. Sajnos a magyar társadalom még nem érett meg a szopatás látványára. Hülyén bámulnak, elkapják a fejüket, vagy akár be is szólnak a parasztabbjai. Még ebben sem vagyunk Skandinávia, ahol állítólag kifejezetten divatba jött a dolog. De a kényszer nagy úr, szóval két-három hónap alatt a tökélyre fogod fejleszteni a témát, az biztos.
Oszd meg másokkal is!
Mustra