SZÜLŐSÉG

Jegylyukasztás fél kézzel, avagy kalandok a piros hetesen

2006. október 16., hétfő 08:20

Sosem felejtem el, mikor 8 hónapos terhesen a 8-as buszra felszállva birodalmi lépegetőhöz hasonló járással igyekeztem az egyetlen szabad üléshez, hogy a Hegyalja úton lefelé közlekedő buszon ne guruljak görögdinnyeként tehetetlenül a sofőr nyakába. Már a hátitáskámból is kibújtam és épp leüléshez készülődtem, mikor egy középkorú fazon nesztelen macskaként került meg észrevétlenül és huppant le előttem a székre.


A sokktól megszólalni sem bírtam, körbenéztem, hátha valaki a segítségemre siet, az utazóközönség azonban láthatóan rettentően el volt foglalva az ablakon kibámulással, a cipőfűző ellenőrzésével vagy az újság olvasásával. Szó nélkül hagyták, hogy liluló ujjakkal kapaszkodva ácsorogjak a végállomásig.

Szerencsére a tömegközlekedési eszközöket viszonylag ritkán kell igénybe vennem, most úgy gondoltam, kipróbálom, változott-e a helyzet, vagy az emberek ugyanolyan önzők-e, mint néhány évvel ezelőtt. A Bosnyák tértől a Ferenciek teréig utaztunk a másfél éves Pötyivel a piros hetesen.

Amíg a megállóban várakoztunk, többen odajöttek megcsodálni a gyermeket. Igencsak meglepődtem, mikor egy néni megkérdezte, hogy kisfiú-e vagy kislány. Pötyin rózsaszín plüss pulóver és kék kisszoknya volt.

Rutintalan tömegközlekedő lévén a kicsit meggyűrődött jegyet sehogy sem sikerült beledugni az érvényesítő automatába. Fél kézzel a gyereket tartva próbáltam egyensúlyozni a Thököly úton zötyögő buszon, másikkal szerettem volna belegyömöszölni a gépbe a jegyet. Szerencsétlenkedésemet többen nézték kíváncsian, de senki nem segített. Az első megállóban sikerült végre beküzdenem a papírt.

Ezek után már csak a rikító rúzzsal kikent pacsuliszagú öregasszonyok szemrehányó tekintetét kellett elviselnem, amiért nem adtam át a helyet. Így is nehéz volt a macskaköveken pattogó buszon az ölemben fickándozó gyereket megtartani.

Visszafelé a Ferenciek terén vártunk a piros hetesre, Pötyi izgatottan nézte az embereket, és lelkesen mutogatott: „Néni!” „Bácsi!”. Egy idős apáca még a buksiját is megsimogatta és megdicsérte, hogy milyen szép. Aggódva néztem az egyre növekvő tömeget. Hogy fogok felszállni a csemetével?

Végre megérkezett a busz. Nagy nehezen felküzdöttem magam a lépcsőn, átverekedtem magam a közvetlenül az ajtónál ácsorgó embereken és megálltam egy ülés előtt. Abban a pillanatban felpattant róla a középkorú férfi, és mosolyogva átadta a helyét. Leesett az állam.

Mivel a nagy tömegben nem fértem hozzá a lyukasztóhoz, megkértem egy nőt, hogy segítsen. Kiderült, hogy nem magyar, de nagyon szívesen segített, továbbadta a jegyet egy úrnak, aki kicsit kelletlenül ugyan, de érvényesítette.

A heringként összepréselődött embereket nézve felmerült bennem a gondolat: hogyan lehet babakocsival utazni egy járművön? A legközelebbi alkalommal ki fogom próbálni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.16 13:39:18blanka

    Érdekes, nekem is többnyire nők ajánlották fel a helyüket. Lassan azt gondolom, hogy ez nem is figyelmetlenség, még csak nem is taplóság a férfiak részéről, ők tényleg minden tőlük telhetőt megtesznek, de hormonálisan nincsenek beállítva rá, hogy észre vegyék a terhes nőket :))). Mint a Sírhant művekben: hatvan fölött akár már bolti szarka is lehet egy nő, akkor sem veszik őt észre :))).
    Amúgy meg azt gondolom, hogy végre nekem is jár, hogy leülhessek a BKV-n. Eddig nem tettem, mert úgy éreztem, hogy bárki jogosultabb nálam. Most meg az a véleményem, hogy nyilván felugrálhatnék ha felszáll egy-egy rozoga nénike, de ezzel az erővel akkor megint nem ülnék soha. Márpedig a napi két óra állva buszozás nem szerepelt a babavárásról szőtt kislánykori álmaimban.

  • 2006.10.16 14:01:47jidele

    Egyetértek Blanka! Rajtam még nem nagyon látszik, ezért néha a nénik, a pocakosabb kismamák, meg az anyukák csúnyán néznek, hogy nem adom át a helyem. De szédelgek én magamtól is, nem kell, hogy a busz is kirázza a lelkem, biztos még csúnyább néznének, ha az ölükbe hánynék:D

  • 2006.10.16 14:03:20csuti

    a második manómmal voltam a 38. hetes hordozórakéta, amikor babakocsival és pocakkal voltam kénytelen a HATOSON utazni. Mikor ülőhelyhez sikerült pár megálló múlva jutnom, két hatvanas nő kezdett el veszekedni, hogy miért nem akadályozták meg, hogy leüljek. Megdöbbent az összes utas a környéken. De sajna, ez nem az egyetlen eset. Az embert nagyon tudja bántani az ilyen, még akkor is, ha az estek másik felében nem ez a helyzet. Két terhességem alatt számtalan keserű pillanatot okoztak az ilyen furcsa emberek.

  • 2006.10.16 16:24:56sacka

    Nekem azt mondták a piros hetesen, kamasz lányok!!!! - amikor egy középkorú férfi szólította fel őket helyátadásra - hogy az én bajom, ha szülök, a következményekkel pedig számoljak (ez persze a finomabb megfogalmazása az elhangzottaknak)és ülve maradtak... Azóta már van autóm !
    De történt olyan is, hogy pénztárat elhagyva nagy üzletközpont élelmiszer részlegénél, legkisebb fiamat félkézzel babakocsiban tolva, kétéves fiam mellettem másik kezemet fogva, 10 éves nagylányom babakocsi oldalán a kocsira fel nem akasztható szatyrokkal a kezében haladtunk a mozgólépcső felé.... Amikor szintén két kamasz lány sürgetésre utaló füttyögéssel jelezte hátam mögött,szedjük a lábunkat gyorsabban, mert nekik sietős.
    Jogos a kérdés, miért viszem magammal a gyerekeket és hogy-hogy nincs elég hely a közlekedésre egy bevásárló központban. Nos végül is nem titok, az ÁRKÁDban az Intersparban a bevásárlókocsit nem lehet kitolni illetve feltolni a parkoló autóig, aki járt már arra tudja, s bár gondoltak a gördülőkerekekre (a mozgó"lépcső" tökéletes megoldás) mindez csak babakocsival valósítható meg. Ha pedig tömeg van a pénztártól csak tojósgalamb módjára juthatunk a feljáróhoz. De tulajdonképpen tök mindegy... AZ fájt a legjobban, hogy ez manapság megtörténik. Milyen anyák, vagy nők lesznek ezekből a kamaszokból? Lehet, hogy hasonlóan működöm mint nagyanyáink annak idején, "Bezzeg az én időmben..." Én úgy emlékszem, bár benne vagyok a korban - a harminchatodikat taposom -, hogy tizenévesen eszembe se jutott, hogy ne pattanjak fel egy kismamának vagy idősebbeknek átadni a helyet, nem hogy még megjegyzéseket is tegyek. Valahogy ez akkor még belénk ivódott.

  • 2006.10.16 17:08:16Csöre

    Úgy látszik, szerencsés kivétel vagyok. Meg rutinos BKV-közönség (jogosítvány híján ugyebár maximum taxizhatnék... ;)). Nagyon sokszor nagyon kedvesek az emberek (most 1 éves a gyerkőc), és ez volt a tapasztalatom akkor is, amikor még vártam a babát. (Hozzátenném, hogy elég kicsi volt a hasam, túlhordás ideje alatt is 6-7 hónaposnak nézett ki. De nem vagyok szívbajos (egyre kevésbé), és segítek az embereknek észrevenni a napi jócselekedetre kínálkozó alkalmat. :D
    Amikor várandós voltam, előfordult, hogy egy leszálláshoz készülődő utastárs zengte be a 18-as villamost teljes hosszában hogyaszongya "valaki álljon már fel és adja át a helyét a kismamának" mire a célközönség (2 fiatalember) dadogva állt fel, hogy "jaj nem vettük észre...". De az (egyre súlyosabb) babakocsit is cipelte már punk, rocker, koldus, BKV-alkalmazot, kisdiák és nyugdíjas; még Demszky Gábort szeretném egyszer megcsípni, hátha utána építtet lifteket a metróba.

  • 2006.10.16 17:08:36Csöre

    Úgy látszik, szerencsés kivétel vagyok. Meg rutinos BKV-közönség (jogosítvány híján ugyebár maximum taxizhatnék... ;)). Nagyon sokszor nagyon kedvesek az emberek (most 1 éves a gyerkőc), és ez volt a tapasztalatom akkor is, amikor még vártam a babát. (Hozzátenném, hogy elég kicsi volt a hasam, túlhordás ideje alatt is 6-7 hónaposnak nézett ki. De nem vagyok szívbajos (egyre kevésbé), és segítek az embereknek észrevenni a napi jócselekedetre kínálkozó alkalmat. :D
    Amikor várandós voltam, előfordult, hogy egy leszálláshoz készülődő utastárs zengte be a 18-as villamost teljes hosszában hogyaszongya "valaki álljon már fel és adja át a helyét a kismamának" mire a célközönség (2 fiatalember) dadogva állt fel, hogy "jaj nem vettük észre...". De az (egyre súlyosabb) babakocsit is cipelte már punk, rocker, koldus, BKV-alkalmazot, kisdiák és nyugdíjas; még Demszky Gábort szeretném egyszer megcsípni, hátha utána építtet lifteket a metróba.

  • 2006.10.16 17:25:24Daem00n

    blanka, nem biztos, hogy a pasik rosszul vannak "programozva". Egyre inkább az a meglátásom (rutinos BKV-utasként), hogy a metrón - ha épp nincs túlkorosodás, kizárólag hímneműek ülnek, és nőneműek (kortól, állapottól függetlenül állnak). Volt, hogy felszálláskor elsodort egy fiatalember, és amikor méltatlankodtam, megtudtam a Nagy Választ:

    mi akartuk ezt a nagy feminizmust, hát most viseljük is el (igaz, én személy szerint nem akartam, de nem tartott közvéleménykutatást). Szóval ha nem segítenek, nem udvariasak velünk, az azért van, mert nem akartunk ott maradni, ahol eddig. Meg sem próbáltam elmagyarázni a különbséget az emancipáció és a feminizmus között...

  • 2006.10.16 17:35:18teva

    én előre féltem, milyen lesz terhesen, mki ki volt akadva az embereken, de én nagyon kellemesen csalódtam! 8. hós vagyok, hetente min. 3-4x bkv-ztam, és -direkt számoltam:)-6x nem adták át a helyet. ráadásul annyi kedvességgel találkozom!!!tényleg többnyire a középkorú nők és a 20-30 közötti fiúk-gondolom friss apák- adják át a helyet.legritkább a kamasz.

  • 2006.10.16 21:17:58mulan

    Szerintem a feminizmusnak az udvariassághoz nincs köze; vagyis a feminizmus (normál esetben) nem arról szól, hogy fizikailag ugyanolyan erős lesz egy nő, mint egy férfi, hanem arról szól, hogy 1) a nő nem a férfi szülőgépe, 2) egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, 3) ne kerüljön hátrányba egy nő a munkaerőpiacon azért, ha gyereket vállal. Szóval hogy a nő nem másodrendű állampolgár.

    Nem egyszerű dolog ez a terhesség a sok rosszulléttel, gyengeséggel, nehéz mozgással, stb-vel, de önmagában az, hogy nem kell havonta a menstruáció rettegésében élni, és hogy nem ez irányítja végre a hétköznapokat, és nem készülsz ki a vérveszteségtől (a baba valahogy máshogy veszi el ), az olyan csodálatos érzés, amit már nagyon-nagyon régen nem ismertem.

  • 2006.10.16 22:48:46gyöngy

    Én Debrecenben élek, de szerencsére nekem egyetlen rossz tapasztalatom sincs. Nincs autónk, és két gyerekkel utazgattam tömegközlekedéssel, bármit kellett intéznem. Rendszeresen átadták az emberek a helyet, akár kismamaként, akár babakocsis utazóként, és meg mosolyogva elfogadtam. Olyan sokszor előfordult, hogy meg kellett kérnem valakit, hogy segítsen letenni, vagy felrakni a babakocsit a buszra, de csak egyetlen egyszer nem segítettek. /Akkor épp a buszon nem volt aki segítsen, a megállóban pedig egy ember állt, aki sajnálkozva visszautasított, hogy most műtötték gerincsérvvel./ Én azt javaslom a Budapesten élőknek, hogy kedvesen kérjenek segítséget, ha maguktól nem jut eszükbe. A kérésnek kevesen tudnak ellenállni!

  • 2006.10.17 09:37:25csuti

    Igazán szépen kértem helyet párszor, nagy hassal, plusz egy zászlóként lengedező apróval, míg a füleimmel próbáltam kapaszkodni, mert a kettes számú kezem tele volt szatyrokkal és a hármas , illetve négyes számú kezeimet valahol elhagytam út közben. DE! mégis, úgy néztek rám, mintha a Marsról jönnék, hogy miért is kellene nekem ülőhely? Ez Budapest, és ez valamiféle divat, vagy sértődöttség,netán az egójuk sérült, programhibás? Ezt eldönteni képtelen vagyok, de meg kell mondjam, a lelkemnek határozottan jót tett, hogy kiköltöztünk Pest környékére. A vidéki levegő és mentalitás határozottan gyógyír, mikor egy-egy, már ovis apróval hazatérünk a nagy budapesti "kirándulásokból". Nem kívánkozom oda vissza lakni, bőven elég nekem, egy-egy ilyen túra. Csak sajnálom az ott maradó pocakosokat és kismanókkal "bírkózó" anyukákat.

  • 2006.10.17 11:33:24

    Jaj,jaj megint ket olyan tema,amibe szivesen ugatnek:)

    De megprobalom osszevonni...szerintem a feminizmus egy reszben igenis okolhato azert ha nem adja at egy fiatal a helyet a buszon.De nem azert,amire most hirtelen gondoltok(es lincselni akartok:),hanem nekunk idosebb generacionak,akiknek az anya meg "haztartasbeli" volt, igenis megtanitotta,hogy illik es hogy KELL banni egy holggyel,kismamaval,idos nenivel.Ma az anyukak rohannak vissza dolgozni amint lehet,mert kell a penz,a gyereket meg a tv es a reklamok nevelik.
    A nok altalaban,hogy kikerultek a munkaeropiacra, felaldoztak az "anyasagot" a penz oltaran(es most johettek azzal,hogy penzbol elunk,igenam,de ha tobb lenne az foallasu ANYA, akkor letezo munkahelyek versenyeznenek jobb fizetesekkel a kevesebb munkavallalokert, persze ezt most altalanosagban mondom,nem konkret esetekben pl ha vki onhibajan kivul egyedul el, stb.) Eperejes-nek volt egy jo interju-ja itt az indexen,ezzel kapcsolatban(nem szeressem a pasit,de volt egy ket igen elgondolkoztato meglatasa!)En valahol visszasirom azokat az idoket,amikor egy no meg no volt, es a ferfiak versengtek a kegyeikert,hogy a tenyeruken hordozhassak oket, amikor egy anya meg anya volt es tekintelye volt,amikor egy csaladba volt 5-6 gyerek,de gyerekbunozest meg csak hirbol sem ismertek. Az anyak voltak a csalad megrendithetetlen alapjai. Mara ez az alap nem csak megroppant de el is tunt,sajnos. Emlexem regen meg a buszon szo nelkul pattantam fel,es adtam at a helyem kismamaknak, tolem fiatalabb gyerekeknek, idosebbeknek, az utcan a neniketol elkertem a szatyrat,had segitsek neki, a bolt ajtaja elott olykor percekig szobroztam,hogy illoen ki es beengedjek,minden not az ajton, mert nekem meg ezt tanitottak,es mert apamtol is ezt lattam. (k befejeztem,bocs,ha hosszu voltam, lehet velem vitatkozni:))

  • 2006.10.17 12:33:25

    Nah itt a fenntebb emlitett Eperjes interju egy resze...o vallasi oldalrol kozeliti meg, de meg 100x jobban es kifinomultabban mint ahogy en megprobaltam leirni:)
    es visszavonom elozo iromanyombol ezt a reszt:

    "nok altalaban,hogy kikerultek a munkaeropiacra, felaldoztak az "anyasagot" a penz oltaran(es most johettek azzal,hogy penzbol elunk,igenam,de ha tobb lenne az foallasu ANYA, akkor letezo munkahelyek versenyeznenek jobb fizetesekkel a kevesebb munkavallalokert, persze ezt most altalanosagban mondom,nem konkret esetekben pl ha vki onhibajan kivul egyedul el, stb.)"
    inkabb most Eperjesnek adok igazat.

    Mi a különbség a férfi és a női lélek között?

    Valamelyik híres apácafőnöknő állandóan panaszkodott az apátnak, micsoda dolog az, hogy a nők nem lehetnek papok. Az apát azt válaszolta, ez kísértés, nyugodjon már meg. Penitenciákat kapott, hogy ezt legyűrje, de nem tudta. Évekig hajtogatta, hogy ő miért nem lehet pap. Unta már egy kicsit az apát, és, na jó, levizsgáztatta, de nem deklarálta. "Tudja mit, úgyis nagy lelki gondjaim vannak, üljön be a gyóntatószékbe a helyemre, én meg megyek gyónni magához." Beült. Persze ez egy példázat, remek példázat, viccnek sem rossz. Megtörtént. "Ne haragudjon - mondja tehát az apát -, borzasztó kínjaim vannak, az egész apácarend belém szerelmes. És alkalmasint már az egyikkel..." - "Jézus, Mária! - csapódott ki a gyóntatószék ajtaja és rohant ki az apácafőnöknő - "Testvérek, itt az antikrisztus!" "Na látja, ezért nem lehet pap" - mondta az apát.

    És ez olyan fix antropológiai különbség, amiből aztán egész más szerepek adódnak?

    Más. Meg kell nézni egy családban az apa és az anya szerepét. Nem helyes, ha egy családban kegyetlen az apa, az anya meg mindent megenged. De az is természetes, mivel az anya szüli a gyermeket. A nőben több az érzékenység, a férfiban meg a realitás. Ez a normális.

    Ezért mások a társadalmi szerepek?

    Hát persze. Nézze meg, milyen bajban van az emberiség, hogy felbontotta a hagyományos anyaság lehetőségét. Erre oda kellett volna figyelni. Nem szabadott volna belekényszeríteni egy nőt abba a helyzetbe, hogy pénzkereső legyen ő is. Érzékenyen kellett volna ezt megoldani. A nő, ha orvos, jogász, és a többi, persze, élje ki ezt a helyzetét. Ez a természetes. Ő is kaphat hozzá képességet. Alkalmasint többet, mint egy férfi. Miért ne? A képesség az Isten dolga. A képesség jó kifejtése pedig már a miénk. De képtelenség olyan helyzetbe hozni a nőt, hogy az első számú, legfinomabb állapotát, az anyaságot ne tudja méltányosan gyakorolni. Az borzalmas. Lelkileg sérül.

    Ez alatt mit kell érteni?

    Maszkulinná válik. Nem jó ez se neki, se a férfinak Persze vannak, akik ezt vitatják, de az ő dolguk. A nő elveszti legérzékenyebb, Istentől kapott állapotát, hogy élethordozóságát gyermekével minél harmonikusabban és minél tovább őrizze. Elveszti. Ezért bomlanak a családok

    Butaság lenne persze visszakényszeríteni a nőket a mosogató mellé. Ez baromság. De érzékenyen kellett volna kezelni ezt a változást, amit a társadalom rákényszerített a nőre. És ezzel a férfire is. Például úgy, hogy a nők munkaideje a gyermekek miatt másmilyen legyen, ha megengedhető abban a munkakörben. Egyébként a nők akármit csinálnak, akármilyen munkahelyen vannak, akkor is egyes számban a gyerekükön jár az agyuk. Nincs mese. Így van megalkotva. És akinél nem így van, ott baj van. Kibillent, ott már vége, elindult a lejtőn.

  • 2006.10.17 12:45:45Kékfelhő

    Na igen, erre szokta az én drága párom - amolyan férfi-realitással - megállapítani, hogy "Tessék, nektek kellett egyenlőség! Akkor most élvezzétek."



    Persze ilyenkor a legszívesebben a fejére borítanám az asztalt, mert bezzeg az otthon, édes otthon takarításában már nincs egyenlőség, ott szinte mindent én csinálok. :)

  • 2006.10.17 13:31:20blanka

    Amokk@: nekem eddig úgy jött le a tanulmányaimból, hogy Magyarországon volt egy pár százezres középosztály, a nagy többség, a milliók elképesztő nyomorban éltek. A szépen kivilágított polgári otthonukban horgolgató-gyereknevelő anyuka képe idilli, de sajnos egyáltalán nem volt általános. Mert az átlagasszony az említett korban szénné dolgozta magát a gyárban vagy a földeken, otthon meg kiszolgálta az urát (háztartási gépek még sehol!), ha az nem volt éppen a háborúban vagy nem veszett oda. A gyerek meg otthon bőgött. Igaz, a családok még nem atomizálódtak, vagyis jó eséllyel voltak rokonok (akik szintén szétszakadtak a mukában, de legalább segítettek egymásnak).
    Úgyhogy azt gondolom, ebből a szempontból ma nyilván jobb a helyzet, vagy méginkább, nem érdemes idekeverni.
    Ami meg az emancipációt meg a következményeit illeti, az a köcsög, amelyik a buszon egy terhes nővel szemben erre hivatkozik, az egy féllábú, mankós embernek se adná át a helyét. Csak kapott egy újabb muníciót a hülyesége megtámogatására.
    Ilyenek meg mindenhol teremnek, de azért a többség szerencsére normális. Csak látványosan simogani kell a pocit :)

  • 2006.10.17 15:26:43sacka

    Blanka, helyes volt ez a zárógondolat, és szép, hogy így állsz hozzá, tulajdonképpen igazad is van Amokk, az emancipáción túl - szerintem - sokkal inkább arról van szó, hogy az emberek többsége nem figyel a másikra, nemcsak a pocakosokra, a kisgyerekesekre, de az idősebbekre sem, és semmire úgy általában, tisztelet a kevés kivételnek.
    Ami pedig Eperjes gondolatait illeti (én kedvelem,és egyetértek. Azt gondolom a férfiak többsége azért mégis csak a "tűzhely melege" típusú nőt keresi, ami nem zárja ki hogy a családon kívül mással is foglalkozhasson feminizmus ide vagy oda... Persze álljunk két lábbal a földön, ma tisztességgel lelkiismeretesen gyereket nevelni, és munkába járni egy nőnek komoly feladat. Ezt a két lovat egyformán jól megülni lehetetlen. Szerintem választani kell, és gondolom az anyukák többsége a gyerkőcök mellett voksol, a munkahelyen pedig bármilyen ronda szó is, meg kell alkudni.
    Ajaj, átbillentem egy új területre, de hát ez egy ördögi kör. Belemerülök és ide-oda csapongok, bocsi ;)

  • 2006.10.17 15:28:33mulan

    Ismét Blankával kell egyetértenem. Ha megnézitek a régi magyar filmeket, pl. teljesen természetes, hogy a "lovagias" főhős a cselédlánnyal cipelteti a csomagjait, és olyankor eszébe sem jut, hogy az a cselédlány az nő lenne.

  • 2006.10.17 15:31:47mulan

    Az interjúhoz: nem azért a nők szülnek, mert ők gyengédebbek, hanem azért gyengédebbek, mert ők szülnek. Az evolúció során a gyengédebb anyák gyerekei maradtak inkább életben, az agresszívak ugyanis mittomén, hirtelen haragjukban kinyírták őket, stb., így aztán azok a gének nem tudtak úgy továbböröklődni.

  • 2006.10.17 15:42:00mulan

    Ami meg azt illeti, hogy egyesek azért lennének bunkóbbak, mert nem volt otthon az anyukájuk, hogy jóra tanítsa őket: szóval azért pár évezrede vannak könyvek, van iskola, stb. Szóval nem reális az a gondolat, hogy Mr. és Ms. Bunkó azért bunkó, mert még nem hallott udvariasságról.

    Inkább olyasmi lehet a háttérben, amit Gyöngy és Csuti példája is igazolni látszik: Pesten túl sok ember szorul túl kis helyre (hála többek közt a tehetségtelen BKV-nak), ettől tudat alatt pánikba esnek, és úrrá lesz rajtuk a menekülési vagy túlélési vagy milyen téboly. Ahol agytevékenység hiányában az ösztönök diktálnak, ott a tömegnyomor szükségszerűen vezet a bunkósághoz. Olyan ez, mint amikor jön egy koldus, hogy jaj, adj egy húszast, és adsz neki. Jön 5000 koldus, hogy jaj, adj egy húszast, hát nem adsz, hanem agresszívvá válsz a túlélésed érdekében. Sajnos ez van: vagy a BKV-nak kéne meg a városvezetésnek élhetőbbé tenni az infrastruktúrán keresztül a fővárost, vagy el kell költözni vidékre, ha harmonikusabb életet akar az ember.

  • 2006.10.17 15:46:42sacka

    Ajaj, hasonlót tapasztaltam a nem túl távoli mútban... "Kedves" szomszédunk, jól menő 40-es vállalkozó, ugyanezt tette igen dekoratív feleségével, sőt hideg időben előre küldte szeretett nejét, hogy a gépjárművével parkoljon ki, melegítse be az autót, majd,ha urasága helyett foglalt benne, zárja be utána a kaput...
    Egyszer mert csak szólni vmi ilyesmit; "De hát a feleséged vagyok!" mire a következő válasz érkezett:"Na de Juditkám...." Azóta Juditka eltűnt... Ennek jó pár hónapja, s hiszitek nem hiszitek azóta akadt követője Juditkának.

  • 2006.10.17 15:48:58mulan

    ez nagyon durva! gondolom a seggét is az asszonnyal töröltette ki.

  • 2006.10.17 15:58:49Süti

    Blanka, egy gondolat: a parasztasszony, aki az aratáskor a fa alatt szülte a gyereket, mert addig markot szedett és mellé még ugye háztartás miegymás, szóval nehéz élete volt, ez igaz, DE a parasztember is rengeteget és nagyon keményen dolgozott. A probléma manapság az, hogy az embör lehúz 8 órát mondjuk egy irodában, asszonyka dettó, csak éppen emberünk utána nem hajlandó semmit sem csinálni, asszonykának ellenben ott van mág az ezer tennivaló. Régen a parasztember nem ült le semmitcsinálni, míg az asszony dolgozott: mindkettő nyugovásig nyomatta és pirkadattal kezdte.

  • 2006.10.17 16:59:59sacka

    A "A talpalattnyi Föld" c.remek magyar filmalkotás jut erről eszembe, Mészáros Ágival (asszem)és Szirtes Ádámmal.. Talán emlékeztek arra a jelenetre, ahol együtt "hajtották" a kutat, az asszonyka pocakkal minden percesen. Nem az ura hanem a "jó sorsa" kényszerítette rá. (mennyi odafigyelés és szerelem volt a Szirtes szemében és mennyi fájdalom..) Manapság az ilyesvkikre mondják, hogy looser. Én inkább felnézek az ilyen típusú férfiemberre, és meghat ha hasonlót látok, márminthogy, két fél egy egész,nő a nő férfi a férfi... Remélem értitek.

  • 2006.10.17 23:19:29mulan

    Azt hiszem, elég messzire jutottunk a témától. Érdekesek ezek a hasonlatok a "hagyományos" társadalmi szerepekről, de nem szabad elfelejteni, hogy "hagyományos" alatt általában a paraszti társadalmat szokás csak érteni, holott volt még nagyon sok más társadalmi réteg (osztály) is, és ezekben (meg az osztályok között is!) a nemi szerepek egészen különösen alakultak. A mai társadalom nagyon más, és nagyon nehéz lenne a mai szokásokat, viselkedésmintákat ezekből a régiekből megpróbálni egy az egyben levezetni.

  • 2006.10.17 23:25:15mulan

    Kedves Sacka, igen, az én ideálom is hasonló, ha jól értelek: az életben az emberhez a párja állhat csak igazán közel, és az a jó, ha ketten szinte egyek. Mint Platónnál a gömbök.

    Manapság sajnos a filmek meg a reklámok egy része azt sugallja, hogy csak az nem lúzer, aki önmaga elég magának, mindenkit tud manipulálni és ki tud használni, stb. Nem is értem, honnét jöhetett ez az alapjaiban társadalomellenes divathullám.

  • 2006.10.18 12:12:06nona

    CSak egy gondolat az emancipációhoz... Egyetlem bajom vele. Eredetileg a döntés szabadságéárt harcoltak: hogy ha egy nő dolgozni akar, akkor dolgozhasson, és legyen elismerve. Viszont mára teljesen ellehetetlenült az, hogy ha egy nő otthon akar maradni, megtehesse. Aki otthon van gyerekkel, arra azt mondják, hogy otthon ÜL és nem csinál semmit. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz...:) hanem itthon dolgozunk és vállaljuk, hogy a mindenkori öregségi mimimál nyugdijból minél többet hozzunk ki. Szerintem valóban láthatóan érződik nagyon sok gyereken, hogy nem nevelik, csak ellátják a szükségleteit. Ők vajon milyen szülők lesznek?

  • 2006.10.18 13:25:34Tori

    Ns, jó messze jutottunk az eredeti témától, de akkor már magam is leteszem a magam két garasát. :)

    Eredetileg én is bambán állva vártam, hogy a domborodó pocakomat észrevegyék és átadják nekem a helyet. Nem tették. Férjem már "pofátlan", azaz nem megalázkodó módon rárepült bármely felszabaduló ülésre, szorosan eléállt, majd jó hangosan szólt, hogy üljek már le azzal a gyerekkel. :) Ezt két-három bemutatás után eltanultam tőle. Automatikusan nekem is középkorú nők adták át a helyet, ritkábban férfiak, kamaszok soha. Az ő védelmükben megjegyezném, hogy 16 éves kor körül van valami növekedési fájdalom, ami a csontok hirtelen megnyúlásából ered, és nemtommilyen enzimeket termel, amitől álló nap baromi fáradtnak érzik magukat, ez nem az ő hibájuk, ez biológia! Kiskamaszként 1-2 órát mindig aludtam nap közben, és nem értettem, mitől vagyok paff. Ettől!

    Közlekedés kisgyerekkel: az első babakocsis mozgólépcsőzésnél nagyon rettegtem, de ezt is meg lehet tanulni. Plázákban van lift, ahhoz lehet kerülni. Hordozókendővel gyakran adtak át nekem helyet, de volt, hogy inkább állva maradtam, mert könnyebb volt 4-8 megállót kapaszkodnom, mint a gyereket+táskákat úgy igazgatni, hogy le is tudjak ülni, fel is tudjak állni, és egyetlen helyre se verjem oda a lányom fejét, ne akadjanak be kilógó végtagjai. Babakocsit öröm volt lépcsőn emelgetni, főleg császárral, főleg bevásárlás után, teli kocsival. :( Itt tettem egy érdekes felfedezést: ha úgy indulok a városba, hogy "úgyse segít a sok bunkó", tényleg nem segítenek. Ha úgy lépek ki az ajtón, hogy "majdcsak segít valaki", akkor 5-ből 4szer tuti hozzámlép egy fiatalember, és megkérdi, hol kell megfogni a babakocsit! Ezt teszteljétek ti is!

    Egyébként nincs valami törvény a kötelező rámpaépítésről? A mostanában épülő 4-es metró megállóira nem vonatkozik?

  • 2006.10.18 13:37:22Tori

    Emancipáció: könnyen pöfög a káros mellékhatásokról a modern nő. Emlékeztek még a Bronte nővérek regényeire? A teljesen kiszolgáltatott lányokról, akiknek egyetlen felemelkedési lehetősége a jó házasság volt? Jane Austen? Értelem és érzelem? Ahol három nő nyomorog, mert a jog nem engedi, hogy örököljenek, míg a társadalom nem engedi, hogy munkát vállaljanak??? Charlotte Perkins Gilmantől a Sárga tapéta? http://www.femidok.hu/index.php?artid=200505092 Az úgynevezett "pihenő kúra", ahol a jogaitól megfosztott és emiatt depressziós asszonyokat bezárták, tilos volt olvasniuk, mozogniuk, elmélkedniük, viszont jól felhízlalták őket? Nem arról szólt ez az egész, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért, hanem hogy emberszámba vegyék a nőt! Lehessen tulajdona, lehessen állása, legyen szavazati joga, beengedjék a könyvtárba! Sok nő nélkülözött és meg is halt ezekért a jogokért, kéretik több tiszteletet mutatni irántuk!

  • 2006.10.18 13:38:49blanka

    Süti: nagyon-nagyon egyetértek. Nagy kár, mert romantikus dolog az otthon bütykölő apuka. Ehelyett ha elromlik valami, nem, hogy nem tudja megjavítani, de még a szerelőt is én hívtam és őriztem. De ez az én magánnyomorom :).
    Nona: Bizony, az otthon gyereket nevelő nő munkája ugyanúgy hasznot termel, ami igenis kimutatható pénzben. Pl. nem 1000 Ft/főbe kerül a vacsora, mert ennyi pénzből anyuka két napra is kihozza a négytagú család teljes kajáját. Igaz, fél napi munkája van benne. Vagyis ennyi idő alatt keresett 23 ezer forintot :)))

  • 2006.10.18 13:47:51blanka

    Tori: tudtommal 2010-ig kell a középületeket akadálymentesíteni, illetve új középület már ma sem készülhet úgy, hogy ne lehessen megközelíteni babakocsival/kerekes székkel. Ebből a szempontból középületnek minősül a metró is. És ezért vásárol a BKV szinte csak alacsony padlós járműveket (Siemens villamosok, Volvo buszok). Ugyanakkor a kismama és a mozgáskorlátozott lobbi érdekérvényesítő és nyomásgyakorló képessége azt hiszem, messze elmarad attól a szinttől, ami kikényszeríthetné a törvény betartását (nem ismerem a mögötte lévő szankciót). Valószínűleg ezért történhetett, hogy az eredeti, 2005-ös dátum egy tollvonással átíródott 2010-re, ahelyett, hogy pénzt, paripát, fegyvert rendeltek volna a megvalósítás mögé. Remélem nincsenek ordas tévedések a leírásban, én igyekeztem.

  • 2006.10.18 15:03:21nona

    Tori, angol bölcsészként ismerem a műveket amiket említettél és tudom, hogy a feminista irodalomkritika felhasználja ezeket aműveket a nők elnyomását illusztrálandó. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a Sárga tapétától eltekintve a szerzőnők nem biztos, hogy ilyen indíttatásból vagy céllal írták meg műveiket. Még Gilman is csak egy a nagy tömegből. Mi van akkor, ha a nők többségének akkor sem volt semmi baja amikor a szüfrazsettek még az életüket is hajlandóak voltak feláldozni az "egyenlőségért" folytatott harcban? Most is vannak férfiak akik semmibe veszik a feleségüket, de régen is voltak jó férjek. Ma sem a normális, tipikus helyzetekről készülnek filmek, nem? Nem nézné senki...

  • 2006.10.19 10:25:13Tori

    nona, a nők többségének azokban az országokban sincs semmi baja, ahol mai napig teljesen magától értetődő, hogy büntetlenül halálra kövezhetik az asszonyt vélt vagy valós bűnéért. Afrikában - nemtommelyik országban szokás, most lusta vagyok megkeresni - egy nő sem tiltakozik a csiklócsonkításért, mert az anyjával, nagyanyjával és a szomszédokkal is mind megcsinálják. Mert eszükbe sem jut, hogy lehet másképp. Mert mindenki ennyire taksálja őket, ezért ők is ennyire tartják magukat. A feketéknek is elfogadta a többsége, hogy nekik az autóbusz hátsó trakusa jár. Mindig az elnyomott tömegek legkisebb százaléka, a legintelligensebb veszi észre, hogy lehetne a helyzete jobb is. Ha nem lenne szavazati jogunk, talán eszünkbe se jutna, hogy kérjünk, de mégiscsak értéktelenebbnek éreznénk magunkat, nem? Szóval én hálás vagyok azoknak a nőknek, akik észrevették, hogy az élet nem éppen fair velük, mert így nekünk már nem kell. Gilman indíttatásairól nem akarok írni, világéletemben azzal lehetett elkergetni az órákról, hogy "mit akar ezzel mondani az író". :) Az biztos, hogy a "rest cure" létezett. A depressziót - úgy is, mint "hiszti" - elkönyvelték női betegségnek és a női lélek gyengeségére vezették vissza. Az én születésemkor nagyapám még azt kérdezte apámtól: gyerek lett, vagy csak lány? Amíg ez a kérdés így felmerülhet, addig szerintem ne beszéljünk az egyenlőségről! Majd ha a sikeres férfiakkal készült interjúkban is rendszeresen elhangzik, hogy "és hogyan tudja összeegyeztetni a családi életét a karrierrel" kérdés. Addig nem. Na, lelövöm magam. Még egy utolsó idézet. "Mindig feministának neveznek, ha megkülönböztetem magam egy cselédtől vagy egy lábtörlőtől."

  • 2006.10.19 10:26:06Tori

    Egyébként készülnek filmek "normális, tipikus" helyzetekről. Csak nem emlékszünk rájuk, mert nincs robbanás a trailerjükben.

  • 2006.10.19 13:45:17nona

    Mondj egy filmet amiben arról van szó, hogy egy család éli az életét, teszik a dolgukat és elégedettek az életükkel... Én egyébként a robbanóstraileres filmeket nem nézem meg :)
    Én úgy gondolom, hogy a feminizmus bizonyos mértékig jogos volt, de most már átesett a ló túloldalára. Nem hiszem hogy le kellene üvölteni egy férfit azért mert előre enged a kapuban, vagy mert segíteni akar felvenni a nagykabátot. Szerintem ez udvariasság, előzékenység és nem a nők lesajnálása. Igenis el van túlozva a harci helyzet, mert most már lehet egy nő top menedzser meg katona, meg amit akar, még férfi is, de az tény, h ilyen nők miatt nehezebb nekem itthon maradni a gyerekeimmel ha ezt tartom számukra jobbnak. Anyagilag lehetetlen a választás, nem emberileg és innentől ugyanott vagyunk, mint korább csak most azok vannak lenézve akik "beérik" annyival, hogy a családi fészket melegen tartsák. Lehet, h a legintelligensebbek úgy gondolják, hogy nekik fel kell szabadítaniuk a tömegeket sanyarú sorsukból, de a legintelligensebbek is tévedhetnek a hogyanokban. Szerintem nem jól sült el ez a dolog. A rasszizmus szerintem kicsit más, mert férfi és nő sosem lehet egyenlő, mert mások, kiegészítik egymást. Szerintem az üvöltözős feministák találkoznak olyan férfiakkal, akik cselédnek vagy lábtörlőnek gondolják a nőket. És az ilyen nőktől lesz rosszabb a véleményük a nőkről. Én még nem találkoztam olyan férfival aki cselédnek vagy lábtörlőnek nézett volna azért mert nő vagyok.

  • 2006.10.19 14:22:40Tori

    Szerintem nő és férfi lehet egyenlő, és az is kell, hogy legyen. EGYFORMA ne legyen, mert abból jönnek a lányos fiúk és macsó nők. És szerintem sem jól sült el ez a dolog, de ezért aligha a szüfrazsetteket lehet hibáztatni. Leginkább senkit sem lehet. Vannak nők, akiknek remek az üzleti érzéke, és vannak, akik igénylik a fizikai igénybevételt, hajlamosak az aggresszióra. Ezek legyenek csak topmenedzserek meg katonák. Én pl tök simán itthon maradtam tőlük függetlenül. Anyagilag megérezzük, mert autónk az nincs, meg plazmatévénk se, meg kameránk se, és moziba is csak kedvezményes napokon járunk, vásárláskor figyeljük az akciókat. De megoldható. Lemondással jár, kétségtelen. Aki meg lenéz ezért, azt csak sajnálni tudom, azokkal együtt, akik ezért rosszul érzik magukat. Valaki írta egy korábbi hsz-ben, hogy napi hány óra munka egy háztartás vezetése, ráadásul tök ingyen. Ha Te elégedett vagy az otthon vezetésével, mi a tökért érdekelne, hogy mit gondol erről egy karriermuff?

    " egy család éli az életét, teszik a dolgukat és elégedettek az életükkel" =! "normális, tipikus helyzetek"

    Amúgy meg: Grand Canyon

  • 2006.10.19 14:33:16blanka

    Nona: Szeleburdi család. Beethowen. Drágám, a kölykök összementek. Hahó, Öcsi. A világ legrosszabb gyereke. Stb, stb :)))
    A nők tömeges (bér)munkába állása ugyebár a háborúktól datálódik, mert apukát elvitték a frontra és valakinek termelni kellett, és valamiből meg kellett élni. Aztán így maradtunk, a háború után a férfiak fizetését úgy határozták meg, hogy két kereső tudja csak eltartani a családot. Ebben biztos szerepe volt annak is, hogy a nők állati jól muzsikáltak a munakhelyeken, lelkiismeretesek és szorgalmasak voltak. A társadalom valójában ma már nem várja el, hogy egy anya dolgozzon (csak a pénzkényszer). Sőt, szociológiailag a nő potenciális munkaerő-tartalék, vagyis ha nagy a munkanélküliség, megemelik a családtámogatást és máris egy csomó nő elmegy szülni - a szakirodalom szerint. Vagyis elméletben. Szerintem ez a bosszantó. Hogy bármennyire is jó szakember lehetek, úgy néznek rám, mint aki azonnal szülni rohan, ha romlik a gazdaság, vagy egyszerűen alkalma adódik. Persze nem minden munkáltató ilyen képzett szociológiailag :), de az zsigerileg bennük van, hogy a szülőképes korú nőkben nem bíznak. Megjegyzem, ami engem illet, igazuk volt, tényleg kihasználtam az első adandó alkalmat :)

  • 2006.10.19 14:44:21Kékfelhő

    "Anyagilag lehetetlen a választás, nem emberileg és innentől ugyanott vagyunk, mint korább csak most azok vannak lenézve akik "beérik" annyival, hogy a családi fészket melegen tartsák."



    Én meg pont az ellenkezőjét tapasztalom. Azzal, hogy bevallottan nem bírom a napi 24 órás anyaságot, azzal, hogy a lelki egyensúlyom számára szükségesnek érzem azt, hogy bejárjak dolgozni, holott sem karrierista sem munkamániás nem vagyok, valahova a női nem másodosztályába lettem besorolva. Hisz manapság az a divat, hogy egy anya az utolsó véréig lelkiismeretes anya, szerető hitves, remek háziasszony,zseniális szakács, isteni cukrász. Ezeknek a tulajdonságoknak pedig egy részét nem vagyok képes felmutatni, és most már nem is igen akarom erőltetni. Akkor inkább maradok a másodosztályban, de köszönöm szépen, így is jól vagyunk. A fiam kiegyensúlyozott, a párom nem panaszkodik, és én is boldog vagyok.



    Fura, hogy mindenki azt látja hátrányos helyzetnek, amiben van... :)

  • 2006.10.19 14:55:13nona

    Ja, mert arra érzékeny, annak a hártányait ismeri meg.
    Valahol azért látom a véleményeink közös együtthatóját. A lényeg, hogy te boldog legyél a választásoddal, annak következményeivel együtt. Én sem gondolom, hogy mindenki maradjon otthon, szülje a gyerekeket, és szeresse is amit csinál. Sokfélék vagyunk. A választás teljes szabadsága szerintem nem is létezik... Pont azért mert mindenki ezt szeretné, de mindenki a maga részére.

  • 2006.10.19 14:55:45Süti

    Nem nevezném hátrányos helyzetnek, hiszen én egy percig nem érzem hátrányos helyzetűnek magam, amiért úgy élek, ahogy. Nem ÉN tartom cikinek az életformám, hanem azok, akik másik úton járnak. Az viszont igaz, hogy nekem meg éppen az a tapasztalatom, hogy manapság az a divat, hogy Prada kosztümben építjük a karriert, gyermeket egyet, azt is csak 40 fölött vállaljuk és majd úgy is a privátbölcsöde fogja nevelni. Ja, hogy ez éppen az ellentéte annak, amit te tapasztalsz? Vicces, nem? :-))

  • 2006.10.19 15:08:51nona

    A filmekkel kapcsolatban csak annyi, hogy arra próbáltam célozni, hogy a filmek nem egy minndennapi életet ábrázolnak, mert abban nincs semmi különös, amiért meg akarnánk nézni, ezért a filmek sem ábrázolják korunkat igazán hűen. Nem mindegyik filmet láttam azok közül, amiket említettetek, de ez szerintem egy teljesen magától értetődő dolog. Nem hiszem, hogy nálatok úgy zajlik egy nap mint pl a Szeleburdi családban...

  • 2006.10.19 15:18:11Kékfelhő

    A Prada kosztümös, magánbölcsődés szuperlédik igen kis hányadát teszik ki a női társadalomnak, ez sem éppen tipikus szerintem. :)

  • 2006.10.19 15:21:44Süti

    Így igaz, de attól még követendő ideálként szerepelhetnek. Mint ahogy "az utolsó véréig lelkiismeretes anya, szerető hitves, remek háziasszony,zseniális szakács, isteni cukrász" típus sem tucatáru :-)

  • 2006.10.19 15:22:55Kékfelhő

    "A választás teljes szabadsága szerintem nem is létezik"

    Ez így van.



    A minap a gyerekek az óvodával elmentek almát szedni, az otthon lévő anyukák elmehettek velük, én meg annyira nagyon szerettem volna, de nem tehettem, nincs több szabim ilyesmire.

    Ez az én döntésem hátrányos része, elvégre én akartam visszamenni dolgozni. (Ez is vicces, mert igazából az "akartam" szó csak a fiam 2-től 3 éves koráig volt igaz, utána mindenképp dolgoznom kellett volna amúgy is, tehát ez már nem ennek a hátrányos következménye, hanem annak, hogy egy gyermekes anyuka ugyanúgy bele van szorítva az előírt munkarendbe, mint a gyermektelenek vagy éppen a férfiak.)

  • 2006.10.19 15:29:54Kékfelhő

    "Mint ahogy "az utolsó véréig lelkiismeretes anya, szerető hitves, remek háziasszony,zseniális szakács, isteni cukrász" típus sem tucatáru :-)"



    Tudnék mutatni egy-két topicot, ahol mindig kisebbségi érzés fog el a csuda tipp-topp anyukák miatt. :)

    Egyik oldalról irigylem őket, másik részről nem értem, hogy szólhat erről az egész napjuk. De istenem, nem vagyunk egyformák :)

  • 2006.10.19 15:51:45Süti

    Az egy dolog, hogy ki mit mesél magáról egy topikban, az meg megint egy másik, hogy valójában milyen :-)

  • 2006.10.19 16:04:38Kékfelhő

    ezek szerint más sem bírta rendesen megcsinálni azokat a hülye kifliket? kizárt :)

  • 2006.10.21 11:05:25hanna

    Sziasztok!

    Szerintem ha egy pocakos férfi terhesruhát venne fel, annak is átadnák az emberek a helyüket. Nekem tapipólóban vagy ruhában szinte mindig, bő ruhában még a legvégén is alig adták át a helyet, de többnyire nem zavart, mert nem voltam olyan fáradt. Sokkal rosszabb volt, amikor öthónaposan volt egy lábfejsérülésem, és a terhesség még nem volt elég látványos és megható, a vizeshordóra dagadt lábfejemet meg ugye nem nézte senki, állni viszont alig bírtam. De soha nem szóltam, azt valahogy kínosnak éreztem volna. Viszont Kapolcson úgy jutottam fel a pesti buszra, hogy egy haverom , akinek esélye nem lett volna feljutni, meglátott, és elkezdett kiabálni, hogy engedjenek előre, nyolc hónapos terhessel vagyok, hadd üljön le szegény kismama! - így ő is, én is feljutottunk.

    Egyszerre volt vicces és szégyenletes, végülis a többiek is pont annyit vártak és nyomakodtak, mint én.

  • 2006.10.21 11:13:33hanna

    Szia Nona!

    Szeleburdi család, szeleburdi vakáció? Najó, lehet, hogy nem filmtörténelem.

    Egyébként ha mér angol bölcsészként nyilatkoztál:) én magyar-német bölcsészként úgy emlékszem, a dráma műfaja miatt van általában konfliktus egy dramatikus műben. Nem azért, mert tényleg van, vagy mert úgy érdekes, hanem mert azt szoktuk meg pár évezrede, hogy így meséljük el a történeteinket, és így jegyezzük meg őket magunknak.

    De egy nagy csomó unalmas filmben és könyvben nincs ilyenfajta konfliktus, mer mástól izgalmasak. Én pl. szeretem őket és nem unom.

  • 2006.10.21 11:46:20subidubidu

    Én 8 hónapos pocakkal és két kicsivel (5, 3 évesek) utaztam az Újbuda-buszon néhányszor. De nem egyszer előfordult, hogy fölszálláskor még le sem ültettem a gyerekeket, már indult a busz (jegykezelés külön probléma). Vagy leszálláskor vadul nyomta a berregőt a sofőr, mikor segítettem le őket. Pedig se lámpa, se fölszállni váró. És attól nem szállunk se le, se föl gyorsabban; de ha elesik a buszon a gyerek és kárt tesz magában, én bizony lepapíroztatom vele.
    A skandináv modell, az igen. De attól fényévekre vagyunk. :-(
    Szóval némely sofőr is fura szerzet. Annyira kellett pisilnie? ;-)

  • 2006.10.21 15:47:07nona

    Hanna! Én is pont erről írtam, hogy a történeteket (bármilyen műfajban) úgy meséli el akár az író akár a filmrendező, hogy legyen benne valamilyen feszültség. Nem értem, hogy miről vitatkozunk, ha vitatkozunk egyátalán? Én úgy gondolom, hogy a hétköznapi életben nem mindig van ez a fajta feszültség, ezért nem biztos, hogy jó ötlet általánosítani, hogy általában a nők Jane Austen korában hogy gondolkodtak a női sorsról. De természetesen mindenkinek joga van ehhez. Nekem meg jogom van ezzel nem egyetérteni.

Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta