SZÜLŐSÉG

Rózsaszín felhők helyett gyermekágyi káosz

2006. október 5., csütörtök 08:24

Milyen életmódbeli változások várnak a szülés után? Végül is azon túl, hogy nem alszol, nem dolgozol, nem jársz emberek közé, koszos vagy és büdös, kövér, szexelni nincs kedved és nem látsz a Drogerie Markton túl, nem vészes. De ha nem akarsz teljesen megőrülni, oszd be jól az idődet!


Először is, aludj. Ki mondta, hogy a kisgyerekes anyukák hatkor kelnek? Egyrészt ötkor, nem hatkor. De aztán feküdj vissza és aludjatok. A nyolcas szoptatás után is feküdj vissza. Sőt, ha vagány vagy, a 11-es után is. Kit érdekel? Ez az egyetlen módja, hogy este fenn tudj maradni a Barátok köztre.

Aztán szerezz egy takarítónőt. Ha nincs rá pénzed, kérd szülinapra, karácsonyra. Ha nem kapod meg, add el a kocsit. Megéri, hidd el! Takarítani szar, de szarban élni is szar. Épp elég lesz napi háromszor mosni, vasalni, teregetni, ennivalót szerezni (és adni), mosogatni, ajtót nyitni a védőnőnek, patikába járni, pelust venni és anyáddal telefonálni.

Vond be a pasidat, éjszaka ő is nyugodtan tisztába teheti a kölköt. Eleinte nyávogni fog, hogy ő dolgozik, meg korán kell, de ne vedd be. Online pókerezni bezzeg fent tud maradni háromig. Majd meglátod, egy hajnali büfiztetést átpasszolni felér egy adriai nyaralással. Reggel, ahogy felébredsz (persze szoptatás után), rohanj el kakilni, tusolni, pattanást nyomni, reggelizni. Ha lekésed ezt a drága időszakot, amíg még otthon van a férj, elcseszted. Legközelebb délután négykor tudsz majd fogat mosni. És akkor a hajmosás még hol van… Igen, tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha a gyermekágyas időszakra kopaszra vágatod a hajad, vagy nagyon rövidre, esetleg rasztásítasz. Vakarózni lehet félkézzel is.

Apropó, félkéz. Térj át az egykezes életmódra. Nem olyan nehéz, akiknek például nincs bal kezük, még tudnak teljes életet élni. Mivel a baba mindig a karodon van (hogy ez jó-e vagy nem, arról majd máskor), egy kézzel kell enned, pakolnod, internetezned. Nem is olyan nehéz, bár a vasalást és a sövénynyírást lehetőleg kerüld. Egy hét alatt megtanulsz majd egy ujjal hosszú emaileket írni, kávét főzni és afrofonást készíteni, egy hónap alatt pedig még Ctrl+Alt+Del-t is simán nyomsz.

Végül feltétlenül ki kell térnem a családi segítségre, vagyis anyádra vagy anyósodra. A gyermekágyas időszak alatt tégy úgy, mintha szeretnéd őket! Történjen bármi, nagyon nem mindegy, hogy ki előtt mutatkozol tejtől csorgó pólóban és Tena betétben. És ha az illető esetleg még el is mosogat neked, örülj nagyon! Az első hetekben még úgysem fog nevelési tanácsokat adni, és remélhetőleg a babát sem tömi tele kókuszgolyóval vacsora előtt.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.05 11:29:52

    Hehe,mennyire igaz:)

  • 2006.10.05 12:14:05Jozsó

    A leírás frankó. Legalábbis vicces. Viszont azt komolyan mondom, hogy elég biztos módja annak, hogy egy éven belül tönkre vágja a házasságot.

    Szülés után ugye eleve csak a gyerekkel törődik anyuka. Férjjel összebújás semmi. Tehát apuciban mi fog lecsapódni? Csak a gyerek van, feleségem vhol elveszett, ráadásul kelhetek fel én éjszaka, pedig még takarítania sem kell, mert a kocsit is eladtuk. (ami ráadásul azért is "kiváló" tanács, mert ugye a gyerek születés után eleve csökken a bevétel).

    Szóval mondom a történet vicces, és ha már eleve untad apucit csináld csak végig elejétől végéig!

  • 2006.10.05 13:48:33look

    De jó egyeseknek, hogy már délután négykor otthon van életük párja... Próbáltad már úgy, hogy este nyolckor kapsz csak segítséget?
    Plusz várd csak meg, milyen lesz az életed egy egyévessel, aki már megy, MINDENT elér és leszed, eltép, megrág, és ha ezt nem teheti, akkor bömböl. Akkor is, ha - egy újszülöttel szemben - elveszít téged egy pillanatra a szeme elől.
    Fékezhetetlen, mert még nem tudja, hogy mi az a "nem szabad". Neki már főznöd kell, őt már nem elég babakocsiban tologatni, hanem futkosnod kell utána. És a 10 kilóját emelgetni mindenkor, ha meg akarod őt akadályozni valamiben.
    Sokkal nehezebb vele, mint a csecsemővel.

  • 2006.10.05 13:57:49opeth

    két bajom van a cikkel. először is a hangvétel.
    már többször láttam idióta, megalázó című cikkeket a nőkre nézve.
    a másik hogy szépen mondjam: a cikk nem sznob, csak erősen hat rá a _mainstream_...

    jó lenne ha a cikkek kicsit emberiebbek és humánusak lennének, és kevésbé agresszívak.

  • 2006.10.05 14:02:54kkati

    Szerintem egyáltalán nem vicces. Nekem 3 gyerekem van (1,5;4;6). A legnagyobb most ment először oviba, de csak azért, mert kötelező. 6 éve vagyok itthon. Soha nem voltam depressziós. Emellett itthonról irányítjuk a férjemmel mikrocégeinket, úgy hogy Ő a nap túlnyomó részében rohangál. Elhanyagoltnak sem érzem magam, mert szakítok rá időt. Igaz a villámsmink 2 perces, a pakolásokat vasalás közben szoktam felrakni éjszaka 10 és éjfél között. A szexre a legjobb időszak a hajnali 2, fel is szoktam ébreszteni ilyenkor a párom, mert reggelre nem lehet hagyni, mert általában 5-en ébredünk az ágyban.
    Mindent összevetve a gyerekeinket tartom életünk legjobb döntésének. Semmi nem tud annyi örömöt adni permanensen mint Ők.

  • 2006.10.05 14:44:39Alida

    Nekem van egy 1,5 éves kislányom és egy hatalmas pocakom. Azaz kb. 4 hét és egy kisfiúval is bővül a család. De őszintén szólva nekem semmi bajom nincs az anyasággal. Pediga kislányom még most sem jár, és a több, mint 11 kg súllyát cipelni sokszor nem egy leányállom. De a férjem és a szülők sem tudnak segíteni, mert mindenki dolgozik látástól mikulásig. takarítónőm nincs, de mivel elég tisztaságmániás vagyok, így azért a takarítás, mosás, vasalás, főzés és közben a gyereknevelés vár rám egész nap. Ami nem megalázó, ez egy anya dolga, hogy kézben tartsa a családot és a háztartást! Nem könnyű, belátom, de én még emellett otthonról dolgozom is és őszintén szólva nem hinném, hogy egy anyának el kellene engednie magát, attól, hogy otthon van és gyerkőcöket neveli. Egy jó kis időbeosztás azért kell, de szerintem ezen kívül semmi nehézséget nem látok benne. És azért is dolgozom itthonról, hogy ne kelljen a gyermekeimenk és a páromnak semmiben sem hiányt szenvednie, arról nem beszélve, hogy így jobban be tudjuk osztani az időnket. és amit minden gyerekes barátnőmsnek szoktam mondani, fel a fejjel és csak csináld azt, amihez kedved van. Ha nincs kedved takarítani, vagy főzni? Na bumm., egyszer-egyszer meg lehet oldani azt is...az a lényeg, hogy csak lazán, semmi görcsölés. És ha valaki meg mer szólni bármiért is (más gyerekét könnyű nevelni:o)))), csak húzz a váladon és ne vedd fel. Az idegeskedés és a stressz, csak más hülyeségének a magunkon való levezetése. És ezt nem kellene! A gyerekek és a család legyen a legfontosabb! :o)) Minden jót!

  • 2006.10.05 16:37:15KisApuka

    Kicsit hülyeség ez az egész. Jót derültem, de inkább a kismamaújságok parás szülés cikkeire hajaz, mint a valóságra. Hetedik hetesek vagyunk és anyuci pikk-pakk megoldja az összes problémát. Gyakorlatilag a negyedik héten elzavart volna otthonról, ne lábatlankodjak és engedjem pelenkázni, mert sosem jön bele, ha mindig én csinálom. Mostanában, mire hazatolom a biciklit, kitakarít, kimos, kitereget, a baba tiszta, vidám és estére le van fárasztva, hogy éjszaka aludjon. Bár hétközben próbálok egy-egy napot kivenni, hogy velük legyek, legtöbbször csak olvasok, amíg elszalad ügyintézni, vagy a saját ügyeimet intézem, bár nem mindig sikerül megoldani, hogy mindketten otthon legyünk ebédre - amiről szintén ő gondoskodik. A harmadik héten ment el először barátokkal moziba, és bár végig SMS-eztük a filmet, hogy megnyugtassam, a baba fel sem ébredt ez idő alatt, élvezte, megnyugodott, jó volt. Egyébként a fagyasztóban rohad a kaja, amit a harmadik hétig csináltam és lefagyasztottam, mert bár sikerült, de ha mást kíván, mást eszik. Éjszaka sosem kelt fel, ha magamtól felébredek, beszélgetünk, de a babát nem adja. A telefont ugyan kikapcsoltuk, mert az anyósom nem mindig fér a képbe (célkeresztbe), de ma délelőtt őt is lezavarta. Átveszi a csomagjaimat, babamasszázsra járnak, mit mondjak még... Szóval lehet így meg lehet úgy is, de talán megoldható, ha nem estek pánikba. Egyébként esténként vonzó, illatos, bár a poci még egy picit lazább a szokásosnál, üdén lapos, és legtöbbször arra is van energiája, hogy öcsikére gyakoroljunk. Persze biztos van rosszabb is, de szerintem jobb is...

  • 2006.10.05 16:43:42eszter

    Nekem is 3 gyerekem van, és én sem éreztem hasonló helyzetben magam, de mesélni mindenképp így vicces. Szerintem szellemes az író, de tényleg van másik oldala. Dicsekvés vagy nem, én például nem voltam kövér a szülések után, a férjem is kívánt,(ez persze akkor is igaz, ha vki fel is szed pár kg-t, de a férje akkor is szereti, és kívánja is), nagyon kedvesen közeledett, és nekem is megjött mindig a kedvem. Még az első 6 hétben is vannak alternatív módok, amivel örömet okozunk egymásnak. Tény, hogy az apukáknak valahogy a szex köré csoportosul a házastársi törődés fogalma, néha úgy érzem fontosabb,mint hogy kaja legyen az asztalon. A takarítónő nem hülyeség, de meg kell tanulni átnézni a káoszon is egy picit...a vendégek meg csukják be a szemüket. Sose szégyelltem, hogy mit tud 3 gyerek művelni 5 perc alatt, sőt, büszkén vállalom. Vannak kényes területek, fürdőszoba, WC,stb, de azt nem napokig kell takarítani. Persze, hogy vannak nehéz napok, de minden hozzáállás kérdése. Szerintem úgy igazi, ha egy nő megtalálja az egyensúlyt a család és önmaga kiszolgálása között. Én szeretek havonta-kéthavonta fodrászhoz, kozmetikushoz járni, és eddig mindig meg tudtam oldani. Szeretek olvasni is, arra is jut idő. Pedig nálunk is sokáig szopiztak a babák, nem jártak bölcsibe, és csk 4 évesen mentek oviba is. Azért kitartás és vidámság a másik oldalnak: egy két rossz nap nem veheti el az életre szóló örömöt!

  • 2006.10.05 18:00:45Kékfelhő

    Én ismerem ezt az állapotot, persze van benne némi túlzás, de a lényeg benne van. :)
    Így utólag visszagondolva, nem is voltak annyira szörnyű idők, csak szokatlan volt az egész, én meg totál felkészületlen. Mondjuk, most sem tartozom a tiptop-anyukák táborába, valszeg soha nem is fogok.

  • 2006.10.05 18:15:59harizsu

    Nekem nagyon tetszik, amit Eszter írt, lehet tőle tanulni! És a Rubint Réka is segít abban, hogy maradhatunk szépek és kívánatosak. Nekem is van két gyerekem, és nem panaszkodhatom.

  • 2006.10.05 18:36:53nona

    Szerintem egyértelmű, hogy a cikk a gyermekágy időszakáról, annak is az elejéről szól. Szerintem tényleg valami ilyesmi zaljik az első egy-két héten, legalábbis az első gyereknél. Aztán belerázódik az ember és ha jól beosztja az időt, akkor (és csak akkor) sikerül mindent megcsinálni. Egy dologgal nem értek csak egyet: Apukát szerintem tényleg aludni kell hagyni. Többnyire Anyuka ébred fel hamarabb és ha már amúgy is ébren van, akkor minek felébreszteni Apukát? Hadd szenvedjen ő is? Ő tényleg nem tudja "bepótolni" napközben. Szerintem Apukától inkább azt kérjük, hogy legyen különösen megértő és figyelmes ebben az időszakban.

  • 2006.10.06 10:23:13titi

    A cikk kedves, tele humorral. És így - nyilvánvalóan - tele túlzásokkal. Mint egy karikatúra...
    Jót nevettem rajta.
    Bosszantott viszont a Tökéletes reagáló. Ahogy elnézem, van egy pár.
    Vélhetően a cikk írója is szereti a gyerekét, a férjét, az életét. Él nemi életet, zuhanyzik, háztartást vezet, stb. (Nyilván magamból kiindulva gondolom ezt.)
    Ugyanakkor jó nevetni, derülni a nehézségeken.
    Lehet, hogy a Mindent Jól Csinálók nem ismerik az igény szerinti szoptatást?

  • 2006.10.06 13:18:44ulla

    A kezdeti nehézségek foka attól is nagyban függ, h milyen a baba: nyugis, sírós, mennyit alszik, stb. Szerintem csak az elsö néhány hét kaotikus, de bele lehet jönni. Akinek nem megy, annak az élet egyéb területein is szervezési gondjai lehetnek. (Fel kell készülni és kiélvezni a terhesség végén az utolsó nyugis idöszakot!) Sokat jelent, ha van, aki segít az elsö idökben. Ha a partnerrel egyébként jó a kapcsolat, nem nehéz kitalálni a munkamegosztást. Utólag aszondom, életem egyik legszebb idöszaka volt, és annyira hamar vége! Meg kéne próbálni élvezni, a babának se jó, ha a mami egy roncs.

  • 2006.10.07 12:46:24eszter

    Kedves Titi!
    Biztos azért vagyunk sokan "Tökéletes reagálók", mert többen másként látjuk ezt a helyzetet. Különbözőek az emberek, és különféle módon is reagálunk változásokra, stresszhelyzetre. Vannak, akik viszonylag zökkenőmentesen vészelnek át egy gyermekágyas időszakot. Én tényleg nem akartam a hajamat kitépni a "káosz" miatt (merthogy ez a cikk címe), és sokkal inkább tudtam mi az igény szerinti szoptatás, mint a cikk írója (aki ír reggel 5 órás, 8órás, és 11 órás szoptatásokról). Ráadásul kevés kivétellel, mindannyian konstatáltuk, hogy nagyon szellemes, de éreztük benne a frusztráltságot, amire lehet, hogy tudjuk a megoldást, lehet, hogy nem, de azért a tapasztalatom alapján lehet csitítani más hozzáállással a kaotikus helyzetet.
    "Kedves"-nek azért nem nevezném a cikket, mert látod, hogy sok embert bántott a hangnem, megalázottság érzését keltette bennük. Viccesnek ettől még mindenképpen az, és az igazság is benne van, de messze áll a Pozitív Hozzáálló, Dolgokat Lazábban Felfogó a Mindent Jólcsinálótól.
    Szerintem az sem árt, ha egy első gyermekét váró Anyuka az oldalra tévedve nem csak azt látja, hogy valóban, ez hajszál pont így van.
    Abban tök igazad van, hogy a nehézséget könnyebb humorral átvészelni. És tényleg díjazom ilyan szempontból az írót...

  • 2006.10.09 13:58:40titi

    Kedves Eszter! Örültem, hogy megszólítottál. (Ebben a formában még nem beszélgettem.)
    Amikor először olvastam a cikket, igazán jót röhögtem rajta, aztán tovább olvasva a reakciókat, elképedtem, hogy van akiből ez a szöveg azt váltja ki, hogy elmesélje: Ő jól csinálja. Hirtelenjében ezért jutott eszembe a Tökéletes Reagáló kifejezés.
    Magamat szerénytelenség nélkül sorolom be a te kategóriáidba (Pozitív Hozzáálló, Dolgokat Lazábban Felfogó).Ha nem így lenne, kevésbé valhatnám magam maradéktalanul boldog anyukának (koraszülött Pannám mára a legvidámabb féléves, Bálintom ezres EQ-val rendelkező 9 éves), szerelmes feleségnek.
    Azt nem teljesen értem, miért bánt az mást, ha valaki magáról ír úgy, ahogy a cikk írója. Bár nyilván másképp mutat minden leírott sor, ha az író igyekszik felelősséget vállalni az olvasóért. (lásd oldalra tévedő Anyuka)
    Egyébként kozmetikushoz én is járok, az én férjemnek is inkább előbbre való az ágy, mint az asztal és én is legnehezebben a fürdőszobával küzdök meg :)

  • 2006.10.09 19:04:27eszter

    Hát akkor a lényegben egyetértünk...asszem. Egyébként az egyik legkedvesebb barátnőm hasonlóan kaotikusan éli meg a gyermekágyat (mármint a cikk írójához hasonlóan), és mindamellett, hogy "marha jó szövege van", jókat lehet derülni az előadásain, nagyon rossz nézni,hogy messze nem mondja magát boldognak, várja, hogy vége legyen, hogy nőjjön a gyerek, hogy ne szopizzon már annyit, hogy aludjon már végre, és lehetne sorolni. Az is igaz, hogy valóban az élet más dolgaiban is görcsös, aggódó. Ha Ő mond ilyeneket, akkor próbálok segíteni neki, több kevesebb sikerrel. Engem Rá emlékeztetett, azért buggyant ki belőlem, hogy "van ilyen, de nem minden esetben". Ez lehet a reakció oka. Na jóóóó, szerintem megrágtuk....Gratulálok a szép családhoz (tök jók a nevek!), azért fél év alatt felzárkóztatni egy koraszülötett nagyon szép teljesítmény. Nálunk 2 lány (6 és 4 évesek) van egy 8 hónapos fiúcska. Nagy rakás, nagy boldogság, nagy kupi.
    üdv:eszter

  • 2006.10.10 10:18:51

    Kedves szulotarsak,azt felejtitek el,hogy ez a cikk, leginkabb szerintem, elso gyerekes kismamaknak szol, es kozvetlenul a szules utanra vonatkozik ugy 3 honapos koraig...nem 3 gyerekeseknek akik mar rutinbol nyomjak az etetest, pelenkazast akar felkezzel is...hanem akik,meg gornyedeznek a sterilizalo felett, probaljak megtalalni a legmegfelelobb testhelyzetet a szoptatasra, akik segitseg nelkul probalnak rajonni,hogy egy-egy orditassal mit akar jelezni a baba...mi is ilyenek vagyunk,es nemreg lettunk tul ezen a korszakon, mar rutinosabbnak mondhatjuk magunkat, nem ilyedunk fel/meg minden aprosagon...es a dolgok nagyon lassan kezdenek visszaallni a megszokott kerekvagasba.

    mostansag a legflusztralobb,hogy mindenki azt meseli,hogy az o csemeteje,mar regota vegig alszik minden estet(mi minimum 3-5x kelunk fel...:/),nem kell kuzdeni az esti altataskor,es mar nem is cicizik...igen csak elfelejtik hozzatenni,pl. hogy egy szobaban alszanak,vagy az aprosag cumizik elso naptol kezdve, vagy vannak nagyobb testverei akiktol tanul...mind1 nekunk ez volt a tanulopenz...

  • 2006.10.10 23:27:17jidele

    Én most várom az első babám. És ahogy magamat ismerem, tuti ilyen kaotikus anyuka leszek. Sztem nem szégyen, bár le a kalappal a "tökéletes" anyukák előtt:) És remélem, hogy képes leszek ennyi humorral venni az akadályokat:D

  • 2006.10.11 12:01:56Tori

    Nekem - és bár nem szeretek mások nevében nyilatkozni, de szerintem a "felháborodók" többségének is - nem az a bajom, hogy a cikkíró azt mondja, neki így teltek (telnek?) az első hónapok, hanem hogy ez az alapértelmezett!!! Innentől kezdve ez nem önirónia, hanem pesszimizmus, és egy frissen szült anyukának erre van legkevésbé szüksége, ilyenkor legtöbbünk amúgy is kétségbe van esve a fejére szakadt felelősség súlya alatt. Én személy szerint non-stop stresszeltem, és utáltam a férjemet, mert az ő kezében azonnal elhallgatott a gyerek. Naná, mert belőle nem áradt úgy a feszültség, mint belőlem. Na ezt a fajta feszültséget nem oldja a Porontyra oly jellemző "humor". Az idegesít, hogy a média folyton rinyál, hogy milyen negatívak a magyarok, aztán meg kell nézni, mit írnak. Lásd "bálnák", "koszos és büdös", "tégy úgy, mintha szeretnéd őket", "hulló hajú alvajárók", és még sorolhatnám. Egy kicsivel több szeretettel kéne megfogalmazni ezeket a cikkeket. Értem én, hogy az Index teljes stábja azt az utasítást kapja meg naponta, hogy mindenkit fikázni kell, ez az összes cikkükből süt, de figyelembe kéne venni, hogy terhesség/kismamaság alatt az ember lánya a hormonoknak köszönhetően túlérzékeny. Én pl mindenért sírtam, legjobban az életbiztosítás-reklámokon. Ezzel együtt imádtam a pocakom, imádtam a gyerekem, és amikor végre elaludt, perceken át csodáltam a haját, az orrát, a kezét, stb mielőtt elájultam.
    Amit legkevésbé értek a cikkben, az a Tena betét. Ki a hóhér lát be a bugyidba???

  • 2006.10.11 12:21:05titi

    Kedves Eszter! Most jutottam el a válaszig...
    Elsősorban igen nagyon kösz a kedves szavakat. Rendesen kenegette a májamat.
    A gyerekekhez én is gratulálok. A kicsinél hol tartasz a hozzátáplálással? Várhatom, hogy idővel csökkenek majd az éjszakai szopik? Nagyon álmos tudok lenni...
    Kedves Amokk! Na, az engem is nagyon idegesít, amikor örökké alvó babákról mesélnek. A kicsim akár 8-10szer is felkelt rosszabb éjszakákon, pedig együtt alszunk. Csak a szoptatástól nyugszik meg. Abban tök igazad van, hogy első gyerekkel jóval nehezebb.
    Kedves Tori! Elgondolkoztam a soraidon. Észre se vettem, hogy nem is bántanak az általad kiszedegetett kategóriák.Pedig önmagukban, szűzen, tényleg nem valami szépek.

  • 2006.10.11 12:29:41Tori

    titi, ez azért lehet, mert egy előző életemben (értsd, előző házasság) hosszan kezeltek depresszióval, és azóta jobban figyelek a légkör, a különböző megnyilvánulások pozitív/negatív mivoltára. A baj az, hogy ezek a dolgok anélkül befolyásolják az ember hangulatát, hogy észrevenné azokat. Ezért fontos rámutatni, hogy az ilyen kijelentések károsak.

    Egyébként nem akarlak elkeseríteni, de az én lányom két és fél éves, és még mindig szopizik éjjel. Ha este jól meghajtom (ugrálás az ágyon) és bevacsoráztatom meg becsomagolom (néha nem a szopiért bújik hozzád, hanem fázik és a testmeleged kell neki), akkor nyugi van hajnalig, de akkor már tuti átmászik egy kis anyatejért. Most már kezd rászokni, hogy szopi után visszakúszik az ágyába. Néha félúton elájul, és keresztben elalszik, úgy, hogy a lába még a mi ágyunkon van. :D Egyszer lefotózom.

  • 2006.10.11 13:00:26eszter

    Hú, de előre szaladt a beszélgetés! Nem győzök felzárkózni! Ha összeülnénk, jó csajbuli lenne belőle...Titi! Én 7alvó voltam lánykoromban, mi lett belőle? Bende babám (a 8hónapos) is fölkel 3-4X szopizni éjszaka, pedig jól állunk a hozzátáplálással (reggelizik, ebédel, estebédel..meg amit a nővérkéi beletömnek-hihi-nehogy hívjátok a gyermekvédelmiseket!) A férjem kicsit poroszosabb lenne e tekintetbe, szerinte "ajtó-becsuk-gyerek nem hall-gyerek előbb utóbb visszaalszik" teóriát vallja. Szerintem 7 ajtón keresztül is hallanám a nyüszögést. Egész jól megy már alvajáró módjára: átbotorkálok, cici, szopi, ágyba vissza, alszom tovább. Az egész nem tart 10 percig. Persze gyereke válogatja. Az elsőszülött lányom másfél hónaposan este 9től reggel 7ig nyomta egyhuzamban. Büszke is voltam a nevelésre, aztán jött a feketeleves, a második kislány, amikor már nem szopott, 2 évesen akkor is fenn volt éjszaka 3-4szer. Úgyhogy azóta nem szólok egy szót sem. De Torinak teljesen igaza van abban, hogy pesszimizmus nélkül is lehet éjszaka szoptatni, gyermekágyat túlélni...stb. Bár úgy látom, hogy abszolút apró részleteken megy a huza-vona. A lényegben egyetértünk: a szülés a legfájadalmasabb dolog a világon, mégis mindenkinek az a legszebb emléke. Ezeket a nehéz napokat is örömkönnyek közt fogjuk majd szerintem emlegetni az érettségijükön.

  • 2006.10.11 15:06:00mulan

    Tori, nagyon egyetértek veled. A Porontyos postok Bridget Jonesosra sikeredett stílusa engem nem nyugtat meg, még akkor sem, ha megpróbálom a seggberúgós zen-történetek módjára értelmezni őket. És sok reakcióból az derül ki, hogy nem mindenkit szabadít fel az ilyen (picit beszorzós, négyzetreemelős) szókimondás. A stessz mellett én is érzem magamban öööeee, az Erőt :) szóval valami olyan derűt, amit eddig nem, és azt szeretném, ha (nem a gagyi nyálmagazinok stílusában) valahogy ezt az érzést segítenenének a menő Porontyos újságírócsajok postjai bennem erősíteni. :)

  • 2006.10.12 11:42:50Kékfelhő

    Már elnézést, de akkor miért nem TI blogoztok? Könnyű másokat kritizálni, csinálni sokkal nehezebb. Tessenek nyitni egy blogot: így csináljuk mi, a kiegyensúlyozott, tökéletes anyukák.

    Nem értem. Ha nem jön be nektek ez a fajta humor, akkor minek olvassátok? Én sem nézem Mr. Bean-t, pontosan ezért.

  • 2006.10.12 12:24:20Süti

    MOst nem azért, de hol lehet itt posztolni? Nekem úgy tűnik, ezek a posztok mind az index és a velvet dolgozói kezei alól kerültek ki. Tévednék?

  • 2006.10.12 12:42:17Kékfelhő

    Majd megkérdezzük moon-t. Vagy dexterkét.

  • 2006.10.12 13:16:32Daem00n

    Süti:



    én abszolúte kívülálló vagyok. Vagyis inkább úgy mondom, más újságnál dolgozom, a téma a közelében sincs ennek, ide azért járok olvasgatni, hozzászólni, mert remélhetőleg néhány év múlva anyuka leszek. szeretnék :)

  • 2006.10.12 13:26:15Süti

    Elnézést, lehet, hogy félreérthető volt, nem ezekre a hozzászólásokra gondoltam, hanem a történetekre.

  • 2006.10.12 13:34:52Daem00n

    jah, igen, ez esetben sztem jól gondolod :)



    de saját blogot is létre lehet hozni, csak hát nyilván reklámot (hivatkozást) nehezebb lesz csinálni hozzá az index-oldalon :)

  • 2006.10.12 14:24:02moon

    Kedves Suti, Kekfelho es Dae-m00n, meg egy kicsit szeretnenk a turelmeteket kerni, hamarosan bizony barki vezethet babanaplot, blogot a Porontyon. Addig is, marad a kommentalas lehetosege, illetve a nekunk kuldott erdekesebb torteneteket, olvasoi leveleket kulon cikkben is lekozoljuk.

  • 2006.10.12 14:38:29Süti

    Kedves Moon, köszönöm! Akkor majd, ha arra érdemes lesz, Neked postázom el a születéstörténetemet :-)

  • 2006.10.12 15:05:17Kékfelhő

    moon: Köszönjük a választ. Mondjuk, én aligha fogom elmesélni a 18 órás szüléstörténetemet, alaposan elrettennének itt néhányan azt hiszem :)



    Süti: látod, tiéd a lehetőség hamarosan. Csak aztán nehogy nekiálljon majd dexterke is kritizálni...

  • 2006.10.13 15:58:48titi

    Hát, Eszter, nem vígasztaltál meg. Az én Pannám még csak 2 hete eszeget. És sokszor megébred. Így aztán már sikerült összecsuklanom a fáradtságtól. Lehet, hogy követnem kellene a cikk íróját és nappal is aludnom kellene minden szoptatás után?

  • 2006.10.13 16:16:37Süti

    Kékfelhő, nyugodtan :-) Mondjuk nekem nincs bajom dexterke posztjával.

  • 2006.10.13 18:25:00ana

    Elolvasgattam egy pár hozzászólást. Szerintem szükség van az ilyen fajta humorra. Én most a 3. babámat várom, eddig mindíg megoldottam a gyermekágyi időszakot, imádom a gyerekeimet, de lássuk be nem ez a legkönyebb időszak az ember lányának az életében.Mindenki máshogy kezeli a problémákat, van akinek a rózsaszín leánymesék jönnek be, van akinek a fanyar humor, és van aki szeretne egyedül lenni. Szerintem ezeket tiszteletben kell tartani. Akitől távol az az az ilyen irónia az olvasgassa a többi cikket - ezeknél már a címből kiderül milyen stilusa van a tartalomnak -rózsaszín történtek mindenhol vannak.

  • 2006.10.14 20:31:14mamama

    örülök, hogy van, aki szerint ez vicces (persze az indexet az iróniáért szeretjük). de sajnos tényleg előfordul, hogy egy kisbaba az első 6 hétben átlag(!) 6 órát alszik naponta, és azt is csak akkor, ha a karjaidban van, és te mozogsz. leülni, lefeküdni közben esélytelen. és tényleg csak vele együtt lehet elmenni pisini, mert különben sír. az igény szerinti szoptatás, együttalvás, hordozókendő ebben az esetben nem trendkövetés, hanem a túlélés elemi feltétele. ilyenkor nagyon nehéz örülni egy kisbabának.
    nagyon.
    nagyon.
    az én kisfiam is ilyen volt. amikor valaki áradozott, hogy "ez életed legszebb időszaka, egy mosolya feledtet minden fáradságot, ésatöbbi trallala", nagyon tudtam volna értékelni egy nagy sebességgel érkező hangversenyzongorát.
    szóval azért, tudjátok, tényleg van ilyen (aki szerint nincs, az meg nagyon örüljön a szerencséjének, szerintem).

  • 2006.10.20 16:50:34

    Totál igaz - és így, másfél év távlatából, vicces is. Amikor benne voltam, siralmas volt inkább. Pláne a 3. hét tájékán, amikor is a macskák kilyukasztották az úszógumit, amin addig 16 órát csücsültem egy nap...

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta