SZÜLŐSÉG

Anya, ne hagyj itt!

2006. október 4., szerda 14:01

Eljött a 3-4 éves csemeték mamáinak rettegve várt időszaka, a szeptemberi ovis beszoktatás. Hogyan vészelik át a családok a könnyes, hisztis időszakot? Gyakran az anyukák nehezebben dolgozzák fel az elválást, mint gyermekeik.

Emlékszem, tavaly az óvoda kerítésénél figyeltem, ahogy kislányom a takaróját szorongatva, elhagyatva sírdogál az udvaron. Sosem felejtem el azt az érzést. A hazautat végigzokogtam és szívtelen, kegyetlen anyának tartottam magam. A kezdeti nehézségek ellenére lányom már a második héttől rajongva várta a reggeleket és noszogatta apukáját, hogy induljanak végre.

Megvesztegetés

Petrával májustól kezdve szinte naponta beszélgetett édesanyja az oviról, elérve azt, hogy nyár végére a kislány izgatottan várta a kezdést.



Első nap lelkesen vetette magát a játékok közé, az sem zavarta meg, hogy egy óra múlva anyukája ott hagyta.
A második napon már 10 perc után egyedül maradt a gyerekekkel, csak ebéd után mentek érte, ekkor picit pityergett örömében.
A következő nap nehezebben indult.
„Petra csak lógott rajtam, sírdogált, hogy ne menjek el. Végül elindultam reggeli után, de nagyon rossz érzés volt otthagyni a zokogó gyereket. Mikor egy óra múlva arra sétáltam, láttam, hogy már megnyugodott és az udvaron ismerkedik a többi gyerekkel.”
A negyedik nap reggel a csemete csendesen könnyezett, nem akart oviba menni.
„Az óvónők azt tanácsolták, határozottan és gyorsan hagyjam ott. Úgy kellett szegényt leszedni rólam. A szívem szakadt meg, ahogy a folyosón hallottam, hogy kétségbeesett hangon hív. Pénteken reggel eljátszotta a hattyú halálát, közölte, hogy ő beteg, ezért nem mehet oviba. Az óvodában ismét görcsösen kapaszkodott belém, alig lehetett lefejteni kis karját a nyakamról. Nagyon sajnáltam őt, de tudtam, hogy erősnek kell lennem. Eltűnésem után állítólag már csak néhány percig sírdogált, délután pedig mosolyogva várt.”
A hétvége után folytatódott a szoktatás. Anyukának mentő ötlete támadt a sírás elkerülésére: túró rudit ígért délutánra. Ezzel nagyjából sakkban tudta tartani Petrát, aki aznap még a csoportba is egyedül ment be. A következő nap már szinte nem is sírt, és túró rudi helyett egy narancsot kért. A nyolcadik napon már könnyek nélkül, örömmel ment oviba, délutánra pedig egy almát rendelt. Ennél rosszabb szokása sose legyen, mint hogy minden nap megeszik egy gyümölcsöt ebéd után.
A második menet még hátra van, ugyanis Petra ebéd után egyelőre hazamegy. Édesanyjának újabb praktikákat kell majd bevetnie, hogy a bent alvást is el tudja fogadtatni lányával.

Könnyek nélkül

Benedek anyukája igencsak meglepődött, hogy az első nap sírás nélkül telt. Amúgy szégyenlős kisfia kíváncsian ismerkedett a játékokkal.
Második nap másfél órára maradt ott a kisfiú, amíg a mamája vásárolni ment. Egy kis szájgörbítésen kívül nem történt semmi. A kis hős még akkor sem pityergett, mikor körülötte néhányan itatták az egereket.
„Furcsa érzés. Valamit rosszul csináltam, hogy nem is sír utánam?”
Másnap apuka vitte a gyereket az óvodába, mert felesége belázasodott. A csemete picit tiltakozott, de óvó nénije gyorsan elterelte a figyelmét, így apukája távozhatott. Mikor érte ment, a fiúcska éppen hintázott, láthatóan nagyon jól érezte magát. Izgatottan várták a másnapot, amikor már ebéd végére kellett csak a gyerekért menni.
Leszámítva egy tízperces elkeseredést, aznap is minden a legnagyobb rendben volt. Mivel Benedek másfél éves korától heti 3 napot a nagyszüleinél töltött anyukája munkája miatt, nem most szakadtak el először egymástól. Édesanyja szerint talán ezért volt könnyű a beszoktatás, de hozzátette, hogy számít még ellenállásra, ha az újdonság varázsa elszáll és a kissrác rájön, hogy oviba minden nap menni kell.

Visszajött az anyám!

Emmát édesanyja a nyár folyamán többször is elvitte a kis falu óvodájához és együtt nézték, ahogy épül.
Az első nap ismerkedéssel telt, a kislány kipróbálta az összes játékot. Délutánra borzasztóan elfáradt.



Másnap, mikor az ovisok az udvarra indultak, édesanyja mondta neki, hogy fel kell adnia egy levelet, de visszajön érte. Amíg ő távol volt, csemetéje így nyugtatta magát:
„Az én anyukám elment a postára, meg dolgokat intézni, majd jön vissza hozzám.”
A következő napok is hasonló nyugalomban teltek. Reggel viszonylag hamar ott hagyták a kislányt, aki egész délelőtt vidáman játszott, ebéd után pedig kitörő örömmel fogadta szüleit. Egyik alkalommal, mikor meglátta édesanyját, így kiáltott:
„Óvó néni! Visszajött az anyám!”
Emma a hét végén és a következő hét elején lázasan feküdt otthon, közben végig azt hajtogatta, hogy ő nem beteg és menni akar oviba. Szerdán végre teljesült a vágya.
„Kicsit szepegett, majd pár perc után vidáman vetette bele magát a játékba ” meséli édesanyja.
„- Na szia anya! Elmehetsz! – kurjantotta a lányom. Megdöbbentem és elszontyolodtam. Délutánra fordult a kocka. Kiderült, hogy miután elküldött, nagyon megbánta, sokat sírt utánam. Az óvó nénik egymásnak adogatták, vigasztalták. Amikor visszaértem, be volt dagadva a kis szeme. Mintha csak büntetni akart volna, egész délután komisz volt velem is, és az öccsével is.
A következő nap tovább romlott a helyzet. Emma hosszú időn keresztül vigasztalhatatlanul, keservesen zokogott. Összeszorult a szívem. Most jön majd a java. Zokogó, rúgkapáló, őrjöngő gyerek beadása az oviba, mérges, sértődött gyerek hazahozatala. És hol vagyunk még attól, hogy ott aludjon?”

Miért van szükség a fokozatos szoktatásra?

Ez az első elszakadás a családtól, amikor hosszabb időt az otthonától távol tölt a gyermek. Ekkor tapasztalja meg az eltávolodás, majd az újra találkozás élményét. Megtanulja, hogy az elsődleges gondozója nem hagyja el, az egyre hosszabb távolmaradásoknál pedig, hogy mindig visszajön. A beszoktatás alatt érzi, hogy az anyja bizalommal van az iránt a felnőtt iránt, akivel a mostantól sok időt fog eltölteni.

A gyermeknek erős igénybevételt jelent az is, hogy a családban sokkal nagyobb figyelem jutott számára, és most ez több gyerek közt oszlik meg. Meg kell tanulnia kivárni a sorát, tekintettel lenni a többi gyerek szükségleteire is.
Kissné Molnár Zsuzsa óvodapszichológus szerint az az ideális, ha a gyereket figyelve, az ő saját ütemében szoktatják be az intézménybe. Ez bölcsődében általában két hét, óvodában 1-2 hét, illetve sok helyen a beszoktatás nélküli óvodakezdés hívei.
Van olyan gyermek, akit ez egyáltalán nem visel meg, de nem ez az általános. Ha az óvónő/szülő látja,hogy a gyerek könnyen feloldódik, tud nyitni a gondozónő felé, akkor le lehet rövidíteni a beszoktatási időt. Vannak viszont gyerekek, akiknek a leválás nagyon nehezen megy, velük érdemes lassítani a tempón.
A sírás nem jelent rosszat, inkább az anya-gyerek kapcsolat stabilitására utal: a gyereknek nehezére esik elválni az anyjától, ez természetes.

Végül egy jó tanács a szülőknek: amikor átadják a pedagógusnak a gyermeket, ne búcsúzkodjanak hosszan tőle, lehetőleg gyorsan menjenek el, ilyenkor általában a gondozók könnyen meg tudják nyugtatni a bömbölő gyereket.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

OTTHONTÉRKÉP Ide költözött az Obama család a Fehér házból

Ízlés és pénztárca kérdése, hogy sokalljuk-e azt a 8,1 millió dollárt, amit a volt amerikai elnök és felesége kifizetett azért a washingtoni házért, amiben január óta lakik. Az mindenesetre biztos, hogy az új otthon felettébb impozáns.

MÁS TÉSZTA Alakbarát palacsinta

Van egy jó ötletünk, hogy jutalmazd meg magad egy isteni reggelivel, ami ráadásul még nem is terhelő, hiszen javarészt egészséges, izomépítő fehérjéből van.

STÍLER Csúcstechnika a tökéletes bikini titka

Ha jól választunk, és esetleg hajlandóak vagyunk egy kicsit többet költeni, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Lássuk, milyen a jó bikini!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta