SZÜLŐSÉG

A majdnem júniusi bébi születése

2006. szeptember 22., péntek 13:31

Damoklész kardjaként fenyegető császármetszés, lassú tágulás és fájdalmas oxitocin-görcsök közepette, mégis viszonylag gyorsan született meg egy májusi éjszakán Emma, Judit barátnőm első gyermeke.


Hajnali 5 körül rendszeres fájásokra ébredtem - meséli Judit - de ez inkább csak picivel kellemetlenebb volt a megszokott Braxton Hicks-eknél. Visszaaludni nem tudtam, meglehetősen izgatott voltam. Kicsit még forgolódtam, aztán felkeltem, kávét főztem, és felkeltettem a páromat is.

10 órától már 5 percesek voltak a nem túl fájdalmas fájások. Szép kényelmesen összepakoltunk, lezuhanyoztam, hajat mostam, délre ott voltunk a dokinál, ugyanis pont aznap volt terhesgondozás. Megállapította, hogy szűk egyujjnyi, ebből még baba is lehet aznap (de lehet, hogy nem). Nem volt kedvünk hazamenni, így aztán átmentünk az Árkádba kicsit vásárolgatni, pizzázni, sütikézni.

Délután 2-kor már beerősödtek a fájások, gondoltuk, benézünk mégiscsak a kórházba. Nem kellett volna... Az ügyeletes doki nagyon jó fej volt, megvizsgált, közölte, hogy ez még csak bő egyujjnyi, ez még semmi, menjek szépen haza. A szülésznő azonban annyira arrogáns volt, hogy még Emma is úgy gondolta, megvárja a műszakváltást.

Hazamentünk, vajúdgattam. Beültem egy meleg fürdőbe is, de csak pillanatnyilag hozott enyhülést, nem tett jót, hogy a víz kiszívta az erőmet. Kábultan másztam ki a kádból. Jobbára fel s alá sétálgattam, fájásnál leguggoltam ahogy a videókazettán láttam, türelmem fogytán volt, izgultam rendesen. Késő délután már kezdtek rendesen erősödni a fájdalmak. Amikor 3 percesek voltak már egy órája úgy döntöttünk, usgyi vissza a kórházba, max. hazaküldenek megint. Szerencsére pont műszakváltásra értünk oda (este 7), az arrogáns banya helyett egy tündéri kedves szülésznő fogadott.

Az ügyeletes doki nem volt a topon, de szerencsére vele nem sok dolgom volt, mert miután megállapította a kétujjnyi tágulást egyből hívták is be a dokimat, aki hamar be is ért. A mindent elborító papírhalmaz átrágása után (többször is elgondolkodtam közben hogy egy nagyon hirtelen szülésnél talán kitolás közben is aláírogat a kismama a mindenféle nyilatkozatokat?) következett a szokásos borotválás-beöntés. Számomra egyáltalán nem volt kellemetlen, és a szülésznő kedves, aranyos volt.

Végre beengedték a páromat is, akit közben a barátnőm tartott szóval a folyosón. Ez már kellemesebb volt, végre kapaszkodhattam bele. Ott volt Mariann is, akivel hipnózist csináltunk, ami alatt egy cseppet sem tágultam, de legalább erőt gyűjtöttem a végső felvonásra.

Leginkább arra vágytam hogy békén hagyjanak a párommal. Sajnos erre nem volt lehetőség, labdázgattam, fájogattam. Nagyon rossz volt, hogy a doki fél-egy óránként megjelent vizsgálni, és ez rettenetesen fájt. Sajnos nem tágultam. Kilenckor burkot repesztettek, kiderült, hogy meconiumos a magzatvíz, szegény kislányom bekakilt. 10-kor újabb vizsgálat, semmi haladás, jottányit nem változott a helyzet. Ekkor már fáradt, türelmetlen és ingerült voltam. A doki félig-meddig kilátásba helyezte a császárt (bár nem mondta ki, ott lebegett a fejünk felett, mint Damoklész kardja).

10-kor bekötötték az oxitocint, és kaptam egy izomlazító injekciót is (ennek a helye még hetekig fájt). Abban a pillanatban, hogy az első cseppek lecsepegtek, rettenetes fájdalmak törtek rám minden átmenet nélkül. A többiek szerint ugyanolyan egypercesek voltak mint addig, szerintem egybefüggő kínhullám volt. Nem sokra emlékszem, csak arra hogy jajongtam a fájdalomtól, és könyörögtem, hogy legyen végre vége. A doki arca is beúszott, közölte hogy ezek nagyon biztató hangok. Szegény páromat nem engedtem magam mellől, két lépést sem tehetett, szorongattam a kezét. Az egyetlen kapocs volt ő a külvilággal, az egyetlen mindent jelentő pont, amibe kapaszkodhattam a végtelen kíntengerben, éreztem, ha elengedi a kezemet elmerülök a fájdalomban.

Egyszer pisilnem is kellett, de nem tudtam felkelni, ketten húztak fel az alámtett ágytálra. Ücsörögtem rajta kis ideig, mint egy rakás szerencsétlenség. Közben hallottam felsírni a szomszéd szobában a másik lány babáját, jött is a hír, megszületett. Teljesen magamba roskadtam, az volt a mélypont.

Tizenegykor, mint egy felmentő ítélet, elhangzott: a méhszáj eltűnt, ha érzem, hogy kakilnom kell, nyomhatok. Nem éreztem semmi ilyesmit, de végre tehettem valamit én is, így mondtam hogy nyomhatunk.

Szóljak, ha jön a fájás. Szóltam. Akkor szem-száj becsuk, és nyomnyomnyom. Fájásonként három nyomás. A doki keze könyékig bennem, csinálta az utat a kis buksinak, aki minden nyomásra egyre kijjebb és kijjebb nyomult. Erről legfőképp a párom csodálkozó felkiáltásai tanúskodtak.

Néhány fájásra befeszült a drága kis fej a "kijáratba", meglehetős fájdalmat okozva ezzel. De szerencsére a következő alkalommal már vágott is a doki (egyáltalán nem fájt), és egy nagy megkönnyebbült nyomásra 2003. május 31-én 23.22-kor megszületett Emma.

A fájdalom és a fáradtság egy szempillantásra eltűnt, egyből felültem, és láttam az én rózsaszín, hatalmasnak tűnő (amúgy kis súlyú) újszülöttemet. Úgy emlékszem, jajongtam, hogy adják oda nekem, nyújtottam felé a karomat. Meg is kaptam egyből, a hasamon el is nyugodott. Szerelem volt első látásra, ott, akkor megállt az idő egy pillanatra.

Aztán egyből tovább rohant, elvágták a köldökzsinórt, és vitték mérni, fürdetni a csöpp kis babámat. Küldtem a páromat is, el ne mozduljon mellőle egy pillanatra sem. A kórházban eltöltött öt nap kínszenvedés volt, számoltam az órákat, a perceket. Csütörtök reggel végre hazamehettünk, és elkezdődött a mi nagy kalandunk hármasban.

Ön is szeretné megosztani olvasóinkkal szüléstörténetét? Küldje el nekünk a poronty@mail.velvet.hu címre!

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.09.25 16:06:41sisa

    segitseeeeg! Remelem ilyen tobb horror sztori nem lesz itten!
    "A doki keze könyékig bennem, csinálta az utat a kis buksinak, aki minden nyomásra egyre kijjebb és kijjebb nyomult."......."De szerencsére a következő alkalommal már vágott is a doki "

    Ebben a szulesben a baban kivul nem sok szep volt, sot egy termeszetes szep szulestol eppen csak fenyevekre, viszont jol tukrozve a mai magyar gyakorlatot!

    Remelem lehet majd igazan szep szulesekrol is olvasni itt!

  • 2006.09.25 20:40:25nick

    Hát, ne csodálkozzatok nagyon, hogy senkinek sincs kedve hozzátok szólni...

  • 2006.09.26 20:34:44iricc

    sajnos van egy rossz hirem, ilyen szulesek is vannak, sajnos a szules faj, a baba nem angyalszarnyakon roppen ki az emberbol :-)
    ez tortenetesen az en szulesem volt, igy 3,5 ev tavlatabol mar nem is tunik olyan szornyunek :-)
    a masodik gyerekem mar joval "termeszetesebb" uton jott vilagra, talan azt is berakjak, es akkor ossze lehet hasonlitani.

  • 2006.09.26 21:07:35nick

    Iricc!
    Vannak ilyen szülések, az én elsőm még ilyenebb volt. Eszembe nem jutna idegenekkel megosztani, de ez magánügy, ha neked belefér, a Te dolgod.
    De ha már a dolgok sötétebbik vége is fölkerül a porontyra, a szerkesztők dolga lett volna többféle szüléstörténetet is bemutatni, hogy ne menjen a Dunának rögtön minden szülni készülő nő, amint elolvassa.
    A Te szüléstörténeted a sajátod, és abszolút tiszteletreméltó, hogy nyíltan beszélsz róla, csak sajnos egy olyan környezetben jelent meg, ahol láthatóan az a cél, hogy minél megdöbbentőbb módon mutassák be a gyerekekkel való együttlétet. Bár mintha már kicsit derengene, hogy ez itt mégse a homár, minden igyekezet ellenére nem fognak szabadszájú kismamák sorbanállni az első káromkodásért, és az cikkek kezdenek értelmesek lenni.


  • 2006.09.26 22:19:14iricc

    o hat azt gondolom, hogy a szules elott allo kismamaknak tudniuk kell, hogy van olyan is, hogy fajasgyengeseg, es tarsai...
    nekem nagyon jot tett szules elott, hogy olvastam "remtorteneteket" is(!), es nem ert varatlanul a dolog.
    nagyon sok tanulsagot leszurtem a masodik szulesemre, amit hasznositottam is.
    talan tenyleg berakjak azt is...

    ez meg tul friss oldal, hogy tul sokat le lehetne szurni belole, biztos lesznek majd nagyon szep szulestortenetek is. varjuk ki a veget :-)

  • 2006.09.27 11:26:47sisa

    iricc, orulok neki, hogy te ezt a szulesedet ilyen jol feldolgoztad es nem latod remesnek. Tisztaban vagyok vele, hogy a szules faj, azzal nincs is problema. Azzal van a problema, hogy a nok nem tudjak tisztelni a testuket, nem tudjak elfogadni a fajdalmat! Nem tudnak bizni abban, hogy a szulest a termeszet talalta ki es nem az orvosok es a konyekig turkalas es a gatmetszes teljesen termeszetellenes dolgok amik a mesterseges fajaserositesbol, a fajdalomcsillapitasbol es a hanyattfektetett kitolasi poziciobol is fakadnak! Fajasgyengesegre rengeteg termeszetes megoldas letezik, csak persze az nem olyan biztos, hogy eredmenyt hoz a doki muszakjanak vegere!
    Csak arra biztatnam a mamakat, hogy tiszteljek a testuket es bizzanak benne a szerkesztoket pedig arra, hogy mutassak meg a masik oldalt is!

  • 2006.09.27 18:37:56pepi

    Az én szülésem infúzióval beindított volt, nagyon hosszú volt, a rövid köldökzsinór folyton visszahúzta a bébit, a légzőgyakorlatokon kívül más fájdalomcsillapítás vagy a császár nem jöhetett szóba. Rettenetesen mérges voltam mindenkire, aki már szült, mert nem mondták el, hogy ennyire fájdalmas lesz, én örültem volna, ha a sok rózsaszínű szüléstörténet mellett egy ilyenről is olvasok... A szülés nagyon fáj. Nem olyan, mint a filmekben. A könyékig turkálás, a gátmetszés és a fájáserősítés nem a dokik passziója. Lehet szülni enélkül is, de ha meghal a baba, vagy károsodik, vagy egybenyílik a hüvelyed a végbeleddel, akkor már késő bánat...

  • 2006.09.28 13:36:43librandi

    Én még előtte állok (17. hét), de mindig ilyennek képzeltem a szülést. Olyasminek, ami marhára fáj, el se tudja képzelni az ember, hogy mennyire, aztán a végén úgy érzi, hogy nagyon megérte - mintegy feloldozásként. De ezt nem adják ingyen.
    Tényleg érdekelnek sikersztorik, mondjuk fájdalommentes, végig örömteli elsőszülések - bár lehet, hogy akkor meg a megfelelési kényszer jönne rám és attól paráznék végig, hogy mások mért viháncolnak szülés közben, amikor én csak a kínt érzem.
    Szóval minden verzió érdekel.

  • 2006.09.28 13:54:25szeszter

    Nem vagyunk egyformák. Ebben sem. Vki nehezen szül, vki könnyen. Nem hiszem, hogy a fájdalom elveszi a születés/szülés élményét. Személy szerint 16 órát vajúdtam (burokrepesztés, majd 2 óránként emelve oxytocin), hajnalra meglett a Bébi, és csodálatos volt! Igaz, hogy szülés után 3 órával rohantak velem vissza a műtőbe (semmi komoly), de akkor is: jöhet a következő!
    Nem az a jó, ha a kismama szülés előtt csak rózsaszín történeteket hall a szülésről, mert akkor majd élesben azt gondolja "na, jól átvágtak".
    Fáj, de ez csak egy fizikai fájdalom, ami aztán sitty-sutty elmúlik. Arra kell gondolni, hogy minden egyes fájdalommal közelebb kerülünk ahhoz, hogy találkozhassunk VELE!
    Szerintetek ki emlékszik arra, hogy 5 éves korában pl. biciklizés közben elzúgott és az mennyire fájt? No. Hát a szülséből sem ez a rész fog megmaradni.
    Mindenkinek kellemes perceket a szülőszobán!

  • 2006.09.28 15:11:44kivagyok

    És ebben a pokoli fájdalomban az a csodálatos, ahogyan megszűnik. Egyik másodpercről a másikra, volt-nincs. Aztán a baba puha, meleg bőre... Amíg élek itt lesz a tenyeremben az bársonyos érzés. A szeme, ahogy hunyorogva figyel. Istenem, gyereket akaroóóóóók (4.-et? Na, inkább azt nem... :))!!! De szülni akkor is jó!!!! (utólagos vélemény) :))))

  • 2006.09.28 17:06:52pepi

    Tényleg hipp-hopp megszűnik a fájdalom!!! És ahogy néz a pici baba, és bújik nagyon hozzád... ó... és milyen jó szaguk van rögtön...

  • 2006.09.28 17:34:28iricc

    sisa, egyreszrol igazad van, hogy jobban kene tisztelnunk a testunket, es mashogy befogadni az ilyen elmenyeket, mint a szules, ami "jo fajdalom". ugyanakkor meg nem minden esetben ilyen egyertelmu a dolog.
    a burokrepesztesnel latszodott, hogy mekoniumos a magzatviz, tehat a lanyomnak nagyon surgosen meg kellett szuletnie, mielott lenyeli, vagy belelegzi.
    mar sosem tudom meg, hogy mi lett volna, ha... , de megis: mi van, ha hagyjak, hogy termeszetes uton vajudgassak meg sok-sok orat? en teljesen kifaradtam addigra, mire belemnyomtak az oxitocint, ha tovabb hagynak, nem lett volna erom szulni.
    vagy a gyerek kapott volna valami ronda fertozest a mekoniumos magzatviztol?
    a doki tagitott, hogy ne szakadjak, es vagott, mert arra volt szukseg (a masodiknal mar megoldhato volt a gatvedelem, ezert a fiam mar ugy szuletett)

    szerintem nincs olyan szules, ami mindenkinek jo. az a lenyeg, hogy minden no kivalassza azt az orvost (vagy korhazat), akivel a legjobban tud kooperalni. nekem semmi ellenerzesen nem volt se a beontessel, se a gatmetszessel kapcsolatban, es az orvosommal is vegig (terhesseg alatt is) maximalisan egyut tudtam mukodni. biztatott, ha azt kellett, leszidott, ha arra volt szuksegem.

  • 2006.09.28 17:41:47iricc

    egyebkent meg nem muszaj am fajnia. ha megoldhato a fajdalomcsillapitas (pl EDA-val), akkor azt lehet batran kerni!
    en az elsonel mondtam, hogy na majd en, a nagy magyar anya, fajdalomcsillapitas nelkul szulok.
    aztan mikor terhes lettem a masodikkal, kb 4 hetes terhesen berontottam a dokimhoz, es koveteltem, hogy a szuleshemhez EDA-t akarok :-))) az nem rajtam mult, hogy a masodik is fajdalomcsillapitas nelkul szuletett, ugy jott mint a gyorsvonat, meg a doki is majdnem lekesett, nemhogy az anesztes team :-))) es semmitol sem vagyok jobb, vagy dicsőbb anya annal, aki fajdalomcsillapitassal, vagy ne adj isten csaszarral szult.

  • 2006.09.28 22:11:50szeszter

    már ha van lehetőség az EDA-ra. Ahol én szültem ott nem lehet kérni, mert kevés az aneszteziológus...:) Gátvédelem nem volt, valamint annál szülsz aki ügyeletes, tök mindegy, hogy van dokid, vagy nincs. És így is lehet szülni :) Persze ha apuka is ott van, akkor szinte mindegy minden, mert akkora támaszt jelent, mint semmi más.
    ... és valóban a legszebb, amikor először mellre rakják a picúrt - rögtön szülés után - aztán ahogy azokkal a nagy kíváncsi szemekkel csak néz téged és néz! csodálatos

  • 2006.10.20 22:01:18nona

    Jaj, az nagyon-nagyon jó!!! Egyébként nekem azt mondta az orvosom még a terhesgondozás legelején, hogy bízzak meg benne. Először nehéz volt, mert hát mégis idegen, korább nem ismertem. De rájöttem, hogy ez nagyon fontos. Nekem fontosabb lett ez, mint hogy van-e gátvédelem, burokrepesztés stb., mert ha nem bízom benne, akkor ő sem tud jól dolgozni, én sem érzem magam biztonságban, nehezebb együttműködni, meg egyébként is végigcsinálta az orvosi egyetemet, sokat kellett dolgoznia azért, hogy segíthessen nekem. Tudom, nem minden orvos ilyen, de én nagyon szerencsés voltam az orvosválasztásban.

  • 2006.10.21 08:57:48eszter

    Ezeket a kommenteket csak most olvastam végig (bár már látom 1 hónaposak). Szerintem is nagyon fontos megmutatni a 2 végletet a szules.hu-n van a másik véglet. Azért kell, hogy tudd mihez mérni a dolgokat. Nekem biztonságot ad a kórház és az orvosom jelenléte, megbízok a döntésében, de tisztában vagyok azzal mit tud (tudhat)magától a testem. A gyerek tényleg kijön vágás nélkül, a fekvenyomás nemigen segít, a számodra legjobb pozícióban való vajúdás vezet a leghamarabb eredményre, DE ezt mind lehet kérni, mondani, addig keresni orvost míg beleegyezik. A lámpákat a születésnél érdemes lekapcsolni, odabent nincs 220, a babák ettől is sírnak, az otthon, félhomályban, nem kipréselt bébik nem sikítoznak születéskor. EZT IS LEHET KÉRNI a kórházban. Jogunk van hozzá. Ha el akarják vinni a babát azonnal, lehet szólni hogy NE, még szeretgetjük egymást. Én örülök hogy olvastam a horrort és a békét, a kettő között pedig a számomra legelfogadhatóbb helyen letettem a voksom. 9 hónapja van az embernek, hogy egy együttműködő csapatra leljen (orvos, szülésznő, dúla, akármi...persze nem utolsó sorban - nálam elsőként APA).

  • 2006.10.21 10:32:50mulan

    Asszem, apát találni nem 9 hónapod van, hehehe

  • 2006.10.21 11:07:05eszter

    Ja, az hülyén jött ki, mindegy. A lényeg benne van. De egy barátnő, tesó, anya stb. néha jobb szolgálatot tesz...legalábbis ezt mondják egyes ismerőseim. Csak az én esetemre vonatkoztattam az aput. Amúgy szoktam Neked nagyon szurkolni, mulan, mikor olvasom a konmmenteket. Klassz gyereket kívánok, akivel a világ pasijait az ujjad köré tekered:)

  • 2006.10.21 12:39:36mulan

    Drága Eszter, nagyon aranyos vagy! :) Köszönöm.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta