SZÜLŐSÉG

Kicsik lesznek a szorongó anyák gyerekei

2006. szeptember 22., péntek 15:10

A depressziós, szorongó vagy komoly stressznek kitett terhes nők magzata az átlagosnál kisebb a félidőben, így születésekor is átlag alatt lehet, derül ki egy új amerikai kutatásból. A Miami Egyetem orvosi karának tanulmánya szerint az anya szervezetéből a kortizol hormon közvetítheti a magzatnak a stressz hatását.


A stresszes anyák szervezetében termelődő megnövekedett mennyiségű kortizol képes átjutni a méhlepényen, és így befolyásolni a magzat fejlődését. A stresszhormonnak is nevezett kortizol csökkenti a magzathoz jutó vér mennyiségét, befolyásolva így tápanyag- és oxigénellátását. Az Ivanhoe.com orvosi híroldal által közölt tanulmány készítői közel száz 16. és 29. terhességi hét között járó nőt vizsgáltak, kikérdezték őket érzelmi állapotukról, megmérték kortizolszintjüket, ultrahanggal pedig a magzat méretét.

Egy tavalyi brit kutatás szerint a terhes nőket érő stressz gyermekeikre évekkel később is hatással van. Tízéves gyermekek vizsgálatánál kiderült, hogy azoknál a gyerekeknek magasabb a kortizolszintje, akiknek anyja tíz évvel korábban, a terhesség utolsó szakaszában nagy stresszhatásnak volt kitéve. Korábbi kutatások a megnövekedett kortizolszintet depresszióval és szorongással hozták összefüggésbe, bár az nem ismert egyelőre, hogy a hormon okozza-e a lelki betegséget.

A stressz csökkentésére számos technika létezik: a relaxációs technikák, a naplóírás, érzelmeink kibeszélése mind hatékonyan enyhíthetik a feszültséget. Fontos az is, hogy a terhes nő minél többet tudjon állapotáról: az őt érő fizikai és lelki változásokról és a szülésről - akár könyvekből, orvosától szerzett információk alapján vagy felkészítő tanfolyamokon.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2006.10.30 12:48:35titi

    A 2. terhességem nagy boldogsággal kezdtem. (Az elsőt is, de a 2.-ra 8 évet vártam, így volt valami extra is benne...)
    Szóval, a nagy boldogság hamar magas kortizolszintbe fulladt, mert már a 7. héten kórházban dekkoltam fenyegető vetéléssel. Na, attól kezdve csak azt hallgattam a dokimtól, hogy nagy bajra számítsak, pl. születési rendellenesség, elhalás, stb. De minimum egy koraszülés. Ez utóbbi be is jött, 1,88 kg-os babával.
    Már csak azt a kérdést kell lefutnom magamban, hogy én okoztam-e az egész galibát azzal, hogy rosszul estek a fenti történések? Vagy azért úsztuk meg mindketten a toxémiás, magzatvízembóliás koraszülést, mert alapvetően nagy stresszhelyzeteket is jól tolerálok? (Persze pánikolós, aggódós is tudok lenni...)
    Szóval, azóta sem tudom, hogy lecsesszem magam vagy nagyon szeressem magam? (Hajlok az utóbbira.)
    Szerintetek????? De most tényleg...

  • 2006.10.30 13:36:10Kékfelhő

    Szerintem is az utóbbi :)

  • 2006.10.30 13:41:48eszter

    Titi, Te nagyon hülye!!!Tessék, most lecsesztelek, úgyhogy elég is lecseszésből egy életre, Te pedig csak szeresd Magad! Az érem másik oldala: 8 évet vártál, gondolhattad volna, hogy talán nem is lesz...és mi történt: mégis lett. A dokid azt mondta, lehet h elhalás, rendellenesség...és mi történt: csak a minimum, egy "kicsit" korábban jött baba. Mit tettél ezután? Kardodba dőltél, hogy ez már elbaszódott, a nyomorék gyereket nevelje az állam, vagy adják ki a kórházból, ha mégis egészséges? Nem, végig hittél Magadba, a gyerekedbe és kihoztál egy olyat, amilyet őszintén, én még nem láttam: van egy egészséges fél éves babád...Nahát!!! ÉS! Szoptatja a koraszülött csecsemőjét, pedig ez is baromi ritka. Tessék kőbe vésni, JÓ CSAJ VAGY! Kaptál egy keresztet a dolgok előtt, hogy megtanuld szeretni Magad, de akkor ne kételkedj!

  • 2006.10.30 14:05:11titi

    Édes Eszter! Rámférne egy pár, a tiédhez hasonló lecseszés. Ari vagy és jól is esik. Meg fáj is, mégis, mert bármennyire is nem akarok önmarcangolni, egy-egy fáradt éjszakai szoptatásnál még mindig kísért a szülés horrorja, a szívtépő félelem, hogy meghal a lányom. És a fulladás emléke, az ödémás, toxémiás tüdőm miatt...
    Nappal tudom, hogy elmúlt és őrült jól jöttünk ki belőle. Tök egészségesek vagyunk. És százszor boldogabb, teljesebb az életem az új babával...
    Csak az éjszakáim "kortizolszintjét" kellene még megoldanom.
    jó, hogy elmondhattam - senkinek, hát mindenkinek...

  • 2006.10.30 15:42:51gyöngy

    Kedves Titi! Szerintem ne rágódj azon ami elmúlt, és már nem tudsz rajta változtatni! Engedd meg magadnak, hogy boldog légy, hogy mindketten éltek, és egészségesek vagytok! Ha éjszaka mégis rémképek gyötörnek, irányítsd a figyelmed, és a gondolataid arra, hogy ott van Neked a tündéri, pelyhes kicsikéd, és ott vagy Neki Te, aki vigyáz Rá, és a legjobbat akarja Neki. Ami megtörtént, az úgy volt jó valamiért mindkettőtöknek. Valószínű másképp élnétek, ha ezt a leckét nem oldottátok volna meg. Mindennek meg van a maga értelme, még ha nem is látjuk át most azonnal. Fel a fejjel, és Veletek örülünk!

  • 2006.10.30 16:19:41titi

    Igazad lehet, gyöngy, valamiért kellett nekem ez a nem mindennapi lecke. Sok mindent helyre rakott bennem, ez vitathatatlan. De legközelebb, ha tanulni akarok magamtól/magamról, kevésbé vágom gyomorszájon magam...
    A stresszes babavárásra visszatérve: biztos, hogy a szorongás a magzatnak sem jó. Veszélyeztetett terhesként az ágyban fekve, meséket nézegetve kellett volna bizonygatnom, hogy nincs nekem semmi bajom.(ugyanúgy akartam "bírni" mindent.)
    Köszönöm a kedves szavakat.

  • 2006.10.30 17:34:49eszter

    Ez olyan lehet,mint amikor horrorfilm után az ember fél éjszaka, vagy amikor bekattan, hogy "mi ez a zaj?". Nyílván akkor az ember összeszedi magát, és gyorsan másra gondol, de akad olyan, hogy valaki nem tudja....Innen nehéz felmérni, mennyire aggaszt éjszaka a probléma, de én mindig azt mondom: nincs az gond, amivel "ciki" szakembert felkeresni. Ez lehet a temperamentumodnak megfelelő: természetgyógyászok, homeopaták oldással segíthetnek, pszihológus pedig tud valami spéci módszert. Talpmasszázs, stb. is szóba jöhetnek.

  • 2006.10.30 18:33:57gyöngy

    Nagyon szívesen Titi máskor is! Szerintem Eszternek igaza van. Ha nem vagy képes éjszaka a gondolataidat jó irányba terelni, én mindenképp megpróbálkoznék valami szép zenével, de ha egyedül nem megy, nyugodtan fordulj segítségért, ahhoz a módszerhez, amiben megbízol!

  • 2006.10.30 18:54:34titi

    Szerencsére nagyon is tudom jó irányba terelni a gondolataimat.Eleinte gondolkodtam azon, hogy segítséget kérek hozzá(m)értőtől. De magától - vagy inkább a családomtól - elmúltak a nehéz percek. Eleinte maradt halálfélelem. Már elmúlt. Enyhe bűntudat maradt, hogy mért választottam ezt magamnak?
    Valószínűleg az is múlóban. (Megneveztem a "gonosz manót".)
    De egy jó masszázst azért kipróbálok, ha már nem szoptatok naponta 20-szor. :)
    Tényleg kösz a törődést. Tele vagyunk off-okkal... :)

  • 2006.10.30 19:06:58gyöngy

    Titi! Ne legyen bűntudatod! Jól van úgy, ahogy van.
    Felhőtlenül örülhetsz a babádnak! Ezzel teszed mindkettőtöknek /sőt az egész családnak/ a lehető legjobbat.

  • 2006.10.31 11:02:56titi

    köszi, köszi, köszi. rinya abbahagyva. tök rendik vagytok. csók, pussz, ölelés meg hála!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta