STÍLFŰRÉSZ, A DÍVÁNY KULTÚRBLOGJA

A Szégyen visszatért, és aktuálisabb mint négy éve

cukorka 2016. november 30., szerda 11:56

2012-ben mutatták be, megjárt megannyi külföldi színházat majd hazatért Mundruczó Kornél (és J. M. Coetzee, és a Proton Színház) Szégyene, hogy itthon újra levegye a lábáról a közönséget. És bár a 28-ai elődás immár a 65. volt, a frissessége és sokkoló ereje még ma is pontosan ugyanolyan, mint a bemutatója napján volt, amihez persze az is hozzájárulhatott, hogy hosszú kihagyás után Láng Annamária most vette vissza a főszerepet Tóth Orsitól. 

Mundruczó zsenialitása abban az egyszerűnek tűnő tényben rejlik, hogy úgy sokkol, hogy közben élvezhetővé teszi a látottakat és úgy veszi el a néző életkedvét, hogy közben szórakoztat is. Pedig amit üzen, annak minden pillanata véresen komoly és röhejesen valódi, de amikor sírni kéne, mégsem jönnek a könnyek. 

A J. M Cotzee regényadaptáció főhőse egy, a poszt-apartheid időszakában Cape Townban romantikus irodalmat tanító fehér professzor, David Lurie (Zsótér Sándor), aki viszonyt kezdeményez tanítványával. A lány, Melanie (Wéber Kata) elárulja kapcsolatukat, így a tanárt kirúgják, ekkor felkeresi lányát (Láng Annamária) vidéken. A leszbikus lányt többen megerőszakolják, ráadásul teherbe is esik, de ahelyett, hogy otthagyná szegényes birtokát, inkább marad és magát teszi rabszolgává.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fabricius Gábor Más bolygóján is szar az élet

cukorka 2016. november 29., kedd 12:25

Fabricius Gábor reklámszakemberből lett íróként kedveli a média-politika-szerelem triumvirátusát abban az értelemben, hogy a Puha neon fejlövés után a Más bolygó is ebben a miliőben játszódik, megspékelve a történetet nem kevés nosztalgiával a rendszerváltás környékéről. Ha igaz, ahogy mondja, és számára a rövidfilm volt az út saját magához, akkor a Más bolygó minden bizonnyal minimum ennek a korszaknak a lezárása kell(ene) hogy legyen. 

Ám úgy néz ki, mégsem találta meg a bölcsek kövét ebben sem a reklámszakember, hiszen a regény valamivel több mint háromszáz oldalán egy útkeresést olvasunk, ami egyben összegzés is. Fabricius szenvtelen főhőse folyamatosan kutat valamit, amit mindig máshogy nevez, de igazából ez mindig ugyanaz: egy jó pszichológus, aki kiveri a fejéből a kisebbségi komplexusokat. És bár erre a főhős nem jön rá, az író mégsem halad rossz irányba.

A Más bolygóban mindehhez rögtön egyben két főhőst is kapunk, mindkettőjük énje pont ugyanolyan elveszett, az öregebb ráadásul egy olyan világban él, ahol a Föld egyre lassabban mozog. Azért van kettő belőle, mert a könyv két idősíkon halad, az egyikben a fiatal, a másikban egy öreg Wunder utazik, de egyiket sem eresztik a gyökereik, meg az hogy egyáltalán nincsenek valódi gyökereik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Színes hátizsákokról álmodom

hv 2016. november 28., hétfő 12:58

A Toldi Klubban mutatták be a Müskinn és a Zina együttműködésében készült, vadonatúj dizájnerhátizsákokat. És mi közük ezeknek a jövőképhez, a Föld védelméhez és a kultúrához?

A budapesti Toldi Klubba belépve őserdei hangulat fogad minket. A térben hatalmas cserepes növények állnak, rajtuk pedig hátizsákok lógnak. Működik az installáció, ahogyan a hátizsákok is. A müskinn csapata 2015 óta tervez táskákat, a ZINA grafikusai pedig többek között az azonos című című képregény- és rajzantológiát tervezik. A két formáció együttműködésében született meg a Müskinn x Zina hátizsák-kollekció, amelynek darabjain egy fiktív szuperhős-lány, Zina látható különböző akciók és cselekvések közben.

A határokat átszabod

Zina szuperhős, Zina környezettudatos, Zina a jövőből érkezett, vagy talán a jövő felé tart, Zina feminista is meg nem is, Zina vagány és figyel, Zina mindez egyben, és egyik sem, kicsit más, kicsit erős, de semmit nem visz túlzásba és semmit nem vesz túl komolyan. Legfőképpen önmagát nem veszi túl komolyan, ami a legújabb kori szuperhősöknek mindenképpen sajátja.

Mostanában egyre több női szuperhős van, és ez sem véletlen – miért is lenne a szuperhősködés kizárólag a fiúk privilégiuma? Carter ügynök, Jessica Jones és a Wonder Woman mellett pedig itt van nekünk Zina, aki ugyan nem rendelkezik olyan látványos tulajdonságokkal, mint az előzőekben felsoroltak, viszont sokkal közelebb van hozzánk, a szuperhős halandókhoz. Zina olyan, mint mi, vagy legalábbis olyan, amilyenek mi szeretnénk lenni, megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal, megfelelő öniróniával, és persze megfelelő színekkel. Zina megmutatja, hogy a szerepek és sztereotípiák igenis változhatnak, ahogyan alakul egy hátizsák íve vagy egy grafika vonala is. A határokat, mint a táskát, átszabod.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Black Mirror: a tükörkép, amit nem jó látni, de nem tudod nem nézni

Miklya Anna 2016. november 27., vasárnap 18:54

Black Mirror az egyik kedvenc sorozatunk, bár lehet, hogy nem kéne sorozatnak nevezni, mert kábé annyira sorozat, amennyire az irodalmi szöveggyűjtemény nagyregény. Ha már irodalmi hasonlatot keresünk, akkor ez antológia: az egyes részek sem történetükben, sem szereplőikben nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt az idő, a műfaj, az alapvető szabályok is különböznek egymástól. Van amelyik thriller, van amelyik szerelmesfilm és bosszúdráma elegye, van amelyik szatíra. Egy dolog azonos a részekben: a címadó black mirror, azaz fekete tükör, ami a minden részben szereplő jelenségre, a médiafogyasztásra és az arra alkalmas eszközeinkre utal. A telefonra, tabletre, számítógépre, tévére, amelyek sötét képernyőjén, kikapcsolás után egy pillanatra megláthatjuk a saját tükörképünket. Mely tükörkép sokszor torz és nagyon sötét – feltéve, hogy egyáltalán észrevesszük vagy odafigyelünk rá. A Black Mirror pedig épp erre megy rá: hogy vegyük csak szépen észre és figyeljünk rá oda.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Új értelmet nyernek a klasszikusok, ha beléjük fotózunk egy celebet

(sze) 2016. november 26., szombat 15:32

Yahav Draizin tehetséges Tel Aviv-i fotós és művész, jelenleg a reklámszakmában dolgozik, de szabadidejében rendkívül szórakoztató és elgondolkodtató montázsokat készít mindennapi tárgyak, helyszínek vagy épp celebek, valamint a telefonján található fotók egymásba illesztésével. Alább egy kis ízelitő a munkásságából, fotóihoz semmilyen képszerkesztő programot nem használ. „A munkám részeként és a szenvedélyemből adódóan folyamatosan keresem az inspirációt, hogy hogyan fejleszthetném a kreativitásomat. Ezért is imádok olyan fotókat készíteni, amikben van valami kis csavar” - mondta el a Photogristnek.  

💪🏼

Yahav Draizin (@yahavd) által közzétett fénykép,

Ha bejön önnek Dazin játéka a különféle valóságokkal, továbbiakat az Instagram vagy Facebook-oldalán talál!

Hogyan lehet még jobbá tenni a nagy filmklasszikusokat?

(bzs) 2016. november 25., péntek 19:48

A mozirajongók eszement ötletei gyakorlatilag kifogyhatatlannak bizonyulnak, ha kedvenc filmjeikről van szó. Egy angol pár – akikről az IndieWire beszámolójából csak annyi derül ki, hogy Davidnek és Sarah-nak hívják őket – azonban új magasságokba emelte a műfajt: kedvenc macskájukat a főszerepbe emelve rekonstruáltak ikonikus jeleneteket.

Szerencsére nem csak a saját szórakoztatásukra használják a felvételeket, hanem külön Instagram-profilt is csináltak ennek a szenvedélynek Movie Cats felhasználónév alatt. A mellékszerepeket saját maguk alakítják, a főszerepet pedig két macskájuk (illetve többnyire csak egyikük, akit könnyebben rá tudnak venni). Eddig a Ragyogást, A nyolcadik utas: a Halált, az E.T., a földönkívülit, a Ghostot és az Amerikai szépséget játszották újra, azaz feltörekvő négylábú dublőrük helyettesítette már Jack Nicholsont, robbant ki alienként gazdája véres hasából és hempergett szexin rózsaszirmokban.

„Két - szinte teljesen egyforma – macskánk van: Willow és Tara. De majdnem az összes jelenetben Tara szerepel” - mesélték a büszke gazdák a The Dodo állatos híreket gyűjtő oldalnak. „Először a kocsmai kvízünk tévés és filmes kérdéseihez készítettük a fotókat, de olyan jól sikerültek, hogy végül rendszeresítettük őket.”

Macskákkal forgatni ugyanakkor nagy kihívás. Davidék szerint nagyon küzdelmes, hogy összetartsák a gyártási folyamatot és ne csússzanak ki az időből sem. „Elég nehéz rávenni őket, hogy működjenek velünk együtt, de egy csomó praktikánk van, amivel megpróbáljuk lekenyerezni őket. Szóval általában sikerül meggyőzni őket, hogy vegyenek részt a hülyeségeinkben. Szenzációs dolog ezzel tölteni a vasárnapot!”

7 ok, amiért számunkra a Gilmore Girls a legnagyobb karácsonyi ajándék

Miklya Anna 2016. november 25., péntek 13:10

Olyan családban nőttem fel, ahol elvből nem volt televízió (ez jó is meg rossz is műveltségemre nézve), ezért a legtöbb kultsorozattal való megismerkedésem története úgy kezdődik, hogy… egyik barátomnál voltam vendégségben. 17 évesen éppen életemben először sikerült kiharcolni, hogy az aktuális fiúmnál töltsem a vasárnapot (közös ebéd a szülőkkel, minden), amikor szívem szerelme egyszer csak fogott egy tál csipszet és közölte, hogy irány a tévé, mert mindjárt kezdődik a Szívek szállodája. Én pedig álltam ott tök csalódottan, és csak néztem, hogy mi….? Micsoda? Miket nézel te? Mi ez, valami latin szappanopera? 

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Nekem a színház akkor érdekes, ha a mindennapi életet mutathatom meg a színpadon"

maze 2016. november 24., csütörtök 12:11

Székely Krisztából úgy lett Magyarország egyik legmenőbb színházának szerződtetett rendezője, hogy esze ágában sem volt színházzal foglalkozni. Balett-táncosnak indult, de élni akart; nyitott hát kocsmát Laoszban, sőt a kereskedelmi tévézés gépszíja is elkapta pár évre. Aztán megint valami mást és többet akart, így most Ibsen Nóráját rendezi a Katonában, Ónodi Eszter főszereplésével. Interjú.

A Katona viszonylag frissen szerződtetett rendezőnőjeként most éppen Henrik Ibsen:  Nóra – Karácsony Helmeréknél című darabját próbálod, mióta is? 

Október 19-én volt az olvasópróba, tehát most a próbaidőszak felénél, a sűrűjében vagyunk. Az előadáshoz Szabó-Székely Árminnal Ibsent alapul véve mi írtunk szövegkönyvet, de a végleges előadás szövegébe a próbákon elhangzó improvizatív dolgok is bekerülnek majd. Elsősorban aktualizálni akartuk a történetet, mert hiszem, hogy a problémakör, amivel ez a darab foglalkozik, ma is ugyanúgy is létezik, de a szöveg irodalmisága a századfordulós színház lenyomata, és ezt mi maivá akartuk tenni. Az eredeti darab sok értelemben egyirányú, és megállíthatatlanul robog a végkifejlet felé, számomra túlságosan kitett és direkt módon. Ezeket a direktségeket igyekszünk satírozni.

Engem foglalkoztat a házasság, a hosszútávú kapcsolatok világszintű válsága és azt gondolom, hogy jót tesz a darabnak, ha nem feketén-fehéren ábrázolunk dolgokat. Egy házasság végpontján legtöbb esetben nincsen jók és rosszak, hanem szándékok, hiányok és sok sok elfojtás van. Ezeket keresgélem. Nórát sok esetben nagyon fiatal színésznők játsszák ezzel is alátámasztva és aláhúzva az elnyomó és az elnyomott helyzetét.

...ezzel szemben Ónodi Eszter...? 

Ő azért nem egy húszéves lány, hanem egy nagyon fajsúlyos, művelt, okos felnőtt nő. Ibsennél Nórának nagyjából fogalma sincs, mi történik vele és körülötte; egy gyerek, aki bezárva él a férje oldalán.  Én inkább azt akartam megnézni, hogy milyen negyven körül krízisbe kerülni, esetlegesen mindent újrakezdeni, ami ráadásul nagyon gyakori mostanában. Ilyen módon akartam aktualizálni, nem úgy hogy egy űrállomáson élnek Helmerék (nevet).

Rá lehet ezt húzni az eredeti szövegre?

Mindez benne van az eredeti szövegben is, csak a hangsúlyokat kell máshová helyezni... Valahogy nincs ez rendesen kitalálva. Ha egy nő gyereket szül, attól mintha belassulna körülötte az élet. Persze van, aki újra fel tudja venni a fonalat, de nem ez a jellemző. És ha valakinek már három gyereke van, annak teljesen más ritmusban történik onnan kezdve az élete. Nálam minden szereplő egy helyről indul; osztálytársak (amiről az Ibsen műben szó sincs). Megnézzük, hogy tizenöt év alatt ki mire viszi a közös kiindulási pontból.

A Katona szerződtetett rendezője vagy, mennyire szólhatsz bele abba, hogy mit rendezzél?

Maximálisan. Olyat természetesen nem csinálok, amit nem szeretnék. Mindenki jobban jár, hiszen ha nem tudok mit mondani a darabbal, nincsen mögötte gondolat, az az előadáson is meglátszik majd. Abból sok jó nem sülhet ki... 

Tehát nem akarod a világ összes darabját megrendezni...

Dehogy akarom. Egy ideje női sorsokkal foglalkozom; a Nóra, ha jól csináljuk, akkor az összegzése lehetne ennek az időszaknak, gondolatmenetnek. 

És mi jön a nők után? 

A kiskutyák. Most van egy kiskutyám, nagyon foglalkoztat ez a kérdés, alig van park, ahova el lehet vinni... 

Most komolyan, továbbra is a társadalmi meg politikai kérdésekkel akarsz foglalkozni a rendezéseidben? 

Engem az foglalkoztat, ami körülöttünk van. Nekem a színház akkor érdekes, ha az emberek életének meghosszabbítása történik a színpadon, a mindennapjaikkal, problémáikkal foglalkozhatnak. Nekem a kizárólag szórakoztatni akaró színház unalmas és befeszülök tőle. Jobban érdekel, hogy megfejtsek emberi történeteket és igazságokat keresgéljünk. Olyan előadásokat szeretek nézni, ami beleköt azokba az érzékeny dolgokba, amiben az ember éppen létezik. Ez lehet akár éppen politikai, de magánéleti is. Az egyén különböző helyei, különböző rendszerekben. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Aranyhaj és a nagy szépség- és termékenység-maffia gubanc

Miklya Anna 2016. november 23., szerda 18:52

 

Sofi Oksanen finn írónak eddig négy regénye jelent meg, melyekben közös, hogy általában több nemzedék nőalakjain keresztül, nosztalgia és kellemkedés nélkül, élesen és higgadtan mutat be nemcsak történeteket, hanem szociális, társadalmi, történelmi összefüggéseket, tényeket. És bemutat olyan, elfedni kívánt bűnöket, amik pont azért, mert elfojtódnak és a háttérben maradnak, jóval nagyobb hatással bírnak: akár több generáció életét is tönkre tudják tenni. Oksanent különösen az érdekli, hogy a mindennapi politika és a személyen túlmutató döntések hogyan szivárognak át a mindennapokba, válnak a hősök kicsinyesnek és jelentéktelennek tűnő életének mindennapos terheivé. A finn írónő különösen sokat foglalkozott a huszadik század történelmével, és annak lenyomataival: legújabb kötete, a Norma azonban, eddig regényeitől eltérően, sokkal inkább koncentrál a jelenre.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Dollár Papa Gyermekei megették Csehovot

cukorka 2016. november 22., kedd 14:53

Csehov zseni. Csehov örök. Csehov előre látott mindent. Vagy azóta sem változott semmi – nézőpont kérdése. Ezt a nézőpontot állították a feje tetejére most Dollár Papa Gyermekei, akik eddig főként lakásszínházukról voltak nevezetesek, ám most átnyergeltek nagyobb térbe, méghozzá a Trafó színháztermébe, hogy egy érdekes kísérletet valósítsanak meg. A Csehov című előadás ugyanis nem más, mint egy izgalmas kísérlet arra, hogy egyszer az életben mi, nézők is vígjátékírónak láthassuk Csehovot – ahogyan ő maga is vígjátéknak szánta drámái nagy részét. Kegyetlen egy humora volt, szó se róla...

Talán eggyel jobb az előadást úgy nézni, hogy ismerjük Csehov műveit, de minden kétséget kizáróan úgy sem lehet rossz, ha most hallunk életünkben először a drámaíróról. Eleinte még azt gondolja az ember, hogy valami zanzásított Csehov-összest fog látni, de hamar kiderül, hogy ez azért nem egy Shakespeare Összes Rövidítve, hanem egyetlen történet, amit – mit ad isten! – négy fantasztikus műből férceltek össze. De leginkább a Sirályból. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az ideális barát türelmes, figyelmes és együttérző, csak néha töltőre kell dugni

Farkas Edina Lina 2016. november 20., vasárnap 17:06

Nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, így az A nevem Alice című dokumentumfilmre is kétkedve ültem be, holott tudtam, hogy ennek az alaptörténete már nem fikció, hanem a közeli jövőt vetíti elő. A Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon látott film ugyanis egy olyan robotról szól, ami képes a beszélgetésre, sőt az érzelmek kifejezésére is, vagyis enyhíteni tudja az emberi magányt. Aha, persze.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Íme a kis hernyó, aki miatt Hayao Miyazaki visszatér a nyugdíjból

Miklya Anna 2016. november 19., szombat 18:17

2013-ban, a Szél támadt premierjével egy időben az animációs filmek ősz japán istene, Hayao Miyazaki bejelentette, hogy ez volt az utolsó filmje: nem tud és nem akar ennél többet mondani az őt körülvevő világról, és már amúgy is benne van annyira nyugdíjaskorban, szóval ő most visszavonul és nem rajzol többet. Aha. Mi, a közönség persze el is sirattuk, hogy nem lesz több Mijazaki-film, bár az idős mester alapította Ghibli Stúdió továbbra is működik, alkotásai pedig azóta is elég magas minőséget képviselnek. A When Marnie Was There furcsa, didergősen szép szellemhistóriája, és a Kaguya hercegnő története című, újfajta esztétikával kísérletező, cseresznyevirág finomságú meséjét is nagyon szerettük, de azért Miyazaki mégiscsak Miyazaki, mi lesz velünk a furcsa, de szerethető lényei, a gépit és organikust ötvöző egyedi látomásai, vagy a sztoriba különböző ürügyekkel becsempészett repülő szerkezetei nélkül?

Hayao Miyazaki
Hayao Miyazaki
Fotó: Frazer Harrison / Getty Images Hungary

A kis hernyó nagy története

Szerencsére az idős mester ugyanolyan aktív és nyughatatlan, mint korábban. Ahogy az a múlt vasárnap az NHK nevű japán televízióban leadott dokumentumfilmből kiderül (mely a beszédes A férfi, aki még nem fejezte be: Hayao Miyazaki címet viseli), Miyazaki a Ghibli múzeumnak dolgozott egy kisfilmen, ami a Kemushi no Boro (Boro, a hernyócska) címet viseli. Azonban úgy érezte, a kis hernyó történetében egy kisfilmnyinél több van, ezért augusztusban benyújtotta a stúdiónak a javaslatát egy egész estés animációs film kidolgozására a történetből.

Miyazaki 20 éve dolgozik a történeten, aminek hőse „egy aprócska, szőrös hernyócska, olyan aprócska, hogy könnyedén szétmorzsolhatnád két ujjad között”. A tervezett 12 perces kisfilmet, ami egy, a Ghibli múzeumnak gyártott rövidfilm-sorozat része, a teljes változattól függetlenül 2017-ben be fogják mutatni. A nagyfilmre valamivel többet kell várni, Miyazaki nagyjából öt éves alkotási folyamatra számít, vagyis mire a film a mozikba kerülhet, ő már nyolcvan éves lesz. Mindenesetre 2020-ban rendezik Tokióban a nyári olimpiai játékokat, ehhez az időzítés különösen jól jön ki.

Bár a dokumentumfilmben nem szerepel, ahogy a Ghibli fejesei rábólintanak a filmtervre, de csoda lett volna, ha nem mondanak rá igent. (Az AnimeNewsNetwork cikke szerint a dokufilmben a Ghibli egyik producere, Toshio Suzuki meg is jegyzi, hogy Miyazaki valószínűleg a haláláig storyboardokat fog rajzolni, mire a stúdió másik dolgozója hozzáfűzi: ettől lenne aztán igazán nagy kasszasiker a film.)

Érthető, ha kiakadsz, ha kiderül, hogy a nagynénid náci tömeggyilkos

Farkas Edina Lina 2016. november 18., péntek 15:18

Sacha Batthyány regénye egy olyan családi titokról fejti le a hallgatás generációs rétegeit, amellyel felmenői nem akartak, vagy egyszerűen csak nem tudtak szembenézni. Amikor tudomást szerez a tényekről, a fiatal újságíró Batthyány-sarjra hárul a cseppet sem hálás feladat, hogy mindezt megtegye, és – halott nagyanyja utolsó kívánságával is szembe szegülve – napvilágra hozza családjának bűnrészességét a történelemben csak rohonci mészárlásként fennmaradt náci tömeggyilkosságban. És nekem mi közöm ehhez? - teszi fel magának (és könyve címében is) a kérdést az unoka, és nyomozása végére, ha a rejtélyt nem is képes teljes körűen feloldani, legalább erre a kérdésre választ kap. Miszerint nagyon is sok – még ha nem is úgy, ahogy azt gondolná.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az exférjed krimijében megerőszakolnak a sivatagban, ő meg otthagy. Elolvasnád?

Miklya Anna 2016. november 17., csütörtök 19:29

Tom Ford tehetséges divattervező, elképesztő érzéke van színekhez, fényekhez, anyagokhoz, képekhez, és ahhoz, hogy mindezzel atmoszférát teremtsen. És Tom Ford emellett filmrendező is: 2009-ben jelentkezett a Single Man című első filmjével, és 6 évébe telt, mire újra kamera mögé állt. Nem tudom, mi lehet a hosszú hallgatás oka. Lehet az, hogy azért mégsem ez az igazi hivatása. Lehet, hogy ennyi időbe telt megtalálni a tökéletes alapanyagot. De az is lehet, hogy ennyi időbe telt, mire képről képre, beállításról beállításra megálmodta ezt a filmet. Mert az Éjszakai ragadozóknak minden egyes beállítása, képkockája elképesztően gyönyörű: ezt a filmet kockánként be lehetne válogatni egy fotóalbumba, egy divatanyag illusztrációjaként, vagy fellógatni egy kortárs fotóművészeti galéria falára.

896278 33
Fotó: port.hu
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudta? A Zsidó Filmfesztiválon nem csak a Holokausztról láthat filmeket!

Böszörményi Edina , suze 2016. november 17., csütörtök 15:58

Idén ötödik alkalommal rendezik meg a Budapesti Zsidó Filmfesztivált november 17-20. között a Művész Art Moziban és a Kino Cafe Moziban. A 15 filmből álló program célja, hogy minél sokrétűbb képet adjon az érdeklődők számára a zsidóság színes és a többség számára ismeretlen világáról, és bemutassa mai állapotát. És igen, a zsidók életére a mai napig rányomja a bélyegét a Holokauszt. De képzelje, nem csak erről szól az életük: emellett - sőt, ennek ellenére is - szeretnek, küzdenek, önmegvalósítanak, sőt még nevetni és nevettetni is tudnak. Összesen 15 film szerepel a programban, mi pedig segítünk egy kicsit a szelektálásban.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az év magyar menősége: képregényesített versekkel a halál ellen

Dívány 2016. november 17., csütörtök 10:45

Nem gondoltuk volna, hogy az év egyik legmenőbb és legfiatalosabb kulturális-egészségügyi figyelemfelhívó kampányát épp a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége fogja szállítani, de ez még talán külön menőségi faktort is ad az Életbenmaradnának című projektnek. A MNyOSz ugyanis a november 12-i Tüdőgyulladás Világnapjára szerette volna felhívni a figyelmet, és ezt egy rendkívül izgalmas és látványos végeredményű gondolatkísérlettel tették színesebbé, mindenki által „fogyaszthatóvá” és elgondolkodtatóvá.

Kiválasztottak a magyar irodalomtörténetből öt költőóriást és öt verset, majd öt fiatal képregényrajzolót, akik saját stílusukban „képregényesítették” a kiválasztott verseket. És hogy mi az összefüggés a költők, a tüdőgyulladás és a képregények között?

Kölcsey Ferenc: Huszt - Lakatos István tolmácsolásában
Kölcsey Ferenc: Huszt - Lakatos István tolmácsolásában
Távolról sincs vége, olvasson még »

Untermensch Über Alles

Miklya Anna 2016. november 16., szerda 17:00

Nagyon sajnálom, ha ez az ajánló személyesebb lesz a megszokottnál vagy az elvártnál, de az a helyzet, hogy amikor nekikezdtem, felírtam a címet, fáradtan lefeküdtem aludni, és másnap, hogy belekezdtem volna a cikkbe, szembesülnöm kellett azzal, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztásokat. Nekem pedig arról kellett volna írnom, hogyan lehet megvezetni az egyszerű embereket; hogyan lapul ott valamennyiünkben ugrásra készen a zsigeri náci; hogy mit tesz az emberekkel, ha cserbenhagyva érzik magukat; hogy mit tesz egy egész társadalommal az elburjánzani hagyott ostobaság. Az Örkény Színház Mesél a bécsi erdő című darabját márciusban mutatták be, de most még fájdalmasabb és aktuálisabb, mint valaha. Ami azóta történt, nem egyszerűbbé teszi, hanem nehezebbé, hogy megírjam ezt az ajánlót. És főleg, hogy keserűség nélkül tegyem meg.

856028 33
Fotó: port.hu
Távolról sincs vége, olvasson még »

Kokóznál együtt apukáddal a parkolóban?

Miklya Anna 2016. november 15., kedd 18:53

Biztos voltam benne, hogy a Toni Erdmann remek film lesz: annyit olvastam róla, és annyira csak jókat, hogy vagy a világ őrült meg, vagy van a filmben valami. Azonban féltem tőle és jó darabig halogattam a megnézését. Ez a film arról szól, hogy van egy meglehetősen sikeres, fiatal egyedülálló nő, aki nehezen tud kommunikálni az apjával. Én egy – mondjuk inkább közepesen – sikeres fiatal, egyedülálló nő vagyok, aki nehezen tudok kommunikálni az apámmal. De igazából mindegy, hogy én ki vagyok. Ön, aki olvas, valószínűleg szintén nehezen kommunikál az apjával, akárcsak a gyermekek nagy része, mióta világ a világ, és ha fél ettől a filmtől, minden oka megvan rá. Ez ugyanis egy igaz és jó film. Őszinte és egyszerű. Nem csak a híre teszi. Már az első képkockánál érezni, hogy nagyon fog fájni a végén. Meg még napokig. És aztán nem is hagy csalatkozni ebben az érzésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"De szuper lett, tényleg kaptam egy medvét! Titokban pont erre vágytam!"

S-W. Zsó 2016. november 14., hétfő 08:30

Képzelje el, hogy a tetoválóművészt egy ponyva választja el a vendégtől, aki a karját vagy a lábát egy lyukba dugva várja, hogy mit varrnak rá. A minta teljes mértékben az alkotó fantáziájára van bízva, a vendég pedig csak a végeredményt láthatja. A Pop-Up Tattoo csapatának hétvégi jótékonysági workshopján jó pár bátor jelentkező átélte a meglepetés varrással járó izgalmakat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Jákob három évszázadon átívelő lajtorjája

Miklya Anna 2016. november 12., szombat 19:31

Ljudmila Ulickaja saját bevallása és kritikusai szerint is a novella, elbeszélés műfajának orosz nagyasszonya: legújabb, magyarul is megjelent kötete viszont regény, nem is akármilyen, egy masszív, hétszáz oldalas családregény. Nagyregény, mindenféle értelemben – olyan, amilyen ritkán születik. Mikor elkezdtem olvasni az egyik este, cseteltem egy barátommal a telefonomon, és arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz mostanában úgy igazán olvasni. Mert oké van az e-konyv, de igazából… olvasni egy könyvet, az mégis más. Főleg egy ilyen masszívat, ami, ha végigdőlök a kanapén, nyomja a mellkasomat, főleg a szív felőli részen. Hogy ehhez kell egy kis rászánás. Meg egy olyan könyv, ami elteteti velem a telefonomat. De miután ezt így megbeszéltük, és én végre kezembe vehettem az új kötetet, a Jákob lajorjáját, eltettem a telefont.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Meghalt Victor Bailey basszusgitáros

maze 2016. november 12., szombat 11:35

Egy éve derült ki, hogy halálos beteg Victor Bailey, a világ egyik legjobb post-funk-jazz basszusgitárosa, akinek halálhírét pénteken délután közölték. A zenész a CMT(Charcot–Marie–Tooth) nevű genetikai betegség áldozata lett, ami ugyan már 25 éve jelen volt az életében, de csak idén őszre hatalmasodott el rajta annyira, hogy már 24 órás felügyeletre volt szüksége. Pár napja létre is hozták egy egészségügyi alapot a CMT betegei számára, 60 napon át kell százezer dollárnak kell összegyűlnie, sajnálatos, hogy Bailey-n már ez sem segíthet.

A művész többször játszott Budapesten, mindig nagyon jó hangulatú bulikat csinált, közvetlen vidám ember hírében állt: 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Leonard Cohen elment a múzsája után

Farkas Edina Lina 2016. november 11., péntek 17:24

2016. november 7-én, 82 éves korában, mindössze három héttel legújabb lemeze, a You Want It Darker megjelenése után elhunyt a világhírű kanadai költő, dalszerző és énekes, Leonard Cohen. Halálhíre talán nem is érte igazán váratlanul azokat, akik olvasták az októberben, a The New Yorkernek adott interjúját: ebben már elmondta, hogy készen áll a halálra. És legyengült egészségi állapota mellett talán az is közrejátszott ebben az érzésben, hogy júliusban elhunyt legnagyobb egykori szerelme és múzsája, Marianne Ihlen. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csillámpor, jazz és veszedelmes viszonyok Woody Allen új filmjében

Böszörményi Edina 2016. november 11., péntek 13:25

Woody Allen új filmje, a Café Society egy kétségkívül jól becsomagolt nosztalgiafilm, ami visszarepíti a nézőt a 30-as évekbeli Los Angelesbe, majd tovább az akkori New Yorkba.  A film a Cannes-i Filmfesztiválon nyitott, ami azért is különleges a rendező számára, hiszen ő az egyetlen a fesztivál történetében, akinek három filmjével is megtörtént már ez. De miről is szól ez a 96 perces vígjáték, mit tudott az európai városimázs-filmek után ismét hazafelé és a múltba forduló Woody Allen 45. alkotásaként? Azt már előre leszögezhetjük, hogy egy látványban és nosztalgiában töltött másfél órát!  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ecsetleg élni kellett volna tovább

maze 2016. november 10., csütörtök 15:22

Már csak ezen a héten tekintheti meg a nagyérdemű a tavaly, mindössze 48 évesen elhunyt Braun András műveiből összeállítottEcsetleg című kiállítást a Fest;Tisztít Galériában. A kiállítást már csak azért is érdemes megnézni, mert a képanyag mellett látható Szecsanov Martin portréfilmje is a festőről, amiből egy életigenlő, megalkuvást nem ismerő művész képe és izgalmas élete rajzolódik ki. Braun váratlanul, utolsó kiállítása után alig két hónappal halt meg; igen aktív művész volt. Óriási, más festők műveivel össze nem téveszthető képeit a portréfilmben is bemutatta; élénk színekkel dolgozott, aki a geometriát és a repetitivitást legfontosabb kellékeinek tudta be. 

Művei általában nem ábrázolnak azonosítható elemeket, ha mégis felbukkan rajtuk egy-egy (például sminkecsetek, fúrógépek), azoknak inkább struktúraépítési funkciója van. A képek koncentrikus körökből, spirálokból, ellipszisekből, gyémánt formákból, függőleges-vízszintes rácsvonalakból állnak, igen pszichedelikus látványt nyújtva a szemlélőnek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egymással sem tudunk szót érteni, mégis mit várunk akkor az idegenektől?

Miklya Anna 2016. november 10., csütörtök 10:08

Amy Adams  Jake Gyllenhaalhoz hasonlóan szinte fű alatt ért be a kikezdhetetlenül, megbízhatóan legnagyobb színészek sorába, mégsem olyan harsogóan és ragyogóan híres, mint más pályatársai. Senki sem sajnálja például úgy, mint Leonardo DiCapriót azért, mert az öt Oscar-jelöléséből egyet sem váltott valóra: pedig hasonlóan magabiztos, kiszámíthatóan jó, sőt remek színészi alakításokat hoz minden egyes filmben, amiben csak feltűnik. És Amy Adams aztán mindenfélét elvállal, a szuperhősmoziktól (Acélember) a Sofia Coppola rendezte furcsa, indie Her (A nő) mellékszerepén át a Disney-figurázó, habos-babos Bűbájig, vagy Az Amerikai botrány mellékszerepétől (ahol a sokkal fiatalabb Jennifer Lawrence aratta le a babérokat és az Oscart) Tom Ford legújabb Éjszakai ragadozókjának femme fatale-jáig. Annak ellenére, hogy nem egy klasszikus szépség, van benne valami furcsa vonzerő, és valami elemien, érzékenyen, gyötrően nőies, a neve pedig, ha a film minőségére nem is, de legalább egy kitűnő színészi alakításra garancia.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés