STÍLFŰRÉSZ, A DÍVÁNY KULTÚRBLOGJA

Kinder figurák helyett gyűjtsön inkább Hieronymus Bosch-alakocskákat!

Szűcs Gyula 2017. január 14., szombat 14:46

Zseniálisan egyesíti a magas kultúrát a bazári giccsel az a Parastone nevű művész, aki Hieronymus Bosch szürreális festményeinek szereplőit mintázza meg - írja a Dangerousminds.net. A legendás németalföldi festő bizarr képzeletének szülöttei így kézzel festett figurácskák formájában már beköltözhetnek bárkinek az otthonába.

bosch
Fotó: Hieronymus Bosch / amazon.com

Hieronymus Bosch életműve, és a sok-sok furcsa lénnyel telezsúfolt festményeinek lényege a mai napig értelmezési vitákat szül művészettörténész berkekben. Abban viszont talán mindegyik kutató egyet ért, hogy a Bosch-képeken felbukkanó, embereket kínzó, állatfejű, pucér fenekű, egyszerre vicces és rémisztő figurák az emberi gonoszságot karikírozzák és a bibliai hét főbűnt ábrázolják. A pajzán gnómok és randalírozó démonfattyak serege általában félelmet és zavart idéz elő a befogadóban.

Sajnos jelenleg már csak a leszúrt, dagadt izét és a duci boszorkányt ábrázoló Bosch-szobrocska kapható, előbbi 45, utóbbi 51 dollárért (plusz szállítás).

Japánkertek szépsége holland rendezőtől: ilyen A vörös teknős

Miklya Anna 2017. január 13., péntek 13:04

A kisfiam és én nagy Ghibli-rajongók vagyunk, de az új, japán-francia koprodukcióban, Michael Dudok de Wit rendezésében készült filmjük, A vörös teknős esetében már az előzetes megtekintésekor látszott, hogy a kész mű a holland rendező ízlésvilágát tükrözi. Ami nem baj, de kicsit sajnáltam, mert képes lennék tőből levágni, sőt akár le is rágni a kezem egy új, „igazi” Ghibli filmért. A szép animációs filmeket viszont kedvelem akkor is, ha történetesen nem „ghiblisek”, és A vörös teknősről olyan remek dolgokat lehetett olvasni cannes-i sikere után, na meg az előzetes is olyan gyönyörű, hogy megnéztem – elővigyázatosan azonban nem a hatévessel, ami nagyon jó ötletnek bizonyult. Mert bár a korhatár szerint megnézhette volna, de valóban nem neki való.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Drag hősök és diszkókirálynők a Rocky Horror Picture Show-tól Lady Gagáig

hv 2017. január 12., csütörtök 18:04

Magyarországra érkezik a világ egyik leghíresebb drag királynője, Amanda Lepore. De mi az a drag, mikor került be a köztudatba, és hogyan és miért vált ilyen markáns részévé a popkultúrának?

Lakatos Márk stylist szülinapi bulijára érkezik a világ egyik legismertebb transzszexuális előadóművésze, számos híres alkotó – köztük David LaChapelle fotós – ihlető múzsája, Amanda Lepore. Lepore a Tütü Budapest nevű klubban lép fel január 12-én, csütörtökön este, és egészen biztosan világszínvonalú programmal fog előrukkolni. Ennek kapcsán kezdtünk el azon gondolkodni, hogy vajon a drag, illetve a transzszexuális kultúra mekkora hatással volt az elmúlt évtizedek popkultúrájára. A választ persze előre lehet sejteni: igen nagy hatással.

Mondom az uramnak, Tibi

Általában azt szokás drag queennek vagy kingnek nevezni, aki a biológiai nemével ellentétes társadalmi nemi szerepnek megfelelő külsőt ölt: egyszerűbben szólva, férfiként nőnek, nőként férfinek öltözik. A dolog azonban ennél jóval bonyolultabb. A drag nemcsak társadalmi nemi váltásra utal, hanem általában jelenthet kulturális átöltözést, vagyis – bár leggyakoribb formája az előbb említett – bármi lehet drag, amely felforgatja az identitás bevett – legtöbbször külső – sablonjait.

Bár az elnevezés 20. századi, a jelenség maga nyilvánvalóan nem új. A történelem során számos korszakban találkozunk hasonlóval, elég csak a közismert ókori görög példára gondolni, amikor a színházban a női szerepeket is férfiak játszották; de nem volt ez másképpen mondjuk a reneszánsz Angliában sem, lásd a Szerelmes Shakespeare című vonatkozó történelemleckét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emma Watson Belle babája inkább Szörnyeteg, mint Szépség

Menő/Ciki

Böszörményi Edina 2017. január 11., szerda 18:39

Nem állítjuk, hogy egyszerű munka emberi arcvonásokat, hasonlóságokat megjeleníteni játékbabákon, de ha csak a Barbie celebsorozatára gondolunk, azért láttunk már példát arra, hogy meg lehet ezt oldani. Nagyon nem igaz ez azonban a Disney márciusban debütáló, de a rajongók által már nagyon várt Szépség és a Szörnyeteg élőszereplős moziváltozatához készült Belle babára. A Moviefone-on bukkantunk rá az Emma Watson vonásait viselő babára, aminek csak két hibája van. Az egyik, hogy akárhogy is nézzük, kicsit sem hasonlít a bájos és szép színésznőre. A másik, hogy kifejezetten ijesztőre sikerült.

Távolról sincs vége, olvasson még »
szavazat szavazat

Az Állampolgár alaposan bemutatja, milyen menekültként Magyarországon élni

Farkas Edina Lina 2017. január 11., szerda 18:39

Vranik Roland harmadik nagyjátékfilmje, Az állampolgár január végén kerül majd a mozikba, mégis már most nagy érdeklődés előzi meg. Nem is alaptalanul: az Állampolgár ugyanis nemcsak aktuálisa miatt érdekes (ami egyébként véletlen egybeesés, Vranik a forgatókönyvet még jóval a hazánkat is érintő menekültkrízis és az azt követő gyűlöletkampány előtt írta), hanem mert a szereplők maguk is okkal hagyták el hazájukat.

Mi a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület által szervezett filmklubon, premier előtt láthattuk, a vetítést követően pedig migrációkutatók, civilszervezetek szakértői, valamint maga a rendező beszélgettek a filmről, valamint a Magyarországon élő menekültek és bevándorlók helyzetéről.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezeket az új sorozatokat fogjuk majd nézni 2017-ben

Farkas Edina Lina 2017. január 10., kedd 18:45

Év végén már összeszedtük azokat a sorozatokat, amiket nagyon szerettünk 2016-ban. Ezek közül szerencsére jónéhánnyal találkozhatunk 2017-ben is, de már most tudni, hogy  jön egy rakás izgalmas újdonság is, amik közül párra elég kíváncsiak vagyunk. Van köztük családi komédia, újragondolt ÓZ, és jön egy történet az 1800-as évek elején élő James Keziah Delaneyről is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egy hónapig ingyen nézhető a David Bowie dokumentumfilm

Edicsek 2017. január 9., hétfő 19:21

A BBC oldalán még szűk egy hónapig, egészen pontosan február 6-ig nézhető meg az a dokumentumfilm, amiben a tavaly januárban elhunyt David Bowie-ra emlékeznek zenésztársai, ismerősei, barátai. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Generáljon Ön is halandzsát!

Divany.hu 2017. január 8., vasárnap 15:44

Mostanában a Facebooktól a Tumblren át több fórumoldalig számos helyen szembejött velünk a Lórum Ipse, a magyarosított Lorem Ipsum generátor, ami pár bekezdésnyi, rettenetesen vicces, elsőre magyarnak tűnő, de mégsem értelmezhető szöveget gyárt. A program valójában már 2016 áprilisa óta létezik, alkotói Nagy Viktor, aki az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvtechnológiai Kutatócsoportjának korábbi tudományos segédmunkatársa, és Takács Dávid, aki ugyanennek az intézetnek korábbi szoftverfejlesztője. A program nemcsak véletlenszerűen dobál össze magyarosnak tűnő szavakat, hanem a magyar nyelv szabályait betartva generál szöveget, például ilyet:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mexikói forradalmárnőtől nyúlták Leia hercegnő ikonikus kakaóscsigáit

Böszörményi Edina 2017. január 6., péntek 10:49

Carrie Fisher halála óta rengeteg elemzés látott napvilágot Leia hercegnő karakterével kapcsolatban, akinek a filmes hercegnők radikális újraértelmezése mellett leginkább ikonikus másik jellemzője a két kakaóscsigára emlékeztető hajviselete. A NowThis videóját a Snopes.com dolgozta fel, ez alapján Leia hercegnő nemcsak frizurájában, de hősiességben is méltó utódja volt Clara de la Rochának, a mexikói gerillahadsereg ezredesnőjének. Például abban is, hogy mindketten iktattak ki elektromos erőműveket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

„Mindaz, amit csinálok, csak egy szentesi srác önkifejezési mániája”

Sáfár-Williams Zsófia 2017. január 5., csütörtök 12:22

„Horváth János, színész, humorista, íróféle” – így szokott bemutatkozni, majd hozzáteszi, civilben kutyaszánhajtó, észak-amerikai indián kultúrával foglalkozó "hobbista" és harcművész. Élt Alaszkában, elmélkedett zen kolostorokban, megmászta a Fudzsit, mostanában pedig egy indiánregényen dolgozik. A Seiken dojóban találkoztam vele először, körülbelül fél éve, ahol japán kardvívást és Hiko-ryu taijutsut oktat. Kemény, de szórakoztató edzések ezek, mert a poénokkal azért ilyenkor sem szokott fukarkodni.

Az Európa Kempingben és a Vattatyúkban Vízi szakaszvezetőt alakítja, a Nyócker Vizy zászlósa az ő hangján szólal meg, de a már 25 éves Roncsfilmből is sokan ismerhetik. Manapság leginkább rosszfiúk bőrébe bújik, miközben a színpadon egyedül vagy gyerekkori barátjával, Badár Sándorral karöltve komédiázik, akivel egy – végül négyrészessé kerekedett - trilógiát is írtak világjáró kalandjaikról élvezhető stand-up comedy stílusban. Nemrég leültünk egy kicsit beszélgetni, úgy mindenről. Ebből lett egy majd' négyórás interjú.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyen lenne a Black Mirror képregényként

Edicsek 2017. január 4., szerda 17:05

A Black Mirror az egyik legérdekesebb tévésorozat jelenleg, már ha sorozatnak lehet egyáltalán nevezni, hiszen a részeknek gyakorlatilag semmi közük sincs egymáshoz, leszámítva az egyetlen közös elemet, a címadó fekete, tükröződő felületet, ami minden részben szerepet kap (és amiben oly sötét a jövőkép). Ez a tévésorozat nem képregény-adaptáció, de akár az is lehetne, legalábbis a Butcher Billy művésznevű brazil grafikus szerint, aki megrajzolta az egyes epizódok "borítóit" úgy, mintha hetvenes évekbeli képregények volnának. A harmadik  évadról itt írtunk bővebben, most pedig megnézheti, milyen lenne minden egyes epizód, ha eredetileg képregényként érkezett volna. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

2016 legjobb színházi előadásai, amiket idén látnia kell

maze 2017. január 3., kedd 16:56

Rengeteg jó előadást láthattak a nézők a 2016-os évben, de persze van egy saját listánk azokról, amikről úgy gondoljuk, okvetlen érdemes megnézni őket, ha újdonságra vágyik. 2016 slágerelőadásai a mi értelmezésünk szerint tehát a következők:

Egy őrült naplója

Minden szempontból Bodó Viktor rendezése ámított el bennünket a legjobban a 2016-2017-es évadban először. Ez azért nem volt annyira meglepő, mert bár az Egy őrült naplója már eleve megnyerte 2016 májusában a Thealter fesztivál kritikusi díját, hivatalosan csak szeptemberben mutatta be itthon a Jurányi Inkubátorház. És hogy pontosan miért tartjuk azóta is az év legjobb előadásának? Elsősorban Keresztes Tamás alakítása miatt, aki elképesztő bravúrt hoz létre a színpadon, amitől ez a klasszikus Gogol darab egészen más értelmezést nyer és bebizonyítja, hogy ebben az évezredben egy színész már nemcsak szépen és átéléssel mondd szöveget, hanem zenél, átalakul, sőt ha kell, díszletet is tervez. 

A47A1417
Fotó: Takács Attila

Csehov

Ebben az esetben Csehov maga az előadás címe, akik játsszák, azok pedig a Dollár Papa Gyermekei, kiegészülve Für Anikóval. Az ötlet és a kivitelezés is fantasztikus, arról van szó ugyanis, hogy a független társulat megfogta a legfontosabb Csehov műveket, és egyetlen nagy, összefüggő történetté gyúrta össze (legfőképp) a Sirályt és a Cseresznyéskertet. A Csehovot a Trafó játssza, de a legjobb az lenne, ha ezt az előadást is meg lehetne rendelni lakásszínházként is, annak ellenére, hogy ez a társulat első (hivatalos) nagyszínpadi produkciója. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az énekes, aki szintén megérdemelte volna az irodalmi Nobelt

Divany.hu 2017. január 2., hétfő 17:34

Milyen könyvet lehet a halála után alig egy hónappal kiadni Leonard Cohenről? Ez a kérdés merült fel bennem, amikor megláttam kötetet a könyvesbolt kirakatában, és gyorsan el is képzeltem valami pikk-pakk összecsapott, szellemírók által összefércelt könyvet. Szerencsére aztán kiderült, hogy a kötet egy már korábban megjelent, 2012-es kiadású interjúkötet gyors fordítása – és azért egy jó minőségű fordítást már le lehet rakni az asztalra ennyi idő alatt, és nem is panaszkodok. Maga a kötet pedig egy alapos szerkesztői munkán átesett, nagyszabású, izgalmas összeállítás, amit leginkább Cohen-fanoknak ajánlunk, de igazából mindenkinek, aki csak kicsit is szereti ennek a bársonyosan rekedt hangú, sármos kanadai zsidó énekes-költőnek a munkásságát, és érdekli, honnan származik az a rengeteg bölcsesség, figyelem és szeretet, ami a dalaiból árad.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Járja be 3D-ben a pápai bazilikákat!

aa 2017. január 1., vasárnap 13:33

A művészettörténet rajongóinak legnagyobb örömére nemcsak a németalföldi festő, Hieronymus Bosch világhírű munkájáról, a Gyönyörök kertjéről forgattak ismeretterjesztő filmet a Művészet templomai sorozat készítői, hanem 3D-s verzióban bemutatták már a Vatikáni Múzeumot, Firenzét valamint az Uffizi-képtárat is. A film, ami az ókeresztény gyökerektől haladva mutatja be a kereszténység kétezer éves történetét, decemberben és január elején is látható a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban illetve bemutatják Szegeden, Miskolcon, Tapolcán, Szolnokon, Szentendrén, Jászberényben és Cegléden is.

Csodálatos képek és történetek a Szent Péter bazilikáról.
Csodálatos képek és történetek a Szent Péter bazilikáról.
Fotó: facebook.com/AMuveszetTemplomai
Távolról sincs vége, olvasson még »

Most ráér sorozatot nézni – ez volt a mi 8 kedvencünk 2016-ból!

Miklya Anna 2017. január 1., vasárnap 12:45

Az a helyzet, hogy kissé sorozatfüggő vagyok, de még így sem mondhatom azt, hogy akár csak a töredékét is ismerném az egy évben megjelenő sorozatoknak. A sorozatjunkie.hu minden évben megrendezi közösségen belüli felmérését, a Junkie Awards-ot, aminek keretén belül a honlap sorozatfüggő látogatói választhatják ki jelölés és szavazás után kedvenceiket, különböző kategóriákban. A szavazáshoz elkészült az (amerikai, európai, az ő fókuszukba került) újonc sorozatok listája, ami 341 címből áll. 341! Fizikailag képtelenség lenne mindezt végignézni, főleg, ha az ember a régi kedvenceit is követni akarja. Ráadásul a sorozatok jó része csak az sokadik évadra érik be igazán. Ettől függetlenül igyekeztem egy olyan érdekes és minőségi listát összeállítani az éves újoncokból, aminek mindegyik darabja érdemes a megtekintésre, bár a válogatás nem lehet kiegyensúlyozott. Még a saját kedvenceim közül is kihagyok jó párat - minek dicsérjem például a Stranger Thingset, vagy a Westworldöt, amikor mind a kettőnek nagy sajtóvisszhangja volt itthon is, és mi magunk is cikkeztünk róluk. Van egy pár, amikről még viszonylag kevesebbet írtak itthon, pedig érdemesek a megtekintésre. És valószínűleg számos olyan van még, amit érdemes lenne megnézni, de valami miatt nem jutott el hozzám, emiatt ebbe a cikkbe se került bele. Ha van még ötlete vagy javaslata, örömmel várjuk Facebook-oldalunkon a kommentekben.

Távolról sincs vége, olvasson még »

KlipRadar: ezeket a magyar videókat szerettük 2016-ban

Farkas Edina Lina 2016. december 31., szombat 14:25

Idén is összeszedtük azokat a magyar klipeket, amiket szerettünk 2016-ban – legalábbis azokat, akiket amúgy is ritkán, vagy egyáltalán nem játszanak a zenecsatornák, legyen szó tévéről, vagy akár az önmaga paródiájává vált Petőfi Rádióról. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fotók jazzről, sportról, Mensárosról a múlt századból

maze 2016. december 30., péntek 17:52

Schwanner Endre, Balogh Rudolf-díjas fotóművész 2011-ben adta át fotográfiai életművét több történeti értékű tárggyal és dokumentummal együtt a Nemzeti Múzeumnak. A Schwanner / Idők című kiállítás, amit december elején nyitottak meg a múzeumban, döntően a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Budapesten készült fényképeiből válogat. 

Mint azt Fisli Éva, a kiállítás egyik kurátora a sajtóbejáráson elmondta, az idő fontossága ebben az esetben nem egyetlen ember idejének a sokfélesége, hanem a felvétele ideje és a mi jelenünk találkozása – és valóban, a tárlat sokféle gondolatot megindíthat az emberben, pláne amennyiben fogékony a sport, zene és színház világára, hiszen az Idők leginkább ezekből a képekből válogat.

 A másik kurátor, Stemlerné Balog Ilona fontosnak tartotta kiemelni, hogy kiállításnak nem célja a nosztalgia, hiába sok a képeken a művész, akiket Schwanner fotózott. A szerzői, analóg nagyításokkal inkább csak arra kíváncsiak, mit jelenthet a mai fiataloknak az életműnek ez a szelete. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kalifornia egy álom

Miklya Anna 2016. december 29., csütörtök 17:29

Emlékeznek még Katy Perry California Gurls mű számára Snoop Doggal? És a klipre? Egy édes-mézes-cukormázas színpadot ábrázolt, egy kirakatvilágot, játéktáblát, ahol kedves marcipánfiguraként kóborolt az énekesnő. A Kaliforniai álom, bár művészeti értéke összemérhetetlen a fent említett klippel, hasonlóan díszletszerű, ami jó is, meg nem is, önreflexió is, és nem is. Mindjárt elmagyarázom.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tovább gyűrűzik a csillámbotrány

Edicsek 2016. december 29., csütörtök 16:14

Anish Kapoor és Stuart Semple művészek nemrég nagyon csúnyán összevesztek és úgy tűnik, nem csillapodnak az indulatok. A nagy balhét az váltotta ki, hogy Kapoor levédette a világ legfeketébb feketéjét és ezek után azt csak ő használhatja a műveihez. A Vantablack annyira sötét, hogy már mérni sem lehet, Kapoor pedig ezt megvásárolta, hogy abból létrehozza a tökéletesen üres űrt, mint művészeti alkotást. Ezen aztán besértődött Stuart Semple és megalkotta a legpinkebb pinket. Ő jogilag engedélyezte, hogy ezt mások is használják, egy valakit kivéve: Anish Kapoort. Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy aki megrendelte a legpinkebb pinket, annak nyilatkozni is kellett, hogy ő biztosan nem Anish Kapoor.  De Kapoor ezt nem hagyhatta ezt annyiban és beindult a háború.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az erős női mozihősök Leia hercegnő hagyatéka

suze 2016. december 28., szerda 18:07

Először csak egy szokásos filmes évösszegző cikket akartam írni arról, milyen klassz, hogy idén már egyre több olyan jó film készült, amiben a nők nemcsak biodíszletként szerepeltek, hanem erős, önálló főszereplői voltak a történeteiknek. Aztán tegnap este jött a hír, hogy meghalt Carrie Fisher. Ugye értik, hogy jön ez ide?

Emlékszem az őszinte megdöbbenésemre, amikor kábé hétéves kislányként először láttam a Star Warst, és megpillantottam benne Leia hercegnőt. "De hát ő nem is szőke!" - volt az első, amin fennakadtam, ami világosan mutatja, hol állt akkoriban a nők helyzete, megítélése és az általuk (nem csak a filmekben) elfoglalt szerep. Meg azt is, hogy magam is barna hajú és szemű kislányként mit gondoltam erről. És mint aztán kiderült, ez a hercegnő nemhogy nem szőke, de nem is az a pillákat rebegtető, babaarcú szépség, hanem mer "csak" átlagosan csinosnak lenni, fűző helyett olyan ruhákat viselni, amelyek alkalomadtán közelharchoz is alkalmasak, ráadásul határozott, erős, okos, sőt az igazáért és az elnyomottakért akár lázadni és harcolni is mer. És ezt a pasik el is fogadják tőle? Úúú, hát ez volt ám az igazi scifi! 

Bár 1977-ben már csak két évvel vagyunk az Alien és a pasikat megszégyenítően kemény Ripley hadnagy előtt, George Lucastól mégis vakmerő húzás volt egy szinte ismeretlen fiatal színésznőre osztani egy hercegnős főszerepet, az meg még inkább, hogy ez a hercegnő pontosan az ellentéte volt a Hollywood mainstreamjétől addig megszokott hercegnő-, sőt a teljes általános nőképnek. Oké, ha ez egy filmtörténeti esszé volna, sorolhatnék hasonló hősnőket korábbról is, azt azonban senki sem vitathatja, hogy a Star Warst elképesztő sikertörténete az egyik legfontosabb mérföldkővé tette az erős, okos, önálló nő karakterének megalkotásában és elfogadottá válásában. Carrie Fisher alakítása, valamint hogy civilben is nyílt, őszinte és bátor nőként mutatott példát (például a függőségeivel folytatott harcáról nyíltan beszélve, vagy az őt magát is érintő mentális betegség, a bipoláris depresszió megismertetésében és elfogadtatásában), nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy világszerte kislányok milliói jöttek rá: nőnek lenni nem annyi, hogy legyél szép és tartsd a szád. Szóval nem kis mértékben Carrie Fisher Leiájának is köszönhető, hogy 2016-ban például az alábbi filmek nem szokványos női főhősöket mutattak be.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit csinál a két ünnep közt? Olvasson!

Miklya Anna 2016. december 27., kedd 08:11

Mikor a karácsonyi ajándékkönyveket gyűjtöttük és listáztuk, elég komoly mennyiség gyűlt össze azokból, amit szívünk szerint nem adnánk oda senkinek, hanem mi magunk bújnánk be velük, meg egy kistányér karácsonyi sütivel együtt a meleg pléd alá így év végén. Egy szó mint száz, jó sok remek megjelenés volt 2016 második felében: most pedig összegyűjtöttünk önöknek egy pár elvonulós-olvasgatósat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

2016, elloptad a karácsonyt :(

suze 2016. december 26., hétfő 15:28

Go home, 2016, you are drunk. Oké, elvetted David Bowie-t, Prince-t, Leonard Cohent, és még egy rakás olyan hírességet (nem a celebritási értelemben), akik már magukban is épp elég nagy veszteségek lettek volna, mindez még hagyján. De hogy képes voltál épp karácsony másnapján George Michaelt is lekaszálni, akitől minden karácsonyi dalok legjét, a legimádottabb és leggyűlöltebb Last Christmast kaptuk, az tényleg mindennek a teteje.

Íme, a legszomorúbb karácsonyi klipválogatás azokból a dalokból, amelyeket 2016-tól kezdve már soha többé nem tudunk ugyanúgy hallgatni :(

Távolról sincs vége, olvasson még »

Peter Brook csatamezején mindenki megmérettetett

maze 2016. december 25., vasárnap 14:07

Peter Brook Csatamező című előadása harminc évvel ezelőtti bemutatásakor akkorát szólt, mint Tarr Béla Sátántagója (tíz évvel később), és bár ez esetben a párhuzam inkább a két produkció hosszára értendő, színház- és filmtörténeti jelentőségük mégse emiatt érvényes a mai napig. Ám míg Tarr a vásznon megváltoztathatatlan alapokat rakott le, addig Brook 9 órás Mahabharatája – egy utazó előadás követelményeihez igazodva – mindössze 75 percesre zsugorodott (de aggodalomra nincs ok, az eredeti előadásból készült egy hat órás film is). Így érkezett el december közepén a Trafó színpadára.  

photo 1
Fotó: Caroline Moreau
Távolról sincs vége, olvasson még »

Végre egy magyar sorozat, ami nem érhet véget!

maze 2016. december 25., vasárnap 12:38

Hivatalosan is befejező epizódjához érkezett az HBO hazai gyártású sikersorozata, az Aranyélet. Ha a kritikusok és a közönség az első évadról ódákat zengett, akkor nem túlzás állítani, hogy erről a másodikról szuperlatívuszokban beszéltek – különösen a híres ötödik rész óta. Ebben az epizódban lövöldözésekkel vegyített autósüldözéses meglepetéseket kapott az arcába a néző, amin annyira meglepődött, hogy gratulációkkal árasztotta el a közösségi oldalakat. És bár elég szomorú, hogy még mindig képes önmagában az is meglepetéseket okozni, ha egy hazai dolog mindössze "jól meg van csinálva", azért talán nem lenne hiábavaló utánajárni annak, mitől működik az Aranyélet. 

Hogy rögtön a kályhától induljunk, mindenek előtt meg kell említenünk, hogy az Aranyélet ötlete az HBO fejéből pattant ki, ők pedig szerencsések abból a szempontból, hogy nagyjából azt csinálnak, amit akarnak. Van elég pénzük, így megengedhetik maguknak, hogy olyan dologról forgassanak, ami érdekli őket, és ami még inkább lényeges: ami a nézőiket érdekli. A nézőt pedig az érdekli, ami körülötte van, ha mégoly elrugaszkodott módon is. 

13
Fotó: Huszti István / Index

Legfontosabb tehát a jó forgatókönyv (vezető író: Tasnádi István) volt, és be is jött, hiszen az első évad gyakran kiszámítható és szájbarágós jeleneteit a másodikra egy bevállalósabb stílus váltotta. Ám a földtől elrugaszkodás mellett a sorozat rengeteg ismerős helyzettel ajándékozta meg az x generációból érkező nézőt – nagyon helyesen. Ennek oka a szereplők múltjának megismerésében rejlik (az időutazás mindig jót tesz egy sztorinak), az Aranyélet kellékesei pedig gondosan ügyeltek arra is, hogy a két idősík közötti váltás pillanatában előkerüljön elő egy Sony walkman, vagy bármi, ami a nagyon konkrétan utal a korra, így nem csak a hülye frizurákból következtethettünk arra, hányat is írunk valójában

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Nincs köztünk semmi különbség"

Farkas Edina Lina 2016. december 22., csütörtök 17:24

Az analóg technikával dolgozó fotós, Kóti Réka egy berlini szemináriumon kapott rálátást arra, hányféle lehet a nemi identitás – és ekkor döbbent rá arra is, hogy milyen kevés információval rendelkezik az ezzel kapcsolatos tudatos gondolkodásról és sztereotípiákról. Következő projektjének témájául pont ezért a queer kultúrát és a nemi identitás sokféleségét választotta, hogy aztán New Yorkban, Berlinben és Budapesten ismerje meg és fotózza e szubkultúra tagjait. A sorozat darabjait láthattuk itthon a TOBE Gallery falain, a belőlük összeállított, Wonderland című kiállítás pedig egész decemberben megtekinthető a berlini Triq nevű transz/queer edukációs és kulturális központban is.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés