STÍLFŰRÉSZ, A DÍVÁNY KULTÚRBLOGJA

Gondolta volna, hogy Miley Cyrus még annál is nagyobb művész?

Edicsek 2014. szeptember 15., hétfő 15:46

Ha eddig azt hitte Miley Cyrusról, hogy zeneileg igencsak felejthetőt alkotó celeb, aki legfeljebb a twerking márkanevet kapott seggrázással kerülhet be a krónikákba, akkor téved. Mint kiderült, az énekesnő (?) nem csak a zenei világot sokkolja, de a művészvilágot is: szobrokat készít. Sőt, kiállítása is nyílt ezekből a tárgyakból, ami tulajdonképpen pont olyan, mint a művésznő zenéje. Vigyázzon, mert kikerekedett szemmel fog most ülni a monitor előtt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mijazaki-életműkiállítás nyílik Párizsban

aa 2014. szeptember 14., vasárnap 12:35

A Pixar 25.évfordulájára rendezett kiállítás és a The Art of Marvel Super Heroes címen futó tárlat után egy újabb ígéretes programmal várja az animációs filmek rajongóit a párizsi Art Ludique múzeum, ahol ezúttal a japán Studio Ghibli munkáit mutatják be az 1985-ös kezdetektől napjainkig – írja az Európában első alkalommal látható rajzokról és storyboardokról a Designtaxi.com.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kedves, kétballábas mese az Apáról, a Fiúról meg a Halálról

cukorka 2014. szeptember 13., szombat 17:45

Ha lettek volna kételyei, megnyugtatjuk: az elsőfilmes Zomborácz Virág Utóélete nem érdemtelenül kapott nyíltszíni tapsot a Karlovy Vary-i filmfesztiválon, még akkor sem, ha a budapesti díszbemutatóba azért a konferanszié, Hajós András szintén beleerőltetett párat. Ez (mármint a filmfesztivál-bemutatós taps) azért szólhatott őszintén, mert egy igazi, csehesen fanyar, mégis ízig-vérig magyar remeket rakott össze a forgatókönyvíró-dramaturg szakon végzett rendezőnő. Pontosan emiatt imádjuk mi, magyarok is: mert felhőtlenül szórakozhatunk egy olyan filmen, ami úgy vicces, hogy közben nem akar utánozni senkit és semmit. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fizessen, ha post-itre rajzolt portréját könyvben szeretné látni!

bb 2014. szeptember 13., szombat 14:04

A Kickstarteren immár a harmadik ötletes projektjével nyomuló Christopher Locke ezúttal 6 ezer dollárt (1.4 millió forint) szeretne összegyűjteni legújabb tervéhez, egy post-itekből álló könyvhöz. Az ötletet elég sokan találják szimpatikusnak, a kitűzött összegből több mint 4000 dollár (közel 1 millió forint) már be is folyt – számol be a ragacsos sárga cetlikre portrékat rajzoló texasi tanár új ötletéről a Boingboing.net.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egy Szuper-hipochonder nem csinál forradalmat

cukorka 2014. szeptember 12., péntek 13:38

Louis de Funès Pierre Richard óta nem volt meghatározó alakja a francia vígjátékoknak, ám most nagyon úgy fest, hogy Dany Boon elhatározta, átveszi a stafétát és újra halhatatlanná teszi a francia vígjátékokat. Hogy ez nem is teljesen légből kapott gondolat, látszik abból is, hogy a rendező/forgatókönyvíró/színész legújabb filmje a Szuper-hipochonder hazájában az idei év eddigi második legnagyobb kasszasikere lett, úgy, hogy valamennyi idei amerikai blockbustert is maga mögé utasította.   

Távolról sincs vége, olvasson még »

Rába Roland zombikat rendez és élvezi

maze 2014. szeptember 11., csütörtök 13:14

Muszáj megkérdeznem, mert Bodzsár Márk rendezővel és Ötvös Andrissal is megfutottam ezeket a köröket, te is csalódott vagy az Isteni műszak című film sikertelensége miatt? 

Egy filmnél számít, hogy hányan nézik meg, valószínűleg ők is a nézettség miatt voltak csalódottak. Sajnos rosszul szerepelt a film, és ennél azért több mozinézőre számítottunk. Hiába volt jó a munka, ha a nézőszámon ez nem látszott. 

Nem is kapsz visszajelzéseket, nem ismernek meg többen?

Nem. De ez igazából nem baj, én nem bánom. Nyilván nem lehet a néző a hibás, valamit mégsem csináltunk jól, hiába telt fantasztikus hangulatban a forgatás. Joggal mondhatnák a kritikusaink, hogy ne érezzük már olyan jól magunkat, hanem inkább dolgozzunk. Pedig mi nagyon is sokat dolgoztuk rajta, nincsen és nem is lehet lelkifurdalásunk, ezért különösen fájó, ha ez szóba kerül. Ám mivel egy csomóan letöltötték, lehet, hogy végül ezen az úton megtalálja a közönségét. 

Ahogyan a rendezéseidet is általában megtalálja a közönség, vagy fordítva, a rendezéseid találnak rájuk. Mi visz rá mostanában egyre több színészt a rendezésre?

Arról lehet szó, hogy próbálunk az idők során sok-sok rendezővel, és társulaton belül hamar kiderül, hogy ki az, aki tényleg hozzá tud szólni a darabhoz, akinek sok ötlete van, vagy lát valami formát az adott mű próbafolyamatában. Sok rendező eleve színészként kezdte, a színjátszás és a rendezés úgy függnek össze, hogy közben mégis két teljesen különböző szakma. Egyáltalán nem gondolom, hogy én például különösebben értenék hozzá, de nagyon érdekelt. Azt hiszem, van bennem valamiféle szervezőkészség, és ez elősegíti, hogy a színészeket helyzetbe tudjam hozni. És bár rengeteg rendezőtől el lehet lesni praktikákat arról, hogyan oldanak meg jeleneteket, vagy honnan szednek elő váratlan ötleteket, mégis eleinte volt bennem valamiféle komplexus azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg képes vagyok-e rá. Amikor a Nemzetibe kerültem, Alföldi Róbert nem foglalkozott a szorongásommal, hanem csak felkért Tábori György Mein Kampfjának a megrendezésére, ami visszautasíthatatlan ajánlat volt, hiszen sok fiatallal, általam kiválasztott színésszel dolgozhattam. Azóta több munkám is lett ebből kifolyólag, talán azért, mert az a próbafolyamat üzembiztosan lement

A Proton Színházban már régóta dolgozol színészként, többé-kevésbé állandó társulattal úgy, hogy a társulat főrendezője Mundruczó Kornél. Hogyan jött, hogy mégis te rendezd meg az Utolsót, amit szeptember 11-én fogtok bemutatni a Trafóban? 

A Proton Színház és a Trafó évek óta tartó együttműködésének egyik állomása az én rendezésem. Kornél már régebb óta szerette volna, ha maga mellett más is dolgozik a társulattal és a Trafó nyitott volt erre az ötletére. Engem pedig már közösen kerestek meg.

Akkor Kornél örült neki, hogy te rendezed?

Abszolút! Sokat beszélgettünk arról, hogy mi legyen a bemutatott darab. Voltak ugyan ajánlatai, de azt éreztem, hogy most meg lehetne próbálni, hogy mi a színészekkel kitalálunk valamit. Mindenfélét olvasgattam, de végül annál maradtam, hogy nem egy bizonyos darabot állítunk színpadra, hanem van egy inspiráció, és abból dolgozunk. Sok zombis horrorfilmet mutattam meg a színészeknek, és ott volt alapnak Ionesco Rinocéroszokja, amiben megtámad egy várost egy vadállat, ám ez a vadállat nálam egy vírus. Tetszett helyszínnek a bevásárlóközpont, valószínűleg mert ott általában nagyon gyakran szorongok, és sokszor érzem azt is, hogy mindenki zombi körülöttem. Úgy kell elképzelni, mintha a jövőben lennénk, ahol az Eurázsiai Nemzetállamok kivívták a szabadságot, de pár ellenálló nem akar részt venni az együttműködésben, ezért elterjesztik közöttük az együttműködés vírust, és karanténba helyezik őket. 

Akkor ez nem is egy igazi vírus, hanem valami elemeltebb dolog lesz?

De, de ez egy igazi vírus. Lesz fertőzés, horror, minden!

Hogyan fogod a horrorfilmek világát színpadra állítani? Nekem szinte lehetetlennek tűnik... 

Ezt próbáljuk most fényben, hangban, effektekben. Annyira viccesek a horrorfilmek! Úgy zajlik a próba, hogy lekapcsoljuk a fényeket, mobiltelefonnal vagy zseblámpával világítunk, ilyenkor tényleg előjöhet az emberből a gyerek. Most ott tartunk, hogy ezt szeretnénk a néző számára is élvezhetővé tenni. Tudom, hogy kockázatos dolog, de tényleg azon vagyunk, hogy összejöjjön.

Hogyan készült az alapanyag? Leírtátok egyáltalán?

Úgy dolgozom, hogy improvizáltatom a színészeimet. Tehát van egy szituáció, és arról kell beszélgessenek, teljesen hétköznapian. Ilyenkor nem játszanak, hanem csak arról vitatkoznak, hogy teszem azt, hogyan kéne kijutni, ha bezárnák ezt a helyet, és nem lehetne sehogyan kimenni. Ezeket a beszélgetéseket felveszem, és az az érdekes, hogy nem mindig hallom meg, ha valami jó, de amikor visszahallgatom a felvett szöveget sokszor kiderül, hogy az nagyon is működik. Ebben az esetben ezekből a beszélgetésekből állnak aztán össze a jelenetek. Valójában ez egy nagyon szöszölős, aprólékos munka, ami lassan áll össze egésszé. 

Van dramaturgod, aki aztán átfésüli, készre írja a darabot?

Büki Dóri, a Proton ügyvezetője nézi át a szöveget. De ne felejtsük el, hogy ott van Bánki Gergő, aki darabokat szokott írni, vagy Baksa Imre, aki szintén sokat rendez, szóval sok olyan ember van, aki érti ezt a dolgot. Az, hogy én rendezem, nem azt jelenti, hogy én vagyok a főnök, hanem igazából a többieket összefogni vagyok ott. Azt akarom, hogy együtt jöjjünk rá a megoldásokra. 

Ez a fajta műhelymunka kőszínházaknál elképzelhetetlen? 

Nem, hiszen ez már az említett Mein Kampf is így készült. Sok mindentől függ, például, hogy hányan vagyunk egy előadásban vagy, hogy mikor, milyen körülmények között készül. Például évad elején még sokkal frissebbek a színészek, arról nem is beszélve, hogy tudunk próbálni a díszletben a színpadon, nem különböző próbatermekben. Ez nagyon fontos, de évad közben szinte elképzelhetetlen. 

Hogyan lettél egyetemi tanár a Színművészetin? 

Negyedéves az osztály, akikkel dolgozom, de már öt éve egyszer a Kaposvári Színművészetin tartottam egy kurzust. Aztán jött a megkeresés, hogy Bagossy László mellett Pelsőczy Rékával részt vennék-e ebben, és nagyon izgalmasnak tűnt. A Színművészetin tanítani szerintem nem azt jelenti, mint egy orvosi egyetemen, hogy én valamiféle professzora lennék a színművészetnek. Azt szoktam mondani, hogy kipróbálunk együtt dolgokat. Nincs nálam a bölcsek köve, csak annyit gondolok erről, hogy kipróbáltatunk velük dolgokat, sokat beszélünk arról, hogy mi-mit jelenthet. Érdemes nyitottnak lenni, és mindig gondolni arra, hogy nem biztos, hogy nincs egy jobb változat annál, amit kitaláltunk. Inkább azt szeretném átadni nekik, hogy tudják, mennyit kell ezért dolgozni, és mennyi újdonság is előjöhet egy olyan szöveggel kapcsolatban, amiről azt gondolod, hogy már mindent tudsz róla. És ezt nem is elmondani kell nekik – mert engem se érdekelt, amikor mondták –, sokkal inkább meg kell tapasztaltatni velük. Erre találtam ki, hogy elsőben egy bizonyos anyagon kezdtem velük dolgozni (Térey Nibelungja volt egyébként), és ezt az anyagot harmadikig vittük, mindig más szereposztásban. Idén az Ódry Színpadon fogjuk játszani, és így talán már érdemes arról beszélni, hogy mennyire mást gondoltunk erről a szerepről elsőben. Ha már több éve játszom egy darabban, rengetegszer fordul elő velem, hogy sok minden változik az előadásokkal, és milyen furcsa, hogy egy csomó dologra nem gondoltam rögtön az elején. 

Ez nagyon érdekes, de nem jelenti egyben azt, hogy ezáltal sok esetben megváltozik a játékod is? 

Biztos, hogy változtat a játékon, és nemcsak a játékon, hanem az egész darabról elképzelt gondolataimon is. Könnyen rávakul az ember, de valahogy mindig újra és újra rá kell nézni a dolgokra, nem lehet elengedni őket. Kötelező újra elővenni, nem szabad azt hinni, hogy ez megvan. Mert nem tud meglenni.

Akkor ez azt jelenti, hogy nem tud favágássá válni egy olyan előadás sem, amiben már ezredszerre játszol? 

Ahhoz, hogy ne váljon azzá, nagyon sokat kell dolgozni. Schilling Árpád például annak idején a Krétakör első száz előadásánál ott volt és mondta mindig, hogy mi, hogyan legyen. Kell egy olyan külső ember, aki ezekre az apróságokra felhívja a figyelmet. Én a magam részéről próbálok ilyen rendező lenni, de ha az alkotói magára hagyják a darabot, akkor az egész elkényelmesedik.

Nem nagyon bevett a főiskolán, hogy évekig dolgoznak a fiatalok ugyanazon a darabon...

Nem, de szerintem a főiskola lényege az, hogy a gyerekek sokfélét kipróbálhassanak. Ez csak egy része volt, mert kíváncsi voltam, hogyan működik egy anyag, amin a többi mellett minden évben folyamatosan dolgozhatunk. 

Nem félsz attól, hogy mi lesz velük kint aztán? 

Ez más szakmákban sem Hawaii, ami itthon van. Nagyon kemény és igazságtalan ez a hivatás, de ezt is megtapasztalják majd, úgyhogy erről beszélek a legkevesebbet. Ők választották, ők akarják. 

Olvastam, hogy utálsz interjút adni. Miért?

Már gyakorlom! Nehéz olyan szinten fogalmazni, amit elvárnak az embertől. Sokak szerint a színész azt jelenti, hogy értelmes művész, pedig ez nem minden esetben felel meg a valóságnak. A szerepeinket tudjuk, mert azt megtanuljuk, de a színészember sokszor teljesen hülye, sokkal ostobább, mint a szerepe. Nyilván félek a lebukástól, mert sokszor nehezen fogalmazok, adott esetben nem is az jön le, amit mondani akarok, és rengeteg frusztráció van bennem ezzel kapcsolatban. De erről is azt gondolom, hogy ezek az alkalmak arra vannak, hogy gyakoroljam. Van, akiknek nagyon jól megy, nekem kevésbé.

Valószínűleg ez azzal függ össze, hogy nem minden színész exhibicionista az életben is. Például azt is nyilatkoztad, hogy nem szeretsz nyomulni. 

Van, akinek tök jól áll, hogy mindenféle egyéb dologhoz adja az arcát, mint a színészet, de az, hogy én önmagam személyében szerepeljek bárhol, az kizárt. Mások jobban fel tudják vállalni önmagukat, én viszont egyáltalán nem szeretném. 

Ezek szerint nyomulás nélkül is lehet boldogulni...

Nem tudom, nekem szerencsém volt. Nem szeretek például premierbulikra járni, pedig szeretek bulizni, csak nem a kollégákkal. El nem tudom képzelni, hogy mások premierbuliján megjelenjek, olyannyira, hogy ahol kettőnél több színházi ember van már rosszul érzem magam. Ebben nem voltam jó soha, de mégis voltak munkáim. Ezt is mindenkinek magának kell tudnia és meg is kell tapasztalnia, aztán kiderül. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Koncert, tánctanulás, vagy pletykálás a piacon?

Edicsek 2014. szeptember 11., csütörtök 10:48

Ezen a héten is rengeteg program várja országszerte, ha szeretne kimozdulni. Bár a legjobb szüreti fesztiválokról már ejtettünk szót, van élet a szőlőn túl is, lássuk hova tud menni a héten. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Punkbuli a nyugdíjasklubban

Edicsek 2014. szeptember 10., szerda 10:44

A 40 éves fenállását ünneplő turnéjukon végre eljutott Budapestre is a Blondie, minden idők egyik legkultikusabb zenekara. Ez az a zenekar, aminek slágereit valószínűleg még az is ismeri, aki nem tudja, hogy ki az előadó, illetve aminek dalai, lemeze és úgy az egész megjelenése rengeteg zenekarra volt hatással. Élőben, a Budapest Arénában viszont senkire.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A festmények, amiken múlik az idő

aa 2014. szeptember 9., kedd 13:16

Egy mozdulat különböző időpillanatai egyetlen képen – láttunk már ilyet, de jellemzően inkább fényképeken használták ezt a technikát a múló idő bemutatására. Adam Lupton ugyanezt olajfestményein teszi. "A modern társadalom pszichológiai és szociológiai problémáit illetve küzdelmeit vizsgálja és mutatja be,  többirányú elbeszéléseivel, homályos vonalvezetésével gyakran összemossa a realizmus és az expresszionizmus határait" –írja a valóságot különböző szinteken kutató kanadai művészről a hifructose.com.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Digitálisan is elérhetőek a Bauhaus tankönyvei

aa 2014. szeptember 8., hétfő 14:26

A francia Bibliotheque Kandinszkij a közelmúltban digitalizálta a Bauhaus művészek és gondolkodók által írt könyveket, folyóiratokat és ritka kéziratokat, melyek augusztus közepétől már szabadon hozzáférhetőek a nyilvánosság számára is. Elérhető többek között a Walter Gropius által 1925-ben szerkesztett Internationale Arkitektur, Moholy-Nagy László tipográfiái, valamint Le Corbusier, Adolf Loos vagy Frank Lloyd Wright alkotásairól készített fotók is. De beleolvashatunk például Piet Mondrian vázlataiba és Paul Klee 1923-ban írt Pädagogisches Skizzenbuch (Pedagógiai vázlatfüzet) című oktatási anyagába is.

640px-Staatliches Bauhaus Weimar 1919-1923
Fotó: monoskop.org
Távolról sincs vége, olvasson még »

Szerelmesregény csöpögés nélkül

LS 2014. szeptember 7., vasárnap 18:51

Milyen az, ha egy Asperger-szindrómás egyetemi tanár feleséget keres, és ezt majdnem 400 oldalon keresztül meséli el? Leginkább vicces. Nem valós történet Graeme Simsioné, nincs benne dráma, könnyek és feszültség. A sztori teljesen egyszerű: egy Don Tillman névre hallgató egyetemi tanár rájön, hogy neki bizony feleség kell. Ezért kidolgoz egy aprólékos tervet, melynek célja, hogy a számára legtökéletesebb asszonyt találja meg. Az érzelmekkel nem igazán foglalkozó tudós egy tuti kérdőívet állít össze, amiből minden kiderül a jelentkezőkről. Na de mit hoz az élet? Meglepődne, ha azt mondanám, egy olyan nőszemélyt, aki semelyik elvárásnak nem felel meg, mégis van benne valami igazán vonzó?

Naná, hogy csak ezzel folytatódhat a prof története, aki sok-sok oldalon keresztül udvarol a lánynak, miközben próbálja a megszokott rendszerét fenntartani.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Drogos főhősnő és erotikus thriller: ilyenek is lehetnek az operafilmek

aa 2014. szeptember 6., szombat 19:11

Az operafilm két egymástól teljesen eltérő művészeti forma összeolvadása. Ez a művészi kifejezési mód a korai hatvanas évek óta foglalkoztatja a filmrendezőket, akik érhető módon új utakat kerestek a gyakran "túl hosszúnak", "befogadhatatlannak", "hallgathatatlannak" vagy "nézhetetlennek" titulált művek feldolgozására. A divatba jött látványos beállítások, jelmezek, valamint az expresszionista filmkészítés lehetővé tette, hogy az opera és annak főhősei teljesen új megvilágításba kerülhessenek.

Az elmúlt évtizedekben olyan világklasszikus filmrendezők próbáltak meg új életet, lehetőséget és hangulatot lehelni az operába, mint Franco Zeffirelli, Jean-Pierre Ponnelle, Peter Weigl, Joseph Losey és Hans-Jürgen Syberberg. Néhány kivételtől eltekintve az operafilmek a mozikban debütáltak, majd később televízióban is levetítették, sőt DVD-n is kiadták azokat. Talán a legrosszabbul az opera egyik legtermékenyebb zeneszerzője, George Friedrich Händel járt, akinek 18. századi oratóriumaiért még nem kifejezetten kapkodnak a rendezők. Ezzel szemben a valaha élt öt legnagyobb opera zeneszerző, Wagner, Mozert, Verdi, Puccini és Strauss elég jól képviseltetik magukat az operafilmek világában. De mozgatja a filmkészítők fantáziáját többek között Bizet, Rossini, Csajkovszkij, Donizetti valamint Sosztakovics munkássága is – szedte össze a WondersintheDark.com, melynek segítségével mi is összeállítottuk listánkat a kedvenc operafilmjeinkről. Íme!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ön mennyit fizetne egy GIF-ért?

nemoszi 2014. szeptember 5., péntek 20:39

Jeff Koons ikonikus Lufikutyáján akar keresni Michael Green netes művész: "A leeresztő Lufikutya címmel" készített GIF-et Koons művének alapján – írja a Dazed Digital. Az eredeti Lufikutya 58,4 millió dolláros árcédulájához (amivel a mű az élő művész által valaha eladott legdrágább művé avanzsált) képest semmiségnek tűnik az 5800 dollár (1,4 millió forint), amit Green a GIF-ért kért eBayen – azonban még az 5800 dollár is olyan sok volt, hogy senki nem jelentkezett, mostanra a művész 2000 dollárra (485 ezer forint) csökkentette a kikiáltási árat.

1087787.gif
Michael Green: A Lufikutya leereszt, 2000 dollár.

Már csak 3 nap van hátra az aukcióból, de nem tolonganak a vásárlók: mondjuk miért is tolonganának, amikor a GIF bárhol ingyen is megtalálható (tessék, itt a cikkben is), sőt akár le is tölthetik egy jobbklikkel? Ráadásul ez már nem az első aukciója a műnek, írja a Dazed, szóval nem sok remény van arra, hogy Green pénzt csináljon az ötletből és elmondhassa, hogy övé a valaha eladott legdrágább GIF. Publicitási húzásnak azért nem volt rossz, hisz ahová a GIF (ingyen) kikerült, ott azért írtak is pár sort a művészről. Mi is.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Áldozzon havi ötszázat a Krétakörre!

maze 2014. szeptember 5., péntek 11:44

A Krétakör állami támogatásának amúgy is nevetséges összegét az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014-re felére csökkente, amivel gyakorlatilag aláírta volna Schilling Árpád társulatának halálos ítéletét. A rendező azonban nem az az ijedős fajta, inkább visszadobta a nagyvonalúnak valóban aligha mondható 5 millió forintos ajánlatot, és a közönség segítségét kérve szokatlan fundraising kampányt hívott életre. 

Breaking Independent from kretakor on Vimeo.

A társulat honlapján "Hogy minden azoké legyen, akik bánni tudnak vele" - szlogennel havonta ötszáz forintot kérnek a nézőiktől, hogy a támogatással közösen mutathassanak be "új színházi formákat, oktatási programokat és közéleti akciókat", valamint "kritikát a regnáló hatalmasságokkal szemben".  A társulat három videóban vázolja a Krétakör helyzetét: az elsőben a nemzetközi sajtó által előadásaikat magasztaló cikkrészeket emelnek ki, mialatt az elmúlt évek egyre csökkenő állami támogatásokról emlékeznek meg.

Ön fogja támogatni a Krétakört?

A második videóban Schilling Árpád rendező kel ki magából a minisztérium előtt, majd apró fecnikre tépi a felére csökkentett támogatásról szóló papírost, ezzel jelképesen megsemmisítve a felajánlott összeget; míg a harmadikban a Krétakör működésének állami támogatásáról szóló diagramot mutatnak be 2006-tól napjainkig. 

És ha még mindezek se győzték volna meg, Schillingék ráhúznak a CIB Bankos latte-reklámra (ami kábé arról szól, hogy napi egy tejeskávé áráért már lehet hitelkártyád) azzal, hogy szólnak: "Havi egy latte mínusz neked, 500 Forint nekünk!" Szerintünk a hülyének is megéri!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 

Háromszáz program várja a Színházak Éjszakáján!

Divany.hu 2014. szeptember 5., péntek 09:12

Eddig tavasszal volt, most átkerült őszre, de a lényeg, hogy megint együtt örülhet a színházba járó közönség a harmadik Színházak Éjszakája elnevezésű rendezvénynek, amit idén szeptember huszadikán, szombaton déltől hajnali háromig tartanak a különböző színházakban Budapesten. Az esemény sajtótájékoztatóját, a rendezvény új helyszíneként szolgáló SzínházPONT helyiségében dr. Komáromi György, a Színházak Éjszakája projektvezetője nyitotta meg a rendezvénysorozat kulcsfiguráinak bemutatásával. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Blondie-val itt van az ősz, itt van újra!

Divany.hu 2014. szeptember 4., csütörtök 14:22

Szeptember 4. Csütörtök

Ideje lesz rápihenni kicsit az elmúlt nyárra, erre pedig remek lehetőséget nyújt a Karton Galéria, ahol mától a Last Minits 2 című kiállítást nézhetik meg. Fekete József, Jakócs Dorottya, Moravszki Kata és Tripsánszki Dávid él a lehetőséggel, nemcsak műveiket állítják ki, de a helyszínen fognak festeni a nagyérdeműnek. Innen még mindig lehet továbbmenni, mondjuk az Arcok, testek: Lenyomatok és átiratok-ra, ami a Hibaista csoport és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának közös kiállítása, és ahol szintén sok művésszel találkozhat. 

10600400 705957742812819 4625211260703781113 n
Fotó: Rácmolnár Milán / Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója Fotó: Rácmolnár Milán / Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója
Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudta, milyen volt a szovjet avantgárd 20-as években?

aa 2014. szeptember 3., szerda 19:55

Alana Massey nemrég vendégszerzőként jelentetett meg egy cikket a The New Inquiry oldalán, melynek témája a ciki szójátékos cím ellenére (The Party's girls and party girls: Negotiating beauty in the Soviet Union) is érdekes értekezés a 20. század elejének avantgárd stílusáról és annak kialakulásáról.

Annak ellenére, hogy a szerző nem vette figyelembe, hogy vannak olyan poszt-szovjet nők, akik nem Oroszországból és Ukrajnából, hanem például Kazahsztánból vagy Üzbegisztánból származnak, alaposan és érthetően szemlélteti azokat a furcsa szépségtrükköket és -technikákat, amelyekkel a szovjet nők kompenzálni próbálták a szűkös fogyasztási cikkek adta lehetőségeket, valamint az élelmiszerhiány miatt kialakult válsághelyzetet.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A berni követ bevette Montrealt

Divany.hu 2014. szeptember 2., kedd 15:46

Szász Attila filmje, A berni követ nyerte a Montreal World filmfesztiválon az elsőfilmes kategória Bronz Zenit díját - adta hírül az MTI.  A díjakat hétfő este osztották ki, az elismerést az alkotók nevében a montreali magyar tiszteletbeli konzul, Szentmihály Gyula vette át. A tévéfilmnek Montrealban volt a nemzetközi premiere, a három, csaknem teltházas vetítésen a rendező személyesen válaszolt a közönség kérdéseire. 

Az alkotás megtörtént eseményt, az 1958-as svájci magyar túszdrámát dolgozza fel és - ahogy erről korábban már írtunk - mindezt rendkívül igényesen és hatásosan teszi. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Fabricius Gábornak a rövidfilm az út magához

maze 2014. szeptember 2., kedd 10:32

A napokban olvastam rólad, hogy most szeretnéd végre azt csinálni, amit mindig is akartál. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem leszel többé reklámszakember, hanem most már mindig filmeket fogsz rendezni?

Írni azért akarok még mellette, de már évek óta így áll a helyzet. Az ember elsősorban ember és nem egyenlő a munkájával. Az nem úgy van, hogy egyszer csak elkezd az ember írni, hanem folyamatosan dolgozom párhuzamosan, csak korábban valami mindig jött, ami fontosabbnak tűnt. Például a pénz. Most úgy döntöttem, hogy ebben a prioritási listában nem lehet más, húzni kell egy vonalat. Sokáig sajnos nem lehetett az írás a legfontosabb, merthogy a film mindenek előtt az írásról szól.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Híres zenészfotók, és amiket nem tudtunk róluk

bb 2014. szeptember 1., hétfő 14:25

Deborah Feingold közel 30 éve fotóz művészeket, pályafutása során nem egy esetben álltak a kamerája előtt feltörekvő, még szinte ismeretlen zenészek, akikből azóta a zenei világ nagyjai lettek. Többek közt ezek a képei is szerepelnek most megjelent könyve, a „Music” lapjain, amely a későbbi hírességekről lőtt kedvenc fotóit és az azokhoz tartozó történeteket tartalmazza. A mindössze 32 dollárért (7660 forint) beszerezhető mű egyik érdekessége, hogy számos olyan kép is található benne, mely az azóta már ikonikussá vált fotókkal együtt készült, de eddig még nem jelentek meg sehol sem. A Buzzfeed.com a megjelenés kapcsán készített egy interjút Feingolddal, aki többek között arról mesélt, hogy milyen volt a közös munka Madonnával, Tina Turnerrel, Joey Ramone-nal vagy a Beastie Boysszal, és hogy milyen érzés, amikor róla készül a portréfotó, és mondjuk Prince fényképezi.

Távolról sincs vége, olvasson még »

"Gyakorlatilag azért kapok fizetést, mert elmebeteg vagyok"

maze 2014. augusztus 31., vasárnap 16:45

Kezdjük a filmezéssel, ha jól tudom az Isteni műszak óta nem volt filmfőszereped...

Nem is lesz és nem is volt.

Miért gondolod ezt?

Azért, mert megbukott a film Magyarországon. Az lett a vélemény legalábbis, hogy megbukott.

Valamiért a film rendezője, Bodzsár Márk is ezt kommunikálja, de ez nem feltétlenül igaz.

A Megdönteni Hajnal Tímeát két hét két alatt többen nézték meg, mint az Isteni műszakot. De azt is hallottam, hogy sokan letöltötték, csak én nem értek az internethez, nem tudom, hogy ez hogy megy. Az Isteni műszak sokkal inkább rétegfilm, ráadásul külföldön szeretik, úgyhogy majd elköltözünk Lisszabonba, hiszen ott filmszemlét is nyert... De mi is van az Isteni műszakkal?

Távolról sincs vége, olvasson még »

David Lynch trombitálva önti le magát jegeskávéval

aa 2014. augusztus 30., szombat 10:59

Igen, tudjuk, az Ice Bucket Challenge már nem is lehetne cikibb, nade most belépett a képbe David Lynch. A 68 éves rendező természetesen a maga stílusára faragta a jótékonysági akciót, magához méltóan rejtélyes rövidfilmet kreált az eseményből, amin belül egyszerre két kihívást is bevállalt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ennyit változtunk az elmúlt 500 évben

bb 2014. augusztus 29., péntek 11:39

Bár nem újdonság, valamiért mégis reneszánszát éli a közösségi oldalakon az eggman913 néven futó Philip Scott Johnson 2007-es alkotása. Johnson ebben három percbe sűrítette az elmúlt 500 év legmeghatározóbb női portréit a YouTube-on, és olyan jól csinálta, hogy a „Legkreatívabb videó” díjra is jelölték a 2007-es YouTube Awardson. Johnson akkor elmondta, hogy nem egyedül az ő érdeme a kisfilm, hiszen az ötlet eredetileg az unokaöccsétől, Derektől és húgától, Brendától származik, a műalkotások és művészek beazonosításában pedig YouTube ismerőseitől kapott sok segítséget.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még az állatok is éjszakáznak a héten!

Divany.hu 2014. augusztus 28., csütörtök 10:36

Augusztus 28. Csütörtök

A szentendrei Ferenczy Múzeum vasárnap zárja a Művészet Malomban azt az átfogó kiállítást, amelyben csaknem 200 darab, külföldi gyűjteményből, valamint jelentős magyar magángyűjteményekből érkező festménnyel összegzi a 131 évvel ezelőtt született Czóbel Béla életművét. A bemutatott művek között Magyarországon ritkán, vagy talán soha nem látott, sőt frissen előkerült alkotásokat is találhat a közönség, így érdemes lehet kinézni, kiváltképp mivel ma este nyolc órától Bellák Gábor művészettörténész (a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa), Bujdosó Orsolya sommelier, és Karácsony János gitáros, énekes társaságában borkóstolóval egybekötött tárlatvezetésen vehetünk részt. 

czobe312

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tudja, mit csinál egy könyvsebész?

bb 2014. augusztus 27., szerda 20:04

Nem csak japánok látnak fantáziát a könyvfaragásban. Könyvsebésznek hívja magát a New York-i székhelyű művész, Brian Dettmer, aki szikék, csipeszek, kések és egyéb sebészeti segédeszközök segítségével boncolja fel, majd faragja ki bonyolult szobrait, ráadásul mindehhez elavulttá vált enciklopédiákat, régi orvosi folyóiratokat, szótárakat, tankönyveket, térképeket és más érdekes irodalmi műveket használ fel alapanyagként – írja a MyModernMet.com szerzője. A „könyv át- és beültetést” is végző 1974-es születésű művésznek pár kérdést is feltettek figyelemfelkeltő munkáival kapcsolatban.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38