Néhány nappal ezelőtt, hatalmas felvezetőkampány után a Daft Punk teljes egészében meghallgathatóvá tette az év legjobban várt lemezét, a Random Access Memories-t (ebből a hivatalos megjelenés után sajna csak belehallgatási lehetőség maradt). Azzal, hogy hogy előtte még kihozták a Get Lucky című számot, annyit már biztosan lehetett tudni, hogy a nyár egyik legnagyobb slágere ezen az albumon lesz. De mi még?

A francia együttes eddig nem sokat törte magát lemezekkel, amikor viszont kijöttek valamivel, az majdnem mindig megforgatta a zenei világot. A Homework című első lemezük például menővé tette az elektronikus zenét, és berobbantott egy hullámot olyan előadókkal, mint az Air, a Cassius, vagy a Justice. Amikor pedig 2006-ban turnézni indultak, bebizonyították, hogy elektronikus zenei előadó is adhat hatalmas koncertet.

Alig pár nappal a hivatalos megnyitó előtt betiltották Dés Márton Friss bontás című kiállítását a ferencvárosi Pincegalériában. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakos hallgatója május 22-én szerdán mutatta volna be a Festmények az év minden hónapjából alcímű kiállítását, amire a meghívók ki is mentek annak rendje és módja szerint. Ezzel szemben a Facebookon ma félhivatalos közleményt adtak ki, amiben nyilvánosan tiltakoznak a képzőművészet állami cenzúra alá vonása ellen.

Fotó: Dés Márton-Friss Bontás / Facebook

"A kiállításhoz meghívó készült digitális formában, amit május 16-án csütörtökön a galériát fenntartó intézmény, a Ferencvárosi Művelődési Központ emailen szét is küldött" - áll festő Facebook oldalán. "Másnap, május 17-én délelőtt a Ferencvárosi Művelődési Központ megbízott igazgatója telefonon tájékoztatott, hogy a csatolt meghívó képi és poétikai anyaga botrányos és erkölcstelen. Konkrétan: Pünkösd idején nem való félmeztelen bennszülöttekkel, pénteki gyomorrákkal, valamint a testnevelésórák komolyságának megkérdőjelezésével megzavarni a megtisztulni vágyó Nagyérdeműt."

Úgy tűnik, hogy az Ulpius-ház kiadó letarolta az e-könyves piacot. A Bookline sikerlistájára szinte csak az ő könyveik kerültek fel, persze ennek legfőbb oka, hogy szépirodalmi kiadóból néhány év alatt átnyergeltek a szerelmes lányregényekre.

Április legolvasottabb e-könyve a Tejszínhab nélkül, melyet Oravecz Nóra írt. A blogger a self publishinget választotta, azaz maga adta ki a könyvét egy kiadó segítségével. Mindenesetre Oravecz a szingli létformát taglaló könyvére sokan lecsaptak.

Nem könnyű a Flaming Lipsszel. Kissé elcsépelt módon azt szokták mondani, hogy ők Amerika válasza a Radioheadre. Valamennyire borongós és elvont szövegek, furcsa, sejtelmes, selymes férfi énekhang, mindemellett pedig kísérletező zenekar, akik híresek arról, hogy majdnem minden számukban szerepel valami furcsa hang, kütyüzés vagy meglepő váltás. Ezek a váltások a legizgalmasabbak, soha nem lehet sejteni, hogy mikor következik egy ilyen rájuk jellemző fordulat, amitől a lassú, ilyen-olyan számból váratlanul valami hatalmas dolog robban ki. És mindezt úgy csinálják, hogy az egyáltalán nem okoskodó, kioktató vagy nagyzoló.

A cataniai Art Factory 2013 elnevezésű kortárs képzőművészeti vásár kiemelt kísérőeseményeként nagyszabású magyar művészeti kiállítás nyílik. A „Contemporary Budapest” (Kortárs Budapest) címmel létrejövő tárlat összesen 29 magyar művész – köztük festők, szobrászok és fotóművészek - alkotásait mutatja be az olaszországi közönségnek.

József Szurcsik: Two champions

A Nemzeti Színház színlapján az áll, hogy Az ördög szekrénye című előadás egy cigánymesék alapján készült családi komédia. Szerzője a darab rendezője és díszlettervezője is egyben, Jean Lambert-Wild, aki a hírek szerint jobban örült volna, ha egy cigány költő írja a szövegkönyvet, ám erről Alföldi Róbert Nemzetiből való távozása miatt kénytelen volt lemondani. Így született Az ördög szekrénye, aminek legfőbb baja éppen az, hogy nemigen lehet műfajilag besorolni sehova. Elvileg nyolc éven felüli gyerekeknek ajánlják, akikiből a premieren nem sok volt, és abban sem vagyunk biztosak, hogy később túl sok lesz, nehéz ugyanis eldönteni, kinek szól valójában a mese.

Fotó: Karip Timi

Zivataros időben nem jó kültéri kiállítást rendezni, így aztán hiába erős a Váci utca belső udvarainak vadromantikája, Anton Molnár és az ő legújabb budapesti tárlata a Gefrodinspex Galériában a belső térbe szorult. Nem igazán baj ez, hiszen a galériában elhelyezett képek is bővelkednek vadromantikában, az meg, hogy az állandó esőzések miatt néhány kép a földön hever, különös műhelyjelleget kölcsönöz az egész kiállításnak.

Molnár amúgy is a végletekig közvetlen ember, boldogan körbevezet például bennünket saját színes, életvidám képei között, dedikál és ereklyéket osztogat, ha lenne pár millióm, meg egy elég nagy nappalim, vennék is tőle képet. Az 1988 óta Párizsban élő magyar származású festő igen befutott, stílusát a németalföldi festőkéhez és a nyolcvanas évek pop-artjához hasonlítják, festett képet Cindy Crawfordról és thaiföldi cunamit túlélő Petra Nemcováról, vásárlói között van Jacques Chirac is.

Fotó: Szécsi István

Már május elején is hír volt belőle, hogy osztrák, német és magyar művészek tiltakoztak a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia és ezúton az új alkotmány ellen, mivel az gyakorlatilag rögzíti, hogy az állami támogatások elosztásánál a "keresztény-nemzeti szellemiségű" műalkotások előnyben részesüljenek". Most a tizenhatnál lényegesen többen, ráadásul mind honi művészek a Független Előadó-művészeti Szövetség égisze alatt bojkottot hirdettek az MMA ellen.

Fotó: Huszti István

Ha ön Geszler Mária, Schrammel Imre, Dobány Sándor, Karsai Zsófia, vagy mondjuk Paul Soldner, Janet Mansfield és Yashuo Hayashi rajongója, akkor pénteken okvetlenül az Iparművészetiben a helye. Ha szimplán csak szeretne megismerkedni a kerámiaművészettel, akkor szeptemberig ráér, de a két időpont közt mindenképp érdemes ellátogatnia a május 17-én nyíló Művészet az agyag kolostorából című kiállításra. Az Iparművészeti Múzeumban szeptember 2-ig látható tárlat a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nemzetközi Kerámia Stúdiójának gyűjteményét mutatja be igen nagy részletességgel.

Fotó: imm.hu

Mi történik akkor, ha az ördög mindent felajánl, amire valaha vágytunk, cserébe viszont a lelkünket kéri? A Mephistóban is fontos szerepet játszó Faust mellett számtalan alkotás örökíti meg ezt a klasszikus dilemmát, és a poént lelőve el kell, hogy áruljuk: Alföldi Mephistója nem oldja föl, inkább további árnyalatokat ad az erkölcsi dilemmához.

Fotó: Szécsi István / Dívány

Bár a különféle lakásszínházak egyre népszerűbbek, műteremlakásból pedig rengeteg van, igazi lakáskiállítást mostanában keveset rendeznek Budapesten. A lakáskiállítás lényege ugyanis, hogy a művész valóban a saját lakásában állítja ki munkáit, amelyekre sokszor csak külön, vagy rejtett, a beavatottak számára ismert módon elérhető meghívóval lehet belépni.

Elnézést, jó helyen járunk?

A meghívó ezúttal a Tumbrl nevű népszerű közösségi oldalon érkezik, itt tette közzé ugyanis a kiállítást rendező művész, Hajdu Zsolt a hetedik kerületi helyszínt és az időpontot: Damjanich utca, 19 óra 19 perc. Érkezéskor kicsit tanácstalanul állunk a fotós kollégával, csöngetésünkre egy idősebb hölgy nyit ajtót, akinek próbáljuk elmagyarázni, hogy pontosan miért is jöttünk. A félreértés gyorsan eloszlik, kiderül, hogy jó helyen járunk, csak nem a jó ajtónál: megérkezik Hajdu Zsolt és betessékel bennünket otthonába, ami ezúttal kiállítótérként funkcionál.

Fotó: Könnyező Pálma / Dívány

Hogyan is lehet lealjasítani egy filmcímet egyetlen fordítással? Remek példa erre Brian De Palma új rendezése a Passion - Gyilkos vágyak. Persze az is lehet, hogy a címadó csak az ajánlót látta, és ebből úgy sejtette az elemi ösztönös ízt rajta, mert a traileren például úgy tűnik, hogy ezt tényleg inkább Paul Verhoeven rendezte és Joe Eszterhas írta, csak éppen Európában játsszák.

Lejátszás

Passion Official Trailer 2012 - Rachel McAdams, Noomi Rapace

Annyira jó mai embernek lenni, a jelenben élni, hogy ennél már csak az a jobb, ha beléphetünk a múltba. Hát még ha ezt könnyedén és laza vállrándítással tehetjük, mert emlékképek kavalkádjában zenés vígjáték köntösébe csomagolják számunkra, annál jobb. Valami ilyesmit hozott létre Göttinger Pál a Radnóti Színház társulatával, amikor színpadra állította a Mozgófénykép című Nényei Pál darabot.

Ha szívesen utaznának vissza a múltba, akkor erre két és fél óra áll rendelkezésükre, és az utazás során nem elég, hogy megelevenednek az 1930-as évek, de még a jelenetek és szereplőik is nagyon, nagyon ismerősek.

Fotó: Ancsin Gábor

Az amerikai Jenna Marbles egy viszonylag új keletű elit klub tagja: a huszonhat éves lány ugyanis egy Youtube-híresség, saját csatornával, videóit több mint egymilliárdan látták már. A harminc fölöttiek körében ugyan kevesen ismerik Amerikában, a népszerűsége mégis megkérdőjelezhetetlen a tinédzserek között. Több rajongója van Facebookon, mint az idei Oscar-díjas Jennifer Lawrence-nek, több követője van Twitteren, mint a Fox Newsnak, és többen figyelik Instagramon, mint Oprah Winfrey-t, az amerikai televíziózás egyik legsikeresebb emberét (aki nem mellesleg a világ egyik legbefolyásosabb nője is). Jenna Marblest egyenesen a jövő sztárjaként üdvözli a New York Times: de mivel érdemelte ki mindezt?

Mivel úgyis itt a tavasz, sőt már a nyár is, ideje saját magunkkal foglalkozni, de a napon sokkal jobb egy könnyed regény, semmint életvezetési tanácsok mellett heverészni. Így aztán itt van nekünk Galgóczi Dóra új regénye, a Fiatalságra ítélve, amiben a főhős Angéla annyira azzal van elfoglalva, hogy fitté és egészségessé tegye magát, hogy észre sem veszi, amint széthull körülötte házassága. Aztán már nem fitt és egészséges akar lenni, hanem azt megmenteni.

Ha mégis inkább vagyunk megszállottak, vagy nincs családunk, esetleg teszünk az egészre és mindenáron futni akarunk, akkor viszont még könnyedebb választásnak tűnik Christopher McDougall: Futni születtünk című sportkönyvvel, ami ugyan nem regény, viszont akár ismeretterjesztő könyvnek is beillik, mivel megismertet a Mexikóban élő tarahumara indiánokkal, az amerikai ultrafutó társadalommal, a szerző futással kapcsolatos egészségügyi problémáival, de szó esik az emberi faj kialakulásáról és fejlődéséről is, amelyben döntő szerepet játszott a fajunkra jellemző lassú, ám kitartó futás.

Ha se a dráma, se a sport, akkor mi is lehetne megfelelőbb, mint egy skandináv krimi? Itt is van nekünk Jo Nesbo és az ő Kísértet című könyve, ami egy új narkó körül forog. Van benne gyilkosság és letartóztatott gyanúsított is, mégis erős kísértés, hogy valami más is bűzlik Osloban. Előfordulhat persze, hogy már a könyökén jönnek ki a drogos sztorik, ami nem is lenne meglepő. Tavaszi stranos/erkélyen pihenős délutánra, de méginkább romantikus naplemente mellé ellenpontnak tökéletes J.R. Ward Egy felejthetetlen hölgy című írása, ami a béna cím ellenére inkább tűnik erotikus thrillernek, mint bármi másnak. Arról van szó, hogy akad egy gazdag nők lemészárolására specializálódott sorozatgyilkos, ezért Grace Hall(!) testőrt kap, akivel persze összejön és együtt izgulnak, megöli-e a nőt az őrült. Na jó, ennél azért egyel bonyolultabb a sztori, de nyilván ezért fogják elolvasni a könyvet.

Végül, de persze, hogy nem utolsó sorban itt van Jeffrey Archer és az ő Féltve örzött titkok című történelmi regénye, hogy a múltba vágyóknak is kedvezzünk. A könyv természetesen egy ötkötetesre tervezett sorozat harmadik része (Majd az idő eldönti, Apám bűne), így nem árt, ha gyorsan befaljuk az első kettőt is a nagyobb élvezhetőség reményében. Mivel az egész összesen 1242 oldal még simán be lehet fejezni a nyári olvasmányos ajánlónkig.

Ezért a kiállításért meg kell küzdeni, ugyanis kint van a város szélén, BKV-bérlet nélkül necces lenne eljutni ide, de még úgy is viszontagságos. Ha azonban már leszálltunk a szentendrei HÉV-ről Békásmegyernél, hipphopp ott vagyunk a Békásmegyeri Közösségi Házban, és szemeinket a radai rossebre és a fészkes fenére vethetjük, sőt azt is megláthatjuk, milyen látvány, ha magunk alatt vagyunk. A Nem létező tárgyak kiállítása néven nyílt aprócska tárlaton ugyanis a régi és jól ismert szállóigéink megtestesülését követhetjük itt nyomon.

Nemrég tartották a Toldi moziban a Friss Hús nevű minifesztivált, amin 26 kisfilmet mutattak be. A sikerre való tekintettel - mivel több mint ezren mentek filmeket nézni - pénteken és szombaton megismételték a legjobbnak választott hatot, amikre mi is beültünk. Volt köztül Tar Sándor és Parti Nagy Lajos feldolgozás, vicces kisfilm, ami sms-ekből állt össze, és két rendező filmjében is komoly szerepet kapott a GPS. Nézzék meg a trailereket (a Kispárizsnak sajnálatosan nincs trailere), és keressék a kisfilmeket, amiket remélhetőleg hamarosan újra bemutatnak valahol.

Ritkán, de néha azért előfordul velünk, hogy annyira ellentétes a véleményünk valamiről, hogy érdemesnek tartjuk, hogy kettős kritikát írjunk róla. A Frenák Pál Társulat: X&Y című előadása azért lehet ilyen, mert legalább van benne szó valamiről, ami már magában is nagy dolog. Érdemes róla nemcsak beszélni, de vitatkozni is, és ha más nem, ez mindenképp a Trafóban látott ötven perc mellett szól. Alant a két vélemény, a rossz hírrel kezdjük, hogy a jóval folytassuk.

Április 11-én óriási sor kígyózott a budapesti Corvintető előtt. Ez önmagában még nem lenne meglepő, az viszont annál inkább, hogy a tömeg nem egy koncertre, hanem egy irodalmi rendezvényre akart ilyen kitartóan bejutni. A költészet napján itt tartották ugyanis három fiatal író – Pion István, Simon Márton, és Sirokai Mátyás – új köteteinek közös bemutatóját Srácok a Nyugati térről címmel.

Már a helyszínválasztás is azt sugallta, hogy az esemény nem az ilyen rendezvényeken megszokott, kókadt és belterjes hangulatot fogja hozni. Több mint ötszáz, jórészt tizen- és huszonéves fiatal vette birtokba a teret, a három szerzőt pedig rocksztároknak kijáró ováció fogadta. Ez nagyban köszönhető annak, hogy ketten közülük aktív és népszerű slammerek, és hétről-hétre tömegeket vonzanak a különféle slam-versenyekre.

Fotó: Huszti István / Index

A könyvbemutatóra olyan rajongók is eljöttek, akik egyébként talán a lábukat sem tették volna be egy ilyen eseményre. A beszélgetés után felolvasás következett, zenei aláfestéssel: ezek a srácok nem viccelnek. Profik, szépek és ügyesek. “Hallod, azt mondják, hogy a slam az új költészet” – olvashatjuk Simon Márton Mi új című szövegében. De mitől lesznek szupersztárok a fiatal írók? Egyáltalán, mi az a slam poetry?

Orlai Tibor producer annak idején nekünk is elmondta, mennyire fontos a számára, hogy a produkciói fontos témákat járjanak körül. Így érthető, hogy Bozsik Yvette a nők elleni bántalmazás témakörét vehette elő, hogy megmutassa vele a színházba járó tömegeknek, hogy ilyen is létezik. Mert bizony létezik, Minden ötödik órában terrorizálnak nőket és gyerekeket, a lehető legváltozatosabb formákban.

Fotó: Szécsi István