Idén indul útjára a Libri irodalmi díj, aminek négy fős zsűrijében te is helyet kaptál. Miért volt szükség egyáltalán erre a díjra?
Ezen kívül egyedül az Aegon-díj az, ami kezd bekúszni a köztudatba, mint elismerése a kortárs irodalomnak. A kettő között az a különbség, hogy az míg az Aegon-díjra a kiadók neveznek be könyveket, a Libri irodalmi díj a teljes tavaly megjelent merítést alapul veszi, tehát mind a tavaly megjelent 182 kortárs műből választotta ki azt a tízet, ami felkerült a végső listára. A 182 műből ismert, olvasott emberek először százat, aztán hatvanat, végül tízet választottak ki, és mi vagyunk, akik mindezt elolvassák és eldöntik, melyik kapja május vége felé a díjat. Emellett a közönség is szavazhat a listás tízből, ez lesz a Libri Irodalmi Közönségdíj.
Főleg szépirodalmi művek kerültek be a tízbe?
Egyáltalán nem, Ungváry Krisztián történész könyve ugyanúgy helyet kap a Libri irodalmi díjban, mint Parti Nagy Lajos interjúkötete Réz Pállal. Ezek egyáltalán nem szépirodalmi művek, hanem kortárs művek, amiknek helye kell legyen az irodalmon belül. Például gyerekkönyv most ugyan nincs közöttük, de jövőre már valószínűleg az is lesz. A lényeg, hogy teljes keresztmetszetet akar adni a tavaly megjelent művekből, nem csak a direkt szépirodalmat.
A zsűri tagjai melletted Bálint András színművész, Szilágyi Zsófia irodalomtörténész és Károlyi Csaba irodalomkritikus. Milyen érzés közöttük lenni?
Iszonyatosan boldog voltam, amikor felhívtak a Libritől. Azt mondták, hogy olyan zsűritagot keresnek, akinek nemcsak a szakmája az hogy olvas, hanem akiről azt is tudják, hogy olvasott ember és szereti az irodalmat. Nem kevés másfél hónap alatt tíz könyvet elolvasni, de én boldogan vállaltam a felkérést.
Elfoglalt színésznőként mikor jutott erre időd? Ráadásul ennek a tíz könyvnek az elolvasása nyilván valamivel több figyelmet is igényelt a részedről.
Nekem a napirendemben benne van az olvasás. Amikor hazamegyek előadás után, akkor nekem az a levezetés, hogy egy órát, vagy – ha jó a könyv – még többet olvasok. Most, hogy jött ez a felkérés, természetesen ennél többet kellett. Volt olyan hétvége, amikor gyerekem nagyszüleihez ment, nem volt este előadásom, reggel elkezdtem nyolckor, és a hatszáz oldalas Bartis Attila könyvet este tízre kiolvastam.
Mi a benyomásod, jól választott az előzsűri?
Szuper könyvek! Egytől egyig mindegyik. Így ahogy van, bármelyik megérdemli a díjat. Nekem nincs szövegszerkezeti rálátásom, mint egy irodalomkritikusnak, vagy az irodalommal napi kapcsolatban álló embernek, csak azt figyelem, rám milyen hatást gyakorol egy könyv, legyen az történelmi munka, szépirodalom vagy versek, mint a Rakovszky kötet. Egyébként a zsűri moderátora, Vitray Tamás javasolta, hogy mivel előfordulhat az, hogy nagyon szoros lesz a vita, legyen mindegyikünknek egy hármas listája. Egyáltalán nem beszélgetünk a könyvekről ezalatt az idő alatt, hanem lesz majd egy időpont, amikor találkozunk, és akkor fogunk szavazni. Most majd én is összeállítom a magamét, és ezen belül aztán lehet agyalni. De nekem van egy olyan érzésem, hogy nem vérre menő vita, hanem igazán jó szívvel hozott döntés lesz.
Vannak irányelvek vagy teljesen autonóm a zsűri?
Utóbbi. A Libri semmiféle nyomást nem gyakorol, nagyon megköszönte nekünk, hogy egyáltalán vállaltuk. Minden teljesen ránk van bízva.
Van kedvenced?
Persze, de nem árulom el!
A felkérés több évre szólt vagy fog cserélődni a zsűri?
A terv az, hogy ha jól működik, akkor bizonyos embereket újra felkérnek majd. Hogy aztán ez én leszek-e, azt nem tudom, de én bármikor vállalnám újra. Ha valamit nagyon szeretek, akkor az olvasni! Pláne, hogy kortárs irodalmat és ilyen jó műveket! Ennél jobb feladatot ne adjon az élet, mint hogy megint zsűritag legyek.
A 10 döntős könyv:
Esterházy Péter - Szüts Miklós: A bűnös
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
Ungváry Krisztián: Magyar megszálló csapatok
Réz Pál: Tények és Tanúk - Bokáig pezsgőben
Bartis Attila: A vége
Dragomán György: Oroszlánkórus
Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra
Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza
Forgách András: Élő kötet nem marad
Rakovszky Zsuzsa: Fortepan
