Táncolni, nőnek lenni, igazságért harcolni 90 évesen is lehet

Íme egy újabb történet, amely megmutatja: a legizgalmasabb találkozások a legváratlanabb helyeken esnek meg. Kovács Claudiával egy szülinapi bulin keveredtünk egymás mellé Jaffa folyton nyüzsgő bolhapiacán, és amikor megtudtam, hogy operatőrként dolgozik, hamar a kreatív projektekre terelődött a szó. Kiderült: Máté Tobor és Enyedi Ildikó osztályában végzett a Színművészetin, de saját bevallása szerint már tizenhárom évesen beleszeretett a fotózásba. Tőle hallottam először Fahidi Éva történetét - a kilencven éves, Auschwitzot és Birkenaut túlélt idős nőét, aki úgy határozott: nem hagyja, hogy az idő múlása legyűrje az álmait. A Tünet Együttes Sóvirág című kortárs táncelőadásában életében először állt színpadra, és azóta is hónapról hónapra megtöltik a Vígszínházat. A vakmerő vállalkozásról film is készül, a "Sírással nem megyünk semmire" című mozi operatőrének pedig - hosszas keresgélés után - Kovács Claudiát választották ki.

"Szabó Réka keresett meg - ő a Tünet Együttes vezetője és rendezője - kifejezetten női operatőrökkel interjúzott, mert a film nem csupán Éva történetét meséli el - a nőisességről, arról, hogy milyen nőnek lenni legalább annyira szól, mint a holokausztról" - mondta Claudia, aki szerint a kilencedik x felett járó művésznő teljesen egyedülálló fizikai, szellemi és lelki kondícióban van: ma is 100%-ig nagybetűs nő. "Az egész csapat arra vágyott, hogy közvetlen és természetes legyen a munkafolyamat - ráadásul az által, hogy csupa nő dolgozik a projekten, a néző is egy egészen újfajta perspektívából ismerheti meg a történetet."

"Összezárva" Fahidi Évával

Az első forgatási napra, és az első találkozásra így emlékszik vissza: "Éva lakasára mentünk, ahol Cuhorka Emese - aki Éva táncpartnere a darabban -  is csak másodszorra találkozott a főhősnővel. Nekem ez volt az első alkalom. Réka, a Tünet Együttes vezetője volt az egyetlen, aki jól ismerte Évát, a találkozás mégis nagyon barátságos volt. Körbevezetett minket, megmutatta a számára fontos tárgyakat a lakásban, személyes történeket mesélt, majd egy ponton gyakorolni kezdtek Emesével. A következő napjaink így teltek: az előadás próbáit dokumentáltam, és persze a beszélgetéseinket is." A rendező maradéktalanul megbízott Claudiában: rábízta, mikor forogjon a kamera, milyen perspektívából örökítse meg a jelenetet. A lány célja az volt, hogy Fahidi Éva olyankor is jelen legyen, amikor nem halljuk beszélni, vagy akár nem látható a térben. "Gyakran még olyankor is az ő arcát filmeztem, amikor már beszélt hozzá - és bár eleinte tartottam tőle, hogy mesterkélt lesz, mostanra kibonatkozott egy nagyon izgalmas keret. Olyan, mintha az ő bőrében lennék: úgy szemlélem a dolgokat, mintha én magam lennék ő."

Elviselni az elviselhetetlent

A hölgyek 26 napot forgattak eddig, és még nagyjából 10 vár rájuk, a hátralévő jelenetek egy részét pedig Németországban rögzítik majd. Miután az előadás elképesztően sikeres, Éva története pedig körbejárta a világot, több külföldi városba is meghívták a Sóvirág című produkciót. Németországban rengeteg fiatal él, akik nagyon nagyra tartják Évát, hiszen fontos és érdekes közös története van az országgal: a helyi média rendszeresen tudósított róla, ahogy az utolsó pillanatig harcolt egy német háborús bűnös perében, tanúként. A ma 93 éves Oscar Gröninget SS katonaként több száz zsidó haláláért vonták felelősségre több, mint hét évtizeddel ezelőtt elkövetett gaztettekért. Akkor Fahidi Éva így nyilatkozott: "Nem gyűlölünk, mert nem akarunk gyűlölni. Mi nagyon tudjuk, milyen, amikor az embert gyűlölik és megfosztják emberi méltóságától, és nem akarunk ilyenek lenni. Azokkal szemben sem akarunk törleszteni, akik mindent megtettek azért, hogy ne legyünk emberek. Amikor a megbocsátásról van szó, az jut eszembe, vajon ha anyámat megkérdezte volna a rámpán, hogy meg akar-e halni 39 évesen, vagy megkérdezte volna a húgomat, hogy te meg akarsz halni 11 éves korodban, akkor ők mit válaszoltak volna? Nem kaptam tőlük felhatalmazást, hogy a nevükben azt mondjam, meg akartak halni 39 évesen és 11 évesen. A saját nevemben pedig azt tudom mondani, hogy túlvagyunk rajta."

Mert az ember jó

"Ez nem az első olyan produkció, amiben dolgozom, és amely így vagy úgy, de kapcsolódik a holokauszthoz" - meséli Kovács Claudia, a film operatőre. "Bár személyes élményem és kötődésem nincs, az elmúlt évek során úgy hozta a sors, hogy egyre több munka fűz Izraelhez. Most is épp egy Tel Avivhoz kötődő nagyjátékfilm előkészületein dolgozom. A "Saul fia" című film forgatásakor - amelyben a próbák kamera operatőre voltam - szintén nagyon közel került hozzám a téma. Sosem kezdtem el szándékosan utánamenni, de megtalál a történet, sok különféle perspektívából."

Bár a dokumentumfilm még messze van a végső vágástól, máris számtalan támogatója és rajongója akad - köszönhetően Csaba Bálintnak is, aki Színművészeti Egyetem forgatókönyvírói szakán tanul: ő bábáskodott a filmet beharagozó trailer felett, amelyben a készítők anyagi támogatást kértek, hogy befejezhessék a projektet - az adományozás lehetősége máig él. A pár perces előzetes vírusvideóként terjedt el a neten, és a felajánlások, felkérések azóta is folyamatosan érkeznek - bizonyítva, hogy azért bármilyen szörnyűségekre képes is az ember nevű lény, reményeket, csodákat, álmok megvalósítását is mozgásba lendíthetjük együtt. 

Az egyéni küzdelemtől, a holokausztról, a nő helyéről a társadalomban, és elsősorban Fahidi Éváról, az ő személyiségéről, személyéről, álmairól, gondolatairól és tapasztalatairól szóló film jövő év novemberében kerül bemutatásra, ám Az Élet Menetén már bemutatnak majd egy elővágatot.

Oszd meg másokkal is!
Mustra