Instant terápia a színpadról Pokorny Liával
A Pszichoszínház megálmodója, Bácskai Júlia pszichológus, terapeuta, reklámszakember, tudományos kutató, színikritikus ebben a hónapban Pokorny Lia és Fodor Tamás segítségével a kiszolgáltatottság témáját járta körül. Szombat esti kikapcsolódási lehetőséget keres? Tessék, egy kis instant terápia
Bácskai Júlia – akinek honlapja szerinti önmeghatározása pszichológus, író és "szabadszóműves" – azt mondja, rájött arra, hogy a pszichológiát nemcsak úgy lehet megmutatni, hogy a katedráról prédikál, vagy hogy ontja magából a könyveket. „A színpadon életközelben, ha úgy tetszik, 3D-ben, színesen, szagosan mutathatom be azokat a lélektani helyzeteket, amelyeket többé-kevésbé mindenki ismer. Mindig két színészt választok, akik 90 perc alatt 8-10 jelenetben járnak körbe egy pszichológiai helyzetet” - ismerteti az általa létrehozott és évek óta sikerrel működő Pszichoszínház (öndefiníciója szerint "hangulat- és kapcsolatjavító vándorszínház") játékszabályait.
Ez szombat este sem volt másképp. Már 12. éve működik a Pszichoszínház, minden hónap 10-én tartanak egy előadást, mindig más tematikával. Volt már téma a Született szőkeségek?, a Gátlásokba zárva, a Szenvedélybeteg vagyok!, a Keresem az igazit!. Ez alkalommal minden a Kiszolgálva, kiszolgálatva kérdéskör körül forgott. Általában Pokorny volt kiszolgáltatva, és nagyon sokszor éreztem magam én is ebben a helyzetben. A színpad jobb sarkában foglalt helyet Bácskai Júlia - mint moderátor, rendező -, a színpad bal sarkában pedig Bóna János improvizált hegedűjén. A két főszereplő, Pokorny és Fodor nagyon kevés kellék segítségével, nagyon kevés díszlet között adta elő azokat a szituációs feladatokat, amiket Bácskai ámodott meg. Egyfajta kétszemélyes Beugró, a paprikajancsi Novák, a többiek, és az olykor erőtetett poénok nélkül. Persze a nem erőltetett poénok is hiányoztak egy darabig, de a közönség annyira hálás volt, hogy többször éreztem magam kellemetlenül, amikor egy-egy, a legkevésbé sem vicces jelenet közben vagy végén harsány nevetésben törtek ki.
A nagyjából egyórás előadás után Bácskai egyfajta osztályfőnökként elkezdte kérdezgetni a közönséget: Mi volt a tanulság? Mit kellett volna csinálni ekkor és akkor? Az első sorban ültem, nagyon lassan próbáltam lefelé csúszni a székben, láthatatlanná válni. Kicsit féltem, hogy feleltetve leszek. Szerencsére akadt néhány kedves néző, aki megosztotta életbölcsességeit és tapasztalatait a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban. Például, hogy egy kapcsolatban senki sem lehet kiszolgáltatott, mivel a kapcsolat arról szól, hogy egyenlőek a felek. Aha. Mintha a Harcosok Kulbja gümőkórosainak terápiás összejövetelére teleportáltam volna.
Aki további kezelésre vágyik, örülhet, hiszen "Bácskai Juli pszichológus „szabadszóműves” bemutatja január 10-én „Nem lát. Nem hall. Nem beszél.” c. előadását 20 órakor, Lázár Katival és Elek Ferivel az Eötvös10-ben. Improvizál: Bóna János" - írja a Pszichoszínház honlapja.
- Címkék:
- pszichológia,
- színház,
- pokorni lia
SZÓLJON HOZZÁ!