Az Effemine Egyesület a Fiatal Nőkért – elsőre nehezen komolyan vehető – diákszervezet teltházas kerekasztal-beszélgetést rittyentett a Közgázon. A Business In Fashion című eseménynek házon kívül is híre ment, a nagy tömegben vegyes felhozatal fogadott. Komoly(nak látszó) öltönyös figurák, extravagáns MOME hallgatók, és eltévedt bölcsészek, fontoskodó szervezők, és a meghívott divat szakértők (és szakérteni próbálók) töltötték fel az előadót.
A női arculathoz híven laza 10-20 perces késéssel indult a rendezvény, türelmetlenül is fészkelődött a világmegváltó gondolatokat váró hallgatóság. A hatásvadász csúszást a kötelező gyors bemutatkozás, bemutatás, és éljenzés követte. A vita a hazai divatipar örökké aktuális kérdései köré épült, de a szakértő válaszok helyett leginkább köntörfalazást, történelemórával egybevont mentegetőzést és megannyi zsákutcát kaptunk. A konklúziót egy kevés sütnivalóval magunktól is levonhattuk volna: tőke nincs, kereslet nincs, gazdasági válság van, és tanácstalan szakmabeliek is akadnak bőven. Aki szép reményeket fűzött a belföldi karrierhez a divatvilágban, itt megkapta az első hidegzuhanyt.
A magyar divatipar nyűglődését a kommunizmus utóhatásával magyarázták. Erre előszeretettel hívta fel a figyelmet újra és újra a Marie Claire főszerkesztője, Szűcs Péter és az Elle divatszerkesztője és stylistje, Andó Ildikó. No de megtudtuk, hogy még mindig mi vagyunk a legvidámabb barakk, hiszen Lettországban még rosszabb a helyzet. A magyar nők pedig elképesztő sebességgel hozzák be lemaradásukat: a divatrovat egész oldalas képeit egyre kevesebben akarják kitépni a magazinokból - ebben is egyhangúlag megegyeztek a magazinok képviselői. Ilyen, és ehhez hasonló sovány vigaszokkal erősítette tovább az est pozitív pólusát Szűcs Péter. Felhívták a figyelmet a több sebből vérző iparművészeti képzések hiányosságaira, és a nem létező vagy nevetséges állami támogatásokra. A MOME és Gombold újra! pályázat ballépéseit boncolgatták, saját dicséretes munkájuk bemutatása helyett. Olyan új fogalmakon is megütközhettünk, mint a textilmaffia vagy a gyapotspekuláció. A morbid szókapcsolatokat pedig az óriási pénzek forrásaként jelölte meg Andó Ildikó korábbi gazdasági helyzetet elemző cikkére hivatkozva. A területen komolynak számító piackutatások is csak a tisztességtelen jelenségekhez vezetnek vissza, így ezek után kissé hiteltelenül hangzott a „Hajrá fiatalság! Merjetek nagyot álmodni” jelmondat. A következő generáció tehetségeit csak annyival tudták bíztatni: "Irány külföld, hogy hazahozhassuk a szakértelmet!" Az egyetlen emészthető és kecsegtető következtetés pedig egész eredeti:az egész világ nyitva áll előttünk - mondták a médiában dolgozók. Godena-Juhász Attila és Füzes Eszter, a USE Unused dizájnerei ezzel szemben óvakodtak a messze menő következtetésektől. Mindenki nagy bánatára az egész beszélgetés alatt az igazi szakértők hallgattak a legmélyebbeket.
A vita végezetül saját parttalanságától fulladt ki. Nehezen távozhatott akárki is felhőtlen lelkesedéssel és új perspektívával. Mindenesetre ha másra nem is, legalább különböző álláspontok megismerésére jó volt az este, hiszen a saját szerepében mindenki hozta a formáját. Összevethettük a média világából a megszokott rózsaszín védőbeszédeket, hasba lyukat beszélős nagyotmondásokat Szűcs Pétertől és a gyakorlati, kreatív munkaerő vesszőfutásával és finoman fogalmazva is pesszimista hozzáállásával. A nem túl fényes valóságból Garam Juditon (NUBU tervezője, Mono Fashion tulajdonosa) és a USE Unused delegációján kívül, néha a magyar Elle divatnagyasszonya is adott egy kis ízelítőt.
