SPIRIT

Te milyen testbe születtél? - Váltsátok le a mozigépészt!

2010. február 18., csütörtök 07:03

Van egy érdekes tény, aminek az ismerete nagyon sokat segít, az emberek, főleg a férfiak és a nők egymás közötti viszonyának értelmezésében. Azt tudjuk, hogy a kutyák és a macskák sokszor megosztják az embereket, csak azt nem, hogy miért. Hát most elmondom.

cikk-tipus-mozigepesz

Kezdjük ott, hogy minden embernek olyan, a többi embertársához való viszonya, amilyen az állatokhoz való viszonya. Pontosan olyan. Legyen az állatokkal nyitott, vagy elhatárolódó, vegye gügyére őket, vagy legyen akarnok, zsarnok, teljesen mindegy, alapvetően pontosan ugyanúgy áll a többi emberhez is. Nincs ebben semmi furcsa, ha tudjuk, hogy minden az Egy része, és minden, mindennel összefügg.
A kutyákhoz való viszony azt mutatja meg számunkra - saját nemünktől függetlenül - milyen a viszonyunk a férfiakhoz. Továbbá azt is, milyen a saját lelkünk férfi oldalával a viszonyunk, szintén fizikai nemünktől függetlenül.
A macskákhoz fűződő viszony - gondolom ezzel, most az előzőek ismeretében, már nem okozok nagy meglepetést -, a női nemhez, valamint saját nőiségünkhöz való viszonyunkat tükrözi tökéletes hűséggel.

peti562


Optimális esetben, mindkét fajt szeretjük, tiszteljük a jogait, szabadságát, gyönyörködünk szépségében, és nincsenek elvárásaink vele szemben, nem akarjuk apportíroztatni a macskát, és dorombolásra kényszeríteni a kutyát. Viszont, amikor nem vagyunk tisztában a legbenső énünk mélyén szunnyadó férfi, vagy női minőséggel, félelmeinket, bizonytalanságunkat öntudatlanul kivetítjük az állatokra. Sokat segíthetne, önértékelésünk helyreállításában, ha figyelnénk rá, mint figyelmeztető jelre.
Miért is érzem én férfiatlannak, ha megsimogatok egy macskát?
Miért gondolom, hogy férfias egy harci eb?
Miért félek olyan rettenetesen a kutyáktól, hogy megharapnak?
Miért nem engedem be a lakásba a macskát, még akkor sem, ha beteg?
Ezek olyan kérdések, amelyeken nagyon alaposan el kellene gondolkodni.
Sok-sok Földre születése során, mindenki volt már férfi testben, és női testben is, attól függetlenül, hogy férfi lélek, vagy női lélek. Ha ez így elsőre túl bonyolultnak hangzik, akkor talán érthetőbbé teszi egy példa.
A tea, attól függetlenül, hogy bögrébe vagy csészébe töltjük, tea marad.
Aki sokszor született meg férfi testben, sok mozdulatot, „beidegződést" áthoz ebbe az életébe, akkor is, ha most női testben van. Sokan vannak, akik nem is érzik jól magukat a bőrükben, és igyekeznek az előző életeik beidegződései szerint élni, ahelyett, hogy elfogadnák az adott helyzetet. Senki nem véletlenül születik női vagy férfi testbe. Azért választ időnként másik nemet, hogy a másik aspektust is megértse, megtanulja alkalmazni azokat a finomságokat, amelyek a férfi, vagy a női nem sajátjai. De tudni kell, hogy a lényeg, egy és ugyanaz. Androgün lények vagyunk valamennyien, hordozzuk a női és a férfi jelleget.

Csigaszerelemben

A csigák, e csodálatos lények, ennek bizonyítékai. A tökéletes szépség, és harmónia megtestesítői ők, mind testben, mind lélekben. Egyszer két éti csiga megengedte, hogy szemlélője lehessek szerelmének. Soha életemben nem láttam még oly egymás iránti áhítatot, szenvedélyt, s mélységes egybeolvadást, melynek tanúja lehettem. Ember elképzelni sem képes, azt a testben mozdulatlan, de fényörvényt kavaró, csillagpermetet, mely hosszú extázisban kísérte szerelmüket. Az adás, és a befogadás olyan energiákat áramoltatott, melyhez kevés a szó, hogy mértékét leírja. Arany fény borította a két kis állatot, s hatalmasakká nőttek. Óriási energia burok védte őket, hogy semmi ne zavarja nászukat. S ezeket a kis lényeket szokták az emberek, pusztítani, és megvetéssel sújtani. Pedig az odaadás magasiskolájának mestereiként kellene tisztelnünk őket, s minden erőnkkel törekednünk, hogy egyszer eljussunk párkapcsolatunkban, egy csiga szintjére.
Már csak azért is fontos lenne ezt a magas célt kitűzni magunk elé, mert a rezgésszámunk emelkedésével, egyre nagyobb esélyünk lenne, ennek a csodának a megélésére. Ehhez viszont annyira meg kell nyílni egymás felé, oly feltétel nélküli szerelemmel, amelyet agyunk veszélyesnek tart, s a kiszolgáltatottság érzetét generálja, harsányan üvöltve csalódásaink sorát. Csak miközben belemerevedünk a védekezésbe a külvilág „támadásaival" szemben, elmegy mellettünk az élet. Nem tudunk az apróságoknak örülni, mert állandóan tervezünk. Ha ezt csináljuk, akkor ez fog történni, ha azt, akkor pedig az. Tervezünk, kalkulálunk, számítgatunk, egy félelemmel terhes világban, ahol semmi sem az, aminek látszik.

A dolgok olyanok, amilyenek. Az, hogy mi szépnek, szerethetőnek, vagy félelmetesnek látjuk, csak rajtunk múlik.
Emlékezzetek vissza gyerekkorunk árnyjátékaira, amikor a lámpa elé tartott kezünkből nyuszit, kutyát vagy beszélő embert mintázunk a falra. Egy árnyék lehet nagy és félelmetes, főleg ha nem ismerjük fel, minek az árnyékát látjuk. Frászt lehet kapni, egy adott megvilágításban, az előszobai fogastól is. De még egy cserép virágtól is. Ebből ugye, le lehetne vonni, azt a következtetést, hogy attól félünk, amit nem ismerünk.
De mi tart vissza minket attól, hogy megismerjük? Nem lenne egyszerűbb az életünk, utánanéznénk a dolgoknak, és rádöbbennénk, jé, egy cserép fikusztól féltem, illetve az árnyékától. Félelmetes egy fikusz? Nem, mert ismerjük. Tudjuk, hogy növény, kedves, és zöld.
Fel kéne oldani a félelmeket, szépen, sorban mindet, és akkor sokkal élvezetesebb lenne az élet nevű társasjáték. Nyugodtan tekintsük játéknak, mert az. Egy nagy, izgalmas, kalandokkal teli játék. Ne feledjük, ha mozivásznon néznénk, még élveznénk is. Akinek szürke az élete, maga tehet róla, hogy az. Nincs az a hatalom a Világon, ami szürkévé teheti egy ember életét, ha ő nem ezt akarja. Még egy sötét szobába bezárva is lehet izgalmas, tartalmas életet élni, semmi más nem kell hozzá, csak mi magunk. Az élet nem a külső körülményektől színes, hanem attól, hogy annak látjuk a lelkünkkel. Csak annak unalmas az élet, aki nem a lelkével szemléli.

szerzőnk író

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.02.18 10:29:03Amidala

    Egyetértek a cikk írójával.
    A macskák öncélúak? Igen, olyan mint az ember, mint mi magunk: nem csinálhatsz vele azt, amit akarsz. Egy kutya igazi társ? Igen, de milyen értelemben? A kutya általánosságban véve azt teszi, amit a gazdája mond neki.
    Én nem szeretnék olyan (ember!)társat, akit utasítani kell, és mindig azt csinálja, amit mondok neki. Amúgy félreértés ne essék: imádom a kutyákat is, cicákat is!

  • 2010.02.18 11:06:47szamarhegy

    Egy kapcsolat alapja azért mindenképpen a 'kutya' kitartó szerete, az a biztonság, ahogy rá, az érzéseire építhetsz. Csak, ha ez megvan akkor jönnek képbe, azok a tulajdonságok, személyiség jegyek, amelyeket a macskákhoz is társítunk. Egy párkapcsolatban kell a függetlenség, nem kell hogy minden kiszámítható legyen, de ez csak akkor működik jól, ha az alap a 'kutya' hűsége, megbízható szeretete.

  • 2010.02.18 13:46:32Amidala

    Igazat adok nektek is.
    Viszont szerintem a cikkben nem magát a kutyát vagy a macskát jellemezték, hogy milyen típus, és milyen személyiségjegyei vannak, hanem az ember kapcsolatát/viszonyulását (!!!) ezekhez az állatokhoz. Ez árul el sokat az adott személyről (amit a cikk is részletez). Mint ahogy gondolom az is elárul valamit (csak az egy másik cikk lenne), hogy valaki disznót tart a lakásban háziállatként.

  • 2010.02.18 14:19:42Mamacia

    Nagyon tetszett, amit Maurice 74 írt a kutyákról. A régi Sziámban (ma Thaiföld) a macskát tartották úgy, mint más kultúrákban a kutyát. Ez meg is látszik az utódokon, abszolút "kutyaszerűen" viselkednek, kiegészítik az embert, mint egy jó párkapcsolatban.

    Nekem két macskám van, egy aurópai barna cirmos, és egy klasszikus sziámi. Döbbenetes a különbség. A kis cirmoska a maga módján egy tündér, de köszöni szépen, majd ő jön, ha kellek neki. A sziámi meg szinte az én ütememben veszi a levegőt. Pl. ha sírok, lenyalogatja a könnyeimet, ha hazaérek, üdvözlő "puszit" ad, ha lefekszem, ő is odafekszik a párnámra, és addig meg se moccan, amgí fel nem kelek, stb. Ha a kislányom elesik és sír, rohan oda, aggodalmaskodva. Ha veszekszem a kislányommal valami miatt, szolidan a vádlimba harap, hogy most már álljak le. Ha a kislányom hisztizik, az ő vádlijába harap... :)

    Egyébként még másik két (nem sziámi, sima házi) macskám volt már, akikkel teljesen egy hullámhosszon voltunk, átvették a bioritmusomat, megérezték a hangullatváltozásaimat, stb.

    Szerintem nem érdemes általánosítani. Egy állat annyira kötődik, amennyire a gazdája engedi.

  • 2010.02.18 14:22:41Mamacia

    Bocsánat az elgépelésekért!
    (aurópai=európai; hangullat = hangulat)

  • 2010.02.22 11:16:24Szisz

    Sziasztok!
    Szerintem jó a cikk! Bár kicsit félreérthető.

    A cica "női princípium". A kutya férfi. Ezt azt jelenti, hogy női, illetve férfi tulajdonságokat testesítenek meg ezek az állatkák. A tudat alattink választ cicát vagy kutyát társul, (plussz a körülmények stb.) Ez annyit tesz, hogy ha történetesen, ha belőlünk a női tulajdonságokban vagyunk hiján, mint pl. kedvesség,tisztaságszeretet, vagy kecsesség, puha járás, önállóság, akkor a cicát válasszuk társul, igy erősödhetnek ezek a tulajdonságok. Ha a kutyust válasszuk, akkor a hűség, barátság, társ (szocializálódás) híján van némi hiányosságunk, akkor az ő segítségével ezek a tulajdonságok erősödhetnek. Kinek mire van szüksége. Bár a kutyák soxor viselkednek cicus módjára, és a cicusok is tudnak kutyamódra pl. szaglászni.
    Történetesen nekem 2 cicám van. Egyik jobb fej, mint a másik. Nekem tényleg cicusokra van szükségem, van némi hiányosságom itt-ott, de igyexem, sokat tanultam tőlük, és mindig van mit. Imádom őket!
    Azt hiszem, bármilyen állatkát is tartunk, szeressük őket, gondozzuk őket felelősségteljesen, meghálálják! Olyanok,mint a gyerekek, akik sosem nőnek fel.
    Szeretetteljes állattartást kivánok Mindenkinek!


  • 2010.03.19 12:44:28valakimas

    Megmondom őszintén, hogy a macskában azt tisztelem, hogy megőrzi a szabadságát, hogy nem lehet meghódítani, lekenyerezni, emellett kultúr lény (szobatiszta alapjáraton) és nuygalmat sugároz magából. A kutya ugyan intelligensebb és ragaszkodóbb, még is szolgalelkűnek tartom, nem tetszik. Nem igazán tartom izgalmasnak hogy futkorásszak vele, csak mert ragaszkodó. Ahogy nőt sem g yválaszt eg yférfi, hogy melyik hűséges, hanem elsődleges, hogy tetszen. Az igaz, hogy emberekhez is hasonlóképpen viszonyulok,
    jobban kedvelem az egyéniségeket, a szabadságukat, akaratukat felvállalóakat, mint akik beállnak a biztosért a sorba. Ezzel nem azt mondom, hogy soha nem volt hasznomra ember, aki ezutóbbi típus, hálás is voltam érte.
    Ha a szabadság vágyra gondolok, akkor azt lehet a férfiénemmel összefüggésbe hozni inkább, nem pedig a macska külsejét. Azt sem állítanám, hogy a kutyákat a külsejük miatt nem szeretem, hisz mindkát állatot belső tulajdionságai alapján értékelem főleg, ahoyg az embereket is.
    Akkor én most marslakó vagyok ?

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta