Mit tanít a Tarot a bátorságról?

Zanza!

heti-tarot

A szerk. Tarot kártyát húz, hogy megtudhassa, mit tanít az univerzum. Az e heti kártya a nagy arkánum „Bátorság” lapja. Mi vele a feladatunk?

„A Tarot nem büntet, nem simogat, nem gyárt elméleteket, csak mond valamit.
Ha nincs vele dolgunk, hát nincs. A kártyának ez tök mindegy.”

A heti tanítás: Bátorság

batorsag

Ez a kártya egy olyan kis vadvirágot ábrázol, amely szembenézett a sziklák és kövek kihívásával, és megtalálta útját a napfény felé. Ragyogó, aranyfényű aurától övezve feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Ő szégyentelenül éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag.   
Minden olyan alkalommal, amikor egy rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk, ott van előttünk a választás lehetősége: megsértődünk és keresünk egy bűnbakot, akit vagy amit majd hibáztathatunk a nehézségekért, vagy szembenézünk a kihívással, és fejlődünk. Ez a virág megmutatja nekünk az utat, ahogy az élet iránt érzett szerelme kivezeti őt a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az élet kihívásai ellen harcolni vagy megpróbálni elkerülni, visszautasítani őket. A kihívások mindig ott vannak, és ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutni rajtuk. Legyen bátorságod virággá válni – azzá a virággá, amelyet a mag lehetősége rejt magában.

A mester a bátorságról

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé –- a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. Ám a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná, hová és miért… Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá…


 

Blogmustra