SPIRIT

Miattam halt meg!

2009. október 28., szerda 14:27

gyasz1Segíthet, ha el tudtunk búcsúzni szerettünktől, ha meg tudtuk köszönni, hogy volt nekünk, hogy hálásak vagyunk az eltöltött időért és örömökért – a hirtelen halál azonban más.

cikk-tipus-altalanos

A szeretett személy halálakor szinte mindenki önmagát ostorozza, és ha a fájdalom, szomorúság, bűntudat nem lenne elég, jön a harag is. Mindez a gyászolás természetes velejárója, de mi van, ha évekig mardossa a lelkünket, és képtelenek vagyunk elengedni, azt, aki nincs többé?
 

Zokogva vagy megnémultan 

Széles skálán mozog, ki, hogyan dolgozza fel szerette halálát: van, aki zokog, van, aki elfojtja bánatát és szabályosan megnémul. Hogy melyik viselkedés könnyíti és rövidíti a feldolgozást, arról mindjárt! Addig szögezzük le: hiába ahány ember, annyiféle gyász, a szakaszok nagyjából általános érvényűek, amelyeket Csehák Hajnalka, pszichológus szakértőnk vázol. 

- A haláleset után közvetlenül sokkos állapotba kerülünk, majd a temetés közeledtével kissé összeszedjük magunkat: tennivalóink vannak, meg kell jelennünk a külvilág előtt. A következő, ún. feldolgozó szakaszban sokan depresszióba esnek, hallucinálnak, és van, aki egyfolytában az elhunyttal álmodik (mások viszont hiába szeretnének, nem tudnak). Változó, kinél meddig tart ez az időszak, ám ha a gyászoló két év után sem képes folytatni a haláleset előtti életét, krónikus gyászra kell gyanakodni. 
 

gyasz1-fekvo


Ha még egyszer megöleltem volna… 

Nem mindegy, kit gyászolunk és hogyan veszítettük el. Ha közeli hozzátartozóról van szó, akivel jó kapcsolatot ápoltunk, a veszteség feldolgozása sokkal nehezebb. Az sem mindegy, fel tudtunk-e készülni a halálára (például előre tudott betegség) vagy váratlanul következett be (például baleset). Az első esetben, kicsiben ugyan, de még az illető halála előtt keresztülmegyünk a gyász folyamatán, mindez könnyíti a halál utáni gyászolást.

Hajnalka hozzáteszi, hogy segíthet, ha el tudtunk búcsúzni szerettünktől, ha el tudtuk mondani neki, mennyire szerettük, ha megköszöntük az eltöltött időt és mindazt, amit tanultunk tőle. A hirtelen halál más, ekkor a következő kérdések-érzések kerekednek felül majdnem mindannyiunkban (például egy autóbalesetnél): miért nem láttam előre... ha még egyszer megöleltem volna... ha nem ölelgettem volna olyan sokáig (akkor nem találkozott volna éppen azzal az autóval/kamionnal, és még mindig élne…)
 

Bűntudat és harag emészti a lelkünket

- Mindkét esetben jellemző, hogy magunkat ostorozzuk („Miattam halt meg!”) - mondja a pszichológus -, és akkor is magunkra vesszük a felelősséget, ha az volt a „hibás”, aki meghalt (mert például túl gyorsan vezetett). Az ilyenkor elhangzó klasszikus kijelentések: ha el tudtam volna érni nála, hogy lassabban hajtson... ha elég jó vagyok ahhoz, hogy hallgasson rám... A bűntudat mellett a harag is előjön: haragszunk a külvilágra, az orvosokra, a balesetet okozóra és az elhunytra is. - Ez összezavarja a gyászolót, mert egyrészt vissza akarja kapni a halottat, ugyanakkor haragszik is rá. Pedig a harag nem feltétlenül rossz, ugyanis ez már valamiféle aktivitás a külvilág felé. 

Minden eddig vázolt érzés normális! Ám ha nagyon intenzíven, évekig elhúzódóan jelentkeznek, vagy épp elfojtódik a bánat, terápia lehet a megoldás. 

Félreértés ne essék: sokan szakember nélkül is megbirkóznak a gyásszal (persze nyilván nagy nehézségek árán) - ebben nagy szerepe lehet a barátoknak, a családnak, akik meghallgatják a gyászolót, érdeklődnek és hagyják, hadd beszéljen. Ez rengeteget segít, amikor ugyanis kimondjuk, kibeszéljük magunkból a bánatot, megosztjuk azt, vagyis egy részét „odaadjuk” a hallgatóságnak, így nekünk kevesebb marad. A szakember ugyanezt az egyszerű, de nagyszerű módszert alkalmazza: kérdésekkel segíti a pácienst, hogy kibeszélje magából az érzéseit, segíti a fájdalmas érzések elengedésében és a kellemesek felerősítésében. 
 

Házi oltár, gyászfélóra, elengedés

A beszélgetés-beszéltetés mellett a feldolgozásban segíthet például a házi oltár is, a lakásnak egy olyan sarka, amelyet az elhunytra emlékezve rendezünk be, például a fényképeivel, használati tárgyaival.

- Azt szoktam tanácsolni a páciensnek a gyász egy bizonyos - kései - szakaszában, hogy üljön le az oltár elé, ha szükséges, minden nap, egy „gyászfélórára”. Így képes lesz arra, hogy például helyt álljon a munkájában. Ha esetleg a munkahelyén tör rá a sírás, nem kell a mosdóba szaladnia, hiszen tudja, hogy otthon kisírhatja magát abban a bizonyos fél órában. A temetőnek ugyanez (lehet) a funkciója: ez egy hely, ahova, akár rítusszerűen is el lehet menni. Ismerek olyan hölgyet, aki évekkel ezelőtt veszítette el a négy éves kislányát, és a mai napig, minden hétvégén kijár a sírhoz, hogy elmesélhesse neki, mi történt vele. A sír és az oltár fizikálisan is érzékelhető kapocs a halotthoz, amely segít a feldolgozásban és az elengedésben. Na, egy szó, amelyet sokan félreértenek…  

Az elengedést sokan az elfelejtéssel azonosítják, pedig a halottat nem lehet és nem is kell elfelejteni! A megbékélés, elfogadás azt jelenti, hogy elfogadjuk a tényt: nem tudtuk megakadályozni a halálát, nem mi vagyunk a felelősek! Az elengedést pedig úgy magyaráznám, hogy elengedjük az elhunytat a fizikai valójából. El kell fogadnunk, hogy nem látjuk, nem halljuk, érzékszerveinkkel nem tudjuk már befogadni és szeretni őt. Keresnünk kell neki egy örökös helyet a szívünkben, ahol tovább él. Ez lehet a hosszú gyászfeldolgozó folyamat vége, amely után az életünket hasonló minőségben élhetjük tovább… 

 

De valóban megy-e ez nekünk? Mi van, ha előbb-utóbb kedvünk támad szórakozni, nevetni? Mi van, ha szexre vágyunk? És mennyi idő múlva kezdhetünk új kapcsoltba partnerünk halála után? Folytatjuk…

 

cikk-tipus-kulsolink

Ha nem tudsz hangot adni fájdalmadnak, és úgy érzed, szakemberre van szükséged, látogass el erre az oldalra! Lelkititkaink.hu

cikk-tipus-linkek

Vegyésztechnikusként dolgozott, élte az emberek hétköznapi életét, ám e hétköznap halál közeli élménye hatására vasárnappá változott. | A kapun innen – a kapun túl

A halál közeli élmények üzenetek – azoknak, akik átélik, és azoknak is, akik a történeteket olvassák/hallgatják. | Üzenetek a túlvilágról

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta