Zanza!

temetes-egyiptom-leadPálmalevél a sírra, narancs- és datolyaevés a sír mellett, majd egy kis kergetőzés és labdázás a sírok körül – ez a látvány fogadja a külföldit, aki egy muzulmán temető felé veszi az irányt Egyiptomban egy szombat délelőtt.

cikk-tipus-riport

Hőség és homok – igazi kihívás egy hátizsákosnak az egyiptomi Kharga-óázisban. Mindenesetre jó irányba tartok, csak továbbra is követnem kell a pálmaleveleket. De nem az út szélén ágaskodó pálmafákra kell gondolni, hanem azokra a friss levelekre, amelyeket ki kézben hurcol, ki pedig a bicikli kosárkájában szállít. Valamennyien egy felé haladnak: a temetőbe, mivel ismét eltelt egy hét, és friss pálmalevél kerül az elhunyt családtag sírjára. 
 

temetes-egyiptomNaranccsal invitálnak

Végre megérkezem a temetőhöz és a leparkolt bicaj mellett kissé félve lépek be, gondolván hátha nem fogadnak szívesen egy nem odavalósít. Ám, ahogy bemegyek a sírkertbe, nem várt nyüzsgés és igazi piknikhangulat fogad: a sírok köré letelepedett nők falatozgatnak és csacsognak, míg a gyerekek a korábban kiosztott narancsot majszolva kergetőznek.

Ahogy észrevesznek a fekete ruhás, fekete kendős (ugyanis ez a tipikus női viselet vidéken és az oázisokban) asszonyok, mosolyogva beinvitálnak és még egy narancsot is a kezembe nyomnak. Most már bátrabban nézek körül és fedezem fel a nyugati kultúrától jócskán különböző „temetőfelkeresős” kultúrát, ahol az elhunyt meglátogatása szó szerint látogatást jelent. A heti rendszerességű családi eseményen minden generáció képviselteti magát a nagymamától kezdve az anyukán át egészen az unokáig.
 

A pletykákból sem marad ki az elhunyt

És mi áll a temetőlátogatás hátterében? A muzulmánoknál a közhit szerint a lélek visszatér a sírba a halála utáni 3., 7., 15. és 40. napon és minden pénteken. Akárcsak az ókori egyiptomi vallás, úgy a népi iszlám (az iszlám nem hivatalos része, amelyben fontos szerepet játszanak a szellemek, dzsinnek, a szentkultusz, az amulettek, a különféle varázslások és babonák) szerint is az elhunyt lelke a halál után ismét megtalálja az egyéniségét, és madárformát ölthet. Nemcsak a halott testének a közelében tartózkodik továbbra is, hanem azokat a helyeket is felkeresi, ahol szívesen időzött az elhunyt.

A nők és a gyerekek pedig kilátogatnak a vissza-visszatérő családtagjukhoz a temetőbe, enni- és innivalót visznek neki (akárcsak az ókori Egyiptomban) és elfogyasztják vele, friss pálmaággal borítják be a temetkezési helyet, vagy éppen aloe vera növényt ültetnek mellé, majd a sírok között imádkoznak. Azaz az elhunyt a halála után továbbra is a család szerves része marad: nemcsak látogatják, és finom falatokat visznek neki, hanem „látja” növögetni a legkisebbeket, sőt a családi hírekből, pletykákból sem marad ki, hiszen körülötte ülve cseverésznek az asszonyok.

Egy-két óra elteltével lassan véget ér a temetői piknik, az asszonyok készülődnek hazafelé, hiszen hátra van még az ebédfőzés, és a gyerekek is kiugrálták magukat. A jövő héten ismét friss pálmaágakkal és hírekkel érkeznek majd az elhunythoz. 

 

Sokaknak bűntudatot okoz és nem értik, hogyan lehetnek képesek szeretkezni a gyászidőszakban, sőt még élvezni is – pszichológus szakértőnk szeretteink haláláról és a feldolgozás, elengedés folyamatáról. | Szex és gyász, avagy élet a halál után

Halottak napja, Mindenszentek, Halloween – kultúrkörönként változó, hogyan emlékezünk az elhunytakra: míg mi gyertyákkal és virágokkal felszerelkezve rójuk a temetőket, addig például Mexikóban több napos bulival ünneplik az elhunytakat. | Itt könnyezve, ott bulizva

Blogmustra