Az asztrológia rövid története

Zanza!

Nem könnyű önmagunkkal szembenézni. Márpedig az asztrológia saját külső és belső világunkkal szembesít. Olyan tükör ez, amelybe pápák, művészek, eretnekek és teológusok is bele-belepillantottak. Rudolf császár nem bízta a véletlenre – ha már bolygóállások, Keplerrel csináltatta.

Az asztrológia megmutatja, milyen lehetőségeink nyílnak az élet különböző területein, mit érdemes megtenni – és mitől érdemes tartózkodni. Utóbbit prognózisnak vagyis előrejelzésnek nevezik. Olyankor folyamodik ehhez az asztrológus, amikor a hozzá forduló például azt szeretné megtudni, van-e jövője egy általa kiötölt terv megvalósulásának, mikor érdemes valamibe belekezdeni vagy éppen munkahelyet változtatni.

Az asztrológia tehát a fejlődésünket elősegítő lehetőségeket, egyéni utakat mutatja meg. A szakember – látván a születési képletet, más néven a horoszkópot – segítséget nyújthat azzal, hogy felfedi ezeket. Ám csak akkor teheti ezt magas szinten, ha már kellő mélységig jutott saját maga megismerésében.


Csillagok helyett a zodiákus

Akár elutasítja, akár elfogadja valaki az asztrológiát, jó, ha tudja: e tudomány nagyon ősi, a „hivatalos” kutatások szerint kb. hétezer éves. Már csak emiatt is érdemes figyelmet szentelni rá. A kezdetektől a mai asztrológiai gyakorlatig nagy változáson ment keresztül ez a tudomány. A régmúlt asztrológusai ténylegesen csillagfejtők voltak, hiszen akkoriban még a csillagképeket vették figyelembe – egészen a Kr. e. 500 körüli időkig –, amikor is elkezdték használni a zodiákust, azaz a tizenkét állatövi jelet.

Paksi Zoltán asztrozófus erről így ír: „Csak az utóbbi 2000–2500 évben »feledkeztek el« a fényről – vagyis a csillagokról. Az igazi, a tényleg ősi asztrológia tehát 2500 évvel ezelőttre tehető.” A csillagképeket manapság csak az asztrozófus veszi figyelembe a képletek elemzésénél. Az asztrológusok az állatövi jelek, az asztrológiai házak és a bolygók jelentéstartalmára, azok összefüggéseire, analógiáira hagyatkoznak a horoszkóp „megfejtésénél”.


Tudósok, pápák és eretnekek

Ha belepillantunk az asztrológia történetébe, híres gondolkodókkal találkozunk, olyan nevekkel, mint Galilei olasz természettudós, Giordano Bruno olasz filozófus vagy Aquinói Szent Tamás teológus, Domonkos-rendi szerzetes. Az asztrológiát vallási szempontból sokszor elítélik, ami azért is furcsa, mert csak meg kellene nézni – az említett Aquinói Szent Tamáson kívül –, hány egyházi személy nevére bukkanhatunk az asztrológia nagyjai között.

A pápák szolgálatában kiváló asztrológusok álltak, akik többnyire papok voltak. Némely pápa maga is értette: ilyen volt II. Szilveszter vagy például II. Gyula, aki asztrológiai számításokkal jövendölte meg koronázásának napját. A világi hatalom képviselői szintén nem nélkülözhették udvari asztrológusaik tanácsait.

Regiomontanus (Müller János) Mátyás királyt szolgálta. A magyar királyhoz egy betegség kapcsán került: Mátyás olyan kórban szenvedett, amelyből orvosai nem tudták kigyógyítani. Végső megoldásként Regiomontanusért küldetett Königsbergbe, aki nemcsak rámutatott a problémára, hanem kezelési módot is javasolt. A gyógymód sikeresnek bizonyult, ezért Mátyás meghívta az udvarába asztrológusnak.

Kepler Rudolf császárnak készített horoszkópszámításokat. Jan-Baptiste Morin pedig Richelieu bíborost szolgálta. A bíbornok asztrológusa állítólag megjósolta az első és a második világháború kitörésének időpontját.

Ha végignézünk e rövid történeti betekintésen, megállapíthatjuk, hogy az egyén és a társadalom szemszögéből nézve az előrejelzések fontosak lehetnek, ám a valódi kincset az önismerethez segítő, bölcs asztrológiai fejtegetések jelentik, mert azok segítik az embert a változásban.

Blogmustra