SPIRIT

Harmincasan, családtól távol: meghoztam a legnehezebb döntést

2010. november 22., hétfő 08:08

„A tavalyi karácsony az újjászületést jelentette, hosszú évek magányosan - a társamtól távol lévő hotelszobában - töltött időszaka után döntöttem.” Hegyiné Móricz Emi huszonévesen megtalálta a legnagyobb szerelmét, de közös gyerekre hiába vágyott. Amikor karrierjére kezdett koncentrálni, újabb és újabb feladatokat, kinevezéseket kapott, amíg úgy nem érezte, mindent feláldoz a munkájáért. Akkor egy döntéssel megváltoztatta az életét.

Hegyiné Móricz Emi
Hegyiné Móricz Emi

Mindig is „jókislány” típus voltam, jó tanuló, már-már eminens, tisztelettudó (mindig annak van igaza, aki a katedrán áll, vagy aki az idősebb), egyedüli gyerekként magas elvárásokkal és álom megvalósításokkal.

Középiskola, technikum, főiskola, szakmai másodképzés: mind-mind teljes odaadással, kitartással, már akkor ismeretlen volt számomra a könnyen megszerezhető érdemjegy, vagy a laza hozzáállás.

Írd meg te is a történeted!

Hegyiné Móricz Emi megosztotta velünk, hogyan döntött arról, hogy a munkamániás évek után megváltoztatja az életét. Kíváncsiak vagyunk olvasóink sorsfordító döntéseire, mert ezek mindenki számára érdekesek lehetnek. Oszd meg velünk, milyen, nagy döntést hoztál azért, hogy boldogabb legyél.

A személyes történeteket a szerkesztoseg@divany.hu címre várjuk.

Öt évig vártunk gyermekre

24 évesen megismertem életem szerelmét, összeházasodtunk, összebútoroztunk és immár együtt indultunk a biztonságosnak és egyetlennek hitt úton. Hétköznap munka, hétvégén mosás, főzés, takarítás, néha egy-egy kirándulás és elvétve, ünnepi alkalmakkor némi luxus, mint például egy sétával egybekötött cukrászdázás.

A társadalom által elfogadott, hagyományos családminta szerint elérkezett az ideje a gyermekvállalásnak és ekkor - életében először - a „jókislánynak” nem sikerült teljesíteni az elvárásokat, még úgy sem, hogy pénzt, időt, testet és lelket nem kímélve végigjárta azt az utat, amelyet a fizikai tudomány ismer.

Az új kihívás a szakmai fejlődés lett

Miután a házasságunk első öt éve gyakorlatilag ezen téma köré épült, elhatároztuk, hogy nem szólhat erről az életünk, ami sokkal szebb annál, hogy hagyjuk észrevétlenül elsuhanni magunk mellett. Az évek során a hullámhegyek-völgyek óriási ajándékaként egyre inkább megerősödtünk a férjemmel külön-külön és együtt is, a szerelmen túl igazi társat, legjobb barátot találtunk egymásban és közös erővel új alapokat próbáltunk a várunk alá építeni.

Ekkor jött a kiteljesedés másik útja, szakmai továbbképzések, plusz feladatvállalások, így egyre inkább a munkám töltötte ki az életemet, gyakorlatilag mindent próbáltam ezzel kárpótolni. A befektetett energia hamarosan megtérült, évente kaptam az újabb kinevezéseket, míg végül egy 150 fős, 3 szervezeti egységből álló terület vezetője lettem.

Harmincas munkamániásként

30-as éveim elején, nőként, szakmai háttér-kapcsolat nélkül: számomra ez azt jelentette, hogy minden kinevezéskor minimum duplázódott az addig is 100 % feletti teljesítmény elvárásom magam felé. Észrevétlenül bekúszott az életembe egy olyan ördögi kör, amely egyrészt jó érzéssel töltött el, hiszen újabb és újabb feladatok, elismerések, megerősítések érkeztek, másrészt semmi másról nem szólt az életem, mint az állandó, folyamatos készenlétről, bizonyítási kényszerről.

Ezzel az egyik vezetői továbbképzésen szembesültem, amikor feladatul kaptuk felsorolni az elmúlt év magánéleti és szakmai sikereit. A szakmai résznél betelt a papír, a magánéleti fölött ültem szótlanul és szorongatta a torkomat az érzés, nem tudok mit írni, de még csak nem is emlékszem, hogy történt-e más velem, mint a munka. Félelmetes volt és egyben megdöbbentő. Csak arra tudtam gondolni, hogy hova tűntek számomra az igazi értékek, melyek is ezek, hogy élheti át ezt a férjem, aki mindig mindenben támogat, egyszóval egy olyan tükröt tartottak elém, amibe akaratlanul is nehéz volt belenézni, ám ennek ellenére semmi sem változott.

A tavalyi karácsonyon döntöttem

Néhány hónap múlva érkezett az újabb kihívás, mely ellen a lelkem már az első gondolatnál kiabált, az egóm azonban legyőzte azzal, hogy ez a munkám, ezt várják tőlem, akikért felelek, ezt várja a munkaadóm és talán egy vissza nem térő lehetőség, így nincs más választásom. Elvállaltam, hogy az otthonomtól 250 km-re dolgozzak, távol a férjemtől, a szeretteimtől, egyedül.

A tavalyi karácsony számomra valóban az újjászületést jelentette, hosszú évek magányosan - a társamtól távol lévő hotelszobában - töltött időszaka után, meghoztam életem egyik legnehezebb döntését, felmondtam. Ma már tudom, hogy mindig van választásom és próbálom újra írni a prioritási sorrendemet.

Megtaláltam az új feladatomat

Mivel az utóbbi években a hét minden munkanapján 12-13 órát dolgoztam és a hétvégék jelentős részét is a monitor előtt töltöttem, ráadásul két város között ingáztam hetente kétszer, egyre inkább teherré vált a háztartás. Ezzel egyenes arányban csak a lelkiismeret-furdalásom nőtt, azért, amit az asztalra teszek.

Túlélésként elkezdtem gyorsan és - egyre nyitottabban az alapanyagok minőségére - egészségesebben elkészíthető recepteket kitalálni. Azt tapasztaltam magamon, hogy mivel a főzés kapkodás nélkül is maximum fél órát igényelt, egyre inkább vártam, hogy kicsit kikapcsolódhassak, kiéljem a kreativitásomat és a feleség énemet, mielőtt újra számítógép elé ülök, ráadásul finomat és jót eszünk.

Héjja László mesterszakáccsal egy receptverseny díjátadóján
Héjja László mesterszakáccsal egy receptverseny díjátadóján

Miért nem írod le?

Egy éve lettem figyelmes arra, hogy több ezirányú impulzus érkezik hozzám, ételallergiások, kisgyermeket nevelők, elfoglalt menedzserek kértek tanácsot, ötleteket a főzéssel kapcsolatosan és többször elhangzott: miért nem írod le?

Lassan 37 éves leszek, végre szabad, létrehoztam a Receptműves nevű gasztroblogomat, mellyel küldetésem segíteni mindazoknak, akik a karrierjük, gyermekeik, családi elfoglaltságaik, önmegvalósításuk mellett gyorsan, jót, egészségeset és finoman szeretnének főzni úgy, hogy bártan szabadjára engedhetik kreativitásukat is. A következő tervem a receptjeim csokorba gyűjtése és kiadása.

Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy semmi sem történik ok nélkül még akkor sem, ha adott pillanatban nem értjük, vagy nehezen éljük meg, merjünk hallgatni a megérzéseinkre.

szerző: Hegyiné Móricz Emi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.11.22 09:59:10intruderjani

    @Bélabácsi: Köszönöm. Gondolod nem értettem miről szól ez a poszt? Vagy miért írtál nekem kisregényt?

    A "krokodilkönnyes" rész nem a posztra, hanem az egyik kommentre volt válasz.

    Elolvassátok és végiggondoljátok mások mondandóját mielőtt "válaszoltok"??? Komolyan kérdezem.

  • 2010.11.22 10:04:34Los Alamuszi

    intruderjani,
    képzeld, elsőre is elolvastam, nem kell kivonat.
    De nem értek egyet vele. Lehet?
    Persze, vitatkozhatunk a RABSZOLGA kifejezésen, ezért írtam én mókuskereket, mert, hogy a rabszolga nem kap fizut, de ettől egy idő után kényszeres a dolog, mint a drog.
    Persze, hogy nem arra kell a pénz, hogy ne árverezzék el a lakásod, de ennek ellenére kevesen tudnak lejönni a szerről, és én ezt akkor is becsülöm valahol.
    Azt viszont nem, amikor a más problémáját valaki lefikázza, csak azért, mert neki más jellegű, léptékű bajai vannak (akár nagyobbak is). Érdekes, ha ezek a bajok nem pénzzel kapcsolatosak, hanem pl. egészséggel, akkor valahogy szolidárisabbak egymással az emberek, jobban megértik, hogy a másik betegsége is szar ügy, nem csak az övé... Bár itt is van olyan, amikor a vénasszonyok a rendelőben betegségversenyt rendeznek, és licitálnak egymásra, ki mennyi gyógyszert, injekciót kap, hányszor vitte be mentő, mennyire fáj...

  • 2010.11.22 10:05:07sourcerror

    Szóval milyen főiskolát/technikumot tetszett végezni, multinál mi volt a munkája?

  • 2010.11.22 10:05:23ZéBé

    Hol az (x) a cím mellől????

  • 2010.11.22 10:07:04don pedro

    gyenge. hol a spricc?

  • 2010.11.22 10:09:01Los Alamuszi

    intruderjani, senki nem tud rajtad kívül olvasni és mindenki szembejön azon a rohadt autópályán ;-)))
    Pénz = boldogság, no probléma, happiness, több pénz, még több boldogság.
    Nekem vannak barátaim, akiknek jóval több a pénzük, mint nekünk, de valahogy nem tudom irigyelni a problémáikat, még, ha néha szíven is üt, hogy tényleg mennyi pénzük is van, és mi mindent meg tudnak tenni, amit én talán életemben sem...

  • 2010.11.22 10:09:37intruderjani

    @Los Alamuszi: Pontosan mivel nem értesz egyet?

    1. Ha te sem értesz egyet a "rabszolga sorssal" és ezért írsz "mókuskereket", akkor itt nincs vita közöttünk.

    2. Elméletben már kicseréltük a "könnyen"-t "könnyebben"-re, ezen sincs vita már.

    Akkor min van? Mivel nem értesz egyet? Milyen probléma van "lefikázva"? Miről beszélsz?

  • 2010.11.22 10:40:14toce

    Gusztustalan reklám, és van aki még beveszi...

  • 2010.11.22 10:42:15cbc

    Gyenge PR cikk sajnos.

  • 2010.11.22 10:43:25Advanced Flight

    Most akkor sunázza valaki ezt a nőt vagy sem? :-)

  • 2010.11.22 10:52:49őslény

    ... engem a kép zavart meg. Nézzetek rá. (hátulról) helyesnek tűnő hölgynek tele lesz a búrája, veszi a kis pöttyös szoknyáját és sárga kardigánját, és elhúz a susnyásba Görögországba olajbogyót termeszteni (+ emberléptékű életet élni + keresni egy pasit, aki összehoz neki 1-2-3-5 gyerkőcöt).

    Ehelyett....
    Jó, lehet pozitív ideológiát kreálni a receptműves mellé is, de ez (megítélésem szerint) nem az a "katartikus" váltás, amire a beharangozó alapján számítani lehet. Mitől is fog változni az ő élete? Felcserékte A mókuskereket a B-re...

  • 2010.11.22 10:52:51Nancsi

    Nem fogok kattintani, szóval reklámnak tényleg gyík.

    Sose értettem a multinál dolgozókat, hogy miért csak kiszállni lehet, és nem lehet lassítani? Ok, eljutott egy szintre, ami sok. Ilyenkor nem lehet azt mondani a főnöknek - mert főnök mindig van - hogy figyelj apám, öreg vagyok már én ehhez, meg tököm se akar napi 16 órát bent lenni, minősíts vissza fele se pénzért, napi 8 órás niggernek. Tudod hogy azt is jól meg tudtam csinálni 3 éve, csak nem hülyültem el teljesen attól, hogy vezető lettem közben. Aztán ha a főnök azt mondja, hogy nem, a felmondásnál még mindig jobb ha kirúgják (végkielégítés).

  • 2010.11.22 10:57:03shweir

    Milyen érdekes a magyar emberek egy része... elolvas egy őt egyáltalán nem érdeklő cikket - végig - bejelentkezik, kommentel, csakhogy elmondja, hogy ez nem szólt semmiről,ez őt tkp. nem is érdekli, ez sz*r... itd.
    Engem ha nem érdekel valami, elkattintok, nem töltöm az időm vele. Akkor miért is olvassák, és miért kommentelnek?! Ez az igény, hogy jól beolvassanak? Kinek és miért? Miért jó ez nekik?!
    Egyébként a hölgy hozott egy nagy döntést, bátran váltott, és most mást csinál, amit talán kicsit sután reklámozni kezdett.
    Azt hiszem, hogy az első hozzáfikázók férfiak, akiknek az itt felsorolt élethelyzetek, családi társadalmi elvárások idegenek.
    Jellemző kérdés mennyit keresett, mit dolgozott? Ez a történet szempontjából lényegtelen!
    Nekem teljesen "átjött" a szándék, reklámmal együtt.
    Elkeserítő a hangnem, a hozzászólások milyensége. Én szégyellnék ilyeneket leírni...
    Ne vegye magára! A többség nem kommentál, csak olvas, és magában tartja a véleményét az ilyenekről. Sok sikert az új munkájában!

  • 2010.11.22 11:08:38Advanced Flight

    shweir: Nekem teljesen "átjött" a szándék, reklámmal együtt.

    Akkor te túlteljesítetted még a szerző eredeti elvárását is! :-)
    Mi, akik végigolvastuk, aztán anyáztunk, csak szimplán figyelmetlen balekok vagyunk.
    Te, aki a sztori végén is elhiszed, hogy ebből a nyáladzásból akár egy szó is igaz, hááát......nem akarnálak megsérteni, véletlen sem.

  • 2010.11.22 11:20:53leginkább tejből

    Már megint a munkába temetkezik, ahelyett, hogy sunázna!
    Na persze, öreg lett: harminchét évesen egy nő már igazán hasznotalan lény!

  • 2010.11.22 11:22:45Trisi

    Nancsi: "nem lehet azt mondani a főnöknek - mert főnök mindig van - hogy figyelj apám, öreg vagyok már én ehhez, meg tököm se akar napi 16 órát bent lenni, minősíts vissza fele se pénzért, napi 8 órás niggernek"

    Nem lehet! A multinál ha megkérdezik a delikvenst a kinevezéséről, akkor egy válasza lehet. Elfogadja! Ha nem, akkor ki van rúgva. A visszaminősítés pedig a kirúgás szinonímája, mert visszafelé nem léphet senki.

  • 2010.11.22 11:33:05Nancsi

    Trisi: jól van, ezt se tudtam...
    Azért jó, hogy nekem még azt mondták kis koromban, hogy tanuljak, hogy ne kelljen kapálni, én meg majd azt mondom a gyerekemnek, hogy tanulj, hogy ne kelljen multinál dolgoznod.

  • 2010.11.22 11:34:31Martian

    @intruderjani: "Alkalmazotti rabszolgasors lenne havi 1-3 misi bruttó, közép/felső kategóriás verdával és teljes költségtérítéssel?"

    Hajára kenheti a pénzt, ha nincs lehetősége időnként azt mondani, hogy "nekem most máshoz lenne kedvem, több időt szeretnék a családommal eltölteni, elutazom egy-két hónapra a Bahamákra, stb."

    Ha valakinek jól menő cége van, akkor persze tulajdonosként megteheti, hogy sok időt fordít a kedvteléseire... van ilyen barátom.

    "Persze könnyen lehet "új életet" kezdeni, ha az ember 10-15 évig ilyen szinten keres"

    Erre az egy dologra jó lehet...

  • 2010.11.22 11:44:49Martian

    @Trisi: A multinál ha megkérdezik a delikvenst a kinevezéséről, akkor egy válasza lehet. Elfogadja! Ha nem, akkor ki van rúgva.

    Azért ez nem egészen így működik, ha ésszel él az ember. A megfelelő beosztást fel lehet használni, hogy az ember jó pontokat gyűjtsön a szakmai önéletrajzába, személyes kapcsolatokat építsen - ne csak a cégen belül, hanem azon kívül is, akár a parnerekkel -, a munkájával felhívja magára mások, akár a konkurrencia figyelmét is.
    Ha már nem elégedett a munkahelyével, a szakmai előmenetelével, akkor jó előre megkezdi a tájékozódást, hogy válthasson... akár ismeretségi körben, akár fejvadász cég által simán összehozhat egy neki megfelelőbb munkakört egy másik cégnél.

  • 2010.11.22 11:44:55reklámügynök

    Szánalmas. Ha felső vezetőként megszedném magam és lenne mit a tejbe aprítanom, én is bátran felmondanék.

  • 2010.11.22 11:46:33Juharszirup

    szegeny magyarorszag:

    Miért nem jó, ha az érzéseinkre hallgatunk?
    Nekem pont az a tapasztalatom, hogy azokban az esetekben amikor jött egy megérzés valamivel kapcsolatban és ezt felülírtam azzal, amit a józan ész, a racionális érvek diktáltak, utólag mindig bebizonyosodott ,hogy nem lett volna szabad!
    Szerintem épp a megérzéseink azok, amik nem csapnak be minket.

  • 2010.11.22 12:18:02Joe69

    A reklámot leszámítva szimpi. Hiszen kirúghatta volna a férjét és sunáztathatná magát egy pályakezdő fiatal srác beosztottjával. Így biztos érdekesebb lett volna sokaknak.

  • 2010.11.22 12:28:20Atrox

    Ha jól látom, itt már a multi is egy "következmény", menekülő út volt. Mivel a lényeg nem sikerült: nem jött a gyerkőc. Ezt nem tudták feldolgozni, és inkább munkába menekültek (a nő legalábbis). Aztán ebből átmenekül egy másik munkába, amiben csak annyi a különbség, hogy azt jobban szereti. Persze, most már késő, és a részleteket nem ismerjük, de valahogy azon keleltt volna még jobban fáradozni, hogy meglegyen a gyerek (bár a cikk szerint ezt megtették), és ha ez nekik valamiért (egészésüsgyi gondok miatt) nem sikerült, akkor még a szétmenés is jobb lehetett volna, mert úgy más oldalán lehetett volna esélyük útódokra, egymástól külön-külön, fiatalon, valaki más oldalán. Na ez lett volna a Nagy Döntés. Persze ez nyílván fájdalmas, így nem hozták meg, és inkább együtt maradtak, örök szomorúsággal a szívükben. Hogy ezután milyen munkába mennyi időt ölnek (idejük végtelen gyerekek, unokák híján), abban milyen sikeresek, és ezzel emnnyi pénzt keresnek, az szinte másodlagos.

  • 2010.11.22 12:29:27antiszociális exlúzer

    leginkább tejből

    "harminchét évesen egy nő már igazán hasznotalan lény!"

    Legalább csak 37 évesen... Te most is az vagy.

  • 2010.11.22 12:32:56antiszociális exlúzer

    Atrox

    "de valahogy azon keleltt volna még jobban fáradozni, hogy meglegyen a gyerek (bár a cikk szerint ezt megtették)"

    Mit értesz azon, hogy "még jobban"? Szerintem mindenkinél van egy határ, és bizonyos szinten túl a "fáradozás" gyakran kontraproduktív.
    Én ilyen helyzetben biztosan örökbefogadnék, de lehet, hogy számomra másban, máshol van a határ, mint nekik.

  • 2010.11.22 12:53:02Martian

    @Juharszirup: "Miért nem jó, ha az érzéseinkre hallgatunk?"

    Pontosítsunk: az intuíció, illetve az érzelmi alapon történő döntés két külön dolog!

  • 2010.11.22 12:59:56intruderjani

    @Martian:

    "Alkalmazotti rabszolgasors lenne havi 1-3 misi bruttó, közép/felső kategóriás verdával és teljes költségtérítéssel?""

    " Hajára kenheti a pénzt, ha nincs lehetősége időnként azt mondani, hogy "nekem most máshoz lenne kedvem, több időt szeretnék a családommal eltölteni, elutazom egy-két hónapra a Bahamákra, stb.""

    --- Bla-Bla. Most akkor rabszolgasors vagy NEM? Szerintem NEM. Ezt is írtam. Nem arról beszélsz most nekem, amiről én neked. Nálam rabszolgasors (ha mindenáron találni szeretnénk rá példát) az lehet egy gyártósori szalag mellett ülő operátor 12 órás műszakba, havi - túlórával - 70-90K nettóval...

  • 2010.11.22 13:04:09Isaura

    antiszociális exlúzer
    Ó, kösz, megelőztél.
    Szegény, szerencsétlen, buta kis "leginkább tejből".

  • 2010.11.22 13:10:24intruderjani

    @Martian:

    "Alkalmazotti rabszolgasors lenne havi 1-3 misi bruttó, közép/felső kategóriás verdával és teljes költségtérítéssel?""

    " Hajára kenheti a pénzt, ha nincs lehetősége időnként azt mondani, hogy "nekem most máshoz lenne kedvem, több időt szeretnék a családommal eltölteni, elutazom egy-két hónapra a Bahamákra, stb.""

    --- Bla-Bla. Most akkor rabszolgasors vagy NEM? Szerintem NEM. Ezt is írtam. Nem arról beszélsz most nekem, amiről én neked. Nálam rabszolgasors (ha mindenáron találni szeretnénk rá példát) az lehet egy gyártósori szalag mellett ülő operátor 12 órás műszakba, havi - túlórával - 70-90K nettóval...

  • 2010.11.22 13:22:50MEDVE1978

    Hát az a gond, hogy a kulcsprobléma nem oldódott meg. Azt írja, hogy végigjártak mindent a gyerek érdekében, de azt nem, hogy ki miatt nem jött össze. Sokaknak megoldás lett volna az örökbefogadás vagy ha a férj miatt van, a mesterséges megtermékenyítés más spermájával.
    Ők letettek erről és munkába temetkeztek. Szerintem ez rossz döntés volt, illetve én nem ezt tenném, ennél még a szakítás is jobb. Viszont egy jó ellenszer, de megint látni, hogy meddig tart. Kb. 5-7 év és kikészültek benne. Az alapprobléma viszont még mindig ott van: nincs gyerek, nem teljes a család. Most a hölgy egy hobbit talált, amivel boldognak érzi magát, levezeti az energiáit. De valószínűleg ez is csak időleges, hamarosan nem lesz elég...

  • 2010.11.22 13:29:52MEDVE1978

    ...és még ott van ennek az az oldala is, hogy egy munkamániás főnök mennyire káros az alkalmazottaira.
    Valószínűleg a hölgy, anélkül, hogy tudta volna sok alkalmazottja életét nehezítette meg, tette tönkre. Egyszerűen azért, mert az ember valamennyire mindig magához méri a beosztottat és a feladatot is, ezen csak nagyon kemény tréninggel lehet úgy változtatni, hogy az optimumot elérje. Mert ha este 10 óra van és még több feladat van hátra, akkor kevés gyermektelen munkamániás főnök gondol bele, hogy Janinak vagy Marcsinak pl. már otthon kéne lennie a gyereknél, feleségnél. Káros azért is, mert a főnökei ezt követően hozzá fogják mérni egy irreálisan magas szinten a vezetőnek aspiráló dolgozókat.

  • 2010.11.22 13:32:22Csirke72

    Tipikus idióta magyar picsa! Ki a fasz dolgozik ennyit??? Ezért euró milliókat kellett volna kapnia:)

    Ilyen baromságot. Nem kell felmondani, csak az összeg stimmeljen és 1000km-erekre is hajlandó vagyok 1-2 évre elköltözni, hogy mire meg van az anyagi stabilitás ismét visszatérhessek szeretteimhez:)

  • 2010.11.22 13:42:40HostageChicken

    elvesztegettem öt percet az életemből :S

  • 2010.11.22 13:59:52menőcsávó23

    Itt van egy csomó ebook meg filmek érdemes megnéznetek
    [link]

  • 2010.11.22 14:06:59micsoda?

    Valóban, nem tudom hova tenni ezt az irást. Szól is valamiről, meg nem is. Mi volt az a munka ami olyan naggyá tette? Egyáltalán, ezermillió jobb történet fut minden hirverés nélkül. Szerintem ez reklám.

  • 2010.11.22 14:38:01Pierr Kardán

    Általában a fikázók táborába tartozom, de ebben az írásban nem találok fikáznivalót... Miért lenne érdemes reklámozni így egy blogot?!?!

    Attól hogy valakinek se túl nagy dráma, se túl nagy heppinessz nincs az életében, attól még lehet érdekes az élete.

  • 2010.11.22 14:46:06pollio

    Szerintem is nagyon átlátszó reklám. Amúgy az egyik angol nyelvkönyvemben volt egy aranyos képregény. Manáger fickó gondterhelt arccal ül az irodában mindenféle grafikonok előtt, napi 15 órát dolgozva. Nem bírja tovább, elmegy a pszichomókushoz, az meg tanácsolja neki, hogy váltson, kezdjen el mondjuk kertészkedni. Meg is történik a hatalmas váltás, köv. képkockán a fickó egy kiskertben boldogan talicskázik, a földből nőnek ki a káposzták. Köv. képen nagyobb kerben ugyanez. Majd már egy kisebb szántóföldön, rengeteg káposztával. Majd egy hatalmas szántóföldön, alkalmazottakkal, és mégtöbb káposztával. Itt emberünk már nem annyira boldogan talicskázik. Utolsó kép: Emberünk ül az irodában gondterhelt arccal mindenféle grafikonok előtt, telefonok csörögnek, napi 16 óra meló. Az iroda ablakán kinézve végeláthatatlan káposztaföldek, melyeken traktorokkal szántanak....

  • 2010.11.22 15:08:57sirdavegd

    Elég gyenge blogreklám.
    "A kis zöld ruhámban életemen merengve a hotelszobában, amikor hirtelen ... olvasd el a blogom, mert receptek vannak rajta"
    ilyen alapon azt is írhatta volna, hogy
    "Mentem az utcán, aztán egyszer csak fotel"
    Nincs érdemi összefüggés/átkötés a cikk első 4/5-e és az utolsó 2 bekezdés között. A gond "csak" ennyi.

    Ha majd nem teccik ennyire panelesnek és sablonosnak lenni, talán át is kattintok.

  • 2010.11.22 15:12:57Allin(HUN)Gary

    Én nagyjából értem miről szeretett volna írni a kedves posztoló, de nem sikerült..
    Örülük, hogy most már olyanokra is tud koncentrálni, amit eddig észre sem vett,de...mindegy örüljünk.

    És egyébként igaza van MAritan-nak. Jobb ez mint győzike vagy pákó eladó kocsijáról olvasnánk.

    Kösz a postot és szebb jövőt. :)

  • 2010.11.22 15:30:22Táváris Ucsítyel

    Kedves Emi,

    Azt hittem lesz valamilyen katarktikus lézárás a történetében. Felmondott a cégénél, rájött, hogy a férje sokkal fontosabb mint az Ön karrierje, örökbe fogadott egy gyermeket, stb. Ehelyett azt írja, ha jól értem, heti egy-két alkalommal félórákat szán arra, hogy főzzön a férjének. Kérem bocsásson meg, de ez nevetséges. És ezt óhajtja publikálni... Vállalkozásához sok sikert kívánok, de szerintem inkább azon gondolkodjon el, hogy miért maradt a tréningen a magánéleti sikerek kolumnája üres. Ha a félórás főzések ebből kizökkentik, önkritikár gyakorlok majd itt az oldalon.

    Csókolom a kezét.

  • 2010.11.22 15:35:30delejezoe

    Ami ebben az egészben félelmetes - csak senki nem vette észre - az a modern kori rabszolgaság, amikor is nincs időd magánéletre, de be kell számolnod a magánéleti eredményeidről, és ha üres marad a lap, kapsz egy rossz pontot, mert aki nem jó magánéletben, az nem jó a munkahelyen se; ha írsz bele valamit, akkor meg nyugodt lesz a lelkiismerete a vezetésnek, hogy lám, erre is van időd...

    Egyébként, Intruderjani, 150 fő irántásáért nem jár havi 3 misi, még bruttóban se.

  • 2010.11.22 15:44:02Mónita81

    "Azt tapasztaltam magamon, hogy mivel a főzés kapkodás nélkül is maximum fél órát igényelt..."

    Igazán "jókat" főzhetsz, a férjed biztos büszke rád...

  • 2010.11.22 16:12:58repecs

    Most miért? fél óra alatt szuper rántottát, vagy tejberizst lehet csinálni

  • 2010.11.22 16:24:29Mónita81

    Az igaz, de azért egy tisztességes ebéd/vacsora elkészítése koránt sem fél óra... :) Jó munkához idő kell! ;) Tudom, rosszhoz meg még több. :)

  • 2010.11.22 16:44:13stikasz_1

    A bántás minden szándéka nélkül: itt van valaki, akinek a két és fél hónapos múltra visszatekintő blogján megjelenik pár átlagos recept. És? Hol itt a "vállalkozás", a "gyökeres fordulat", a "nagy hátraarc"? Én egy olyan gasztroblogot, amihez hasonlókat tucatjával írnak munka és család mellett, nem tudok különösebben nagyra tartani. Ebből kutya nem él meg... Hobbinak oké, de hát azért, mert holnaptól lejárok biciklizni munka helyett, talán nem kellene rólam cikket írni. (Ha igen, akkor meg joggal várhatnám a beszólásokat...)

  • 2010.11.22 17:06:03ivanhu

    Egyrészt értem, hogy miért rossz a mókuskerék, és némelyekkel ellentétben azt is látom, hogy miért kell sajnálni azt, aki belekerül. Attól hogy a probléma nem napi és megélhetési, attól még gond.

    Időnként mindenkinek kell hoznia döntést arról, hogy mi fontos számára az életben.

    Másrészt viszont a poszt kicsit a Keljfel János reklámhoz hasonlít; hirtelen bizakodóra vált a zene, és reklámmá változik a szöveg. Megjegyzem ez a része a posztnak ügyetlenebbül is van megírva...

    Viszont saját jószántunkból otthagyni egy (közép)vezetői állást (150 beosztott azért már nem egyértelműen középvezető), és a némelyek által irigyelt fizetést és juttatási csomagot, na az sem egyszerű.

    Amúgy meg a szerzőnek mákja volt, hogy a férje mellette állt, mert nem minden férfi hagyta volna, hogy a neje a hét nagyobbik felét nélküle töltse (legyen az egy axióma, hogy nem **minden** férfi akarja barátnővel megoldani a problémáit).

    Amúgy a gyerekvállalásról - nagyon helyesen, hiszen magánügy - nem közöl részleteket, de az gyakran előfordul, hogy a stresszes élet lehetetlenné teszi a gyereket. Stressz múltával a szerencse is könnyebb.

  • 2010.11.22 17:11:10ivanhu

    Ó, és báj dö véj...

    Mi haszna lenne abból, ha rákattintanál? Kíváncsi voltam, megnéztem. Nincs klikkszámláló, nincs reklám, és pénzt sem kér érte. Szóval egyelőre csak költ az oldalra, keresni nem keres belőle...

    Szóval ha reklám, akkor nem pénzért reklámoz.

  • 2010.11.22 18:05:18Uruguay4TW

    mindenki dolgozik, mindenki gürizik, több diplomával napi 12-14 órát hogy fel tudjuk adni a számlákat, ez a gépezet. ennek vagyunk a részei.

    nem értem mi ez a nyekergés.

    eleinte azt gondoltam, hazamegy ez a nő, odabújik végre a férjéhez, csinálnak 5 gyereket és végre anyaként él.

    aztán jött a pofon, hogy ez egy reklám.

    okádnom kell...

    aki meg a munkáját választja ilyen szinten a családja helyett, annak nem való család.

  • 2010.11.22 20:12:28Sadist

    Csak azt nem írja le, hogy a végén akkor lett-e gyerek.

  • 2010.11.23 18:55:52tentike

    Ez már az x-edik néni, aki a multikultit megunván receptbloggerként - vagyis oppardon, gasztrobloggerként - valósítja meg magát. Kicsit csodálkozom, hogy ennyien hogy tudnak ebből megélni. De ha így munka után szeretnék egy gyors vacsit összedobni a családnak, akkor mégse találok egy olyan receptet se, amihez nem kell mindenféle extra alapanyag bioboltokból, Culinarisból, ég tudja honnan - vagyis én már a bevásárlásnál bebuktam. Ha nincs a Kaisersben, akkor bocs, én olyant nem főzök.

    Btw. ha valaki tud egy normális (értsd: a gyerek is megeszi, és könnyen bevásárolható anyagokból készül) ételeket bemutató gasztroblogot vagy szakácskönyvet, az ne legyen rest megosztani velem. Ha már úgyis a reklámnál tartunk...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta