SPIRIT

Feldmár András: Minden nap reggeltől estig bébiszittelnek engem

2010. október 19., kedd 18:12

Ha nem ébredtem volna rá, hogy valami baj van, akkor valószínűleg olyan férfivá váltam volna, akiről egy nő álmodik – mondta interjúnkban Feldmár András. A Kanadában élő pszichoterapeuta új könyve megjelenése alkalmából járt hazánkban: férfiakról, nőkről, gyerekekről és saját traumáiról is beszélgettünk vele.

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

legutóbbi interjúnkban elmondta, azt szereti, ha egy páciense önt tanítja, fordított esetben unatkozna. Mit tanult utoljára?

Azt, hogy amikor kapok egy telefont, hogy a gyerekekkel baj van, akkor már biztosan tudom, a gyerekekkel soha sincs baj, mindig a szülőkkel van.

Két példát mondok: vannak olyan lányok, akiket anorexiásnak hívnak. Olyan nincs, ez  ugyanolyan kitaláció, mint a depresszió. A lány elhatározza, hogy nem akar enni. Akkor kivel veszekszik? Az anyjával. Mert általában az anya az, aki azt akarja, hogy a gyereke egyen. Itt tulajdonképpen egy óriási gerillaharcról van szó: nem csak önmagáért csinálja a gyerek, hanem valakiért. Amikor ennek egy kicsit utánanéztem, akkor azt láttam, hogy az ilyen családokban gyakran – nem mindig persze, nem lehet általánosítani – az apa papucsférj. Nem harcol a mamával, és mindenben beadja a derekát. A lány pedig meg akarja tanítani az apját, hogy hogyan kell nemet mondani a mamának. Nekem itt nem is kell a lánnyal kell foglalkoznom, hanem az apával. Őt kell bátorítanom arra, hogy végre harcoljon a feleségével, ne a lányának kelljen. Ha az apát bátorítom, felszabadítom a lányt.

A másik példa: egy tizennégy éves fiútól a szülei elkezdtek félni, mert csúnyán beszél velük, és dühös rájuk. Az iskolában rendesen tanul, vendégségben meg vannak elégedve a viselkedésével, de otthon elszabadul a pokol. Itt is észrevettem, hogy az apja egyáltalán nem veszekszik az anyával. A fiú ezért kifejezi az apja haragját az anyja felé. Ha ebben a helyzetben az apát sikeresen bátorítom, hogy fejezze ki a saját dühét, és ne hagyja ezt a fiára, akkor a fiú megkönnyebbül.

Arról lenne szó, hogy a gyerekek a szülők elhallgatásait és elfojtásait nyilvánítják ki?

Minden gyerek szenved attól, amivel a szülők nem küzdenek meg, és minden gyerek azt szeretné, ha a szülei egészségesek és normálisak lennének. Minden gyerek tehát potenciálisan a szülei terapeutája. Megpróbálják meggyógyítani a szülőket, mert ha azok egészségesek lennének, akkor szeretni tudnák őket. Ha viszont össze vannak bogozódva, akkor nincs idejük és energiájuk a gyereküket szeretni.

Annak, hogy ezek a tanulságok most gyerekektől jönnek, van köze ahhoz, hogy az új könyve – a Büky Dorottyával közös Barna tehén fia című könyv – egy mesén alapszik?

Igen. A mese eredeti címe A barna tehén fia: egy fiú (Laci) férfivá válásának története. Büky Dorkával beszélgettünk 2010 tavaszán és nyarán az interneten, skype-on keresztül erről a meséről. Sok érdekes dolog előjött, nem csak a pszichológiából, de antropológiából, néprajzból, pl. a sámánokról is, mert ez egy táltos mese. Dorka csinált az egészhez egy honlapot, ezen vannak gyakorlatok, amik a könyvhöz tartoznak, és felépítettünk egy meseolvasó önismereti csoportot is, szóval nagyon interaktív és modern az egész. Fontos, hogy hogyan tudja egy ősrégi mese megállni a helyét a 21. században, ahogyan az is, hogyan lesz egy fiúból férfi. Nagyon fontos téma szerintem, mert egyre több olyan férfit lehet látni a világban, aki fiú marad.

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

Mi ennek az oka?

Például az, hogy a mi kultúránkban nincs egy olyan beavatási rítus, ami a fiúk esetében egyértelmű belépést jelentene a férfilétbe. A nőnek van, mert ha máskor nem, akkor legkésőbb amikor állapotos lesz és gyereket szül, akkor a lányból nő lesz.

De ha gyereket szül, anya lesz belőle és nem nő...

De már nem lehet lány. A fiúnál pedig ez nincs meg, holott minden fiú arra vágyik, hogy egy felnőtt férfi átölelje a vállát, és azt mondja neki, hogy na, most már te is olyan vagy, mint mi. Vannak például olyan kultúrák, ahol a férfiak éjjel elrabolják a fiút az anya házából, és attól a pillanattól kezdve a férfiakkal él és teljes jogú tagja a férfitársadalomnak. Nálunk sajnos ilyen rítus nincs. Gyakran lehet találkozni azzal a problémával, hogy a férfi inkább marad a szülei fia, mint a felesége férje.

Ebben talán közrejátszanak azok a trendek, amelyek a férfias minőségek meggyengítésére törekszenek, nem?

Igen, valamint az, hogy az elmúlt negyven év feminizmusa olyan férfit akart definiálni, akitől a nőknek nem kell félniük. Ami egy olyan képzetet keltett a férfiakban, hogy a valódi férfi kvalitásokra inkább nincsen szükség.

Mik lennének az eredeti férfi minőségek?

Elmesélem, hogy mi történt velem. Miután kisgyerekkoromban eltűnt az apám, onnantól kezdve egyszer egy héten láttam őt, anyámmal és nagyanyámmal éltem. Az apámat és a férfiasságot az anyám szemén keresztül kaptam meg. És egy nőnek az elképzelése arról, hogy milyenek kell lennie egy férfinak, az tulajdonképpen egy karikatúra. Ha nem vigyáztam volna, és nem ébredtem volna rá arra, hogy valami baj van, akkor valószínűleg egy olyan férfivá váltam volna, akiről egy nő álmodik.

Ahhoz, hogy megtudjam, mi a férfi, az kellett, hogy 34 éves koromban találkozzak a tanítómesteremmel, R. D. Lainggel. És ő – nem akarattal, vagy céltudatosan, hanem azzal, ahogy volt a világban – adott egy modellt, hogy úgy lehet férfinak lenni. És ebben voltak olyan kvalitások is, amiket az anyám nem akart bennem. Például a bátorság. Az anyámnak fontosabb volt az, hogy vigyázzak magamra, mint az, hogy bátor legyek.

Annak idején a hároméves fiammal és a feleségemmel a tengerparton játszottunk a homokban. Teljesen békés volt a hely, nem voltak autók, nem volt semmiféle veszély. A fiam egyszer csak fölállt, és elindult a móló felé. Ahogy távolodott, nem nézett vissza, csak ment. Nagyon büszke voltam rá, a feleségem meg sírt.

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

Visszatérhetünk az állapotos nőre? Azt mondta, a gyerekszülés felnőtté tesz. Ha ez így van, akkor miért olyan sok a felelősségtől szenvedő, boldogtalan kismama?

Azért, mert nem kapnak elég támogatást. Szerintem az a társadalom lenne ideális, ahol van a magzat, a magzat körül a mama, körülötte a férje, körülöttük a szűkebb család, aztán a tágabb környezet és így tovább. Koncentrikus körökben, szervesen épülne föl az egész. De nem így van. Ha a mama egyedül van a gyerekkel, mert az apának dolgoznia kell és nem tud ott lenni, nem tudja támogatni őket, akkor szétesik minden. Amikor egyedül találja magát az anya gyerekével, akkor megijed. Ez nem felnövés vagy nem-felnövés kérdése, hanem úgy érzi, hogy elárulták.

Szerencsére már egyre több olyan kismamaprogram van, ahol szeretnének segíteni. Legutóbb az Audinál tartottam előadást, ahol hatezer dolgozó van, és nagyon vigyáznak a kismamákra. Nemcsak hogy hagynak nekik elég időt, hogy a gyerekkel legyenek, hanem állandóan foglalkoznak is velük, hogy ne aggódjanak azon, mi lesz, ha majd visszamennek a munkába, mi vár ott rájuk. Komoly pénzt fizettek azért, hogy én beszéljek velük, hogy azt érezzék, fontosak. Minél inkább működne az előbb vázolt koncentrikus modell, annál kevésbé hárítanák a felelősséget az anyukák.

Ez mind nagyon szép, de nem érzi, hogy a jóléti társadalmakban egyfajta gyerekfetisizmus van?

Ezt úgy mondja, mintha baj lenne.

Szerintem az a majomszeretet és védőburok, amivel manapság a szülők körülveszik a gyerekeiket, nem egészséges.

Ebben tulajdonképpen van igazság, de akkor meddig menjünk? Mint a spártaiak az ókorban, és a nem kellően fejlett gyerekeket tegyük ki a Tajgetoszra?

Nyilván van valahol középút is.

Az igaz, hogy a túlzásba vitt pátyolgatás nem jó. Ha egy családban a szülők úgy viselkednek, mintha napi huszonnégy órában bébiszittelni kellene a gyereket, az nem jó. Szerintem a gyereknek teher lehet az, ha folyton rá figyelnek, enélkül is boldogan részt vesz a szülei életében, amin belül ő remekül ki tudja alakítani a saját életét.

Fotó: Kováts Dániel
Fotó: Kováts Dániel

Mi a szülő legfőbb feladata azon kívül, hogy szereti a gyerekét?

Semmi. Ez a legtöbb. Nem kívánhat tőle semmit, nem próbálhat rátenni valami sémát, mert azzal csak félreviszi a gyereket. Nem tudok autentikus lenni, hogy ha ide vagy oda nyomnak a szüleim. Ha egy sémát akarnak rám nyomni, akkor azt vagy elfogadom, konformista leszek, vagy pedig fellázadok ellene. De egyik sem autentikus, mind a kettő reakció, és nagyon sok időt elvisz: az idomulás és a lázadás is. Eközben nincs időm arra, hogy kitaláljam, ki vagyok. A legjobb gyereknevelés szerintem, amikor a szülő odafigyel arra, mi érdekli a gyereket, és bátorítja.

Visszatérve a könyvre, van benne egy gondolat a traumáról. Eszerint a legtöbb negatív élményre hajlamunk van rásütni, hogy az trauma. Végül is pozitív élményben is lehet sérülni. Mi az a megrázkódtatás, ami már traumának számít?

Általában fantáziavilágban élünk. A valóságot viszont nem lehet szavakba önteni, a valóság mindig más, mint amit mondunk. Amikor a valóság áttör a képzeleten, az a trauma. Csak egy kis példa: nemrég egy barbecue-n húst akartam sütni. Az volt az elképzelésem, hogy az biztonságos, de egyszer csak felrobbant a gáz és lángolni kezdett az egész. Tudtam, ha nem tudom lezárni a gázpalackot, akkor még nagyobbat robban. Tűzbe tettem a kezem, és elzártam, itt van a nyoma a kezemen. A trauma ez a seb. A valóság a tűz, ami betört a fantáziába, és a  fájdalom volt a valóság, amit éreztem.

A halál is a valóság. Nagyon sok fantáziánk és szimbólumunk létezik arra, hogy ne kelljen a halálon gondolkodni, pedig az eljön. Egy földrengés és a vörösiszap-katasztrófa mind a valóság. A valóság mindig rettenetes, és minden találkozás vele trauma lehet, nem lehet elkerülni.

Én traumatizálva voltam a második világháború alatt, de soha nem tudnám, ki lett volna belőlem, ha az nem történt volna meg. A trauma két irányba néz: az egyik a rombolás, a másik a kreativitás.

Az utóbbit kifejtené? Hogyan fordítsuk előnyünkre a traumánkat?

Például ha valaki szenved, mert nem tud aludni, akkor adjon hálát az Istennek, hogy amikor mindenki alszik, akkor ő nem. Legyen asztronómus. Az ember mindig el tudja adni a baját. Én például a traumámból keresem a kenyerem. Valószínűleg azért, mert elvesztettem az apámat, és egy időre az anyámat is, amikor három és fél éves voltam, nem szeretek egyedül lenni. Ezért minden nap reggeltől estig jönnek hozzám, bébiszittelnek engem. Semmihez sem értek, ők meg hagynak nálam sok pénzt, hogy megélhessek. Tulajdonképpen egy traumatizált koldus vagyok.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.10.19 19:35:44AntiChrist™

    "A nőnek van, mert ha máskor nem, akkor legkésőbb amikor állapotos lesz és gyereket szül, akkor a lányból nő lesz.

    De ha gyereket szül, anya lesz belőle és nem nő...

    De már nem lehet lány. A fiúnál pedig ez nincs meg..."

    ???
    Már hogy ne lenne meg?!
    Egy fiúból talán nem lehet apa? Hiába mondják azt, hogy "csak az anya a biztos": nagyon sokszor elég egyértelmű, hogy ki az apa - gyakorta még le se lehet tagadni, annyira hasonlít a kisgyerek.

    Ezzel együtt nagyon sok férfitestben élő fiú van - de alighanem kb. ugyanennyi női testben élő kislány.

    Egyszóval: ez az első (elég komoly) tévedés az interjúalany részéről...
    Ha nem Feldmárról lenne szó, itt abba is hagynám az egészet. De lássuk tovább...

  • 2010.10.19 21:26:29Basszus....

    "Például ha valaki szenved, mert nem tud aludni, akkor adjon hálát az Istennek, hogy amikor mindenki alszik, akkor ő nem. Legyen asztronómus. Az ember mindig el tudja adni a baját. Én például a traumámból keresem a kenyerem. "....

    Aztakkúrvamindenit!!! A zsidrákok mindent el tudnak adni... Ebből is kiderül... De miért itt árulja a szarát a Kanadában élő kajmán? Nem tud angolul, vagy ott nem veszik a gagyit???

  • 2010.10.19 21:46:42zikat

    AntiChrist:
    Anyava valni mar csak a 9 honap terhesseg miatt is erosen mas, az Apava valassal -szerintem- nem összehasonlithato törtenes... A nonek a testeben, hormonhaztartasaban vegbemeno valtozasok hozzajarulnak a Feldmar altal emlegetett "beavatasi szertartashoz", de a ferfinel nem törtenik semmi! Hogyan lehetne ezt a ferfiaknal egyertelmu fordulopontkent ertelmezni?

    A ferfiak "minosege" egyebkent is teljesen MAS beavatast kivan(na)... lasd a BATORSAG kerdese.

  • 2010.10.19 22:02:49Csabi78

    Eleve a gyermek születésekor a férfi a 2. helyre csúszik vissza (a fontossági ranglistán), ami az általános értelembe vett beavatási szertartás értelmével totál ellentétes :) Persze a jelenlévő férfiak kivételek, ott nyilván nem ez történt :)

  • 2010.10.19 22:13:31Pintér Miklós

    Sorkatonasag... nem volt az olyan rossz ilyen szempontbol. :)

  • 2010.10.19 22:19:51AntiChrist™

    @zikat: A hormonális változás az egy dolog. A szüléstől persze a nőből anya válik - a gyermeknemzéstől viszont a férfiból apa.

    De attól, hogy valaki anya, még lehet olyan, mint egy felelőtlen kisgyerek - tele is van ilyen nőkkel a társadalom (ahogyan kisfiú apákkal is).

    Ha biológiai értelemben vett beavatási rítusról beszélünk, akkor az anyaságnak igenis az apaság a megfelelője - mégis mi más lenne?

  • 2010.10.19 22:20:07Martian

    Hmmm... Feldmár észrevételei érdekesek, még ha egyikkel-másikkal vitatkoznék is.

    Sorkatonasag: hát az sajnos nem volt egy minőségi beavatás... :) akkor már inkább valami vesenysport.

    A nők az anyasággal sem feltétlenül érnek nővé... nagyrészt kapnak egy lökést, de tudok ellenpéldákat is.

  • 2010.10.19 22:21:08Martian

    "Ha biológiai értelemben vett beavatási rítusról beszélünk, akkor az anyaságnak igenis az apaság a megfelelője - mégis mi más lenne?"

    Az apa könnyebben teheti meg, hogy lelép a gyerek mellől...

  • 2010.10.19 22:24:20AntiChrist™

    @Martian: És? Attól az állításom szerintem még igaz.

  • 2010.10.19 22:27:20Martian

    AntiChrist™: egy férfinél előfordulhat, hogy "észre sem veszi" az apaságot... a nőnél már csak biológiailag sem.

  • 2010.10.19 22:33:33zikat

    AC:

    Persze, hogy az Anyasagnak az Apasag a megfeleloje, de az Apasag nem jar olyan merteku elkötelezodessel, mint az Anyasag. Teljesen mas a minosegük!
    Az is igaz, hogy az Anyasag tenyleg nem belepojegy a felnottek köze! Feldmar szerintem kicsit idealizalja a noket meg az Anyava valast.

    Ugy fogalmaznek: a noknek van egy fantasztikus lehetosegük, amit vagy hasznalnak vagy nem. A ferfiaknak viszont nincs meg ez az esely az Apasaggal! Apava valni szerintem a ferfi letnek nem az esszenciaja, noknel viszont a gyerek valami olyasmi.
    Az interjuban emlitett elrablas, meg a sajat gyermek batorsaga: na azok a ferfi let tartalmai. Na de nem a gyerek pelenkazasa!

  • 2010.10.19 22:34:15Suhi71

    tök jól mondja az öreg....

  • 2010.10.19 22:40:09zikat

    Martian:
    pontosan errol is szo van! Manapsag nagyon (tul) gyakran tulajdonkeppen a nok döntenek a gyerekrol, igy a pasiknak eselyük sincs dönteni, elkötelezodni. Akkor meg hogy kepzelhetjük, hogy ezzel valami magasabb szintre jutnak el?

    Ez egy kicsit olyan, mintha te Azsiaba szeretnel utazni spiritualis okokbol: sporolsz, tervezel, keszülodsz erre a pasid vesz ket rep.jegyet Afrikaba....
    Bena a hasonlat, de hatha ertheto!

  • 2010.10.19 23:05:45AntiChrist™

    @Martian: @zikat: Ez világos, de ettől még igaz az anyaság-apaság megfeleltetés.

    "Az is igaz, hogy az Anyasag tenyleg nem belepojegy a felnottek köze!"

    Erről beszéltem én is :)
    Az, hogy valaki biológiai értelemben anyává válik, még nem jelenti azt, hogy szellemileg-lelkileg is azzá vált - sajnos (ez igaz az apák esetében is). Rengeteg példát tudnék felhozni személyes ismeretség alapján, mindkét nemből.

    Azzal, amit Feldmár úr mondott, abból a szempontból sem tudok egyetérteni, hogy ő egy biológiai példát hozott fel a nők szempontjából - az anyaságot. Ha szerinte (és szerintetek) ennek az apaság nem megfelelő párhuzama - akkor mégis mi lenne az? Elrabolni a fiút a házból? Az már nem biológiai párhuzam - az már egy kulturális sajátosság.

    Arról pedig, hogy a szülővé válásnak milyen nemi sajátosságai, változásai, velejárói vannak egyik, ill. másik nem esetében - se a nők, se a férfiak nem tehetnek.

  • 2010.10.19 23:30:28zsidó bicepsz

    banyek, téged honnan a f...szból szalajtottak, hogy ennyire magvas megjegyzéssel gondolod gazdagítani a beszélgetést

  • 2010.10.19 23:36:20Martian

    AntiChrist™: afrikai törzseknél a kamasz fiúk körülmetélése a vadász túlélőpróba után.
    :)

    De a civilizációnkban nem nagyon van egyértelmű hozzárendelés... a "szabad" társadalomban kevés szociális kötöttség, "beavatási rend" maradt.
    A nőknél a gyermek kihordása és életben tartása olyan masszív biológiai program, amihez hasonló nincs a férfiaknál... kíváncsi lennék Ferldmár meglátásaira a őskori matriarchátusokkal kapcsolatban... ez olyan lehetett, hogy végső soron senkinek nincs semmije, kivéve a nő reproduktív képességét.

  • 2010.10.19 23:42:51zsidó bicepsz

    télleg tök jól mondja, egy igazi felvilágosult elme

  • 2010.10.19 23:45:14AntiChrist™

    @Martian: "A nőknél a gyermek kihordása és életben tartása olyan masszív biológiai program, amihez hasonló nincs a férfiaknál"

    De akkor ezzel mit lehet kezdeni? Semmit. Hiába nyúlunk bele kulturális-társadalmi szinten: attól a (biológiai) különbség megmarad.

    "ez olyan lehetett, hogy végső soron senkinek nincs semmije, kivéve a nő reproduktív képességét."

    Azért ez nem igaz. Ugyanazért nem, amiért a patriarchális társadalom sem.
    Nincs semmi - csak a nő reproduktív képessége?
    Hogyne lenne: a férfié. Anélkül önmagában semmit nem ér.
    Nincs semmi - csak a férfi reproduktív képessége, ő a teremtés koronája?
    Egy nagy túrót! A nő nélkül semmire sem megy.

  • 2010.10.20 00:49:44klerjhtosiwehrzw-eztalánnemfoglalt

    Az utolsó két mondat őszinteségéért elismerés jár. És már annyiszor hangot adott ennek, hogy tényleg komolyan kell venni. ;-)

  • 2010.10.20 07:46:48reálisan

    A tag tényleg abból él amit nem tud. Az emberi élet lelki viszonyai ember számára áttekinthetetlenek. Több olyan könyvet olvastam amit ilyen "Guruk" írtak, röhejesek. A lélek kérdéseiben nem lehet sémákban gondolkodva nagy igazságokat megfogalmazni.
    Viszont baromi jól meg lehet élni belőle!

  • 2010.10.20 07:49:38reálisan

    Ja és még valami. Csak rá kell nézni ennek a tagnak a képére. Egy beteges, boldogtalan ember ábrázata. Pedig pénzze aztán lehet dögivel.
    Akkor én is leírok egy igazságot: a pénz nem boldogít!

  • 2010.10.20 07:55:59Scala

    Tetszett. Köszönöm. :-)
    Popper_Szendi_Soma-Mamagésa stb. vonulat gyakran idegsít, ő más dimenzió.

  • 2010.10.20 09:06:51Lotyó Bridzsida

    Imádom Feldmárt, innen küldök egy nagy ölelést neki és a munkásságának!:)

  • 2010.10.20 09:11:36Lotyó Bridzsida

    2010.10.20 07:49:38reálisan

    Nem fogok veled szájkaratézni, de egy megjegyzést engedj meg:
    SZÁMODRA boldogtannak TŰNIK az arca.
    Számomra (az én valóságomban) meg tök oké, és valaha csini pasi képét látom meglett korban.:))
    Remélem érted mit akarok kihozni ebből.

  • 2010.10.20 09:57:24Juharszirup

    Sok igazság van abban amiről beszél, de egyetértek egy-két előttem hozzászólóval abban, hogy a mi kultúránkban a nőknél a szülés, anyává válás sem egyértelmű "beavatási rítus", ez önmagában nem elég hozzá.


    Csabi78 :

    valóban így van, nagyon rosszul értelmezik a legtöbben a "fontossági sorrendet" , a gyermek születésétől kezdve a férj sajnos háttérbe szorul, nagyon sok nő elfelejt feleség, társ lenni
    (és itt nem arra gondolok, hogy amikor még a gyermek csecsemő, kisgyermek, akkor időben több időt tölt vele az anya, hiszen természetesen el kell látni, gondozni kell, stb..)

  • 2010.10.20 10:37:11evergo

    "Basszus"

    Elkeserítőnek és szánalmasnak tartom, hogy egy pszichológussal készült jó kis riport második kommentje már szimpla zsidózás. De most komolyan. Ez egy érv? Meglehetősen primitív. Fontos dolgokról beszél értelmesen ez az ember, miért nem lehet a mondanivalójával, gondolkodásmódjával vitatkozni? Miért kell valakinek rögtön a származását elővenni? Ez nem érvelés, innen nincs vita csak a kommunikáció lezárása. Szánalmas dolog ez és jó lenne végre már felnőni az értelmes diszkussziók szintjére.

  • 2010.10.20 11:31:09nikolausi

    evergo, basszus:
    ne dühöngj, agyatlan trollok, mint "basszus" blogtárs mindenhol résen állnak, ahol egy kis zsidózással tudják szánalmas agy- és pöcsméretüket kompenzálni.

  • 2010.10.20 11:52:54Auver Doser

    Több ponton nem értek egyet vele, nyilván valóan sarkít, tán túl sokszor saját traumájára, az azzal kapcsolatos tapasztalásokra vezeti vissza észrevétlen a szülői viselkedés hiányosságait... De nem azért mondja, mert ez megkérdőjelezhetetlenül így van. Ez az ő elmélete, és az elméleteiben általában sok igazság van. Lehet vele vitatkozni, elgondolkodtat. Ő így látja, te meg te meg te, máshogy. Azt gondolom, aki "jó" mintát kapott - ami legalább 1000féle lehet - az szülővé érik a gyermeke születésekor. "Jó" minta híján is megtörténhet, ösztönösen. Gyakran tizenévesen szülővé válók simán megbírkóznak a feladattal, míg sok érett" 30-asnak ez nem megy, nem jól megy. Számtalan oka lehet ennek, külső körülmények (nagyszülők segíteni tudnak-e v sem) és belső tényezők (hozzáállás.
    Vajon mikor azt írjátok ezt és ezt látjátok magatok körül, rossz példákat – de persze ti nem estek bele – biztos tényleg rossz példák? Nem szülőnek születünk, nem az a gond, hogy hibákat követünk el a gyermekneveléskor, hanem hogy belátjuk-e, időben-e, tudunk-e még fordítani rajta. A gyerekek nagyon kemények, többet kibírnak, mint mi, ha kell. Jobban tudnak alkalmazkodni. De észrevétlen is érheti őket trauma. A szerencsés alkatúak előnyt kovácsolhatnak felnőttként belőle. A gyengébbeket egy életre hátravethet egy a szülők okozta csalódás, egy el nem varrott szál. Ez nem az igazság, hanem a véleményem. Feldmár egész lénye elgondolkodtató, amit mond, azokon elmélkedni is eleve fejlesztőleg hat… Már ha van vkinek agya ---- > Basszus.

  • 2010.10.20 12:55:31AntiChrist™

    @Auver Doser: Persze hogy így van!
    Ezzel teljesen egyetértek.
    Nem fikázásképpen írtam azt, hogy nem értek egyet vele. Érdekes arc a pasas, a tudása kétségbevonhatatlan, és sok mindenben egyetértek vele.

    De ami talán a legfontosabb (ezért kedveltem annyira az öreg Poppert is, akit szerintem nem lehet egy lapon említeni a Szendi-Soma vonallal), hogy elgondolkodtató a mondandója. És ez, ebben a "készen-kapod-ezt-kell-megenned-mert-ettől-leszel-te-is-nyerő" világban szerintem nagyon fontos.

  • 2010.10.20 13:02:05sushi7

    Nagyon jókat mond Feldmár, de néha megakad bennem a szusz, mert legalább ennyire őrültségeket is beszél. Megoszt, még engem is. Akik zsidóznak /szánalmas, hogy itt tartunk/, gondolják végig, hogy nem azért tudja eladni a szellemi tőkéjét, mert olyan származású, amilyen, hanem azért, mert felvállal valamit, amit a szitkozódó nem mer, nem tud vagy nem akar. Szidni, irigykedni könnyű, de hova vezet? Hozzáteszem, hogy amit a beszélgetés végén mond, az önirónia. Humor. A túlélés egyik eszköze. Én szeretem azt, ahogy Feldmár gondolkodik, holott nem mindig értek vele egyet. De legalább gondolkodik...

  • 2010.10.20 13:41:52donna

    nem tanultam "gyerek-nevelést" gépészmérnök vagyok, ugyhogy csak a partvonalról szólók bele a nagyok dolgába:
    "mi a szülő legfőbb feladata" -részhez

    de szerintem nem tudom sablon nélkül nevelni a gyereket, én vagy a sablon, az én elveimet adom át, az én korlátaimmal, és én szabályaimmal,
    és a gyereknek szvsz kutya kötelessége lázadni, mert ő nem én vagyok, alakuljon csak ki a saját elve, korláta, szabálya...
    és kutya kötelessége idomulni, mert egy közösségben él, velem az ovival, a barátaival, stb.

    persze tudom, hogy itt is a méret a lényeg: mennyire presszurázom a gyereket a sablonom irányába, de én szerintem a csak szeretem nem elég,

  • 2010.10.20 13:45:03donna

    negyvenéves vagyok, és szerintem még anyám életében is "választó vonal" volt a gyerek születése, lyány-asszony vonalon,
    de ma már szerintem sem Maon, sem Európában nem az.

  • 2010.10.20 14:15:15Chiro2

    evergo

    Nem kell ezen annyira megütközni, attól tartok, ez valami monomániás elmebetegség, olyan, mint amikor valaki 20 kutyát tart, vagy valami vélt jogi problémával évtizedeken keresztül bombázza a legkülönfélébb hatóságokat.

    Nem nagyon lehet ellene tenni, maximum nem kell piszkálni az alvó démont.

  • 2010.10.20 14:28:25Viktorya

    Szerintem Feldmár csak annyit akar mondani, hogy fontos a rítus az ember életében. A nőknél a gyermeknövekedés a pocakban, a szülés, az erről való beszélgetés a "beavatottakkal" egyfajta lépés. Ezzel a rítussal a lányok eltávolodnak a régi énjüktől, nővé válnak. Ettől még nem feltétlenül lesznek felelősségteljesek meg érettek. Egyszerűen csak átlépnek az egyik szerepből a másikba. A férfiaknál viszont nincs ilyen rítus, amit a többi beavatott férfival csinálhatnak. Amitől eltávolodnak a nem beavatottaktól. Bár úgy érzem a mai férfiak számára a házasság kicsit ilyen dologgá vált. Sokkal nagyobb és jelentőségteljesebb lépés, mint régen. Lehet érzékelni a nős férfiak között egyfajta bajtársias köteléket.

  • 2010.10.20 14:38:34Chiro2

    A Feldmár meg egyébként tényleg egy idegesítő fráter. Csak eléggé zseni.

  • 2010.10.20 14:42:19Lotyó Bridzsida

    2010.10.20 14:28:25Viktorya
    Annyiban nem értek egyet, hogy a nőiség szerintem nem szerep, hanem létállapot.
    Szerep az, ha azt játszom, hogy én vagyok a mindig űber fontos kollega, vagy az, hogy szende nő vagyok. A szendeség a szerep, nem a nőiség. Ugyanígy a lányság és az anyaság sem az. Létállapotok. És ezekre húzhatok fel kedvem szerinti jelmezeket. Ilyen nő akarok lenni (vagy ilyennek gondolom magam) vagy olyan. Ilyen anya vagyok, vagy olyan.

  • 2010.10.20 14:45:06Chiro2

    donna

    A szeretet Feldmárnál a köznapinál sokkal súlyosabb jelentéssel bír. Biztos ismered legendás fejtegetését arról, hogy - az egyébként teljesen köznapi, normális - anyja nem szerette őt. A szeretet a gyerek komplex elfogadását jelenti, és ez lehet az, ami ösztönös sorvezetőként megmutatja, hogy mit engedhetünk meg neki, merre terelgessük.

  • 2010.10.20 15:34:37donna

    értelek, Chiro2
    de én ennél sokkal "felszínesebb" vagyok, és ugye mindenki magából indul ki, vagy magára vetít,

    a másik meg, hogy nálam még kicsi a gyerek, így nem nehéz "komplexen elfogadni", de az, hogy nem kívánhatunk tőle semmit, nekem kicsit meredek,

  • 2010.10.20 16:09:47Viktorya

    2010.10.20 14:42:19Lotyó Bridzsida
    Igazad van, rossz volt a szóválasztásom, ez nem szerep, legalábbis amiről Feldmár beszélt. Az más kérdés, hogy valakinél az anyaság vagy a női lét csak egy szerep, mert ezt követeli meg a társadalom, de valójában az illető még egy kislány.

  • 2010.10.20 16:20:16antika890

    Nagyon sokan félreértettétek Feldmárt. Ő nem azt mondta, hogy amikor anyává válik egy lány, akkor belép a felnőtt életbe, vagy éppenséggel felelősségteljes ember lesz. Csak annyit mondott, hogy amikor anyává válik valaki, akkor végérvényesen leszámolt a kislány életével. Nem ugyanaz. Leszámolni az előző állapottal nem jelenti azt, feljebb lép. Attól még valaki maradhat hülye, hogy leérettségizik, csak éppen már nem lesz többé középiskolás.

  • 2010.10.20 16:28:37Lotyó Bridzsida

    2010.10.20 16:09:47Viktorya
    igen, sajnos szomorú tény, hogy az emberek 90%-a a társadalomnak él. azt az életet éli, amit a társadalom helyesnek gondol, és nem önmagát.
    és hát az unalmat se vegyük ki a pakliból, az is nagy úr, ha gyerekvállalásról van szó (legalább történik velem valami c film), de szeretném hinni, hogy a nagyja mégiscsak azért vállal gyereket, mert ez a párkapcsolatában a következő lépés.

  • 2010.10.20 19:44:15nohabb

    Feldmar nehany konyve nekem sokat segitett elgondolkodni dolgokrol, hogy adott temaban kilassak a fejembol.

    Egy adott intelligenciaszint azert kell hozza beleponek, szerintem a tomeg ezert nem erti ot, es nem is fogja, mert hulyek hozza. Nem baj, nekik majd Csernus megmondja mit kell csinalni.

    Az itteni hozzaszolasfolyambol nekem az latszik,hogy rossz helyen van az interju....

  • 2010.10.20 20:24:55szelephézag

    Erről a rítusproblémáról tavaly írtam egy szedett-vedett blogbejegyzést nagyjából hasonló gondolatmenet mentén - akit érdekel, erre tessék:

    [link]*01-00

  • 2010.10.23 13:53:18shanda

    Szerintem meg Feldmár nem mond semmi újat.

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 6 ruhadarab, ami tiltólistás az irodában

Minden munkahelynek más dress code-ja van, és általában rugalmasak a határok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármit felvehetünk. Legalábbis akkor nem, ha szeretnénk karriert építeni.

SZEMPONT 10 dolog, amiért óvatosan a népmesékkel

Elérkezett az ideje kimondani, hogy a népmesék már nem alkalmasak, vagy önmagukban nem alkalmasak arra, hogy pozitív, adaptív világképet közvetítsenek.

ESKÜVŐ Így néz ki egy 1,7 MILLIÁRD forintos esküvő

Egymillió fehér virág, többméter magas esküvői torta, a márványpadlóba arannyal gravírozott monogram.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta