no

Megvolt a legjobb borfesztivál idén, lehet utánozni

Még csak a nyár legelején tartunk, de erős a gyanúnk, hogy viszonylag kicsi sajtóhírverés mellett megtartották az év legkellemesebb boros fesztiválját a Palotanegyedben. A szervezők nem is fesztiválnak, hanem pikniknek hívták rendezvényüket, és valóban, valamilyen családias bulira emlékeztetett bennünket leginkább az esemény.

Felszálltunk a hatos villamosra, majd két perc séta után egy kellemesen nyüzsgő forgatagban találtuk magunkat. Szombat este érkeztünk, és bár tele volt a Mikszáth Kálmán tér és a Krúdy utca is, sikerült leülnünk egy asztalhoz, ahonnan tökéletesen hallottuk az élő zenét játszó zenekart, de még a szökőkút körül bandázó gyerekeket is szemmel tudtuk tartani.

Mintha Európa jobbik felén lennénk

Rengetegen érkeztek biciklivel, és komolyan mondjuk, három órára úgy tűnt, mintha Európa jobbik felén élnénk. Csupa mosolygós ember kortyolgatta a borát, esetleg a sörét, hallgatta a zenét, és falatkákkal próbálták átcsábítani a szomszéd asztal alatt fekvő kutyát.

A helyi erő is megszólalt a kedvünkért:

A Főzdefeszt után most borfesztivált rendeztek a fesztiválokra nemigen alkalmas téren. Csudajó, hogy felfedezték a Palotanegyedet, de ez azt is jelenti, hogy a teret ilyenkor legfeljebb gyalog lehet megközelíteni, biciklivel semmiképp sem. Úgy tűnt, mintha fogalom nélkül pakolnák a standokat, ahova épp elférnek, mert ezt a teret nem erre találták ki. Nagy előnye viszont, hogy lemész, berúgsz, aztán két sarokra hazamész, megalszol.

Tíz borászat, a Bock, a Vida és a Vylyan Pincészetet, Németh János, Petrányi, Cezar, Benedek, Bodri, Szeleshát és Bezerics Pincészetet borai közül válogathattunk, mindegyik egy-egy bódéból kínálta a vendégeket, csak úgy, mint a többi borfesztiválon szokás, de itt elmaradt a többezer forintos belépő és a hatalmas tömeg.

Bár a kóstoló pohárért fizetni kellett, de legalább egy Schott Zwiesel kristálypoharat kaptunk, mindössze hatszáz forintért, és nem külön kellett érte sorbanállni, hanem minden borászatnál meg lehetett vásárolni. Annak, aki állt már sorba harminc percet a hőségben egy kóstoló pohárért, hogy aztán újabb hosszú percek múlva kapja csak meg a hűvös borát, biztosan nem kell magyarázni, hogy mekkora élmény volt mindezt kihagyni.

A rozéknak 200-300 forintért adták decijét, a vörösökért 300-400 forintot kértek. Mi egész este a rozéknak szavaztunk bizalmat, és nem is bántuk meg. Úgy alakult, hogy a kedvencünk a Bodri és a Szeleshát pince borai lettek. Bár mi nem vacsoráztunk, igyekeztünk nem túl feltűnően megnézni, mit esznek mások, és úgy láttuk, mindenki elégedett volt a felhozatallal.

És éljen, egész éjjel jár a hatos villamos

Szerencsére a bóvli fesztiválmenüt mellőzték, így nem volt se tökipompos, se vacak kürtőskalács, de még csak műsparhelten sütött hagymáshús se, viszont a környékbeli éttermek igyekeztek a borokhoz igazítani a menüjüket erre a három napra.

És egy bónusz jóhír azoknak, akik igazi, finom jegeskávét keresnek a városban, de eddig szinte megoldhatatlan problémaként tornyosult eléjük a feladat: a Lumen kávézóban érdemes próbálkozni! Tudják, hogy a jegeskávéba nem kell fagyi, viszont jó a kávét nem felejtik el beletenni.

És még a fesztivál végén is volt minek örülnünk, ugyanis tényleg egész éjjel jár a hatos villamos, így nem kell gyanús szagú egyének között heringként nyomorogni az éjszakai buszon. Reméljük, jövőre lesz folytatás, és tartják a színvonalat, nem csak egy legenda lesz az első palotanegyedi piknik, ami annyira jól sikerült!

Oszd meg másokkal is!
no
Mustra